Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-04-04 / 671. szám

be veszik, s minden törekvést oda irá­tyzandanak, hogy e hatalom kiindulási pontul szolgálván, mindazt, mi még meg­adva nem volna, kezeik közé kerítsék. Ezután Kossuth pár percznyi gondolkodás után, ezeket mondá ő azon eredményeket, mellyek Magyarország tettleges fölkelése által kivivattak, ollyanoknak tartja, mellyek már nagy részben a nemzet kívánságait tényleg életbe lépteték, mi még hátra van, annak megnyerése önerőnkre hagyatott.­­ Azon esetre hát, ha a nemzet e leiratot el nem fogadná, részünk­ről egyéb nem maradna hátra, mint tárczáinkat visszaszol­gáltatni, s e lemondás, a dynastiátóli elválás világos kijelen­tése lenne; ennek következményét pedig­ mindenki könnyen beláthatja; ő illy eredmények kivívása után nem érzi magát fölhatalmazva arra hogy polgári háborút idézzen elő... Szilárd tá­maszt a ministériumnak! most ez legyen a jelszó. Minister­társai véleményéhez járul. . .. .. A hallgatóság egy része éljen kiáltásokban tért ki, „nyu­godjunk meg“ a más rész a leirat fölolvastatását sürgeté. Jegyző a kir. leiratot fölolvassa. , Kétes zaj­lás rendité meg a termeket, mellynek lecsil­lapulta után : „ . . . / Nyári Pál (elnök) emelt szót, — beszédének főbb rész­letei a következők valának : Ez, azt hiszem — úgymond — Magyarország legfonto­sabb pillanata, melytől e nemzetnek élete s halála függhet. Nem az itt jelenben a kérdés: jó e a leirat vagy nem — hanem inkább az, hogy miután a Batthyány-féle mi­­nisterium olly férfiakból áll, — kik a közel­múltban mint nemzet tűntek föl e magyar hazának, s van köztük olly férfiú is, kinek homlokán a polgári cser, martyrkoszorúval fonatott össze, s ezek a leiratot bizonyosan a nemzet jövőjébe látó szemekkel fogadták el, — váljon leléptessük-e őket vagy nem? — s ha leléptettük őket, váljon a nemzet szent nevében tettük-e ezt? Ha a hazafiak közt, ezen mézeshetekben, hol még főbb a remény mint az erő, most véleménykülönbség támad; ha a nemzet szive most közdobbanásában szakad meg : vér om­­lendik uraim, és lesz a legiszonyúbb­ polgári h­á­b­o­r­ú, és majd ha a legdrágábbat a polgári vért elontottuk, nem fo­gunk , akkor lázas álmunkból fölébredve, előfogyottan azok, kik tán megmaradtunk, kezet fogni, és töredelmesen megval­­lani, hogy mi nem értettük egymást. Igen, de már ekkor késő leend: egy nemzet sírja fölszakíthatatlan! És kik fognának bukásunk által föltámasztatni? mind azok, kiknek bukásán most ujongatunk, a bécsi bureaukratia! Azt hiszik uraim, ezen emberek a státustanácsbani rész­vétük által új erőre fognak kapni ? Nem; halálos vonaglás leend ez csak­ tengődés, melly rájok nézve a legnagyobb bün­tetést foglalja magában,hogy ők, kik eddig önkényesen ren­delkeztek Magyarország sorsa fölött, most eszköz gyanánt fognak használtatni, s mint rabok hurczolandják a lánczokat maguk után.— Magyarország eddigi constitutionális állapota zérus volt, ez, és a mostani potentirozott önállás közt, mennyi különb­ség van! s midőn mind­ez, mondhatjuk, egy éjen át született, vér nélkül született, illenék-e hozzánk, kik még tegnap olly szegények voltunk, a túlkövetelés? A gyermek egyszerre férfivá nem lehet, szint igy meg­­­vannak a nemzeteknek is fejlődési phasisai! Magyarország egy még ki nem merített bányához ha­sonlít, ha ügyesen látunk a munkához, a jövő okvetlenül meghozza kincseit. Most a szabadság osztaléka van, ki rendbontási szen­vedélyében a maga részét elpazarolja, osztalékát meg nem érdemelte. — Ha valaminek cselekvésére elhatározzuk magunkat, min­dig meg kell gondolnunk, hogy csak egyesek vagyunk, s mer­jük e magunkra vállalni azon iszonyú súlyt, mellyet a nem­zet szent neve gördít tetteinkre. Ha múltunkba tekintünk, látni fogjuk -- miként mi egy néptöredékekből összeállított nemzet voltunk. Mart. 15 óta a különböző castok elhallgattak ugyan,­­ de azért élnek, s ezek közt bár­honnan jöjjön a szó, még nincs azonnal meg­testesítve, midőn mi kimondtuk. Midőn mi egy nemzet dolgában támot keresünk, a csi­rát árbocznak néznünk nem szabad.— Én úgy hiszem, győzelmünk e papirosban (a kir. leirat) registrálva van, de nem papiros-constitutio teszi boldogok­ká a nemzeteket, hanem önereje. Míg Ausztriában­­ bajonettekkel őrizték a gondolatsza­badságot, nekünk azon szerencse jutott, hogy a forradalomnak nem rémeiben, hanem csak jótékonyságában részesültünk, és ezen békés forradalmat törvényes uton mi folytatni fogjuk, kívánságaink s óhajainkból instructiókat csinálunk a legköze­lebbi nemzetgyűlésre. A polgári vérnek még el nem ontott cseppet kiáltanak hozzánk — a nemzet szent nevére kérem önöket, erősbüljünk a közegyetértésben — s fogadjuk el a kir. leiratot! A közönség nagyobb része zajos éljenekben s „nyugod­junk meg“ „fogadjuk el szó nélkül“ kiáltásokban tört ki, a másik rész „ne fogadjuk el“, halljuk Irányit (ki már ekkor állt) hangoztatá: Irányi. Nem igen kellene a naptárt fölkutatnunk, hogy megtudjuk, mi nap van ma­g­a nélkül is észrevennők apr il elsejét, mert úgy látszik, ezen leirattal bolondot akar­nak belőlünk csinálni. Csak azt meg nem foghatom, hogy merik illy bilincs­szemek fölé a független ministeriumot oda nyomni, — értette is a betűszedő és szaggatott betűkkel írta fölül a „füg­getlent.“ •, ” . Ezen ügy megérdemli, hogy megtekintsük, mennyiben különbözik e második kir. leirat az előbbenitől. A nádor mint helytartó, ismét sérthetlenek mondatik ki, hogy lehet két személy, akit sérteni, bírálni ne lehessen, ez legeslegújabb aquisitio. Továbbá most, midőn az egyenlőség alapjára küzdjük magunkat a sarkalatos törvényben a nemesség osztogatását emlegetni, ez tényleges állapotunknak valóságos kigúnyolása.­­ Aztán önállóság adatik-e itt nekünk? midőn a független ministernek állományi tanácsosai kell ellenjegyzéseit kezelni; a katonaságnak elhelyezése csak a nádor közbenjárásával történhetik meg, az országon tül pedig, a királynak s azon ministernek ellenjegyzésével történik ez, a­ki Bécsben fog lakni. — Nem akarok keserű lenni. Nem az a kérdés itt — úgy hiszem — elvállalják-e tárczájukat a miniszerek vagy nem, — hanem kielégíti-e ezen leirat a nemzet kívánságait, vagy nem? Indítványa szólónak oda járult, hogy a miniszerek tár­­czáikat el ne vállalják, úgy állván a körülmények Európá­ban, hogy­ ezen leirat elfogadására semmi szükség nincsen. Ezen indítványra a hallgatóság nem tetsző moraján tompa éljenek törtek keresztül. Sokan veres szalagaikat lengeték az elnök fölé. Nyári (elnök) Megvallom uraim! nekem azon veres sza­lagok e pillanatban nem tetszenek; meg vagyok győződve, ha nemzeti hármas színünk alatt győzni nem tudunk, semmi ideális phantasticus szín alatt harczolnunk többé nem lehet. Ha a rendbontás útján indulnak el önök, s egy pálcza­­szúrás által a töltésbe lyukat szúrnak, vigyázzanak, hogy e cse­kély nyíláson az ellenséges elem egész dühével keresztül ne rontson. Minket még a múlt idők nem erősítettek meg annyira, hogy a forradalom rémeivel edzett karokkal szembeszállhas­­sunk. Erőtlenségünk s szegénységünk kiáltó, hol van Kos­suth , Deák, és néhányat még ide csatolva, a hazában férfiú, ki vezetésünkre alkalmas lenne. A franczia nemzet az 0 pontjuk­ emelkedésében, min­den vonalnak nevet adhat; nekünk az 0 ponton túl mostani állapotunkig nem lehet egyebet fölírnunk, mint ezt: jó aka­rat és szerencse. Elméletileg igaz, képtelenség, hogy egyszerre két sért­hetetlen fő legyen a státusban, de a magunk helyzetét véve, ez csak javunkra van. Nem ebben a sérthetetlenségben fek­szik az erő; mi eltörüljük az önkényt, körülírjuk a hatalmat, s ebben a hatalomban a nemzet sérthetetlensége fekszik. Ki fogná az erőtlen embert meggyilkolni akarni ?! — És mi az a nemességosztogatási jog — nem egyszer mon­dom már, hagyjuk meg az ősz Learnak játékszerét. Ártal­munkra nem lehet, s ki fogna még ezentúl üres czímért, ku­tyabőrt kérni, ha csak kályhát melegitni nem akar vt­le, és még tán erre sem alkalmas — mert bűzös. És ki lenne elég vakmerő, körülményeink közt, köztár­saságról álmodozni. "Önkormányzásra még gyöngék vagyunk. Nem abban van az erő, van-e s ki a király? hanem mi legyünk nemzet. S mi az a köztársaság ? Nem más, mint midőn a nemzet már annyira megért, hogy bíboros szemfényvesztésre szüsége nincsen. Mi a kü­lönbség praesidens és király közt ? amannak teste, húsa, ez pedig sérthetetlen. — Valójában soha nem irigyeltem semmit senkitől, de e perczben, midőn körülnézek s egy 20 éves arczon akadnak meg szemeim, könyezni tudnék, irigylem az ifjúságot. Én már nem soká emlékezhetem vissza mart. tizenötödikére. Önöknek ifjú barátim a kivivott munka gyönyörét az emlékezet adandja meg. (zajos éljen). Nyári Pál ur beszéde (mellynek itt ha szavait nem is, de eszméit híven adám) annyira meghatá az ellenvélemé­­nyüeket is, hogy többen veres szalagjaikat a helyszínen letép­­desék. — Elfogadtuk, hangzott minden felől. Szót emelt még Irinyi (ugyanaz, ki tegnap a pragma­­tica sanctioféle placatokat ragasztatá a falakra) s a nádori sérthetetlenségre megjegyzé, hogy azért, mit ez mint kir. helytartó aláír, nem ő, hanem az ellenjegyző minister­ fe­lelős. E perczben — úgymond — a tömeg irányában ámi­­­­tónak lenni, nemzet elleni bűn! Utána Patay szólt, s megjegyzé a többi közt a kine­vezésekre nézve, miszerint ezentúl nem mellkereszteknek, hanem a kokárdának eme­ünk kalapot; a sérthetetlenségre pedig megnyugtat mindenkit, hogy ez más országokban is igy van és volt, s szükség esetében a sérthetlen mégis megszökött! Végül Petőfi emelkedett föl a nép közül, é­s Tompa hangon ezeket mondá: Láttam remegést, láttam sáppadt ar­­czokat, nem szeretném továbbra is igy látni nemzetemnek fiait, — azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm! — ■— 12 órakor az elfogadtak amennével osz­lottunk el, jobb is hogy másokra nyugasztók a felelőség ter­hét e nemzetért, mintha még gyönge vállainkra nehezkedett volna az. " Bulyovszki Gyula: Pest, april­ikán. Bécsben a sajtótörvényt s Lajos főherczeg arczképét ünnepélyesen megégették. A nemzetőrségis számos tagból álló küldöttséget nevezett ki, Pozsonyba e hitt meg­­viendőt. — Martius utósó napján a küldöttség Pozsony­ba érkezett. — A rokonszenv legőszintébb nyilvání­tásával fogadtatott. E küldöttség megbízása következtében kinyilatkoztatá, hogy a bécsi ministerium által rútul meg­csal a 11 o­k. A magyar nemzet polgári vérontás nél­kül vivá ki azt, mi tőlük vérontás mellett is jelenleg megta­­gadtatik. Ezt nem tűrhetik, tűrni nem fogják. Ha igazságos követeléseiknek elég nem létezik, nek­i e mostani bécsi mi­nisterium nem kell, mert az nem egyéb, mint Metternich átkos politicájának kifolyása. A mester ugyan megugrott, de tanítványaiban folyvást működik. Illy ministerium sem azon nemzetre, melly önvére föláldoztával bilincseit összetördelni sietett sem a dynastiára, melly folyvást áltattatik, üdvhozó nem lehet. Az osztrákok a magyar nemzetben helyzik bizalmukat s szilárdan hiszik, miszerint segítségükre leendenek.­ Kijelen­ték, hogy ha a dolgok nem változnak, s a körülmények ha­talma nem teremti elő a kívánt eredményt, inkább testvéri kezet nyújtanának a magyar nemzetnek, s felelős ministé­­rium­a által Magyarországból fogják magukat kormányoztatni, mert a magyar kormány régise alatt biztosítva látják mind­azt, mi egy nemzet boldogítására szükséges. Hirszerint Metternich, a megbukott sötétség ör­­d­ö­g­e, Féltoronyban (Halbthurn) Mosony megyében tartóz­kodik, s onnét igazgatja creaturáit Bécsben. Pozsonyból a bécsi s magyar nemzetőrsereg közöl mart. 30-án tömérde­ken készültek tartózkodása helyét beostromlani, s­őt elfog­va, fogolykint Pozsonyba hozni. — Erről legközelebbről bő­vebben. Tegnap az ifjúság által újólag egy kir. gyorskocsi foglaltatott, le, mellyen 50,000 pft. leendett Kassára szállítan­dó, följelentetvén e tény a minister uraknak: a pénz Kas­sára szállítása megengedtetett ugyan, hanem 2 nemzetőr őr­ködése mellett, kik azon esetre, ha e pénz csakugyan a bankjegyek beváltása végett küldetett, azt Kassán által is adaadják. Délután a múzeumtéren roppant nép jelenlétében, nép­­gyűlés tartatott hol a­­szabadság hős bajnoka, báró Wesse­lényi Miklós szónokolt lelkes szavakban a néphez. Legkö­zelebbről bővebben: 1084 Haza­fiak! Előbbi nyilatkozmányunkban arra szólítottunk föl min­denkit, hogy a veszélyben forgó szabadság és függetlenség védelmére készen álljon. Ezen éberségre folyvást szükség van, mert a szabad­ság, mellyet jog­érzet s bátorság vitt ki, csak éber, elszánt és soha ki nem fáradó hazafiság által tartathatik fen. Azonban kötelességünk bejelenteni az országnak, hogy szabadságunk ügye jobb fordulatot nyert. István nádor erélyes közbejárására kivivatott a függet­len magyar kormány. Ezen független magyar kormány nem ígéret többé, a mart. 31 én kelt királyi levél óta a nemzet minden hatalma a felelős magyar ministerium kezében s ellenőrsége alatt van. A régi kormány megszűnt, a bécsi kormány vak esz­közeiül használt kancellária, consilium s kamara nincs többé. A magyar ministerium akaratja s megegyezése nélkül egy tisztviselő s hivatalnok sem neveztethetik ki ezentúl a Ma­gyar Birodalomban. A ministerek ellenjegyzése nélkül minden kinevezés, minden intézkedés érvénytelen. Ebben áll az új magyar kormány függetlensége, s csak ez alapon vállalhaták el a felelőséget. A miniszerek hatalma nagy, de nem félelmes, mert a nemzetnek a törvényhozás előtt felelettel tartoznak, s a tör­vényhozás nem kiváltságos osztályok kifolyása többé, hanem az összes nemzeté. A mi a királyi levélben a ministerium szerkezetére néz­ve hiányos, gr. Batthyány Lajos ministerelnöknek s társainak ismert hazafiságos bátorsága, erélye, bölcsesége s a nemzet­gyűlés, mellynek felelősek, a gyakorlati téren ki fogják e­­gyenliteni. Hazafiak­ az országgyűlés nem sokára véget ér. Az eddig ismeretes, s már életbe lépett törvények után még két neve­zetes törvény fog kihirdettetni: a nemzetőrség s népképvise­let törvényczikkel. Ezen két ügy az, melly a nemzet figyelmét s munkássá­gát legközelebb fölhija. A nemzetőrség kezében van a hazának közbátorsága, s a szabadság legerősebb támaszának, a rendnek föntartása. A nemzetőrség fölállítása s föl­fegyverzése első gondunk legyen. Nemsokára a képviselők választására fogunk fölszólittatni. A népképviselőkre temérdek munka vár. A népképvise­lők buzgalmától s bölcseségétől függ a nemzet sorsát olly alapra tenni le, hogy virágzásnak indulhasson. Midőn Magyarország szabad fiai a képviselők választására összegyülendnek, tudni fogják, hogy nem viaskodni jöttek, mert ezen jog nem kiváltság többé, hanem közös joga az összes nemzetnek. A szabad választás nem viszálkodásban áll, ha­nem abban , hogy senki se gátoltassék arra adni szavaza­tát, kihez legtöbb bizodalma van. A szabadság maga kész vagyont nem ad, de fölszaba­dítja a munkát, s egyedüli eszköz arra, hogy becsületes mun­kája és szorgalma után mindenki jólétre juthasson , és pe­dig egyesek jólétén alapul a nemzet vagyonossága és ereje. Az országosak úgy lehet boldog és erős, ha fiai nem he­nyélnek. A henye és munkátlan nemzet elveszti a jogot, el­veszti a földet, mellyel méltatlanul bírt. Hazafiak­ midőn polgári kötelességteket teljesítitek, el ne feledjétek, hogy munka és szorgalom az, mi szemé­lyes jólétet és függetlenséget biztosit. Munkára hazafiak! az urbér alatt nyögött Magyarország kietlen puszta volt; most csak tőletek függ, hogy a szabad Magyarország boldog, erős és virágzó legyen. A szabad Magyarország minden fiától megvárja, hogy mind po­lgári, mind házi kötelességét teljesítse. Éljen a király, éljen a nádor, éljen a független felelős nemzeti kormány.-------A pestvárosi rendreügyelő b­i­z­ot­t­mány. Országgyűlési közlemények. Pozsony, mártius 30. A mai kerületi ülésben először is Széchenyi István emelt egy őszinte szót, sajnálattal említvén meg, hogy tegnap estve, némellyek által egy bizonyos egyén fölkutatása végett, ki az ismeretes leiratot aláírta, egy ház megrohantatott sat. — figyel­meztetett, hogy mindenek fölött a személy és vagyonbátorsá­­got tiszteletben kell tartani, mert mindenkinek háza olly szent hely, mellybe senkinek sincs joga berontani.... Továbbá, hogy nekünk nincs szükségünk egyes személyeket bántani, mert ha­zánk függetlensége és szabadsága, már most nem egyes sze­mélyektől, de magától a nemzettől függ.... és azt csak úgy vívhatjuk ki, ha mindnyájan együtt tartunk, ha mentül több érdeket tudunk megnyerni a forradalomnak.... "csak az árthat szabadságunknak, ha egymás közt összeveszünk, s a­helyett hogy az érdekeket megnyernek, elriasztjuk— sat­sat.— Utána Deák Ferencz emelt szót, s támogatá Széchenyi nézeteit; különösen kiemelte a franczia forradalmat, mellynek

Next