Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-03-28 / 667. szám
fog felelni tározójának, ezt nem szükség mutogatnunk, miután ebben senki sem kételkedik........Bármit mondjanak jelenleg vagy jövőben Széchenyiről, s bármit fog följegyezni felőle a hazai chronograph, annyit teljes meggyőződésünkből mondhatunk, s aligha a történet meg fog hazudtolni. Széchenyi István, „ildomos ember, ki a mellett hogy magát meg nem csalta, — soha meg nem csalta hazáját sem!“ (Jövő számunkban folytatjuk.) Országgyűlési közleményel. Pozsony mártius 22-kén. Orsz. ülés a v. fő R-nél, délután 1 órakor. Elnök. Nádor őfönsége. Mindenek előtt az évenkinti o.gy. iránti válaszizenet hitelesíttetett meg. Azután fölvétetett a sajtótörvény. Ennek 1-fő §-a észrevétel nélkül hagyatott, ak-iknál néhányan kívánták az eladás és ingyen kiosztáson kívül, a más bármi módoni kitételt megemlíttetni, azonban mások a kiosztás alatt értvén azt is, az meghagyatott. A 3—11. maradtak. A 12-nél Örményi J. Itt szűnnek meg a fenyítések, és azok elég szigorúak. De nem lévén a legkisebb büntetések meghatározva , csak a legnagyobbak, e hiányt pótoltatni óhajtja. Majláth Gy.1 orszkiró. A minimum ki van az egész művelt világból küszöbölve, és öntapasztalásából is, mint bíró, mondhatja, hogy az lehetetlen. —Majthényi liptói főispán. Azokra nézve, akik nem fizethetnek, a másik büntetést kívánja feljebb emeltetni, annyival inkább, mert többnyire a vagyontalanok a lázítók. És mivel a fogházból gyakran mulató helyet csinálnak, — bizassék meg a ministerium ennek megakadályoztatására. — Perényi Zs ugocsai főisp. Az előbbi indítványra azt jegyzi meg, hogy azt a bíróra kell bízni, majd a megszabott maximumhoz képest fölemeli a fogságot, ha ki nem fizethet. — Zichy úr. De nem volna abban egyenlőség, mert a ki vagyonos, fizetne is, fogságot is szenvedne, más ellenben csupán fogsággal bűnhődnék. — Orszhiró lexcja. A maximum ollyan, hogy arra is elég, a ki nem fizethet. Perényi Zs. ugocsai főisp. Magasabb szempontból a vagyonos nagyobbat hibázik a status ellen, tehát nem igazságtalan, hogy jobban bűnhődjék. — Orszbiró. Mivel lehetnek, a fogságban qualificatiókat kellene tenni. Cziráky J. gr. Elég világos az „külön is, együtt véve is“ — a többit a bíróra kell bizni. Tehát a 12. és 13. marad. Waldstein 1. gr. Itt a külföldi nyomtatványokról is kellene rendelkezni, — s azokért a könyvárust tenni felelőssé. Majthényi liptói főisp. indítványára ez akkorra halasztatott, ahol a könyvárusokról van rendelkezés. 14—16. §§. maradnak. A 17-ikben az esküttszéki coordinatióból egy rész törvény erejére emeltetvén, Cziráki J. gr. azt nem csak fölhivatni, de ide közzé nyomatni kívánja, mert a törvény méltóságával nem fér össze, választmányi munkálatra hivatkozni. — Zichy H.szükséges az esküttszék, de a javaslott qualificatiók mellett, olly bírák jönnek elő, a kik azt sem tudják ,mi az a szabad sajtó. Azt proponálja tehát, hogy a ministerelnök hatalmaztassék föl az esküttszék czélszerű életbe léptetésére.— Batthyány L. ministerelnök köszöni a gróf bizalmát, de azt határozottan kellene visszautasítania, ha hinné , hogy más is hasonló gondolatra vergődhetnék, és az illető miniszer megegyezése nélkül azt úgy sem tehetné. A 17. §. marad. 18—23. meghagyattak. A 24-nél Teleky L. gr. Átlátja, hogy a megbecstelenítést akadályozni kell, és ezért magánviszonyokban bizonyítás se legyen elég arra, hogy a becstelenítő ne büntettessék. De a köz érdekében elkövetettekre ez máskép van, mert a sajtónak a közvéleményt fölvilágosítani, kell és aki ezt teszi, büntetést nem érdemel. Oda kívánja tehát még tétetni ,kivéve azon vétségeket, amellyeket a státus érdeke kíván megtoroltatok“ — S z é c h en A. gr. Igen nehéz gyakran a status érdekét a magánviszonyoktól megkülönböztetni , és a kár, a melly be nem bizonyított vétségből következhetik, — nem áll arányban azzal, a melly a vitatásból eredhetne. A rr-hez ragaszkodik, így a 24. §. marad. E közben a nád. itélőmester jelenti, hogy a rr. ismét befejeztek két tárgyat, t. i. a ministerium, és a nemzeti őrseregről. Mind a kettő igazítások miatt újra nyomatik. 24—29. §§. maradnak. — A 30nál, a hol a hírlapot kiadni kívánó nyilatkozata megyékben az alispánhoz rendeltetik beadatni": ifj. Majláth György baranyai főisp. Egyszerűen óvásátjelenti, nehogy ebből a főispán elnökletére következés vonassék. A 30. §. marad. A 31—36. §§. helybenhagyattak. A 37-nél orszbiró ő excja. Minthogy az e §-ban meghatározott maximumnak azon értelme van, hogy a biró annál tovább nem mehet, a hírlapírókra feljebb kívánja emeltetni. — Tihanyi Ferencz temesi gr. Közbe lehetne tenni: „súlyosabb beszámítás mellett, ugyanazon törvények szerint“. Teleky L. gr. Elég magában a „maximumot“ határozni meg, mert ha az péld. halál, fia ki nagyobbat is vét, a maximumnál feljebb menni nem lehet. Hasonló szellemben Perényi Zs. ugocsai főisp. — Batthyány Kázmér gr. A szerkezet szerint úgy is mindig nagyobb lesz a büntetés a hírlapíróra nézve, mert ha bírságot fizet, jobban megérzi, miután épen azon hirlapírásból él; ha pedig fogságra ítéltetik, a mellett szinte pénzt is veszít. Péchy Manó gr. Világos törvényt kíván, és e tekintetből a temesi gr.incisumát kívánja fölvétetni. A mi el is fogadtatott. 38—39. A 40. §-ban említett apróbb munkákra Teleki Dom. gr. azon megjegyzést tette, hogy vannak igen drága munkák is, a mellyeket bajos ingyen bárkinek is adni; — az határoztatott, hogy a rr. szólíttassanak föl az ívszámot is meghatározni. — A 41. §ban Zichy mosonyi főispán sanctiót kíván , p. o. pénzbeli büntetést, és ismétlés esetére a nyomda elveszíttetését. Batthyány K. gr. mások azt vitaták, hogy a sanctio meg van más §§-ban. A rr. fölszólíttatnak sanctiót javasolni. 42 — 45. §§. jóvá hagyattak. A 46. §nál Waldstein J. gr. A külföldi nyomtatványokról is kíván rendelkezni, s ezekért a könyvárust tenni felelőssé. Teleki L. gr. Akkor a könyvárusnak minden behozott könyvet el kellene olvasnia, tehát az kivihetetlen. Zichy Henrik, gr. Lehet, mert a könyvárus legjobban tudja, honnan kapta a könyvet. Battyányház, gr. Ha akarjuk magunkat cinai fallal elzárni a külföld minden intelligentájától, ennél jobb mód arra nem lehetne. De ha azon külföldön nyomtatott könyv a külviszonyokat érinti, úgy semmi baj; ha pedig a belviszonyokat, úgy kell provisio és van is, mert az e törvénynek átalános rendelkezése alá esik. Zichy Ödön gr. Ha ez elfogadtatik, úgy a külföldi hírlapokért meg a postahivatalt kell felelőssé tennünk! Eötvös J. b. A sajtótörvény azért szükséges, mert a sajtóvétségek bizonyos esetekben veszedelmesek; ahol tehát nincs veszedelem, ott nem kell büntetés ; és így más országokban az idegen nyelvű művekre sem szükséges; de Magyarországban a francziát sem lehet idegennek mondani, — legfelebb az angolt — és az olly rendelkezés a könyvkereskedést lehetetlenné tenné. Ha pedig belföldi könyvkereskedő nyomat a külföldön, utójára is csak rá hárul a felelet. Teleky L.gr. Ittus provisiót kell hozni, úgy esnék, mintha más országoknak nem volna sajtótörvényük, csak nekünk. Batthyány Lajos gróf ministerelnök. Itt a 45. és 46. §. szól leginkább a külföldi müvekre, ahol a könyvárusokra kimondatik, hogy minden müvet szabadon árulhatnak, mig arra elmarasztaló ítélet hozva nincs. Tehát csak addig, és ez elég. Széche n A n. gr. Ebben megnyugodnék; — de váljon lehetséges-é, hogy a ministerium a külföldi literaturáról is készítsen ollyan romai-féle elitélt könyvlajstromot? Másutt az országban van a literatura: itt a népet izgatni könnyű külföldön nyomtatott művekkel. — Batthyány L. • gróf ministerelnök Ezen helyes aggodalom nem lesz elmellőzve, de a gróf kívánsága tán onnan ered, hogy elfelejtette, miszerint mi épen csak „repressiv“ és nem ,,praeventivu eszközökhöz akarunk nyúlni. Széchen Á. gr. Nem volt szándéka visszamenni a praeventiv útra, de csak azt kívánja, hogy a kormánynak sequestrationalis jog adassák. Batthyány L. g. ministerelnök. A kormány azt teheti, teszi is, de egyéb provisiót itten hozni visszalépés lenne. Pálffy Móricz gr. E kijelentésben megnyugszik. Kis Pál tengermelléki kormányzó. Kimondatván egy részről, miszerint a kormány őrködjék, hogy illy káros hatású művek ne terjesztessenek, más részről a 2dikóban némileg még tovább van menve, a melly szerint azokért nemcsak a könyvárus, de az ingyen osztogató is büntettetik; a 46 -ban továbbá meg lévén határozva, hogy a ki elmarasztaló ítélettel sújtott művet árul, a 27. §. szerint büntettetik, t. i. annak szerzője ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel, semmi újabb provisiónak szükségét nem látván, a szerkezetet pártolja. — Perényi Zs ugocsai főisp. Szinte a szerkezet mellett nyilatkozik. Zichy mosonyi főisp. E sajtótörvény igen jó, csakhogy könnyen kijátszható, mert Magyarországban is rányomathatik „Lipcsében,“ — és így bármi büntetlenül marad. Országbíró ő nagy már. Kéri, hogy legalább róla föl ne méltóztassék tenni, hogy az ollyan esetben a vétkest nem büntetné. Pálffy M. gr. Kötelessége kimondani, hogy a könyvárust beigtatva, segítve lesz a bajon. —Maradjon! és szavazzunk! hangzott utóbb. Péchy Manó gr. Megnyugszik abban, hogy csak addig szabad árulni a müvet, mig arra elmarasztaló ítélet nem hozalik,és az így elitélt könyveknek jegyzéke a kormány hivatalos lapjában közzé tétessék. Tehát maradjon, így bevégeztetvén a tárgy, másnap délelőtti 10 órára ülés tűzetett ki. Ekkor Ghiczy K. nádori itélőmester jelenti, hogy a BB a főknek a hitelintézet iránti észrevételeiket egészen elfogadták. Mire a m. főRR. eloszlottak, Pozsony mart. 23-án. Az országos ülés a főrendeknél esti 7 órakor folytattatván, Ghiczy Kálmán nádori itélőmester olvassa 2-ik izenetét a ki. és RRnek a főrendekhez a felelős ministerium miként alakítása tárgyában, melly a főrendek által egész kiterjedésében elfogadtatván, e tárgy befejezve van. Ezután tanácskozás alá véteték a kk. és Rt. által az úrbéri javadalmaknak státusadóssággá leendő átváltoztatása tárgyában átküldött törvényjavaslat, mellynek 1-fő §-ára, melly szerint az úrbéri javadalmak felbecslése a ministérium által a lehető legrövidebb idő alatt eszközöltetni fog, nincs semmi észrevétel. A 2-ik §, hogy a becslés alapjául nem a jobbágy által viselt teher, hanem a földesur által abból nyert haszon szolgáljon, szinte észrevétel nélkül elfogadtatott, valamint a 3-ik §. is, melly szerint a ministeriumra hagyatik, és az évi haszon húszszorosán véve kármentesítési tőkéül megállapitatik. A 4-ik §-ra, melly a becslési kérdéseket 5 tagból álló választmányok által sommás uton elitéltetni kívánja, szinte nem volt észrevétel. Egyedül Busán Hermán Horvátország követe a kapcsolt részekben működendő becslési választmányt a bán, vagy tartományi gyűlés által kineveztetni — azonban siker nélkül — sürgeté. Az 5-ik §, melly szerint az úrbéri javadalmak eddigi birtokosainak kármentesítésül adandó státuskötelezvények hypothekájául a fekvő kincstári javak fogtak volna szolgálni, azoknak a kármentesítési öszveg erejéig leendő eladására, vagy annyi státuskölcsöni kötésre a ministerium felhatalmaztatván,a gróf Barkóczy János indítványára akként módosíttatott, hogy ha ezen fekvő kincstári javak e czélra elegendők nem volnának, egyéb kincstári és országos jövedelmek is az érintett statuskötelezvényeknek hypothekául szolgáljanak. — Gróf Zichy Henrik mosonyi főispánnak azon indítványa, hogy ezen statuskötelezvényektől kamat fizettessék, vagy azok az országos pénzhivataloknál pénz gyanánt elfogadtassanak, azon indokból, mivel ezen összes hypotheka mennyiségét még nem tudhatni, ha pedig ezen papírok azonnal pénzre válthatók volnának, akkor ugyanannyi készpénzzel kellene bírni az országnak ezennel, és így ekkor ezen státuskötelezvényekkeli kármentesítésnek szüksége fen sem forogna, viszhangra nem talált. A 6-ik§-ra, hogy ezen statuskötelezvények kifizetésére a status magát kötelezi, s azokat valóságos statusadósságnak elismeri, semmi észrevétel. A 7-ik §.szerint ezen státusadósság miképeni törlesztése tárgyában a ministerium a legközelebbi országgyűlésre javaslatot adni fog. A 8-ik. ezen törvényczikkelyt a kérdéses státuskötelezvényekbe szóról szóra beiktattatni rendeli. Gróf Batthyány Kázmér. Nem haszonlesésből fog szólni, mert ő részéről minden e részben reá háromlandó hasznot minden kárpótlás nélkül szívesen oda adna, miután akként van meggyőződve, hogy az e tekintetbeni áldozat más oldalról százszorosan kamatozni fog, és így az odaengedésben érdemet sem látna, hanem mivel a törvényt szabatosnak óhajtja, indítványozza, hogy azon megváltozott, viszonyokra, mellyek az úrbéri munkák megszűnése következtében az illy úrbéri jószágok bir 1060