Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-03-28 / 461. szám
ha jól emlékezem, bölcs Lokmannak azon emberéhez, ki, mint a mese mondja, minduntalan attól lest, nehogy az ördög elkapja. Az ördög pedig távolról sem való körében. De egykor véletlenül saját árnyát pillantja meg, s ezt is ördögnek hívén — ijedtében szörnyet hal. A gyanúsítás valóban ördögidézés, — mivel az többnyire olly körülményeket s dolgokat idéz elő, mitől valóban alaptalanul rettegtünk, s mi különben meg sem történt volna, ha nem gyanusitánk. — Közgyűlésünk többi tárgyai közöl, még egy eseményt kell megemlítenem, melly közigazgatási rendszerünk tömérdek anomáliái között valóban nem első példa már. H. Dorogon ugyanis, a hajduvárosok egyikében megürülvén a népszónoki állomás, erre a közönség egyik fölé kegyencze jelöltetett ki. A kijelölés a kerület elébe terjesztetik, de ez a fölterjesztést visszaküldi, s a közönségnek különösen meghagyja, hogy több egyént is candidáljon. A közönség ezt is megteszi, s kijelöl többet is, de elsőnek mégis csak azt, kit először. A közönség nálunk kizárólagos joggal bír arra, hogy képviselőit önmaga válassza, s hogy annak candidatiója — mint legújabban egy fensőbb helyről érkezett rendelet is parancsold, — változhatlanul terjesztessék föl a legfensőbb helyre. És mi történik ?.... A kerület megváltoztatja a közönség candidatioját, s azt mondja, hogy az első helyre másodszor is kijelölt egyén e díszes hivatalra képtelen, mivel azt egykori hivataloskodásából, bizonyos vétség, tetemes erkölcsi bélyeggel jellemzi, s az illyet közhivatalokra nem lehet alkalmazni. Igaz, mi is ezt tartjuk. Ámde midőn a nemes kerület e dicséretes óvatosságot gyakorló jogviszonyaink irányában, méltányosan s jogosan cselekvék-e akkor, midőn az elöjárói lelkiismeretesség rovására, ezen ürügy alatt, a közönség candidatioját megváltoztató ? Mert hiszen lehet e kétségbe vonni, vagy játszani a közönség azon jogával, melly szerint candidatióinak változhatlanul kell fölterjesztenni az illető helyre, — és ha a kerületnek észrevétele vagy kifogása van az egyének iránt, azt tegye meg külön jegyzék alatt?__Mi tétova nélkül kimondjuk, hogy nem! Azonban nem akarjuk a dolgot feszegetni. Föltesszük, hogy e tényt inkább némi figyelmetlenség , mint visszaélésre törekvő szándékosság születnie. Minden illyszerű eseményekre nézve azonban, föltartjuk magunknak a föntartandókat. A hús árszabályozása is kérdésbe jött, de a városi képviselők és a többség közkívánatára fölőbb még sem emeltetett. S igen helyesen, mert nálunk sem a marhák bocsára nem olly magas, mint másutt, sem a takarmányozás nem olly költséges, s fölebb emelni a hús árát, nem volna egyéb, mint a szegényt megadóztatni a húsmérés haszonbérlőinek gazdagítására, — pedig: „Qui donne au pauvre, prête á Dieu,“ mint Hugo Victor mondja. Rendes levelező. Könyvismertetés. A katholika egyház története és isteni tiszteletnek szelleme; az ifjúság és nép hasznára szerkesztette Fábián Ambrus pannonhalmi sz. benedek rendű pap, költészet tanár, t. Sopronmegye táblabirája. Pozsonyban 1847 81. 140 lap, 15 csinos fametszettel, ára 24 kr. pp. Az egyházi irodalmi téren ismeretes szerző jelen derék munkája által kipótolni ügyekvék azon hiányt, melly a kath. iskolákban a teendők sorában fölmerülve mutatkozék, s mit ezen átalakulási korszakban a kath. szellembeni nevelés sürgetőleg igényel „érdekünkben áll, — úgymond lelkes szerzőnk előszavában — hogy az egyház történetének ismeretében jártasok legyünk; és megértvén a szertartások mibenlétét, a gonosz beszédek által, ha az egyházi intézkedések kisebbítőleg ócsároltatnak, meg ne ingatassunk hitünkben, széltől ingatott nádkint ide s tova ne hányattassunk.“ És a 1111. „Valamint nincsen nagyobb érdem, mintha az anyaszentegyháznak és hazának becsületes embert, hasznos polgárt nevelünk, úgy az állodalmi jólétnek legszilárdabb gyámoszlopa, és alapföltétele a népek erkölcsi kiképzése, és magasultabb míveltségi álláspontja.“ E korszerű munka két részből áll, mellynek elseje „A kath. egyház története“ czim alatt, készült Gaume neversi kanonok, és Hepp darmstadti áldozó-pap német nyelven kiadott munkáik nyomán, czélszerű alkalmazással más lelkes férfiak elmeszüleményeiből megbővítve. Fölosztatik négy időszakra: — I. időszak. Krisztus urunk születésétől Konstantin császár koráig, vagy is 1 — 312dik évig. II. időszak. Konstantin császártól Nagy-Károlyig, vagy is 312 — 800. III. időszak. Nagy Károlytól Luther eltéréséig, vagy is 800— 1517. Végre IV. időszak. Luthertól a jelenkorig, vagy is 1517 — 1847. Jelen munkának második részében, mellynek czime „isteni tiszteletnek szelleme“ az egyházi szertartások magyaráztatnak , of line premontrei szerzetes és Tér ki au világi pap német munkáik szerint következő rendben: I. szakasz. Egyházi helyek. II. szakasz. Egyházi eszközök: a) egyházi öltözet; b) egyházi edények; c) egyházi könyvek. III. szakasz. Egyházi működések, úgymint: szentmiseáldozat, szentségek; keresztény tanítás; egyházi beszerelések és áldások; egyházi imádság és ájtatos gyakorlatok; körmenetek, bucsujárások. IV szakasz. Egyházi idők; jelesül vasár és ünnepnapok; egyházi év; karácson, husvét, pünkösd ünnepek; szentek ünnepei. — Kedvesen hatottak ismertetőre nagyon csinos és tiszta fametszvények, mellyek a különben is jeles műnek becsét még jobban nevelik; ábrázolják pedig: Krisztus urunk mennybemenetelét; sz. Péter és Pál apostolokat; a három ifjút a tűz kemenetében; sz. Ignácz püspököt; sz. Lőrincz diakónust; Konstantint az égen föltűnt kereszttel; sz. Mártont; nagy Károly koronáztatását; sz. István királyt; sz. Gellért püspököt; sz. Lászlót; sz. Angélát; Krisztus előtt térdelő Pétert, melly egyszersmind a czimlapot is ékíti. — A munka díszesen van kiállítva ; papírja tiszta, fejér; festéke jó; betűi könnyen olvashatók, sajtóhiba alig mutatkozik benne. Tekintvén tartalmát, s a kiállítására fordított költséget, ára elég jutányos, mi a derék szerzőnek, ki ingyen engedé át művét, és vállalkozásáról honszerte ismert Bucsánszky urnak csak dicséretére válik. Őszintén megvalljuk, mikép szerettük volna, ha e munka előbb hagyja el a sajtót, most pedig figyelmébe s buzgó pártfogásába ajánljuk mindazoknak, kik kedves hazánk boldogítása és fölvirulásáért hőn dobogó kebellel bírván a, népnevelés magasztos ügyének előmenetelét leghathatósabban éleszteni képesek. Az előadási modorra nézve hagyjuk a szerzőt beszélni: „Ámbátor a vesztőhelyeken a sz életűek vére gőzölgött, még is a vértanuk vére a keresztényeknek magva lett; és minél többen ontották véröket a megfeszített Jézus hitéért, annál inkább szaporodott a hívek száma. A gyalázatos kereszt, mellyen hajdan a szégéres latrok függőttek, jelenleg a királyi koronának ékessége, a szomorúak vigasztalója, a haldoklók biztos reménye.“ 18. — „Gyöngülni kezd a köztársaság, midőn a jó és becsületes emberek tekintélyöket vesztik. Valóban számos nemzetek és országok még rendületlen állagának, ha az elfajult erkölcsök és vallás hanyatlása által meg nem rázkódtattak volna; az ország támasza, talpköve, a tiszta erkölcs.“ 19. 1. — „Valamint lehetetlen állandó és igazi barátságot kötni azzal, a ki nincsen velünk rokon értelemben, úgy annál kevesbbé lehetséges örökös házassági szövetségre lépni azzal, a ki velünk öszhangzó vallást nem követ“ 31. «Néhány óra alatt romba dönthetni a kőbástyákat, mellyeket évek nehéz munkája emelt; de ritka szerencse és nagy erőmegfeszités müve áttörni a gátakon, mellyeket az előítélet, balvélemény, és roszakarat rakott; még pedig úgy legyőzni ezen akadályokat, hogy a bajnok áldozatul ne essék.“ 40. — „Minden fönhéjázás nélkül állíthatni, hogy a tudományokat és művészeteket a végső enyészettől a római kath. egyház és szerzetesei mentették meg. — Az egyház elöjárói nem csak a hitben, de a tudományokban is oktatók valónak. A szerzetesek szűk lakhelyei viszhangzottak a sz. énekektől, de egyszersmind a művészetek csarnokai is valónak.“ 43. — „Magasabb míveltség, tudomány szerzett tehát az egyháziaknak hathatós befolyást a polgári ügyekbe; kik a birodalom, nemzetek és fejedelmek szorongatott állapotában fölkérettek közbenjárókat, és bölcseségök s ügyes tapintat által temérdek nyomort és vérontást megakadályoztak.“ 44.1. sat. Örömére ismertetőnek nagyon érdekesen szövő lelkes szerző művébe a hazai viszonyokat, p. midőn különös § előadja a kér. hitnek mikénti terjedését Magyarhonban; midőn a 28—ik § kimutatja : mit tettek a magyar egyháziak és világiak a tudományok és hasznos ismeretek körében; kik támadták meg a kath. egyházat a XVI. században? (32. §) — mi történt Magyarországban aprót, ügyében? (34. §) midőn fejtegeti e kérdést: volt e hazánkra nézve a római pápáknak jótékony befolyásuk? s „igénknél dönti el; (39. §) midőn a 40. §, noha csak röviden, emlékesei a magyar papság nagylelkű áldozatait, mellyeket t. i. legújabb időkben jó czélokra, hasznos intézetekre sa t. lett. F. J. Vegyes újdonságok. (Hauik György) zágrábi megyés püspök önmaga a boldogult József nádor emlékét éremszobor által örökítendő társaság pénzalapjának növelésére 6000 forintot adományozott. (A magyar gazdasági egyesület) folyó hó 20dikán tartott gyűlésében fenséges István főherczeg, országunk királyi helytartója, boldogult atyja helyébe egyhangúlag az intézet pártfogójául el választatott. (Ifj is Szabó Pál) egy nyomtatott levelet küldött hozzánk Amerikából „Vallomásaim“ czim alatt, mellyben előre bocsátva életfolyamát, törődött szívvel bocsánatot kér a hazától vétkes könnyelműségéért , s elkövetett hibáit nem romlott lelkű idének, hanem egy nő aljas csábításainak rója föl.... Jövő boldogságára esküszik ünnepélyesen, hogy a m. kereskedelmi társulattól nem vitt el többet magával 3000 pftnál, bár, ha részlelkű lett vala , állásánál fogva sokkal nagyobb öszveget csempészhetett volna el.... Ezen háromezer pftot is csak életének föntartása kényszerítette elvinni. A társulatnak saját számítása szerint, 27,600 pftjával maradt adós, ebből azonban levonandó 11,727 pontnyi hátrahagyott értéke__Esedezik továbbá a nemzethez, hogy engedje őt visszatérni hazájába, hogy itt leszolgálhassa azon kárt, mellyet okozott... Hosszú levelét következő sorokkal zárja be: „Megfoghatlan erős vonzalom lángol kebelemben hazámért, nemzetemért, s idegen földön úgy élek, mint a hal a száraz földön, vagy mint a szabad léghez szokott madár a zár alatt.. Nyújtsatok vigasztalást csak pár szóval: — legyetek irgalmasok! — Bármikép határozzon is egyébiránt nemzetem jövendőm fölött, s bár hol találjam is síromat, mindenütt hazám javára szentelendőm pillanatimat, s utósó leheletem szüleimhez s hazámhoz fog sietni bocsánatért. Isten veletek!“ — Részünkről sem a nemzet , sem a törvények meghatalmazottjai nem lévén, ezek részéről nem is nyilatkozhatunk.... Egyéni meggyőződésünket illetőleg azonban szívesen kimondjuk, miszerint a megtért bűnösnek kebelünk mindig nyitva áll a bocsánatra; ifjú Sz. P....t tekintve pedig annál is inkább, miután e nézetünk szerint a hazában azon szerepét, mellyel a nemzetnek jövőre még kárt tehetne, már úgy is örökre lejátszotta... Ha pedig megbánása zálogul fog szolgálni javulásának, magán körében is még mindig hasznos polgárává válhatik a hazának.... Adja Isten hogy úgy legyen, s ne teljesedjék be rajta „Qui semes imbutus recens sat. — (Bánáti tudósítások szerint) ott egy hat mérföldnyire terjedő kőszéntelep fedeztetett föl, mellének szenet tett kísérletek után, jóságra nézve az angol kőszenet fölülmúlónak lenni mondatik. (Nagyszebenszék) Poplaka nevű oláh helységében rövid idő előtt olly tény követtetett el, melly akaratlanul is a középszázadok vastag sötétségének emlékét nyitja föl lelkünkben__ A helység egyik lakosától pénz lopatott el, s a gyanú egy ifjú legényre esett, ki a háznál szolgált; s midőn a gyanúsított a lopást folyvást tagadná, gazdája őt a helység börtönébe záratá. Elérkezett az este, s a gazda néhány baráti a börtönbe menének, honnét a legényt kirángatván, az udvaron keményen elverték, hogy belőle a lopás vallomását kizsarolhassák. Midőn az ütlegek sem szültek kívánt eredményt, gúzsba köték a szegény ifjút, s alfelét tüzes vassal sütögeték. S midőn ezen kínzásnál sem vallott, a szörnyetegek fölakaszták őt lábainál, s feje alatt tüzet raktak, mire, hogy meg ne fuladjon, s meg ne süttessék, a lopást elvállaló, minek következtében a nagyszebenszéki törvényhatóságnak átadott. Az igy irgalmatlanul megkínzott pórlegény igazságos panaszára hóhérai rögtön bebörtönöztettek, s a hatóság a kiérdemlett jutalommal bizonyosan nem maradandódós. (A telegraphok) fölállítása, felsőbb rendelet következtében, egyes magánosoknak úgy, mint társulatoknak , mielőtt erre a cs. kir. felségénél az engedély kieszközöltetnék, az egész ausztriai birodalomban eltiltatott. (Midőn a felső magyarországi megyékből kivándorlani készülnek a lakosok, a kopár földnek hálátlansága adatik okul, mintha egyátalában a munkát megfizetni nem akarná, de ha az áldott Rábaköz- 199