Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-10-20 / 371. szám

meggyőződése után vele most már az életben tényleg kezet fogott, vele magát ugyanazonosította. Mindezt tehát előrebocsátván, a censor­alis párt­­ügy fölött most csak azon következetesen fölmerülő fokozatú kérdés forog­jon: váljon elég- e a dolgot e­­zen praktikus egyetértés és akaratnál s vélemény u­­gyanazonossági helyzetnél meghagyni, és váljon nin­­csen-e jelen erre nézve azon imperiosus szükséges­­ségű időpercz, ezen pártot a kormánnyal az által hozni közelebb, s annak erejét és számát, a kormánynak pe­dig erejét és alkotmányos tekintélyét az által nevelni még inkább,­ miszerint ezen összeköttetés,ezen viszony, ezen sympathia — melly az életben a nélkül is hat s működik ugyan, de sokszor mindkét részről, egyedül bizonytalanul s nem sejtve hat s működik — a benne fekvő erő öntudatára keltetvén , ez által a helyzetek mind-mind inkább constatiroztassanak ;­ ez által pedig mindkét részről az erők s akaratok evidentiába hozat­­tassanak; ez által végre lehetővé tétessék, misze­rint az elrettentek, elnémittattak, vagy ha csak a kétke­dők s a határozatlanok is nyilatkozásra bivattassanak; szóval, azt eszközölni, miszerint tekintve a mit ? milly föltételek alatt ?s a határt: váljon meddig? mindezek­re nézve a kormány e párttal mennél inkább értesül­hetvén , egyike a másikától fölbátoritást és siker iránti jóhiszemet minél biztosabban menthessen ? És ez azon kérdés, mire nézve mi nem kétkedünk határo­zottan igennel felelni. Ezeknek egy egészbe foglalása által világos , hogy a conservativ ügy már egy második stádiumba lépett át, főleg ha ide sorozzuk még azt is, hogy a pártbeliek nem tudhatván biztosan, váljon e vagy ama lépésük s tervük nem ütközik-e össze a kormánynak bár szinte üdvöst akaró, de különbféle körülmények­től s viszonyoktól függhető s föltételeztethetett ez ol­­zásaiba ? e bizonytalanság közben, egyedül az ered­ménynek biztos vagy csak valószínűen reménythető utóérhezése által föltételeztetett, lelkes, bátor s el­határozott működési modort, a fölösleges kémlés, vigyázat és bizonytalanságnak lelkesülést rontó in­gadozásival váltván föl, sorai a kívánt számra már­osak ennélfogva sem szaporodhatanak. Ez tehát most — mint mondatott — a dolgoknak azon má­­sodik stádiuma, melly teljességgel s elke­rülhetetlenül megkívánj­a , miszerint egy részről a conservativ párt, ugyan magát kor­mánypártnak nyíl­v­ánitsa ; más részről pe­dig a k­o­r­má­ny ez­t, m­i­n­t saját pá­rtj­át, szinte nyíltan elfogadván, annak z­á­s­z­l­ó­j­á­t m­aga ragadja meg. TÖR VEHPffH­AT­Ó­SÁm TUD © SÍT Á§©M. ISáesBa©!* Zombor. Mindszenthó 11 kén. Folyó hó­zra kitűzött rendkívüli gyűlésünk folyama e kö­vetkező: e méltósága főispánunk üdvözölvén a KKr. és RRket, üdvözletét azon örömhírrel omoló , hogy a nylgu­­tótanácstól e megye is fölszólitatást szeretve tisztelt nádorunk félszázados ünnepélye diszesitése végett. Midőn ezt örömmel tudatná, egy fényes kül­döttséget nevezett ki, mellynek vezérletét a másod alispán indítványára maga s méltósága sziveskedik elfogadni. Azután előkerült a gyűlés főkérdése: a ka­tonai élelmezés , s midőn a járásonként munkálkodó al-­s föl választmány eljárásából kiviláglott, hogy a termesztmények megváltása mellett 46, ellene 60 község nyilatkozott, a katonai élelmezés régi alak­jában maradt, hogy még­is néműleg az adózó népen könnyítve legyen, másod alispán némi intézkedéseket indítványozott; M. P. tb. pedig az ügy nagyságát föl­fogva, egy választmányra kívánta ennek kidolgozá­sát bízatni, a melly választmány jövő közgyűlésre be­­nyujtandja munkálatát. Addig is pedig másod alispán e következő óvásokat tdváná életbeléptetni: hogy a katonai kivetés csak a telkek mennyiségéhez legyen alkalmazva, s csak az állomásozókra legyenek figye­lemmel; az átmenőknek a szükségeseket piaczi áron adják­ ki, s azt aránylag minden községek közt meg­osztják. Biztosoknak a raktárakban semmi megváltott termesztmén­yeket nem szabad tartani, s ha vizsgálat alkalmával több találtatnék , mint a mennyi be van írva, az a bevételhez számittatik. — A termesztmé­­nyek kiszolgáltatása is, mint más adó, úgy kezeltes­sék , azaz: könyvecskébe h­ullassák. Bevitel elött mindig a járásbeli sz.bírónál bejelentik, mennyit visz­nek, s átadás­­után ismét­­ neki mutatják meg nyug­­tatványaikat. Ezen óvások azonnali­­életbeléptetése általánosan elfogadtatott. E tárgynál volt alkalmunk megismerni s önmeztelenségekben látni azon vissza­éléseket, mellyek a népre igen nyomasztólag ezen kezelésben elkövettetnek: adjon Isten a kinevezett választmánynak elég erőt, hogy üdvös szabályokat alkossanak, s ezek ne csak a megyei levéltár vas­tag falai közt nyugodjanak , h­anem rendeltetésüknél fogva üdvösen gyümölcsözzenek is.—A jankovaczi job­­bágyok iránt a katonai hatalom alkalmazása csakugyan közösen megrendeltetett, úgy, hogy ha a megyénkbe jövendő katonaság állomására el leend helyezve, ak­kor — nagyobb hatás végett — állomásaikról egy osz­tály beköltözendik Jankováczra; a makacskodók be­­vitetni, s nem pedig — a­mint az uradalom kivána — ott elítéltetni fognak. — M. P. tb. némelly szomorúbb események elősorozása után aggodalmát nyilvánító e szűk évben mind inkább harapódzó kicsapongások fö­lött, s kérte a megyét előleges orvoslás végett; de ez elhangzott. Végre több magán folyamodások ke­rültek szőnyegre. T«ia,fi­ák»18- Főispáni helyettes , míg a elnök­lete alatt folyó hó­zban tartatott megtisztepilöszékünk. Az elválasztott tisztviselők névsora a következő: el­ső alispán : Ko­mj­á­th­y Sámuel; 2dik alispán : Sol­tész János; főjegyző: Lovász Miklós; aljegyző: (főjegyzői czimmel) Páthy József; tiszteletbeli al­­jegyzők: Gedeon Imre, Ardényi Ferdinand és S­z­e­ntm­­ár­ton­yi József; főadószedő : Gerle­y Ist­ván ; főügyész: Zsarnay Imre ; alügyész: Gott­hard Jób; felső járásban főszolgabiró: Soltész Gábor; alsz.biró : Liske Géza; esküdtek: Szányi Ferencz, C­sut­or László ; alsó járásban főszolgabiró: Gedeon János; alsz.biró: Papp János; esküdtek: C­siszár Zsigmond,Z­sarnay Pál;tiszteletbeli esküd­tek: Neogrády József, Várady Károly;lajstromozó: Lovász Sámuel; számvevő: Péchy Ferencz; ír­nokok: Biborii Szilárd, Gyarmati Gábor; főor­vos: Sikulszky Alajos; sebész: Kupp­is Antal; mérnök: P­a­zár Dániel; tiszteletbeli mérnökök: Pru­­zsinszky Endre, Stymrael Imre; csendbiztos: Szalóczy Károly. 0 ISIBidapestS iajsl®ia«?ág«k- Jó napot kívánok!... Midőn jó nap kívánással kezdem el ujdonság­­b­ól újdon új hivatalomat, úgy hiszem a legkivána­­tosabb újdonságokat írom ujdon uj újdonságokat ked­velő olvasóimnak.... Avagy robot a kegyetekre nézve kivánatosb , mint hogy azon nap, mellynek elmesugárai a rovatot fogják ezentúl földeríteni, le­hető legjobb nap legyen; melly necsak fölkutassa, hanem a lehető legjobb napfényre is derítse mind­azon eseményeket, radllyok akár magán­embert, a­­kár egyes honpolgárt, vagy az állományt érdek­lik ... és pedig úgy derítse föl, hogy olvasása mel­lett kegyelek is földerü­ljenek? .... Nem kívánom a­­zonban, hogy a jó nap újdonság, sőt óhajtom, hogy a legmindennapiabb dolog legyen kegyelek előtt... akár éltük napjait, akár a rovatot deringető napot il­letőleg...... És miután ennyit mondok, szükségesnek látok még pár szót napságom természetéről is mon­dani....... Sugaraim perzselni fognak mindenütt, hol csak a gonoszság , vagy konok hanyagság zordon tele uralg, s jégkérgével boritja az erény virágait ...a gyöngéd érzelmeket... vidor fényben pajzánul fognak játszani, hol az igazság tavasza derül ugyan, de még nem egészen ment a gyarlóságok derétől... dicsfényt lövelendnek oda, hol az igazság és erény nyara trónol, s hirdetni fogják annak magasztossá­gát; s végül szelíd mosollyal fogják körülragyogni a nyár munkájának gyümölcseit gond nélkül élvező őszt, s ollykor csípősen emlékeztetni, hogy gondol­jon kisé a bekövetkezhetendő zord tölre is.... És ennyi, rövid som­májakint j­ónap­ságomnak, legyen előlegesen elég, s most vessünk egy sugárt a napi eseményekre__ ' sJ*' • Hogy „fölfordult a világ“ s „nem úgy van most mint volt régen“ ezt nem mi mondjuk először, s ez nem is újdonság; s épen azért nem is lesz annyira meglepő, ha állítjuk, miszerint a hajda­niaknak azon mondata „novae saltat sobrius“ már é­­zon ellenkezőleg áll, t. i. „omnis sobrius saltat“.... Igen... napjainkban „minden józan ugrál“ és pedig ugrik a m­illy nagyot csak tud: mert különben ezért nem ér, azé levon a dicsösség és kincs , ki legmagasabbat ugrik, ki­­hez nem ért, legyen bár­milly erényes, d­íiporva, porral vagy sárral mocskolva hever az ügyesebb ugrálók lábai alatt, mint tiprolt virág a patkó nyomában.... „Innen, nem áll már azon mondat sem , hogy „szólj igazat be­törik a fejed“... nem; az igazmondónak fejét napjainkban senki sem bántja m­ár, hanem annál inkább bántják a lábát. Ezért látjuk, hogy az igazmondóknak nagyon is egészséges fejük van, de annál bologosabb lábuk lehet, miután (oljos­séggel nem tudnak fölugr­ani----Tehát „szólj igazat eltörik a lá­bod“__de annál inkább épen marad fejed---- Igen, még egyszer ismételjük „min­den józan ugrás“ s alkalmasint ezért jöttek an­­nyira divatba Priznicz s a mérsékle­ti vagyis józan­sági egyesületek , hogy az emberek jó­zanok lévén, mentül nagyobbal ugorhassanak___Hejfi hányan nem bírtak volna beugrani csak Hymen nyo­­szolyájába is, azok t. i., kik az igazságot mindenek fölött kedvelvén , nagyon sokat búvárkodtak a te­remtés titkaiban; ha például Priznicz vizis így jó­zansági gyógymódja lábaikat az ugrásra meg nem ed­zi!... De milly apropos beszélünk mindezekről, kér­dik talán kegyetek tőlünk?... Hát hogy ne be­szélnénk apropos, midőn Cerrito Fanniról aka­runk szólani, ki az ugrálásnak nagy m­esternője , s ki legelőbb tanúsága fölebbi állításainknak, miután megmutatja, hogy a láb többet ér a főnél, s egy ugrás több hasznot hajt egy évi fötörésnél__Úgy van, Fanni többet keres egy óra alatt lábaival, mint sok bölcs egész életén át bölcseségével; de az is igaz, hogy egy ugrása több gyönyört okoz, mint né­melly fejét törő írónak egész életmunkája...... Tehát Cerrito Fanni és Saint-Léon múlt szombaton léptek föl először nemzeti színházunkban — ter­mészetes , hogy nem gyér közönség elött , s hogy nem gyér tetszésben részesültek.... Eiszler Fan­nit, csodálói „isteni“nek „mennyei“nek sat. czi­­mezgették, s mi nem akarunk semmi kifogást tenni a czimek ellen, sőt inkább magunk is czimet kívánunk adni e másik Fanninak, sőt nem isteninek, nem men­nyeinek ugyan, hanem annál inkább nagyon is földi lénynek,és pedig egy pajzánál kellemes párisi „gr­is olte“nek kereszteljük.... Azok tehát, kik azon dolgokat, mellyek a mennyeiekhez legközelebb áll­nak, t. i. a magasztos költészet szépségeit mindenben a legkisebbtől a legnagyobbig inkább kedvelik, azok Eiszler Fanninak fogják nyújtani a koszorút; míg ellenben azok, kik a költészet szépségénél egy pajzán „griselte“ csalfa mosolyát többre becsülik, mindeneset­re Ce­rritto Fanninak hódolandnak...... Saint-Léon ur­a kitűnő tánczos, s méltó helyet foglal kecses nője mellett; ha házi körükben is olly öszhangzólag tánczolnak keresztül az életen , mint tánczolnak a színpadon , úgy ők a legboldogabb házaspár....... A hallót czimo, mellyben a jeles tánczos-pár föllépett „A markotányosnéós posta-legény“­vig bal­lett 1. fölvon. szerzetté Saint-Léon...ma ismétel­te­tik__ A milly barátai vagyunk a nyilvánosságnak: épen olly ellenei vagyunk a nyilvános mezte­lenségek­­nek; ez oknál fogva figyelmeztetjük Sári Fanni — különben igen szép reményű — tánczosnénkat, misze­rint öltözetére egy kilé több gondot fordítson, s mi­dőn színpadra lép, ne hagyja egészen színfalak m­egött a szemérmet... higgye el, a szemérem még a tánczos­­néknak is jól áll... egyébiránt is a színpad nem anató­miai terem , hol minden a maga természeti állapo­tában fekszik a nézők szemei előtt.... Jó napot kívá­nunk !. — Tegnape­éltre viradóra, ismét bebizonyult az, hogy az urnák szemei is csak úgy őrködnek a város fölött, ha az őrnek szemei szintén nyitva állnak.... így történt, hogy Izrael szétszórt népének ősi szo­kásaihoz hű hat maradéka, kiknek nemzetük történeté­ből legjobban emlékükben élt az, miszerint őseik Ae­­gyplombeli kiköltözésük alkalmával mind elvitték ma­gukkal mit csak a máséból elvihettek, buzgó ke­gyelettől ösztönöztetve ez ősi erény iránt, szintén mindent el akartak vinni Malvieux pénzváltó boltjából .... E nemzeties buzgalmak czélszerű­ kivitelére jó­zan körültekintéssel s titkos kulcsok segedelmével, négyen még nappal beszállásolták magukat a bolt alatt levő pinezóba, nem feledvén el okos elő­relátással angol fűrészekkel és egyéb faltörő sze­rekkel bebutorozni új szállásukat.... És éjjel megkez­dek alul belül az ősi foglalkozást, míg két czimbo­­rájuk felül kívül, az általuk annyira nem kedvelt „sir­bak“ állásra szánták el magukat....... Míg ezek így történtek azonban , ritka újdonság adta elő magát a városban.... A bolti őrök egyike Ugyan­is, különös elszórakozásból valahogy elfeledt elaludni; e szokásos foglalkozásnak megháboritása által, úgy hozta a sors, hogy a pesti őr vigyázóbb legyen az óegyiptomi őrök­nél, s meg is lett, mert az aludni elfeledt őr megpil­­lantá a sirbakot álló Judaeát, s egyszersmind a bolt bolsojából tompa döröm­bözés is alkalmatlankodott fü­­leinek, melly körülmények combinálása azon gondo- 662

Next