Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-04-27 / 477. szám

477­ szám. 1847.Negyvenegyedik év. Kedd april 27. Előfizethetni minden cs. kir. postai hi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. TAR T­A L O M. Magyarország és Erdély. Névváltoztatás. Jótékony adakozás. — Tűzvész Nagyszalontán. — Zloldmező-Vásárhely­­ről. — A communismus. — A tiszavölgyi társulat 3dik nagy­gyűlésének különös tárgyalásai. (Vége.) — Vegyes újdon­ságok.—A pozsony-nagyszombati vasut-részvényesek köz­gyűlésének folytatása. Külföld. N.Britannia. Franczia-, Porosz-, Olasz-, Gö­rög-, Törökország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Sta­tuspapirosok és részvények átkelése. Lokteriaházások. Duna­­vizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége Hartmann József ország szemé­szének vezetéknevét „Remény­ére átváltoztathatni kegyel­mesen megengedni méltóztatott. Jótékony adakozások jegyzéke: a tűzvész ál­tal megkárosult gácsiak fölsegélésére Marczibányi Lajos úr 10 pítot szíveskedett szerkesztőségünkhöz beküldeni. Tűzvész Nagyszalontán. Egy szemtanútól vett hiteles tudósítás szerint, Biharm­egyében , Nagysza­lontán, folyó hó­szkén délutáni egy óra tájban tűz támadván, néhány óra alatt, a 12 ezer lakosú vá­ros négy-ötödrésze, s ebben a hely. hitval­lásnak temploma, tornya, harangjai, paplak, iskola, városház, megyei magtár, minden benne volt ter­­mesztményekkel, s csaknem minden nevezetesebb é­­pületek , a lángok martalékává lőnek. Hány ember veszett el ? a tudósítás kelésekor tudni még nem le­hetett. Leirhatlan az ínség, mellyel a különben is éhséggel küzdött lakosok, most e véletlen csapás nehezültével szenvednek. Rajta egyes ember nem, csak közös akarat és erő segíthet némileg. — Ré­szünkről bizodalmasan fölszólítjuk hazánk nemeslel­­kű emberbarátait, miszerint ezen tűzvész által vég­­inségre jutott szerencsétlen szalontai polgártársaink fölsegélésére tehetségük szerint adakozni kegyesked­jenek , szerkesztőségünk bár­mi csekély adakozást vagy ajánlatot is szívesen elfogadván, azt rendel­tetése helyére időről időre haladéktalanul elkü­ldendi. Holdm­ező-Vásárhely, april 20-án. Kiknek nevök a magyar néppel egyidejű, kiknek e­­lei Ázsiából kijött őseink között a csaták részeiben úgy mint béke idején vitézséggel, erénnyel fölragyogának , kik magok is most, midőn az átalakulás küzdelmei közt látszónál nagyobb baj­ban levő népünk fölött a lét és nem lét rettenetes palczáját láttatik a sors ingadozhatni, eleik példájára állanak a dolgok élére, hogy ésszel s jó tettekkel a magyart boldogíthassák, azok érdem­lik meg az igaz régi magyar hazafi nevezetet! II. M. Vásárhely városa szinte negyven ezer emberből álló népe csupa magyar faj, áldja e mai nap a méltóságos nagy-károlyi gróf Károlyi régi ma­gyar eredetű, igaz magyar jellemű hazafiakat,mint nagy­lelkű földes urakat gróf Károlyi István, Lajos és György testvéreket ez egész városra abban kiárasztott bőke­zűségükért, hogy az itteni legelő-elkülönzési pert egyezséggel végezvén be, minden úrbéri telek után 32 holdat, — mellynek öszvege 1666 telek után 12000 □ ölével számított 53,312 hold tiszavidéki földterületet teszen, — adtak és engedtek úrbéri le­­gelő-czimenezen város lakosai kizáró használatára, olly formán , hogy minden telek után 22 hold legelő-já­randóságnak tekintessék, 10 hold pedig a leendő váltság alapjának használtathassák. Melly igaz ma­gyar bőkezűséggel telt adomány nem csak a vásár­helyi népet segíti elő, de az ipar és jólét előmozdí­tásával hazaszerte méltánylandó áldozatot is hoz a hon fölvirágoztatására. H. M. Vásárhely városa úrbéres állású község lévén, miután lakosai azok által, kik a földesúr és jobbágy közti békés hajlam fölforgatását vélték az átalakulás legbiztosabb alapjának kiválaszthatni, főleg az itt nagy számmal lakó nemesség tekintetéből, né­zeteiknek megnyerettek, a törvény által rendelt Je­­gelő-elkülönözést rémként tekintették. A honnét hét álló éven át tartóztatván az uradalom által meg­kezdett egyezséget, kettőig a megkezdett pert, min­­­den ebben maga utján biróilag de intézményileg is ki­mondatott, hogy a legelő-elkülönözésnek Vásárhe­lyen helye van, és az izgatók nagy ígéretei az ér­telem világa elött üres hangoknak ismertetőnek; a város legfelsőbb helyre bővebb és bővebb kihallgattatá­­sért folyamodott, de kérelme alaposnak nem ismertet­hetvén, legfelsőbb helyről is a nagymélt. m. kir. hely­tartótanács k. intézvényének tartalma adatott vissza, mellyhez képest az elkülönözés kimondatván, nemes Csongrádmegye oda utasittatott, hogy a felek közt a barátságos egyezség eszközlését próbálja meg. Ezen küldöttség főnökévé főispáni helyettes Bene József ur ő méltósága szokott helyes tapintata sze­rint első alispán Temesváry István urat s melléje az e czélra legalkalmasabbnak látszó jeles megyei tago­kat nevezvén ki, az egyezkedés folyó npril­idik napjára tűzetett ki. A lakosságot nem kevés aggodalomban tartá a perből kevés jót ígérő állásának ismerése; a hatá­ros szomszéd községek legelőjének per utján esz­­közlött elkülönöztetése, a szomszéd 0... községben 18. F.... helységben 15. A., helységben a legna­gyobb mennyiségű legelő bőségéhez képest 24 hol­dat nyervén legelő-illetőségül az ottani lakosok; mindenek fölött pedig aggódtatá őket az izgatások folytán önmagok által előidézett állásuk, melly szerint ámbár földesuraik e város iránt mindenkori kegyes­sége tudva volt elöltök, hozzájuk mégis kéréssel já­rulni kétkedőnek. — Győzött elvégre a szükség, és a város küldöttei bocsánatért, a legelő-elkülönözésre kegyességért és váltság-engedésért könyörögvén, azt a vigasztaló választ hozók, hogy mivel fiúi bizo­­dalommal fordultak e város lakosai a mélt. grófok­hoz, meg fogják tapasztalni, hogy nem mint földes­urak jobbágyaikkal, de mint atya megtérő fiaival fog­nak velök bánni. A mélt. grófok részéről azoknak jogigazgatója és teljes hatalmu megbízottja tek. fekésházi Tabódy Pál úr jelent meg folyó hó 1zkén városunkban,— ama férfiú , ki már nemes Ungmegyének legközelebb volt országgyűlési követe, már a haza előtt ismeretes. Az ő emberszeretetének, tudománnyal párosult mély be­látásának és leereszkedő jó módjának lehet különö­sen tulajdonítani, hogy mindazon nehézségek és aka­dályok, mellyek ez ügyet bonyolítók, az egyezkedés közben eloszlattak, és az alig reményit a végső per­­ezekben is kétesnek látszott egyezség, mindenek ha­tártalan örömére tiz nap alatt megtörtént, írásba foglaltatott, örömmel aláíratott, ünnepélyesittetett, és az ezzel megszüntetett per maga utján ő felsége e­­lébe, honnét az egyezségre intő ki­utasítás jött, megindiltatott, fölterjesztetett. — Midőn a 31 holdhoz a székes terek javítására még egy holdnak adását mondá ki a tisztelt megha­talmazott úr, első pillanatban szót nem találónak a vá­ros képviselői, hanem lekötött szívek érzetei ra­gyogó könyekben áradozván, végre a szónoklattal megbízott és ez ügyet a város részéről szerencsé­sen vezette Török Bálint volt­ szolgabiró ur nyilvá­nító válogatott szavakban e város népe örök háláját, mellyel a méltóságos grófok iránt utódaiban is le­­kötelezteték,azon köszönetét és tiszteletet, mellyre en­nek lakosait a meghatalmazott ur maga iránt fölélesztet­te. — és valóban negyven ezer embert törvény szabta állásában nyugodtá tenni, lelkekben a megelége­dést a polgári jólét örömérzetét feléleszteni, biz­tosítani, olly szép és dicső cselekedet, melly még a már országos kitüntetésben részesült férfiú hom­lokát is uj polgári érdemkoszoru gyanánt ékesíti s átalában országos méltánylást igényel. Az egyez­kedés lefolyta alatt több ízben nyilvánító a városi képviselő meghatalmazott testület, melly a város bíróján, az itt lakó nagyszámú nemesség főhadna­gyán, a város 24 tagból álló tanácsán, 3 jegyző­jén és a városban lakó számos legjelesebb ügyvéd urakon kívül 160 számmal a nép által kiválasztott jelentékesebb lakosokból állott — szónoka és küldöttei által azon mély tiszteletet és bizalmat, mellyel a tek. megyei küldöttség és a földesúri meghatalmazott ur iránt viseltetik; hasonló nyilatkozás kell akkor is, midőn szivrázó éljenek közt az egyezség bevé­­geztével a megyei küldöttség és meghatalmazott ur elhagyók az öröm és elragadtatás kitörő hangjaitól zengő teremet; estve pedig a sok munkálódás után csendbe vonult megbízott úr szállásán, a város bírója, elöjárói és a megbizottság jelentékes­jei az itteni e­­gyenruhás hangászkar kíséretében megjelenvén, szó­nok T. B. ur és kísérői örömpoharakat ürítenek a mélt. gróf Károlyi testvér urak és szerencsésen vá­lasztott meghatalmazottjuk egészségükért. Más nap felséges urunk dicső királyunk szüle­tése napját ülvén, buzgó imáinkba befoglalok hazánk bölcs és igazságos kormányát vezető azon nagy fér­fiakat is, kiknek egyezségre intő kegyes utasításuk eszközlé e nagy számú magyar nép összes ekkénti boldogulását! Végre a mai nap azzal rekeszté be a sokszor tisztelt meghatalmazott úr köztünki hasznos mula­­tását ,• hogy a városi elöjáróságnak a mélt. grófok nevében váltságát megajánlván, az e részben készí­tendő terv megvizsgálására a folyó évi junius 28-át tűzte ki, és azzal tőlünk távozandó érzékeny búcsút véve. Az ég áldása vezesse ezen dolgaiban gyors, czéljai kivitelében szerencsés, tetteiben igaz és min­denkihez jó szivü hasznos hazafit kedves övéihez u­­tazásában, mi áldjuk az ő emlékezetét és magasz­taljuk a méltóságos nagykárolyi gróf Károlyi testvér uraknak jobbágyaik iránti atyáskodó kegyességét, igaz hazafius áldozatukat! 100. Com­imunismus. Régi de igaz mondás „nincs semmi utj a nap alatt“ igy van a communismussal is a dolog, melly­nek tanuságos nyomaira akadunk Anglia történetei­ben Cromwell idejéből, ki fegyvere­s szónoklata élé­vel ostorozta már azt, mint kitetszik a Thomas Car­lyle által mult évben közrebocsátott eredeti levelei­ből s parlamentáris beszédeiből a protectornak, mel­lyek időszakára s a communismus irányaira fölvilá­­gositásul szolgálnak. A XVII. században mindjárt a köztársaság első éveiben fölmerült a communisták pártja, melly ma­gát egyenlítőnek (levellers), vagy jobban , mindent egyenlővé tevőnek s az öt monarcha embereinek czi­­mezte, s azt tanitá és sürgeté mindenhol, hogy a párt­nak szentlélek által sugalla igazságok szerteszét az országban kihirdettessenek; melly igazságoknak ve­leje abban áll, hogy a földbirtok s minden más va­gyon közhasználatra lefoglaltassék; szegények, gaz­dagok minden különbség nélkül egyiránt részeltes­senek azokból; az egyházi s világi rendtartásoknak végb­e kell járni, hogy a szegénység állapotján se­gítve legyen. Természetesen a párt embereinek ki­számított czéljuk volt legelébb is tanításaikkal a sze­gényebb sorsunkra hatni, hogy azokat lekötelezvén és elbódítván, a politikai sansculoltismus köpenyege alá rejthessék el nagyravágyó czéljaikat. Cromwell már, kiről különben tudjuk, hogy az egyházi és polgári szabadságnak mindig védője volt, az 1654. sept. 4-én tartott parlamenti ülésben ha­tályos és sikerdús beszédet tartott az olly igen ve­szedelmes párt működései ellen — igy szónokolván a többek közt: „Milly állapotban valónk — kérdem — a jelen kormány alakultakor? testvér testvér ellen fogta föl kezét, szivük egymástól elidegenedett, a kibékülés s egyesülés senkinek eszébe nem jutott, az még csak tekintetbe sem jött. Közügyeink — kérdem továbbá — minő alakúak voltak a nemzeti érdekkel szemközt? értem a nemzet tekintélyét, melly a kormány elö­­járóin, a társasági rendezetek s osztályok fokoza­tain alapszik, mellyeknek szükségét Anglia több század óta érezte s becsülni tudja. A nemes (noble­man) a gentlemann, a szabad birtokos, mind meg­

Next