Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-09-21 / 560. szám

560­ szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal fi frt, postán hetenkint kétszer küldve fi frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 fit 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. ETirsi Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiatya Özvegye-Kedd sept. 21. Előfizethetni minden cs­ kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. A­­Nemzed u­jság* folyó évi october-decem­beri évnegyedes folyamára előfizethetni helyben 2 ft 48 krral, postán kétszeri küldéssel 3 ft 42 krral, — négyszeri küldéssel pedig 4 ft 6 krral pengő pénzben. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előlépte­tések. Halálozások. — A királyi helytartó körútja. (Nagy- Károly, Arad). — Törvényhatósági tudósítások. Pozsonyból (közgyűlés.) — Erdélyi országgyűlés. (LXXXVI. országos ülés). — A takarékpénztárakról átalá­­nosan. (Vége). Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Két szicziliai királyság. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége a zágrábi székes káptalanban a következő kanonokokat, u. m. Bierling Jánost éneklő ka­nonokká , Haramusztek Józsefet császmai préposttá, M­i­h­­­c­s Mihályt székesegyházi, Vukanovich Antalt du­­biczi, Hochreitner Izidort kamarczi, Vuk­ovi­ch Mátét goriczi, Vukassevich Antalt kemleki, Kelemen Mi­hályt vaskai, Király Jánost császmai, Pendel­in Imrét urbóczi, és Roch­ich Ignáczot turopolyai főesperesekké; végre Martinchevich Ignácz nedeliczi plébánost, S­u­p­r­á­k Pál belleczi plébánost és Moyses István bölcsészettanitót a zágrábi káptalan kanonokivá kinevezni legkegyelmesebben méltoztatott. A nagy m. kir. udv. kinstár Berzeviczky Flóri előlép­tetése által megürült turia-remetei kincstári ispán-állomásra saját kivonata következtében R­u­tt­n­e­r Ferdinand eddigi uszoki kincstári ispánt helyezte át. A nungu­m kir. udv. kincstár a pozsonyi k. sóhivatalnál ürességben levő ellenőrködő mázsamesteri állomásra Szabó József szatmári ellenőrködő sómázsálót alkalmazá. Dr. Rosen­feld József, pesti gyakorló orvos, a porosz kir. erfurti akadémia, és az erlangai orvosi és természettani társaság tagjává választatott. Gyászhir Egerből. F. he­sökén Ruttner Ferencz dalmi vál. püspök, érseki helyetnek, az egri főkáptalan nagyprépostja, 50 éves áldozár, néhány héti máj-sorvály következtében, élte 75dik évében a haldoklók szentségeinek buzgó fölvétele után a jobb életre szenderült át.­­ Benne az egyház és megye erélyes, kitörő buzgalmu és példás életű tagját, — a státus hű polgárát, az emberiség kegyes jól­­tevőjét veszté.— Végrendeletében, mellyet a barátság és szenvedő emberiség oltárán még éltében tett áldozatai a szokottnál kevesebb öszvegyre szorítottak, — r.°^0[?.a‘ az üdvös czélu intézetek némi fölsegélésén kívül különös figyel­met érdemel, hogy hold. e. elődje Raj­ner Károly által czélzott, s e végre dús tőkével megkezdett egri apácza­­zárdának gyarapításáról megemlékezett, — úgy szinte mint lehető legbuzgóbb pap, saját tapasztalásán okulva: mennyi üdv, áldás, testi és lelki nyugalom háramlik a poenitentia­­tartás szentségének czélszerű és fáradhatlan kiszolgáltatásá­ból; e czélból egy állandó lelki atyának állomását hagyo­mányig díjazva alapította meg. Adja az ég, hogy e kedves eszméje, mellyen élte folytán lelkében csüggött, óhajtása szerint valósuljon , s minden gyóntató lelkészt az ő szelleme lengjen körül!­. Ravatalára a hála és részvét könyeket hullat; — teste elvitetik előlünk, de emléke élni fog ben­nünk, s imát fakaszt a szív mélyéből érte, — hogy az Isten mint hű szolgáját jutalmazza meg! Klampaczky Alajos, hitszónok. Szitányi Ullmann Móricz János, sz. Gergely pápai rend keresztes vitéze, több megye táblabirája, sz. kir. Pest város választott polgára, sept-­lödikén délelőtt 8­­2 órakor, szélhüdés következtében, életének 65dik évében, rögtön meghalt. A királyi helytartó komija, *) Szalmáéból. Nagy-Károly, sept. 13. September ódikán kez­dett közgyűlésünket egy rendkívüli körülmény neve­zetesük S miután közfigyelmünket legméltóbban ez voná magára, kedves lisztemnek tartom én is a tárgyalások chronológiai elősorolása mellőzésével, er­ről kezdem­ jelentésemet. E közgyűlés folyama alatt f. hó­skén jelent meg István főlg kir. helytartó székvárosunkban Nagy-Károlyban , melly alkalom Szatmármegyében korszakot képez, melly örök emlékű maradand. Hogy megyénk még a múlt augustus 2-i köz­gyűlésből egy választmányt küldött ki, melly kirá­lyi helytartó ő fenségének e megyébeni megjelené­sekor tőlünk telhetőleg illő elfogadási ünnepélyt ren­dezzen ; ezt annak idejében nyilvánosan megemlítet­tem. A választmány eljárt, tervet adott, a gyakor­lati kivitelt pedig körülményszerinti változtathatások­­kal, tagjai közöl az első alispánra bízta, ki e meg­bízatásnak — mint várni leh­ete —jelesen megfelelt. September 9-én már jókor reggel, midőn az útterv szerint ö fönsége Lónyáról, megyénkbe át­jövendő volt, első alispánunk vezérlete mellett 14 kocsin a megye előkelőbbjeiből álló fényes küldött­ség várakozott megyénknek Bereg felől eső Vitka helység határszélén ö fönségére, ki azonban elkés­vén előbb végzett útjainál, az idejében érkezett fu­tár tudósítása nyomán, megyénk határába csak dél­utáni 5 óra tájban léphető, hol taraczkok durrogásai közt a legöszintébb hódolatát fogadá el e megyének első alispána ajkairól. Innen a magas vendéget 24 kék inges és gatyás lovas banderisták s egy pár megyei lovas legények vezeték Ecsed városáig, hol gr. Károlyi György, maga még ebéddel várni készült, de most késő estre 6 percznyi idő alatt, mig t. i. a fogatok ki s be ragasztalak, végezvén ö fönsége estebédjét, más 24 egyénből álló bandériumnak, mel­lyet mint az elsőt is megyei tisztviselő vezetett, elő­­lovaglása mellett, egészen Nagy-Károly város szé­léig haladt, hova ágyuhangok mellett érkezvén, ott ismét egy küldöttség üdvözölte, mi alatt a megyei várnagy 8 legénnyel, 200 főnyi kék bőruhájú ban­dérium, n.károlyi polgárság, 30 adózó, és a nagy­károlyi külön egyenruhája nemesség — mindnyájan lóháton tisztelkedvén, ö­zönségét, kocsija elébe for­dulva, vezeték be a városba; 10 fényesen öltözött testőröket képező fiatalok pedig a kocsi oldala mel­lett kisérvén, így haladott a városon sorban fölál­lított, városi, megyei, zsidósági és grófi­ lámpák fényében úszó s pompásan készített — diadalivek alatt, kivilágított utczákon végig; helyére a gróf Károlyi György ő mlga kastélyába éjféli 11 órakor érkez­vén meg. Hogy a magas vendégnek beérkeztét foly­tonos „éljen“ üdvkiáltás kisérte, emlitni is fölösleges. A kastélyba beszállta után csak hamar üdvözölte az az ide nevezett küldöttség, másod alispánunk szó­noklata mellett, mit ö fönsége, mint mindeniket, nyá­jasan fogadni méltóztatott. Másnap tőkén tisztelgett ö fönségénél az egész megye, tolmácsolván hódo­latát főispáni helyettes ur, (bárha főispánunk m mga is jelen volt) s jelen lévén pártszinkülönbség nél­kül a legelőkelőbb megyefiak diszöltözetben. Rövid, de velős tartalmú beszédében főispáni helyettes ur elmondá megyénknek királyi helytartó ö fönsége iránti mély hódolatát; elmondá, hogy megyénk egyik azok közöl, mellyek a megdicsőült nádornak magyar hazánk iránt elenyészhetlen érdemeit buz­gón tisztelvén, annak reményteljes fia iránt is a leg­forróbb tisztelettel ragaszkodik; mihez képest a fön­­séges kir. helytartónak jövő országgyűlésen nádor­rá választására nézve utasítását régen följegyzette, melly megyének öröme, mivel most ö fönségét sze­mélyesen saját körében üdvözölheti, határtalan — majd azt ö fönségének magas kegyeibe ajánlván, az ő életére sok áldást kívánt. Perczekig nyúló „él­­jeniek fogadták a föherczeget az elfogadási terem­ben első kiléptekor, ollyanok szakiták félbe többször a szónok­a­nga beszédét, ollyanok rekeszték azt *) Debreczen és nagyváradi rendes levelezőink ő fönsége körútjáról szóló tudósításait, nem tudjuk, mi oknál fogva, eddig elő még nem vettük. Szerk. Gyás­il­ir. KOPÁCSY JÓZSEF MagyarországK­ezcsseg-primása nincs Folyó hó 18kán vi­rád­óra 31/2 órakor epés csúzos láz következtében, a halotti szentségekkel ellátva, áldásos élte 7edik évében a jobb élet­re á­tsz­end­erült!... A bánat leverő érzelmeivel s a legméltóbb fájdalom súlyával Írjuk e szomorú hirt, melly nemcsak a magyar anya­­szentegyházat magas előjárójától, nemcsak a királyt egyik leghívebb s legbölcsebb tanácsosától, nemcsak a nemzetet egyik legnagyobb polgárától, de magát az összes keresztény ügyet egyik legjelesebb bajnokától fosztja meg!.... Milly lelki nagyság, milly magasztos szellem, milly műveit kedély, példás élet, önmegtagadó szorgalom s terjedt tudomány kívántatok ahoz, hogy a polgári társaság azon osztályából, mellyben az elhunyt nagy férfiú született, az anyaszentegyház­i polgárzat kebelében azon helyig emelkedjék föl, mellyel élte végnapjaiban betöltött! És pedig úgy töltött be, hogy nem annyira magas állása adott fényt egyéniségének, de egyénisége dicsőítette magas állását! És e nagy férfiú nincs többé!... Hogy mi volt e hazájának s az emberiségnek, miután üdvös működéseit az önmagát meg­tagadó apostoli szerénység fátyola alá rejté mindenkor, s igy titokban gyakorló áldásos jótékonyságait; csak most, midőn nincs többé, fogja leginkább tudni s érezni a hon! Szabad legyen tehát ezekről más alkalommal szólanunk, most fájdalmaink közepette erre különben is elégtelenek vagyunk!... Az anyaszentegyház, a fejedelem és haza bánata kiséri e nagy férfiút sírjába s áldásaik környezik emlékét. Ha van e leverő pillanatban vagy, melly az anyaszentegyház, a fejedelem és haza érdekében egyiránt kél a nemzet kebelében, az nem lehet más, mint hogy azon súlyos csapást, mellyet a magas férfiú elhunyta mind a háromnak okozott, ő apostoli felsége legkegyelmesebb királyunk, legmagasb bölcseségénél fogva, az által enyhíteni méltóztatnék, hogy azon apostoli erényekkel tündöklő férfiak közöl, kiket az anyaszentegyház magyarországi elöjáróiban beír, valamelyiket az örökemlékű boldogult roppant fontosságú helyére minél előbb emelni kegyelmeskednék. A nagy elhunyt tetemei folyó hó 22kén fognak örök nyughelyükre tétetni az esztergomi érseki sírboltban. Adjon az ég több illy elöjárót az anyaszentegyháznak; illy magasztos polgárt a magyar hazának; illy nemes egyéniséget az emberiségnek, s illy jóltevő nemzet a szükölködöknek!.... Emléke örök és áldásos leend a nemzet szivében, s egy ország óhajtása: béke lebegjen hamvai fölött!"

Next