Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-01-02 / 618. szám

Kossuth Lajos- A codificationális munkálatok — milylyen a honosítás, is— olly természetűek lévén , mellyek hosszas hetekig tartó vitatkozást igényelnek, igen helyén látja Trencsénmegye indítványát a magyar nyelv iránt, annál is inkább, mivel e tárgynál a válaszfölirat letétele után megragadhatjuk az első alkalmat , mellyben — ellökve magunktól azon utat, mellyen a hála köpenye alatt a törvénytelen politikát akarták némellyek átcsusztatni, — ő felségének hálánkat kifejezhetjük, hogy annyi századok után ő szólott először magyarul a nemzethez, s ez által biztositá a nemzetet, hogy a magyar nyelv diplomatikai méltóságába tökéletesen visszahelyeztetik. — A trencséni indítvány egyébb részeit illetőleg szeretné, ha itt a teendőkre nézve eltájékoznák a BR. magukat az országgyűlésnek a magyar nyelv iránt tett fölterjesztéseiből, mellyek szerint jónak vélné, ha ezen fölterjesztések nyomán jobbágyi hódolattal megkérnők ő felségét, hogy a nemzetnek a magyar nyelvre nézve akkor nyújtott reményeit biztosítsa és sanctionálja. — A végvidéken azért nem oktatási nyelv a magyar, mert az ezt rendelő törvénynek végrehajtása két három embertől függ- különben is sok helyen a magyar nyelv csak azért nem volt oktatási nyelvül megalapítva, mivel egynémelly tanító nem tudott, csak diákul. Szeretné tudni, miért nem adnak az illyeneknek perisiót, hogy az illy egyének nyugalomba mehetnének. — Szóló fájdalommal tapasztalá, hogy a magyar nyelv iránti törvény a végvidéken nincs kihirdetve. Éhez adatul szóló egy esetet mond magáról, melly vele a végvidéken történt. Tanúbizonyságul fölhívhatná Bukkan város követét, ki ezen eseménynek — mint uritársa szinte részese volt. Az eset következő : ő a fiumei vasúttársaság érdekeiben a végvidéken keresztül utazván, midőn önigazolása végett a határszélen magyar útlevelét előmutatá, az artiszteki kapitány volt őket gyanúból 2 óráig letartóztatta, mig ti. tudomást nem szerzett magának az útlevél hitelessége felől. Ez magában ugyan nem nagy dolog volna,de mennyi fölakadás és hátramaradás történik mégis az illy letartóztatásokból. A gőzös otthagyja az embert, s aztán várhat 4—5 napig míg újra megérkezik a hajó. Persze aztán deprecálják őket ezen letartóztatás miatt, de mit ér az, ha az ember sokszor igen nagy kárral járó hátramaradásnak van kitéve. Szóló szomorú dolognak tartja azt is, mi az ország több vidékein a magyar útlevelek irányában történik, úgy, hogy sok helyeken nem csak hogy megóvja az embereket, sőt alkalmatlanságot szerez. Ne gondolják a BR., hogy ezt privát resensus szempontjából hozza föl, hanem valódi botrány gyanánt említi a következő ténvenyeket, mellyekre nézve az aldunai hajósok már petitiót is adtak be. Ezen szegény emberek mihelyt Péterváradatot elhagyják, a magyar útlevél miatt a leghotrányosabb méltánytalanságnak vannak kitéve. Eltekintvén azt, hogy a hajósoknak magyar útlevelüket itt némettel kell becserélni, 3—4 napig is elvárakoztatnak. Nem lehet képzelni sokszor ezen várakoztatásból mennyi kár háromlik reájuk. Azalatt a viz — mint tudni, — a Dráván leapad, s aztán sokszor e miatt 3 —4 hétig is ott vesztegelhetnek. — E két eset bizonyítja, hogy a végvidéken a magyar nyelv iránti törvény végre nem hajlatik. Ezt tehát a fölirásban átalánosan megemlítvén, a föntebbi két esetet példa gyanánt specialiter kitétetni kívánja. Szóló indítványa szerint tehát a magy. nyelv ügyében fölterjesztendő fölirás három részből állana: fő rész: a hála, mellyel a nemzet a miatt fejezne ki, hogy a fölség a magyar nyelvet fölkarolta. 2ik rész: a magyar nyelven eddig ejtett sérelmek. 3ik rész: teljesítetlen óhajtásunk a magyar nyelvre nézve; t. i. azon fölirási javaslatnak nem teljesülése, mellyet a BB. 1841ben december 13 án írtak föl ő fölségéhez.— Ezen kettő összekötéséből kitűnik, hogy mit kell tennünk, t. i. hogy vagy a föntebbi mód szerint eszközöljék a fölirást, vagy pedig átalánosságban először, s aztán a kivételeket hozzákapcsolván. Szeretné ha aztán itt példák is megemlittetnének. Azon sérelmet pedig mindenesetre fölhozandónak tartja, miről Temesv. követe, ha utasítása volna — többet szólhatna, 1.1. hogy a magyar nyelv használatát illetőleg a kincstári administratiohoz eltiltó parancs érkezett. — Szóló szerint a magyar nyelvnek átalános behozatalával igen sok haszon háromlanék a nemzetre. Csak egyet hoz föl, a magyar kamra sorsát: — mellyen ha végig tekint, fájdalom szállja meg. Itt azon alapot, hogy a felsőbb rangú tisztségekben mind külföldiek — legtöbbnyire németek vannak, a magyaroknak a legnyomorultabb állomásaik vannak, hogy alig tudnak megélni. Ha tehát ide a magyar nyelv behozatnék, az ügyes magyar egyéneknek existentiája, mindjárt előmozdítva volna ! — Mi a magyar jeleket, és a nemzeti szín használatát illeti, ebben csak nem fog a kormány valami veszélyes politikát látni, mert hiszen, micsoda politikailag fontos rejthetik abban, ha a kormány lemond a sárga-fekete színről, mi úgyis azonban egy udvari mosónő mécének ízlésétől származik. S itt szóló, elmondja hogy az miként jött használatba. Egy Edelspacher nevű aradi harminczadosnak (ki elvette egy udvari mosónő rokonát, s igy jutott e hivatalhoz) ugyanis eszébe jutott, a magyar czimert nagy diadal között levettetni, az ajtók és kapukat pedig a nemzeti szín helyett — mellyel festve volt — sárga-fekete színekkel bemázoltatá. A dolog csendesen volt egy ideig,hanem egyszer a camerae praeses fölhivatja Edelspachert Badara, kijelentvén neki e tény fölött különös tetszését, minek következtében megkérdő a harminczadost, hogy ezen érdem miatt akar e 10,000 váltóforintért 46 ezer hold földet aequndim Ezen tette a harminczadosnak illy gazdagon lévén megjutalmazva, kapta magát valamennyi harminczados, sótiszt stb. kezdték nyakra lőre a kapukat és ajtókat sárgafeketére festetni azon reményben , hogy ők is illy gazdag jutalmat kapnak. Ez tehát innét vette eredetét, és ő legalább igen reményű, hogy a kormány az illy inclavatiokhoz nem fog hozzá ragaszkodni.Még ellenben ránk nézve az illy külsőségek constakrozásától nagyban függ a nemzet érdeke! O tr-haj pártolja [kénesén indítványát a magyar nyévre nézve — átalánosságban Horvátországot illetőleg—szóló igen sajnálja, hogy a BR. eddig ez elnevezésre figyelemmel nem voltak midőn maga a kormány csak „partes adnexae“nak nevezi azt Ez csak az eszmetársulás utján jutott eszébe, midőn jelenleg kijelenti hogy a hivatalos levelezést Magyar- és Horvátország közt szite magyarrá kívánná megalapittatni; természetesen fölhagyván nekik azon szokást, miszerint beldolgaikat ezentúl is deák nyelven vezethessék (helyes, helyes.) Babarczy Antal Csongrád m. k. Trencsén követe elsorolta mit küldői a magyar nyelvre nézve kívánnak. A fölirás elintézését pedig a szerint gondolná legczélirányosabbnak, ha minden követ beadván e részben utasítását a kerületi jegyzőnek, ezeket a jegyző combinálva a múlt országgyűlési fölirási javaslatokkal egy egészet készitne, mit aztán a tanácskozás alkalmával pontonkint lehetne fölvenni, mi által a tanácskozás igen megkönnyittetnék. Elnök: kívánják a Rek? (helyes!)—Os égövi eh Meteit. E tárgyra nézve kijelentését jövőre föltartja magának. Jegyző: kéri a Reket, hogy a speciális adatokat a magyar nyelvre nézve adják be hozzája, miután e nélkül a felirati javaslatot nem szerkezheti. Erre Orgyay Titus kérdést intézett a Rekhez, hogy indítványát a jegyzőnek adja- e be, vagy pedig elmondja. Erre nagy lárma keletkezvén, a Rek egy része azt akarta, hogy indítványát a jegyzőnek adja be Pozsoy követe , másik része pedig kívánta, hogy tüstént adja elő.Ez utóbbiak kívánságát követve Olgyay előadó indítványát, melly abból állott, hogy küldői utasításukban a görög egyesültek, és nem egyesültek vallásszertartási könyveiket országos költségen magyarra fordíttatni akarják.Ezután Simon (Sopron k.) megjegyzé, hogy megyéje utasításában is több adat foglaltatik a magyar nyelvre nézve, a többi közt kiemelve lévén, hogy megyéje többször volt olly esetben, miszerint némelly törvényhatóságok hivatalos leveleiket az érthetlenség miatt retourkrózták. Ezután nagy, egy óráig tartó vita keletkezett az iránt,hogy a magyar nyelv ügyét tüstént tárgyalás alá vegyék-e vagy pedig továbbra halasszák azt, folytatván a honosítási törvényjavaslat fölötti tanácskozást. Azoknak kik a tüsténti tárgyalást akarták, élén Kossuth Lajos állott, kik pedig azt elhalasztani kívánták azoknak élén Csongrád, Thurocz és Marmaros állott, kivánataikat azon okokkal támogatván , miszerint illy fontos tárgy által egyszerre meglepetve, az indítványok minden felülről jővén, a tanácskozás olly labyrintussá válnék, mellyben alig tudná magát az ember tájékozni. Vita közben —igy szólott Bao gh Cornel Gyermek. Minden nemzetnek vannak kérdései, mellyek közviszhangra találnak, mellyekbe minden párt színezetek árnyéklatai egybe olvadnak, s illyen a szőnyegre hozott tárgy is, melly minden oldalruli pártolást teljes mértékben igénybe vesz, miután ezen alapszik a nemzetiség;—pártolom ugyan azért valamint küldöim meghagyása v igy meggyőzödése szerint Trencsén érdemes kinek indítványát, annak részletes ismétlésébe azonban bocsájtkozni nem kívánván, egyedül azt kívánom e helyen még megemlíteni, hogy küldőim a nemzetiség megerősítésére különösen óhajtják a magyar egyetemnek függetlenítését, arról lévén meggyőződve, hogy ennek biztosításánal fog leginkább biztosíttathatni az, hogy a magyar nyelv valahára kizárólagosan oktatási nyelv legyen, mitől annak meggyökeritése,kellő kimivelése,terjesztése—s következve ezekből maga a nemzetiség főleg függ!—a mi mindazonáltal a kérdésnek tárgyaltatását illeti, igenis megnyugszom abban, hogy a törvényjavaslat a múlt országgyűlésen keletkezett országos megállapodás nyomán készüljön, megnyugszom azért, mivel ezáltal újabb vitatások leginkább megelőztetni, s az ügy a lehető legrövidebb úton befejeztethetni fog, de miután azon törvényjavaslatnak több részei már teljesedésbe mentek, miután a lek. kerületi rendek által egy hálafölirási javaslat is indítványoztakik ő felségének magyar nyelvem fölszólitása iránt, — de még több egyes előterjesztések is történtek,mellyek úgy hiszem ügyelem nélkül hagyat látni nem fognak, Csongrád m. érdemes követővel kezet fogva arra kérem az. kerületi rendeket, méltóztassanak az elvet érdemileg elfogadva, a kerületi jegyző urat megbízni, hogy mindezekről egy szerkezeti javaslatot készítvén,azt hova hamarébb a tárgynak rendszeres megvitathatása végett, előterjeszsze, bátorkodom pedig ezen eljárási módot annyival inkább ajánlani, mivel Pest megye érdemes követének azon kívánsága, hogy ezen kérdés rögtön végképpen is tárgyaltassék, minden diaetális gyakorlattal ellenkezik, de kérdem: hogyan is fog bárki is részletesen a tárgyhoz kellő combinatioval szólhatni, ha az egészet nem bírja? És meg fognak győződni a lek. KK. és RR. is, hogy habár napokon által fognak vitatkozni e fölött, utóbb is kénytelenek lesznek e szerint eljárni, mert ezen eljárási gyakorlat a tárgyallásnak természetéből fejlődött. 854 Szabó A. Temesm. k. Temesvár sz. k. városának követe úgy látszik igen kapott az alkalmon, melylyel Temesmegyére némi homályt háríthatni gondolt, s ez természetes; mert küldőink szelleme az érd. követ szellemétől külömbözik. — Egyébiránt ha az érdemes követ ur a temesi követek enunciatióit figyelemmel kisérte vala , meggyőződhetett volna arról, hogy Temesmegye szelleme nem ollyan, miilyennek bélyegezni követ ur jónak látta; mert több urbéri enunciatióinkkal kimondottuk, s jelesen,noha tiszta válaszföliratot kívántunk, küldőink szellemében mégis kijelentettük, hogy küldőink távol vannak a sérelmek elnyomásától, és ignorálásától azon eseményeknek, mellyek alkotmány iránti féltékenységünket fölhívták, és aggodalmakat szültek — sőt tegnapelőtt is szerencsém volt ezen fölhívást tenni, nyújtsanak alkalmat, mellyel sérelmeink, aggodalmaink tárgyaltatván, ezek iránt egymást legaliter fölvilágitsuk, s annak idejében nemcsak azoknak orvoslását puszta földírással szorgalmazzuk, hanem egyszersmind az orvoslási szereket is fölmutathassuk. — Továbbá kimondottuk, hogy Temes szelleme az, miszerint haladási irányunkban az 1790: 10. törvényczikkhez kívánunk ragaszkodni, a mint ezen törvényt minden alkalomkor megemlítettük.— Mi a kir. kincstár manipulátióját illeti, erről mondhatom, hogy a temesi kir. kam. igazgatóság Temes megyével magyarul levelez, és hogy egy időtül fogva a belső manipulatióban a referadák sat. magyarul történtek, mi történt időközben, mióta hazulról távozom, erről adatokat nem nyújthatok. A vita végre akép dőlt el, hogy a magyar nyelv tárgyalása elhalasztatott. Ennek végeztével jegyző a verificationális választmány munkálatinak eredményét olvasd föl, mellynek jelentései közöl arra, hogy a csornai prépost meg nem jelent— Simon (Sopron k.) föl— hatalmazva az illető által, azon fölvilágositást adá, miszerint a csornai prépost egészségének gyöngélkedő állapota miatt az országgyűlésrel megjelenéstől személynek önlaga által fölmentetett ; azon jelentésére pedig a választmánynak, hogy a vágujhelyi prépost sincs jelen—Tarnóczy Kázmér azon fölvilágosítást adá , miként a vágujhelyi prépost Amerikába ment; többet azonban e tárgyról nem mondhat,hanem ha kívánják a Rekrand megyéjének, hogy a dolgot bővebben tudakolják.—Ezután ismét a honosítási törvényjavaslat vétetett szőnyegre, s a jegyző azon kijelentése után, hogy a 10. §. következik—azt elolvasá. Ezen czikkelyre Szemere Bertalan Borsodul, k. megjegyzi—nem mintha kifogása volna a §. ellen, hanem mivel a gyárosok iránti bánásmód törvényeinkben meghatározva nincs miszerint jó volna meghatározni, hogy mit értünk a honoratiorok alatt, miután a közvélemény jelenben a gyárosokat a honoratiorok közé számítja. Ő ezen definitiot igen óhajtja, mert most épen csak a tisztviselőnek jellemétől függ,hogy a gyárost honoratiornak veszi-e vagy nem. A definitót pedig igy kívánná: honoratior az, ki teszi vagy gyalázó büntetés alá nem vonatkozik. Később,ha a civilis codexet elfogadjuk,fölösleges lesz e provisio , most azonban még szükséges. Károlyi István Pest városa követe. A gyárosoknak honunkbai beédesgetése csak úgy sikerülhet, ha azokat a kíméletlenebb bánásmód ellen biztosítjuk, mert ha azt látják, hogy nálunk a gyáros meg nem becsültetik nem érünk ezért, hogy t. i. nagyobbszerü vagyonnal biró külföldiek jöjjenek be hozzánk gyárosokul. — Zs arnay Tornám, k. A szerkezet ezenhoz a következő megjegyzést kívánja hozzá tétetni: ,,A gyárosok, addig is mig a büntető törvény rendszeresittetik,minden testi büntetés alól kivétetnek.“ Balogh K. Győr k.Bár valahára már hazánk körülményei megengednék,hogy a,,habeas corpus acta“a szó teljes értelmében a nemzet minden osztályaira egyformán kiterjesztethetnék, mert minden jobb érzésű kebel méltán elszomorodik, midőn a polgár és polgár közt még ez érdembeni osztályozást is szemlélni kénytelen, hanem ezen kérdésnek eldöntése e helyen érdemileg nem tárgyaltathatván,midőn az adott körülmények ugy állanak, hogy két határozatlan tényező áll előttünk, úgymint a honoraloroknak szabálytalan fogalma, s a honoralorokkal hasonlóan szabálytalan bánásmódi fogalom, akkor úgy hiszem legbiztosabban fognak járni a X.kerületi Rendek, ha Borsod érdemes követének módosítását elfogadják, mire nézve azt részemről is pártolom. Élnök: Annál is inkább elfogadhatónak véli azon indítványt, mit Borsod tön, mivel jelenleg a honoratior szónak definitiója igen bizonytalan. (helyeslés.)