Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-04-20 / 473. szám
csakugyan mélység s valódiság kölcsönöznek értéket, hisszük, értékesek voltak Isten előtt. Visszajutván a terembe B. I. parentált. De az áranyó beszédű férfiú immost száraz-szorítkozó, a tüzes didergő volt. Ez minket furcsán lepett meg, mert perczig sem kétkedünk felőle, mikép a fenséges tárgy nemcsak beszédjéé, de lelkéé is volt. Azt sem akarjuk gyanítani, hogy, mivel érzelmeit velünk közöseknek hitte, azért volt fukar azok nyilvánítása ünnepiesítésében. Ha van, hát legyen, azt mondja a magyar, s ha illy esetben nyer alkalmazást az ismeretes elv „vagy semmit, vagy mindent,“ semmi kifogásunk ellene, sőt helyeseljük azt. — A valódi érdem méltánylói mi consarvativek voltunk mindenha, vagyunk , s ellenzékiektől fölszólítva bár, s velünk együtt is, leszünk. István főherczegről boldogsági érzettel valljuk mi is, hogy öt halhatlan atyja nemzetiesen s a nemzetnek nevelé; hogy ő nobis natus, sőt már nobis datus is, és pedig maradandókig, hisszük erősen. (Vége köv.) Vegyes újdonságok. (Volik Ferdinánd) dicsőségesen uralkodó királyunk 55dik születésnapját 101 ágyudurranat hirdető tegnap reggel Budapest háladatos lakosinak, kik valamint mindenkor, úgy most is, a legmegelőzőbb hódoló tisztelettel járultak a mindenható zsámolyához, a vérnélküli áldozat fölmutatásánál hálaimájukat az egek urának ő felsége hosszú és békés uralkodásáért bemutatandók. Ez alkalommal a rendes katonaságon kívül Pesten a gránátos polgárosztály először dísztisztelkedett, országbíró önmaga pedig este fényes bált rendezett. (A jó ötleteknek, ha bár azok saját magunk rovására történnek is, mindig barátai és kedvelői lévén, közöljük ime a Pesti Hírlap 865dik száma újdonságaiból a következő sorokat: „Mi szép a jutalmak általi véletlen meglepetés s a titkos megtiszteltetések nyilvános megköszönése mi boldogitó ! — Nem saját tapasztalásunk kebléből szedjük e reflexiovirágokat, hanem a Nemzeti Újságból. Ennek vezetője múlt csütörtökön hoza illy tárgyú kedélyes vezérczikkecskét, mellyben elmondja, hogy a névnapja előestéjén bizonyos ajándékkal tiszteltetett meg , mit ő egy „rokonérzelmekkel áthatott szív olly nagy szorgalommal, munkával, elmés combinátióval smaszeretettel készített kedélyes áldozatának“ nevez. De nem tudja, kitől kapta, s igy zárva maradt az út a megköszönésre. Hogy a további keresés és fáradozás ne háborgassa a t. vezető urat, ime inkább megvallom, hogy azon titkos küldő én voltam. Egyébiránt a dologba sem rokonérzelmi szív, sem valami nagy szorgalom, sem munka , annál kevésbbé pedig elmés combinatio avagy műszeretet, vagy pláne kedélyes áldozat nem működött. Ezen megtiszteltetéseket szerénységem el nem fogadhatja. Egy kis tréfa volt az egész.“ Eddig a pesti hírlapi újdondász. És mi ezt én olly valónak szeretnék tudni, mint a milly nyilvánosan a fillentés színét viseli magán. Egyébiránt mi fölötte óhajtanék s nagyon örvendenénk rajta, ha irodalmunk bajnokai olly állapotban lennének , hogy annak még olly ösztövér képviselői is, mint újdondász úr, az illy tréfákhoz elegendő értékkel bírnának; ha azonban a pesti hírlapi újdondászban incognito valami Croesus rejtenék, igen kérjük őt, legyen szives e lap t. vezetőjét mennél többször illy csintalanságokkal meglepni. (Milly lélekismeretesen) viselnek gondot némelly gondviselők a reájuk bízott gyermekekre , múlt napokban ismét volt alkalmunk tapasztalhatni. Egy hat éves fiúcska a városligeti tó körül magányosan járkálván, egy kis ladikba ült s azt a parttól megszabadító. Midőn a tó tükrére ért, ijedtségben jobbra s balra mindaddig hajlongott abban, akarván magát ismét a parthoz hajtani, mig nem a ladikból a tóba esett, hol bizonyosan halálát találandja, ha a partról egy 14 éves iskolás növendék — látván a veszedelmet — gyorsan a vízbe nem ugrik, s a szegény gyermeket ki nem szabadítja. — A nemes szabaditó ifjú neve: Hellebrandt. (A halottas kocsik bértulajdonos a legközelebbi árverés alkalmával bérjogától elüttetett. S mi erre a t. közönséget csupán azon egyszerű okból bátorkodunk figyelmeztetni, mivel a mostani bérlő ellen a halottas kocsik késedelmes megjelenése miatt annyi volt a mindennapi panasz, hogy Hochhalt úr ebeli vállalkozásán csak örvendhetni. S mi biztosítjuk mindazokat, kiket a könyörtelen halál jég karjai sz. Jakab napig ki nem ölelendnek, miszerint ez idő után hideg tetemeik a megrendelt órára pontosan fognak kivitetni örök nyugalmuk enyhhelyére, mert az uj bérlő annyi kocsis lovakat fog tartani, hogy ugyan azon órában akár tiz külön temetésnek is eleget tehetend. Ha lassú a halál küzdelme, legalább a kivitel legyen pontos. (Dr Rumy Károly) sírját a tudománykedvelő esztergomiak emlékkel akarják megtisztelni. (Nagyváradon) két olvasó-társaság van alakulóban, és e két olvasó-társaság nem lesz a régi hires formája: polgári és nemesi, hanem mindkettő polgári is nemesi is. — Éljen az egyesülés szelleme. (Siklóson) fris egészségben él egy táblabiró, ki már Mária Terézia uralkodása alatt Baranya megyét mint tisztviselő szolgálta, s csak 1836 ban vonult vissza a megyei élettől. Neve e táblabíró urnak Nagy Imre, s polgárilag kiküzdött nyugalmát csöndes magányban békésen élvezi. (Esztergomban) egy szabómester, ki megszökött legényét a gőzösnél föltaláló , azt másod magával nem csak a helyszínén embertelenül megverte, hanem az elájultat még azon fölül a Dunába löké, ki annak hideg ölében lelő gyászos halálát. A vérengzők bebörtönöztettek. (Egy kisebb városban) csak nagy nehezen húzhatá ki a legközelebb múlt telet egy vándor színésztársaság, s az országos közönség miatt átkozott gonosz keresetben részesült. Midőn most tavaszszal vándorútjára szándékozók indulni az igazgató, a városi hatóság által fölszólíttatok, adna az ínséggel küzdők számára is legalább egy színi előadást. „Azt mi mindennap tesszük — válaszolt az igazgató — mert hiszen kinos szükséget bizonyára senki sem szenved az egész városban, mint épen mi.“ — S az igazgatónak igaza lehetett. (B rü s s e lb en) léghajózási társaság alakult, s folyó évi május 1 jén rendes kirándulásait megkezdenék . Ezen érdekes hirt a Festi Hírlap ifjú kezelőinek kellő figyelmükbe ajánljuk. KÜLFÖLD. Portugália. A Sidon a britt gözfregát mintegy 400 emberből álló tengerészhaddal aprilikán Portsmouthból Lissabonba vitorlázott. Fontos sürgönyöket vitt magával a külügyek hivatalából a lissaboni britt követhez, az admiralitástól pedig egy más nem csekélyebb fontosságút Parkes al-admiralhoz. A legújabban Angliába érkezett lissaboni hírek a királynő ügye mellett nem igen kedvezőleg hangzanak s igy az angol közbenjárást némikép siettetik. „A királynő kormányának — mond a „Times“ — a bel- s külföldön szándékolt kölcsön-fölvétel nem sikerült, s így képtelen a háború erélyes folytatására. Azért ezen pénzügyi szükség tekintetéből egykori barátai között az elégületlenség átalánossá jön. Sa da Bandeira mintegy 2000 emberrel, két gőzössel a kormány zárostromát egész könnyűséggel áttörve, Oportoból elevezett, s Lissabonban tartottak tőle, nehogy a város ellenében hadi csínt kisértsen meg; ennélfogva az ottani várőrség márt. 30. s 31ik közti éjjel fegyverben állott. Lardán ha a kibékülési első lépéseket (spanyol közbenjárás által?) megtette, de kísérlete, mint gyanítható, meghiusuland s most már inkább valószínű, hogy az egész vitának britt közbenjárás által kell kiegyenlittetnie. — Márt. 30- káról kelt sportos tudósítások szerint Saldanha még mindig a régi szállásán van s a junta ellene még semmi mozdulatot sem ten. Buenago ezredes Lissabonba utazott, mint mondják, a lázadás főnökei s Saldanha közölt megkísértett egyezkedési tervekkel. Sa da Bandeira nem két, hanem három gőzössel indult el Oportoból s pedig Setubalba vagy Algarbiaba. Ez azon följebb említett tengerre-szállás, mi Lissabonban olly nagy ijedséget okozott. Oporto tökéletesen nyugodt s minden élelmezési szerekkel dúsan ellátva.“ Spanyolország, Glücksberg herczeg, mint a francziák királyának fölhatalmazott ministere, ápril 1sén nyujtá át megbízó levelét Izabella királynőnek, a felségéhez a királynéhoz intézett beszédében ugyan megemlíti, hogy királynit csak Bresson gróf követ távolléte alatt bízta meg ezen állomással, azonban épen nem valószínű, hogy a gróf Madrida többé visszamenjen , hol diplomatikai műve pusztulásnak indult. Olozaga Párisból elutazott, hogy helyét a congressusban elfoglalja s a progressisták pártja rendezni kezdi magát. Az aprilikai „Gazeta“ több változást említ a főbb hivatalokban, mellyek betöltése az uj rendszerhez leend alkalmazva. Manso tábornok valenciai, Cordoba tábornok új castiliai s Alibarri tábornok a canari szigetek főkapitányaivá neveztettek; továbbá Jose de Concha a lovasság főfelügyelőjévé , Figueras tábornok a tábornoki kar igazgatójává lőnek; azt is hirlelik, hogy Van Halen és Osorio tábornokok bocsánatot nyertek, sőt hogy Espartero a philippinák helytartóságával megkínáltatott. Ez utóbbi állomás igaz, nem más, mint becsületes számkivetés, mi azonban tökéletes kibékülésre vezethet. Aprilról kelt madridi tudósítások szerint a miniszertanács föllép Portugáliával foglalkozik. A spanyol részről fegyveres közbelépés határoztatott, mielőtt Donna Maria trónja megdöntetnék, mi annál sürgetebb, minthogy Portugália tökéletes földoszlási állapotban van. Ott egyik harcoló párt sem bír elég erővel s tekintéllyel, hogy győzzön, s még egymást pusztítják , a trón fényes méltósága szenved s a vagyonos osztályok nyomorba döntetnek. Olozaga nem sokára mint követ Madridba lő, mint mondják, a királynő saját jó szántából bocsátott meg neki, nem pedig a cabinet tanácsából, de igen bizonyos személyek utasítása következtében, kik ő felségére nem csekély befolyást gyakorolnak. Obzaga minderről sürgöny által tudósittatott. A sajtó a postabér alábbszállítása által, a hírlapokra nézve, nagy könnyűséget nyert. A ministerium a sajtó kihágások végett a jury-t ismét helyreállítani szándékozik, mi kevés elővigyázatra mutatni látszik. A tapasztalás megmutatá, hogy az esküdtek Spanyolországban a sajtókihágásokat nem igen szeretik büntetni s az előttök folyó perek többnyire arra szolgáltak, hogy a szenvedélyek az ügyvédek beszédei által még jobban fölizgattassanak. A carlista töredék Cataloniában számta s bátorságra nézve fogyni kezd: némellyek közölök bocsánatért esdenek , a többiek Francziaországba menekülnek. Az ország békét óhajt. Avilla hegyeiben is mutatkoztak apróbb csapatok, mellyek a polgári őrsereg által részint elfogattak, részint szétvereltek. Ha ezen pártosok csak legkisebb visszhangra is találtak volna az országban, lehetlen lett volna őket illy gyorsan kiirtani. Az ország többi részeiben béké s nyugalom uralt, ha csak az útonállók ismért megjelenése zavart nem okozand, mi a több helyen létező szükség s drágaság eredményének tekinthető. Legújabb hírek szerint az egész Krisztina-féle camarilla, vagyis az anyakirálynő befolyásának eszközei, az Izabella királynőt eddig környező udvari hölgyek s minden hivatalnokok a ministerium által az udvartól eltávolíttattak. NI.Britainnia, London, april 8. A „M. Post“ azon fontos tudósítást közli, miszerint a walesi herczeg s idősb testvére Royal herczegnő már tánczolni tanulnak, s pedig egy franczia nőnél Bourdin asszonyságnál, mert az angol tánczművészet egy keveset rosz hírben áll. Sainte-Aulaire gróf nejével rövid időre Párisba utazott, mert májusig Londonba visszatérni kíván, hogy királya születésnapján az általa adatni szokott ünnepélyt el ne mulassza. Ezután, úgy hiszik, Londont mint követ végkép elhagyandja, s Francziaországba visszatérend. Fox Maule hadminister, a húsvételőtti ülések utósó napjaiban ama többször említett, a britt hadseregre fölötte fontos — a szolgálati időt korlátozó rendszabályt hozá föl, melly sokszoros ellenmondások daczára az alsóházi bizottmányon keresztülment. A „Times“, melly a ministeri tervet pártolja, a kérdés mellett s ellenében mondottakat összefoglalja. Fox Maule beszéde, mellyel bilijét fölhozá, szomorú adatokat s részletességeket tartalnaza a mostani hadfogadási rendszerről; nyíltan bevallá, hogy az nem más, mint hivatalos csalárdsági rendszer, mihez a korbácsbüntetés szükséges folyománt képez. Angliában a régi hadfogadás vagyis a toborzási kihágások még virágzásban vannak. „Henyék s pazarló fiatal ficzkók, — igy szólt a hadminister •—• ezen jelszót követik: ultima spes miles, s fölfogadtatják magukat, némellyek, hogy az általuk kedvelt henyeséget, legalább a nap nagyobb részében, folytathassák, mások hogy könnyelműségük következéseitől megmeneküljenek. Egy vad fiatal ficzkó jelentkezik a hadfogadó-tisztnél, hogy valami gyalázattól megmeneküljön. De ezen két ujonczi osztállyal az önkénytes fölfogadtatásnak vége. Minden más hadfogadások vagy megvesztegetés, vagy a toborzó katonák czirogatásai, vagy lerészegítés, vagy kéjhölgyek csábitgatásai által sat. történnek. Az úgy nevezett foglaló vagy fölpénz, csupán csak ámítás, 249