Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-10 / 571. szám
Negyvenkettedik év. 571 szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 0 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik ravidon kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Vasárnap oktol). 10. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 4!8. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelük a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. ANemzet Újság* folyó évi october-decemberi évnegyedles folyamára még folyvást előfizethetni helyben házhozhordással 2 ft 48 krral, borítékban 3 ft, postán kétszeri küldéssel 3 ft 42 krral, négyszeri küldéssel pedig 4 ft 6 krral pengő pénzben. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halálozás. — A királyi helytartó körútja. (Pozsony. Pozsega). — Káptalani követválasztások. — Erdélyi országgyűlés. (XC. országos ülés). — A József-emlékegyesülettől. — Fölvilágositás. — Ausztria. Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország-Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részv. átkebete. Lolteriahuzás. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. a cs. kir. ap. felsége Szalay István magyar kir. helytartósági fogalmazót ugyanazon kormányhivatalnál számfölötti titoknokká kinevezni kegyelmesen méltoztatott. Németh János, iglói k.sómázsamester, folyó évi September 23dikán meghalálozott. A királyi helytartó körutja: Pozsony. Oct. 3-kán viradt föl reánk az óhajtva várt nap , mellyen fönséges István királyi helytartó e főherczegségét városunk falai közt láthatók s üdvözölhető!?. Az eső, mintha hűteni akarta volna az örömittas lakosok közszeretetü királyi helytartónk iránti hevét, folyvást esett; de daczára e szűnni nem akaró esőnek, a hullámzó minden rangú, nemes korú néptömeg, örömét nyilvánítandó , a hon magas kedvemének látására sietett. Délelőtti 11 órát ütött, s az örömrajongó lakosok látványa a legfőbb fokra hágott. A megye határán Jankó Mihály első alispán vezérlete alatti lovas küldöttség fogadá ö fönségét, a város határán pedig, túl a ligeten, a városi küldöttség által üdvözöltetett magas vendégünk. Ezen küldöttségek kíséretében érkezett 11 óra után városunkba a diszmenet, mellynek csillaga , ö fönsége vala. A tolongó népsokaságtól elfoglalt utczák , mellyeken ö fönsége keresztül ment, ünnepélyesen valónak földiszitve, hol egyszersmind az egyenruhás polgári őrsereg sorai foglalák el tisztelgő helyüket. Ezek között elhaladva, a sétatért diszitett pompás diadalív alatt kelt át ö fönsége, s a nép szűnni nem akaró örömnyilatkozatai s szívből fakadt harsány éljenei között nyílt kocsiban a megye házához ért ö fönsége, hol a számára kitüzött első alispáni lakban megszállt. A megye házánál a megyei küldöttség tévé tisztelgő hódolatát, melly alkalommal ennek vezére gróf P. F. L. önmaga illy szavakkal üdvözlő a magas vendéget: „Cs. kir. fönség! Örömmel üdvözlöm cs. kir. fönségedet Pozsonymegye határiban s legnagyobb szerencsémnek tartom a karolt és rendelt nevében kijelenteni, mikép Pozsonymegye teljes mértékben osztozik azon átalános örömben, mellyel koronás királyunk ő felsége honunkat megvigasztaló, midőn addig is, mig az országnak alkalom adathatnék osztatlan kivonatának ünnepélyes kijelentésére, kegyes volt a hazának átengedni cs. kir. fönségedet, ki nagy szülőjétől öröklött erényeinél és magas helyzeténél fogva egyedül képes újjászületésnek elébe siető honunkat a fölvirágzási pályán óhajtott czélhoz vezérleni. Fogadja cs. kir. fönséged magas kegyeibe megyénket, és a tisztelkedö megyei választmányt, mellyet ezennel bemutatni vagyon szerencsém.“ Mire ö fönsége nyájas leereszkedéssel ekkép válaszolt: „Uraim! Üdvözlöm önöket azon városban, mellyben boldogult atyám 50 eves éveken át 11 or.gyűlés alatt elnöklött; üdvözlöm e ns megye rendeit, s ezen előttem már nem idegen város lakosit, mint ollyanokat, kikkel atyám éltében is többször találkozhatnom mindenkor kedves volt, s kik közt annál fogva egészen otthonosan érzem magamat. Kérem önöket uraim! ne felejtsék bennem a kezdőt,hanem tekintsék inkább fiát azon atyának,kinek emlékezete bennem mindig olly bús! s kihez önök olly határozott ragaszkodással viseltettek. — Köszönöm a méltóságodnak gr. ur azon szívességét, mellyel as Pozsonymegye rendeinek irántam viseltető hajlamát olly szépen festeni, s egyúttal fényes küldöttségét bemutatni szíveskedett; s a nemes rendektől pedig azt kérem és óhajtom, hogy azon szeretetet s bizodalmát, mellyel a méltóságod iránt folytonosan viseltesének, méltóságos családjára, és érdemteljes utódjára is (gr. Pálfy Móriczra mutatván) átvinni szíveskedjenek.“ — Dicsérettel legyen még itt megemlítve az egyenruhás polgári őrseregnek az eső daczára e napon tanúsított katonás magatartása, melly reggeltől délig — két sort képezve — a halászkapui diadalívtől egész a megye házáig volt fölállítva. Emelő e nap nevezetességét még, a két, eddig különvált „vadász“ és „lövész“ czimü polgársereg e mai napon történt vég óhajtott ünnepélyes egyesülése. —■ A küldöttségek fogadása után, mellyeknek ö fönsége rövid de velős magyar szavakkal válaszolt, — délutáni két órakor elhagyó ö fönsége városunkat, forró szerencsekivonalaink s a megyei küldöttség kíséretében útját a Duna jobb partján Bécs felé folytatandó. Isten vezérelje ö fönségét népboldogitó körútjában, Pozsegából. Múlt hétfén részesülünk azon szerencsében, mellyet olly sokáig epedve vártunk. Leirhallan az öröm, melly mindnyájunkat áthatott, midőn István főherczeg s kir. helytartó az érintett napon körünkbe érkezett. Amint ö fönsége Broodból a szomszéd gradiskai határőrvidéken keresztül — nem messze Pleternicztöl megyénk határába lépett át, C. P. diakovári káptalani főprépost vezérlete alatt kiküldött megyei küldöttség fogadta őt s a rendek nevében latin tartalomdús beszéddel üdvözölte, mire ö fönsége szinte latinul válaszolt. Pleternicztől a küldöttség s elölovagok kísérete mellett ö fönsége Pozsega felé sietett, s a város határszélén a városi küldöttség által olvasott beszéddel üdvözöltetett s ezután ö fönsége egészen a megyeházig sorban kiállított parasztok, polgárok s katonaság közt a városba tartó bemenetét. — A megyeháznál, mint ö fönsége szálló helyén, foisp. helyettes vezérlete alatt számos tagból álló megyei küldöttség tisztelkedett ö fönségének; a főispáni helyettes szabatos beszédben nyilvánitá azon benső örömet, mellyet az egész megye érez azon magas hegy fölött, miszerint ö fönsége ismerni akarván viszonyainkat, ezen fárasztó utat hozzánk megtevő. Ő fönsége erre válaszoló , hogy ő boldogult atyja dicső nyomdokait fogja követni s a hon javának előmozdítására minden lehetőt elkövetend. — Miután ő fönsége még a görög papságot, katonai kart s az itt összegyűlt városi küldöttséget is kegyesen elfogadd, a főispáni helyettes által adott ebédre ment, mellyen a főhivatalnokok s megyei tiszteken kívül néhány katonai s városi tisztviselő is jelen volt. Ebéd alatt ö fönsége valamennyi jelen voltak szivét megnyerő nyájassággal társalgott, helyettes önltga pedig ö felsége s a dicsően uralkodó ház egészségére áldomáspoharat emelt, vége felé első alispán politikai visszonyainkra mondott illő toasztot, melly úgy mint az első köztetszéssel fogadtatott. — Ebéd után ö fönsége ugyanazon ürömnyilvánitásoktól kisértetve Pakrácz felé vévé útját, hova őt a rendeken kívül különbféle osztályú nagy tömeg kiséré, hogy az ott tartandó ünnepélyen jelen lehessenek. Ö fönsége naplemente után szerencsésen megérkezett Pakráczba. Miután ö fönsége J. J. kir. kamarás lakában megszállott s az itt levő papi és megyei kisebb küldöttségeket elfogadta, ebédhez ült, hova öt kamarásan kivid a görög püspök, főisp. helyettes, az első alispán s a háziúr követeit. Vacsora után az ünnepélyes intézkedéseket méltóztatott ö fönsége megtekinteni. — Nem akarom itt a diadalíveket, a fényes kivilágítást, a virágot hintő kis leányok seregét, a tűzijátékokat s egyéb ünnepélyességet részletesen leírni; de nem hagyhatom ki azt, mi véleményem szerint ez ünnepély díszét igen emelő sözönségére is nagy befolyással volt, ez pedig az a romok kivilágítása s a nemzeti táncz. Épen egy százada, hogy ezen a város közepén fekvő s egykor a török ellen védfalul szolgált bástya, katonai őrségétől megúsztatván, a megyei hajdúk őrizete alá adatott. Egy százada csak, és a hatalmas bástya , melly egykor a törökök megrohanásait diadalmasan kiállotta, most romban hever! Csak a taraczkok durrogása emlékeztetett bennünket e roskadt épület egykori harczias természetére, melly most tömérdek lámpa fényébe uszva, meghatólag emelé az ünnepély nagyszerűségét. De különösen kitüntető a lovagias építmény szépségét a bengáli tűz, melly az egész környéket megvilágositotta, ö fönsége ügyeimét leginkább ez vonta magára, s miután kívül- és belülről megtekintő , magas tetszését nyilvánította fölötte. — A másik, mi ö fönsége ügyeimét magára vonta , a nemzeti tánczok. Ki e megyét nem ismeri, nem is gondolta volna , hogy a tót kolo mellett a magyar csárdást s a cseh polkát igazi magyarok s csehek tánczolták. Ezt az ünnepély rendezőjének köszönhetjük , ki üres úrbéri telkeire illy vegyes nemzetiségű lakosokat telepitett. Minden hazáját szerető honfi, főkép ha ujabbkori történeteinket ismeri, ezen különféle nemzetiségek a legnagyobb egyezségben történt örömkifakaríásait szemlélvén,alig tartózkodhatók meg azon óhajtástól, vajha a különféle nemzetiségű lakosok az egész hazában illy örvendetes egyezségben élnének. Úgy hiszszük, nem tévedünk, ha kimondjuk, hogy ö fönségét is épen e gondolat indította a tolongó sokaság közti megjelenésre. Ő fönsége minden nemzeti tánczot megtekintett s különös tetszését nyilvánitá azok fölött. A cseheknél kisé hosszabban mulatott, nemzeti nyelvükön beszélt velők, kérdezvén, mint tetszik nekik uj hazájok s több más dolgokról. A csehek tisztelettel s bizodalommal feleltek ö fönsége kérdéseire, sőt panaszt is emeltek az iránt, milly bajosan kapják meg a cseh hatóságoktól az elbocsátási engedelmet, mire ö fönsége megigéré közbenjárását s első alispán urat azonnal föl is szólító, hogy azon csehek neveit, kik elbocsátási engedményt még nem nyertek, terjessze elébe. — Minthogy ö fönsége még azon éjjel tovább szándékozott utazni, már esti 10 órakor elhagyott bennünket, miután a jelenlevőknek, főkép az ünnepélyeit rendezőjének magas tetszését nyilvánitni kegyes volt. Főisp. helyettes és első alipán az egész Okuczanig kísérték özönségét, honnan Jessenováczon át útját Károlyvárig folytatta. Kisérje őt leghöbb kivánatunk, adjon neki a mindenható hosszú életet, hogy hazánk javának előmozdításában sokáig működhessék. CB. H.) . Káptalani követválasztás. A pozsonyi társaskáptalan részéről folyó hótöstén Cherrier Miklós kir. tanácsos,és gróf Forgách Auguszt kanonokok választattak meg országgyűlési követekül. Erdélyi országgyűlés. A XC-ik országos ülésben oct. 1-én olvastatott föl mindenek előtt a k. kormányszék jelenlétében ő felségének sept. 23 án kelt k. kr. leirata (alább következik) a nem rég fölküldött urbér tárgyában, a hozzá mellékelt urbértörvénnyel együtt. Ezen leérkezett urb. törvény, terjedelmessége miatt, hogy a kit. és rt. minél előbb beírhassák, s minél hamarább tanácskozás alá vehessék, ki fog nyomatni. A k.l. leiratnak azon részét, melly megengedi, hogy már „ezen országgyűlésről a legfelsőbb fejedelmi szentesítés végett fölküldendő minden törvények magyar nyelven tér-