Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-11-08 / 382. szám

zott, úgy szinte az academia által készíttetett tárgya­kat, magára vállalván a földtőkéknek bizonyos föltéte­lek alatti czélszerű s megfelelő elkészíttetését és köz­zétételét. Most azonban folyamodott az academiához, hogy miután az akkorig tett kísérleteket s előmunkála­tokat nem használhatja, miután a gömbök elkészítése, ugy szinte a nyomtatási papír választása hibás, és ő kény­telen mindent újból kezdeni: a rezek kedvezőbb föltéte­lek alatt engedtessenek át neki.­— A math. osztály tag­jai küldettek ki, hogy Calderoni ur kívánatának s elő­adásának mibenlétét s alaposságát megvizsgálják, s hogy e már olly régóta halasztott és befejezésre váró tárgy minél előbb eredményre juttathassék, már nov. cike tűzetett ki határidőül, midőn a mathematikai osztály véleményét beadván, végintézkedés történjék.— Ol­vastatott ezután az olasz tudósoknak Genuában tartott Ybil-ik gyűlésére kiküldött tagtárs, Taubner Károly tanárnak ezen gyűlésről irt igen érdekes tudósítása. Jelen voltak ott az összes európai tudományos világ képviselői, még Pétervár és Stockholm is elkülde a ma­ga tudósait, a genuai Palazzo Ducaté pazarul ékesített, remek boltozatú, mozaik padlós, művészi képek és szobrokkal dús márványteremeibe, hol az olasz tudósok s őkat meglátogató külföldi szellemrokonaik, a Dóriák, Fiescók, Spinolák emlékeitől körüllengve, tanácskoztak a tudományok minden ágában kifejlett haladások fölött. Előadó a széptollu tudósító, milly elragadtatással fogad­tatott az uj római pápának az olasz tudósokhoz intézett szives meghívása, hogy X- ik gyűlésüket az egyházi stá­tus kebelében tartsák, mellynek helyéül csakugyan Bo­logna választatott; megemlítő az osztályok tud.­munká­latait, a tud.­gyűléseknek sokak által kétségbe vett hasznait, a különféle ünnepélyeket, az az alkalom­ra rendezett műkiállitást, hol főleg Fra­scher­­ Dantejo s Francesca da Riminije ragadta meg a tudósitó részvétét; é­s végre Colombo Kristóf em­léke első kövének letétetését, melly az egész vá­ros fényes kivilágításával, számos uralkodóházi tag je­lenlétében s éneklő néptömeg örömriadási közt, valódi olasz szenvedélyességgel ment véghez.— Végre ol­vastatott Magyar L­ász­l­ó, Délamerikában élő ma­gyar eredetű hajóhadnagy levele, ki a délamerikai res­publikák közti háborúban hadi­fogollyá tétetvén, s csak olly föltét alatt bocsáttatván szabadon, ha becsületsza­vát adja, hogy többé az argentiniai respublica alatt harczolni nem fog, — most üres idejét arra akarja föl­használni , hogy a m. academia költségén Délamerika kevéssé ismert részeit beutazza, s e czélra 12,000 pftot kér, u. m. három évre tervezett utazásához évenkint 4000 pftot, melly öszvegből az academiai gyűjtemény számára természeti s egyéb ritkaságokat küldene. A társaság azon helyzete, hogy szűk erszényéből tudo­mányos utazásokra nem költhet, fölösleggé tette annak bővebb vizsgálatát, váljon az ajánlkozó hazafi el van-e látva elegendő tudományos képességgel s hitelesség­gel stb. és a válasz csak azon értelemben fog hang­zani, mint az ismeretes: „nincs harangunk.“ — És még egy másik magyar hazafi, Magyar István, abauj­­megyei óraműves is megkérése az academiát, hogy egy régi mesterséges 12 mutatós órát, valamelly dan­­zingi barát unalmainak szülöttét, vegyen meg — mi­re az academiának természetesen nincs sem kedve, sem pénze. (P. N­.) VIDÉKI HÍREK. Viszgiréiniből. October 28. Istennek hála­ mezeinkről, reléinkről és szőlőhegyeinkről betakarí­tottuk , a mi termett. Az őszi terményeket átalán véve, nem lehet semmi panaszunk; de mivel a tava­sziak, jelesül az árpa, zab és kukoricza sok helyütt a tartós szárazság miatt, igen silányak voltak, a ke­mény eleség ára is igen magasra hágott. Az agg­­széna hiányát jóformán helyre ütötte a gazdagon termett sarja, mit a kedvezőbb fekvésű réteken a szorgalmas gazdák kétszer is kaszáltak. A burgo­nyának hasonlókép akár mennyisége, akár rothadása, vagy az emberek és állatok egészségét veszélyez­tető ártalmassága miatt sem lehet átalánosan pana­szunk ; csak a­kik korán s éretlenül szedték föl, azoknál kezd e jótékony kenyérpótlék rothadásba menni. — Szüretünk — átalán véve — felét sem adta meg a tavalyi termésnek mennyiségre néz­ve , de az értékét és árát néhol háromszorosan is meghaladta. Szerencsés tehát a Balatonmelléke, hol olly sok , szép s jó bortermő szőlőhegyek van­nak ! gondolja és mondja a nyájas olvasó. Hja ! ura­im , igaz, hogy Balatonunkat sok és tán kelleténél is több szőlőhegyek környezik; igaz, hogy azok közöl többek olly kellemes és finom borladnak a jól és tisz­tán kezelő gazdának , hogy midőn az ember issza , kénytelen fölfohászkodni: Isten ! mi jó vagy te , ki illyen áldott italt adsz az embereknek! Azonban a jó, e kellemes, e drága termésnek ki veszi legtöbb hasz­nát? Felelet: Izrael fiai! igen , azok — a kiváltságos rendből olly hőn, s olly sokak által pártfogolt eman­­cipandusok, a kik mihelyt a szüret megkezdődik, szorgalmasan sürögnek és forognak a szőlőhegye­ken, emlékeztetvén szerencsétlen adósaikat a törvé­nyes kamatnak lefizetésére , és a szegény szőlős­gazda ott is vakarja fejét hol nem viszket, — és midőn szive átkot mond a fukar uzsorásra , szájával engesztelő szókat kénytelen nyilvánítani. ..jó, jó, Izsák gazda, majd hiszen lesz rá gondom, csak le­gyen békével.“ De a törvényes kamat követelését ki tulajdoníthatja nétkül Izrael fiainak ? kérdi a nyájas olvasó. Megmondom hát a titkot. Izrael fia a szegény megszorult párnak pénzt ad kölcsön, és a kötelező le­vélbe azt írja „ennyit és ennyit adtam törvényes kamat­ra,“ de ezen kötelező levél mellett egy másik kötelez­vényt is irat alá, a mellyben aztán világosan kifejti, mit ért a törvényes kamat alatt ? t. i. minden tiz fo­rintra két akó mustot, olvas: két akó mustot. — Uram Istenem! ha van égbekiáltó vétek, nem az-e ez? A két rendbeli adóslevelet természetesen azért írja, vagy íratja az álnokul szemes izraelita , hogy azon esetben, ha netalán panasz támadna ellene, azt mu­tathassa elő, mellyben törvényes kamatról szól a le­vél szövege. A törvénytelen kamatról lévén szó, meg kell vallanunk, azt is, hogy nem csak Izrael népe, ha­nem a keresztények közöl is sokan sanyargatják és zsarolják azzal a szegény falusi népet — mert csak ezekről akarok szólni — ugyan­is közönséges szo­kás az, hogy száz váltó forintért, sőt kevesebbért is, egy hold szántóföldet, vagy akkora rétet köte­­leztet le magának a pogány lelkű keresztény l a­ki ugyanennyi öszvegért, két, három, sőt négy kiló tiszta búzát kíván esztendei kamat fejében, ez már istenes kölcsönadónak tartatik!—így lévén az mind a szőlők, mind a szántóföldek és rétek termésével, nem kell-e ezen néposztálynak lassan kint végképen tönkre jutni ? Ha egymásután kétszer, háromszor na­gyobb pénzöszvegre szorul, p. o. ha vonós mar­hája eldöglik, és mindannyiszor egy egy szántóföl­det, vagy rétét elzálogosítja, lehetséges-e, hogy az valaha lábra állhasson? lehetséges-e hogy a föl­szedett tőkéket kifizethesse? ennek meggátlására nem volna eczélszerű, nem volna e üdvös több helysé­geket egybeforrasztani, s ezek által egy közös taka­rékpénztárt fölállíttatni, honnét szükség esetében kiki pénzt kölcsönözhessen ? Őszi napjaink folytonosan olly szépek, olly ked­vezők, hogy a­hol nagyon korán vetettek, és a föld kövér, szinte szárba indulnak a vetések. Eper bőség­­gel érett másodszor is Bakonyunkban; alma néhutt dió nagyságra nőtt másodszor; szilvafákon is látni itt ott másodszori termést; valamint az úgynevezett fattyuár­­pa is, a mi t. i. aratáskor kihullott, tökéletes szeme­ket nevelt. B. I. K. Vegyes újdonságok. (Hírlik, hogy Szabó Pált, a magyar keres­kedelmi társaság megszökött igazgatóját, Laibachban megfogták, s hogy már Pest felé útban is lenne. (A nemzeti színház igazgatósága ál­tal­ kitűzött 100 aranyos pályadijt Szigligetinek „Zách unokái“ czimü pályaműve nyerte el. (Degré Alajos, tehetségesebb fiatal) drámaíróink egyike, a magyar színművészetet ismét egy „Divatvilág“ czimü darabbal szaporította, mit a szinbirálói választmánynak már be is adott. A­kik olvasták, igen sikerültnek mondják. (Pest vármegyének budge­te) ezután mindenkor ki fog nyomatni. (Ehó ötödiken tartatott Pesten)Ő fen­sége közszeretetü nádorunk egé­sségének jobbra­­fordultaért istentisztelet minden templomban. (Azt mondják, hogy ifjú Szabó Pál) 15,000 ezüst forintnyi útiköltséggel szökött meg, ebből 12,000 e. forint azon öszvegből való, mellyel július elején vett föl. (Megjelent, s Pesten minden hiteles­ könyvárusoknál kapható : „Egy magyar király“ tör­téneti dráma 4 fölvonásban. Irta Hugo Károly. Pesten 1847. 229 l. ára­d (Ugy szinte Báthori Erzsébet) törté­neti beszély, versekben. Irta Vachot Sándor 1847. 52­­. ára 30 kr. ezüstben. (Irhonban és Angliában egyiránt) olly nyomasztó az ínség, hogy a kormányt a legnagyobb aggályba ejtené. Izlandban, mint már a minap is irók, több ember halt m­eg éhen; Londonban szinte a kény­szerítő szükség önsúlya miatt hetenkint gyermek­­vásár tartatik, hol 8 — 9 éves gyermekek árultatnak készpénzen tulajdon szüleik által. De (Pesten sem sokkal kevésbbé fenyege­tő v­esz­é­ly) jelenségei mutatkoznak. Legalább itt is volt már rá példa, hogy némelly felföldről idevándor­­lott lót asszonyok egy húszasért árulgatták gyerme­keiket. Volt pedig nem csak a múlt évben, hanem az idén is már. A felföldön, mint mondják, oily­anség dúl, miilyenre csak a legöregebbek emlékeznek. (E hó elsején Szek­szárdon is takarék­pénztárt nyittatott, melly alkalommal Örményi Jó­zsef tolnai főispán e méltósága vitte első nap a biztosi szerepet. A betételektől, a mennyiségre nem tekintve, 5 percent kamatot fizet, s tökéletes árvát biztosság­ra 6 percentre hitelez. (A múlt hó 25-én Trencsén várm­egy­é­­ben) A mostani drágaság és közszükség tekinteté­ből minden mulatság és tánczvigalom­ eltiltatott. Az ínség lehető enyhitésére minden módok megkísértet­tek. Zemplén megyében pedig a megye szerződésre akar lépni a vizszabályozó társasággal, melly szerint a szegénység fölsegélésére 8000 embert tartoznék munkával ellátni. Valóban követésre méltó példa. (Trencsén várni egy c . k. kincstárból) lakosainak ínsége enyhítéséül 12,000 ezüst forintot kapott kölcsön, mellyen árlejtés utján 5000 mérő ár­pa vételik. Mivel a közinség ennyivel épen nem­ fe­dezhető, ő felsége a megye által megkéretni határoz­tatok, hogy azon öszveghez a 60,000 ezüst forintnyi adóság kiegészítéséig engedné meg még egyné­hány ezeret kölcsönözhetni. Ezen kívül kebelbeli ma­­gánbirtokosoktól a megye jótállása mellett még 12,000 ezüst forintnyi kölcsön fölvétele határoztatok. (Keleten most igen nagy érdekkel be­szélnek) egy vasút­ tervről, mellyen egész hajók a suezi földszoroson át a földközi tengerből a vörös tengerbe érkezhetnének, hogy ezután tengeri útjukat ismét folytathassák. Az építési költséget kevesebbre számítják mint egy csatornáét. Francziaorságban Gu­­illemait mérnöktiszt illyféle vasutat ajánl, melly az atlanti tengert a földközivel összekötné, hogy ten­geri háború alkalmával a gibraltari angol statio által a franczia hajóhad egyesülése ne gátoltathassék. (A schleszvig-holsteini herczeg­­ség­ egyik kitünőbb városában, a minap, bizonyos politikai ügyek elintézése miatt mutatván egy dán minister, a mint az ottani polgármesterrel föl s alá járkáló a városban, egy utczában néhány szilaj gyerköczökből álló gyermekcsoportra bukkant, kik olly lármát ütöttek az utczán, hogy a minister nem tűrhetvén már tovább a rakonczátlankodást, illy kér­dést intéző a mellette egész phlegmával ámolygó polgármesterhez: „Ugyan ki ügyelhet itt a városi rend és közcsendre?“ „Bizony kegyelmes uram, már én ugyan azt nem tudom, hogy itt ki ügyel a rend és közcsendre, hanem azt tudom, hogy csendőri fize­tés fejében én húzok évenkint 30 tallért.“ A minis­ter elmosolyodott az igen naiv feleleten. (Egy agg delnő (dáma) „Carlo“ ked­ve­nc z ebének) élelmezésére évenkint 300 forintot, három kedves macskájának biztosítására pedig száz száz forintot hagyományozott végrendeletében, s ezen nyugpénzes állatok táplálását, két vén szolgálójára bízta. A törvény mindazáltal ezen végrendeletet ér­vénytelennek nyilvánította, s azon öszveget az illető örökösnek adta át. (A francziák Nicot Jánosnak tisztele­tére­ emlékszobrot akarnak állítani. Tudva van, hogy ezen ismeretes természetbúvár a 16-dik század végén hozta be Európába a dohányt. (i az igaz, igen nagy érdemet tett ezen hasznos növénynek Európába való átplántálásával, s minekünk emlékszobra ellen semmi kifogásunk sincs. Ámde — ha szabad kérde­nünk: Drake Ferencz nem inkább megérdemel­ne -e emlékszobrot, nem csak a francziák, de egész Európától,aki, ha 1586 ban burgonyát nem hoz Angliába, most ott a közjólét és hatalom , valamint Európában mindenütt legalább tízszer alantabb fokon áll. Csak furcsák vagyunk mi mindnyájan, és különös nép az a franczia! A burgonya egy hazából hozatott a dohánnyal, s még korábban, s mind a mellett, hogy az százezreket ment meg az éhhaláltól, öcsé pedig ezreket rongál s öl meg, — mégis mindeddig meg van becsületétől fosztva , öcsé pedig még nálunk is a legjobb indigenának neveztetik. (Daguerre fényképei már Indiában is) 707

Next