Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-10-22 / 372. szám
200 főnyi seregnek az úri rendből, és ugyan anynyinak a népből való kiséretébeni fölköszöntetését emelte ki; ennek jelentőségével nincs mit törődnünk, mivel az évedzettnek csengős fogatai mellé a I.Károlyi jeles zenekart nagy dobjával kiállítva, s minden párt, rend-és felekezetbeli nézőket, magokat a lóhajtókat sem véve ki, épen igtatási közgyűlés első napján, oda tartozó kísérőknek képzelve és hirdetve ki: a kíséret kitett számát — ámbár prózai értelemben ez is nagyon reducálandó, — keveselnünk kell. — Hanem mivel tudósítását így folytatja: „Mi hatása lett e kikiáltásnak, abból ítélhetni meg, hogy a másik párt következő 3 napon szüntelen conferentiázott, első alispáni jelöltét felepette, elhivén, hogy e jegyben lehetsen győzniök; azután egy ívnek aláírásával mérsékelt haladók pártjának nyilatkoztatván magokat, első alispánul K. L.-et kiáltották ki, ki azonban azt elfogadni nem akarja azon körülménynél fogva, mivel adott szava kötelezi most már, midőn a másik párt jelölteit kikiáltá , ellene föl nem lépni, miután vele fölhívás következtében is föl nem lépett úsat. E körülményről — habár késlekedve is — szükségesnek tartottam az olvasó közönséget fölvilágosítani. Mert ezen előadás nagyon epigrammszerű, s abban egy kis költemény, hogy ne mondjam, ámítás is van, melly a ritka becsületességü K. L. jelleme iránt, kiről a pesti hírlapi tudósító is elmondja, hogy az ellenzék által alispánul fölhivatott, tekintve a dolgok voltaképi állását, a nyilvános vélemény előtt bizonyos gyanúsítást akarhatott gerjeszteni. Elmondom hát én is a gyűlés teremén kívül az e körülményre vonatkozó történeteket. Igaz ugyan, hogy a főispáni helyettesnek éjfél tájban fáklyás zenével tisztelgők közöl egynéhányan, kik V. L. főjegyzőnek különösebben kitüntetői valának, elmentek őt is leendő alispánul fölköszönteni, melly fölköszöntésre az olly kedélyesen említett duett-válasz nyeretett; de a kikiállás és fölköszöntés már csak az alkalom ildomtalansága miatt is (a főkormányzó tiszteletére fölgyújtott fáklyákkal alispáni jelöltek üdvözlésére menni) Szatmár megye összes conservativ felekezetének akaratjaként nem vola tekintendő. Hanem e conservativ párt elvből kívánva kiindulni, egybegyűlt a közgyűlés első napja estvéjén , az alkalmi idő úgy hozta, hogy épen az ellenzék jelöltei kikiáltásuk után, s maga embereinek megismerhetésére, — oh mert erre kivált megyei életben nagy szükség van! — programmot bocsátott ki, miszerint az aláírók kötelezték a mérsékelt haladási elvek állandósítására és erősítésére ezen elvek követőiből megalakítani tisztikarukat. E tactica olly szerencsés volt, hogy másnap a főispáni helyettes úrhoz ebédre meghívott sokaság között egy ellenzéki tag — alighanem épen a pesti hírlapi tudósító — fönhangon fejtegetné, miként e programm olly jó , hogy annak magát mindenki aláírhatja, és ő sem vonakodnék, ha nem értené a rejtedző tacticát, miszerint ki azt aláírja, kell, hogy V. L. t. akarja alispánul. És ekkor örömtől dobogott föl keblem a nyilatkozat felett, mit ellenzékünk egyik hatályos tagjától a mérsékelt haladás biztosítását tartalmazó programmunk iránt hallottam. Másnap estve felekezetünk ismét összejött, és látókövünkön ollyak neveit is, kik az előtt estvefelé a zenés kíséret szoros értelembeli tagjait tevék. És fölszólalt közölünk R. L. tb. miszerint programmunk lesz siker nélküli írott malaszt, ha életbe nem lépeljük. Ki van tűzve, s közel a tisztujitás; kimondott elvünk kezelését olly tisztikarra s különösen alispánokra bizzuk, kiknek eddig is tanúsított, szivvérekkel egybeforrott meggyőződése azoknak állandósításáról s terjesztéséről jövőre is kezességet nyújt. S minthogy illyen több talállalik, jelöljük ki közölök azt, ki a köznemességnek is bizodalmát bírván, könnyíthetjük állatok czélunk elérését, s ekként kevesitsük a — fájdalom ! — nem mellőzhető lélekvásárlást.“ — És a competitorok rövid összehasonlítása után csakhamar egyhangú jön megállapodásunk , miként legszentebb czélunk elérhetésére K. L.-t kell választanunk első alispánnak. E tisztelt férfiút tehát körünkbe hívók. Beléptekor öt lokrhallan lelkesedés fogadá. Ebbe terjesztő szónokunk, ki előbb is fölszólalt, miként szent czélunk legbiztosabban, ha az alispánságot elvállalja, elérhető, mert az ellenzék nagyban korteskedik jelöltjeire, de mi azokhoz nem bizhatunk. Elmondó, hogy benne az ellenzék is compromittálna, s hogy a megye békéje tőle függ legnagyobb részben, s illy esetben polgári kötelességére emlékeztetve, melőfelé. K. L. pedig felelt okosen, hogy meglepte a váratlan fogadtatás, és a fölhívásnak sohollon volna nem engednie, ha előtte nem lebeg geniusa, melly becsületére emlékezteti. Öt fölhívó a másik párt is,*) lépne föl részükről másod alispánul, de ő azoknak szavát adta, hogy hivatalra nem vágyik, ő hivatalkodni nem kíván. Illy körülmény közt, bár mennyire ismeri polgári kötelességét, a hivatalvállalástól magát fölmentetni kérte. — Számtalan argumentum válaszolt minden oldalról, hogy ad officia imperfecta nulla dalur obligatio, hogy egy összes megye óhajtását, nyugalmának, békéjének előteremtését mellőzni nem köteleztethetik sőt. A lelkesedés előidézte zaj csilapulása után megbízott szónokunk válaszolt: miként, miután az ellenzék fölhívta, jele hogy hozzá osztatlan bizodalma van; fölhívjuk mi is, és pedig illy őszinte lelkesedéssel, jeleül, hogy hozzá bizodalmunk határtalan. Mi ismerjük őt, s elötte többet mondani a gyöngédség tilt; ismeri a megyebeli tömérdek köznemesség, melly megkérdezve, egyhangúlag emlegeti a K. nevet. Egyébiránt, igy végző beszédét, tartsa meg a t. ez. ur adott szavát, hivatalra ne vágyjék, hivatalkodni ne kívánjon, csak ígérje meg nekünk, hogy polgári kötelessége teljesítésére tett fölhívásunknak engedve, alispánul megválasztatván, azt fölvállalja, s 3 évig ezen terhet viselendi; mi teljes hálát mondunk , s most eresztjük csendes magányába. Ne tegye azon cselekményeket, miket a hivatalra vágyók tesznek, s adott szavát bizonyára meg nem szegendi. Egyéb a mi gondunk lesz, és K. L. kijelentvén, miként ennyi oknak engedni kénytelen, s polgári kötelessége teljesítésére — tehertől mint soha úgy most is vissza nem riadva — késznek nyilatkozott, mire harsány megéljeneztetés, fölemelés és egy pár bizodalmas szóváltás után tanácskozmányunkból eltávozott. Tudtára adatván ez derék főjegyzőnknek, mint egyik competitorának, nagylelkűen oda nyilatkozott, miszerint K. mellett mind azt szívesen leendi, mit maga mellett elkövetett volna. Megtudván ezen esetet az ellenzék, olly zavarba jött, hogy elkezdvén híresztelni, miként K. L. semmi esetre el nem vállalja az alispánságot, mit a Pesti Hírlapban is — visszaélve, K.L. után útfélen nem nyilatkozgató szerénységével — a tudósító országszerte közhírre bocsátani nem ólálkodott, holott nemcsak akkor, de azóta is a fő illetőknek kinyilatkoztatá készségét a szolgálatra. Nagyban folyik most is a korteskedés; az ellenzék legfőbb maccenásának D.F.-nek személyes vezérlete mellett falunkint barangol, s fölvett másod alispáni jelöltünkre gúnydalokat daloltat;—egyik lovagias tacticója az ellenzéknek; — K. L.-ra nézve pedig vakmerően terjeszti, hogy nem vállalkozik. Azon-ban a mi pártunk sem nyugszik, de sok bajába került amazok nem igaz állítását elhárítani, mert a köznemesség , kivált azok vezére, mint ki ki tudhatja , ki illyen kenyeret evett, tisztában óhajt lenni jelölteivel. Midőn ezen — előttünk igen érdekes — körülmény felöli hosszasabbra nyúlt fölvilágosításért bocsánatot kérnék, azon sokak által teendhető kérdésre , hogy a midőn egy ellenzéki hatályos tag programmunk aláírására késznek nyilatkozott, ha nem V. L. lenne a programmistáknak kijelölt alispánul?, amennyiben már most kit jelöltük ki, miért nem csatlakozik hozzánk a pesti hírlapi tudósító ? szavaival felelek, miszerint a pártok nem olly könnyen mondanak le. — Ha ki pedig azt kérdezné: miért nem compromittálunk az ellenzék jelölte alispánok elválasztásában, hiszen az emlegettem ellenzéki tag azt mondó, hogy a mérsékelt haladási programmot bárki is aláírhatja, de különben is úgy beszélgetnek, hogy már nincs itt elvben, csak személyre nézve különbség? — arra nézve az előbbi válaszon kívül azt felelem, hogy nem bizhatunk hozzájuk. Timemius Danaes et dona ferentes. S ezen fölvilágositással a közelebbi tudósításom bevezetése miatt is tartoztam. —1— —1. Vegyes nyilonságok. (A budai irgalmas szerzetesek kezelése alatt) levő kórházban a múlt évben 2530 beteg részesült a felebaráti szeretet jótékonyságában. Ezek közöl meghalt 218. Az iparűzök közöl voltak itt: 280 czipész és czizmadia, 220 szabó, 1902 napszámos , 174 asztalos, 96 kerékgyártó , 79 mészáros, 78 pék, stb. Születésre nézve: 226 cseh, 190 ausztriai, 180 morva, stb. Vallásra nézve: 2071 katholikus, 393 protestáns, 49 zsidó, 24 óhitü. Ezen intézet valóban méltán megérdemli, hogy a t. ez. közönség legbuzgóbb pártfogolásában részesüljön. (A középponti vasút pest-váczi vonalán) folyó hó 12dikétől 18dikig 7172 személy szállhatott Pestről Váczra és vissza, és pedig od. 12kén: 1788; 13kán: 794; 14kén: 707; 16kén: 589; 16kán: 535; 17kén: 488; 18kán pedig 2271. (Gungl József hazánkfia egy Schleswig-Holstein) czimü induló zenedarabot szerzett legújabban , melly Berlinben rendkívüli köztetszéssel fogadtatott. (Tordamegyében a tüzkármentesitett és biztosított vagyon értéke összesen fölmegy 1,204,901 pforintra. Mintegy másfél év ótai fönállásától fogva tett ravatalok öszvege váltóbecsben 3769 frt. s 39 kr. Megtéríttetett tűzkár, s az intézet egyéb szükségeire kiadott öszvég 2893 fr. 19 h kr. váltóban. Találtatott a pénztárban készpénz 876 v.ft. 19/2 kr. Fizetni való újabban történt tűzkár volt 755 v.ft. 2272 kr. (Boroszlóból írják, hogy az ottani szivarozó lakosság évenkint 18 millió darab szivart emészt föl, s igy aránylag Pesten 36 millió bizonyosan szinte elfogy évenkint. Már ha mi e tömérdek szivarra egy egy darabjával csak egy krajczárt teszünk, tehát az összesen olly összegre rúg , melly fővárosunkban legalább egy pár száz embert menthetne meg az éhhaláltól. S boldog Isten! mennyire rabja az ember szokásainak és kényelmeinek! *) (Bidermann, híres német philosophiai)s Laubo, szépliteraturai irók Lipcsében , nem rég egy írói összejövetelt terveztek Weimarba, hol minden német iró összegyűlvén, a tudomány és irodalom érdekében korszerű teendők és kezdeményekről akartak intézkedni. Azonban ezen gyűlés, melly már második ízben vételeit kísérletbe, felsőbb helyen eltiltatott. Okot szolgáltatott erre Laubo levele, mellyből az illetők az érdeklett gyűlésnek politicai tendentiáját sejtették. (Boz Dickens Károly ismét egy uj regényt gyártott, melly 20 havi szállítmányban jelenendik meg. Czime „Domboy ” társaivali üzletek, nagyban, kicsinyben s kivitelre.“ (Nápolyban Avitabile Sándor legközelebb) egy drámát irt „Gli Zarelli“ czim alatt, mellyet az egész olasz critica nem győz eléggé magasztalni. (Lajos Fülöp, a francziák e nevezetes királya, folyó hórkán életének 74dik évébe lépett. (A legnagyobb művészi virággyár Constantin nők) birtoka Párisban, kinek neve Európának tán minden hölgyei előtt ismeretes. 0 évenkint 300,000 franknyi virágot ad el, mellynek két harmadát külföldre viszik. (Norczeg Dandeauville, Németországban) egy biztos uj gyógyszert talált föl a víziszony, vagyis veszettség ellen, melly az euphorbia villosa, veratrum album, polygonum hydropiper, és Helloborus niger növények összeszűrt lövedékéből áll. Ezen lövedékkel szükség megmosogatni a veszéllyel fenyegető sebet, s azután bensőleg használni, vagyis inni mind a veszett kutyától megharapott embernek, mindpedig a megdühödt ebnek. Ezen lövedéknek még azon ereje is van, hogy azt is meg lehet általa tudni, váljon csakugyan veszett eb harapta-e meg az embert, vagy nem? Az első esetben ezen szóban levő gyógyitalra erős hányást eszközöl, s ekkor az embernek ezen italból mindaddig inni kell, míg a hányás megszűnik, mi közönségesen a harmadik s negyedik ivásnál meg szokott történni. Ha pedig a beteg nem dühös kutyától maratott meg, úgy ezen italra semmi hányás sem következik, s akkor a negyedik ivás után tökéletesen meg lehet nyugodni. No urak, természettudósok és orvosok, mit mondunk őhez ? (Varsóban egy legközelebb érkezett rendőri parancs következtében, minden lengyel kereskedő és mesterembernek szigorúan meghalllát a dohánytermesztés nem ad kenyeret senkinek? Szerk. *) K. L. urnak fölhivatásairól még azt is megemlíteni szükséges : — mi ugyan magánosai!) dolog — miként ez előtt három évvel, midőn tisztujitásról gondolkozánk, a conservativek kölcsönös értekezése folytában akkori első alispán — most főispáni helyettes — mellé ő a másod alispánságot elvállalandotta. De akkortól a tisztujitás elhaladván , most pedig a körülmények változván, népszerűségét fölhasználandó, az ellenzék őt hasonlóul másod alispánul E. mellé fölhívta, s a szerény de szilárd férfiú e fölhívást deprecália volt. 666