Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-09-18 / 353. szám

353. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év . Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst ki­ számittatik. Negyvenegyedik év. Péntek sept. 18. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendók. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. Alapító KULTSÁSI ISTVÁN táblabiró, Kiafia Özvegye. A Nemzeti Újság folyó évi október lső napjával kezdendő másod-évnegyedes (október-decemberi) folyamatára Budapesten házhozhordással boríték nélkül 2 ft. 48 kr., postán borítékban küldve 3 ft. 30 krjával fogadtatik el az előfizetés Besten zöldkertutczai 488dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban. TARTALOM. ITIagyarorazási és Erdély. Érdemméltánylat. Elő­léptetések. — Erdélyi országgyűlés. (A főkormányzó meg­nyitó beszéde, s a reá következett válasz). Törvényható­sági tudósítások. Pozsonyból (közgy. vége, főispáni he­lyetteseknek törvényszékekeni elnökösködése, erdélyi unió s egyéb magán ügyek). — Vegyes újdonságok. Külföld. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Értekező­ (A magyar katholikus papság nemesi joga). Tárzulatok és Intézetek. (Nemzeti színház). Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ó cs. kir. ap. felsége tordai Wirkner Lajos m. kir. udv. kanczellariai tanácsnoknak a belga király ő felségétől neki megküldött belga Leopold—vitézi rend keresztjét elfogadhatni s viselhetni kegyelmesen megengedni méltóztatott. (3 cs. kir. ap. felsége Chrestels Pál Brassó város al­­kapitányát polgári kisebb arany érdempénzzel díszíteni legke­gyelmesebben méltóztatott, a cs. kir. ap. felsége Waszili Miklós újvidéki polgár és sütőmesternek a görög király ő felségétől neki megküldött ér­demrend elfogadhatását s viselhetését legkegyelmesebben meg­engedni méltóztatott. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a gácsi k. sóhivatalnál meg­ürült beszedői állomásra Beywinkler József ottani ellenőr­ködő sómázsamestert; továbbá a nagykanizsai k. sóhivatalnál megürült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Mireczky Se­bestyén szegedi sóhivatali írnokot; végre Buday Károly nagy­váradi sómázsamestert ugyanott­ ellenőrködő mázsamesterré alkalmazá. Erdélyi országgyűlés. September 9-re­l tudósításunk kiegészítéséül közöljük főkormányzó ö­nmagának az országos terembeni legelső megjelenése alkalmával mondott beszédét, melly itt következik. Tekintetes Karok és Rendek! Hódolattal tisztelt fejedelmünk kegyelméből megje­lent megint Erdélyre nézve azon nevezetes nap, mely­­lyen három nemzeteinek Karai és Rendei országosan összehiva és ennek következésében törvényes szabad­ságaik egyik legnevezetesbikével élve, maguknak fő­­tisztviselőket választandók és a hazajövő boldogságá­ról tanácskozandók. A királyi előadásokban élőnkbe tűzött tárgyak és ezen országgyűlésnek több teendői nevezetesek, mélyen bevágnak a szeretett haza, a nemzetek, az egyes néposztályok jövendő jólétébe; a most hozandó törvényektől függ szülötte földünk maradékaink és utódaink jövendő sorsa, ezeknek ál­dása vagy kárhozata követendi minden lépteinket. Az örökösen haladó idő, a mívelt világ népeinek, tarto­mányainak, és különösen a testvérházának emelke­dése, hathatósan intenek több viszonyainknak illőbb meghatározására, szoros­ elrendezésére, polgári al­kotmányunk megerősítésére, az értelmi erő bővebb kifejtésére, az anyagi jólét emelésére. A bérezés Erdélynek polgári állásában sok válto­zásokon kell keresztül menni, ha azt nem akarjuk, hogy a több mivett országoktól elmaradva, minden természeti gazdagsága, lakosainak kitűnő képessége mellett is örökös pangásban lespedjen. Ezen nagy, szép, de minden nehézségektől nem ment munka meg­kezdésére vagyunk meghiva. Igen­is, tekintetes Karok és Rendek, alkotmá­nyunknak, századokon daczoló és méhlepte falai­ban is tisztes épülete a mostani kor sokoldalú köve­teléseinek nem felel meg, de még használhatatlan rommá nem roskadt össze ; talpköve, több falai, né­­melly oszlopai az idő és ennek viharai által meg­­edzve, erősebbek, mint azok lehetnek, mellyeket helyekbe emelhetnénk. Vigyázva járuljunk tehát a kényes munkához; újítsunk, igazítsunk csak ott, hol a körülmények azt parancsolva kívánják, nehogy az avatatlan kéz rombolva több kárt, mint hasznot te­gyen; ne fecséreljük a drága időt olly haladási kér­dések feszegetésére, mellyeknek meddőségökben jövendöjök nincs, mellyekben ezért nem érhetünk; ne bontsuk el, ne rázzuk meg azt, minek jobb fölépí­téséhez nincs, nem lehet reményünk. Nem kívánok a dolog részleteibe ereszkedni; ez igen messze vezetne és az egyes tárgyaknál úgy is lesz alkalmam nézeteimet előterjeszteni. Csak ar­ra óhajtottam és óhajtom újabban is a tekintetes Ka­rokat és Rendeket figyelmeztetni, hogy minden lépé­seinkben óvatosak legyünk, és kerüljünk el gondo­san mindent, mi ezálunk tévesztését vonhatná maga után. Ez azonban csak úgy lesz elérhető , ha nem csak jó fejedelmünk iránt, kinek minden óhajtásai alkotmányos jogaink épségben tartására, kis hazánk javának öregbítésére irányozvák, bizodalommal vi­seltetünk, hanem ezt kiterjesztjük itt együtt munkál­kodó honfitársainkra is; ha különböző nézeteink előa­dásában egymást nem gátoljuk, sőt az előítéletektől menten az okok erejének engedünk. Kölcsönös egyetértés a haza javának előmozdí­tásában minden mellékes czélok félretételével, sze­retet és engedékenység egymás iránt lengje körül, vezérelje tanácskozásainkat. Ez minden testületnél a tárgyalások czélszerű eredményének múlhatatlan kel­léke, legfőbb tényezője; a fényes gyülekezetben pedig még annyival is inkább, mivel a tagok szá­mos osztályának sok tekintetekben különböző s néha összeütköző érdekei a főczéltól könnyen félre, ked­vetlen súrlódásokra, gyanúságokra, és mi még ve­­szélyt hozóbb, gyanúsításokra és ebből következő in­gerültségre , a szabad tanácskozások mind megannyi mételyeire, vezethetik azokat. Távol legyen tőlem, hogy a tekintetes Karokat és Rendeket ezen érdekek tökéletes elmellőzésére bír­jam, azoknak ápolása nem ritkán a kegyeletek egyik neméhez tartozik; de itt is a mértéket megtartani múl­hatatlan kötelesség, ennek határain túlcsapongást még az indok szentsége sem igazolhatja, sőt midőn a közjó forog kérdésben, az illy osztályi érdekeknek háttérbe kell vonulniok; valamint azért magát föláldozni minden egyes hazafi köteles, ugy ezt tenni minden néposztály­nak dicsőségére válik. így és nem máskint érhetjük el az élőnkbe tüzelt szent czélt; csak igy és nem máskint felelhetünk meg jó fejedelmünk szent kívánságainak, mellyek alattvalói boldogságának előmozdításával összefornak; a haza várakozásának, mellynek szemei reánk forditvák, re­ményei bennünk központosainak; csak igy és nem máskint számíthatunk méltánylására az utókornak, mellyre háramlandanak működéseink majd minden eredményei. Ezen zajos éjjenektől kisért beszédre itélőmes­­ter G. I. ő mlga imigy szónokolt: . Nagyméltóságu gróf és királyi fökormányzó ur! Nem kell tolmácsolnom az ország rendeinek hazafi örömét a királyi kormányszék megjelenése felett, mert az sokkal szebben nyilatkozók beléptekor, hogy sem én elmondani képes lennék, a szív belsejéből eredő ö­­röm úgy­sem enged a szakkali kifejezésnek, az a szemen sugárzik ki erőteljesen; és miként ne örven­denénk , midőn a törvényhozás szövevényes ösvé­nyére lépendök, alkotmány-rendelte úti- és segítő társunkat körünkben szemlélhetjük, csak kérni vagyok hát bátor nagyméltóságodat és a királyi rőkom­ányszé­­­két, hogy hamunkban többféle ágazó ösvényekre talá­­landunk, tapasztalási bölcseségekkel a biztosabbra se­gíteni méltóztassanak. Törvényhozó utunkban három erő : egység, nemzetiség és alkotmány tart­son össze bennünket, és én szabadságot veszek ma­gamnak a kir. főkormányszéket is az egy akaratra, nemzetiségünknek, szivünk ez imádottjának védel­mére, alkotmányunknak mint dicső fejedelmünk s sze­retett hazánk közös boldogságok egyedüli alapjának föntartására és erösbitésére fölhívni. Mi atyafiságos bizodalommal fogjuk a királyi fökormányszék tör­vényszerű javaslatait fogadni, de viszontagolva kérjük a kir. fökormányszéknek is tiszta szándékunk iránti atyafi bizalmát. Közös a czél, mellyre törekszünk! köz jelszó: fejedelem és haza!! Ígérjünk tehát egy­másnak s nyerjünk is egymástól kölcsönös szívessé­get. A nagy Isten pedig adjon nagyméltóságodnak és a királyi főkormányszéknek, a nagy czél meg­közelítésére, erőt és állandó egészséget. Másnap September 16kán, már 8 óra tájt tar­ka vegyületű­ roppant sokaság csoportozott városunk utczáin, kíváncsian vára az országgyűlés ünnepélyes megnyitását. A városbeli ezédek zászlóikkal, s egy­mástól bizonyos távolságra álló könnyű lovas kato­nák a tanácskozó teremtől csaknem kb­. biztos ö­nmaga szállásáig párhuzamos két sort képeztek. Az orszá­gos terem épülete elött egy század gyalogság s a helybeli katonai hangaszkar, melly királyi biztos ő nagyméltóságának a terembe be és onnan kijöve­telekor az ismeretes ,,Tartsd meg Isten Fer­­d­i­n­á­n­d­o­t” hymnus dallamát hallatta. 9 után kevéssel a KK. és RR. összegyülvén,szokás szerint előbb is a teg­napi gyűlés folyamáról szerkesztett jegyzőkönyvet ol­vasták föl. Ez alkalommal Kraszna megye követe B. S. a tegnap tett óvását tartalmazó jegyzőkönyvi pontra észrevételt tevén, akkor kívánta megigazitni, misze­rint Krasznamegye az 183316 21. t. czikk értelmében, mint Magyarország alkotó része veendvén részt kép­viselet által e jelen országgyűlésben, azzal a részek Magyarországhozi visszacsatolásának kárára, hátrál­tatására lenni nem kíván. Mihez képest szóló követ küldőinek a közelebb múlt országgyűlésen jegyző­könyvre tett minden e tárgyra vonatkozó óvásait ezen­nel jegyzőkönyvileg ünnepélyesen megnyitja. Ekkor a KKr. és RR. a kir. kormányszéket küldöttség által körükbe hiván, k. kormányzó e nmllga s a f. k. kor­mányszék sűrű éljenzések közt megjelent, s kir. biz­tos ö­nmagának újbóli fölkérésére a tegnap kine­vezett küldöttség lön megbízva. A küldöttség tisz­tében eljárván, jelentette, miként kir. biztos ö­nmaga azonnal meg fog jelenni. És volt kíváncsiság, előre tolódás, különösen a karzatokban, mellyek a szó teljes értelmében tömve voltak. A terem nagy része fényes öltözetű országos férfiakkal, hátulján a sorompók ál­tal elválasztott hallgató hely förendü hölgyekkel volt­­ültetve. Kün az utczákon a nép zajosabb mozgása, a katonaság rendbe állítása, a tartományi posták e­­lőlovaglása, s a megrendült „Tartsd meg Isten“ jelentették királyi biztos­i méltósága közeledtét. Ő . felsége magas tiszta személyesítésének méltó foga­dására az orsz. teremből elébe ment az épület kapu­jáig a kir. kormányszék több főurak kíséretében, és fölkisérték számos katonatisztek társaságában. A kö­zönség szűnni nem akaró éljenezésekkel üdvözölte. Kir. biztos , maga az elnöki szék megötti véres szö­vettel borított emelvényen, ő felségének falon függő életnagyságú képe jobbján állva, kézben tartott ka­lappal várta be a k. biztossá lett kinevezésről szóló k. leirat fölolvasását. (E. H.) TÖRVÉNYI­ATÓSÁGi TUDÓSÍTÁSOK. Pozsonyiéi. (Közgy. vége.) Szabolcsnak a főispánoknak t.szelsekeni elnöklése iránt irt körlevelére szinte heves vita keletkezett. Ch.M. kanonok és tanulmá­nyi főigazgató ö­nsága. J. S. kerületi táblai ülnök, Sz. szerdahelyi alesperes, K. J. sz. mihályfai lelkész, gr.F. A. kanonok, V. J. tb. s mások az ellenzék tüzes­ tagjai ellen, kik szakadatlanul csak az uj rendszer rémeit ker­getvén , gyanúsítással párosult piszkolódás s jajve­­szekléssel állának elő, részint a világos törvények­re, jelesül az 1486: 48. 52., 1495: 15.16.17.18. 19., 1518: 35., 1548: 48. 50. sat. t. ez. mellyekből kétségtelenül kiviláglik, hogy a főispánnak nem csak joga, de kötelessége a törvényszékeken, ugy azo­kon kívül is ítélni; részint a gyakorlatra hivatkozván, Szabolcs levelét félretétetni sürgették. N. J. tb. s váltótörvényszéki elnök e nagysága , a szabolcsi le­vél pártolására fölhozott okoskodásokat sem a me­­­­gyei gyakorlattal, sem a világos törvénnyel meg nem

Next