Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-04-20 / 681. szám

Gr­embay Károly, iparegyleti rajz s építészeti tanár, ki tiszta czéllal pár év óta fáradozik az iparos ifjúság maga kö­ré gyűjtésén, társadalmi s iparos hivatására szükséges kikép­zésén, czélszerű­ s a körülmények s mozgalmaikhoz alkalmazott beszéddel nyitá meg a gyűlést. A tavasz idejét éljük , úgy­mond, s a föld kebléből kitörő füvet verd bár kalapácsosat vissza, nem fog az engedni: a természet sorát követjük mozgalmainkban semmi sem hátráltathat. Mig a nemzet sza­badsága nagy harczát vívták, mi békés polgárokul viseltük magunkat, s hol kellett, megjelentünk, s ha kell, vérünket ontjuk édes hazánkért; most, miután a nemzet jogai ki vannak küzd­ve, mozoghatunk már, hogy rólunk is levétessenek a nyomasztó bilincsek. Itt Magyarország véd istennőjének (Pannóniának mellynek szobra több nemző közepeit a muzeumépületi hom­lokzaton díszéig), melly szabadságérti küzdelmeinket megko­szoruzta (Pannónia koszorút tart kinyújtott kezeiben) — e véd istennő oltalma alatt gyülekeztünk mi is össze, küzdeni jobb ál­lapotért. Itt szóló, miután a fiatal szegődött iparosság elle­nében elkövetni szokott igazságtalanságokat röviden elősoro­ló, a miniszerekhez benyújtott kérelmet pontonkint magya­rázgatva olvasóról; az illető kérelem következőleg hangzik: 1. A czéhek, mint a szabad ipar kifejlődésének gátai szüntessenek meg. 2. Czéhek helyett olly intézkedések létesitessenek, mel­­yek által az iparban szorgalmas egyén tehetségét kimutat­hassa , s magának az iránt bizonyítványt szerezhessen. Ilye­neknek hisszük a helységenkint, legalább nagyobb városa­inkban rendezendő műcsarnokokat, illyeneknek hisszük az or­szágos iparegyesületet, ennek vidéki osztályait s az ezek ál­tal rendezendő műbíráló bizottmányokat. Ezekre bizassék a saját kézre dolgozni szándékozó iparosok bizonyítvánnyal való ellátási képesség. Azért az iparegyesületet a legközelebbi or­szággyűlésen törvényesen is pártoltatni s országosan meg­­alapítatni kérjük. 3. Kérjük, hogy az iparosnak, az emberiség köz­jogai szerint, mindenütt a hazában szabad megtelepedési jog adassék. 4. A saját kezére dolgozó iparos és segédei közt levő viszonyokat, úgy kívánjuk meghatároztatni, hogy a mester ne tekintessék többé segédei vagy legényei kényuraul, ha­nem csupán mint mester; segédei ellenben nem mint rab­szolgák és alattvalók, hanem mint igazi segédek s meste­reiknek bizonyos keresetre szerződött társai. 5. Illy viszonyok közt is a napi munkaidő törvényi­leg úgy határoztassék meg, hogy a segédségnek saját szel­lemi kiképzésére is idő maradjon, s a szerződéses viszony gazdái s néha inkább kényuri önkénnyé ne változzék. 6. Határoztassék meg egyszersmind különböző iparágak szerint a fáradsághoz és képességi tehetséghez aránylagos s illendő munkabér. 7. Határoztassék meg a viszony és idő a mester és segédek közti szerződésre és ennek megszűnésére nézve. 8. Különösen kívánjuk, hogy a segédek se eszközök megszerzése, se szegődött díjaknak bármi jogtalan czimek alatti megcsonkítása által ne terheltessenek. 9. Az iparos segédség kiképzési eszközei, mik közé számítjuk többek közt a vándorlást, valamint jóléte könnyeb­­bítése, mit főkép betegségi állapotra is kívánunk értetni, ne egyenesen a mesterek önkénye, hanem azok méltó segéd­­nyújtása mellett, a segédek befolyásával és felügyelésével rendeztessenek. Ugyanez németül olvastatott föl, mire Nyári Pál, ki Glembay beszéde közben érkezvén agyülésre, harsogó élje­nekkel fogadtatott, emelő szavát a lépcsős párkányzatról, mint­egy ekképen: Polgártársak! ismételve tapasztaljuk, hogy a szabadság valami itj minálunk: igen sokan találtatnak, kik azt nem értvén, félre magyarázzák; ime rólatok azon hir terjedt el a városban, hogy ti a rendet megzavarni akarjátok, pedig ez nem igaz, (hangok a tömegből: nem! nem!) — én hiszem hogy nem igaz s azért jöttem közétek, miként tegnap is, és meg fogok jelenni körötökben ezentúl is mindig, valahányszor a ti ügyetek kérdésben forgand. Nekünk jutott azon szeren­cse, hogy európai viharok közepett szabadságunkat vér nél­kül vittük ki; rajta leszünk, hogy további fejlődésünk is le­hető­legpéldásban menjen véghez. Míg a szabadságot nem élvezők, törpe volt alkotmányunk, törpe minden institutiónk, tehát az ipar ügyébeni fáradozásunk is; most ellenkezőleg lesz s minden dolgaink nagyszerűségre fognak emelkedni. De min­denkinek föladata most kétszeresen munkálni én előbb is ele­get dolgoztam, de mart. 15dike óta kétszer annyit dolgo­zom, és mégis soha nem éreztem magamat illy jókedvű­nek, Vidornak mint most. — Ész és szívhez szóló be­szédének veleje tovább az volt, mikép teljes reménységek, hogy addig is, míg a jövő törvényhozás a munkát töké­letesen fölszabadítja, a ministérium minden bizonnyal czél­szerű­ s kívánságuknak megfelelő rendelkezéseket hozand e tárgyban Legnagyobb tetszéssel fogadák, s az iparos segé­dek e beszédet, több ízben zajos érjenekkel félbeszakítván azt, s bízván emberükben, Kit ügyük hő, tiszta szándéku ba­rátjául ismernek, s azonkívül összeköttetését a ministerium­mal tudja­, tökéletesen megnyugodtak szavaiban. Nyári Pál után egy szabólegény olvasott föl egy petítiót, mellyel szá­mosabb társai külön szerkesztettek, mellyel azonban felol­vasó szerint ezek, miután a föntebbi kérelem - úgymond — sokkal ,,módosabb“ s még többet is kíván, mint a mi nekik eszökbe jutott, szívesen elejtenek, s mindenben amahhoz csat­lakoznak. Aul (czipészmester) polgár- s ügytársait a minden esetre nyerendő kedvezmények iránti biztos reményhez utalván, fölszólitá, hogy addig is teljesítsék kötelességüket, s ne hagy­ják abba a munkát, mi legrosszabb következéseket vonna maga után, mind a közönségre, mind reájuk nézve. Hasonló értelemben nyiladozott Kövey (szűcsmester), ki az ipar elnyomatását igen helyesen eddigi szolgasági hely­zetünkből is magyarázd, s várakozásra inté ügyfeleit. Az egész tömeg legnagyobb rendben oszlott el. Valóban szivünk örvend e fogékonyságnak, mellyel ál-­j­talam­ fogva mindnyájan hisz sérelmeink mindnyájunknak vannak, magunkat kapacitáltatni s lecsilapitatni engedjük. Megérté a kézműves osztály is a szelidebb kor szózatát, s mig másutt tömegenkint odahagyván a műhelyeket, elvégre komoly összeütközésekre szolgáltatott alkalmat, nálunk szá­mosan — igen számosan az illetők közül, a mint hitelesen tudjuk, mindjárt a gyűlés után visszatértek műhelyeikhez, s egyetemesen békével várják­ az ügyekben okvetlenül bekö­vetkezendő javításokat. Szóljunk még egy keveset Glembay Károly iparegyleti rajztanárról. Nehezen létezik polgártársaink között valaki, a­ki olly­annyiszor félreértetett volna, mint ő. Sokaktól lázító­nak neveztetett el. És mégis alg tudunk honfit, a ki a maga körében annyit működnék , fáradoznék az iparosságnak n­e­­mesebb állásra emelésén, mint ő. Minden lépése, tette, ok­tatásai, beszédei bizonyítják. Nem a munkától akarja ő el­vonni az iparos fiatalságot, de azt akarja, hogy munkaüres óráiban se henyéljen, dorbézoljon, hanem „szellemi kimű­velésének, mitől annyira elmaradt, szánja azokat. E végett sokat fáradozott, és talán sikerülene neki elvégül „esti tár­­salgásokat“ alapítani, hol az iparos fiatalság magát illőleg, társadalmilag s rendeltetéséhez képest kiművelje. Ilyesén szent­szék­, polgártársak, nem hátráltatni, hanem elő­mozdítani kell. 1232 Pe­s­t, a­p­r i 1 18-án. A tegnapi nap Pest forradalmi történetében emlékezetes maradand. 4 órakor a városháznál nagyszerű polgári gyűlés tartatott. A polgárság ez alkalommal a legnagyobb erélyességet fejtett ki. Sérelmeik a zsidóság folytonos telepedésében, s az el­avult czéhrendszer gyalázatos visszaéléseinek orvosoltatásá­­ban központosultak. Végre a városi tanácsnak lepleztetett le bűnlajstroma, s mivel többé illy egyéniségek ellen a polgárság bizalommal nem viseltethetik; a tanács, Rottenbiller alpolgármes­tert, és Kacskovics Lajos főjegyzőt kivéve, hivatalá­ból ünnepélyesen letétetett. Ez azonban törvénytelen úton történt, az első inge­rültség hevében. És ezért Rottenbiller alpolgármester vezérlete alatt rög­tön bizottmány neveztetett ki, melly a polgárság követe­léseit a ministeriumnál sikeresitse. E bizottmány késő este érkezett vissza. Tömérdek nép várakozik a szabadság terén. Rottenbiller eljárásáról jelentést ten. A zsidókat illetőleg a ministerium lélekismeretes össze­írást fog életbeléptetni, s mind­azokat, kik jogtalanul be­tolakodtak , kiutasíttatni. A czéhrendszerre nézve az ipar és kereskedelmi mi­niszer legfőbb figyelmét fordítandja, és más országok ered­ménydús példájára, gyárosok, kereskedők,kézművesek, és a dolgozó osztályból választmányt hivand össze, melly a minden részről nyilatkozó panaszokat s követeléseket előterjesztendi, s avval a czélunk rendszeresítésére szükséges szabályok , s a mesterek s legényeik közti viszonyok felől értekezendik. Végre a városi tanácsnak kívánt rögtöni cassatioja, — miután senkit kihallgatatlanul elitélni nem lehet, s a liszt­­ujitás is ajtó előtt áll, melly már a képviselet legtágabb alapján fog eszközöltetni,­­ teljesedésbe sikeresen nem me­hetvén; ez okból, — s mert mindenkinek egyes hivatalnok ellen vádjával föllépni jogosan lehet, nem volna czélszerű, nem volna tanácsos a tisztújítást igy megelőzni; mindazon­által a közkívánat szerint a tanács hivatalától fö­­fog f­üggesztetni; a közcsend és rend föntartására nézve pedig szóló (Rottenbiller) elnöklete alatt választmány fog kineveztetni, melly választmány tagjainak kinevezése szinte szólónak hagyatott főn. Ezen jelentés harsány éljennel fogadtatott. A nép szétoszladozott. 10 óra után százakra menő néptömeg csoportosult össze Szepessy polgármester laka előtt. Tisztelegni jöttek nekie. Nem volt fáklya, nem volt választott szónok, nem volt éljenzés. Borzasztóan csendes volt minden. Az orkán kitört,­­ a macska zene egész pongyolaságában tűnt elő. A szüneteket töredezett szónoklatok egészíték. Jólelkű embernek lehetlen volt vissza nem borzadni. Visszaélésekért igy jutalmaz a nép. A városkapitány szinte megtisztelteték, mert mart­­lékén nagyon erélyesen viselé magát. A tanácsnokok közül még Lehnert, Kollert, Vojdiseket, Batiszt, és Alkert látogatá meg a tisztelgő polgártömeg. Úgy látszott, Káló ezyt legjobban szerették , mert leg­­hosszabb ideig tisztelegtek nekik. Mindenütt rövid, de sajtó szónoklatok tartottak, s a megtisztel­tek ünnepélyesen fölszólítanak, hogy köszönjenek le hivatalaikról, mivel a nélkül is ki fognak maradni. Legparányibb bizalom sincs irántuk többé. A hetedik tanácsos, Hol­ovi és Boldizsár, maga jött a tisztelgők közé, s kihallgattatást kért az utczán, éji 12 óra­kor. — Mondás hogy ő a megbukott kormány martyrja, volt. Egy rész éljenző, a másik fütyölt és ugatott. Pártolói éljenzés közt haza kísérők, a tisztelgők pedig szinte működtek, és fütyültek és ugattak annak rende szerint. Ez volt a legszebb jelenet. Szász Mátyás, Rollenbiller, és Kacskovics nem része­sültek a tisztelgés eme bélyegző nemében. Pest, april lükén. Tegnap délelőtt a polgársági közgyűlésben miniszeri ren­delet következtében a fővárosi rend és csend fentartására, miután a forradalmi időszak alatt működött választmány le­lépett, Rod­­enbiller alpolgármester , mint teljes hatalmú mi­nisteri biztos, a polgárok sorából egy választmányt nevezett ki, melly a béké­s rend megőrzése iránt a ministeriumnak felelős. Továbbá Staffenberger szószólónak, ki a város viszonyait legjobban ismeri, elnöksége alatt, egy alválasztmány küldetett ki, melly az egész fővárost, hol a rendőrség nem épen a leg­jobb lábon áll, kerületekre fölosztván , a teendőket e rész­ben meghatározza s ez iránt fölügyeljen. Végre Kacskovics főjegyző a városi tisztségek illető ha­tásköreinek írásba foglalására bízatott meg, mi aztán ki­nyomatván, zsinórmértékül szolgáland a nem sokára (talán junius elején *) bekövetkezendő köztisztválasztásra. P­est, ápril 19-én. István főherczeg fogadtatása a pesti par­­ton. Szeretteink immár körünkben vannak. Tegnap esti hét órakor érkezett meg Bécsből„Nádor“ gőzösön István nádor, s fogadtatása méltó volt a nemzet irántai szeretete s tiszteletéhez. Mig mi itt a nemzet — a nép jogai és szabadsága mellett fölkelve virasztó oroszlánkint őrködtünk s hazánk jobbjai az ország szélén hasonlót cselekvének, addig István a bécsi bureaucratia sárkányának kemény agyát törte,ad­dig ő Hunnia rablánczajt sikerrel oldozgat. Magyarország koronájának élő gyöngye, mellynek fé­nye késő századokra fog átsugárzani — szeretett főhercze­­günk üdvözletére tömegesen állt ki a nép Dunánk széles partjaira s várva várta kedveltje megérkezését. Az idő szokat­lanul kedvezett az ünnepies fogadásnak. 7 órakor sűrű ái­­gyüdörgések hirdetők a herczeg jövetelét. Harsány éljenek zengtek mindenünnen. A parton egy választmány fogadé ő fönségét s ennek szónoka Rottenbiller következőleg üdvözlé őt: „Üdvözlégy fönséges ur, Magyarország nádora, kir. hely­tartó, elfelejthetetlen dicső atyának nagy fia! üdvözlégy mint a XIX. század s a haza szivének szülötte­ ki a kor igényeit s a nép kívánságait fölfogva , azok valósításában olly buz­gón törekedtél. Midőn körünkből távozál, még a szolgaság bilincsei nyomtak, most ime, mint szabad nép állunk előtted. Ne várd, hogy hálánkat szavakban nyilvánítsuk, ettől han­gosan dobog szivünk s Örömittas arczaink és könyeink mu­tatják azt. Isten áldja meg minden léptedet, hogy azt, a mi a haza­i nép boldogitására olly szép sikerrel megkezdetett, dicsően bevégezhessed. A magyarok istene áldja meg a ha­zát mindig illy nádorral, (éljen) Főherczeg István Magyar­­ország nádora éljen!“ és számos ezernyi torok zengé utána az éljent. István: „Uraim! Köszönöm Buda-Pestnek irántam nyil­vánított szives tiszteletét, legyenek meggyőződve, miképen va­lamint eddig volt, úgy ezentúl is főtörekvésem leend a hazá­nak erőm szerinti boldogitása, s biztosan reménylthetjük, hogy a mit olly dicsőn megkezdettünk, a rend, csend, egyetértés — és az ur isten segitni fog azt tökéletesen véghezvinni.“— A mély csendben elmondott hangos szavakra ismét harsány éljenzések következtek, mig a szeretett herczeget egész la­káig kisérték. Este a város fényt ngerben úszott. Pest, ápril 19-kén. Reggel 8 órakor népgyűlés a múzeum terén. Nagy Ferencz az ezetékre menő néptömegnek indítványozá , hogy tekintve a mart. 15ke óta tetemesen megcsökkent keresetet, minden osztályú polgártársainkra nézve,­­ szólitassanak föl a háztulajdonosok, hogy a közelgő évnegyedi házbé követeléséről önkénytesen mondjanak le. — Indítványa közakarattal elfogadtatott. Ezután a mindig szaporodó néptömeg a szabadság te­­­rére vonult, s a városházánál, hol épen közgyűlés tartatni készült, Nagy Ferencz által előadatván kívánságát, oda utasi­tatott, hogy kérelmét petitio formában terjessze holnap elő. Az indítványozó a teremben volt társaival ebben megegyezvén, lement a néphez, s azt vele tudata. A nép követelése következtében ezen petitio mennyire lehető sikeresitése végett a ministeriumnak fog kézbesittetni. A nép rögtöni intézkedést követelt. 10 órakor egy karddal fegyverzett zsidó ifjú s egy gránátos nemzetőr között a városháza előtt összeütközés tör­tént.­­ Eredménye a zsidó ifjúra nézve, ki kardjával a polgár kezét megsebző, szomorú volt. Hatalmasan agyba főbe veretett. A nép perez alatt százakra szaporodott a szabadság terén.— Rottenbiller csendre s türelemre inté a jelenle­vőket. — Pazár ügyvéd pedig a nép akaratát következő három pontban nyilvánitá: 1- er. A zsidók fegyvereztessenek le. 2- or. Mind azon zsidók, kik 1838-tól Pesten leteleped­tek , miután a városi tanács irányában a bizalom teljesen megszűnt, a városból utasittassanak ki. 3-­or. Klein, az „Ungar“ czimü napilap szerkesztője, ki polgárság folyvásti becstelenitésével a zsidóság mellett folytonosan izgat, becsukassék, s a városból szinte kiutasít­­tassék. Ezen három pont harsány éljenzés között a nép által elfogadtatott, s pelitiokép a ministeriumnak szinte föl fog terjesztetni. — 11 óra után a nép csendesen szétoszlott. A mai közgyűlésben —• Hol­o­v­­­o­s tanácsnok hi­vataláról s még a törvény értelmébeni nyug­díjra képezhető igényeiről is lemondott. Továbbá az országgyűlési követek jelentése olvastatott. És miér­t nem előbb ha szabad kérdeznünk ? Szerk.

Next