Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-10-27 / 375. szám
Puchlával kezet fog, nem kis nyomatékot ad a dologhoz, s mint én is állítom, hogy a tény és jogkérdéseket egy bírónak kell eldönteni, ő is egyezőleg nyilatkozott a berlini crilikai folyóirat 1844ki júliusi füzetében. Habicht is zerbsti főtörvényszéki tanácsos az anhalti és schwarzburgi herczegségekben példákban és a separat volumok közlésével bizonyitá be, miszerint merő ráfogás, midőn állíttatik, hogy a rendes és állandó törvényszékeknél csupán a referensek döntik el a pert, kiknek előadásaik szerint ítélnek a bírák; az ő némethoni tágas körű tapasztalatai mást bizonyítnak, s teljes megnyugvással írja: „dass er aufmerksam der Criminalpraxis der deutschen Facultäten und Schöppenstühle gefolgt sey, aber seine innigste Überzeugung, nur eine in je der Beziehung gerechte Justizpflege bei ihnen gefunden habe“ (Rechtliche Erörterungen und Entscheidungen gemeinrechtlicher Controversen 1. B. 1843. Vorrede p. IX.) Az esküdtszékek mellett Magyarországban szónoklók ezekből láthatják, hogy azoknak álalános haszna s alkalmaztatása fölött igen fontos kétségek merülnek föl, s nem tekintve országunk egyéb körülményeire — mellyek szinte nagy nehézségeket görditnének a practicabilitás ellen — maga a tárgy ollyan, melly illy sok nyelvű és népű hazában, millyen a mienk — életre sem hozható, s ábrándosság lenne illy inkább politikai mint jogi intézménnyel hazánk ujjászületését eszközleni akarni. Ifjabb Szabó Pál megszökése iránt. Nemcsak a magyar keresk.társaság minden részvényese s ügybarátja, hanem általában minden magyar , ki nemzetünknek az egyesületi téren megindult hatályos tevékenységét méltólag becsülni tudá, megilletődéssel fogja olvasni ifjabb Szabó Pál gyalázatos megszökését , ki mig becsületességét hangos lármával hirdeté, s minden legkisebb érintést fölzudult nehezteléssel lökött vissza, nemcsak a magyar kereskedelmi társaságnak benne helyzeti bizodalmát rúlul megcsalá, ezen czéljában országos fontosságú, erejében gyönyörű reményű intézetet véletlen bajokba bonyolítá, hanem egyszersmind a magyar név büstjén küsföldön érzékeny csorbát is ejtett, hazánkban pedig az egyesületi tevékenység további kifejlésének olly akadályokat gördített ebbe,hogy mondani merném, egy pár század óta alig ártott a hazának valaki annyit mint ő. Áldom istenemet, hogy annyi erőt adott, miszerint balesemények lelki erőmet nem könnyen zavarják meg; de meg kell vallanom, csaknem fejem szédül, ha végig gondolom, ez ember mennyi közvetlen s közvetett kárt okozott, nemcsak sokunknak egyeseknek, kik a kereskedelmi társaságnál tetemes pénzértékünkkel érdekelve vagyunk; mert ez fájjon bár, csak magános veszteség s egy részben reménysem — a választmány fáradságos buzgalma s a november 8-ai közgyűlés férfiassága által elhárítható, hanem okozott, ami minden becsületes magyarnak legjobban fájhat, a haza jelenének, jövendőjének. Azt gondolom, szükséges dolgot teszek, ha ezen gyalázatos szökés körülményeiről amennyire ekkorig a dolgok állását tudhatjuk, a közönséget értesíteni sietek. Az augustus 27-ei közgyűlés ifj. Szabó Pál volt igazgatónak i. e. június végéig terjedő, s 84.000 p. forint veszteséget mutató mérlege vizsgálatául az alapszabályok értelmében három tagból álló bizottmányt nevezvén, ezen urak (Kunewalder Fülöp, Liedemann Frigyes és Valero Antal) mindjárt munkálkodásuk kezdetén egy 6000 p. forintos állítólag tiszta tételre bukkantak, melly iránt kétségük támadt, s mellynek fölvilágositása végett a mérleg ótai levelezés átvizsgálására vala szükség. Szabó mint számadó azon szin alatt, hogy ő a társaság függő ügyeit kár nélkül nem fedezheti föl, a közlést megtagadá. A bíráló bizottmány erre az igazgató választmánynak kijelenté, hogy e szerint munkálatát nem folytathatja. Mi az igazgató választmányban, azon nézetből indulva, hogy semmi sem okozhatna a társaságnak annyi kárt, mint a kétes titkolódzás, az igazgatónak hivatalátóli felfüggesztés terhe alatt megparancsolók, hogy a birálóknak semmi akadályt ne tegyen s velök mindent a mit kívánnak, tökéletes nyíltsággal közöljön.— Erre bíráló urak fesztelenebb munkáltatás tekintetéből rendelésünket kívánták, hogy Szabó a bírálatnál, kivévén ha hivatnék, jelen ne legyen , hanem a könyvvezetőnek s pénztárnoknak minden levelezéseket s okleveleket közökre adjon. Több választmányi tag nem levén jelen, én és Szentkirályi Móricz társam, az igazgatónak kötelességévé tettük, hogy magát ehöz alkalmazza. Becsülete compromissioját erdlegetve ellenkezett, migyen tudtára adom, hogy ha nyomban nem engedelmeskedik, vele mint számot adni nem akaróval kellene bánnunk. Engedett, s a vizsgálat háboritás nélkül befejeztetett. A bírálók mintegy 19,000 forinttal nagyobbnak találták a veszteséget, körülbelül szintúgy 19,000 forintot keresnek itéltek, egyszersmind az igazgató ügyviteléről akint nyilatkoztak, hogy az tudatlan, gyakorlatiatlan, könnyelmű s irreális. Az igazgató választmány az igazgató felelőssége iránt a közgyűlésnek véleményt adandó, s ideiglenesen is intézkedendő, igazságosnak vélte a számadóval nem magát a bírálók jelentését ugyan, de az egyes számtételi nehézségeket közölni, kérésére megengedvén, hogy lehető észrevételeit e hét végéig benyújtsa. Tovább menni, mielőtt meghallgattatnék, már csak azon nehézségnél fogva sem lehetett, melly a czimvezetés rögtönös megváltoztatásával járt volna, különben is hibán s gondatlanságon túl valóságos vétket ügyes titkolódzásai miatt még gyanítani nem lehetett.— E közben a választmány iparkodott a társaság meglevő vagyonát, minden további veszteségtől a lehetségig megéni, specificált árulajstromot kívánt, s minden egyes áru el- vagy nem adásáról s áráról határozott. — Közbejött egy eset, miszerint Szabó, hírünk, tudtunk s még csak utólagos bejelentés nélkül is egy utazó ügynöknek még közgyűlés előtt a leggondatlanabb korlátlan fölhatalmazást adván, ez már a választmánynak mostani hatóságának fölruháztatása után sept. 2-én, mindamellett, hogy Szabó által minden kötelező rendelmények elvállalásától levélben eltiltva volt, Ulm városának előbb 15.000, később 7500ra leszállitott mérő búzát a társaság nevében olly áron kötelezett, melly a szerződés peretében a piaczi árnál egy forinttal alább állott. Szabó oct. 12dikig egy szót sem szólott erről a választmánynak, hanem a magyar név hitelét compromittáló menlegelődzésbe ereszkedett. Végre kénytelen lévén előterjeszteni, s a választmány látván, hogy az ügynök meghatalmazása egészen korlátlan volt s még csak az instrucióihoz alkalmazkodásra sem hivatkozott, meggyőződök, miként Ulm városának, melly a privát levelezésbeni tilalomról semmit sem tudhatott, tökéletesen igaza van; kötelességének ismerte tehát, a magyar hitel s társaságunk becsülete érdekében rendelkezni, hogy Ulm városának elégtétessék; Szabót azonban, s regressusképen az ügynököt (kinek Pesten fekvő vagyona is van) társaságunk részére kárpótlásban marasztalta el. Ezen eset némi gyanút gerjesztvén, hogy Szabó tán vagy valótlanul informálja a választmányt, vagy némellyeket tán el is titkol, bizonyos aldunai rozs-szállitásra nézve, mit tökéletesen tiszta s nyereményes üzlet gyanánt mondottba a választmánynak, szükségesnek láttam tökéletes informatiót szerezni magamnak s a választmánynak, azért a választmány titoknokát oct. 21kén hozzá küldöm , hogy az ide vonatkozó levelezéseket velem közölje. Ő oct. 21 kén reggel kiadd lemásolás s hozzámküldés végett a leveleket,miket este 7 órakor kaptam meg, míg ő már 5 órakor megszökött. Átvizsgálván a leveleket, s látván, hogy itt is baj van,s azonkívül ezekből bizonyos más szállítási kötelezettség is sül ki, mit előttünk vakmerő hazugsággal eltagadott, Dumcsa Döme és Weisz Bernát választmányi kereskedő tag urakat kértem föl, hogy mint szakértők a kellő vizsgálatot azonnal megtegyék, miszerint a körülmények szerint intézkedhessünk. — Ámde aznap (oct.22 én) tudók meg szökését délután, s amennyiben azóta azon tömérdek munka közt, mit e szökés következtében társaságunk megóvására tenni kellett, az eltitkolgatott irományokból láthatók, úgy látjuk, hogy minden lépését hazugság s áltatás kísérte, több rendbeli be nem vallott kötelezettségekbe bonyolíta a társaságot, sőt a mérleget is mintegy 35.000 pftig szándékosan hamisnak készilé, a nélkül hogy erre még a bíráló választmány is reá jöhetett volna, s látván, hogy tovább már a titkolódzást nem viheti — gyáván megszökött, még a végső perezben is hazugsággal végezvén pályáját, mert egy levelet hagyott hátra íróasztala fiókjában nekem czimezve,körülbelül illy tartalmút: „Pest, oct. 20. Kegyelek annyi bajt halmoztak s elöleltek rám, hogy erőmből kifogyván, e pillanatban már véget vetettem életemnek. Hazámnak (!!) s ellenségeimnek áldozatává lettem. Isten bocsásson meg kegyeteknek. Szabó:“ Azonban annyit már tudunk , hogy sem elég erős, sem, ha úgy tetszik, elég gyáva nem volt életének véget vetni. Budáról a fehér farkastól utazott el odobor 21kén este 5 órakor nyerges-ujfalusi paraszt szekerossel; az említett fogadóban már három hét óta bérlett szobája volt, lassan kint ruhái mind oda hordva; egy pártfogolta Boldini János solész nevére magának a városnál szintúgy már egy pár hét előtt útlevelet szerzett, magát utazási szerekkel ellátva, s a társaságunkat illető egy 5000 p. forintos bank utalvány is hiányzani látszik, ámbár viszont irodai asztalfiókjában 2000 p. forint készpénz találtatott. Ennyit tudunk ekkorig. Időnket munka veszi igénybe s azért nem ereszkedhetem mindazon lépések elsorolásába, miket a tegnap délután óta permanentiában levő választmány tön. Minden s minden után megtétetett, mit illy körülmények közt lehet és kell. Csak az egyet említem , hogy ezentúl a m. kereskedelmi társaság czimvezetését Jankó Vincze úr viendi Dumcsa Döme vagy Weisz Bernát Ferencz választmányi tag urak egyikének ellenjegyzése mellett. Még egy szót berekesztésül. Ha csak Szabó szökése közben , mielőtt a még tegnap stafettaliter szétküldözött híresztelés útját vágná, társaságunkat tetemes hamis kötelezésekkel nem terheli, a választmány erélyes eljárásával eszközölhetni reményű, nem csak azt, hogy a társaság kötelezettségeinek becsületesen megfelelhessen, hanem még ha az összes veszteség 84.000 p.forint helyett 150—160 ezer p. forintra ráenne is, mégis körülbelül 200 ezer p.forintnyi activ társasági érték megmentethessék. A csapás nagy, de még nagyobbá, a hazára pedig még veszélyesebbé csak az tehetné, ha megrémülnénk , s egy emberbeni megcsalatkozásunk miatt megcsökkenne azon buzgalmunk, melly az egyesületi téren újabb időben olly nagyszerű tevékenységet kezde kifejteni. Az akadályok növeljék erőnket, ne csüggesszenek. Pest, octob. 23. 1846 Kossuth Lajos, mint a m. kereskedelmi társaság választmányi tagja. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Abaujból, October 20-án.E hó 15én szerezve tisztelt főispáni helyettes önliga elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésben fölolvastatott a nm. m.kir. htartótanácsnak múlt hó 29röl 37,943 és 37,944 sz. a. kelt azon kir. intézvénye, melly által a megye rendűivel tudatik, hogy ö cs. kir. apostoli felsége közelebb legkegyelmesebben elhatározni méltóztatott, miszerint nádor ö cs. kir. fensége dicső hivataloskodásának félszázada e f. évi novemberben ünnepeltessék, és ezen félszázadi ünnepélyben az országnak Budára meghívandó minden törvényhatóságai maguk küldöttei által részt vegyenek, egyszersmind pedig az alkalommal e cs. kir. fenségének a Magyarhon és az egész birodalomra nézve szerzett tündöklő érdemei a pesti polytechnicum s illetőleg ez intézet számára fölállítandó épületnek nádor ö fensége magas nevévek diszesitése által is örökítessenek. Melly k. királyi határzatról a megye rendei olly fölszólitással értesitetnek, miszerint annak kész hódolati teljesítéséül ezen ünnepélyben maguk részéről Budára utasítandó küldötteik általi részvétel iránt kellőleg intézkedjenek, az ünnepély részletes rende küldötteikkel Budán fogván közöltetni, mellyel összefüggőleg olvastatott magyar királyi főtárnokmester önmatgának folyó helyről a megye főkormányzójához intézett k. levele, mellyben véltságát arról tudósítja, hogy miután nádor ő fensége mostani súlyos egésségbeli állapotának ollyatén javulását, miszerint e novemberre kitűzött félszázados nádori ünnepélyben saját magas személyében részt vehessen, az illető orvosok általános véleménye szerint, a legkedvezőbb esetben sem lehet várni, és e tekintetből fenséges családja részéről a mondott ünnepély alkalmazása végett ő felségéhez alázatos kérelem intéztetett, addig is, míg ez iránt k.királyi határozat kiadathatik, főkormányzó önlagát hivatalosan fölszólítja, hogy megyénk részéről az érintett ünnepélyhez kiküldött vagy küldendő követeket a fentebbi akadályról értesítve,rögtön oda uldsittani ne terheltessék, miszerint ő cs. kir. felségének e részben érkezendő s annak utján a megye értesitésére adandó további k. határozatát minden esetre várják be. Mellyek is illy renddel fölolvastatván, valamint a rendek ö cs. kir. felségének a nm. helytartótanács érintett k. körlevele által tudatott azon legkegyelmesebb szándékát, hogy ö cs. kir. fenségének az ország nádorának hazánkra nézve szerzett tündöklő érdemei országos ünnepély által megörökitessenek , mély hódolattal és buzgó örömmel megértették, s emnek. intézvény rokonszenvre talált sorai által, azon őszinté hű ragaszkodásnak, mértéket nem ismerő igaz hajlandóságnak, hálának és rokonszenvnek érzelmei, mellyek ö fonséga magas érdemei iránt a rendek koholában föl- 678