Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-01-26 / 426. szám

első volt Zágráb levele panaszró a turopolyai gróf fölfüggesztését, s a karhatalom elrendelését a levéltár fölnyitására ; a rr. csak egy fél kihallgatásából ítéletet hozni nem akarván s nem tudván, és meggyőződve lévén, hogy ezen új sérelmek, csak kifolyásai lévén azon rendetlenségeknek, mellyek Zágrábmegyében uralkodnak, és minthogy a rr. már kétszer fölirtak ő felségéhez, hogy a rendet Zágrábmegyében eszközleni méltóztatnék, ezúttal nem kívántak fölirni, hanem meggyőződve levéli a rr., hogy Horvátország bonyolódott állapota a jövő országgyűlésen rendbe hozatik, Zágráb levele az országgyűlési választmánynak kiadatni rendeltetett. Somogynak a részek visszacsatlása tárgyában fölirata tudomásul vétetett; több erdélyi hatóságok levelei, mellyekben fölszólitatunk, hogy a részek visszakapcsolása sürgetésétől elállnánk , addig, míg Magyarországhoz egész Erdély visszacsatoltatik, arr. a részek visszacsatoltatása sürgetésétől elállani nem akartak, minthogy a törvény sürgeti azt; mennyire az egész Erdély visszacsatoltatásáról vagyon szó, pártol látták, és az országgyűlési választmánynak kiadattak. Pest megye a nádori arany emlékpénz iránti levele pártoltatott, és ennek következtében inditványoztatott és határoztatok: követeink által jövő országgyűlésén ő fenségének elhunyt nádorunk érdemei csekély méltánylatául, egy országos emlék fölállítását sürgetni. — Első napi gyűlésünk eloszlása előtt, fájdalmunkra, közkedvességű erélyes főbirünk Modrovich Károly egészsége és családi viszonyai tekintetéből hivataláról lemondott; lemondása közt mondott ezen szavai: „kezeim tiszták“ megéljeneztettek, mert a rr. erősen meg voltak róla győződve; mi illy tiszta kezű bírákat óhajtunk az egész hazának , és akkor hejbe sok máskép volna! Lemondása érdemei méltársulatául jegyzőkönyvbe iktattatni rendeltetett. (Vége követ.) Szepesből. Jan. 20 án. Méltóságos örökös és valóságos főispánunk gróf Csáky Tivadar folyó hetödik napjára tűze ki saját elnöklete alatti tartandó évnegyedes közgyűlés kezdetét, hogy a rr. díszes gyülekezete egyetemesen az Isten házában megjelenhessék a mindenhatónak hálaáldozatot bemutatandó e£'y egyz honnak drága élet megtartásáért, és hogy ez alkalommal a már honszerte ismert, most pedig napról napra növekedő ínség elhárítására eddig szerzett segédszerek alkalmazásáról, ezután pedig netalán még szükségessé válandók megszerzéséről tanácskozhassék, melly végre begyűjtött ajándékok sorshúzás általi kijátszásával összekötött tánczvigalom is rendeztetett. Siettünk mi is e napra a szepesi székesvárosba, hol számtalanok megjelenendését sejtettük, de mindezekkel a várt örömnappal szomorú ellentétben álló gyászban résztvenni kénytelenittetünk. Tudja a hon, ha tollam föl sem jegyzi, hogy ezen gyászt egy pótolhatatlan veszteség, egy nagy nádor, kinek élte mindennapjait, mellyek mindegyike e megárvult honnak boldogitására áldozva vala , József fő herczeg, kinek ötven éves e honnak szentelt munkás élete a haza évkönyveiben örökké dicsőíttetni fog — mindenkor félt s most kevésbbé várt halála szillé. És illy bús érzelmektől szaggatott keblekkel léptünk a tömött megyei terembe, s megjelent velünk ő maga is, fájdalmat tanúsító hangokkal körülbelül igy üdvözölvén a tret. „Nem sejtem, hogy a mai nap , mellyen szeretett rendeimnek boldog uj évet kívánni szándékoztam, gyászba boritandja hű magyar kebleinket ; mély elszomorodással és megilletödéssel jelentem a termek fenséges nádorunknak jobb létre való átszenderültét, ki folyó hó 13-dik napján adáti nagy lelkét! Hazánknak ezen nagy vesztét minden magyar kebel élénken érzi; tegyünk tehát nost megszomorodott szivünk vonzalmának s keélességünk érzetének eleget, és tiszteljük a nagy Férfiú porait is!“ Biztosan híven, miszerint a rr.vee egyiránt e fájdalmat érzik, nem kétli, hogy akaratukat megelőzi, ha némelly teendőkre figyelmüket ordítandja. Mindenek előtt hogy a holnapi napon ártandó gyász mise-áldozatnál megjelenvén, a koldogák lelke nyugalmáért az Istenhez fohászkodjanak; Ezután írjunk a megözvegyült fenséges nádornőnek, valamint dicső s reményteljes fenséges fiának István főherczegnek, hogy részvétünk, mellyben azgész ország kétségkívül osztozik, és a boldogult idemeinek elismerése nekik legalább némi vigaszalásul szolgáljon e pótolhatlan veszteségből eredeti ájdalmukban ; nevezetesen István főherczeghez idézendő levelünkben fejezzük ki, hogy: a ma 59 gyarok elfelejthetlen nádoruk fijában, úgymint dicső emlékezetű édes atyja iránt mindenkor mutatott határtalan tisztelet és szeretet, valamint az ő erényeinek is valódi örökösében azon nádort reményivén,kit a haza és különösen em egy ezreinek osztatlan bizodalma a kérlelhetlen halál által megüresült nádori székre meg fogja hívni — teljes reménnyel kecsegtetjük magunkat, miszerint édes atyjának halála által a magyar nemzeten ejtett mély sebeit ő fensége gyógyitandja , a rrek véghetetlen fájdalmát enyhítendi! Ennek nyomán javalja a rinek, ő felségéhez alázatos fölirással járulni, mellyben tolmácsolván nádorunk vesztéből érzett fájdalmunkat, kérjük őfelségét, hogy az elfelejthetlennek fiában, ki iránt eddig is osztatlan volt a bizodalom , vigasztalást s utódot föltalálhatni szerencséltesse a nemzetet, egyszersmind fölhívni a többi hatóságokat, hogy ez által az elhunyt iránti ragaszkodásukat most tettel is tanúsítsák.“ — Ezen előadása e ingának egész kiterjedésben hőn fogadtatván , más napon kilencz órakor ismét a gyűlési teremben gyűltünk össze, honban 10 órakor a plebánia-templomba ünnepélyes menetben indultunk; itt a megyei, városi és katonai hatóságok, valamint a lőcsei királyi gymnasiumi ifjúság jelenlétében gyászmise-áldozat teljes szertartással mutattatott be a mindenhatónak let. Biaczovszky Domokos apát s kanonok által. A körülményekhez képesti díszes gyászalkotványon Magyarhon czimere alatt következő fölirás vala olvasható : Ország fő nagyja , a Dicső Nádor, József, Ős Királyivadék, Koronás Atyánk Job Keze Honunk oszlopa, Angyalaisi Szabadságunk, Törvényeink, s Nemzeti Létünk Félszázados Odüszensze Elhunyt De századokat haladand Emléke Érdeminek s fölragyogand a Magyar Égen Hült tetemei Gyász egész Budán Hazában. Ezúttal gyász versezetek is osztogattalak nyomtatásban ; e inga nyilvános rendelete következtében ez alkalommal minden nemű vigalmak megtiltatnak , míg a gyásznapok elmúlnak. E. K. Desti polgári kórház- és saját-e, vagy nem saját gyógyszertár? Figyelmet kérünk! (Folyt.) Mondatik: „Egy házilag kezelendő gyógyszertárnak minden részben föl kellenek készíttetni, és az épületben sok helyet elfoglalna, mellyet most czélszerűbben használhatni. Mert a gyógyszertáron kívül szükségeltetnék még: egy kamra az anyagoknak, egy igen tágas laboratórium, gyógyszertári pincze, fa és szenes pincze, fű- és gyökérpadlás, kamra a gyógyszerészi durvább munkákra, üveg- és cserépkamra, s a tetemesen megszaporítandó személyzet részére kellő szállás. Ez jelenleg annyiban más kint van, hogy a szerződött gyógyszerészek az ő saját laboratóriumaikban készítményeikkel egyszersmind a kórházi gyógyszertár fogyatkozásait is fedezik, és az összes anyag- és szertáraik egyszersmind a kórházi gyógyszertár rajthelyeinek is tekintendők ; ezáltal tétetik lehetővé, hogy a gyógyszerárusok a kórház pénztárának fél taksát elengedhetnek, mivel a személyzet és edényekre a kiadásoknak tetemes részét meggazdálkodják , és mellette az ispotálynak azon haszna van, hogy mindig’ egészséges anyagokat s készítményeket nyer“. Válasz: Hogy mi kivántassék egy házilag kezelendő kórházi gyógyszertár czélszerű fölkészítéséhez, ennek meghatározását a nagymélt. m. kir. helytartótanács bizonyosan nem fogja azon érdemes urakra bízni, kiknek érdekükben áll óhajtani, hogy vajha a polg. kórháznak soha sem lenne saját gyógyszertára. Azok pedig, kiket a szenvedő emberiség haszna inkább érdekel mint ezen kegyeletes óhajtás , kétségkívül tudni fogják, miszerint a czélszerű fölkészítés kellékeit, épen a szorosan czélszerűekre és szükségesekre kell devalválni. De ekkor azután sebaj! mert ezen üdvös devalvationális működés mellett mindazon fényűzési haszontalanságok, mellyek jelenleg legtöbbe kerülnek, elesvén, maga az egyedüli fölkészítés kevésből kikerülend. — Mi az épületben elfoglalandó helyet illeti, ez iránt kár a világot mystifikálni, mert a gyógyszertárnak azon hely, hol jelenleg van, ezután is elegendő leend; a laboratóriumnak és laboránsnak pedig csekély hely kívántatik, mellyet illy roppant terjedésű épületben, mint a polg. kórház, főkép ha kiépíttetik, valahol csak föllehet találni; pinczénk és üres padlásunk annyi van, hogy ezekkel akár az egész város gyógyszerészeit elláthatjuk; a gyógyszerészi durvább munkákra csekély hely igényeltetik; az üvegek és cserepek ott tartathatnak, ahol jelenleg is tartatnak, ha pedig e hely elegendő nem volna, mire való a tömérdek pincze és padlás? Végre, mi az orvossági anyagokat és készítményeket illeti: ezekről most csak hisszük, hogy egészséges és úton készült állapotban küldetnek be a kórházba, de akkor, ha azok saját szemeink előtt készülendnek, amit most csak bizodalomból hiszünk, akkor saját tapasztalásunkból tudni is fogjuk. Pedig a hinni és tudni között igen nagy a különbség. Mondatik: „Nem csak törvényszerű határozatok nyomán, hanem számtanikig is biztosan megmutathatni, hogy az ispotály tőkéjét a gyógyszertár házi kezelése mellett, az ellenőrködés hiányán kívül még világos pénzbeli veszteség is érné, és még a kezelés terhét is magára keltenék vennie. A legfensőbb rendelmények és árszabályok nyomán meglehetős pontossággal ki lehet számítani, milly tőke kívántatik a bevásárláshoz ezen üzlet folytonos vezetése mellett, az első fölkészítési mennyiséget nem is említvén, minthogy az először bevásárlott anyagmennyiséget szükségkép mindig pótolni kell. Világos t. i. hogy az egész évi orvosság ára az ispotályban levonás nélkül körülbelül 24,000 ftra rúg; ezen számítás szerint tehát 180, 100-24,000. X kitetszik, hogy a nyersanyagok vásárlására és a készítmények előállítására 13,333 ft és 20 krt keltenek fordítani pengő pénzben (boldog Istenbeli béketürő a papír , hogy föl nem sikolt! — hiszen ha ez igaz, akkor a gyógyszerész urak az ispotály miatt is már rég megbuktak volna, mivel az ispotály összesen véve sem fizet nekik illy nagy sommát). Némi különbséget tesznek a csekélyebb kiadások 1 áron alul, és a kisebb gyógyszerészi munkák, de ezen különbségnek nem lehet sokat tulajdonítani, mivel a kereskedői világban előforduló ingadozások, és az edények árának gyakori változásai igen tetemes ellensúlyt képeznek (még akkor is, ha ezen edények to ties quo ties megfizettetnek a kórház által?), s azért teljes határozottsággal és gyakorlati biztossággal föl lehet — föl kell venni, hogy az anyagokért tiszta kiadásnak 10,000 pert sommát meg kell haladnia (ah itt már alkudozhatunk, de e szerint azután az 1 kron aluli csekélyebb expeditiók és a kisebb gyógyszerészi munkák, mellyekről mondatott, hogy nem nagy különbséget tesznek, 3333 frt és 20 krra rúgnak föl pengő pénzben; persze ez évenkint nem nagy különbség!) Ide járul még az úgy nevezett deperdita, az eszközöknek és készületeknek koptatása, és az összes üzletvezetési költségek, mellyek a szükségkép szaporítandó személyzet és az égő anyagok drágasága miatt igen nevezetes summára fognak növekedni. Jelenleg a kórház pénztára megfizeti a fél taksát, és továbbá semmi gondja sincs a betegek orvossági szükségeire s a gazdálkodás külön ágára; megkapja szállásbér fejében az elfoglalt helyekért a szerződésileg kikötött 100 pengő forintot (valóban roppant mennyiség gyógyszertári és gyógyszerárusi szállásért Pesten a legnépesebb utczában!!), és a szó legszorosb értelmében bizodalmatlanságtól és gyanútól föl van mentve.“ Válasz: E pontban az szándékoltunk bebizonyítatni, hogy az ispotály tőkéjének a házilag kezelendő gyógyszertár mellett nem csak semmi haszna , de világos pénzbeli vesztesége volna, midőn a taksa-rendszer elveire hivatkozva, következő szabály állíttatik föl: ha 180 ftnyi bévésnél 100 ftot érő portéka foglaltatik, váljon mennyit érő portéka foglaltatik 24,000 ft. bevételnél? miből azután 13,333 ft. 20 krnyi mennyiség mutattatik föl, melly somma azonban a munkánál és 1 kr. aluli csekélyebb expeditióknál közbejövő nyereség levonása után 10,000 pftra szállítatik le. De ezen számítás nem egyéb gyönyörű mystifikációnál, mert először arra, hogy kiktől és milly áron kelljen a gyógyszerészeknek az orvossági anyagokat bevásárolniok, széles e világon sehol sincs taksa-rendszer, és nem is lehet, mivel minden drogpista úgy adja a maga portékáját, amint adhatja, a gyógyszerész pedig azt attól veendi, kitől legtutányosabban kaphatja, és ha a megvett anyagokon 200—300n/t-et nyer is, ez az ő szerencséje. Ámde akkor milly alapnál fogva lehet mondani, hogy 180 ftnyi pénzbevételnél a taksa-rendszer szerint 100 ftot érő portéka foglaltatik?