Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-02-21 / 441. szám

kevesebbet adjanak föl; hát mi szenvedjünk most ezért, kik okai nem vagyunk? Váljon mit tudna er­re a bizottmány felelni? Valósággal nem tudom s nem is szeretnék azon végrehajtó biztosoknak némelly helyeken bőrükben lenni.“ (Vége köv.). Vegyes újdonságok. (A Josephinum nevű árvaház) ká­polnájában folyó hó f8kán tartatott hold. nádor ő fenségéért az engesztelő gyász-mise áldozat, mellyet Tamásy kat­ József, ájtatos rendi ház-igazgató s segédkormányzó mutatott be a választó polgárság s számos úri vendégek jelenlétében a mindenek urá­nak ; szinte akkor tartatott a városi dolgozóház ká­polnájában is. (A Kold. József nádor­ emlékének örökí­téséül fölállítandó érczszobor költségeinek fedezésé­­re legújabban báró Sina 2000, báró Rotschild pe­dig 1000 forintot pengő pénzben ajánlottak meg, bebizonyításául azon forró ragaszkodásnak, mellyel a nagy elhunyt érdemei iránt még hamvaiban is vi­seltetni legszentebb polgári kötelességüknek ismerik. (Az idő egészen megváltozott,) tava­szi barátságos színben mosolyg be ablakunkon a nap, s fölolvasztani segíti azon hómaradványt, mellyet a majd két napon át barátságtalanul meg-megújuló esőzés elmosni képes nem vala. Mindenütt sarat és vizet kell gázolnunk az utczákon, bár a sárseprő gyermekek elég készségesen sietnek ebeli kényel­meinket is elősegíteni; azonban a legcsodálatosabb dolog ezen vizenyős időben az, hogy a dram­abirá­­ló választmánynak kevés dráma fölolvasásában kell e keresztényi türelmét megerőtetnie, s hogy a sor ke­­vésbbé van megkeresztelve, mint volt a farsang ho­lló napjaiban. (Ha az idő­ illy langyos állapotában, a­mint jelenleg van, megmarad; a jövő hét folytában sző­ke Dunánk aligha nem fog jégterhétől egészen meg­szabadulni. A gőzhajótársaság már alig várja a sze­rencsés perczet, hogy 50 kapitányának, — kik között már 4 magyarral is találkozhatni, — kor­mánya alatt a víz tükrére ereszthesse nemzeti szinű lobogók alatti gőzhajóit. Mint mondják, az aldunai tartományokban roppant gabonamennyiség van ra­kásra halmozva. (Nagy Ignácz­ termékenyebb íróink egyike, ismét egy színművet végzett be. Czíme: Kontár és mester.. Hogy anyaga a középosztályból, melly mind inkább nagyobb érdeket kezd maga iránt gerjeszteni, van merítve, czíme mutatja, s hogy a nézőknek kel­lemes estét szerzend, a szerző sokoldalúságától biz­tosan várjuk. (Tegnapelőtt este­ a „Vácz városhoz“ czímzett vendégfogadóban a rendőrség erélyességé­­nek sikerült 5 hamis bankó­csinálót kézre keríthetni, s őket biztos őrizet alatt hűsre szállítani. Fél fontnál több hamis jegy találtatott náluk a százas és ezere­­sekből, 50,000 pengő forintnyi öszveg pedig már beváltott igazi bankjegyekben. A czimboráltból, mint halljuk, még néhány hiányzik, a befogottak egy­­része lengyel zsidókból áll. (Az inséggel küzdő kalocsai szegé­nyek,a kik e mostoha évszakban mindenüktől meg­­fosztalva, inkább váraknak mint embereknek tekint­hetők , mert egész valójukon a sápadt éhhalál s fo­­nyadt nyomorúság réméül, — sőt. Bedcsula Ta­más kanonok s plébános urban valódi atyjukra s nemléjükre találtak, ki nem csak az elaggottak s dolgozni képtelenek seregét látja el kenyérrel és élelemszerekkel, hanem azoknak is igazi jótevője, kiket a sors betegséggel látogatott meg; miért is káplánainak szorosan meghagyd, hogy a mennyi szükölködöket a városban csak tudnak, jelentsék be neki, miszerint őket konyhájából meleg étellel ellát­tathassa. Azon fölül a gabona mérőjét a piaczi ár­nál alul hat váltó forinttal adja; kiknek pedig pén­zük nincs, azoktól most mit sem követel, hanem emberségükben bízván, megelégszik a fizetéssel majd akkor is, ha lesz. — Az ínséggel küzdők hálafo­hásza őrködjék a derék egyházférfiu s nemes em­berbarát léptei fölött, mert ha a szegény földmű­vesnek megvan a maga kenyere, akkor m­egleszen a miénk is. (Magos Montbach Károly,) cs.kir.arany­kulcsos , tekintve a jelen idő mostohaságát, gazda­tiszteinek szigorúan meghagyta, hogy szükséggel küzdő jobbágyai gabona s burgonyával kellőleg el­láttassanak, s az eredményről hetenkint pontos je­lentést tegyenek. Ez utánzásra méltó nemes tett számtalan árvák és övegyek könyeit törli le jóté­konyan, miért is az ínséggel küzdő emberiség ne­vében fogadja ezennel a leghálásb köszönetét. (A kénégénygőz belégzése) egy terhes nőnél is megkisérh­etett, és pedig a legsükeresb e­­redménnyel, mert a gyermek szülésénél legkisebb fájdalmat sem érzett; s midőn a gőz hatása meg­szűnt, sirt és nevetett örömében, megpillantván s szivéhez szorítván a kis világpolgárt, kivel a hazát olly öntudatlanul megajándékozd. Vegytani kísérletek következtében­ Leitner Ignácz hazánkfiának olly módot sikerült föl­találnia, melly által a szeszgyárakban eddig létező hiányok, s a pálinka-italt olly annyira gyanúsító s e­­gészségtelen anyagrészek egészen eltávolitatnak; ne­vezett hazánkfia egyszersmind a gazdászatnak mar­hanevelési s hizlalási részében, az igen jövedelmes moslékozási rendszerre nézve is hathatós befolyású fölfedezéseket tes , miért is, s főleg ezen utósó te­kintetből, biztosan ajánljuk őt az illetők figyelmébe. Lakik Pesten a váczi után, 1383 sz. ház , 30 eme­let, 12 sz. ajtó. (Liszt Ferencz") a zongorakirály, ki jelenleg Kievben van, Jassyban igen látogatott három hang­versenyt adott. A zártszékekért, egy-egy előadásra 7 arany fizettetett, mit szívesen adóztak a lakosok azon élvezetért, mellyet nekik a nagy zongora mű­vész játéka nyújtott. Egyébiránt mi Liszt drága­ságán legkevésbbé sem csodálkozunk, miután nálunk is 10 pengő forinttal kell fizetni mázsáját azon liszt­­n­e­k, mellyet taval illyenkor 10 réz-forintért vettünk. (Nestroy,) a bécsi bohózat-iró és komikus, legközelebbről a rendőrség által azért fenyitetett meg, mivel a színpadon játék alatt három ing-gomb he­lyett három krajczáros zsemlét viselt ingelőjében. (Konstantinápolyban) legközelebbről az utcrák mind megvilágítanak. 50,000 lámpa hinti szét a fényt, melly olly vakító, hogy a gazdátlanul ba­rangoló kutyacsoportok — megzavartatván ősi nyu­galmukban — egytől egyig, más, éji világítást nél­külöző tanyára kivándorolni készülnek. VIDÉKI IÜ­REK. Esztergomból. A koldulás megszüntetésére ala­kult egyesület folyó évi január okán nyilvánitá évi számadását, mellyből kitűnik, miként a szenvedő em­beriség fölsegélésére múlt évben az egyházi főrend: 4618 fr. 10 krral; Esztergom sz. kir. városa 746 fr. 52 kr; érsekváros: 585 fr. 10 kr; Szent-Ta­más városa: 218 fr. 26% kr. A Szent-György me­zővárosiak 105 fr. 52. krral járultak váltóban. Ezen öszvegekhez hangverseny és lánczvigalmakból jutott még 478 fr. 2 kr. v. összes bevétel 6752 fr. 52'A kr. volt. A szegények körülményeikhez képest négy rendre osztatván, az lső rendűek (némelly időközben a szük­séghez szabott változtatásokkal) naponkint 12 v. krt;a második rendűek 9 krt; a harmadik rendűek 6 krt; a negyedik rendűek 3 krt kaptak. Nevezetesen a kir. városból 71 szegény egész évre összesen 1992 fr. 2 kr. — az érsekvárosi és sz. tamási 73 szegény együtt véve 2235 fr. 10 krt. a Sz.-György m. vá­rosi 34 szegény 1157 fr. 51 krt. — nyertek sege­delmül. Rendkívüli segedelmezésekre és szegény u­­tazóknak 1501 fr. 32 kr. adatott ki, s igy az e­­gész évi összes kiadás 6886 fr. 35 kr. a lönirt be­vételi öszveget 133 fr. 43.A krral túlhaladja. Épen ezen évenkinti túlköltség tévé az egyesületet azon kellemetlen helyzetbe, mellynél fogva, miután sz. kir. Esztergom városa az addig az intézet czéljaira bizonyos alapítványból évenkint ajánlani szokott 500 útnak felét a városi kórház szükségeire föntartván, azt va­lamint múltra, úgy jövőre nézve is elvonja: kénytelen­nek láta magát az egyesület ezen jótékony intézet továbbra is föntarthatása és biztosítása tekintetéből — ámbár fájdalommal — eddigi szövetséges társától a kir. várostól megválni, és jövőre e kép leapadt be­vételét— csupán Esztergom Víziváros, Sz.-Tamás, és Sz.-György mezővárosokra terjeszteni; a netalán fölmaradandó pénzmennyiséget pedig az­­ imént ne­vezett városok körében található vagyontalan árvák gyámolitására forditatni határozd. — Valamint a t. kir. város ús tanácsának ama tagadó határozata az egyesületre, úgy ennek végzése annak következté­ben a kir. városra kellemetlenül hatott; azonban — minek mi igen örvendünk — a szegénység teteme­sen nyert e kis súrlódásból; miután, mint hiteles kút­főből tudjuk, a kir. város tehetőségei, kik eddig cse­kélyebb áldozattal járultak e czélra, most képzelt bántalmuk nemes hevükében háromszor négyszer an­nyit is írtak alá — már csupán saját szegényeik ápo­lására ! Részünkről csak állandóságot kívánunk e nagylelkűséghez. E mellett ugyan csak a kir. városi szegények fölsegélésére tömlgu prímás chge 500,a löt. lökáptalan hasonlókép 500 vsrtot kegyeskedett átadatni a ns tanácsnak. A fönemlitett pénzsegélyen fölül a vízivárosi, sz. tamási, és sz. györgyi nyomorultak számára f. hó kezdetétől fogva a ns lökáptalan a sz. tamási kápta­lani kórházban naponkint minden megjelenő helybeli vagy utazó szükölködőnek egy egy meszely jó le­vest hússal, burgonyával babbal süt, összefözöttet, és jó darab kenyeret osztogattat— a betegeknek pe­dig ezt házaikhoz küldi; — a naponkint megjelenők és e jótékonyságban részesülök száma 130—140ig terjed, s folyvást szaporodik! A felséges Isten árasz­­sza a főt. főkáptalan nemeslelkü tagjaira áldását azon emberbaráti kegyes áldozatokért, mellyel a szenve­dő emberiség mostani ínségeit annyiféle módon eny­híteni törekszenek; azon örömkönyek, mellyek a megtáplált éhezők szemeiből alá csordulnak, és azon forró hálafohászok és Isten fizesse meg-ők, m­el­­lyeket az enyhültek alaki rebegnek, fölszállanak az irgalom trónjához, kegyelmet nyerendők azokra, kik az irgalmasság cselekedeteit ekép gyakorolják! Kö­szönet különösen főt. galanthai Fekete Mihály pré­post kanonok és székesegyházi főesperes urnak a meg­vigasztalt sanyarúak részéről, ki azon fölül, hogy a koldulást szüntető és szegényeket pénzsegéllyel gyá­­molitó egyesület csüggedhetlen buzgalma, és azt sok áldozattal támogató elnöke, egyszersmind a fönem­lített élelmezési eszmének is alkotója és életbe lépte­tője lön, ki nem tartja tehernek az eleség kiosztásánál is a szegények közt megjelenni, s őket vigasztalni. Igaz az, hogy mikor legnagyobb a szükség, leg­közelebb áll Isten f­ölté­vő keze; a mostani szükség is bámulatos áldozatokat idéz elő; prímás c­ége azon számtalan segedelmezések közt, mellyekkel az ín­séggel küzdőket gyám­olitja, kenyeret is nagy meny­­nyiségben osztogattat ki az éhezők között; e példák­ra fölbuzdulva a ns kir. város tanácsa is már szin­te megkezdte a meleg étel-osztást, sőt ezt egyes tag­jai is külön a piaczokon gyakorolják. Több tánczvr­­galom is rendeztetett a szegények fölsegélésére. — Fömigy herczeg-föispán urunk atyailag gondos­kodván övéi fölött, s nem tartván elégnek a mostani szükséget bár­milly áldozatokkal is pótlani, a jöven­dőről is biztositó intézkedéseket kíván; mi végre f. hó 27dikére rendkívüli közgyűlést hirdettetek, mellyben az egész vármegyei szükölködők gyámoli­­tásáról, s különösen a még velletlen földek termé­kenyítéséről tartana tanácskozást. 119 Kassa városának ó-német styla templomai. (Vége.) A ritka tökélyes fölosztású alaprajzot a IV. rajztábla mutatja. A templom belső elrendezésében csak­nem mindenütt, kivévén a főoltár belső táján a kiszökő részt, az annyira kellemes egyenmérték (symetria) uralkodik. A bal hajó boltozatait, melly­­nek egy része több merészséget mint ízlést tanúsít, Henszlmann, miként ezt a jobb oldali hajó raj­zán láthatni, czélirányosan egyszerüsité. — Igen kívánatos lett volna, a templom belsejének per­­spectivjét, avagy legalább a kereszt- és hosszmet­szetet adni, mi által ezen, nem csak minden mű­­­értő , de általában minden művelt ízlésű ember előtt annyira érdekes építmény belszerkezetét bárki is, főleg a nem szaktudós, könnyen fölfoghatná. Az ó-német építészek által a kiszökő-építmé­­nyek alkotásában követett mód, mellyre szerző az olvasót a Jödik lapon figyelmezteti, s melly tekin­tetben a fölosztást a kápolna s nagy templom alap­zati rajzán pontozott vonalakkal jelölé ki, a jelen­kori építészeknek tanúságul szolgálhat arra , hogy a kiszökő­ részek mértékei s arányai már a régiebb korban is az egésszel szorosan egybefüggő hatá­rozott viszonyban terveztettek. Egyébiránt a kutató szerző homályos utmutatást ad, miszerint nyomára jutott azon aránynak, mellyben a legjobb ízlés ko­rabeli építészek templomaikat s azok egyes részeit egymással következetes és szükséges öszhangzás­­ban tervezék, — e tekintetben nagyon kívánatos vol­na, bár szerző minél előbb közölni szíveskednék ebbeli nézeteit a szakértő s az olvasó világgal. Az V. és VI. rajzlap a tövek és kapuk alap­zataikra, mellyek szerző által nagyobb világosság­­okáért nagyobb mértékben rajzoltatják, ad kellő fölvilágosítást. Az oltárhely külsejét perspectív nézetben inti.

Next