Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-12-03 / 396. szám
Mindazonáltal a baj sokkal mélyebben vala gyökeredzve s a lakosság nagy részének szellemét megzavard ; mert alig hogy kivétetett a katonai erő , a forradalmi ármányok szinte azon hevességgel mint elöbb ismét megkezdettek. Számos tények, mellyek nem tagadhatók, mivel azok a legnagyobb nyilvánosságban történtek, eléggé bizonyítják, hogy Krakó 1830tól 1846ig folytonos összeesküvési állapotban volt a három védhatalmasság ellen, mellyek a szabad várost életbe léptetők. Ennek bebizonyítására szóljanak maguk a tények, nevezetesen hogy az utósó tíz év lefolyta alatt Krakó utczáin nyolcz politikai orgyilkosság követtetett el. az esetet rögtöni halál követe, három pedig közölök erősen megsebesítve, szinte halál áldozatai leendnek, ha csak a véletlenül érkezett segély által meg nem mentetnek; az előbbiek nevei:Pawlowski, Coliak, Komar, Weinberger rendőrbiztos s Matejko rendőr; az utóbbiak: Luszczynski kerületi biztos, Hamalka hivatalnok s Lukiesch vaspályás tisztviselő. A lengyel forradalmi propaganda illy nemű törekvései ellen, minden eddigi igyekezet, a rendet s békét állandóan megalapítani Krakóban, hasztalan vala. Illy kis status politikai ereje nem vala egyidőben a külröl vezérelt alattomos ármánykodásoknak, mellyeknek gyúpontja és fészke Krakó vala, nem különben az ottani lakosság buzgó együttmunkálásának s segélyezésének, ellenszegülni. Végre egy nagy összeesküvés szövetett, melly az összes hajdani Lengyelországot elborító, s az 1846ki februárban olly helyeken ki is tört, hol a kedvező eredményről biztosítva lenni hívók magukat. A független Krakó, hol az összeesküdtek szabadabban érzék magukat, működésük főterévé lön. Ott tétettek a megtámadásai előkészületek s a forradalmi párt munkássága röpiratokkal s proclamatiok által éresztetett, fegyverek s mindenféle lős hadi műszerek vitettek oda. Ott csoportosultak össze a külföldről oda sereglett forradalmi rajoskodók. Ott volt végre az is, hol — miként az magát nevező — forradalmi kormány lépett föl, melly a lázadásra fölhívott tartományokat kormányzandó s ugyan azon tartományokbani mozgalmakat vezetendő vala, mellyekben a lázadás czélját elérte volna. Az erre következett események egész Europa előtt ismeretesek; a lázadás élesztői saját bűnük által, nem csak magukra, hanem számos ártatlanok fejére is véres veszedelmet idéztek elő. Ezen gonosztevők, kik saját családuk életével s jólétével illy vakmerően játszottak, a méltó utálaton kívül valójában sajnálatot gerjesztenek mindenkiben a bekövetkezett s minden számításon kívül esett árulás következményei miatt. Ezen három hatalmasságot azonban súlyosabb kötelesség terheli, mintsem ezen érzelmeknek szavakat kölcsönözhetnének; nekik gondoskodtok kellett olly eszközökről, mellyek Krakóban a rendet ismét helyreállítsák; egyszersmind kénytelenek valának saját országaikat is megóvni hasonló pusztítások s földulások ellen, mint a minőknek Krakó és most vala fészkes műhelye. Nem arról volt szó, ha váljon a három védhatalmasság elnézéssel akart-e viseltetni ? hanem arról, hogy visszaadassanak-e Krakó szabad városnak ugyan azon fegyverek, mellyeket ott még csak nem régen, a szomszédtartományokbani vész s pusztítás terjesztésére használtak ? Lehetett s szabad volt-e a három hatalmasságnak tovább is védeni e szabad várost, melly ugyanazon időben megszűnt a köztök kötött szerződés értelménél fogva „független s semleges“ lenni, midőn az bizonyos számú összeesküdtek önkénye alá esett, kik, jóllehet távol tőle s szülőföldüktől, azt folytonosan morális szolgaiságban tartották. A lengyel kivándorlónak t. i., kik a varsói lázadás elnyomása után hazájukat elhagyók, nem csak maguknak adtak szabályszerű s szilárd társas szerkezetet, hanem az egykori összes Lengyelország számára is kormányt alkottak. Ez utóbbiak munkásságának czélja, saját vallomásuk szerint, bármilly czélhoz vezető eszköz által, az egykori Lengyelország minden részét mostani kormányaiktól elszakasztani, a hajdani lengyel birodalmat ismét fölállítani s az 1815- diki szerződés rendeleteit megsemmisíteni. Illy szellemben működtek a lengyel bizottmányok, mellyek Ausztria, Porosz és Oroszorság egykori lengyel birtokrészeiben lázadást gerjeszteni törekedtek. Szünetlen törekvéseik ismervek, azok több év óta folytonosan tartottak. Ezen igazgató választmányok valának azok, mellyek, mialatt a fönálló hatóságokat föliratokkal ostromlolták, mellyek az öszszeesküdtek czéljául szolgálandnak vala, titokban lázitó proclamatiokat nyomattak, alattomos utasításokat terjesztettek, a közvéleményt hatalmukba ejteni iparkodtak, s a hajdani lengyel birtokokban adót szedtek föl, mit az általuk föltalált erkölcsileg kényszeritő rendszer által sikerült behajtaniok. Míg nyilvánosan azt hirdetők, hogy ezen pénz szűkölködő kivándorlottak fölsegülésére szolgáland, titokban fegyverek s lőszerek megszerzésére, hadi eszközök vásárlására, omissariusok díjazására, s utazási költségeik fedezésére, lázitó iratok nyomatására s azoknak több százezer példánybani terjesztésére fordittatott, így a lázadás s polgárháború teljes békeidőben készült. Ezen mozgalom vezetői a szó legszorosb értelmében kicsapongó vándor kormányt képeztek, mellynek minden lehetséget meghaladó képtelen föladata vala, olly statust kormányzani, melly nem létezik, s bármi bűntől vissza nem rettenthető eszközökkel olly politikai testületet léptetni életbe, melly alkotmánya hibáinak következtében s önvétke miatt már több mint két emberkor előtt a halál áldozatává lön. S mindez büntetlenül, minden tartózkodás nélkül s nyilvánosan, a nélkül, hogy azon országok kormányai, hol a lengyel kivándorlottak menedékre találtak, s mellyeket ők vészthozó cselszövényeik közö s kimeneti pontjává tűztek ki, eszközt találtak volna, olly működés meggátlására, melly önvallomásuk szerint, a három hatalmasság statusbirtokainak belbékéje ellen vala irányozva ! Miután az utósó tizenöt év történetéből bebizonyult, hogy a lengyel kibujdosottak vállalatai naponkint nagyobb s terjedtebb hatáskört nyernek, a három hatalmasság végre kötelességének érzi, a dolgok olly állapotának véget vetni, mi a belbátorsággal össze nem fér. Ezzel önbecsületüknek s népeik jólétének tartoztak. Krakó szabad status, nagyobb függetlensége által, még jobban zárva volt a külföldön fölállított forradalmi kormány előtt, itt az izgatás s csábítás minden emeltyűi sokkal nagyobb könnyebbséggel alkalmaztathattak, mint bárhol. Az épen most említett tények után ki követelheti még azt, hogy Krakó mint szabad státus tovább is fönálljon, s hogy ama statusok közepette, mellyeknek kormányai nehéz föladatukul tüzeli ki azt védeni, a lázadás folytonos fészke maradjon? Ki kívánhatja azt, hogy ép ezen statusok Krakó köztársasági szerkezetét folytonosan biztosítsák, mig az függetlenségét arra használá, hogy saját belbékéje ellen összeesküdjék , az lehetlenséget kíván s az önmagávali ellenmondást követeli. Valamennyi cabinetnek az volt czélja, miszerint az 1815dik évi szerződések a béke zálogául szolgáljanak, ne pedig uj forradalmi eszközök legyenek. Nemkülönben Krakó szabad státus alapítása az 1815- dik évi máj. 3kai (april 21) szerződés által olly föltételekkel kapcsoltatik össze, mellyek a három hatalmasság ezen alapitmányára mindenkorra a béke jellemét valának nyomandók. A lengyel szökevények ugyanezt meghamisították; nem akarták, hogy Krakó független s semleges maradjon, mikép az érintett szerződésben, melly e szabadságot alkotá, kimondatott, nem nyugodtak addig, mig az egy párt eszközévé s a megtámadás fegyverévé nem jön. Tehát saját kezeikkel duják föl a három hatalmasság ezen művét, mellyek Krakó önállóságát alkoták s védők. Az eddig vázolt állapotnál fogva az ausztriai, porosz s orosz három udvar azon nézetet táplált, miszerint lehetetlen legyen, a legújabb lázadás által alapjaiban erősen megingatott Krakó szabad státust, mint ollyant, ismét helyreállítani. Illynemű kísérlet, mellőzve sikerültének a jelen körülmények közötti lehetlenségét, sem saját státusaiknak békéjével s nyugalmával, sem ama alapelvek föntartásával össze nem férhető, mellyeken az átalános béke nyugszik. Ha illy bánásmódot követtek volna el, nemcsak saját népeik szemeiben, hanem egész Európa előtt büntetésre méltó vigyázatlansági szemrehányással terhelték volna magukat. Miután pedig a három hatalmasságnak lehetlen a bajt ott elfojtani, hol ereje nevelésére az eszközöket gyűjti s előkészíti, és miután egyedül az anyagi tevékenység szinterén érhetik utól, tehát azon kénytelenségbe láták magukat helyezve lenni, miszerint legalább ama munkásság föfészkét pusztítsák el, melly saját státusaik közepette létezik. Az egyetlen határzat, mit hozniok lehetett, az vala, miszerint az 1815ks máj.okat maguk között kötött három szerződésnek Krakóra vonatkozó rendelményei eltöröltessenek, s a birtokállapot, úgy mint 1809 előtt vala, ismét helyreállittassák. Ha egyszer Krakó fönállásának föltételei lényegükben megszüntettek, alkotmánya megsemmisittetett, a semlegességi kötelezettség megsértetett s kormánya fördulatott, igy nem vala többé emberek hatalmában azt ismét helyreállítani, mi létezni megszűnt. Krakó politikai léte békés semlegességi alapon nyugvók; de a párt, melly Krakót erkölcsileg szolgájává aljasitá, harczot akart, s azt tizenöt év lefolyta alatt majd alattomos cselszövényekkel, majd nyíltan folytatta azon perczig, mig folyó évi februárban ama lázadás kitört, melly az összeesküdtek terve szerint egész Európát békétlenségbe s zavarba való döntendő. Ezen pártnak köszöni Krakó függetlenségének elvesztés, — ha egyébiránt olly helyzetnek megszűnése, melly az érintett eleve tételek alatt, önmagával ellenmondásban vala, s olly hatalomhozi csatlakozása, melly békét, rendet s igazságot nyújtani akar s képes , — Krakó igazság s békeszerető népességére nézve veszteségnek s nem inkább nyereségnek nevezhető. 763 ---------■------• A .Wiener Zeit.4 nov. 19röl kelt számában ez áll: a cs. kir. felsége folyó évi nov. 18ról kelt legmagasb határzatánál fogva rendelni kegyeskedett, miszerint a statusadóságtörlesztő - intézetnél egy rendkívüli hitelpénztár állíttassák föl, melly a számára kitűzött pénzeken, szabadalmazott belföldi társasági vállalatok részvényeit valódi értékükhöz mért áron vehessen. A rendszabási s leendő föltételek iránti utasításokat ő felsége az udvari kamara elnökének már kiadta. A részvények megvétele által mindazon jogok s kötelezettségek, mellyek az érdeklett társaságok irányában a részvényeseket alapszabályilag illetik, a rendkívüli hitelpénztárra, azaz a státusigazgatásra mennek át. — Ezen pénztár a megvett részvényeket ismét eladhatja. — Mindazonáltal ezen rendszabály által a közszálusadóság törlesztő - tőke szerkezete, vagyona, jövedelme, kezelése épen nem fog érintetni. Ezen rendszabály s hirdetmény következtében részvénypiaczunkon nagy élénkség uralgott. Kü V ö L D. Portugália. A „Times“ nov. 20-tól következőleg ir: Egy hajóval, melly Lisabont nov. 11 -én délutáni 3 órakor hagyá oda, újabb tudósítások érkeztek Portugáliából. A kapitány vallomása szerint, elutaztakor a legzavartabb állapotban s a legnagyobb izgatottságban vola a főváros, átalában attól tartottak, hogy a királyi seregek aligha kedvező sikert vivandnak ki. Eldöntő ütközetről még semmi hir. A britt hajóhad minden perczben készen áll a királynőt s családját szükség esetében hajóra szállítani s védni. A matrózok s tegerészeti katonák szárazra nem szállíttattak. Egy amerikai fregát, melly Oportoba vitorlázott, ez utóbbi helyen nem csak kikötésében gázoltatott, hanem annak az ágyutelepektől olly tüzet kelle kiáltania, miszerint az egészen leárboczozva, kénytelen volt egy szomszéd kikötőbe menekülni. Az üzletek tökéletesen megszűntek. Madridból ellenben nov. 16-ról írják, miszerint Zamorába két portugál katonatiszt érkezett s azon tudósítást hozák, hogy Ferdinánd király Coimbrába tartá bemenetét, das Antas pedig és Louie Oportoba visszaszorultak. Francziaország, Páris, nov. 22. A hírlapok jelentése szerint Apponyi gróf ausztriai követ Párisba megérkezett, nemkülönben Dickens Károly hires novellista; végre a tunisi bey novelékén Lyonból elutazott s Párisba váratik. Ő fensége kevéssé lassan utazik, minthogy fölötte nagy örömmel fogadja mindenütt a hatóságok üdvözleteit. Ép úgy mint Ibrahim basa s a maroccoi császár követe bőkezűsége által tünteti ki magát. Lyonban 2500 frankot hagyott hátra a szegények között kiosztandót. Párisban az Elysée-Bourbon palotában van szállás számára rendelve, hol don Henrique infánssal még találkozhatik. Ez utóbbi tegnap délután Nemours, Aumale és Montpensier herczegek kíséretében a Mars-mezőn volt, hol négy ezred vola fölállítva. IV-Britannia, London, nov. 20. Holnap délutánra Russell lord a cabinet összes tagjait ismét miniszertanács tartására hivá meg a külügyek ministeriumába. Az elnökminister s a többi cabineti ministerek legtekintélyesebbjei ma délelőtt régi szokás szerint, a queensbenchi ítélőszék előtt a szokásos hódolati s felsőségi esküt letevők s arra esküdtek, hogy a hivataluknál fogva rájuk ruházott tekintélyt a státusegyház kárára nem használandják.—ATimes4 azt hiszi, hogy a parliament összeülése a meghatározott napon túl egy hétnél tovább el nem halasztó-