Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-03-26 / 460. szám

Nagy Pistának tanítója badar dolgokat beszél, p. o. . lehelete az embernek hideg légben látszik, mert hi­degben a gőzök föl nem emelkednek. (lap 57) A hó­r vizrészecskék, mellyek kis fejér csillagokban hullnak le a levegőből, (lap 58) Az atya pedig biztatja fiát, most már lehetsz szolgabiró, alispán, sőt még királyi tanácsos is! Maga Pista pedig önhitte, hiúvá tétetvén, igy szól: szép lesz, ha az emberek mondják: Nagy Pista az iskolások között a legjelesebb. Továbbá: ha iskolámat jól elvégzem s itt (?) leszek, milly kedves lesz nekem szegény apámékat s atyámfiait segítenem. (?) [Ilyenekhez nem kell commentár, azért csak rö­viden mondjuk: a népkönyvek, a mint eddig adattak, nem felelnek meg föladásuknak, sőt ferdített fogalma­kat csepegtetnek az ifju szivekbe s rájuk illik: Timeo Danaos et dona ferentes; s eltávolitandók. Jáky. . . Vegyes újdonságok. (Palugyay Imre) nyitrai püspök­iméltó­sága értesülvén a népnek némelly helységekben mindinkább növekedő szegénysége felöl, azonnal tetemes mennyiségű pénz- s búzából álló adomán­nyal sietett az ügyefogyottak sorsát enyhíteni; sőt 13.000­­forintnyi kegyes alapítvánnyal négy hely­ség lakosait az egész palástdijtól, hét más hely­séget pedig az iskolamestert illető tartozástól örök időkre fölmenteni méltoztatott, s a fönmaradt ka­matot évenkint ugyanazon helységekbeli szegények közt kiosztatni kegyesen rendelte. (Bartakovics Béla) rozsnyói püspök , mlga, — ámbár a víz és tűz s elhanyagolás következtében tett építkezései majd egy évi jövedelmét emészték föl, — a jelen kínos időszakban a szükséggel küzdő szegények segedelmezéséhez jövedelmét meghaladó­ig bőkezűen járul. — A megyének majd 800­0 fo­­rintot fizetett; Rozsnyón 20 szegénynek tartási pénzt (1 perlot) osztogat naponkint, 50nek pedig ételt főzet­tel; — megte­vén ezen fölül többi birtokán is a sze­gények ellátása iránti rendeleteket. — Ezeket azon­ban többszörösen múlják fölül a szerény főpap abeli segedelmezései és adakozásai, mikről nem tudja bal­keze, mit mivel jobb keze. (Czagányi Mátyás), morva-lieszkói plé­­bános és trencséni alesperes, szivén hordozván hí­vei boldogságát, a hegyek közt lakó gyermekek számára egy saját tanítót alapított, s híveit föl­mentendő a lelkipásztoruknak tartozó köteleztetések terhe alól, csekély jövedelmeiből három ezer fo­rintnál többet áldozott. (Kassára­ midőn a rég­önséggel küzdő sze­gények honunk felső vidékeiről seregestöl tódulnak, életöket koldusbotra támasztandók, az alatt a kassai nemes káptalan fötisztelendő tagjai vetélkedve siet­nek a számnélküli szükölködők mind élelembeni, mind pedig pénzbeni fölsegélésére, megyénk főpásztorának magos Ocskay Antal urnak példáját követvén, ki a pénzbeli segély naponkinti kiosztása mellett, jószá­gában levő szegény jobbágyainak nem­régiben sok, legújabban pedig 900 pozsonyi mérő gabonát majd fele áron kiadatni kegyesen parancsolt. — S mi ezen jótékony adakozásokat annál örömestebb, s annál szí­vesebben hozzuk nyilvánosságra, hogy láthassák t. olvasóink, miként a magyar papság, s különösen en­nek főbbjei, a szükség idejében valamint mindenütt, úgy nálunk is az ügyefogyottak ápolásával áldozathoz fóltevő nem tökkint a leggnagyobb készséggel járulnak.­­ (Sopronban) Holczer György ur és neje leánynevelő-intézetében folyó hó­todikén tartatott a nyilvános próbatét. A feleletek általában kielégítők valónak s a zsenge növendékek ajkairól a magyar szó fölötte szépen hangzott. A rajzolások a várako­zásnak megfeleltek, ellenben az írások azt jóval túlhaladák. Az egészet külön nyelvű szavalások fe­jezték be. A finom s talán kétszáz darabra menő s a növendékek által készített kézimunkákat egy kis műkiállitásnak lehetett mondani. — A hatvan személyre menő hallgatóság, kik között a város főbb egyházi személyei, több tekintélyes urak s számos asszonyságok valának, legnagyobb megelégedéssel búcsúztak az intézettől, azon őszinte kívánattal, hogy honunknak sok erélyes s müveit polgárnőt neveljen. , (Sopronban) minden mit élelemszerek mé­regdrága áron kelnek, s a pogány hideg a sok sze­gény lakos sorsát fölötte nehezíti; azonban dicsé­retet érdemel a nemes városi tanács, mellynek ren­deletéből 100 ügyet egyott egyén a Városi pénztár­ból láttatik el a szükséges élelmezéssel; a derék városi lelkész R. F. ur is szinte minden nap 10 éhe­ző szegénynek nyújt táplálékot. — Hogy neveze­tes tolvajlások nem történnek , azt egyedül Pfeiffer Péter városkapitány lelkes fölügyelésének köszön­hetni, ki is számtalan ínséggel küzdőt tulajdon há­zának meleg szobáiban lát el a nélkü­lözhetlen élel­miszerekkel. (A soproni vasp­álya v­o­na­l­o­n) dolgozó csehek között kiütvén az inlát , Nagy-Martonyban közölük igen sokat sírba vitt, de most hála a gond­viselésnek­ ez a baj is megszűnt, a szükség azonban közöttük a legmagasb fokát érte, a tolvajlások napi­renden vannak.­­ Szalay Imre megyei főorvos e­­zen szegények számára jó sikerrel nyitott aláírási ívet, s a szépen begyűlt segedelmet közöttük ki is osztá. (Bukarestben s környékén) két slearin­­gyár fog a közelgő nyáron fölállittatni , mellyekhez a szükséges, gépek már előlegesen megrendeltetvék. Oláhországban egy idő óta főleg az ipar­ s keres­kedelemre fordittatott a legnagyobb figyelem, s a kor­mány és magánosok által egyiránt mozdittatik elő. (A mutatkozó gabonaszükség) felöl ér­kezett hivatalos tudósítások következtében a török kormány a további gabonakivitelt jövő aratásig egy­­átalában megtiltó, melly tilalom alól mindazonáltal kivétetik azon gabonamennyiség, mellynek kiszál­lítása már kötelezvényileg van megerősítve. — E kormányrendeletnél lógva az éhh­alálnak eleje vol­na véve, de nem a döghalálnak, melly emezt is ki­pótolni igyekszik. (A S­a­nd­wie­h-sz­igetek királyának,a­ki birodalmának szinte képviseleti rendszert adott, a világon a legsajátszerübb ministeriuma van: Ker­­m­ania, benszülött, ministerelnök és hadminister; Judd, amerikai születésű, belügyminister; Willie, skót, külügyminister, és Ricard, franczia, uno­kája a hasonnevű conventtagnak, igazságminister. Hogy a pénzügyi s kereskedelmi minister Richards, angol , azon legkevésb­é sincs mit csodálkoz­ni.­­ Valószínűleg jobban is gondoskodik ez az an­golok mint a Sandwich-szigetek kereskedelméről. (Azon szigetet), a mellyen ma Új-York vá­ros 300,000 lakosával fekszik, 1668 ban az indu­sok 10 ingért, 80 pár harisnyáért, 10 lőfegyverért, 30 darab ólomgolyóért, 30 font lőporért, 30 báró­ért, 30 üstért és egy sárgaréz lábasért adták el a hollandoknak, s mind a két rész azt gondola, hogy igen jó vásárt jön. (Erdélyi német lapok szerint) kis Oláh­­országban a juhok között dögvész uralt, minek kö­vetkeztében onnét Erdélybe s a Bánátba nem sza­bad juhokat kihajtani.­­ (M­egj­el­ent) a ,Kedélyes olvasmány, az ifju­­ság és családkörök számára a czím­ei jeles gyűjtemény ötödik kötete, melly Nieritz Gusztáv ,Szepike, vagy a zsinagóga égése Münchenben a beszélyt tar­talmazza , fordítva Szilvágyi József által. — A jelen gyűjtemény azon szívet és elmét egyiránt képző olvasmányok közé tartozik , mellyeket haszon­nal és élvezettel vehet kezébe koros és fiatal, be­lölök édes és tetszetős adagokban szedvén az élet— bölcseség és a józan elvek boldogságra vezető mag­vait. A kör, mellyben Uly üdvös és mulatva oktató munkák írója forog, szerény; de a szerény körből biz­tos és áldásos hatások fejlenek ki, mellyek mél­­tánylatunkat annál inkább megérdemlik, mert az er­­kölcsiség és józan társasélet elveit csepegtetik korán a fogékony fiatal szivekbe, hol azok annál könnyeb­ben fogamzanak meg, és fejlődnek idővel a legna­gyobb hasznuakká. Fejlődő irodalmunknak e téren még nem igen akadtak munkásai , s így annál hálásban kell a serdülő kor nevében említnünk a nemes czélú fordító munkásságát, valamint a kiadóét is (Kali­­woda József, Pozsonyban), ki már több rend­beli vállalatával mutatta meg, hogy különösen ne­velési irodalmunk iránt érdekkel és dicséretes buz­galommal viseltetik. A jelen derék kis munka a val­lásbeli türelmetlenség előítéletének irtása körül fá­radozik, de úgy, hogy midőn e türelmetlenséget má­sok iránt józanul elfojtani törekszik, ne keltsen föl egy más előítéletet bennünk, melly abban áll, hogy vak ragaszkodással öleljünk barátot és ellent egyiránt kebelünkre. Mint az ajánló szó mondja: a sötét századok kényuralmával a vallási nyomás, ül­dözés és kinfaggatás kora is lejárt; tagadhatlan a­­zonban, hogy egyik vallásnak igen is szembeszökő előnyei vannak a másik fölött, minél fogva a józan ész ispici azt sugalja, hogy e tekintetben is a ma­­gasztosabbhoz és tisztábbhoz csatlakozzunk, sőt má­­okat is, kik a hibához tán­nak makacssággal rá- KÜLFÖLD, Portugália, Lissabon, febr. 24. Folyó hó fokán érkezett meg „Medea44 angol hadi gőzösön az új angol követ Sir Georg Hamilton Sey­mour­ megbízó levelének átnyújtásakor britt ő fetségének legőszintébb vonzalmát fejezé ki, a por­tugál felségek személyei iránt. Victoria királynő személyes hajlandósága és jóakarata fölött ki sem ké­telkedik, s bár vele az angol ministerium is egyet­értene, úgy az bizonyára igyekeznék az országban uralgó szerencsétlen viszonyoknak véget vetni, mert a szerep, mit Anglia játszik, fölötte kétes. ^Britannia, London, márt. 13. Az alsóház tegnapi ülésében a napi fökérdést Irhon nyomora s a segélyeszközök tevék. John Russell lord egy „segélyezési-bilit4” inditványoza, mit Irhonra nézve szegénységi­ törvényül tekinthetni. Az indo­kok előadásában az uj szerkezethez két tényleges adat járul, mellyek magukban már elegendők az itt érintett viszonyok megm­érhetlen fontosságát a leg­tisztább fénybe állítani. A közpénztárakból négy hó­nap alatt— 1846 ikévi novembertől 1847dik évi feb­ruárig bezárólag — harmadfél millió font ster­lingnél több fordittatott arra , hogy Irhon elsze­gényedett s gyámoltalan népességének munka s ke­reset adassék. Az irtózatos teher hetenkint növe­kedik, s igy febr. k­er 6ig 615,000 egyén nyert fog­­lalatosságot, 20-tól pedig 27 ikeig 708,000. Ekép növekvőnek a nagy segélyezési rendszabályok költ­ségei is; egy hónapban lassankint 105,000 font ster­lingről 914,000-re emelkedtek, úgy annyira, hogy Anglia hónaponkint egy millió fontot vala kényte­len a nyomorral küzdő ír népességre fordítani. John Russell lord nyíltan kimondja, hogy ha a kormány e segélyezést a legnagyobb mértékben életbe nem lépteti, — az ügyefogyott gyámoltalanok száma múlt évi septembertől ez évi februárig 40,000-ről 708,000-re rúgott — számos ithoni leendő az éh­halál áldozata. Ezen irtózatos tényhez járul még a­­ma nagyszerű, csak most ezen terjedelemben tudo­másra jutott dolog, hogy Anglia maga , a szegény­ségi törvény reformja után (melly Brougham lord sürgetéseire 1834 ben keletkezett s azóta a „Times44 meg nem szűnt azt vádjaival folyvást illetni) tiz év alatt nem kevesebbb mint negy­venkilencz mil­lió font sterlinget fordit a szegényeire. Mint­hogy tehát világos, hogy az ír szűkölködők foglal­kozásags gondoskodás illy módon tovább is fen nem állhat, tehát ezen sürgető szükséggé vált vál­tozás azzal kezdetik meg, miszerint márt. 20-ától a munkások egy­ötödrésze elbocsáttatik, hogy sa­ját földjeiket műveljék; ezen alábbszállitás későbben, miként az évszak előre haladand,tovább folytattatni fog. Hogy azonban ezen gyámoltalan sze­gények föntartásáról gondoskodva legyen, egy uj törvényre van szükség, melly a teher egy részét az ir földes urakra rójja. Ezen nagy újítás he­ves ellenzékre talált s egyedül a vas szükségesség mindenható parancsárai hivatkozás által vitethetik be- 195 I­gaszkodnak, saját kárukról fölvilágositni iparkodjunk.­­ Kíméletet és türelmet hirdet e munka az idegen fe­­­­lekezetüek gyarlóságai iránt, s különböző hitvéle­ményük mellett is bennök az emberi jogok méltány­lását és becsülését. Végszavában pedig üdvös intés fog­laltatik korunkra nézve, figyelmeztetvén a visszaélé­sekre, mellyekkel a „szabadság”4 szó olly gyakran go­noszságok leplezésére használtatott. A világtörténet ta­núsítja , mond a jeles szerző, hogy az úgynevezett szabadsághősök többnyire nyomasztóbb bilincsekbe verték párthíveiket, mint minekben az előtt nyög­tek... Az illy törekvések élő példái után nekünk ma­gyaroknak nem kell túl mennünk e hon határain, fájdalmasan tapasztalhatjuk mindenütt, hogy a leg­makacsabb türelmetlenség épen olly embereknél ural­kodik , kik legszilajabbul lármáznak szabadság után. Oly emberek kezében a szabadság csak szabadosság, hogy kény­uralmukat minden ellen­véleményű fö­lött annál zabolátlanabba gyakorolhassák. A va­lódi szabadság nem ez. A valódi szabad szellem nem rombolni, de épitni; nem dúlni, de ültet­ni; nem szájaskodni de oktatni; nem zajongani, de cselekedni törekszik. Illy szabad szellemet, a szó legmagasztosabb értelmében, csak egy tan ültethet és terjeszthet az emberek között, s ez a keresz­tény hitvallás üdvözitő tana. — Ajánljuk a jeles könyvecskét, mellyet egy kőmetszet is ékesít, az olvasó közönség, különösen szülők, nevelők, a ser­dülő fiatalság, s a haszonnal mulatni vágyók figyel­mébe.

Next