Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-02-25 / 649. szám

szágban már fönálló születési aristocratia mellé egy más ne­mű pénzaristocratiát akar fölállítani azon , a szóló szerint hibás elvből, miszerint a státuspolgároknak publico-politicus dokokbai­ befolyását nem politicai jogok, hanem bizonyos kü­­tele°ssélv­ek határozzák meg, mert szóló szerint ezen érdekleti kötelességek a befolyást csak egy részben szabják ki, a­meny­nyive­­­l bizonyos politikai jogok k­z viszonyban állanak. A borsodi indítványt azon elvre nézve elfogadja, miszerint az országos választó­polgároknak minősítése, a községiekétől elválasztva határoztassék el, mert ez által szóló egy beveze­tést, és tükröt lát megalapítva tenni az okvetlen bekövetke­zendő népképviselet mikénti szabályozására. Azonban az in­dítványnak alapját fölötte szűkre szabottnak találja, s egy ré­széről országos minősítésre a kerületi szerkezethez nyúl, a községit pedig a képen véli megállapitandónak, miképen az a múlt diaktának képviseleti testülete által legelső alkalom­mal elfogadtatott, t. i. hogy városi tisztséget választó pol­gár legyen mind az, ki a város területében bár­milly csekély ingatlan vagyont bir, továbbá minden kereskedő, gyáios és mesterember, akár van értéke, akár nincs, úgy mind azon egyéniségek mellyek a kér, választ, munkálatban c betű alatt elszámitvák, végre kik 60, vagy illetőleg 4 r­­íznyi házbért fizetnek. — Szólót sem az nem aggasztja, hogy a rendet, csendet ez esetre föntartani nem lehet, mert a városnak sza­bályt alkotni joga lévén, czélszerüen intézkedhetik ; sem a pro­­letariusok eszméje meg nem akasztja, kiknek irányában ő álly fonák idegenkedési véleményben nincs, s Muretus Antonius­­sal azt tartja: „Durva daróczok alatt gyakran szép virtusok ülnek.“ — Vigyázzunk t­­rendek, — úgymond — a szóló, hogy a városok jövendőjét megalapító ezen fontos kérdést kellőleg oldjuk meg. Sokat küzdöttek már nemzetek a sza­badságért. Sok jót, és hasznost leltek e küzdésben, csak mint az alchymista azt nem, a­mit kerestek. Nekik a keresett szerencse többnyire csak remény vola, vagy emlékezet. A városok jövendő hesperiáját a választó­polgárok nagy száma határozván meg, a borsodi módosítást a föntebb előadottak értelmében fogadhatom csak el. Makay (Krassó.) Az esztergomi főkápt.követének in­dítványához nem járul; mivel ebből az következhetnék, hogy nagyobb város, melly vagyonos polgárokkal nem bir, kis vá­ros lenne, mig kisebb város gazdag polgárokkal bírván a nagyobbak sorába számíttatnék. — A sok indítvány közöl a borsodit, mivel közép utat tart, a legczélszerűbbnek látja, mielőtt azonban érdemlegesen nyilatkoznék erre nézve, a vá­lasztás módja iránt kíván határzatot. Szentkirályi Móricz (Pest.) Azt hiszem, hogy a qua­­lificatio vagyis képesség a direct vagyis indirect választás kérdésével összeköttetésben van, s azt hiszem, hogy elvileg csakugyan összeköttetésben van, de chronologice nincs ösz­­szeköttetésben. Ha t. i. most elhatározzuk a qualificatiót, és azt fogják látni a t. R­., hogy a qualificatio mellett nem áll­hat meg az egyenes választás, akkor azt mondhatják: ne le­gyen egyenes választás; — ha pedig úgy fogják fölállítani a t. RR. a qualificatiót, hogy azzal az egyenes választás meg­fér, akkor azt fogják elhatározni, hogy legyen egyenes vá­lasztás; s ezt el fogják határozni azon okoknál fogva, mel­­lyeket a t. RR. előre magokban megfontolhattak. És igy azt hiszem, ki az egyenes választást akarja, az már most a qualificatio kérdésében akként igyekszik eldönteni a dolgot, hogy a qualificatio azzal, mit ő az egyenes választásra nézve kivihetőnek tart, ellenkezésbe ne jöjjön. Tehát magára a do­logra ellenvetésem nem lenne, ha chronologice előbb állít­tatnék föl azon kérdés: váljon az egyenes választást kíván­­juk-e alapul venni vagy nem ? De ártani akkor sem fogunk vele, ha megfordítván a dolgot, előbb a qualificatioról szólunk. Egyébiránt nézeteimet bátran kimondom arra nézve, hogy én az egyenes választást kívánom; kívánom pedig azért, mert a reformkérdésnek végső pontját ott látom, hogy egyenes választás legyen; mert a közvetett választásnak megállapítása nem lenne semmi egyéb, mint azon kérdésnek ajournirozása, mellyet a t.­RR. most is megoldhatnak. Ugyanis azok, a­kik­re a választásnak csak egy fracitocskája esik, soha sem fog­nak megnyugodni, míg ki nem vívták maguknak a közvetlen befolyás jogát. Ez tehát a kérdésnek nem befejezése, hanem csak függőben tartása lenne. Pedig számtalan kérdések van­nak megoldani valók, s azon kell igyekeznünk, hogy a­mit megoldunk, megoldva legyen végképen, s kik vagy kik diae­­tán ne kerüljön ismét szőnyegre. Tehát a közvetlen vá­lasztást kívánom minden tekintetben megállapíttatni.­­ A qualificatio kérdése nem elvkérdés, mert hogy vala­kinek, a­kinek 400 féiji van, legyen választási joga, klu­b pedig csak 399 sélja van, ne legyen, ez nem elv, hanem valóban csak prudens arbitrium. A qulificatio kérdése tehát az, melly nem elvbeli végső eldöntés, hanem alkudozás tár­gya. Nem az itt a kérdés, kivel, hanem micsoda érdekek­kel kell megalkudni. A qualificatio kérdésére nézve meg kell alkudni a kormánnyal, természetesen nem úgy mint valakivel, hanem úgy mint evvel. Tudjuk a múlt országgyűlési üzünetek­­ből, hogy a qualificatio kérdésében a kormány és a felső táblával mi végnélkü­li democraticus elvet látnak. Hibáznak ők, de azért őket fölvilágosítani nem fogjuk; hibáznak ha azt vé­­lik, hogy a democratia a számban fekszik. Nem ebben fek­szik az, hanem az elvben. Eze a hibás vélekedést használ­hatjuk arra, hogy könny­­unk a kérdést. Tehát ha áll az, hogy tulajdonképen a qualificatio kérdése nem elv, hanem szám­kérdés, akkor természetes dolog, hogy továbbá azt kell kér­denünk: mire nézve áll a szám, mire nézve kivon a kor­mány és a felső tábla nagyobb biztosítékot; arra nézve­­, hogy az országgyűlési köre­tválsztás kevesebb kezekben le­gyen , vagy pedig a községi tisztviselők választása jusson kevesebb kezükbe. Ha a múlt országgyűlési tanácskozásokat figyelemmel olvassuk és megtekintjük az elénkbe terjesztett kormányjavaslatot, ezekből látjuk, hogy a kormány és felső tábla sokkal inkább ragaszkodik ahoz, hogy a községi tiszt­viselők választása kerüljön kevesebb kezekbe, mint az ország­­gyűlési követeké, mert a tisztviselőket nem csak kevesebbek , választására bízni, de még csak választás alá bocsátani sem akarják. — Ha úgy állítjuk a kérdést, hogy a községi tisztviselők többek által választassanak, ollyan térre megyünk, mellyen a fö­­lebb említett elvnél fogva a tisztviselők választását tárgya­­zó qualiticatióra nézve meg nem egyezhetünk, s úgy majd kénytelenek leszünk a városnak mint municipiumnak szer­kezetét a követi voksok organisatiojától elválasztani. Pedig már megegyeztünk az iránt, miszerint úgy akarunk dolgoz­ni, hogy a kettő el ne választassák.­­— Már a­mi Borsod­­megye követének javaslatát illeti, a qu­alificatióra nézve ket­tőt látok benne eltérőt attól, mit a választmány javallott. Az egyik az, hogy különböző legyen a qualificatio a községi tisztviselőkre, és a követválasztásra nézve. Igaz az, mit Bor­­sod megye követe mondott, hogy a szabadságot csak sziliből ismeri az, ki semmit egyebet nem élvez, mint a követvá­lasztási jogot. És ez sújtja azon véleményt, mellyet némel­­lyek fölállítottak , hogy csak a követválasztásokat organi­záljuk, és ne a municipiumokat is azokkal együtt. De már arra nézve, ne váljon a választásokra szükséges nagyobb qualificatio a követi vagy a municipális választásokra nézve legyen-e, a javaslat­ többet próbál mint kellene. Én azt hi­szem, hogy a municipium mindig ugyan­az, akár követet, a­­kár tisztviselőket válasszanak tagjai. A dolog tehát olly é­­lesen nem áll. Ha biztosítást keresünk a qualificatióban, két­félekép kell azt tekintetbe venni. Igaz, hogy a követ az or­szág sorsáról határoz, de az is igaz, hogy az otthoni tiszt­viselő azon közvetlen befolyásával, mellyet az egyénekre gyakorol, midőn az egyes emberek pereiről, vagyonáról in­tézkedik, ha a választásokban elegendő biztosság nincs, több kárt­eint az individuális életnek, mint a követ az ország é­­letének. Tehát itt is lehet azon biztosításról kérdés: váljon a városok vannak e qualificálva arra, hogy ollyan embert vá­lasszanak , ki az egyéni viszonyokra káros hatással nem lesz.. — Ezen elv a kérdésnek egyik nehézségét teszi. — De fölvéve a kérdésnek azon oldalát is, hogy a munici­­piumoktól mint democratikus testületektől igen tart a kormány és a fORB, mert a municipiumok nálunk nem pusztán adm­i­­nistrationális testületek, hanem a fölírási jog által közjogok is vannak kezeikre bízva;­­• ha a municipális tisztviselők választását alacsonyabb qualificatioval bírókra akarjuk ruház­ni, mint az országgyűlési követek választását, akkor föléb­resztjük azon féltékenységet, mellyet legyőzni nem fogunk soha, miszerint a municipiumok t.i. úgy lennének szerkesztve, hogy fölirási jogaikkal a kormányzási rendszer ellen beavat­kozást fognak gyakorolni, mellyet oda fönt tűrni nem hajlan­dók . —■ s az által a kérdés megnehezül. — A második pont, miben eltér Borsod megye követének javalata a választmányi javalattól, abban áll, hogy ugyan azon egy qualificatiót ál­lítja föl minden városokra nézve. Nem szólok a summáról, mert mennyiben a legkisebb városban is 400 fr. kívántatik arra, hogy valaki bíráját választhassa, a javalat messze tér az általános nézetektől, de a summára nézve lehet változta­tást tenni,­­ hanem csak azon elvre nézve szólok, misze­rint mindenütt egy qualificatiót állított föl. Mihelyt ez az alap, másképen áll a kérdés. Az általános qualificatio, mihelyt föl­­állíttatik, a jogegyenlőséggel jobban megegyez, de ha a mu­nicipiumok körén kívül választó kerületeket akarunk alkotni, az mondatik például, hogy 2000 választó fog egy kerü­letet képezni, azon város, melly ennyi választót kiadna, egy követet fog küldeni, a­melly városban 4-6000 választó lenne, több követet választana, hol pedig 2000 választó sem találtatnék, azon város más választói kerülethez fog kap­­csoltatni; akkor áll az átalános qualificatio, mihelyt a nép­képviselet eszméjéből indulunk ki egészen. De midőn nem azon eszméből indulunk ki, akkor a népképviseleti rendszer egyes töredékei fognak fölállíttatni, mellyek azon reményben fog­nak létezni, hogy az ország átalános rendezése ezen alapon fog előbb utóbb megtörténni. De ezen választói kerületek önélet­tel bírni nem fognak, mint a megyerendszerben minden egyes municipium külön élettel bír. A képviseleti rendszer­nek lényege pedig az: ha az egész ország ezen rendszer sze­rint nem organizáltatik, az előkészítő lépések inkább hát­ráltatják, mint elősegítik a dolgot, mert hiányzik bennök az önélet, melly a további következéseket kivívná magának. Hogy lesz tehát a dolog? például: nem mondom, hogy Pest városában 2000 frt census mellett nem lenne elegendő vá­lasztó, de azt sem mondom, hogy ha annyi választó nem lenne , hajlandó volnék azon summából is engedni; de már csak 1000 ftot véve is föl minden városra, mellynek szavazat adatik, ollyan kevés választókat fog az adni, hogy abban nem lesz elegendő biztosság; ha pedig leszállítjuk a summát, és azt mondjuk, hogy a legkisebb városhoz fogjuk azt mérni, miben van logica is, ismét ott akadunk meg, azon félté­kenységnél , mellyet legyőzni nem fogunk, azt mondják t. i. jaj de Pest városában mennyi lesz a választó ! Még egyre fi­gyelmeztetem a t­öeket. Az átalános censusra nézve, ha az most úgy állíttatik föl, hogy épen sok választót nem akarunk azon vál­asztási census mellett, melly i­­en foglaltatik, sőt e mellett alkalmasint mindenik városban elegendő választó fog lenni; hátha ez majd keresztül nem megy s majd a kerüle­tek eszméjé­n megyünk és 5. 6. apró város úgy jön össze, hogy az általános qualificatio állíttatván föl, azon öt, hat vá­rosban mindösszevéve sem lenne annyi választó, mint egy városban magában kellene lenni. Ezen nehézségre igen kell figyelni. Azért nem kívánom az általános qualificat­ot, hanem legyen az a városok állásához, mérve kevesebb és nagyobb, valamint ez a múlt országgyűlésen is megalapu­lhott. Hozzá­járul, hogy a lek. RR. különböztetést tettek a kis, közép és nagy városok között. Mire való lesz akkor a különbség, h­a a qualificatiót minden városban egyformán hat­rozzuk el Akkor ezen különböztetésnek semmi következése nincs, mert ha mi a 12 ezer lakosú várost nagy városnak kereszteljük, a köz­vélemény azért nem fogja azt nagynak keresztelni. Hanem publico-politikus értelme van annak, hogy a nagy és kis vá­ros között különbséget teszünk. Az értelme t. i. az, hogy a nagy városban a qualificatiót is nagyobra emelte a javalat épen azért, mert ez állott előtte, hogy a qualificationális kérdésben azon említett féltékenységgel kell a számra nézve megalkud­nunk, mellyet legyőzni hatalmunkban nincs. Én tehát ámbár nem tagadom, hogy Borsod megye követének elvben van igazsága , de a kivitelre nézve nehézségeket látok, és pedig a követ­kezőket: tö, hogy azt elfogadjam, mit Borsod megye követe ajánlott, biztosítva kellene lennem nemcsak ezen tábla, ha­nem a felső tábla, s a kormány részéről is: a) Hogy az egye­nes választás el fog fogadtatni. E nélkül semmi alkut nem tartok jónak arra nézve, hogy elválasztassék a kettő egy­mástól. b) Biztosiba kellene lennem arról, h­og­y semmi eset­re a községi választás qualifcatiója magasabb nem lesz az országgyűlési követek választása qualificatiójánál. c) Arról, ha fölállítjuk a különbséget, ne mondhassák, hiszen a köz­ségi qualificatióban megadtuk a jogot o­lyan embereknek is kiket nem tartottunk arra valóknak, de viszont most azt kí­vánjuk , hogy a követválasztási qualificatio emeltessék minél magasabbra, mit azon urak­ nem gátolhatnak, mivel m­ások állították föl az elvet. Ha ezek ellen biztosítva volnék, elfo­­gadnám Borsod megye követének ajánlatát, s még biztosítani akarnám magamat a sik veszély ellen is, ha t. i. meg nem egyeznénk, a municipiumok organisatiója a követválasztás organisatiójától el ne választassék. Illy módon nemcsak be­leegyeznék az ajánlatba, de azt jónak is látom. De ha biz­tosítva nem vagyok, pedig a főrendi tábla részéről biztosítva nem lehetek, akkor a kettőt el nem választhatom. Nem rajtunk áll egyedül a dolog, hanem a főrendi táblán is, s a kénytelenség igen sokra vihet bennünket, ha elindulunk bizonyos útón, melly ne­hézségekre vezethet, majd ollyasmit is elfogadnánk, a­mit elvben nem igen jónak fogunk találni, mert a városok nem várnak tovább. Ezen reform körmünkre égett, s azt nem tolhatjuk senkinek nyakába ; magunkra kell vennünk, hogy legyen va­lami a dologból és a városok ne várakozzanak. Tehát azt gondolom, legbiztosabb maradni azon után, mellyen némelly kérdések a múlt országgyűlésen kivivuttak,jelesen, hogy ne különözzük el a két qualificatiót egymástól, hanem legyen egyenlő, északkor a felső táblával legalább tisztában va­gyunk. Ha látjuk, hogy a királyi resolutio a követi qualifi­catiót magasig akarná emelni, de nem olly magasra, hogy mi nem állhatnánk, akkor lesz ideje azt mondani: rá állunk. De hogy most magunk menjünk le azon útról, mellyen a fő- Rendi tábla kezünkben van,jónak nem tartom. Temesvár vár. k. Borsod indítványához nem járul­ván, a választmányi szerkezetet pártolja, s e részben a köz­vetlen választást kívánja. — Zomborcsevics Vincze. Engedjék meg a tek. RR, hogy jövendő polgári életünk ezen kutforrásánál megállapod­va — való pillanatot vethessek eddigi állapotainkra, miktől,hi­szek Istenben­ nem sokára menekedni fogunk; és vessek sóvár pillanatot a közel jövőbe, mellyhez olly hő remények kötnék; és ez után megérintsem egy pár szóval a különbsé­get azon két terrénum között, mellyek egyikét elhagyni, a másikát pedig elfoglalni szándékozunk.­­ Szükségesnek tar­tom pedig ezt azon okból, mert itt ott még mindig lehet azon két nem annyira különböző mint ellenkező véleménnyel találkozni, mik szerint az egyik fél attól tart, hogy mostani állapotunktól nagyon is eltérve democraticus sympathiák hor­dozói leszünk; míg a másik fél azt hiszi, hogy a mostani ál­lapot tőszomszédságában megmaradva alkotmányellenes irá­nyoknak­­ fogunk hódolni.­­ Ezen két ellenkező vélemény befolyásának kell tulajdonítani azon irányt, miszerint az e­­gyik fél a jogalapot túl a módján megszorítani, a másik pe­dig kiterjeszteni akarja.­­ Azokat, kik azt állítják rólunk, hogy az alkotmányos élet mezején nem vagyunk otthonosak, és ezen vád indokolására fölhozzák eljárásunkat, mellyet ré­szint saját municipális tűzhelyünknél, részint az országgyűlé­sében fölmutattunk, arra kérem, vessenek — ha csak futó — pillanatot korábbi országgyűléseinkre, tekintsék meg egy kissé belszerkezetünket, és a tünemény magyarázatát ki fogják ál­líthatni a nélkül, hogy azt hajlamunk rovására jegyezni kel­lene. Mert, ha őszinték akarunk lenni, meg fogjuk vallani, hogy korábbi országgyűléseink ószerü gravaminális jellemük­nél fogva — némi kivétellel — nem annyira alkotmányos élet manifestatiójához, mint inkább valami magánszerü családi perlekedéshez hasonlítottak, melly a szent korona s annak tagjai közt folyt. Hogy az országgyűlések ezen jelleménél fogva a városi követek rész­éről, kik többnyire ezen perfolyam sodrán kívül estek, a hallgatagság nem csak a legkönnyebb, de egy­úttal a legczélszerűbb szerep volt, azt bizonyítgatni nem is kell. — És mi ilyen hatósági belszerkezetünk? Alkot­mányos jogokat gyakorol egy nem csak fölötte csekély szá­mú, nem csak zártkörű, de egy­úttal ollyan testület, melly a kormány által — némi választási álformák mellett — egye­nesen kineveztetik, s attól eredetében már annyira függővé tétetik, hogy — ha ezen alakjában is némi önállóságot mu­tatna, és a­mennyiben mutat, azt egyenesen a kormány jó szándékának, sőt mondhatni önmegtagadásának kellene ér­demül fölróni. A kormánynak ezen alakító hatalma hasonlít a­­zon befolyáshoz, mellyet az a praeventiv censura utján az összes irodalomra gyakorol. Nem akarom ezen állapotnak vá­­zolatát tovább vinni. Előttünk fekszik a választmányi munká­lat, előttünk a kormányjavaslat, mellynek azon eltagad­at­­lan érdeme van, hogy az alkotmányos jogokkal fölruházandó városi testületek előleges alakításáról lemondva, azt egészen és tisztán a törvény oltalma alá helyezi. — Én ezen fogla­lást tek. RRek! alkotmányunkra nézve spochálisnak tartom­­ érdemesnek arra, hogy a törvényhozás annak életbelépteté­séhez, habár némi áldozattal is, két kézzel fogjon. És itt ké­rem a tek. RR-et, ne magyarázzák oda szavaimat, mintha én a városi polgári osztályt mindenek fölött vagy épen kizárólag az alkotmányos élet functióira hivatva sem­ állítanám, és ezen állításommal az egyik szélsőséget el akarnám foglalni azok­nak ellenében, kik ezen hivatást merőben tagadva a másik szélsőséget fogva tartják. Én a czélba vett rendezést epo­chalisnak azért mondom, mert a mostani rendszer helyébe, melly eredetére szintúgy, mint szerkezetére alkotmányos jo­gok gyakorlatára egyiránt alkalmatlan, ollyan állitatik, melly erre kitünően alkalmas. — És itt fölhívom mind azoknak figyelmét, a­kik democratiától tartanak, és ezek közt különösen az esztergomi főkáptalan nagyérdemű követét­ te­kintse meg akár a kormánynak , — akár a kerületi vá­­lasztmánynak javaslatát, és be fogja vallani, hogy a pol- 983

Next