Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-05-23 / 492. szám
A rendőri kihágásoknál több van a nőnemből, mint a bimmerényeknél. Nembeli elkülönözés szerint a rendőri kihágás elkövetőinek 63 százalija (2426) férfi, és 37 száztólija (1368) nő. Életkorra nézve 16 éven alul esik 600 egyén vagyis 16 százlék, 16—24 év között 1160, vagyis 31 százték, 2450 „ „ 1440 „ » 38 „ 50—— fölül 594 „ „15 „ Sajnoson kell itt is tapasztalnunk, hogy az ifjú kor aránylag olly magas számot képez az egészben , s komolyan int a rendszabályokról gondoskodásra, mellyek által minden életkor, míg fogékony a megjavításra , kiragadtassék az elhagyatottságból, miben ezeknek nagy része fölnevelkedik. A rendőri eljárás alatt voltak 1846ban vallásra nézve 2576 vagyis körülbelől 68 száztéli katholikus, 352 „ ,, 9 „ evangélikus, 349 ,, „ 9 „ református, 157 „ ., „ 4 gör. n. egyes, 411 „ „ „ 10 ,, zsidó. Itt ismét előfordul már az 1845dik évről készített áttekintés alkalmával tett észrevételem, hogy a zsidó népességnél aránylag sokkal gyakoribb a bűnmerény, mint a rendőri áthágás; míg a félebbi részletezésben csak körülbelől 10 százlékval játszik, a bünmerényi évszámban 19 százlékban részes! A múlt évi népesség lajstromának egybevetéséből az világlik ki, hogy minden 26 dik egyénre a népességből egy egy rendőri kihágás esik; továbbá a férfi népességből minden 21 dik férfi rendőri kihágást követ el a nő népességből pedig minden 37 egyénre csak egy rendőri kihágás jut, minél mindazáltal nem kell felejtenünk, miszerint itt csak az öszszeírt népesség értetik, és hogy— mint említtetett — a bezárattak közöl a pesti csak valamivel volt több Wiednél. Azon óhajtással zárjuk be ezen értekezésünket, vajha sikerülne egyéb nevezetes, hazai városainkról statistikai adatokat az itt megfejtett fővárosunkra vonatkozó körülmények fölött nyerhetni. (Pester Zeitung.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Vasból. *) Szombathelyen május 3an főispáni helyettes grófunk évnegyeded közgyűlésünkön a megye bizodalmas meghívására köztünk ismét megjelenve,elnökölvén,mindenek előtt az országgyűlési utasításokat készítő választmánynak munkálatát tűzte ki tanácskozási tárgyul. A választmány először az úrbéri viszonyokból szükséges kibontakozást, mint jelenkorunkban egyik legkívánatosb tárgyat vevőn föl, a földesúr, és jobbágyság részéről egyiránt kényszerítő örökváltságnak törvényjavaslatát terjesztő elő. Milly nagy érdekű, milly óvatosan tárgyalandó ügy legyen az örökváltság hazánk felledező jobb jövendőjére nézve: mindenki, habár talán előbb erről nem eszmélkedett is, hosszan tartott, de atalán kellő mérséklettel, s igen tanuságos előadással folytatott öt órai tanácskozásunkon megtanulhatta. — A megváltás szükségét és hasznát Vasmegye rendei (talán három egyéni kivéve) öszhangzólag megismerték. De a kényszerítés elvére nézve megoszoltak. Három szó hallatott minden kényszerítés ellen, vagy harmincznál több a földesurra nézve kötelező, de a jobbágynak szabad akaratára hagyott váltsági törvény mellett szavazott; vagy negyvenen pedig a törvénynek mind a földesur, mind pedig a jobbágy részéről kényszerítő erőt adatai sürgettek, és ezeké lön a gyözedelem, majd elválik: kié leszen az országgyűlésen a diadal!? — Hogy jelen pénzetlen állásunkban , midőn nemeseink nagy jobbadán eladósodvak, jobbágyaink a haza több részében ínséggel küzdenek, s elöttük azon források, hol izzadással is , a legjobb szándék és legnagyobb ipar mellett is pénzt, nem mondom a váltságra, vagy a vállaikon fekvő adónak födözésére, hanem e drága pénzetlen világban csak élelmükre elégségest szerezhetnének , nyitva nincsenek, mikor semmitől inkább adózóink nem irtóznak, mint épen az adóságtételtől, úgy hogy múlt évben nyomom vendásaink az idő mostohasága miatt éhség elé nézve, s azért Vas megye által kamat nélküli kölcsönpénzzel kínáltatvá, még azt is visszautasították, mert jól előre látták, hogy a pénzt fölvenni, és elkölteni vajmi könnyű, de ők az elköltöttet visszafizetni soha nem bírnák; midőn tehát, úgy mondva, készebbek valának inkább majd nem éhen elveszni, mint adóságbaj keveredni: illyen állásunkban tanácsos-e jobbágyainkat az örökváltságra akaratuk ellen is törvényesen kényszerítni ? — alig hihető, és pedig annál kevésbbé, mert az elkülönzés és birtokösszítés a jobbágynak semmijébe nem került, mégis sok helyen a törvényt csak karhatalommal lehetett végrehajtani, de hol venne Vas megye erőt az illy kényszerítő törvénynek egyszerre leendő végrehajtására , ha két, vagy háromszázezer adózója nem akarná ? — Vajmi szép és humánus, eszméletben azon kürtell elv: „semmit rólunk nélkülünk44, de a másik oldal gyakorlatilag azon elvet csak saját malmára szereti alkalmazni; most azonban, mert a vezér kitűzte, hogy legyen örökváltság miniden áron távul sem jut eszébe a jobbágyokat is országszerte fölkérni, nyilatkoznának : óhajtanak-e ollyan törvényt? — mellynél fogva, — akarják, nem akarják — magokat még nagyobb adóságokba verniük kelljen, mintha az osztály által nem volnának már is jobbadán nyakig eladósodva és pedig azért szükséges magokat uj adóságba tüstént verniök, mert ők jeleimen birtokaiknak csupa örök haszonbérlői lévén, nem szabadok, ellenben ha adóság által, minek kamatját sem lennének képesek fizetni, megváltanák magokat, azonnal szabadok is lennének. — Mer így most! a másik oldal nem szól a jobbágyokhoz! — hanem hogy rögtönzött, s épen azért természet elleni „quia saltus in natura non datur, et omnis viventia in natura v in dictam post se train 144 túlzó eszméjét testesítse, határoz a jobbágyokról nélkülök, mert, úgymond, azok annyira tudatlanok, hogy saját érdekeiket sem képesek fölfogni, s azért szoros kötelesége a statusnak őket is az adósági szabadság szövevényes kertjébe vezetni, mellyben nemeseink kigázolhatlanul támolyognak; el kell a statusnak a jobbágyokkal hitetnie, hogy ha a termék és munka helyett, mit teljesítve, birtokaikban senkitől nem háborgattathatnak, földesuriknak, vagy valamelly banknak adós leveleket adnak, tüstént szabadok lesznek és ezen szabadság be fogja őket vezetni az eke mellől a megyék nagy termeibe , de váljon ezen teremek készen fogják-e a megjelenő jobbágyok számára tartani a pénzt is, mellyel jobbágyi kötelességeiket, a váltság által rájuk rótt adóságot, vagy csak annak kamatját rendesen letehessék? Vagy talán a megye teremében nyerendő megjelenhetés, szavazhatás, választhatás elegendő források-e a vállsági pénz előteremtésére, és a magyar jobbágy Eldoradojának megszerzésére ? De tán illy jegyzeteket mi is rögtönözve teszünk. Hiszen másnapi gyűlésünk csak meg is talált olly módokat, mellyeken a másik oldal állítása szerint a földesúr tökéletes kármentesítése mellett is, s igy a szoros igazság szerint a mindkét oldalról kényszerítő törvény életbe léphet, s az annyiszor emlegetett tíz millió szolga egyszerre (talán kétszer 24 óra alatt) ha nem is úrrá, legalább szabaddá leszen?!!?• Biz uraim! Vas megye választmánya a váltsági módok kitűzésében megegyezni nem tudott, a közgyűlés pedig 5 órai tanácskozás után is csak alig tudott a tárgyban határozatot hozni.*) A választmányi tagok egyikének véleménye a jelen körülményekben a jobbágyot váltságra kényszerítő törvényt egyenesen teljes kivitellennek jelentette; a másik a részletes megváltást ajánló, például vetessék meg előbb a tized és kilenczed, azután a füstpénz, végre a munka, és talán e gradatio nem épen olly rész mint soknak látszott; a harmadik vélemény hitelbankot javall, de a bank alapját a nemesség által elvállalandó közterhek viseléséről föltételezte. Eleinte egyik javaslat sem tetszett a rendeknek, s egy gróf kölcsönt javulóit, p. o. száz milliót, mellynek bizonyos ideig, p. o. negyven évig a jobbágyok csupán hatos kamatját fizetnék, úgy hogy a pénz mint törlesztési tőke vétetvén föl, négy millió fedözné évenkint a kamatokat, az ötödik millió a tőkét törlesztené, a hatodik millió pedig az ország közszükségeire fordultatnék ; mivel pedig ezen hatodik milliónak hasznaiból a nemesség is részt venne, tehát bizonyos évek, p. o. negyven év alatt a még az ötödik millió évi fizetés által le nem törlesztett tőkések kifizetésére új kölcsön vétetnék föl, de már ennek kamatját, és törlesztését az ország minden lakosai viselnék. Az eszme soknak tetszett, de ismét az jön a kérdés: ki fog adni száz millió kölcsönt?? holott Károly főherczeg Mosony megyebeli jobbágyainak megváltására maga keresett pénzt és nem kapott. Azután egy triró minden holdtól egy forintot indítványozott bank alapjául; de erre készen volt az ellenvetés, hogy hazánkban sok helyen egy hold föld alig hoz egy ezüst forintot, s igy például ha valakinek ezer hold földje van, a bankba ezer fot kellene fizetnie, holott talán annyiért néhol minden birtokát odaadná, másutt pedig kész volna annyi pénzért akárkinek az ő ezer holdját zálogba adni. Egy másik tb. jegyforgató nemzeti bankot indítványozott, de erre is tüstént azon kérdés bukkant elő: hol vegyük a nemzeti banknak hitelalapját, miután bankot kész érez, vagy érempénz nélkül, és egyszersmind, tüstint, vagy legalább néhány hónap alatt pénzzé tehető érték nélkül képzelni sem lehet. — Végre a sokféle küzdések után első alispánunk, ki elötte való napon a kényszerítést csak a földesúr részére kívánta kimondatni, most a mindkét részről egyenlően kényszerítő törvénynek kivitelét csak ugy látta lehetségesnek, ha a hazában szegény és boldog, nemes és nem nemes egyiránt járul egy fundus publicus, vagyis országos pénztár alapításához, melly azután az örökváltsági törvényt kényszerítőleg is életbeléptére képes lenne, és ezen fundus pubicus alapját az egész haza értékében kívánta basirozni. Ezen indítvány a másik oldalnak is megtetszett, és sietett mellette lelkesen nyilatkozni, mennyire szíve mélyéből jön kiszakasztva a forrás első alispánunk által, és ez nagyon természetesen is történt, mert a másik oldal vezére azörökváltság mellé a közterhek egyarányos elvállalását is mellé tapasztá. Ugy de, hol van itt a tegnap annyira kürtölt tökéletes kármentesítése a földesurnak, ha ő is köteles jobbágyát a megváltásban pénzével segítni? hol van a tegnap annyiszor hangoztatott szoros igazság, ha a jobbágytalan nemes is köteles úgy is lapos erszényével még másnak jobbágyát is szabaddá tenni? •------A közfelkiáltást az említett indítvány mellett látva, csaknem fogadni mertünk volna, hogy az alispáni vélemény győzni fog; midőn főispáni helyettes urunk kétszer egymás után komolyan oda nyilatkozik , hogy az első alispán úr indítványa az adó kérdésébe vág; márpedig a megye határozata szerint semmi közérdekű tárgyat, miilyen kétség kívül az adó is, a nemesség előleges értesítése nélkül tanácskozás alá venni nem szabad, s azért ő illyen határozatot végzés gyanánt kimondani nem fog; fölhívja tehát az indítványozó első alispán urat, fejtené ki világosabban a fundus publicus alapjának honnan keletkeztet?? — És jön az adónak czifra magyarázata, és jön különféle körülírás; és mondaték több részről, hogy adó csak rendesen az, mit az ország a kormánynak fizet, miről csak azt tudjuk, hogy fizettetik, de hogyan és hova fordíttatik, nem tudjuk, hogy tehát a házi adó nem adó, (de azt jobbágyaink alig hinnék el) és mit az ország a státus ollyan szükségére, mint az örökváltság, fizetne, az adónak nem nevezhető.De mivel minden fizetésnek vége a pénz oda adása, és így végtaglalásban minden statusi fizetés adó, azért az adónak czikornyás definitióját a többség el nem fogadván, elvégre főispáni helyettesünk indítványára határozatta jön, hogy, ha a közterhek viselését a nemesség is elvállalná, akkor az örökváltság azon fundus publicus által eszközöltetnék, mellynek alapja lenne a nemes és nemnemes által értéke kulcsához mért s e czélra kivetendő közteher. *) Ha pedig a közterhek viselését a nemesség megosztani nem akarná, akkor az örökváltság hitelbank által eszközöltetnék, mellynek alapja lenne mint biztosíték , valamint a jobbágynak ugy a nemesnek is összes értéke egész hazánkban. Harmadik napon az ősiség minden ágabogával ugy eltöröltetett, hogy a folyamatban levő jogsérelmi, gyökeres jogi, elemtés-mulasztási perek is megszüntettessenek a fidei commissumokkal együtt,de ■) Tisztelt rendis levelezőnknek ezen jeles közlését egész terjedelmében adják, s I. olvasóinknak figyelmébe ajánl- ( jak. Szerk. *) Ez nagyon természetes, hogy is lehetne ott valami életre valót határozni, hol a dolgot ott kezdik meg, a hol a józan ész, a gyakorlati kivihetőség, sőt a haza szükségeinek szoros megkivánlalóságainál fogva végezni kellene. Szerk. :*) Mi egyszemű kimondva, nem más, mint a birtoknak valóságos megtámadása, mert akkor a birtokos maga fizetné ki magának */4 részben jobbágya megváltását; más részről pedig, ollyak is fizetnének, kiknek semmi jobbágyföldük nincsen , és így más egyén hasznára köteleztetnének áldozni keresményüket... ami nemcsak hogy igazságtalan, de absurdum is. Szerk. 324