Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-01-14 / 419. szám
válni akart feleségétől, ezen kifizetett kötelezvények, váltók és árjegyzékek játszódták tulajdonkép a szelídítő szerepét, a mi, ha így lett volna gondolva, egy kis satyrácskának nem épen rész. Cselekménynek, melly költői volna, melly érdekeljen vagy megillessen, mosolyt gerjesztve vagy komolyabb érzelmekhez szólva, melly összefüggve, egy kint, fejtetnék ki előttünk lélekismerőleg, milly cselekménynek nincs nyoma a darabban; szinte ily kevéssé azonban valamelly, érdekkel összeállított,szövedéknek, melly legalább a kíváncsiságot, a látványat, mellynek kielégítésében olly sok ember leli színházi élvezete minden czélját, ingerelte volna. Maguk az egyes jelenetek, mellyeket mégis — sükerrel megállt próbák bizonyítják — lehet úgy szerkeszteni, hogy bárha semmit sem tesznek is az összefüggőtlen egésznek kikerekitéséhez, egyenkint legalább érdekkel végig nézhetők legyenek, egészen lankadtak és színetlenek e darabban, sokszori látottság által elkopottak s igy az újság ingerével sem bírók. Ezeken kívül nagy hiány e vígjátékban azon igen pongyola rendezetlenség is, miszerint két három személy hosszas ideig beszélget együtt, s midőn őket szerző távolítni akarja a színpadról, hogy másoknak adjon helyet, kik további beszélgetésükkel a mese fonalát tovább vigyék, egy vagy más embert jötet be, s ezzel hivatja el a jelenlevőket, különféle igen gyönge ürügy alatt, p. o. jertek, ezt vagy azt beszéljétek el. Ez annál nevetségesebb, mert a nézőre rendkívüli kellemetlen hatást gyakorol, midőn látni kénytelen, miszerint a személyek nem azért vannak a színpadon, mert a drámai cselekmény jelenlétüket és cselekvésüket megkívánja, föltétlenül attól, ha van-e vagy nincs valaki a nézőhelyen, ki őket lássa s hallja, hanem egyedül azért, hogy valamit tegyenek vagy beszéljenek, mivel a nézőhelyen lát- és hallvágyas emberek vannak. Ez a kezdő gyermekes fogásaira mutat. A színmű személyes megjelenését és lelépését a cselekmény benső szüksége föltételezze. Mi a jellemeket illeti, igen természetes , hogy azokat, csak a cselekvésben lehetvén festhetők, itt nem kereshetni. Némelly jó vonásokat tüntetett azonban elő Szigeti, Parrag Ambrus szerepében, miket jó helyen alkalmazva többször is annál örömes több látnánk, mivel az illy nyers betyárszellem ostorozására , mellyel némelly rövidlátók még védelmezni, s ez által nemzetiségünket idegen műveltség előtt nevetségessé vagy gyűlöletessé tenni, sem átallanak, nagyon idején helyén van s üdvünkre válik. Kéry Pál sánta volt. Miért? Épen semmi ok nem voló rá. Vagy tán egy sánta láb által akarta szerző emberét a többitől jellemzőleg különböztetni? vagy a sántaságot nevetségessé tenni? Testi hibákat színpadra hozni: lelki, szívbeli, értelmi hiba! Az előadás, némellyeket, különösen Szigetit kivéve, botrányos volt. Több színész és színésznő, kötelességéről feledkezve, játék közben ismételve s huzamosan nevetett. Erre azt mondja tán a darab némelly roszalója: a darabot nevették, míg mások, kik nem csak a darabot roszalják, hanem egyszersmind személyes indokból tudnak beszélni, azt is utána vetik: jól tették__ Nem úgy, urak! ne szeszély vagy indulat, hanem higgadt belátás vezessen ítéletünkben. Színésznek a színpadon egyetlen kötelessége, a szó művészi értelmében: játszani. Magán mulatságára gondoljon otthon, magán nevetgéléseit rejtse a színfalak mögé. Ezt parancsolja a hivatás kötelessége , ezt az önmaga iránti hiedelem , ezt a közönség tisztelése, mindenkor. Ha pedig itt, kivételesen, a közönségnek akartak a színészek e nevetésben segílni s mintegy saját mély és előadott darab fölött pálczát törő belátásukat mutogatni, annál roszabb. Nem áll a szerző hatalmában, színművét színpadra eretetni. Azt a bíráló (!) választmány fogadja el , az igazgatóság adatja , a színészek tanulják be s adják elő. Ha tehát a színészek nem átallnak, botrányos nevetgéléseket vinni véghez a színpadon előadás közben, gondolják meg, hogy vagy a bíráló (!) választmányt nevelik ki, vagy az igazgatóságot, vagy önmagukat. Az elsőnek eddig tanúsított eljárása sok nevetséget érdemel ugyan, azonban az illy büntetésre nem a színészek és nem a színpadon vannak meghiva. Hogy a másikat önmaguk a színészek nevessék ki nyilvánosan, ez mégis kissé nagy tapintatlanság. Önmagát pedig a gondos ember jobbítni törekszik, nem kinevetni. VIDÉKI INHCk. Kassa , január őkén. Bolyó hórkán cs. kir. főherczeg József nádor ő fensége, minden igaz imagyár által buzgón óhajtott visszanyert drága egészségének méltó ünnepélyére a helybeli izraelita község által a belvárosban levő csinos imaházakban isteni díszes tisztelet tartatott, melly alkalommal a városunkban néhány hónap óta lakó dr Schwab Fülöp, a pesti főrabbi fia, fölötte számos hallgatók jelenlétében , kik között több fő és előkelő urakat is szemléltünk, igen velős alkalmi szónoklattal párosult s nyomtatást érdemlett beszédet mondott. A felebaráti szeretetről több ízben ismeretes kassai izraelita község azonban nem csak szóval és imával , de valódi dicséretes tettel is öregbíte ezen ünnepélyt , ugyanis az isteni szolgálat végeztével a szegények között minden valláskülönbség nélkül nevezetes mennyiségű kenyeret a hatóság felügyelése alatt osztatott ki; az izraelita község egyik legkitűnőbb és ritka becsületességéről s felebaráti szeretetéről ismeretes tagja Adler József kassai ékszerárus maga e nemes czélhoz 60 nagyobb kenyérrel járult. A kassai izraeliták ezen minden tekintetben közméltánylatot és nyilvános dicséretet érdemlő , az ügyefogyottak fölötte nyomasztó sorsa iránt tettlegesitett szép cselekedeteket a szegények rebegő szóbeli hálája fűszerezé. A városi bel és kültanács legczélszerübb határozata folytán múlt évi december 23dikán dolgozó- és fegyelemház nyittatott meg, mellynek czélszerüsége közösen elismertetve , annak állandósítása tekintetéből már eddig is több rendbeli nagyobb adakozások történtek. — A városi színházban a múlt év két utósó (30 és 31) napjain egy kis renden kívüli mulatságunk volt, hol ismét tapasztaltuk, hogy valamint nem tanácsos gyermeknek kezébe kész adni, ugyaszen még annál inkább nem tanácsos egy indulatát korlátozni nem tudónak az azt használni nem tudó hatalmat adni, és ollyanokat reá bízni, mellyeknek balul fölfogásával úgy is nem legnagyobb volt tekintélyét örökre koczkáztathatja, sőt tönkre teheti. Yericola és társai. Únyon. Vizkereszt napján. Múlt évi sz.Márton napján Ambián gyanánt lévén prímás ő herczegségénél, kegyelmes urunk s érsekünk, úgymint „jó pásztor“ anyi nyájának állapotáról volt kegyes kérdezősködni; atyai kérdéseire alig hallá őszinte feleleteimet; alig, hogy igen szűk termésünk következtében a kenyér szűkének, ne mondjam éhségnek irtózva nézünk elébe; úgymint „jó lelkiatya“ a helybeli segithetés módjáról volt szives tudakozódni; mire nyiltszivüen kivallom, a miket e végett elmémben forgattam, s javatom, hogy legczélszerübb segedelem leendne, ha a férfiaknak ölfavágás , vagy köhányás, avagy szőlökarócsinálás által ; az asszonyoknak pedig len- s kenderfonás által alkalom nyuttatnék a pénzérdemlés, azaz kenyérkeresethez ; — és im országunk herczeg-föpapja, kinek alamizsnáit hirdeti a koldusbotra jutottak számtalan serege, azonnal (30) harmincz forintot ezüst pénzben méltóztatott adni kezembe len- s kender vásárlás, és az únyi kath. asszonyok általi fonatás végett — a férfiaknak munkákkal fellátatásukat t. ez. elöjáróik s földesuraikra hagyván — egyszersmind oda utasitni méltóztatott, úgymint „jó gazda“ hogy a kész fonalat udvarmesteréhez beváltás végett hoznám Esztergomba. Én a próbát megteendő, a múlt pesti vásár alkalmával megvett lent s kendert fonás végett kiosztottam, mellyet a kender szűkét szenvedő únyi asszonyok nagyimmal* olly szépen meg is fontak, hogy midőn ő herczegségének a „mutató“-fonalat szemügyre venni tetszett, mindjárt kijelenteni kegyeskedett, hogy „ha illy fonalat tudnak az únyi asszonyok fonni, egész télen át az ő pénzére fonhatnak“ egyszersmind parancsul adván udvarmesterének, hogy a kender s lenne szükséges költséget előre adni, annyiszor mennyiszer, és a kész fonalakat folyton folyvást beváltani fogja, a kitől is én, hogy ő herczegségének kegyes engedelméhez képest a helvétvallásu asszonyoknak is fonást adhassak, ismétlen s kenderre fölvettem (80) nyolczvan pengő forintot. — Ez történt múlt karácsonhelyén, melly nap óta kivált, derekasan a lens kenderfonáshoz látnak az únyi asszonyok, kik elött olly alamizsna gyanánt szolgálván a jelen jótékonyság, mellyel, örök áldásban fog maradni herczeg-érsekünk jelen kegyelmessége, kivált mivel ugy méltóztatott e herczegségének a lenkender- pénz s kenyér-fogyott anyiakkal igazán nagy jót tenni, hogy ne tudja balfele, mit tön a jobkeze. Almássy. Vegyes újdonságok. (Napokban egyik munkatársunk) levelet kapott Budáról Pesten, melly feladatása után három hét múlva, azaz épen a huszonegyedik napon, érkezett meg... Egy adatnak a gyorsasági s rendtartási nevezetességek felöl ez is jó. Egyébiránt a levél ára hét ezüst krajczár, melly öszvegböl minden három napra, mellyen a levél nem annyira érkezett, mint hevert, jut egy ezüst krajczár. (Szigligeti ,összes színműveknek negyedik füzete) e napokban megjelent, s .Zách unokái" czímű 5 fölvonásos szomorujátékot tartalmazza, melly az igazgatóság által kitűzött pályadíjt nyeré. — A jeles színművet annál inkább ajánljuk a t. közönség ügyelmébe, mert a költői becsű mű olvasás közben is bő s kedves érvet nyújt szépségeivel. (A középponti vasut pest-váczi vonalán) január 4kén 386, őkén 355, Ödikán 397, Zdikén 353, Sdikán 311, ikén 304, lödikén pedig 457 személy, — és igy január 4kétől lödikéig bezárólag 2563 személy szállíttatott Váczra és vissza. (Fővárosi hatóságunk komoly figyelemre méltatva a jelenleg uralgó közönség szózatát, s ama számos fölszólamlásokat, mellyek több emberbarátok által történtek a szegénység ügyében, — aláírási ívet köröztet a szegénység fölsegélésére, s már a kép is rendelkezett, hogy tegnaptól kezdve minden szerdán és szombaton nagy mennyiségű kenyér osztassék szét a szegénység között mindaddig, míg a közszükség kívánja. Legyen áldott az emberiség nevében az intézkedők e határzata, é s bár követnék ezt más nagyobb városaink is! Ez intézmény szerint minden valódi szegény és ügyefogyott család érdemesítve van segélyre — olly mértékben, a mint annak bebizonyított ínsége megkívánja. A belvárosban a ritka becsületességü választó polgár Phaler Ferencz úr, — Lipótvárosban Székely Károly ur vál.polgár; Theresia-, József-, és Ferenczvárosban a helybeli telekbiróság. Azon kenyérsütök pedig, kiknél a kenyeret kézhez kaphatni is ezek: a belvárosban Seefelder, és Prückier urak, Lipótvárosban Popp ur, Ferenczvárosban Nahm, és Prückler urak; Józsefvárosban Schuster ur, Theresiavárosban Nörher, és Koller urak. A város minden dolgozni kívánó egyénnek munkát s napbért is ad. (A városi kórházban e folyó házán találtatott 593 beteg, kik közöl 247 fizetett, 345 pedig ingyenes vola. (Bassadona ur a bécsi conservatorium) professora és tenorénekes , jövő ápril elején vendégül lépend föl nálunk. Nemzeti színpadunk mostani festője Engert ur fölmondott, s helyette Montini ur olasz festő és professor van szerződve , ki a bécsi színi ügynök által igen kitűnő művész gyanánt ajánltatott. Az igazgatóság a jutalomjátékoknak több mint felét elszándékozik törölni, s az illetőktől megváltani,s a játéksorozatban is nagyobb rendszeresség és következetesség fog eszközöltetni. Bizony ideje is már egyszer.Beck nép. János, a bécsi cs. dalszínház egyik baritonja, folyó év mártius elején vendégül lépend föl „Báthori Mária“ban mint király; „Doni Sebastian“ban mint Camoens; „Linda“ban mint Antonio; „Lucia“ban mint Asthon, s „Nabukodonozor“ban mint Zacharias, — mint a hivatalos orgánum hirleli. (A pest megyei rabok dolgozó Iiázában) jelenleg 160 egyén foglalkozik fonással és szövéssel, kik igen szép és erős vitorlavásznat, lábszőnyeget, pokróczot, barchetet s különbféle szöveteket készítenek. A szövést közölök többen nagy tökélyre vitték, s erkölcseikben mindinkább szembetünőleg nemesülnek. Bár hazánk minden megyéjében követtelnék e szép példa! (B. Eötvös József it eredeti regényen) dolgozik a Jagellók korából, mi nem sokára sajtó alá kerül. » (A pesti polgárság, mint a P. u.ból értjük) nagy tánczvigalmat szándékozik rendezni a szegény nép fölsegélésére. Óhajtjuk, hogy ez mennél nagyobb pártfogolásban részesüljön. (Glembay Károly úr, ipariskolai rajztanár) pedig iskolája illő felszerelésének pénzalapja gyarapítására szinte tánczvigalmat rendez, ami, hogy mennél nagyobb közönségnek örvendjen, szívünkből kívánjuk. 31