Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-04-20 / 473. szám

csakugyan mélység s valódiság kölcsönöznek értéket, hisszük, értékesek voltak Isten előtt. Visszajutván a terembe B. I. parentált. De az áranyó beszédű férfiú immost száraz-szorítkozó, a tü­zes didergő volt. Ez minket furcsán lepett meg, mert perczig sem kétkedünk felőle, mikép a fenséges tárgy nemcsak beszédjéé, de lelkéé is volt. Azt sem akar­juk gyanítani, hogy, mivel érzelmeit velünk kö­zöseknek hitte, azért volt fukar azok nyilvánítása ü­n­­nepiesítésében. Ha van, hát legyen, azt mondja a ma­gyar, s ha illy esetben nyer alkalmazást az ismere­tes elv „vagy semmit, vagy mindent,“ semmi kifo­gásunk ellene, sőt helyeseljük azt. — A valódi érdem méltánylói mi consarvativek voltunk mindenha, va­gyunk , s ellenzékiektől fölszólítva bár, s velünk együtt is, leszünk. István főherczegről boldogsági érzettel valljuk mi is, hogy öt halhatlan atyja nemzetiesen s a nemzetnek nevelé; hogy ő no­bis natus, sőt már nobis datus is, és pedig mara­dandókig, hisszük erősen. (Vége köv.) Vegyes újdonságok. (Volik Ferdinánd) dicsőségesen uralkodó királyunk 55dik születésnapját 101 ágyudurranat hir­dető tegnap reggel Budapest háladatos lakosinak, kik valamint mindenkor, úgy most is, a legmegelőzőbb hódoló tisztelettel járultak a mindenható zsámolyá­hoz, a vérnélküli áldozat fölmutatásánál hálaimáju­kat az egek urának ő felsége hosszú és békés ural­kodásáért bemutatandók. Ez alkalommal a rendes katonaságon kívül Pesten a gránátos polgárosztály először dísztisztelkedett, országbíró ö­nmaga pedig este fényes bált rendezett. (A jó ötleteknek,­ ha bár azok saját ma­gunk rovására történnek is, mindig barátai és kedve­lői lévén, közöljük ime a Pesti Hírlap 865dik szá­ma újdonságaiból a következő sorokat: „Mi szép a jutalmak általi véletlen meglepetés s a titkos megtisz­teltetések nyilvános megköszönése mi boldogitó ! — Nem saját tapasztalásunk kebléből szedjük e reflexio­­virágokat, hanem a­­ Nemzeti Újságból. Ennek ve­zetője múlt csütörtökön hoza illy tárgyú kedélyes ve­­zérczikkecskét, mellyben elmondja, hogy a névnap­ja előestéjén bizonyos ajándékkal tiszteltetett meg , mit ő egy­ „rokonérzelmekkel áthatott szív olly nagy szorgalommal, munkával, elmés combinátióval sma­­szeretettel készített kedélyes áldozatának“ nevez. De nem tudja, kitől kapta, s igy zárva maradt az út a megköszönésre. Hogy a további keresés és fá­radozás ne háborgassa a t. vezető urat, ime inkább megvallom, hogy azon titkos küldő én voltam. E­­gyébiránt a dologba sem rokonérzelmi szív, sem va­lami nagy szorgalom, sem munka , annál kevésbbé pedig elmés combinatio avagy műszeretet, vagy plá­ne kedélyes áldozat nem működött. Ezen megtisztel­tetéseket szerénységem el nem fogadhatja. Egy kis tréfa volt az egész.“ Eddig a pesti hírlapi újdon­dász. És mi ezt én olly valónak szeretnék tudni, mint a milly nyilvánosan a fillentés színét viseli magán. Egyébiránt mi fölötte óhajtanék s nagyon örvende­nénk rajta, ha irodalmunk bajnokai olly állapotban len­nének , hogy annak még olly ösztövér képviselői is, mint újdondász úr, az illy tréfákhoz elegendő ér­tékkel bírnának; ha azonban a pesti hírlapi újdon­dászban incognito valami Croesus rejtenék, igen kér­jük őt, legyen szives e lap t. vezetőjét mennél több­ször illy csintalanságokkal meglepni. (Milly lélekismeretesen) viselnek gondot némelly gondviselők a reájuk bízott gyermekekre , múlt napokban ismét volt alkalmunk tapasztalhatni. Egy hat éves fiúcska a városligeti tó körül magá­nyosan járkálván, egy kis ladikba ült s azt a parttól megszabadító. Midőn a tó tükrére ért, ijedtségben jobbra s balra mindaddig hajlongott abban, akarván magát ismét a parthoz hajtani, mig nem a ladikból a tóba esett, hol bizonyosan halálát találandja, ha a partról egy 14 éves iskolás növendék — látván a veszedelmet — gyorsan a vízbe nem ugrik, s a sze­­gény gyermeket ki nem szabadítja. — A nemes sza­baditó ifjú neve: Hellebrandt. (A halottas kocsik bér­tulajdonos a­ legközelebbi árverés alkalmával bérjogától elü­ttetett. S mi erre a t. közönséget csupán azon egyszerű okból bátorkodunk figyelmeztetni, mivel a mostani bérlő ellen a halottas kocsik késedelmes megjelené­se miatt annyi volt a mindennapi panasz, hogy Hoch­­halt úr ebeli vállalkozásán csak örvendhetni. S mi biztosítjuk mind­azokat, kiket a könyörtelen halál jég karjai sz. Jakab napig ki nem ölelendnek, miszerint ez idő után hideg tetemeik a megrendelt órára pontosan fog­nak kivitetni örök nyugalmuk enyhhelyére, mert az uj bérlő annyi kocsi­s lovakat fog tartani, hogy u­­gyan azon órában akár tiz külön temetésnek is ele­get tehetend.­­ Ha lassú a halál küzdelme, legalább a kivitel legyen pontos. (Dr R­u­my K­ár­o­l­y) sírját a tudományked­­velő esztergomiak emlékkel akarják megtisztelni. (Nagyváradon) két olvasó-társaság van ala­kulóban, és e két olvasó-társaság nem lesz a régi hires formája: polgári és nemesi, hanem mind­kettő polgári is nemesi is. — Éljen az egyesülés szel­leme. (Siklóson) fris egészségben él egy táblabiró, ki már Mária Terézia uralkodása alatt Baranya me­­gyét mint tisztviselő szolgálta, s csak 1836 ban vo­nult vissza a megyei élettől. Neve e táblabíró urnak Nagy Imre, s polgárilag kikü­zdött nyugalmát csön­des magányban békésen élvezi. (Esztergomban) egy szabómester, ki megszö­kött legényét a gőzösnél föltaláló , azt másod magával nem csak a helyszínén embertelenül megverte, hanem az elájultat még azon fölül a Dunába löké, ki annak hi­deg ölében lelő gyászos halálát. A vérengzők bebör­­tönöztettek. (Egy kisebb városban) csak nagy nehe­­­­zen húzhatá ki a legközelebb múlt telet egy vándor színésztársaság, s az országos közönség miatt átko­zott gonosz keresetben részesült. Midőn most tavasz­­szal vándorútjára szándékozók indulni az igazgató, a városi hatóság által fölszólíttatok, adna az ínség­gel küzdők számára is legalább egy színi előadást. „Azt mi mindennap tesszük — válaszolt az igazgató — mert hiszen kinos­ szükséget bizonyára senki sem szen­ved az egész városban, mint épen mi.“ — S az igaz­gatónak igaza lehetett. (B r­ü s s e l­b en) léghajózási társaság alakult, s folyó évi május 1 jén rendes kirándulásait megkezden­ék . Ezen érdekes hirt a Festi Hírlap ifjú­ kezelői­­nek kellő figyelmükbe ajánljuk. KÜLFÖLD. Portugália. A Sidon a britt gözfregát mintegy 400 emberből álló tengerész­haddal april­ikán Ports­­mouthból Lissabonba vitorlázott. Fontos sürgönyö­ket vitt magával a kü­lü­gyek hivatalából a lissaboni britt követhez, az admiralitástól pedig egy más nem csekélyebb fontosságút Parkes al-admiralhoz. A legújabban Angliába érkezett lissaboni hírek a ki­rálynő ügye mellett nem igen kedvezőleg­ hangza­nak s igy az angol közbenjárást némikép siettetik. „A királynő kormányának — mond a „Times“ — a bel- s külföldön szándékolt kölcsön-fölvétel nem sikerült, s így képtelen a háború erélyes folytatására. Azért ezen pénzügyi szükség tekintetéből egykori ba­rátai között az elégületlenség átalánossá jön. Sa da Bandeira mintegy 2000 emberrel, két gőzössel a kormány zárostromát egész könnyűséggel áttörve, Oportoból elevezett, s Lissabonban tartottak tőle, ne­hogy a város ellenében hadi csínt kisértsen meg; ennélfogva az ottani várőrség márt. 30. s 31ik közti éjjel fegyverben állott. La­rdán ha a kibékülési el­ső lépéseket (spanyol közbenjárás által?) megtet­te, de kísérlete, mint gyanítható, meghiusuland s most már inkább valószínű, hogy az egész vitának britt közbenjárás által kell kiegyenlittetnie. — Márt. 30- káról kelt sportos tudósítások szerint Saldanha még mindig a régi szállásán van s a junta ellene még semmi mozdulatot sem ten. Buenago ezre­des Lissabonba utazott, mint mondják, a lázadás fő­nökei s Saldanha közölt megkísértett egyezkedé­si tervekkel. Sa da Bandeira nem két, hanem három gőzössel indult el Oportoból s pedig Setu­­balba vagy Algarbiaba. Ez azon följebb említett ten­­gerre-szállás, mi Lissabonban olly nagy ijedséget okozott. Oporto tökéletesen nyugodt s minden élel­mezési szerekkel dúsan ellátva.“ Spanyolország, Gl­ü­c­k­s­b­e­r­g herczeg, mint a francziák királyának fölhatalmazott ministere, ápril 1sén nyujtá át megbízó levelét Izabella királynőnek, a felsé­géhez a királynéhoz intézett beszédében ugyan megem­líti, hogy királyn­it csak Bresson gróf követ tá­­volléte alatt bízta meg ezen állomással, azonban épen nem valószínű, hogy a gróf Madrida többé vissza­menjen , hol diplomatikai műve pusztulásnak indult. Olozaga Párisból elutazott, hogy helyét a con­­gressusban elfoglalja s a progressisták pártja ren­dezni kezdi magát. Az april­ikai „Gazeta“ több változást említ a főbb hivatalokban, mellyek betöl­tése az uj rendszerhez leend alkalmazva. Manso tábornok valenciai, Cordoba tábornok új castiliai s Alibarri tábornok a canari szigetek főkapitá­nyaivá neveztettek; továbbá Jose de Concha a lovasság főfelügyelőjévé , F­i­g­u­e­r­a­s tábornok a tá­bornoki kar igazgatójává lőnek; azt is hirlelik, hogy Van Halen és Osorio tábornokok bocsánatot nyertek, sőt hogy Espartero a philippinák hely­­tartóságával megk­ínáltatott. Ez utóbbi állomás igaz, nem más, mint becsületes számkivetés, mi azonban tökéletes kibékülésre vezethet. April­­ról kelt madridi tudósítások szerint a miniszertanács föllép Portugáliával foglalkozik. A spa­nyol részről fegyveres közbelépés határoztatott, mi­előtt Donna Maria trónja megdöntetnék, mi an­nál sü­rgetebb, minthogy Portugália tökéletes föld­oszlási állapotban van. Ott egyik harc­oló párt sem bír elég erővel s tekintéllyel, hogy győzzön, s még egymást pusztítják , a trón fénye­s méltósága szenved s a vagyonos osztályok nyomorba döntet­nek. Olozaga nem sokára mint követ Madridba lő, mint mondják, a királynő saját jó szántából bo­csátott meg neki, nem pedig a cabinet tanácsából, de igen bizonyos személyek utasítása következtében, kik ő felségére nem csekély befolyást gyakorolnak. Ob­zaga minderről sürgöny által tudósittatott. A sajtó a postabér alábbszállítása által, a hírlapokra nézve, nagy könnyűséget nyert. A ministerium a sajtó kihágások végett a jury-t ismét helyreállítani szándékozik, mi kevés elővigyázatra mutatni látszik. A tapasztalás megmutatá, hogy az esküdtek Spa­nyolországban a sajtó­kihágásokat nem igen szere­tik büntetni s az előttök folyó perek többnyire ar­ra szolgáltak, hogy a szenvedélyek az ügyvédek be­szédei által még jobban fölizgattassanak. A carlista töredék Cataloniában számta s bátorságra nézve fogy­ni kezd: némellyek közölök bocsánatért esdenek , a többiek Francziaországba menekülnek. Az ország bé­két óhajt. Avilla hegyeiben is mutatkoztak apróbb csapatok, mellyek a polgári őrsereg által részint el­fogattak, részint szétvereltek. Ha ezen pártosok csak legkisebb visszhangra is találtak volna az országban, lehetlen lett volna őket illy gyorsan kiirtani. Az or­szág többi részeiben béké s nyugalom uralt, ha csak az útonállók ismért megjelenése zavart nem o­­kozand, mi a több helyen létező szükség s drágaság eredményének tekinthető. Legújabb hírek szerint az egész Krisztina-féle camarilla, vagy­is az anyakirálynő befolyásának esz­közei, az Izabella királynőt eddig környező ud­vari hölgyek s minden hivatalnokok a ministerium ál­tal az udvartól eltávolíttattak. NI.Britainnia, London, april 8. A „M. Post“ azon fontos tudósítást közli, miszerint a walesi herczeg s idősb testvére Royal herczegnő már tánczolni tanulnak, s pedig egy franczia nőnél Bour­­din asszonyságnál, mert az angol tánczművészet egy keveset rosz hírben áll. Sainte-Aulaire gróf nejével rövid időre Párisba utazott, mert május­­ig Londonba vissza­térni kíván, hogy királya születésnapján az általa adatni szokott ünnepélyt el ne mulassza. Ezután, úgy hiszik, Londont mint követ végkép elhagyandja, s Francziaországba visszatérend. Fox Maule hadminister, a húsvételőtti ülések utósó napjaiban ama többször említett, a britt had­seregre fölötte fontos — a szolgálati időt korlátozó rendszabályt hozá föl, melly sokszoros ellenmon­dások daczára az alsóházi bizottmányon keresztül­ment. A „Times“, melly a ministeri tervet pártolja, a kérdés mellett s ellenében mondottakat összefog­lalja. Fox Maule beszéde, mellyel bilijét fölhozá, szomorú adatokat s részletességeket tartalnaza a mos­tani hadfogadási rendszerről; nyíltan bevallá, hogy az nem más, mint hivatalos csalárdsági rendszer, mihez a korbácsbü­ntetés szükséges folyománt képez. Angliában a régi hadfogadás vagyis a toborzási ki­hágások még virágzásban vannak. „Henyék s pa­zarló fiatal ficzkók, — igy szólt a hadminister •—• ezen jelszót követik: ultima spes miles, s fölfogad­tatják magukat, némellyek, hogy az általuk kedvelt henyeséget, legalább a nap nagyobb részében, foly­tathassák, mások hogy könnyelműségük következé­seitől megmeneküljenek. Egy vad fiatal ficzkó je­lentkezik a hadfogadó-tisztnél, hogy valami gyalá­zattól megmeneküljön. De ezen két ujonczi osztál­lyal az önkénytes fölfogadtatásnak vége. Minden más hadfogadások vagy megvesztegetés, vagy a tobor­­zó katonák czirogatásai, vagy lerészegítés, vagy kéj­hölgyek csábitgatásai által sat. történnek. Az úgy nevezett foglaló vagy fölpénz, csupán csak ámítás, 249

Next