Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-09-12 / 555. szám
Pest megye, sem a hazai ellenzék hitének s politikai elvének nem tekinthetjük, kik a midőn tőletek, az ott egyenesen mint benfoglaltan is kimondott elvek valódi értelmes jelentőségéről számot kérendnek, elutasítandják azokat maguktól. Befolyásiok napjai számitvák! Lehetetlen nem csodálkoznunk, s lehetetlen, hogy velünk együtt Európának valamennyi nemcsak státusférfia, de a kormányrendszerekkel csak legkevésbbé is ismeretes józan eszű ember ne csodálkoznék , ha t. i. megtudná, hogy ugyanazon alkalommal, midőn egy testület az országnak alkotmányát és kormányformáját tökéletesen megváltoztatni kívánja, s ezt politikai törekvéseiben olly főczélul tűzi ki, mellytől minden függ s mi nélkül semmi sem érvényes; mint kitűzték Pest megye nehány vezetői a parliamentáris felelős kormányt; hogy ugyan ez alkalommal — mondjuk — épen azon testület olly létező institutiók fönmaradását, sőt szilárdítását is sürgesse, melly institutiók fönmaradása — annyi, mint kitűzött fő politikai czéljának megsemmisítése, tehát tökéletes semmit sem akarás. Hát ha még az elöl idézett negyedik pont szellemét megtekintjük, melly szerint minden újabb institutióknál a trón egyenes befolyása tökéletesen kizáratni inditványoztatik, hol a hitelbank ügyébeni fölügyelési jog folyvást minden módon csonkitatni szándékoltatik sat. sat., azonban a kormány még is ügyeljen föl; még is ő legyen felelős; kiért? miről? azért, kit nem ő nevez, s arról: mit nem ő kezel. Fölügyeljen arra, ki tőle nem függ; s olly dologra, mibe bele nem avatkozhatik... Lehet-e ennél nagyobb satyrája a törvényhozói képességnek?... De menjünk tovább: Pest megyének még az sem elég, hogy népképviseleti parlamentáris felelős kormányt akar — a megyéknek jelen szerkezetükben föntartása mellett; nem elég, hogy a magukat megváltott és meg nem váltott községek küldöttei is befolyjanak a megyei tanácskozásokba , miként ez által is a kormány elleni daczolás, szilárditathassék; nem elég, hogy a felelős ministerium ne folyjon be annak kezelésébe, miért felelős; s ne maga nevezze ki azon tisztviselőt, kinek tetteiért felelős, hanem mindezek mellett követeltetik, miszerint a helységeknek municipális szerkezet is adassék. Községi municipális rendszer és megyerendszer— egymást megsemmisítő tételek; épen olyan, mint midőn mondjuk: egyet az egyből marad semmi. Ugyan képzelhetik-e komolyan a pestmegyei utasítás indítói, hogy községi municipális rendszer fönállhat a megyerendszer mellett; vagy, ha mégis fölállitatik, s melléje még fölállitatik a felelős kormány is, létezhetik többé még megyerendszer is? Ha hiszik, akkor valóban nincs mit irigylenünk hitükön , s szégyenlenek nemzetünk kisebbítésére eztkérül kitűzni, hogy mások is lássák politikai képességüket !... Ha egy tabula rasa állna előttünk, mellyre olly könnyen lehetne új alkotmányt építeni, mint könnyen lehet foltot lehelni egy üvegtáblára, akkor azt mondanék az előttünk fekvő utasításra , hogy folytonos anarchiát akar létesíteni. Miután azonban egy fönlevő ősi alkotmány áll előttünk, több századok viharai által megpróbált s a próbát győztesen kiállott alkotmány, mellynek szentesített jogokkal bíró királya s a törvényhozásba befolyó nemzeti akarata van, mást nem mondhatunk, minthogy a pesti követutasítás bámulatos ügyességgel árulja a reform zászlója alatt a legküzdödtebb stagnatiót. Mivé lenne a királyság, mivé lenne a kormány, s mivé lenne a nemzet olly institutiók mellett? Létezhetnék-e ember e hazában, ki a kormány felelősségét magára vállalni merné olly intézkedések mellett, hol legfölebb is azon joga volna, hogy rendeleteit kibocsássa, de semmi hatalom nem volna kezében, hogy azokat végrehajtsa?.. Mindenben és mindenért nyomná a felelősség terhe; de mindenüvé mások alkalmaznák végrehajtásának eszközeit, a tisztviselőket, kik helyzetének biztossága mások kegyelmétől függvén, mit sem adnának a kormányra. És a megyék szerkezete mellett, ki kezeskedhetnék a felelős kormány első és fő erényéről... a gyors végrehajtásról, s ki felelhetne az innen származó elmulasztásokról? ___ És ezen községi municipális rendszer hogyan állhatna föl a mindenható megyerendszer mellett? A községi municipális rendszer természete azt követeli, hogy minden község egyedül maga folyjon be kormányi fölügyelés mellett a maga közigazgatási dolgaiba. A megyerendszer természete ellenben azt követeli, hogy egyedül a megye kezelje minden egyes község közigazgatását. Már most anélkül, hogy a megyerendszer ezen természete a megyék rendezése által — mirel csak egy betű sem foglaltatik az egész pestmegyei utasításban — változtatásokat szenvedjen; községi municipális rendszert, tehát községi és megyei közigazgatást is egyszersmind kívánni: nemde a legnagyobb, a legmonstrosusabb képtelenség, tiszta lehetetlenség ?! Nehogy azonban illegálisoknak látszassunk, ám kísértsük meg — amennyire emberileg a legjobb akarattal lehetséges — védeni a pesti országgyűlési utasítást.... Igaz, hogy az parlamentáris felelős kormányt követel; igaz, hogy e mellett olly institutiókat is föl akar tartani, sőt új széles jogokkal fölruházni, mint a megyerendszer; Így tehát folyton olly institutiók mellett viv, miilyenek a parlamenti kormányfelelősség lényegével tökéletesen ellenkeznek , ámde a pestmegyei közelutasítás szerzői ama legszigorúbb értelemben vett, sőt hallatlan kiterjedésű parlamenti kormányformának azonnali kinyerésére a körülményeknél fogva nem számíthatván, követelik ugyan azt szilárdan s minden eréllyel, de azért a fönlevő institutiókat, mellyek a felelős kormány hiányát pótolják, föntartani és szilárdítani igyekeznek , mindaddig, míg azon tökéletes parlamenti felelős kormányt nem nyerend ; az újabb institutiók tervénél is tehát azt óhajtja, hogy ha azok tökéletesen ellenkeznek is a parlamenti kormánnyal, legalább az álalános kormányfelelősség hiányát pótolják. Ez lehetne egyedül a mentség, mit a pest megyei országgyűlési utasítás mellett fölhozni képes az emberi ész, ámde e mentség egyike a legborzasztóbb vádaknak, mi csak egy alkotmányos törvényhozó politikájára mondathatik, mert (jegyezzük meg jól) ez annyit jelent, hogy az opposilio s a pesti utasítás a legszigorúbb értelemben vett parlamenti kormányt tűzvén ki politikai törekvésének feczéljául, midőn az azzal egyenes ellentétben álló reformok egy légióját önhitt hangon tervezi, nem tesz mást, mint csupa s merő provisoriumot kíván alkotni egy jobb alkalomig, a mig t. i. főczélját kedvezőbb időben s körülmények közt létesítheti. Azonban lehet-e kétség, hogy maga ezen állapot, mellynél sem a törvényes föhatalom, sem a testületek, sem az egyesek nem fognak bírhatni jogaik érzetével; s igy a jog és társaság elválandnak egymástól; a haza is a kormány is a hazának minden viszonyaival örökké inogva fog mozogni, mintha minden kormány megszűnnék; minden elfoglalandja helyét, de a nélkül, hogy betöltené: semmi elhatározottság, semmi szilárdság, semmi egész. Zavarral s aggodalommal teljes állapot ez uraim, annyi, mint egy állapot, mellyben senki sem tudná megmondani máról holnapra, mi történik vele holnap után... Ez uraim a legvészthozóbb neme a provisoriumnak__ Ez anarchia!... Egy nyolczszáz éves alkotmányt, melly a nemzet-életet a legnagyobb csapások között, mellyek csak érheték, föntartani és fejleszteni képes volt, s igy a stabilitásnak alkotmányos létet biztositó nagy kellékeivel birt; egy illy alkotmányt — mondjuk — ezen háttérben álló szándékkal kívánni reformálni, illy rendellenségnek s bizonytalanságnak zsákmányul dobni, hallatlan, a rendszeres törvényhozásban még elő nem fordult példa nélküli s tökéletesen nemzeti felségsértési... És épen a mi körülményeink közt, hol anyagi hátramaradásunk töméntelen tőkéket s ezeknek megszerzése a legszilárdabb hitelt követeli; ott, hol az örökváltság nagy munkáját a status financiális közbejövetele által akarjuk bevégezni; ott hol földművelésünk emelésére s az uzsorátóli megmenekülésre hitelbankra van szükségünk, és pedig nem ollyan pestmegyei utasításban foglalt takarékpénztári hitelbankra , mi egy csep a tengerben; de ollyanra, mellyet idegen tőkék közbejötte s a korona jótállása nélkül eszközölnünk lehetlen; illy körülmények közt — mondjuk — mellyek a nemzeti institutiók legszilárdabb stabilitását követelik, e módon kívánni reformálni, legszelídebben szólva is nem lehet más, mint a nemzet sírját minél elöbb megásni kívánó tökéletes böszhajlam! Mi itt — látja az ég! — senkit hazánkfiai közöl egyénileg nem bélyegzőnk ezen politikai fondor törekvés szerzőjéül... Nem... Mi azt szeretjük hinni, hogy azok, kik azt keblükben kedvencz eszmeként ápolják, egymástól mintegy meghüvellelve csüggnek rajta ... és csábjain merengve andalganak a nélkül, hogy tüzetesen megfontolták volna ezen eszmének jelentőségét, s kiszámították valahova vezet az végeredményeiben, következetes és észszerű kifejlődésében? ... De épen azért a haza nagy Istenének nevében kérjük honfitársainkat: ne adják oda senkinek bizodalmukat ezen eszméknek keblükbeni meghonosítására , hanem azokat észszerűen taglalva s fölöttük komoly honfi hűséggel eszmélve.. .jelentőségüket nem a szív s érzelem melegítő lombikán bocsássák át kedélyükbe , hanem az ész szigorú számításain eresszék keresztül lelkükbe. — — Nem képesek e lap hasábjai helyül szolgálni ezen elv s reá épült — elméletileg vajmi szívmelegitő s kecsegtető — alkotmányi ábrándnak fölvilágitására és útbaigazítására ; erre nézve mi, mint mondánk, más utat tartunk föl magunknak; addig pedig a közszómondássá vált király iránti magyar hűségre s szeretetre támaszkodva s hivatkozva azt mondjuk, hogy ezen fölállított elvrendszer az uralkodóház pragmatikai jogaiba , a fényes és magas nádori jogokba , az ország törvényének oltalma alatt álló osztályoknak jogállapotaiba ütköző , a kormány-dicasteriumokat, a nemességet, a magyar nemzet és életéből kifejlett, annak egységét és függetlenségét annyi századok lefolytán, olly számtalan viharok közt épen megőrző megyei institutio hatalomkörét megsemmisítő; szóval: az egész fönálló személyes jogot s birtokot megtámadó s kiirtó, — a hazának 82 százados historiájátóli megfosztását és annak a tudatlan néptömeg rakonczátlan indulatait fölriasztó politikai kalandorok zsarnoki bilincseibe verését a „repealt“ a separatismust mondja ki, egy olly alkotmány felállítását tervezvén , melly az ismeretes földnek egyetlen egy nemzeténél sem áll fen és nem állott fen soha és sehol máskint, mint a nemzetek életét tekintve csak kevés perczek, a forradalmak dúlásának perczei alatt; és ti minden életnek, minden históriának, minden emberi kísérletnek gúnyjává állandó státusépületi mintakint ezen gyakorolhatlanságokkkal komolyan foglalkoztok! ?.. Erdélyi országgyűlés. (LXXXIIIdik országos ülésben sept. 3-kán 1) a nem-nemesek fel- és alperességéröl, 2) Strassó és Hunyadmegye, 3) Mármarosmegye és Radna-vidéke közti határjárásról szóló s ő felsége által megerősítve leküldött törvényczikkeket a kir. és rr. minden észrevétel nélkül elfogadták. Ezután az adónem nevelését biztositó törvényjavaslat latin szövege len megállítva s szokott módon a k. kormányszékhez átküldve. S most tanácskozás alá került a magyar nyelv, honosítottak iránti s több a jelen országgyűlésről fejedelmi szentesítés végett felterjesztendő törvényjavaslatok beczikkelyezési terve és előszava (formula inarticulationis et praefatio.) Az itélőmesteri szerkezetben nehány törvényjavaslatnak czime is említve lévén, némellyek olly átalános értelmű bevezetést javasoltak, melly alá a jelen országgyűlésről szentesítés végett netalán később is felterjesztendő minden czikkek is sorolhatók legyenek. A többség akarata azonban oda központosul, miszerint nehogy a múlt országgyűléseken,tárgyalts elgek, megerősítése után most csak fejedelmi szentesítés végett felterjesztendő törvényczikkek ünnepélyes alakbani leküldése a jelen élőbeszéd tartalma miatt, addig késsék, míg a jelen országgyűlésen keletkezett és keletkezendő törvényjavaslatok, is fejedelmi szentesítést fognának nyerni, a mostani praefatioban csak a múlt országgyűlésen kelt s most szentesítés végett fölküldendő törvényczikkek legyenek álalánosan említve. Következett a hunyad- és biharmegyei szélek kijártatására múlt országos ülésben elvileg meghatározott bizottság választása. A választás szokott módon titkos szavazással történt. Szavazók száma 104. Többséget nyertek : b. Wesselényi Farkas, Macskási Pál főispánok; b. Bánffy Albert főisp. kettes; Donáth Sándor közügyig.; gr. Mikes János k. h.; Kozma Imre hr. biró; Zeyk Károly Kolozsm., Bagosi Sándor Krasznamegye, Antal Imre Marosszék, Molnár Károly Szászvárosszék, és Méhes Sámuel Kolozsvár követei. Végre a k. kormányszék az ujonczállitási második törvényjavaslatra vonatkozó következő észrevételei kerültek vitatás alá: „Ezen ujonczállitás módjáról a törvénynek nem csak a mostani esetre alkalmazandónak, hanem azutáni időkre is az előfordulandó esetekben szolgálandónak kelletvén lenni, tekintve a kk. és rr. az újonczok megajánlásáról közelebbről mult hónap 4-dikéről fölküldött feliratukban foglalt azon nyilatkozatot is, melly szc- 578