Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-22 / 578. szám

Mind­ezek után, mi Pest, Pilis, és Zsolt tör­vényesen egyesült vármegyei karok és rendek fö­­herczegségednek, úgy is mint szeretve tisztelt fő­ispánunknak magas kegyeibe magunkat ajánlván, kérjük egyszersmind császári királyi föherczegsége­­det, fogadja kegyesen ezen ünnepies beiktatásá­nál korlátot alig ismerő örvendezésünket s azon legforróbb óhajtásunkat, vajha­ mindazon malasz­­tokat s áldásokat, mellyekkel császári királyi fö­­herczegségednek dicső körútját a hiv magyar nép országszerte legbuzgóbb szívből behintette, árassza bőven az egek ura császári királyi föherczegséged­­re, hogy dicsőült atyja korát elérvén, sőt azt túlha­ladván, mindenkori jólétben örömmel szedhesse s gyö­nyörrel élvezhesse szakadatlan fáradozásainak érett gyümölcseit, e vármegye pedig s az egész haza csá­szári királyi föherczegségedben a királyi szék táma­szát, magyar hazánk s nemzetiségünk őrangyalát, a tanácskozásokban s teendőkben ritka bölcseségü fővezérét, a közboldogság fénycsillagát évek hosszú során által üdvözölhesse, szünetlen buzgósággal áldhassa s éljenezhesse. Nógráditól. Oct. 19. Követ választásunk vég­­hezment. Károlyi János szerelve tisztelt első al­ispánunk mind a két pártnak egyik kijelöltje lévén, miszerint közakarattal megválasztatott, de annál na­gyobb harczot vívtunk olly ritka, nagylelkű, nemes két egyén irányában, kik majd nem egyenlők elv­ben, akaratban, tehetségben, és hazafiuságban, s ha talán van még is különbség köztük , ez legföl­jebb az előadási modorban lehet; é­s ekép a két hatalmas pártot nem annyira az ügy, mint a sze­mély iránti érdek vezérlé nemes lelkesültségében, melly nagyszerű küzdelem olly magas fokát érte, minőhöz hasonlóra még nem emlékezünk. A válasz­tást természetesen korteskedés előzte meg, s hogy igazat szóljunk, — ámbár ez a liberális párt részé­ről még a sz. istváni gyűlések alatt tört ki — de egy időre megszűnt, s inkább alattomban, mint nyilvánosan működik, talán csak azért, hogy an­nál nagyobb erővel léphessen föl ismét — ezt azon­ban a conservativek hasznukra fordítván , mindene­ket elkövettek, hogy czért érhessenek, minek, olly egyén irányában, minő az ellenzékiek kijelöltje volt, múlhatlanul megtenniük kelle, ha csak a bizonyos győzelmet önkénytesen oda engedni nem akarok. — A választás napján a megye terét elfoglalák a liberálisok, a conservativ pártcsak akkor vonult a me­gye udvarába, midőn a — superflua cautelaul — fölállított katonaság az előbbieket a jobb oldalra?— cordon által — elkülönzé. A választás előtt, alatt, és után történtek ugyan szóbeli vitatkozások, és sze­mélyeskedések, de ez olly hevült állapotban, mi­n­t illy alkalommal a nagy tűz szokott kitörni — figyelmet sem érdemel. — A választás járásonkint d. e. 11 órakor kezdődik, s — mind a két párt ré­széröl a küldöttség által igényelt rostálgatás miatt — éjszakai 11 óra után végződött; a diadal utcsó per­­czig bizonytalanságban állott, de nem csoda, midőn a nagyszerű munkálat befejezésével a szavazatok fölolvasása után 3144 szavazat közöl csupán tizzel fölözé meg egyik párt a másikat, ugyan­is: Ku­­binyi Ferencz 1567, Dessewffy Jób pedig 1577 voksot nyert, miszerint ez utóbbi, mint a conser­vativek kijelöltje, neveztetvén ki, s ekép jövendő­beli követeink lesznek: Károlyi János, és Des­sewffy Jób. (Beküldetett.) A. J. Zemplénből, g. A. Ujhely,oct. 17kén. Zemplén­­megyének rendei a közelgő országgyűlésre követeiket elküldendők, f. hó 14kére gyülekeztek össze egy tar­tandó rendkívüli közgyűlésre, melly alkalommal egy­szersmind az országgyűlési követek megválasztása vala kitűzve, a főispáni helyettes midőn megérke­­zék, mindenek a legnagyobb rendben valának, melly politikai csendnek a volt egyedüli oka, hogy az ellenzéki követjelöltek ellenében senki a con­servativek részéről föl nem lépett s az intimidált conservativpárt teljes politikai semlegességbe süly­­lyedve, pusztán nézője volt a történteknek, a mik voltak azon okok, mellyek Zemplénnek illy nyom­­masztó politikai helyezetét előidézték, már előbbeni tudósításainkban némileg megérintvén, azoknak bővebbi fejtegetésébe bocsátkozni ezúttal nem kí­vánunk. Adja az ég, hogy a közelgő országgyűlé­sen a hon­atyák a legjobb fejedelem szándékait s királyi intéseit szivökre véve, oda intézzék törekvé­seiket, hogy a pártok tusáiból végre is az üdvös egyetértés és kölcsönös bizodalom forrása fakad­ván föl, annak politikai kifolyása üdvös eredményt árasszon a haladás és polgárisodás nemesebb élvei után sóvárgó egész édes hazánkra !.. A rendkívüli közgyűlést főispáni helyettesünk megnyitván, midőn a számosan megjelent rendeket üdvözölné, egyszersmind azon való örömét nyilvánitá, miszerint a legjobb fejede­lem Magyarország iránti atyai hajlamo­s törvények fönn­tartása iránti kegyeletének bizonyságául jövő hé­tkére közországgyű­lést hirdetvén, annak tárgyául a dicsőült örök hálával kisért nádor helyébe, másnak válasz­tását tűzvén ki, — egyszersmind kedves álk­álmul leend Zemplénmegye rendeinek is azon közhatáro­­zatukat, miszszerint a nagy elhunyt dicső erényei­nek méltó örökösét, István királyi helytartót, — ki már is az összes nemzet hő szereldét bírja, — al­kotmány rendelte után is nádorrá választhatni — ennek folytában a 17,002 sz. a. kelt kegyelmes kir. meghívó levél fölolvastatván és hódolattal fogadtat­ván, annak következtében a főispáni helyettes föl­­szólitá a rendeket, hogy a követek választásához fog­nának, egyszersmind a szükség esetében a szavazat­­szedő küldöttséget is kinevezvén, — melly elnöki fölszólitásra az egybegyült rendek egybehangzólag egyedül a Lónyay Gábor nevét hangoztatván, illy módon a főispáni helyettes összes bizalommal elválasztott követnek Lónyay Gábor táblabirót ■— ezután ismét egybehangzólag csak az Andrássy név kiáltatván föl, az elnök szintén közbizodalom­­mal elválasztott gróf Andrássy Gyula tbirót a megye másik követéül hasonlólag kijelentette , kik is a szokott hitet letevén, a megye rendeinek bizodalmát hálásan megköszönték — e jeles két fér­fiú , kikben Zemplén megye képviselőit szemléli, úgy hisszük, nagyszerű küldetésüknek kitelhetőleg meg fog felelni; a szelidlelkű és mérsékelt Lónyay Gá­­bo­r tekintetbe fogja azt is venni, hogy őt a conservativ párt már ez előtt két ízben közbizodalommal orszá­gos követül választotta — és nem volt oka ezen pártnak e tettet soha megbánnia; — az ifjú gróf, ki­nek szép esze mellett jó szive is van, úgy vagyunk meggyőződve: — ellenzéki heve mellett is fogja tudni magát mérsékleni ott, hol a haza java forog kérdésben. Másnap a követi utasításokat dolgozó kül­döttség jegyzőkönyvének még közgyűlésileg nem tárgyalt pontjai kerülvén köztanácskozás alá, midőn annak a Ludovicaeára vonatkozó azon pontja olvas­tatnék föl, hogy t. i. az alapítók értelmében szorgal­mazzák a követek, hogy azon országos katonai in­tézet minél előbb létezésének örülhessen — K. G. fösz.bíró azon indítványt tette, hogy az arra aján­lott tőkepénz inkább Polytechnicumra fordittassék; ezen indítványt pártolta gróf V. K. is; — azonban a vendégképen megyénkben megjelent népszónok B. J. élénk színekkel adá elő, hogy az intézet katonai jellemének álomkórságábeli fölébresztésére elmulha­­tatlan szükséges a katonai intézet minél előbbi létre jövetele, és más nyomos tudva levő nézeteket is fejtvén ki — a küldöttségi javalat közgyűlésileg is megállapittatott. 2szor. Az évenkinti országgyűlés szorgalmazása is utasításba adatott. 3szor. A parádi botrány megvizsgálását ezélzó kormányi ren­delet sérelmesnek találtatván, a megyének e részbeni aggodalma az országgyűlésen a követek által szintén előterjesztetni rendeltetett. F­dszer Az erdélyi ré­szek visszacsatolását tárgyalólag elhatároztatott, hogy a követek egy erdély-rendeiveli értekezési országos biztosság kineveztetését szorgalmazzák — hogy az 1836: 21. t. sz. végrehajtását valahára ér­vényesen foganatba venni lehessen. — 5ször A Tisza és többi folyamok szabályozására országos se­gedelem eszközöltessék. — Végre tapasztalás vé­gett az országgyülésrei küldendő ifjak 1gen ez út­tal megválasztatván — nagyon óhajlanak, hogy ők a közvélemény szerepezése helyett, alapos tudomány­szerzés után látnának, hogy eltöltött idejöket meg­bánni ne lennének kénytelenek.—Legutóbb midőn az országgyűlési költségek kivetését tárgyazó indítvány szóba jött volna, közönséges panasz tétetett a legtör­vénytelenebb és leghibásabb összeírás ellen — melly hibás összeírás hogy kiigaziltassék, másod alispán el­nöklete alatt egy megyei küldöttségnek tétetett kö­telességül. — Erdélyi országgyűlés A XCIV. országos ülésben October 11-dikén elnök Ő nagyméltósága, miután úgy értette, hogy az úrbéri törvényczikkek­­kel még nincsenek készen, a karok és rendek két a „partium“ ügyének tárgyalására kíván föl, kö­vetkezőleg mondotta ki a határozatot. A mai ta­nácskozás tárgya iránt némi csekély eltéréseken kí­vül , mellyeket kijelentése végén fog szóló elnök érinteni, e teremben egyes értelem nyilvánult, melly úgy látja , következőkben öszpontosul. Értésekre esvén a ki. és írnek, miszerint a partiumi törvény­hatóságokhoz a testvérhoni országgyűlésre meghívó kir. levél érkezett, és követválasztások iránt rendel­kezés létetett, fölhiva érzik magukat minden törvé­nyes utat és módot megkísérteni a végett, hogy az említett részeknek e hontóli elszakasztása meg ne történjék. E czélból alázatos fölirattal járulnak ő fel­sége elébe, mellyben hivatkozva mindazon diploma­­ticai és törvényes adatokra , miket e tárgyban két országgyűlésről tett fölterjesztéseikben elősoroltak, és fölfejtvén, mikép a részek elszakasztása Erdély­nek politikai létezését semmisítné meg, a midőn egyfelől a törvényhozó testületben az azt alkotó e­­lemek közti súlyegyént forgatná föl, másfelől ország­­gazdászati tekintetben adó, ujonczállítás és országos közjövedelmekre nézve fogna zavart előidézni, ki­jelentik , hogy részükről a partium elszakasztá­­sában meg nem egyeznek, és kérik ő felségét, hogy Erdélynek a Leop, dipl. és számos törvények által biztosított épségben tartását fenyegető veszélyt eltávolitni méltóztassék , remény táplálván a kb. és rr-ket, hogy akkor, midőn ő felsége erdélyi hűt a­­lattvalóit több nevezetes jogaik elismerésével ke­­gyelmeskedett szerencséltetni, nem fogja megenged­ni Erdély alkotmányos létének összeromlását. Azon­ban a két magyar hon egyesülése fölötti egyezke­désektől a kk. és rr. nem lévén idegenek, méltóz­tassék ő felsége Magyarország részéről országos bi­zottság kinevezése iránt rendelkezni, mellyel az e tárgyban is terv­dolgozással megbízott erdélyi rendsz. bizottság kölcsönösen értekezvén, javaslatot készítsen az egyesülés minő feltételek alatti létesülhetéséről. E javaslat a törvényhatóságok kihallgatása után fog­ván országos tárgyalás alá kerülni. Kijelentik továb­bá a kk. és rr. e föliratban, mikép sem az 1836. 21 , sem azon t. czikket, mellyre az idézetben hi­vatkozás történik, Erdélyre nézve kötelezőnek el nem ismerik. Egy más föliratot István cs. kir. fö­­herczeg m­. kir. helytartó ö fönsége elébe határoz­tak a kir. és rr. terjeszteni. E föliratban, a partium elszakasztása elleni adatok rövid elősorolása mellett, nyilvánitandják azon szilárd reményüket, miként a­­zon pillanat, melly ö fönsége megjelenésével a test­vérhon nagggyá és boldoggá tételének korszakát nyitja meg, nem támaszthat részt Erdély alkotmá­nyos egén, és hogy ö fönségében, kihez a test­vérhon annyi magasztos reményt csatol, Erdélynek is alkotmányos léte legfőbb pártolóra kell számíta­ni. És kijelentik végre, hogy a két hon egyesü­lése tárgyában csak úgy reménylhetnek sikeres lépé­seket tehetni, ha Erdély csonkítása által a két hon közti testvéri bizalom és rokonszenv meg nem rendittetik s nem lesz megfosztva Erdély olly kie­gészítő részétől, melly a nagy munka végrehajtásá­ban valamint egyfelől igen fontos tényezőül szolgálna, úgy más felöl nélküle talán az egyezkedésbeni erélyes és sikerre vezető föllépésre szükséges tekintélye és nyomatéka fogna csorbát szenvedni. Ezen elveket határozták a kk. és rr. a két feliratban kifejteni. E mellett kimondották, miszerint az egyesületi hitnél fogva elvárják a partiumi t.hatóságoktól, hogy a ma­gyarhoni országgyűlésre nem fognak követeket kül­deni. A többség nézetei ezen előadottakban öszpon­­tosultak. Most már az eltérő véleményeket említi meg szóló elnök. Némellyek azt kívánták, hogy az egyesülési terv dolgozását ne a rendsz., hanem egy most választandó új bizottságnak tegyék kötelessé­gévé. Erre nézve szóló elnöknek magán­nézete is az, miként e bizottságnak bajosan lehetvén előbb, mint a jelen országgyűlés utáni időközben működni, ez­t iige kb­. megerősítése nélkül nem történhetnék, a­mi aztán hosszadalmasabb eljárás. A­mi illeti azon különbséget, miszerint némellyek azt kívánták ki­mondani, hogy Erdély bizonyos föltételek alatt haj­landó az egyesülésre, mások ellenben a bizottság kinevezésén kívül semmi elvet nem akartak fölállít­­ni, úgy véli szóló elnök, hogy talán jó lesz meg­maradni a múlt országgyűlés e tárgybeli határozata mellett. Fogaras v. köv. kérdi: benne van e a hatá­rozatban, hogy Erdély hajlandó az egyesülésre, vagy nincs ? Különben semmit sem tettünk. Kolozsm. köv. úgy véli, a kk. és rv. most két elv kimon­dásával mentek tovább, mint a múlt országgyűlés: egyik az egyesülési hajlam nyilvánítása, másik a bizottságnak a magyarhonivali egyezkedésre való u­­tasitása. Elnök: Ez az általa kijelentett végzéssel egyre megy ki, miután olly tárgyal, melly elvileg 671

Next