Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-05-28 / 494. szám
a vendég nyakára ne üljön a gazdának. Schlötzer ajánlá mára kormányoknak, hogy míg a zsidók zsidók lesznek, legjobb volna őket pusztákon letelepíteni , együtt éltetni, s őket földművelésre szoktatni, legalább igy házalásaikkal, s hajhászságukkal s búvárkodásaikkal nem árthatnának az ország lakosinak, mert ez üzletek százszorta veszedelmesebbek mint a firmákkal ellátott zsidó nagyobbszerü kereskedések, mellyeknek vezetőik úgy is fölvilágosodottak, s a hitel s becsületesség utján vándorolnak, melly nélkül solid kereskedést folytatni nem lehet. Ne gondolja senki, hogy zsidó elleni ellenszenvből írtam mindezt le; én fölszabadításukról sokat gondolkodtam, vizsgáltam s egybevetettem az adatokat, mellyeket külön közleni föltett czélom, mint a szóba hozott öszszeházasodásról is annak idejében sok elmondani valóm lesz; de jelenben a teljes emancipaliót, sehogy sem pártolhatom, azt mindenesetre a zsidóügy-szabályozásnak kell megelőzni, miről ígéretem szerint még ez évben szólandok. — A meggyőződések. E szó azon nagy szavak közé tartozik nálunk, mellynek szentségét emlegetni igen divatossá vált. Az emberi természet jóindulatában fekszik, hogy amit jó és erényes tulajdonságnak lenni elismer, azt sajátjává tenni iparkodik ; gyarlóságából pedig könnyen magyarázható, hogy ha magának e jeles tulajdonságnak nincs birtokában, annak legalább külszínét akarja megőrizni önmaga s a világ számára. Minthogy pedig meggyőződéssel bírni, azaz: az életnek bármerre vezető ösvényén megfontolt és higgadt elvek szerint, semmi külről jövő idegen befolyások által el nem tántoríthatva, meg nem hajolva sem a felülről leszóló önkénynek, sem az alulról fölkiáltozó zsarnokoskodásnak, szilárdul haladni, minden esetre dicséretes tulajdonság, sőt a férfias jellemnek legszebb dísze, nem csodálhatjuk, ha meggyőződéssel bírni, vagy bírni látszani, minden ember törekszik. A valódi meggyőződést olly dolgokban, mellyek pályájába vágnak, magának megszerezni, minden magasabb szellemű férfi kötelessége s egyszersmind törekvése is; míg a legnagyobb szám, mindenkor megelégedvén a dolgok külsejével, megelégszik itt azzal, hogy a mi körül szilárdabb jellemekben a meggyőződést központosulni látja, ugyanazt szolgailag saját meggyőződéseül is elfogadja, fölmentvén magát attól, hogy a dolgokat öneszével vizsgálgatni fáradozzék. Szolgai utánzás ez és nem meggyőződés, melly dicsekedni akar azzal, a mit nem bír. S ámbár egy részről ott, hol a dolgokat több egyéni vélemények összeegyezésével lehet fejleszteni s elővinni, igen üdvös dolog, ha gyöngébb értelmiségek és jellemek sajátukul fogadják el a magasabb tehetségüek meggyőződését; tagadhatlan mégis, hogy e könnyű hajlandóság az utánozásra s mások véleményének követésére számos résznak lehet szülő oka , mert a legtöbb emberben, ki magát saját meggyőződésre emelni nem tudja, fájdalom, többnyire még azon kisebbszerű önállóság is hiányzik, a magában üdvösebb meggyőződést fogadni el sajátjául. A legnagyobb rész csak azt gagyogja után, ami legnépszerűbb, a legnépszerűbb pedig ollykor a legkárhozatosabb lehet. Különösen áll ez a politikában. Még különösebben nálunk. E szót: meggyőződés, sehol sem hallja az ember annyiszor és sokszor olly méltatlanul használtatni, mint a magyar politizálók végtelen seregében. Hogy politicai meggyőződést szerezhessünk magunknak, melly higgadt belátáson alapulva, tántoríthatlanul vezérel bennünket mind annak véghezvitelére , a mit hazánk javára s üdvére lenni hiszünk, melly nem látszat után kapkod, hanem valódiságában bírja tiszta belbecsét, oda tudomány és gondolkozás szükséges. Kell hogy hosszas tanulás által szerzett elegendő ismeretekkel bírjunk a társas állapotok kellékeiről átalában, különösen pedig tisztában legyünk magunkkal hazánk minden viszonyai iránt. De még ez sem elég. A dolgok puszta ismerete, legyen bár még olly mély és sokoldalú, egyik mellőzhetlen föltétele ugyan annak, hogy politikában meggyőződéshez juthassunk, de hozzá még nem elegendő. Nem csak az ész tisztaságának, de a szív melegének is kell hozzájárulni, hogy lelkünkben meggyőződés keletkezzék, a mennyiben t. i. a valódi jó akaratot, emberszeretetet, hazafiságot, s a jóra vezérlő érzelmek egész seregét, a szív erényeinek tartjuk. Az ész kimutatja az utakat, melyeken járnunk kell; de a lelkesedést és a kitartást, mik nélkül meggyőződéssé egyes vélemények soha sem szilárdulhatnak, egyedül szívünk jó indulata adja meg. Maga az ész a haza ügyeit és viszonyait a legkülönfélébb oldalról állíthatja elénk, s úgyszólván szabad tért nyit előttünk a választásra ; de a választást szívünkkel tesszük, neki van nagy része abban, ha az elfogadott meggyőződéshez híven, tántoríthatlanul ragaszkodunk. Lelkünk összes sajátságai, az ész és szív összemunkáló minden tulajdonságai alkotják jellemünket, állatok edzetik ez és emelkedik nagggyá, szilárddá , s a szó legnemesebb értelmében meggyőződéssel csak jellemteljes férfiú bízhat. Az ész minden tudománya mellett még ingadozók maradhatunk meggyőződésünkben; ha pedig az ész belátása nélkül akarunk valamelly politikai hitvalláshoz ragaszkodni, elölessük magunkat bármiként, egy ál-egy fattyú meggyőződésnél följebb nem emelkedhetünk. E fattyu meggyőződés az, mellynek hazánkban legtöbb példányaival találkozunk; s pedig nem csak a kávéházakban és nyilvános mulatóhelyeken, az éretlen fiatalság és a kapkodó proletariusok seregében , hanem a köztanácskozás teremeiben is. Ismertető jelei: zajongás, fitogtatás, declamatiók és türelmetlenség. Művei: éljenzések és lepisszegések, fáklyás zenék és macskamuzsikák. A valódi meggyőződés nem zajong, mert tudja, hogy csak egyetlen esetet mutathat föl a történetírás , mellyben ludak gágogása mentette meg a capitoliumot. Szintolly kevéssé fitogtatja magát, sem nagy szavak sem kérkedékeny tettek által, mert semmi, a mi valódi, nem létezhetik a puszta külszin miatt, s így a valódi meggyőződés is, melly a haza javát óhajtja, s nem önérdeket vagy hiú hírnevet keres, minden alkalmat megragad ugyan arra, hogy jól cselekedjék, ellenben soha nem keresi a föltűnés alkalmait. Az igaz hazafi, kinek keblében tiszta meggyőződés uralkodik, legkisebb tekintettel nincs arra, követi e taps és éljenzés szavait és tetteit; sőt ellenkezőleg hódol szent meggyőződésének még ott is, hol félreismerésnek , érdemelt hála helyett gúnynak és megvetésnek látja magát kitéve... S hála a magyarok Istenének, ujjal mutathatunk sorainkban is olly tántorítékatlan jellemű férfiakat,kik hazájok javára serényen munkálni soha meg nem szűnnek , s hogy jó cselekvéseikért dobál feléjök az éretlenség és pajzánkodás, ez is leginkább csak azért fáj lelküknek, mert kevés jót enged reménylni olly nemzet jövendője iránt,melly nyolcz százados krónikáiból meg nem tanulható, hogy a pártoskodáson kívül, a hálátlanság volt legnagyobb vétek, mellyért öt Istene untalan veszteségekkel fenyitette.— Nem azt akarjuk azonban mondani, mintha a valódi meggyőződés kerülné a közelismerést. Ez szintolly balga s nevetséges és egyszersmind kártékony neme volna a hiúságnak és fitogtatásnak. Ki a közelismerést és népszerűséget szándékosan kerülné, az illy balgának higgadt és komoly meggyőződését teendői felöl csak azért is, teljes mértékben kétségbe lehetne vonni, mert erőszakkal rontja maga elött az utakat, mellyek által közüdvre munkálhat. Egészen más, a tett belbecsét föláldozni a külszínnek; egészen más, a jó cselekvést azon nyíltsággal és nyilvánossággal vinni véghez, ahol kell hogy az más gyöngébbeknek is buzdító például szolgáljon. Alkotmányos hazában a jó meggyőződésnek minél nagyobb elismerést, közméltánylást, népszerűséget szerezni, egyike a legszentebb polgári kötelességeknek. S ezért igen nagy tévedésben van az olly ember, és rosz útra kapta őt el hiúsága, ki a közvélemény megvetésével nyilván kaczérkodik. Ity nagy tömeg hiú és daczos s a ki lenézésével kérkedik, azt csak azért is elhagyja sokszor a legüdvösebb után is, mert sértve érzi magát kihívó kevélysége által. S olly polgári társaságban, hol a legjobbat is csak közmegegyezéssel lehet kivinni, fölötte szomorú dolog, ha a legjobb törekvésnek, mind a két részről mutatkozó hasonló daczoskodás miatt, magukra hagyatnak....... Élő példákat nem akarunk fölhozni. Mindenki saját szemeivel láthatja. Gyakran jönek pedig az illynemű hiúságok játékba s összeütközésbe egymással. A dús Plató egykor nagy lakomát adott, mellyre a kor legnevezetesebb férfiai voltak meghívó, köztök Diogenes is. Az asztalok és kerevetek pazar fényűzéssel voltak ékesítve. A pajkos Diogen fölugrik ezek egyikére, s a drága ékszereket és ételeket lábával taposni kezdi. „Mit tesz Diogen?“ kérdi tőle Plato. „ Plato dölyfét liprom“, volt a cynicus válasza. „De Diogen dölyfével,“ viszonzá neki a házigazda. Tekintsünk körül, s látni fogjuk, hogy köztünk is igen sok ember előtt azok közöl, kik egymásnak a különböző meggyőződés miatt hajába kapnak, hasonló hölyf áll vezérindulatul. A valódi jellemdús férfi, ki egyszersmind hazáját híven és saját érdekeinél melegebben szereti, mindenek fölött teljes mértékben gyakorolja a türelmet más meggyőződésüek iránt. Mert ő maga meggyőződésből tesz mindent, ez okból hittel és tisztelettel viseltetik mások meggyőződése iránt. Nem szíves magán, de nem akar gyakorolni másokon erőszakot. Nehezen jutott el meggyőződése birtokához, hosszas tanulás és elmélkedés utján, s azért bűn őrzi azt; fölteszi azonban, hogy másoknak a tiszta meggyőződésre fölvergődni, szintannyi fáradságába került, s azért nem törekszik azt megingatni zsarnoki követelésekkel. Mig ellenben amaz ál - meggyőződés birtokosai, a zugpolitizálók, kik teszik nálunk legnagyobb részint a közvéleményt, önkényesek, daczosok és követelők , véleményüket kényurilag akarnák mindenki által elfogadtatni mint egyedül üdvözitőt. Könnyen jutottak ahhoz, amit meggyőződésüknek mondanak, az utczán szedték föl, kávéházakban gyűjtötték össze, zajongó proletariusok szájáról szítták be, s így azt vélik, hogy azt másokra tukmálni szintelly könnyű. Mert saját lelkük gyávasága nem tudott férfiasan megállani azon vélemények ellenében, mellyeket a napi szájhősök serge mint egyedül korszerűt, egyedül honboldogitót, tukmált rájok, a fékezhetlen türelmetlenség minden zsarnokságával követelik, hogy mások szint olly gyáván meghunyászkodjanak lármájok előtt; s hogy szabadelmüeknek látszassanak, lemondanak szabadelmüségükről, hogy a függetlenség hírét elorozzák, áruba bocsátják a függetlenség valódiságát külszínért. Milly messze vannak az illy sereg egyénei azon magas állásponttól, hol az ember, ha az ég és föld összeszakad, félelmetlenül fogja föl a leomló romokat. (Vége követk.) Ünnepélyes vitatkozás. Pünkösdhétfőn tartatott a pesti kir. 1. papnevelő-intézet díszteremében díszes vendég-koszorú jelenlétében a már e lapban említett nyilvános vitatkozás ezen pályakérdés fölött: „jogosan folyik-e be a kath. derű s a politikába (?) — s vajon ezen befolyása hasznos-e! vagy káros (?) — az egyház és vallásra nézve!?! — — Hogy ki tűzte ki ezen épen olly korszerű, mint érdekes kérdést? ha nem mondom is, tudja a nyájas olvasó, hogy az, — nagyságos kormányzónk,Kisfaludy Lipthay Endre úr... érdemkoszorújába ismét egy örökzöld bimbó!... A szónoklatokat Klezsó József esztergomi növendék által tartott csinos beszédke előzte meg. • Pályáztak tizenegyen: Bősze Gábor szombathelyi, Hérits Antal zágrábi, Malocsai Gáspár nyitrai, Nagy Ignácz győri, Palásthi Pál kassai, Pintér Mike, esztergomi, Schreiber László esztergomi, Bednár József váczi, Pataki Ján, egri, Verdolják Péter zengi és Spányik Tamás nyitrai növendékek; — nyolcz pro; — három contra — mi tulajdonképen a szőnyegen forgó tárgy minden oldalróli mindinkább kiemelésére volt irányozva! — nem mind ugyan magyar nyelven, de mindnyájan magyar szívvel szónokoltak — (az egy zengi értekezett latin nyelven). Meg volt engedve a jelenvoltaknak közbe közbe bár minő ellenvetéseket tenni, melly szabadsággal a növendékek közösebben éltek is. A legnyájasabb leereszkedéssel, s a leggyöngédebb szeretettel vett részt szerény ünnepélyünkben két fötiszteletü egyetemi tanár is, t. i. telt. Hoványi Ferencz és telt. Szabó Imre urak, kik, vége lévén a szónoklatoknak, hármat az ünnep hősei közöl amúgy vármegye-gyűlésiesen ugyancsak megforgattak ám!! — kiknek kegyes részvétükért a központi növendékpapság ezennel örök hálát szavaz. — A kitűzött pályadijt csak hatan nyerték ugyan el, de jutalomra mind a tizenegy méltónak ítéltetett, sőt nagyságos kormányzónk — az olly igen jó igazgató! a többiek szorgalmát is méltányolni akarván, — a hátra levő ötöt is a szónokkal együtt külön megajándékozni méltóztatott---- Mig a pesti egyetemi papnövelde nagyságos Lipthay Endrét ölelheti kebelében — addig a központi clerus pietása és inte 1ligentiája assecurálva van!! — A legforróbb köszönet angyala által árassza reá áldásdúsan kegyeit a marasztok örök külforrása. Könyvismertetés. Ős iség. Irta Gosztonyi Miklós. Pesten 1847. Trattner és Károlyi tulajdona. 69 5 lap. Ára 40 Ur. p.p. Előttünk fekszik a könyv. Megolvastuk és ismét megolvastul azt. Óhajtanék, vajha min 334