Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-25 / 443. szám
gyászszertartással bemutatott szent áldozatnál megjelent valamennyi kir. és rr.nek múlt napon gyűlésileg nyilvánított érzelmeit tolmácsoló, a gyász alkotványon olvasható, Syrach könyvének 30 ikr. 4 v. kölcsönözött e fölirat: „Elhunyt az atya, és még is mintha nem is hunyt volna el, mert hasonmássát hagyá maga után.“ De bezzeg hivebben tolmácsolva találtattak ezek tanácskozási teremükben, tiszteletbeli derék főjegyzőjüknek remek tollal föltett, s fönebb érintett két fölirásukban, a miért is azokat egészben helyeselve, a fogalmazó is megéljeneztetett. Tanácskozás alá vétetvén továbbá a jelen nyomor mi módoni elhárítása, s kimutattatván szeretett első alispánok által, miszerint egyébként is adóságokkal terhelt házi pénztáruk, jelenleg a szó valódi értelmében üres, úgy hogy a hátra levő okvetetleni tartozásokat, és a tisztviselők becsléreit sem képes fizetni, élénk vita keletkezett. A nemesi pénztárak révén szőnyegre, az találtatott, hogy azok is hasonló sorssal küzdenek, és a nemességre ez idén kivetett körülbelül 30.000 pft beszedése sem halad kívánt sikerrel. Ezen öszvegyek beszedése iránt tehát egy része a rendeknek az előbbeni végzést Mátyás király törvényeire hivatkozva, kötelező erőre emelni, és a fizetni vonakodókat szóbeli per útján biróilag kényszerítetni akaró; más része a rendeknek, ezek közt S. F. R. J. sat. ámbár elismerve a tény természetes igazságát, és örvendve, hogy e szomorú helyzet, talán meggyőzendi valahára a kiváltságos osztályt, milly gyászos állapot legyen az, midőn a rendes fizető többé fizetni nem képes, a tehetőshet pedig szükséges áldozatokra nem kényszeríthetni, egyszersmind óhajtva is, hogy jövő országgyűlésén e részben is üdvös törvények hozassanak, — mostanra a fönálló világos törvény ellenére, illy nemű végzést hozni, a törvényhatóságot följogositva lenni épenséggel nem látá, sőt méltatlannak is állitá, ha egy hatóság, mellynek kötelessége a törvények szentsége fölött őrködni, és mindenkinek nem a természeti jog, de a törvények szerinti igazságot kiszolgáltatni, ezen szent kötelességét megszegve, a törvények szentségét, másoknak nem a legjobb példájára, hatalmaskodólag fölforgatná. Győzött is végtére e vélemény, és így mind a két véleménynek megnyugtatására határozatilg az előbbeni végzés nyomán a nem-fizetők nevei főbbráik által, a legközelebbi közgyűlésnek bejelentetni rendeltettek azon hozzáadással, hogy jövőre a fizetéstől kisikamlani akarók ellen, más megyék példájára, hatályosan intézkedendnek. A királyi kincstárból már ez előtt a szükölködők fölsegélésére kért és várva várt kölcsön újra fog sürgettetni, ezen kívül még a magánosoktól is kölcsön fölvétetni rendeltetett, nevezetesen prímási herczegségétől e méltósága a főispán közbenvetése, másoktól pedig az első alispán eszközlése által, hiteles fölhatalmazó levél mellett, a ki is igaz emberbaráti szép jelleménél fogva azonnal részéről 4.000forintot száztól 5 a kamat mellett a megyének megajánlott, és ajánlata szívességgel elfogadtatott. Az adónak csak ott, ahol lehet, erélyesebb behajtása engedtetett. A föbiráknak újra meghagyatott, hogy a kebelbeli földesurakat hatályosan szólítsák föl alattvalóik ellátására; nem is maradt hatás nélkül ezen üdvös rendelkezés, mert köztudomás szerint, ugyan a föltisztelt nemeskeblü első alispán már is száz embert naponkint 3 hónapig kenyérrel, és a kik hozzája járulhatnak, főzelékkel is elláttat, jótéteményének hasonfelét tulajdon jobbágyaira, hasonfelét pedig a középponti járásbeliek, és a legszegényebb verkapolaiakra árasztva, úgy az armaróthi uradalom haszonbérlője is naponkint 50 éhezőnek nyújt nagylelkűen kenyeret; a mélt. beszterczei püspök ur, és a nj esztergomi főkáptalannak pedig e részbeni tetemes adakozásaikat mindenki tudja és méltó dicséretekkel halmozza. A községek jövedelmei a legfőbb szükség esetére föntartandók. Hölgyeink is kézi munkák készítésére, és e szép czélrai fordításra kéretni fognak. Vasból, Szombathelyen febr. 8kán évnegyedes közgyűlésünket a föispáni helyettes távollétében köztiszteletben álló első alispánunk Sz... J__ az uj évben e napon először összegyűlt kk. és rr. üdvözlésével nyitotta meg, kijelentvén, hogy az 1847dik év hazánkra nézve fontos politikai tekintetben , mert a nemsokára bekövetkező országgyűlésnek küszöbén állunk, hol nemzeti átalakulásunkra nézve fontos elvek fognak szőnyegre jönni, s azért leszen küzdelem a pártok közt a megyék teremeiben szinte, mint az országgyűlésén; de reményt szóló, hogy Vasban minden pártnak törekvése egy közös czélra, t. i. a haza boldogítására lévén irányozva, a pártbeli nézetek különbsége nem annyira a testvéri béke megzavarásának előidézését, mint inkább a honboldogság eszközlésének dicséretes, s buzgó vetekedését fogja szülni. *) De fontos továbbá, úgymond a szónok, ezen új év még azon tekintetből is, mert hazánk közviszontagságaiban félszázadon túl velünk együtt küzdött, és a nemzet közbizodalmát minden terhes ügyben olly fényesen kivívta József főherczeg, dicső nádorunk nincs többé! Előszámlálhatlan fényes érdemeiről a magas elhunytnak hallgat a szóló, mert azok a megye közönsége előtt ismeretesek, hogy sem bővebben előadnia szükséges volna; beszélnek egyébiránt is azokról az országgyűlési naplók, törvénykönyvünk utósó félszázados jelentékeny lapjai, a hazának félszázad óta fölvirágzott különféle intézetei, a történetírók évrajzai pedig azokat az utókor előtt is örökre halhatatlanulul meg nem szűnnek. Nemzeti tehát a veszteség, s azért nemzeti a bánat és gyász is, mit egyedül csak az enyhít, hogy ő cs. kir. felsége a dicső elhunytnak, mint atyjának fényes erényeiben is örökösét, István főherczeget az ország helytartójává ideiglenesen kinevezve, a nemzet közehajtásával olly szerencsésen találkozott. Az előadottak következtében első alispánunk a következőket indítványozta: a) A megye a halhatlan emlékű nádor halála fölötti szomorú részvétét külsőleg is jelentené ki gyászolva, és a másnap t. i. febr. 9-én reggeli 9 órakor tartandó gyászmisén a kir. és rr. mindnyájan részt venni szíveskednének; b) a gyászviselet a magas halottnak kimúlási napjától három hónapig a megyei levelezésekben, és a tisztviselő kar által a nyilvános ülésekben is tartatnék meg; c) A megye különös fölirásban ő felségének valamint egy részről nádorunk kimúlta fölötti fájdalmát, úgy más részről ama hálaérzelmű örömét is jelentené ki, hogy István főherczeget nem csak dicsőült atyja érdemeinek, hanem saját erényeinek, és kitűnő tehetségeinek tekintetéből is az ország ideiglenes helytartójává kinevezni kegyelmeskedett, s egyúttal valamint utasitásul adatnék, hogy a jövő országgyűlésen történendő nádori választáskor István föherczegnek országunk e föhivatalára közfölkiáltással történendő megválasztatását remden módon eszközöljék , úgy ezen jelenleg intézendő föl írásban ő felségének fökegyelmü beleegyezése is eleve kikéretnék, sőt hazánk minden törvényhatósága imez közohajtásnak pártolására különös körlevél által fölszólitatnék; végre d) hogy Vasmegye ebbeli hála és érdemérzelmeit ő cs. kir. fensége István föherczeg, és országunk ideiglenes helytartójának a végre kinevezendő küldöttség által tolmácsolná; ő fensége pedig előre küldendő levél által kéretnék meg azon időnek meghatározására, mikor a küldöttséget elfogadni kegyeskednék. — Mind ezen indítványok közfölkiáltással el is fogadtattak. — Az illető fölirása**) Mit mindnyájan szívből óhajtunk, mert ha a pártok már valahára nálunk is a politikai élet dús mezején annyira ki fognak fejlődni, hogy minden melléktekintetből, minden a főbb hatalom, magasabb rend és különböző státus iránti ellenszenvedélyből kivetkezve, és sem a kormány, sem az alkotmányos státusok bármellyike ellen előítéletet, vagy épen előgyűlöletet nem forralva, soha senkit személyében, vagy meggyőződése miatt nem gyanúsítgatva, csupán az előttük közösen járt elég bő anyagú czélra, a honboldogításra ügyelve, bár különböző, sőt gyakran majd elvben, majd modorban ellenkező politikai nézeteik mellett önmeggyőződési és senkit nem sértő indokokkal fognak harczolni, akkor bízhatunk, hogy a hon virágzását előmozdítani óhajtó, s épen azért minden bizodalomra méltó jelen kormányunk a törvényes majoritás elve szerint, mint alkotmányos országhoz illő, hazánkat is a nemzeti műveltség azon fokára fogja fölemelni, hol más művelt nemzetek állásával büszkén megmérkőzhetendünk. Ne is vegye rémképül az ellenzék azt, hogy a conservatív párt neki hadat üzent, mert a had távol sem a hon hű fiait egy iránt fölkaroló kormánytól, hanem csak a kormánnyal, vagg velünk alkotmányos téren haladni kész, bizodalmasan kezet fogó conservatív párttól üzentetik; és pedig koránt sem az ellenzék személyei ellen, kiket mi tisztelni mindenkor tudunk, hanem meredek elvei és azon modor ellen, mellyet elveinek kivitelére tűzni és követelni látszik. Alkotmányos országban rövidenült törvényhozói alaptételnek kell lennie a következőnek:—győzzön a többség — de csatavégzés után, sem a győztes, sem a legyőzött párt a szenvedélyek árjába ne merüljön, hanem mindkettő újabb szellemi erővel ismét honboldogító diadalra készüljön. Ha ezt szemeink előtt tartanék, sok személykedési ármányok megyéink teremeiből vajmi hamar és bő haszonnal kiküszöböltetnének!!! Közlő, hát, s a megyékhez küldendő körlevelet főjegyzőnk ügyes tollával közmegelégedésünkre jelesen föltette; a küldöttség a m. megyés püspök szónoklata, s az első alispán vezérlete mellett számos jeles tagokból kineveztetett. — De a nádori választásra nézve gr. B.... L.... a megyét arra kívánta figyelmeztetni, hogy ő felsége kéretnék meg István főherczegnek jelölésére, hogy a jövő országgyűlésen a nádori jelölés minden esetre fölolvastassék, és ne közfölkiáltással, hanem szavazattal választassák a nádor azon óvatosságból, ne hogy talán a nemzet választási joga némi csorbát szenvedjen; még is a szóló gróf kiváná, hogy mind azon hivatalok, mellyeket ő es. IIr. felsége a főherczegre kegyesen átruházott, csak a jövő országgyűlésig ideigleneseknek nyilváníttassanak. E véleményt oszták báró M. és gróf Z. H. is, de kifejtetvén mások által, hogy a választási jog sértetlensége az 1796-i eljárás szerint a törvényben ki fog mondatni, hogy a jelen helytartói kinevezést pedig ő felsége kegyes leiratában úgy is ideiglenesnek t. i. a jövő országgyűlésig nyilván kijelentette, s végre hogy ő felsége saját véréből soha senkit kijelölni, és szavazás alá bocsátani nem fogna, s igy kik a kijelöltetést sürgetnék, azok csak a nemzet közehajtása teljesülhetését gátolnák . — ezen észrevételeken mindnyájan megnyugodván, az alispáni indítvány minden változtatás nélkül határozatta jön. Most következett a m. kir. udv. kancelláriától egy leirat ő felsége nevében következő tartalommal: Ő felségének hitelesen értésére esvén,hogy a múlt évi dec.ben tartott közgyűlésen valami R.... nevezetű tbiró szónoklatában a hely szentségét sértő illetlen szavakkal élt, és J. kincstári ügyvéd óvatos fölszólalására is rakonczátlan szavait ismételte; váljon helyeselte e azokat a megye közönsége, vagy ha nem, miért nem élt az 1723: 57. és 1741: 13. tezikk értelme szerint hatalmával? a felelet a megyétől haladéktalanul elváratik, és irányul szolgálandó felségének további intézkedésre nézve. — Kiváncsi vala az egész közönség a megye által illy kelepczés kérdésben adandó válaszra, és mindnyájan néma csend közt feszült figyelemmel várták az ügy kimenetelét , — fölkelt először is a megye tiszti főügyésze, mintfga értené, hogy e tárgyban a feleleti elsőséget illetné, (ki talán főtiszti ügyészi kötelességének a múltkor kellőleg nem felelt volna meg) az ő felségének adandó válaszra nézve véleményét a következőkben központosítá: történtek, úgymond, a múlt gyűlési szónoklat alkalmával némi ollyan kifejezések, mellyé két a megye ugyan nem helyeselt, de, mivel viszhangra nem találtak, azon reményben, hogy illyések többé nem fognak történni, a további intézkedést szükségesnek nem tartotta, s azért ő felségét a válaszban egyúttal alázatosan megkérendőnek vélné, hogy a fönforgó eseményre nézve minden további lépésektől elállani kegyelmeskednék. E nyilatkozat közfölkiáltással elfogadtatott, s ő felségének szóról szóra meghalni határoztatott. *) A királyi udvari törvényszékektől visszaérkezett bünitéletek közös közfigyelmü volt H... * A .... táblabiró ellen ezelőtt hét évvel indított megyei bünperben kihirdetett ítélet, miszerint a bevádlolt fél a megyei törvényszék súlyos ítélete alól föloldoztatik, s ellene semmi megpróbálva nem lévén, a vád alaptalannak nyilvánittatik. E bünpernek eredete egy hatezer forintról szóló minden törvényszéken megítélt, de legújabban perujitási rosta alatt levő adóslevél volt, melly az adós ur örökösei által el nem ismertetvén, 16 évi folytonos inquisitio alatt forog, és garáltatik; az adóslevél tulajdonosa a hosszú hurczoltatás után e jelen gyűlésben a becstelenségnek rárakott szeplőjétöl az említett legfőbb törvényszéki összehangzó ítéletek következtében megszabadulván, a megyei táblabirák sorába visszahelyeztetett, s hivatalára nézve ügyvéd lévén, a hall— *)Illy szelíd hangú nyilatkozatra nincs más észrevételünk, mint vajha Vasmegye és különösen annak tiszti főügyészeje reményében soha ne csalatkozzék!!! mert ki is kívánná, hogy a gyűlési tanácskozások tiszti vádak színhelyévé tétessenek? hiszen ilyenek csak a gyűlésnek folyását gátló mind annyi kellemetlen szeplők lennének, mellyek a közügyek menetelét hátrálnák, a megye hírnevét pedig koránt sem emelnék ; de még is ha a tiszti főügyész reménye valaha (mi bár soha ne történnék), füstbe menne, s a fönforgó eseményhez hasonló botrányok fordulnának elő — a megye illy nyilatkozata nem helyeslése a főügyész részéről legalább viszhangra találhatna! Közlő: 126