Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-04-04 / 671. szám
be veszik, s minden törekvést oda irátyzandanak, hogy e hatalom kiindulási pontul szolgálván, mindazt, mi még megadva nem volna, kezeik közé kerítsék. Ezután Kossuth pár percznyi gondolkodás után, ezeket mondá ő azon eredményeket, mellyek Magyarország tettleges fölkelése által kivivattak, ollyanoknak tartja, mellyek már nagy részben a nemzet kívánságait tényleg életbe lépteték, mi még hátra van, annak megnyerése önerőnkre hagyatott. Azon esetre hát, ha a nemzet e leiratot el nem fogadná, részünkről egyéb nem maradna hátra, mint tárczáinkat visszaszolgáltatni, s e lemondás, a dynastiátóli elválás világos kijelentése lenne; ennek következményét pedig mindenki könnyen beláthatja; ő illy eredmények kivívása után nem érzi magát fölhatalmazva arra hogy polgári háborút idézzen elő... Szilárd támaszt a ministériumnak! most ez legyen a jelszó. Ministertársai véleményéhez járul. . .. .. A hallgatóság egy része éljen kiáltásokban tért ki, „nyugodjunk meg“ a más rész a leirat fölolvastatását sürgeté. Jegyző a kir. leiratot fölolvassa. , Kétes zajlás rendité meg a termeket, mellynek lecsillapulta után : „ . . . / Nyári Pál (elnök) emelt szót, — beszédének főbb részletei a következők valának : Ez, azt hiszem — úgymond — Magyarország legfontosabb pillanata, melytől e nemzetnek élete s halála függhet. Nem az itt jelenben a kérdés: jó e a leirat vagy nem — hanem inkább az, hogy miután a Batthyány-féle ministerium olly férfiakból áll, — kik a közelmúltban mint nemzet tűntek föl e magyar hazának, s van köztük olly férfiú is, kinek homlokán a polgári cser, martyrkoszorúval fonatott össze, s ezek a leiratot bizonyosan a nemzet jövőjébe látó szemekkel fogadták el, — váljon leléptessük-e őket vagy nem? — s ha leléptettük őket, váljon a nemzet szent nevében tettük-e ezt? Ha a hazafiak közt, ezen mézeshetekben, hol még főbb a remény mint az erő, most véleménykülönbség támad; ha a nemzet szive most közdobbanásában szakad meg : vér omlendik uraim, és lesz a legiszonyúbb polgári háború, és majd ha a legdrágábbat a polgári vért elontottuk, nem fogunk , akkor lázas álmunkból fölébredve, előfogyottan azok, kik tán megmaradtunk, kezet fogni, és töredelmesen megvallani, hogy mi nem értettük egymást. Igen, de már ekkor késő leend: egy nemzet sírja fölszakíthatatlan! És kik fognának bukásunk által föltámasztatni? mind azok, kiknek bukásán most ujongatunk, a bécsi bureaukratia! Azt hiszik uraim, ezen emberek a státustanácsbani részvétük által új erőre fognak kapni ? Nem; halálos vonaglás leend ez csak tengődés, melly rájok nézve a legnagyobb büntetést foglalja magában,hogy ők, kik eddig önkényesen rendelkeztek Magyarország sorsa fölött, most eszköz gyanánt fognak használtatni, s mint rabok hurczolandják a lánczokat maguk után.— Magyarország eddigi constitutionális állapota zérus volt, ez, és a mostani potentirozott önállás közt, mennyi különbség van! s midőn mindez, mondhatjuk, egy éjen át született, vér nélkül született, illenék-e hozzánk, kik még tegnap olly szegények voltunk, a túlkövetelés? A gyermek egyszerre férfivá nem lehet, szint igy megvannak a nemzeteknek is fejlődési phasisai! Magyarország egy még ki nem merített bányához hasonlít, ha ügyesen látunk a munkához, a jövő okvetlenül meghozza kincseit. Most a szabadság osztaléka van, ki rendbontási szenvedélyében a maga részét elpazarolja, osztalékát meg nem érdemelte. — Ha valaminek cselekvésére elhatározzuk magunkat, mindig meg kell gondolnunk, hogy csak egyesek vagyunk, s merjük e magunkra vállalni azon iszonyú súlyt, mellyet a nemzet szent neve gördít tetteinkre. Ha múltunkba tekintünk, látni fogjuk -- miként mi egy néptöredékekből összeállított nemzet voltunk. Mart. 15 óta a különböző castok elhallgattak ugyan, de azért élnek, s ezek közt bárhonnan jöjjön a szó, még nincs azonnal megtestesítve, midőn mi kimondtuk. Midőn mi egy nemzet dolgában támot keresünk, a csirát árbocznak néznünk nem szabad.— Én úgy hiszem, győzelmünk e papirosban (a kir. leirat) registrálva van, de nem papiros-constitutio teszi boldogokká a nemzeteket, hanem önereje. Míg Ausztriában bajonettekkel őrizték a gondolatszabadságot, nekünk azon szerencse jutott, hogy a forradalomnak nem rémeiben, hanem csak jótékonyságában részesültünk, és ezen békés forradalmat törvényes uton mi folytatni fogjuk, kívánságaink s óhajainkból instructiókat csinálunk a legközelebbi nemzetgyűlésre. A polgári vérnek még el nem ontott cseppet kiáltanak hozzánk — a nemzet szent nevére kérem önöket, erősbüljünk a közegyetértésben — s fogadjuk el a kir. leiratot! A közönség nagyobb része zajos éljenekben s „nyugodjunk meg“ „fogadjuk el szó nélkül“ kiáltásokban tört ki, a másik rész „ne fogadjuk el“, halljuk Irányit (ki már ekkor állt) hangoztatá: Irányi. Nem igen kellene a naptárt fölkutatnunk, hogy megtudjuk, mi nap van maga nélkül is észrevennők apr il elsejét, mert úgy látszik, ezen leirattal bolondot akarnak belőlünk csinálni. Csak azt meg nem foghatom, hogy merik illy bilincsszemek fölé a független ministeriumot oda nyomni, — értette is a betűszedő és szaggatott betűkkel írta fölül a „függetlent.“ •, ” . Ezen ügy megérdemli, hogy megtekintsük, mennyiben különbözik e második kir. leirat az előbbenitől. A nádor mint helytartó, ismét sérthetlenek mondatik ki, hogy lehet két személy, akit sérteni, bírálni ne lehessen, ez legeslegújabb aquisitio. Továbbá most, midőn az egyenlőség alapjára küzdjük magunkat a sarkalatos törvényben a nemesség osztogatását emlegetni, ez tényleges állapotunknak valóságos kigúnyolása. Aztán önállóság adatik-e itt nekünk? midőn a független ministernek állományi tanácsosai kell ellenjegyzéseit kezelni; a katonaságnak elhelyezése csak a nádor közbenjárásával történhetik meg, az országon tül pedig, a királynak s azon ministernek ellenjegyzésével történik ez, aki Bécsben fog lakni. — Nem akarok keserű lenni. Nem az a kérdés itt — úgy hiszem — elvállalják-e tárczájukat a miniszerek vagy nem, — hanem kielégíti-e ezen leirat a nemzet kívánságait, vagy nem? Indítványa szólónak oda járult, hogy a miniszerek tárczáikat el ne vállalják, úgy állván a körülmények Európában, hogy ezen leirat elfogadására semmi szükség nincsen. Ezen indítványra a hallgatóság nem tetsző moraján tompa éljenek törtek keresztül. Sokan veres szalagaikat lengeték az elnök fölé. Nyári (elnök) Megvallom uraim! nekem azon veres szalagok e pillanatban nem tetszenek; meg vagyok győződve, ha nemzeti hármas színünk alatt győzni nem tudunk, semmi ideális phantasticus szín alatt harczolnunk többé nem lehet. Ha a rendbontás útján indulnak el önök, s egy pálczaszúrás által a töltésbe lyukat szúrnak, vigyázzanak, hogy e csekély nyíláson az ellenséges elem egész dühével keresztül ne rontson. Minket még a múlt idők nem erősítettek meg annyira, hogy a forradalom rémeivel edzett karokkal szembeszállhassunk. Erőtlenségünk s szegénységünk kiáltó, hol van Kossuth , Deák, és néhányat még ide csatolva, a hazában férfiú, ki vezetésünkre alkalmas lenne. A franczia nemzet az 0 pontjuk emelkedésében, minden vonalnak nevet adhat; nekünk az 0 ponton túl mostani állapotunkig nem lehet egyebet fölírnunk, mint ezt: jó akarat és szerencse. Elméletileg igaz, képtelenség, hogy egyszerre két sérthetetlen fő legyen a státusban, de a magunk helyzetét véve, ez csak javunkra van. Nem ebben a sérthetetlenségben fekszik az erő; mi eltörüljük az önkényt, körülírjuk a hatalmat, s ebben a hatalomban a nemzet sérthetetlensége fekszik. Ki fogná az erőtlen embert meggyilkolni akarni ?! — És mi az a nemességosztogatási jog — nem egyszer mondom már, hagyjuk meg az ősz Learnak játékszerét. Ártalmunkra nem lehet, s ki fogna még ezentúl üres czímért, kutyabőrt kérni, ha csak kályhát melegitni nem akar vtle, és még tán erre sem alkalmas — mert bűzös. És ki lenne elég vakmerő, körülményeink közt, köztársaságról álmodozni. "Önkormányzásra még gyöngék vagyunk. Nem abban van az erő, van-e s ki a király? hanem mi legyünk nemzet. S mi az a köztársaság ? Nem más, mint midőn a nemzet már annyira megért, hogy bíboros szemfényvesztésre szüsége nincsen. Mi a különbség praesidens és király közt ? amannak teste, húsa, ez pedig sérthetetlen. — Valójában soha nem irigyeltem semmit senkitől, de e perczben, midőn körülnézek s egy 20 éves arczon akadnak meg szemeim, könyezni tudnék, irigylem az ifjúságot. Én már nem soká emlékezhetem vissza mart. tizenötödikére. Önöknek ifjú barátim a kivivott munka gyönyörét az emlékezet adandja meg. (zajos éljen). Nyári Pál ur beszéde (mellynek itt ha szavait nem is, de eszméit híven adám) annyira meghatá az ellenvéleményüeket is, hogy többen veres szalagjaikat a helyszínen letépdesék. — Elfogadtuk, hangzott minden felől. Szót emelt még Irinyi (ugyanaz, ki tegnap a pragmatica sanctioféle placatokat ragasztatá a falakra) s a nádori sérthetetlenségre megjegyzé, hogy azért, mit ez mint kir. helytartó aláír, nem ő, hanem az ellenjegyző minister felelős. E perczben — úgymond — a tömeg irányában ámitónak lenni, nemzet elleni bűn! Utána Patay szólt, s megjegyzé a többi közt a kinevezésekre nézve, miszerint ezentúl nem mellkereszteknek, hanem a kokárdának emeünk kalapot; a sérthetetlenségre pedig megnyugtat mindenkit, hogy ez más országokban is igy van és volt, s szükség esetében a sérthetlen mégis megszökött! Végül Petőfi emelkedett föl a nép közül, és Tompa hangon ezeket mondá: Láttam remegést, láttam sáppadt arczokat, nem szeretném továbbra is igy látni nemzetemnek fiait, — azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm! — ■— 12 órakor az elfogadtak amennével oszlottunk el, jobb is hogy másokra nyugasztók a felelőség terhét e nemzetért, mintha még gyönge vállainkra nehezkedett volna az. " Bulyovszki Gyula: Pest, aprilikán. Bécsben a sajtótörvényt s Lajos főherczeg arczképét ünnepélyesen megégették. A nemzetőrségis számos tagból álló küldöttséget nevezett ki, Pozsonyba e hitt megviendőt. — Martius utósó napján a küldöttség Pozsonyba érkezett. — A rokonszenv legőszintébb nyilvánításával fogadtatott. E küldöttség megbízása következtében kinyilatkoztatá, hogy a bécsi ministerium által rútul megcsal a 11 ok. A magyar nemzet polgári vérontás nélkül vivá ki azt, mi tőlük vérontás mellett is jelenleg megtagadtatik. Ezt nem tűrhetik, tűrni nem fogják. Ha igazságos követeléseiknek elég nem létezik, neki e mostani bécsi ministerium nem kell, mert az nem egyéb, mint Metternich átkos politicájának kifolyása. A mester ugyan megugrott, de tanítványaiban folyvást működik. Illy ministerium sem azon nemzetre, melly önvére föláldoztával bilincseit összetördelni sietett sem a dynastiára, melly folyvást áltattatik, üdvhozó nem lehet. Az osztrákok a magyar nemzetben helyzik bizalmukat s szilárdan hiszik, miszerint segítségükre leendenek. Kijelenték, hogy ha a dolgok nem változnak, s a körülmények hatalma nem teremti elő a kívánt eredményt, inkább testvéri kezet nyújtanának a magyar nemzetnek, s felelős ministériuma által Magyarországból fogják magukat kormányoztatni, mert a magyar kormány régise alatt biztosítva látják mindazt, mi egy nemzet boldogítására szükséges. Hirszerint Metternich, a megbukott sötétség ördöge, Féltoronyban (Halbthurn) Mosony megyében tartózkodik, s onnét igazgatja creaturáit Bécsben. Pozsonyból a bécsi s magyar nemzetőrsereg közöl mart. 30-án tömérdeken készültek tartózkodása helyét beostromlani, sőt elfogva, fogolykint Pozsonyba hozni. — Erről legközelebbről bővebben. Tegnap az ifjúság által újólag egy kir. gyorskocsi foglaltatott, le, mellyen 50,000 pft. leendett Kassára szállítandó, följelentetvén e tény a minister uraknak: a pénz Kassára szállítása megengedtetett ugyan, hanem 2 nemzetőr őrködése mellett, kik azon esetre, ha e pénz csakugyan a bankjegyek beváltása végett küldetett, azt Kassán által is adaadják. Délután a múzeumtéren roppant nép jelenlétében, népgyűlés tartatott hol aszabadság hős bajnoka, báró Wesselényi Miklós szónokolt lelkes szavakban a néphez. Legközelebbről bővebben: 1084 Hazafiak! Előbbi nyilatkozmányunkban arra szólítottunk föl mindenkit, hogy a veszélyben forgó szabadság és függetlenség védelmére készen álljon. Ezen éberségre folyvást szükség van, mert a szabadság, mellyet jogérzet s bátorság vitt ki, csak éber, elszánt és soha ki nem fáradó hazafiság által tartathatik fen. Azonban kötelességünk bejelenteni az országnak, hogy szabadságunk ügye jobb fordulatot nyert. István nádor erélyes közbejárására kivivatott a független magyar kormány. Ezen független magyar kormány nem ígéret többé, a mart. 31 én kelt királyi levél óta a nemzet minden hatalma a felelős magyar ministerium kezében s ellenőrsége alatt van. A régi kormány megszűnt, a bécsi kormány vak eszközeiül használt kancellária, consilium s kamara nincs többé. A magyar ministerium akaratja s megegyezése nélkül egy tisztviselő s hivatalnok sem neveztethetik ki ezentúl a Magyar Birodalomban. A ministerek ellenjegyzése nélkül minden kinevezés, minden intézkedés érvénytelen. Ebben áll az új magyar kormány függetlensége, s csak ez alapon vállalhaták el a felelőséget. A miniszerek hatalma nagy, de nem félelmes, mert a nemzetnek a törvényhozás előtt felelettel tartoznak, s a törvényhozás nem kiváltságos osztályok kifolyása többé, hanem az összes nemzeté. A mi a királyi levélben a ministerium szerkezetére nézve hiányos, gr. Batthyány Lajos ministerelnöknek s társainak ismert hazafiságos bátorsága, erélye, bölcsesége s a nemzetgyűlés, mellynek felelősek, a gyakorlati téren ki fogják egyenliteni. Hazafiak az országgyűlés nem sokára véget ér. Az eddig ismeretes, s már életbe lépett törvények után még két nevezetes törvény fog kihirdettetni: a nemzetőrség s népképviselet törvényczikkel. Ezen két ügy az, melly a nemzet figyelmét s munkásságát legközelebb fölhija. A nemzetőrség kezében van a hazának közbátorsága, s a szabadság legerősebb támaszának, a rendnek föntartása. A nemzetőrség fölállítása s fölfegyverzése első gondunk legyen. Nemsokára a képviselők választására fogunk fölszólittatni. A népképviselőkre temérdek munka vár. A népképviselők buzgalmától s bölcseségétől függ a nemzet sorsát olly alapra tenni le, hogy virágzásnak indulhasson. Midőn Magyarország szabad fiai a képviselők választására összegyülendnek, tudni fogják, hogy nem viaskodni jöttek, mert ezen jog nem kiváltság többé, hanem közös joga az összes nemzetnek. A szabad választás nem viszálkodásban áll, hanem abban , hogy senki se gátoltassék arra adni szavazatát, kihez legtöbb bizodalma van. A szabadság maga kész vagyont nem ad, de fölszabadítja a munkát, s egyedüli eszköz arra, hogy becsületes munkája és szorgalma után mindenki jólétre juthasson , és pedig egyesek jólétén alapul a nemzet vagyonossága és ereje. Az országosak úgy lehet boldog és erős, ha fiai nem henyélnek. A henye és munkátlan nemzet elveszti a jogot, elveszti a földet, mellyel méltatlanul bírt. Hazafiak midőn polgári kötelességteket teljesítitek, el ne feledjétek, hogy munka és szorgalom az, mi személyes jólétet és függetlenséget biztosit. Munkára hazafiak! az urbér alatt nyögött Magyarország kietlen puszta volt; most csak tőletek függ, hogy a szabad Magyarország boldog, erős és virágzó legyen. A szabad Magyarország minden fiától megvárja, hogy mind polgári, mind házi kötelességét teljesítse. Éljen a király, éljen a nádor, éljen a független felelős nemzeti kormány.-------A pestvárosi rendreügyelő bizottmány. Országgyűlési közlemények. Pozsony, mártius 30. A mai kerületi ülésben először is Széchenyi István emelt egy őszinte szót, sajnálattal említvén meg, hogy tegnap estve, némellyek által egy bizonyos egyén fölkutatása végett, ki az ismeretes leiratot aláírta, egy ház megrohantatott sat. — figyelmeztetett, hogy mindenek fölött a személy és vagyonbátorságot tiszteletben kell tartani, mert mindenkinek háza olly szent hely, mellybe senkinek sincs joga berontani.... Továbbá, hogy nekünk nincs szükségünk egyes személyeket bántani, mert hazánk függetlensége és szabadsága, már most nem egyes személyektől, de magától a nemzettől függ.... és azt csak úgy vívhatjuk ki, ha mindnyájan együtt tartunk, ha mentül több érdeket tudunk megnyerni a forradalomnak.... "csak az árthat szabadságunknak, ha egymás közt összeveszünk, s ahelyett hogy az érdekeket megnyernek, elriasztjuk— satsat.— Utána Deák Ferencz emelt szót, s támogatá Széchenyi nézeteit; különösen kiemelte a franczia forradalmat, mellynek