Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-03-28 / 461. szám

ha jól emlékezem, bölcs Lokmannak azon em­beréhez, ki, mint a mese mondja, minduntalan attól lest, nehogy az ördög elkapja. Az ördög pedig tá­volról sem való körében. De egykor véletlenül sa­ját árnyát pillantja meg, s ezt is ördögnek hívén — ijedtében szörnyet hal. A gyanúsítás valóban ör­dögidézés, — mivel az többnyire olly körülmé­nyeket s dolgokat idéz elő, mitől valóban alapta­lanul rettegtünk, s mi különben meg sem történt volna, ha nem gyanusitánk. — Közgyűlésünk többi tárgyai közöl, még egy eseményt kell megemlítenem, melly közigazgatási rendszerünk tömérdek anomáliái között valóban nem első példa már. H. Dorogon ugyanis, a hajduvárosok egyikében megürülvén a népszó­noki állomás, erre a közönség egyik fölé kegyen­­cze jelöltetett ki. A kijelölés a kerület elébe terjesz­tetik, de ez a fölterjesztést visszaküldi, s a közön­ségnek különösen meghagyja, hogy több egyént is candidáljon. A közönség ezt is megteszi, s ki­jelöl többet is, de elsőnek még­is csak azt, kit először. A közönség nálunk kizárólagos joggal bír arra, hogy képviselőit önmaga válassza, s hogy annak candidatiója — mint legújabban egy fensőbb hely­ről érkezett rendelet is parancsold, — változhat­­lanul terjesztessék föl a legfensőbb helyre. És mi történik ?.... A kerület megváltoztatja a közönség candidatioját, s azt mondja, hogy az első helyre másodszor is kijelölt egyén e díszes hivatalra képte­len, mivel azt egykori hivataloskodásából, bizonyos vétség, tetemes erkölcsi bélyeggel jellemzi, s az illyet közhivatalokra nem lehet alkalmazni. Igaz,­­ mi is ezt tartjuk. Ámde midőn a nemes kerület e dicséretes óvatosságot gyakorló jogviszonyaink irá­nyában, méltányosan s jogosan cselekvék-e akkor, midőn az elöjárói lelkiismeretesség rovására, ezen ürügy alatt, a közönség candidatioját megváltozta­tó ? Mert hiszen lehet e kétségbe vonni, vagy ját­szani a közönség azon jogával, melly szerint can­­didatióinak változhatlanul kell fölterjesztenni az il­lető helyre, — és ha a kerületnek észrevétele vagy kifogása van az egyének iránt, azt tegye meg külön jegyzék alatt?__Mi tétova nélkül kimond­juk, hogy nem! Azonban nem akarjuk a dolgot fe­szegetni­. Föltesszük, hogy e tényt inkább némi fi­gyelmetlenség , mint visszaélésre törekvő szándé­kosság születnie. Minden illyszerű eseményekre néz­ve azonban, föltartjuk magunknak a föntartandókat. A hús árszabályozása is kérdésbe jött, de a városi képviselők és a többség közkívánatára fölőbb még sem emeltetett. S igen helyesen, mert nálunk sem a marhák bocsára nem olly magas, mint másutt, sem a takarmányozás nem olly költséges, s fölebb emelni a hús árát, nem volna egyéb, mint a szegényt meg­adóztatni a húsmérés haszonbérlőinek gazdagítására, — pedig: „Qui donne au pauvre, prête á Dieu,“ mint Hugo Victor mondja. Rendes levelező. Könyvismertetés. A katholika egyház története és isteni tisz­teletnek szelleme; az ifjúság és nép hasznára szer­kesztette Fábián Ambrus pannonhalmi sz. benedek ren­dű pap, költészet tanár, t. Sopronmegye táblabirája. Po­zsonyban 1847 81. 140 lap, 15 csinos fametszettel, ára 24 kr. pp. Az egyházi irodalmi téren ismeretes szerző je­len derék munkája által kipótolni ügyekvék azon hi­ányt, melly a kath. iskolákban a teendők sorában föl­merülve mutatkozék, s mit ezen átalakulási korszak­ban a kath. szellembeni nevelés sürgetőleg igényel „érdekünkben áll, — úgymond lelkes szerzőnk előszavában — hogy az egyház történetén­ek ismeretében jártasok legyünk; és megért­vén a szertartások mibenlétét, a gonosz beszédek által, ha az egyházi intézkedé­sek kisebbítőleg ócsároltatnak, meg ne ing­a­tassunk hitünkben, széltől ingatott nádkint ide s tova ne hányattassunk.“ És a 111­1. „Valamint nincsen nagyobb ér­dem, mintha az anyaszentegyháznak és ha­zának becsületes embert, hasznos pol­gárt nevelünk, úgy az állo­da­l­mi j­ólétnek legszilárdabb gyám­oszlopa, és alap­fö­l­­tétele a népek erkölcsi kiképzése, és ma­­gasultabb míveltségi álláspontja.“ E korszerű munka két részből áll, mellynek el­seje „A kath. egyház története“ czim alatt, készült Gaume neversi kanonok, és Hepp darm­­stadti áldozó-pap német nyelven kiadott munkáik nyo­mán, czélszerű alkalmazással más lelkes férfiak elme­­szüleményeiből megbővítve. Fölosztatik négy idő­szakra: — I. időszak. Krisztus urunk születésétől Konstantin császár koráig, vagy is 1 — 312dik évig. II. időszak. Konstantin császártól Nagy-Károlyig, vagy is 312 — 800. III. időszak. Nagy K­árolytól Luther eltéréséig, vagy is 800— 1517. Végre IV. időszak. Luthertól a jelenkorig, vagy is 1517 — 1847. Jelen munkának második részében, mellynek czime „isteni tiszteletnek szelleme“ az egyházi szertartások magyaráztatnak , of line premontrei szerzetes és Tér ki au világi pap német munkáik szerint követ­kező rendben: I. szakasz. Egyházi helyek. II. sza­kasz. Egyházi eszközök: a) egyházi öltözet; b) egy­házi edények; c) egyházi könyvek. III. szakasz. Egyházi működések, úgymint: szent­miseáldozat, szentségek; keresztény tanítás; egyházi beszerelé­sek és áldások; egyházi imádság és ájtatos gyakorlatok; körmenetek, bucsujárások. IV szakasz. Egyházi idők; jelesül vasár és ünnepnapok; egyházi év; karácson, husvét, pünkösd ünnepek; sz­entek ünnepei. — Kedve­sen hatottak ismertetőre nagyon csinos és tiszta fametszvények, mellyek a különben is jeles műnek becsét még jobban nevelik; ábrázolják pedig: Krisz­tus urunk mennybemenetelét; sz. Péter és Pál apos­tolokat; a három ifjút a tűz­ kemenetében; sz. Ignácz püspököt; sz. Lőrincz diakónust; Konstantint az é­­gen föltűnt kereszttel; sz. Mártont; nagy Károly koronáztatását; sz. István királyt; sz. Gellért püs­pököt; sz. Lászlót; sz. Angélát; Krisztus előtt tér­delő Pétert, melly egyszersmind a czimlapot is ékíti. — A munka díszesen van kiállítva ; papírja tiszta, fejér; festéke jó; betűi könnyen olvashatók, sajtó­hiba alig mutatkozik benne. Tekintvén tartalmát, s a kiállítására fordított költséget, ára elég jutányos, mi a derék szerzőnek, ki ingyen engedé át művét, és vállalkozásáról honszerte ismert Bucsánszky urnak csak dicséretére válik. Őszintén megvalljuk, mikép szerettük volna, ha e munka előbb hagyja el a saj­tót, most pedig figyelmébe s buzgó pártfogásába ajánl­juk mind­azoknak, kik kedves hazánk boldogítása és fölvirulásáért hőn dobogó kebellel bírván a, népneve­lés magasztos ügyének előmenetelét leghathatósab­­ban éleszteni képesek. Az előadási modorra nézve hagyjuk a szerzőt beszélni: „Ámbátor a vesztőhelyeken a sz­ életűek vére gőzölgött, még is a vértanuk vére a kereszté­nyeknek magva lett; és minél többen ontották vérö­­ket a megfeszített Jézus hitéért, annál inkább szapo­rodott a hívek száma. A gyalázatos kereszt, mellyen hajdan a szégéres latrok függőttek, jelenleg a királyi koronának ékessége, a szomorúak vigasztalója, a haldoklók biztos reménye.“ 18­­. — „Gyöngülni kezd a köztársaság, midőn a jó és becsületes emberek te­­kintélyöket vesztik. Valóban számos nemzetek és or­szágok még rendületlen állagának, ha az elfajult er­kölcsök és vallás hanyatlása által meg nem rázkód­­tattak volna; az ország támasza, talpköve, a tiszta erkölcs.“ 19. 1. — „Valamint lehetetlen állandó és igazi barátságot kötni azzal, a ki nincsen velünk rokon értelemben, úgy annál kevesbbé lehetséges örökös házassági szövetségre lépni azzal, a ki ve­lünk öszhangzó vallást nem követ“ 31­­.­­ «Né­hány óra alatt romba dönthetni a kőbástyákat, mel­­lyeket évek nehéz munkája emelt; de ritka szeren­cse és nagy erőmegfeszités müve áttörni a gátakon, mellyeket az előítélet, balvélemény, és rosz­akarat rakott; még pedig úgy legyőzni ezen akadályokat, hogy a bajnok áldozatul ne essék.“ 40­­. — „Min­den fönhéjázás nélkül állíthatni, hogy a tudományo­kat és művészeteket a végső enyészettől a római kath. egyház és szerzetesei mentették meg. — Az egyház elöjárói nem csak a hitben, de a tudomá­nyokban is oktatók valónak. A szerzetesek szűk lak­helyei viszhangzottak a sz. énekektől, de egyszers­mind a művészetek csarnokai is valónak.“ 43­­. — „Magasabb míveltség, tudomány szerzett tehát az egyháziaknak hathatós befolyást a polgári ügyekbe; kik a birodalom, nemzetek és fejedelmek szoronga­tott állapotában fölkérettek közbenjárókat, és bölcse­­ségök s ügyes tapintat által temérdek nyomort és vér­ontást megakadályoztak.“ 44.1. sat. Örömére ismer­tetőnek nagyon érdekesen szövő lelkes szerző mű­vébe a hazai viszonyokat, p. midőn különös § elő­adja a kér. hitnek mikénti terjedését Magyarhonban; midőn a 28—ik § kimutatja : mit tettek a magyar egyháziak és világiak a tudományok és hasznos is­meretek körében; kik támadták meg a kath. egyhá­zat a XVI. században? (32. §) — mi történt Ma­gyarországban aprót, ügyében? (34. §) midőn fej­tegeti e kérdést: volt e hazánkra nézve a római pápáknak jótékony befolyásuk? s „igénknél dönti el; (39. §) midőn a 40. §, noha csak röviden, em­lékesei a magyar papság nagylelkű áldozatait, mellye­ket t. i. legújabb időkben jó czélokra, hasznos inté­zetekre s­a t. lett. F. J. Vegyes újdonságok. (H­a­u­­­i­k György) zágrábi megyés püspök ö­nmaga a boldogult József nádor emlékét éremszo­­bor által örökítendő társaság pénzalapjának növelé­sére 600­0 forintot adományozott. (A magyar gazdasági egyesület) folyó hó 20dikán tartott gyűlésében fenséges István fő­­herczeg, országunk királyi helytartója, boldogult atyja helyébe egyhangúlag az intézet pártfogó­jául el választatott. (I­fj is Szabó P­á­l) egy nyomtatott levelet kül­dött hozzánk Amerikából „Vallomásai­m“ czim alatt, mellyben előre bocsátva életfolyamát, törődött szívvel bocsánatot kér a hazától vétkes könnyelműsé­géért , s elkövetett hibáit nem romlott lelkű idének, hanem egy nő aljas csábításainak rója föl.... Jövő boldogságára esküszik ünnepélyesen, hogy a m. ke­reskedelmi társulattól nem vitt el többet magával 3000 pftnál, bár, ha részlelkű lett vala , állásánál fogva sokkal nagyobb öszveget csempészhetett vol­na el.... Ezen három­ezer pftot is csak életének föntartása kényszerítette elvinni. A társulatnak saját számítása szerint, 27,600 pftjával maradt adós, eb­ből azonban levonandó 11,727 pontnyi hátrahagyott értéke__Esedezik továbbá a nemzethez, hogy en­gedje őt visszatérni hazájába, hogy itt leszolgál­hassa azon kárt, mellyet okozott... Hosszú levelét következő sorokkal zárja be: „Megfoghatlan erős vonzalom lángol kebelemben hazámért, nemzetemért, s idegen földön úgy élek, mint a hal a száraz földön, vagy mint a szabad léghez szokott madár a zár alatt.. Nyújt­satok vigasztalást csak pár szóval: — legyetek irgal­­masok! — Bár­mikép határozzon is egyébiránt nemze­tem jövendőm fölött, s bár hol találjam is síromat, mindenütt hazám javára szentelendőm pillanatimat, s utósó leheletem szüleimhez s hazámhoz fog sietni bo­csánatért. Isten veletek!“ — Részünkről sem a nem­zet , sem a törvények meghatalmazottjai nem lévén, ezek részéről nem is nyilatkozhatunk.... Egyéni meg­győződésünket illetőleg azonban szívesen kimondjuk, miszerint a megtért bűnösnek kebelünk mindig nyit­va áll a bocsánatra; ifjú Sz. P....t tekintve pedig an­nál is inkább, miután e nézetünk szerint a hazában azon szerepét, mellyel a nemzetnek jövőre még kárt tehetne, már úgy is örökre lejátszotta... Ha pedig megbánása zálogul fog szolgálni javulásának, magán körében is még mindig hasznos polgárává válhatik a hazának.... Adja Isten hogy úgy legyen, s ne teljesedjék be rajta „Qui semes imbutus recens sat. — (Bánáti tudósítások szerint) ott egy hat mérföldnyire terjedő kőszéntelep fedeztetett föl, mellé­nek szenet tett kísérletek után, jóságra nézve az angol kőszenet fölülmúlónak lenni mondatik. (Nagys­zebenszék) Poplaka nevű oláh hely­ségében rövid idő előtt olly tény követtetett el, melly akaratlanul is a középszázadok vastag sötétségének emlékét n­yitja föl lelkünkben__ A helység egyik lakosától pénz lopatott el, s a gyanú egy ifjú le­­­­gényre esett, ki a háznál szolgált; s midőn a gya­núsított a lopást folyvást tagadná, gazdája őt a hely­ség börtönébe záratá. Elérkezett az este, s a gaz­da néhány baráti a börtönbe menének, honnét a le­gényt kirángatván, az udvaron keményen elverték, hogy belőle a lopás vallomását kizsarolhassák. Mi­dőn az ütlegek­ sem szültek kívánt eredményt, gúzs­ba köték a szegény ifjút, s alfelét tüzes vassal sü­­tögeték. S midőn ezen kínzásnál sem vallott, a ször­nyetegek fölakaszták őt lábainál, s feje alatt tüzet raktak, mire, hogy meg ne fuladjon, s meg ne süttessék, a lopást elvállaló, minek következtében a nagyszebenszéki törvényhatóságnak átadott. Az igy irgalmatlanul megkínzott pórlegény igazságos panaszára hóhérai rögtön bebörtönöztettek, s a ha­tóság a kiérdemlett jutalommal bizonyosan nem ma­­radand­ódós. (A tele­graph­ok) fölállítása, felsőbb rende­let következtében, egyes magánosoknak úgy, mint társulatoknak , mielőtt erre a cs. kir. felségénél az engedély kieszközöltetnék, az egész ausztriai biro­dalomban eltiltatott. (Midőn a felső magyarországi megyék­ből­ kivándorlani készülnek a lakosok, a kopár földnek hálátlansága adatik okul, mintha egyátalában a munkát megfizetni nem akarná, de ha az áldott Rábaköz- 199

Next