Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-08 / 382. szám
zott, úgy szinte az academia által készíttetett tárgyakat, magára vállalván a földtőkéknek bizonyos föltételek alatti czélszerű s megfelelő elkészíttetését és közzétételét. Most azonban folyamodott az academiához, hogy miután az akkorig tett kísérleteket s előmunkálatokat nem használhatja, miután a gömbök elkészítése, ugy szinte a nyomtatási papír választása hibás, és ő kénytelen mindent újból kezdeni: a rezek kedvezőbb föltételek alatt engedtessenek át neki.— A math. osztály tagjai küldettek ki, hogy Calderoni ur kívánatának s előadásának mibenlétét s alaposságát megvizsgálják, s hogy e már olly régóta halasztott és befejezésre váró tárgy minél előbb eredményre juttathassék, már nov. cike tűzetett ki határidőül, midőn a mathematikai osztály véleményét beadván, végintézkedés történjék.— Olvastatott ezután az olasz tudósoknak Genuában tartott Ybil-ik gyűlésére kiküldött tagtárs, Taubner Károly tanárnak ezen gyűlésről irt igen érdekes tudósítása. Jelen voltak ott az összes európai tudományos világ képviselői, még Pétervár és Stockholm is elkülde a maga tudósait, a genuai Palazzo Ducaté pazarul ékesített, remek boltozatú, mozaik padlós, művészi képek és szobrokkal dús márványteremeibe, hol az olasz tudósok s őkat meglátogató külföldi szellemrokonaik, a Dóriák, Fiescók, Spinolák emlékeitől körüllengve, tanácskoztak a tudományok minden ágában kifejlett haladások fölött. Előadó a széptollu tudósító, milly elragadtatással fogadtatott az uj római pápának az olasz tudósokhoz intézett szives meghívása, hogy X- ik gyűlésüket az egyházi státus kebelében tartsák, mellynek helyéül csakugyan Bologna választatott; megemlítő az osztályok tud.munkálatait, a tud.gyűléseknek sokak által kétségbe vett hasznait, a különféle ünnepélyeket, az az alkalomra rendezett műkiállitást, hol főleg Frascher Dantejo s Francesca da Riminije ragadta meg a tudósitó részvétét; és végre Colombo Kristóf emléke első kövének letétetését, melly az egész város fényes kivilágításával, számos uralkodóházi tag jelenlétében s éneklő néptömeg örömriadási közt, valódi olasz szenvedélyességgel ment véghez.— Végre olvastatott Magyar László, Délamerikában élő magyar eredetű hajóhadnagy levele, ki a délamerikai respublikák közti háborúban hadifogollyá tétetvén, s csak olly föltét alatt bocsáttatván szabadon, ha becsületszavát adja, hogy többé az argentiniai respublica alatt harczolni nem fog, — most üres idejét arra akarja fölhasználni , hogy a m. academia költségén Délamerika kevéssé ismert részeit beutazza, s e czélra 12,000 pftot kér, u. m. három évre tervezett utazásához évenkint 4000 pftot, melly öszvegből az academiai gyűjtemény számára természeti s egyéb ritkaságokat küldene. A társaság azon helyzete, hogy szűk erszényéből tudományos utazásokra nem költhet, fölösleggé tette annak bővebb vizsgálatát, váljon az ajánlkozó hazafi el van-e látva elegendő tudományos képességgel s hitelességgel stb. és a válasz csak azon értelemben fog hangzani, mint az ismeretes: „nincs harangunk.“ — És még egy másik magyar hazafi, Magyar István, abaujmegyei óraműves is megkérése az academiát, hogy egy régi mesterséges 12 mutatós órát, valamelly danzingi barát unalmainak szülöttét, vegyen meg — mire az academiának természetesen nincs sem kedve, sem pénze. (P. N.) VIDÉKI HÍREK. Viszgiréiniből. October 28. Istennek hála mezeinkről, reléinkről és szőlőhegyeinkről betakarítottuk , a mi termett. Az őszi terményeket átalán véve, nem lehet semmi panaszunk; de mivel a tavasziak, jelesül az árpa, zab és kukoricza sok helyütt a tartós szárazság miatt, igen silányak voltak, a kemény eleség ára is igen magasra hágott. Az aggszéna hiányát jóformán helyre ütötte a gazdagon termett sarja, mit a kedvezőbb fekvésű réteken a szorgalmas gazdák kétszer is kaszáltak. A burgonyának hasonlókép akár mennyisége, akár rothadása, vagy az emberek és állatok egészségét veszélyeztető ártalmassága miatt sem lehet átalánosan panaszunk ; csak akik korán s éretlenül szedték föl, azoknál kezd e jótékony kenyérpótlék rothadásba menni. — Szüretünk — átalán véve — felét sem adta meg a tavalyi termésnek mennyiségre nézve , de az értékét és árát néhol háromszorosan is meghaladta. Szerencsés tehát a Balatonmelléke, hol olly sok , szép s jó bortermő szőlőhegyek vannak ! gondolja és mondja a nyájas olvasó. Hja ! uraim , igaz, hogy Balatonunkat sok és tán kelleténél is több szőlőhegyek környezik; igaz, hogy azok közöl többek olly kellemes és finom borladnak a jól és tisztán kezelő gazdának , hogy midőn az ember issza , kénytelen fölfohászkodni: Isten ! mi jó vagy te , ki illyen áldott italt adsz az embereknek! Azonban a jó, e kellemes, e drága termésnek ki veszi legtöbb hasznát? Felelet: Izrael fiai! igen , azok — a kiváltságos rendből olly hőn, s olly sokak által pártfogolt emancipandusok, a kik mihelyt a szüret megkezdődik, szorgalmasan sürögnek és forognak a szőlőhegyeken, emlékeztetvén szerencsétlen adósaikat a törvényes kamatnak lefizetésére , és a szegény szőlősgazda ott is vakarja fejét hol nem viszket, — és midőn szive átkot mond a fukar uzsorásra , szájával engesztelő szókat kénytelen nyilvánítani. ..jó, jó, Izsák gazda, majd hiszen lesz rá gondom, csak legyen békével.“ De a törvényes kamat követelését ki tulajdoníthatja nétkül Izrael fiainak ? kérdi a nyájas olvasó. Megmondom hát a titkot. Izrael fia a szegény megszorult párnak pénzt ad kölcsön, és a kötelező levélbe azt írja „ennyit és ennyit adtam törvényes kamatra,“ de ezen kötelező levél mellett egy másik kötelezvényt is irat alá, a mellyben aztán világosan kifejti, mit ért a törvényes kamat alatt ? t. i. minden tiz forintra két akó mustot, olvas: két akó mustot. — Uram Istenem! ha van égbekiáltó vétek, nem az-e ez? A két rendbeli adóslevelet természetesen azért írja, vagy íratja az álnokul szemes izraelita , hogy azon esetben, ha netalán panasz támadna ellene, azt mutathassa elő, mellyben törvényes kamatról szól a levél szövege. A törvénytelen kamatról lévén szó, meg kell vallanunk, azt is, hogy nem csak Izrael népe, hanem a keresztények közöl is sokan sanyargatják és zsarolják azzal a szegény falusi népet — mert csak ezekről akarok szólni — ugyanis közönséges szokás az, hogy száz váltó forintért, sőt kevesebbért is, egy hold szántóföldet, vagy akkora rétet köteleztet le magának a pogány lelkű keresztény l aki ugyanennyi öszvegért, két, három, sőt négy kiló tiszta búzát kíván esztendei kamat fejében, ez már istenes kölcsönadónak tartatik!—így lévén az mind a szőlők, mind a szántóföldek és rétek termésével, nem kell-e ezen néposztálynak lassan kint végképen tönkre jutni ? Ha egymásután kétszer, háromszor nagyobb pénzöszvegre szorul, p. o. ha vonós marhája eldöglik, és mindannyiszor egy egy szántóföldet, vagy rétét elzálogosítja, lehetséges-e, hogy az valaha lábra állhasson? lehetséges-e hogy a fölszedett tőkéket kifizethesse? ennek meggátlására nem volna eczélszerű, nem volna e üdvös több helységeket egybeforrasztani, s ezek által egy közös takarékpénztárt fölállíttatni, honnét szükség esetében kiki pénzt kölcsönözhessen ? Őszi napjaink folytonosan olly szépek, olly kedvezők, hogy ahol nagyon korán vetettek, és a föld kövér, szinte szárba indulnak a vetések. Eper bőséggel érett másodszor is Bakonyunkban; alma néhutt dió nagyságra nőtt másodszor; szilvafákon is látni itt ott másodszori termést; valamint az úgynevezett fattyuárpa is, a mi t. i. aratáskor kihullott, tökéletes szemeket nevelt. B. I. K. Vegyes újdonságok. (Hírlik, hogy Szabó Pált, a magyar kereskedelmi társaság megszökött igazgatóját, Laibachban megfogták, s hogy már Pest felé útban is lenne. (A nemzeti színház igazgatósága által kitűzött 100 aranyos pályadijt Szigligetinek „Zách unokái“ czimü pályaműve nyerte el. (Degré Alajos, tehetségesebb fiatal) drámaíróink egyike, a magyar színművészetet ismét egy „Divatvilág“ czimü darabbal szaporította, mit a szinbirálói választmánynak már be is adott. Akik olvasták, igen sikerültnek mondják. (Pest vármegyének budgete) ezután mindenkor ki fog nyomatni. (Ehó ötödiken tartatott Pesten)Ő fensége közszeretetü nádorunk egésségének jobbrafordultaért istentisztelet minden templomban. (Azt mondják, hogy ifjú Szabó Pál) 15,000 ezüst forintnyi útiköltséggel szökött meg, ebből 12,000 e. forint azon öszvegből való, mellyel július elején vett föl. (Megjelent, s Pesten minden hiteles könyvárusoknál kapható : „Egy magyar király“ történeti dráma 4 fölvonásban. Irta Hugo Károly. Pesten 1847. 229 l. árad (Ugy szinte Báthori Erzsébet) történeti beszély, versekben. Irta Vachot Sándor 1847. 52. ára 30 kr. ezüstben. (Irhonban és Angliában egyiránt) olly nyomasztó az ínség, hogy a kormányt a legnagyobb aggályba ejtené. Izlandban, mint már a minap is irók, több ember halt meg éhen; Londonban szinte a kényszerítő szükség önsúlya miatt hetenkint gyermekvásár tartatik, hol 8 — 9 éves gyermekek árultatnak készpénzen tulajdon szüleik által. De (Pesten sem sokkal kevésbbé fenyegető veszély) jelenségei mutatkoznak. Legalább itt is volt már rá példa, hogy némelly felföldről idevándorlott lót asszonyok egy húszasért árulgatták gyermekeiket. Volt pedig nem csak a múlt évben, hanem az idén is már. A felföldön, mint mondják, oilyanség dúl, miilyenre csak a legöregebbek emlékeznek. (E hó elsején Szekszárdon is takarékpénztárt nyittatott, melly alkalommal Örményi József tolnai főispán e méltósága vitte első nap a biztosi szerepet. A betételektől, a mennyiségre nem tekintve, 5 percent kamatot fizet, s tökéletes árvát biztosságra 6 percentre hitelez. (A múlt hó 25-én Trencsén vármegyében) A mostani drágaság és közszükség tekintetéből minden mulatság és tánczvigalom eltiltatott. Az ínség lehető enyhitésére minden módok megkísértettek. Zemplén megyében pedig a megye szerződésre akar lépni a vizszabályozó társasággal, melly szerint a szegénység fölsegélésére 8000 embert tartoznék munkával ellátni. Valóban követésre méltó példa. (Trencsén várni egy c . k. kincstárból) lakosainak ínsége enyhítéséül 12,000 ezüst forintot kapott kölcsön, mellyen árlejtés utján 5000 mérő árpa vételik. Mivel a közinség ennyivel épen nem fedezhető, ő felsége a megye által megkéretni határoztatok, hogy azon öszveghez a 60,000 ezüst forintnyi adóság kiegészítéséig engedné meg még egynéhány ezeret kölcsönözhetni. Ezen kívül kebelbeli magánbirtokosoktól a megye jótállása mellett még 12,000 ezüst forintnyi kölcsön fölvétele határoztatok. (Keleten most igen nagy érdekkel beszélnek) egy vasút tervről, mellyen egész hajók a suezi földszoroson át a földközi tengerből a vörös tengerbe érkezhetnének, hogy ezután tengeri útjukat ismét folytathassák. Az építési költséget kevesebbre számítják mint egy csatornáét. Francziaorságban Guillemait mérnöktiszt illyféle vasutat ajánl, melly az atlanti tengert a földközivel összekötné, hogy tengeri háború alkalmával a gibraltari angol statio által a franczia hajóhad egyesülése ne gátoltathassék. (A schleszvig-holsteini herczegség egyik kitünőbb városában, a minap, bizonyos politikai ügyek elintézése miatt mutatván egy dán minister, a mint az ottani polgármesterrel föl s alá járkáló a városban, egy utczában néhány szilaj gyerköczökből álló gyermekcsoportra bukkant, kik olly lármát ütöttek az utczán, hogy a minister nem tűrhetvén már tovább a rakonczátlankodást, illy kérdést intéző a mellette egész phlegmával ámolygó polgármesterhez: „Ugyan ki ügyelhet itt a városi rend és közcsendre?“ „Bizony kegyelmes uram, már én ugyan azt nem tudom, hogy itt ki ügyel a rend és közcsendre, hanem azt tudom, hogy csendőri fizetés fejében én húzok évenkint 30 tallért.“ A minister elmosolyodott az igen naiv feleleten. (Egy agg delnő (dáma) „Carlo“ kedvenc z ebének) élelmezésére évenkint 300 forintot, három kedves macskájának biztosítására pedig száz száz forintot hagyományozott végrendeletében, s ezen nyugpénzes állatok táplálását, két vén szolgálójára bízta. A törvény mindazáltal ezen végrendeletet érvénytelennek nyilvánította, s azon öszveget az illető örökösnek adta át. (A francziák Nicot Jánosnak tiszteletére emlékszobrot akarnak állítani. Tudva van, hogy ezen ismeretes természetbúvár a 16-dik század végén hozta be Európába a dohányt. (i az igaz, igen nagy érdemet tett ezen hasznos növénynek Európába való átplántálásával, s minekünk emlékszobra ellen semmi kifogásunk sincs. Ámde — ha szabad kérdenünk: Drake Ferencz nem inkább megérdemelne -e emlékszobrot, nem csak a francziák, de egész Európától,aki, ha 1586 ban burgonyát nem hoz Angliába, most ott a közjólét és hatalom , valamint Európában mindenütt legalább tízszer alantabb fokon áll. Csak furcsák vagyunk mi mindnyájan, és különös nép az a franczia! A burgonya egy hazából hozatott a dohánnyal, s még korábban, s mind a mellett, hogy az százezreket ment meg az éhhaláltól, öcsé pedig ezreket rongál s öl meg, — mégis mindeddig meg van becsületétől fosztva , öcsé pedig még nálunk is a legjobb indigenának neveztetik. (Daguerre fényképei már Indiában is) 707