Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-02-25 / 649. szám
szágban már fönálló születési aristocratia mellé egy más nemű pénzaristocratiát akar fölállítani azon , a szóló szerint hibás elvből, miszerint a státuspolgároknak publico-politicus dokokbai befolyását nem politicai jogok, hanem bizonyos kütele°ssélvek határozzák meg, mert szóló szerint ezen érdekleti kötelességek a befolyást csak egy részben szabják ki, amenynyivel bizonyos politikai jogok kz viszonyban állanak. A borsodi indítványt azon elvre nézve elfogadja, miszerint az országos választópolgároknak minősítése, a községiekétől elválasztva határoztassék el, mert ez által szóló egy bevezetést, és tükröt lát megalapítva tenni az okvetlen bekövetkezendő népképviselet mikénti szabályozására. Azonban az indítványnak alapját fölötte szűkre szabottnak találja, s egy részéről országos minősítésre a kerületi szerkezethez nyúl, a községit pedig a képen véli megállapitandónak, miképen az a múlt diaktának képviseleti testülete által legelső alkalommal elfogadtatott, t. i. hogy városi tisztséget választó polgár legyen mind az, ki a város területében bármilly csekély ingatlan vagyont bir, továbbá minden kereskedő, gyáios és mesterember, akár van értéke, akár nincs, úgy mind azon egyéniségek mellyek a kér, választ, munkálatban c betű alatt elszámitvák, végre kik 60, vagy illetőleg 4 ríznyi házbért fizetnek. — Szólót sem az nem aggasztja, hogy a rendet, csendet ez esetre föntartani nem lehet, mert a városnak szabályt alkotni joga lévén, czélszerüen intézkedhetik ; sem a proletariusok eszméje meg nem akasztja, kiknek irányában ő álly fonák idegenkedési véleményben nincs, s Muretus Antoniussal azt tartja: „Durva daróczok alatt gyakran szép virtusok ülnek.“ — Vigyázzunk trendek, — úgymond — a szóló, hogy a városok jövendőjét megalapító ezen fontos kérdést kellőleg oldjuk meg. Sokat küzdöttek már nemzetek a szabadságért. Sok jót, és hasznost leltek e küzdésben, csak mint az alchymista azt nem, amit kerestek. Nekik a keresett szerencse többnyire csak remény vola, vagy emlékezet. A városok jövendő hesperiáját a választópolgárok nagy száma határozván meg, a borsodi módosítást a föntebb előadottak értelmében fogadhatom csak el. Makay (Krassó.) Az esztergomi főkápt.követének indítványához nem járul; mivel ebből az következhetnék, hogy nagyobb város, melly vagyonos polgárokkal nem bir, kis város lenne, mig kisebb város gazdag polgárokkal bírván a nagyobbak sorába számíttatnék. — A sok indítvány közöl a borsodit, mivel közép utat tart, a legczélszerűbbnek látja, mielőtt azonban érdemlegesen nyilatkoznék erre nézve, a választás módja iránt kíván határzatot. Szentkirályi Móricz (Pest.) Azt hiszem, hogy a qualificatio vagyis képesség a direct vagyis indirect választás kérdésével összeköttetésben van, s azt hiszem, hogy elvileg csakugyan összeköttetésben van, de chronologice nincs öszszeköttetésben. Ha t. i. most elhatározzuk a qualificatiót, és azt fogják látni a t. R., hogy a qualificatio mellett nem állhat meg az egyenes választás, akkor azt mondhatják: ne legyen egyenes választás; — ha pedig úgy fogják fölállítani a t. RR. a qualificatiót, hogy azzal az egyenes választás megfér, akkor azt fogják elhatározni, hogy legyen egyenes választás; s ezt el fogják határozni azon okoknál fogva, mellyeket a t. RR. előre magokban megfontolhattak. És igy azt hiszem, ki az egyenes választást akarja, az már most a qualificatio kérdésében akként igyekszik eldönteni a dolgot, hogy a qualificatio azzal, mit ő az egyenes választásra nézve kivihetőnek tart, ellenkezésbe ne jöjjön. Tehát magára a dologra ellenvetésem nem lenne, ha chronologice előbb állíttatnék föl azon kérdés: váljon az egyenes választást kívánjuk-e alapul venni vagy nem ? De ártani akkor sem fogunk vele, ha megfordítván a dolgot, előbb a qualificatioról szólunk. Egyébiránt nézeteimet bátran kimondom arra nézve, hogy én az egyenes választást kívánom; kívánom pedig azért, mert a reformkérdésnek végső pontját ott látom, hogy egyenes választás legyen; mert a közvetett választásnak megállapítása nem lenne semmi egyéb, mint azon kérdésnek ajournirozása, mellyet a t.RR. most is megoldhatnak. Ugyanis azok, akikre a választásnak csak egy fracitocskája esik, soha sem fognak megnyugodni, míg ki nem vívták maguknak a közvetlen befolyás jogát. Ez tehát a kérdésnek nem befejezése, hanem csak függőben tartása lenne. Pedig számtalan kérdések vannak megoldani valók, s azon kell igyekeznünk, hogy amit megoldunk, megoldva legyen végképen, s kik vagy kik diaetán ne kerüljön ismét szőnyegre. Tehát a közvetlen választást kívánom minden tekintetben megállapíttatni. A qualificatio kérdése nem elvkérdés, mert hogy valakinek, akinek 400 féiji van, legyen választási joga, klub pedig csak 399 sélja van, ne legyen, ez nem elv, hanem valóban csak prudens arbitrium. A qulificatio kérdése tehát az, melly nem elvbeli végső eldöntés, hanem alkudozás tárgya. Nem az itt a kérdés, kivel, hanem micsoda érdekekkel kell megalkudni. A qualificatio kérdésére nézve meg kell alkudni a kormánnyal, természetesen nem úgy mint valakivel, hanem úgy mint evvel. Tudjuk a múlt országgyűlési üzünetekből, hogy a qualificatio kérdésében a kormány és a felső táblával mi végnélküli democraticus elvet látnak. Hibáznak ők, de azért őket fölvilágosítani nem fogjuk; hibáznak ha azt vélik, hogy a democratia a számban fekszik. Nem ebben fekszik az, hanem az elvben. Eze a hibás vélekedést használhatjuk arra, hogy könnyunk a kérdést. Tehát ha áll az, hogy tulajdonképen a qualificatio kérdése nem elv, hanem számkérdés, akkor természetes dolog, hogy továbbá azt kell kérdenünk: mire nézve áll a szám, mire nézve kivon a kormány és a felső tábla nagyobb biztosítékot; arra nézve, hogy az országgyűlési köretválsztás kevesebb kezekben legyen , vagy pedig a községi tisztviselők választása jusson kevesebb kezükbe. Ha a múlt országgyűlési tanácskozásokat figyelemmel olvassuk és megtekintjük az elénkbe terjesztett kormányjavaslatot, ezekből látjuk, hogy a kormány és felső tábla sokkal inkább ragaszkodik ahoz, hogy a községi tisztviselők választása kerüljön kevesebb kezekbe, mint az országgyűlési követeké, mert a tisztviselőket nem csak kevesebbek , választására bízni, de még csak választás alá bocsátani sem akarják. — Ha úgy állítjuk a kérdést, hogy a községi tisztviselők többek által választassanak, ollyan térre megyünk, mellyen a fölebb említett elvnél fogva a tisztviselők választását tárgyazó qualiticatióra nézve meg nem egyezhetünk, s úgy majd kénytelenek leszünk a városnak mint municipiumnak szerkezetét a követi voksok organisatiojától elválasztani. Pedig már megegyeztünk az iránt, miszerint úgy akarunk dolgozni, hogy a kettő el ne választassák.— Már ami Borsodmegye követének javaslatát illeti, a qualificatióra nézve kettőt látok benne eltérőt attól, mit a választmány javallott. Az egyik az, hogy különböző legyen a qualificatio a községi tisztviselőkre, és a követválasztásra nézve. Igaz az, mit Borsod megye követe mondott, hogy a szabadságot csak sziliből ismeri az, ki semmit egyebet nem élvez, mint a követválasztási jogot. És ez sújtja azon véleményt, mellyet némellyek fölállítottak , hogy csak a követválasztásokat organizáljuk, és ne a municipiumokat is azokkal együtt. De már arra nézve, ne váljon a választásokra szükséges nagyobb qualificatio a követi vagy a municipális választásokra nézve legyen-e, a javaslat többet próbál mint kellene. Én azt hiszem, hogy a municipium mindig ugyanaz, akár követet, akár tisztviselőket válasszanak tagjai. A dolog tehát olly élesen nem áll. Ha biztosítást keresünk a qualificatióban, kétfélekép kell azt tekintetbe venni. Igaz, hogy a követ az ország sorsáról határoz, de az is igaz, hogy az otthoni tisztviselő azon közvetlen befolyásával, mellyet az egyénekre gyakorol, midőn az egyes emberek pereiről, vagyonáról intézkedik, ha a választásokban elegendő biztosság nincs, több kárteint az individuális életnek, mint a követ az ország életének. Tehát itt is lehet azon biztosításról kérdés: váljon a városok vannak e qualificálva arra, hogy ollyan embert válasszanak , ki az egyéni viszonyokra káros hatással nem lesz.. — Ezen elv a kérdésnek egyik nehézségét teszi. — De fölvéve a kérdésnek azon oldalát is, hogy a municipiumoktól mint democratikus testületektől igen tart a kormány és a fORB, mert a municipiumok nálunk nem pusztán administrationális testületek, hanem a fölírási jog által közjogok is vannak kezeikre bízva;• ha a municipális tisztviselők választását alacsonyabb qualificatioval bírókra akarjuk ruházni, mint az országgyűlési követek választását, akkor fölébresztjük azon féltékenységet, mellyet legyőzni nem fogunk soha, miszerint a municipiumok t.i. úgy lennének szerkesztve, hogy fölirási jogaikkal a kormányzási rendszer ellen beavatkozást fognak gyakorolni, mellyet oda fönt tűrni nem hajlandók . —■ s az által a kérdés megnehezül. — A második pont, miben eltér Borsod megye követének javalata a választmányi javalattól, abban áll, hogy ugyan azon egy qualificatiót állítja föl minden városokra nézve. Nem szólok a summáról, mert mennyiben a legkisebb városban is 400 fr. kívántatik arra, hogy valaki bíráját választhassa, a javalat messze tér az általános nézetektől, de a summára nézve lehet változtatást tenni, hanem csak azon elvre nézve szólok, miszerint mindenütt egy qualificatiót állított föl. Mihelyt ez az alap, másképen áll a kérdés. Az általános qualificatio, mihelyt fölállíttatik, a jogegyenlőséggel jobban megegyez, de ha a municipiumok körén kívül választó kerületeket akarunk alkotni, az mondatik például, hogy 2000 választó fog egy kerületet képezni, azon város, melly ennyi választót kiadna, egy követet fog küldeni, amelly városban 4-6000 választó lenne, több követet választana, hol pedig 2000 választó sem találtatnék, azon város más választói kerülethez fog kapcsoltatni; akkor áll az átalános qualificatio, mihelyt a népképviselet eszméjéből indulunk ki egészen. De midőn nem azon eszméből indulunk ki, akkor a népképviseleti rendszer egyes töredékei fognak fölállíttatni, mellyek azon reményben fognak létezni, hogy az ország átalános rendezése ezen alapon fog előbb utóbb megtörténni. De ezen választói kerületek önélettel bírni nem fognak, mint a megyerendszerben minden egyes municipium külön élettel bír. A képviseleti rendszernek lényege pedig az: ha az egész ország ezen rendszer szerint nem organizáltatik, az előkészítő lépések inkább hátráltatják, mint elősegítik a dolgot, mert hiányzik bennök az önélet, melly a további következéseket kivívná magának. Hogy lesz tehát a dolog? például: nem mondom, hogy Pest városában 2000 frt census mellett nem lenne elegendő választó, de azt sem mondom, hogy ha annyi választó nem lenne , hajlandó volnék azon summából is engedni; de már csak 1000 ftot véve is föl minden városra, mellynek szavazat adatik, ollyan kevés választókat fog az adni, hogy abban nem lesz elegendő biztosság; ha pedig leszállítjuk a summát, és azt mondjuk, hogy a legkisebb városhoz fogjuk azt mérni, miben van logica is, ismét ott akadunk meg, azon féltékenységnél , mellyet legyőzni nem fogunk, azt mondják t. i. jaj de Pest városában mennyi lesz a választó ! Még egyre figyelmeztetem a töeket. Az átalános censusra nézve, ha az most úgy állíttatik föl, hogy épen sok választót nem akarunk azon választási census mellett, melly ien foglaltatik, sőt e mellett alkalmasint mindenik városban elegendő választó fog lenni; hátha ez majd keresztül nem megy s majd a kerületek eszméjén megyünk és 5. 6. apró város úgy jön össze, hogy az általános qualificatio állíttatván föl, azon öt, hat városban mindösszevéve sem lenne annyi választó, mint egy városban magában kellene lenni. Ezen nehézségre igen kell figyelni. Azért nem kívánom az általános qualificatot, hanem legyen az a városok állásához, mérve kevesebb és nagyobb, valamint ez a múlt országgyűlésen is megalapulhott. Hozzájárul, hogy a lek. RR. különböztetést tettek a kis, közép és nagy városok között. Mire való lesz akkor a különbség, ha a qualificatiót minden városban egyformán hatrozzuk el Akkor ezen különböztetésnek semmi következése nincs, mert ha mi a 12 ezer lakosú várost nagy városnak kereszteljük, a közvélemény azért nem fogja azt nagynak keresztelni. Hanem publico-politikus értelme van annak, hogy a nagy és kis város között különbséget teszünk. Az értelme t. i. az, hogy a nagy városban a qualificatiót is nagyobra emelte a javalat épen azért, mert ez állott előtte, hogy a qualificationális kérdésben azon említett féltékenységgel kell a számra nézve megalkudnunk, mellyet legyőzni hatalmunkban nincs. Én tehát ámbár nem tagadom, hogy Borsod megye követének elvben van igazsága , de a kivitelre nézve nehézségeket látok, és pedig a következőket: tö, hogy azt elfogadjam, mit Borsod megye követe ajánlott, biztosítva kellene lennem nemcsak ezen tábla, hanem a felső tábla, s a kormány részéről is: a) Hogy az egyenes választás el fog fogadtatni. E nélkül semmi alkut nem tartok jónak arra nézve, hogy elválasztassék a kettő egymástól. b) Biztosiba kellene lennem arról, hogy semmi esetre a községi választás qualifcatiója magasabb nem lesz az országgyűlési követek választása qualificatiójánál. c) Arról, ha fölállítjuk a különbséget, ne mondhassák, hiszen a községi qualificatióban megadtuk a jogot olyan embereknek is kiket nem tartottunk arra valóknak, de viszont most azt kívánjuk , hogy a követválasztási qualificatio emeltessék minél magasabbra, mit azon urak nem gátolhatnak, mivel mások állították föl az elvet. Ha ezek ellen biztosítva volnék, elfogadnám Borsod megye követének ajánlatát, s még biztosítani akarnám magamat a sik veszély ellen is, ha t. i. meg nem egyeznénk, a municipiumok organisatiója a követválasztás organisatiójától el ne választassék. Illy módon nemcsak beleegyeznék az ajánlatba, de azt jónak is látom. De ha biztosítva nem vagyok, pedig a főrendi tábla részéről biztosítva nem lehetek, akkor a kettőt el nem választhatom. Nem rajtunk áll egyedül a dolog, hanem a főrendi táblán is, s a kénytelenség igen sokra vihet bennünket, ha elindulunk bizonyos útón, melly nehézségekre vezethet, majd ollyasmit is elfogadnánk, amit elvben nem igen jónak fogunk találni, mert a városok nem várnak tovább. Ezen reform körmünkre égett, s azt nem tolhatjuk senkinek nyakába ; magunkra kell vennünk, hogy legyen valami a dologból és a városok ne várakozzanak. Tehát azt gondolom, legbiztosabb maradni azon után, mellyen némelly kérdések a múlt országgyűlésen kivivuttak,jelesen, hogy ne különözzük el a két qualificatiót egymástól, hanem legyen egyenlő, északkor a felső táblával legalább tisztában vagyunk. Ha látjuk, hogy a királyi resolutio a követi qualificatiót magasig akarná emelni, de nem olly magasra, hogy mi nem állhatnánk, akkor lesz ideje azt mondani: rá állunk. De hogy most magunk menjünk le azon útról, mellyen a fő- Rendi tábla kezünkben van,jónak nem tartom. Temesvár vár. k. Borsod indítványához nem járulván, a választmányi szerkezetet pártolja, s e részben a közvetlen választást kívánja. — Zomborcsevics Vincze. Engedjék meg a tek. RR, hogy jövendő polgári életünk ezen kutforrásánál megállapodva — való pillanatot vethessek eddigi állapotainkra, miktől,hiszek Istenben nem sokára menekedni fogunk; és vessek sóvár pillanatot a közel jövőbe, mellyhez olly hő remények kötnék; és ez után megérintsem egy pár szóval a különbséget azon két terrénum között, mellyek egyikét elhagyni, a másikát pedig elfoglalni szándékozunk. Szükségesnek tartom pedig ezt azon okból, mert itt ott még mindig lehet azon két nem annyira különböző mint ellenkező véleménnyel találkozni, mik szerint az egyik fél attól tart, hogy mostani állapotunktól nagyon is eltérve democraticus sympathiák hordozói leszünk; míg a másik fél azt hiszi, hogy a mostani állapot tőszomszédságában megmaradva alkotmányellenes irányoknak fogunk hódolni. Ezen két ellenkező vélemény befolyásának kell tulajdonítani azon irányt, miszerint az egyik fél a jogalapot túl a módján megszorítani, a másik pedig kiterjeszteni akarja. Azokat, kik azt állítják rólunk, hogy az alkotmányos élet mezején nem vagyunk otthonosak, és ezen vád indokolására fölhozzák eljárásunkat, mellyet részint saját municipális tűzhelyünknél, részint az országgyűlésében fölmutattunk, arra kérem, vessenek — ha csak futó — pillanatot korábbi országgyűléseinkre, tekintsék meg egy kissé belszerkezetünket, és a tünemény magyarázatát ki fogják állíthatni a nélkül, hogy azt hajlamunk rovására jegyezni kellene. Mert, ha őszinték akarunk lenni, meg fogjuk vallani, hogy korábbi országgyűléseink ószerü gravaminális jellemüknél fogva — némi kivétellel — nem annyira alkotmányos élet manifestatiójához, mint inkább valami magánszerü családi perlekedéshez hasonlítottak, melly a szent korona s annak tagjai közt folyt. Hogy az országgyűlések ezen jelleménél fogva a városi követek részéről, kik többnyire ezen perfolyam sodrán kívül estek, a hallgatagság nem csak a legkönnyebb, de egyúttal a legczélszerűbb szerep volt, azt bizonyítgatni nem is kell. — És mi ilyen hatósági belszerkezetünk? Alkotmányos jogokat gyakorol egy nem csak fölötte csekély számú, nem csak zártkörű, de egyúttal ollyan testület, melly a kormány által — némi választási álformák mellett — egyenesen kineveztetik, s attól eredetében már annyira függővé tétetik, hogy — ha ezen alakjában is némi önállóságot mutatna, és amennyiben mutat, azt egyenesen a kormány jó szándékának, sőt mondhatni önmegtagadásának kellene érdemül fölróni. A kormánynak ezen alakító hatalma hasonlít azon befolyáshoz, mellyet az a praeventiv censura utján az összes irodalomra gyakorol. Nem akarom ezen állapotnak vázolatát tovább vinni. Előttünk fekszik a választmányi munkálat, előttünk a kormányjavaslat, mellynek azon eltagadatlan érdeme van, hogy az alkotmányos jogokkal fölruházandó városi testületek előleges alakításáról lemondva, azt egészen és tisztán a törvény oltalma alá helyezi. — Én ezen foglalást tek. RRek! alkotmányunkra nézve spochálisnak tartom érdemesnek arra, hogy a törvényhozás annak életbeléptetéséhez, habár némi áldozattal is, két kézzel fogjon. És itt kérem a tek. RR-et, ne magyarázzák oda szavaimat, mintha én a városi polgári osztályt mindenek fölött vagy épen kizárólag az alkotmányos élet functióira hivatva sem állítanám, és ezen állításommal az egyik szélsőséget el akarnám foglalni azoknak ellenében, kik ezen hivatást merőben tagadva a másik szélsőséget fogva tartják. Én a czélba vett rendezést epochalisnak azért mondom, mert a mostani rendszer helyébe, melly eredetére szintúgy, mint szerkezetére alkotmányos jogok gyakorlatára egyiránt alkalmatlan, ollyan állitatik, melly erre kitünően alkalmas. — És itt fölhívom mind azoknak figyelmét, akik democratiától tartanak, és ezek közt különösen az esztergomi főkáptalan nagyérdemű követét tekintse meg akár a kormánynak , — akár a kerületi választmánynak javaslatát, és be fogja vallani, hogy a pol- 983