Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-04-20 / 681. szám
Grembay Károly, iparegyleti rajz s építészeti tanár, ki tiszta czéllal pár év óta fáradozik az iparos ifjúság maga köré gyűjtésén, társadalmi s iparos hivatására szükséges kiképzésén, czélszerű s a körülmények s mozgalmaikhoz alkalmazott beszéddel nyitá meg a gyűlést. A tavasz idejét éljük , úgymond, s a föld kebléből kitörő füvet verd bár kalapácsosat vissza, nem fog az engedni: a természet sorát követjük mozgalmainkban semmi sem hátráltathat. Mig a nemzet szabadsága nagy harczát vívták, mi békés polgárokul viseltük magunkat, s hol kellett, megjelentünk, s ha kell, vérünket ontjuk édes hazánkért; most, miután a nemzet jogai ki vannak küzdve, mozoghatunk már, hogy rólunk is levétessenek a nyomasztó bilincsek. Itt Magyarország véd istennőjének (Pannóniának mellynek szobra több nemző közepeit a muzeumépületi homlokzaton díszéig), melly szabadságérti küzdelmeinket megkoszoruzta (Pannónia koszorút tart kinyújtott kezeiben) — e véd istennő oltalma alatt gyülekeztünk mi is össze, küzdeni jobb állapotért. Itt szóló, miután a fiatal szegődött iparosság ellenében elkövetni szokott igazságtalanságokat röviden elősoroló, a miniszerekhez benyújtott kérelmet pontonkint magyarázgatva olvasóról; az illető kérelem következőleg hangzik: 1. A czéhek, mint a szabad ipar kifejlődésének gátai szüntessenek meg. 2. Czéhek helyett olly intézkedések létesitessenek, melyek által az iparban szorgalmas egyén tehetségét kimutathassa , s magának az iránt bizonyítványt szerezhessen. Ilyeneknek hisszük a helységenkint, legalább nagyobb városainkban rendezendő műcsarnokokat, illyeneknek hisszük az országos iparegyesületet, ennek vidéki osztályait s az ezek által rendezendő műbíráló bizottmányokat. Ezekre bizassék a saját kézre dolgozni szándékozó iparosok bizonyítvánnyal való ellátási képesség. Azért az iparegyesületet a legközelebbi országgyűlésen törvényesen is pártoltatni s országosan megalapítatni kérjük. 3. Kérjük, hogy az iparosnak, az emberiség közjogai szerint, mindenütt a hazában szabad megtelepedési jog adassék. 4. A saját kezére dolgozó iparos és segédei közt levő viszonyokat, úgy kívánjuk meghatároztatni, hogy a mester ne tekintessék többé segédei vagy legényei kényuraul, hanem csupán mint mester; segédei ellenben nem mint rabszolgák és alattvalók, hanem mint igazi segédek s mestereiknek bizonyos keresetre szerződött társai. 5. Illy viszonyok közt is a napi munkaidő törvényileg úgy határoztassék meg, hogy a segédségnek saját szellemi kiképzésére is idő maradjon, s a szerződéses viszony gazdái s néha inkább kényuri önkénnyé ne változzék. 6. Határoztassék meg egyszersmind különböző iparágak szerint a fáradsághoz és képességi tehetséghez aránylagos s illendő munkabér. 7. Határoztassék meg a viszony és idő a mester és segédek közti szerződésre és ennek megszűnésére nézve. 8. Különösen kívánjuk, hogy a segédek se eszközök megszerzése, se szegődött díjaknak bármi jogtalan czimek alatti megcsonkítása által ne terheltessenek. 9. Az iparos segédség kiképzési eszközei, mik közé számítjuk többek közt a vándorlást, valamint jóléte könnyebbítése, mit főkép betegségi állapotra is kívánunk értetni, ne egyenesen a mesterek önkénye, hanem azok méltó segédnyújtása mellett, a segédek befolyásával és felügyelésével rendeztessenek. Ugyanez németül olvastatott föl, mire Nyári Pál, ki Glembay beszéde közben érkezvén agyülésre, harsogó éljenekkel fogadtatott, emelő szavát a lépcsős párkányzatról, mintegy ekképen: Polgártársak! ismételve tapasztaljuk, hogy a szabadság valami itj minálunk: igen sokan találtatnak, kik azt nem értvén, félre magyarázzák; ime rólatok azon hir terjedt el a városban, hogy ti a rendet megzavarni akarjátok, pedig ez nem igaz, (hangok a tömegből: nem! nem!) — én hiszem hogy nem igaz s azért jöttem közétek, miként tegnap is, és meg fogok jelenni körötökben ezentúl is mindig, valahányszor a ti ügyetek kérdésben forgand. Nekünk jutott azon szerencse, hogy európai viharok közepett szabadságunkat vér nélkül vittük ki; rajta leszünk, hogy további fejlődésünk is lehetőlegpéldásban menjen véghez. Míg a szabadságot nem élvezők, törpe volt alkotmányunk, törpe minden institutiónk, tehát az ipar ügyébeni fáradozásunk is; most ellenkezőleg lesz s minden dolgaink nagyszerűségre fognak emelkedni. De mindenkinek föladata most kétszeresen munkálni én előbb is eleget dolgoztam, de mart. 15dike óta kétszer annyit dolgozom, és mégis soha nem éreztem magamat illy jókedvűnek, Vidornak mint most. — Ész és szívhez szóló beszédének veleje tovább az volt, mikép teljes reménységek, hogy addig is, míg a jövő törvényhozás a munkát tökéletesen fölszabadítja, a ministérium minden bizonnyal czélszerű s kívánságuknak megfelelő rendelkezéseket hozand e tárgyban Legnagyobb tetszéssel fogadák, s az iparos segédek e beszédet, több ízben zajos érjenekkel félbeszakítván azt, s bízván emberükben, Kit ügyük hő, tiszta szándéku barátjául ismernek, s azonkívül összeköttetését a ministeriummal tudja, tökéletesen megnyugodtak szavaiban. Nyári Pál után egy szabólegény olvasott föl egy petítiót, mellyel számosabb társai külön szerkesztettek, mellyel azonban felolvasó szerint ezek, miután a föntebbi kérelem - úgymond — sokkal ,,módosabb“ s még többet is kíván, mint a mi nekik eszökbe jutott, szívesen elejtenek, s mindenben amahhoz csatlakoznak. Aul (czipészmester) polgár- s ügytársait a minden esetre nyerendő kedvezmények iránti biztos reményhez utalván, fölszólitá, hogy addig is teljesítsék kötelességüket, s ne hagyják abba a munkát, mi legrosszabb következéseket vonna maga után, mind a közönségre, mind reájuk nézve. Hasonló értelemben nyiladozott Kövey (szűcsmester), ki az ipar elnyomatását igen helyesen eddigi szolgasági helyzetünkből is magyarázd, s várakozásra inté ügyfeleit. Az egész tömeg legnagyobb rendben oszlott el. Valóban szivünk örvend e fogékonyságnak, mellyel ál-jtalam fogva mindnyájan hisz sérelmeink mindnyájunknak vannak, magunkat kapacitáltatni s lecsilapitatni engedjük. Megérté a kézműves osztály is a szelidebb kor szózatát, s mig másutt tömegenkint odahagyván a műhelyeket, elvégre komoly összeütközésekre szolgáltatott alkalmat, nálunk számosan — igen számosan az illetők közül, a mint hitelesen tudjuk, mindjárt a gyűlés után visszatértek műhelyeikhez, s egyetemesen békével várják az ügyekben okvetlenül bekövetkezendő javításokat. Szóljunk még egy keveset Glembay Károly iparegyleti rajztanárról. Nehezen létezik polgártársaink között valaki, aki ollyannyiszor félreértetett volna, mint ő. Sokaktól lázítónak neveztetett el. És mégis alg tudunk honfit, a ki a maga körében annyit működnék , fáradoznék az iparosságnak nemesebb állásra emelésén, mint ő. Minden lépése, tette, oktatásai, beszédei bizonyítják. Nem a munkától akarja ő elvonni az iparos fiatalságot, de azt akarja, hogy munkaüres óráiban se henyéljen, dorbézoljon, hanem „szellemi kiművelésének, mitől annyira elmaradt, szánja azokat. E végett sokat fáradozott, és talán sikerülene neki elvégül „esti társalgásokat“ alapítani, hol az iparos fiatalság magát illőleg, társadalmilag s rendeltetéséhez képest kiművelje. Ilyesén szentszék, polgártársak, nem hátráltatni, hanem előmozdítani kell. 1232 Pest, apr i 1 18-án. A tegnapi nap Pest forradalmi történetében emlékezetes maradand. 4 órakor a városháznál nagyszerű polgári gyűlés tartatott. A polgárság ez alkalommal a legnagyobb erélyességet fejtett ki. Sérelmeik a zsidóság folytonos telepedésében, s az elavult czéhrendszer gyalázatos visszaéléseinek orvosoltatásában központosultak. Végre a városi tanácsnak lepleztetett le bűnlajstroma, s mivel többé illy egyéniségek ellen a polgárság bizalommal nem viseltethetik; a tanács, Rottenbiller alpolgármestert, és Kacskovics Lajos főjegyzőt kivéve, hivatalából ünnepélyesen letétetett. Ez azonban törvénytelen úton történt, az első ingerültség hevében. És ezért Rottenbiller alpolgármester vezérlete alatt rögtön bizottmány neveztetett ki, melly a polgárság követeléseit a ministeriumnál sikeresitse. E bizottmány késő este érkezett vissza. Tömérdek nép várakozik a szabadság terén. Rottenbiller eljárásáról jelentést ten. A zsidókat illetőleg a ministerium lélekismeretes összeírást fog életbeléptetni, s mindazokat, kik jogtalanul betolakodtak , kiutasíttatni. A czéhrendszerre nézve az ipar és kereskedelmi miniszer legfőbb figyelmét fordítandja, és más országok eredménydús példájára, gyárosok, kereskedők,kézművesek, és a dolgozó osztályból választmányt hivand össze, melly a minden részről nyilatkozó panaszokat s követeléseket előterjesztendi, s avval a czélunk rendszeresítésére szükséges szabályok , s a mesterek s legényeik közti viszonyok felől értekezendik. Végre a városi tanácsnak kívánt rögtöni cassatioja, — miután senkit kihallgatatlanul elitélni nem lehet, s a lisztujitás is ajtó előtt áll, melly már a képviselet legtágabb alapján fog eszközöltetni, teljesedésbe sikeresen nem mehetvén; ez okból, — s mert mindenkinek egyes hivatalnok ellen vádjával föllépni jogosan lehet, nem volna czélszerű, nem volna tanácsos a tisztújítást igy megelőzni; mindazonáltal a közkívánat szerint a tanács hivatalától föfog függesztetni; a közcsend és rend föntartására nézve pedig szóló (Rottenbiller) elnöklete alatt választmány fog kineveztetni, melly választmány tagjainak kinevezése szinte szólónak hagyatott főn. Ezen jelentés harsány éljennel fogadtatott. A nép szétoszladozott. 10 óra után százakra menő néptömeg csoportosult össze Szepessy polgármester laka előtt. Tisztelegni jöttek nekie. Nem volt fáklya, nem volt választott szónok, nem volt éljenzés. Borzasztóan csendes volt minden. Az orkán kitört, a macska zene egész pongyolaságában tűnt elő. A szüneteket töredezett szónoklatok egészíték. Jólelkű embernek lehetlen volt vissza nem borzadni. Visszaélésekért igy jutalmaz a nép. A városkapitány szinte megtisztelteték, mert martlékén nagyon erélyesen viselé magát. A tanácsnokok közül még Lehnert, Kollert, Vojdiseket, Batiszt, és Alkert látogatá meg a tisztelgő polgártömeg. Úgy látszott, Káló ezyt legjobban szerették , mert leghosszabb ideig tisztelegtek nekik. Mindenütt rövid, de sajtó szónoklatok tartottak, s a megtiszteltek ünnepélyesen fölszólítanak, hogy köszönjenek le hivatalaikról, mivel a nélkül is ki fognak maradni. Legparányibb bizalom sincs irántuk többé. A hetedik tanácsos, Holovi és Boldizsár, maga jött a tisztelgők közé, s kihallgattatást kért az utczán, éji 12 órakor. — Mondás hogy ő a megbukott kormány martyrja, volt. Egy rész éljenző, a másik fütyölt és ugatott. Pártolói éljenzés közt haza kísérők, a tisztelgők pedig szinte működtek, és fütyültek és ugattak annak rende szerint. Ez volt a legszebb jelenet. Szász Mátyás, Rollenbiller, és Kacskovics nem részesültek a tisztelgés eme bélyegző nemében. Pest, april lükén. Tegnap délelőtt a polgársági közgyűlésben miniszeri rendelet következtében a fővárosi rend és csend fentartására, miután a forradalmi időszak alatt működött választmány lelépett, Rodenbiller alpolgármester , mint teljes hatalmú ministeri biztos, a polgárok sorából egy választmányt nevezett ki, melly a békés rend megőrzése iránt a ministeriumnak felelős. Továbbá Staffenberger szószólónak, ki a város viszonyait legjobban ismeri, elnöksége alatt, egy alválasztmány küldetett ki, melly az egész fővárost, hol a rendőrség nem épen a legjobb lábon áll, kerületekre fölosztván , a teendőket e részben meghatározza s ez iránt fölügyeljen. Végre Kacskovics főjegyző a városi tisztségek illető hatásköreinek írásba foglalására bízatott meg, mi aztán kinyomatván, zsinórmértékül szolgáland a nem sokára (talán junius elején *) bekövetkezendő köztisztválasztásra. Pest, ápril 19-én. István főherczeg fogadtatása a pesti parton. Szeretteink immár körünkben vannak. Tegnap esti hét órakor érkezett meg Bécsből„Nádor“ gőzösön István nádor, s fogadtatása méltó volt a nemzet irántai szeretete s tiszteletéhez. Mig mi itt a nemzet — a nép jogai és szabadsága mellett fölkelve virasztó oroszlánkint őrködtünk s hazánk jobbjai az ország szélén hasonlót cselekvének, addig István a bécsi bureaucratia sárkányának kemény agyát törte,addig ő Hunnia rablánczajt sikerrel oldozgat. Magyarország koronájának élő gyöngye, mellynek fénye késő századokra fog átsugárzani — szeretett főherczegünk üdvözletére tömegesen állt ki a nép Dunánk széles partjaira s várva várta kedveltje megérkezését. Az idő szokatlanul kedvezett az ünnepies fogadásnak. 7 órakor sűrű áigyüdörgések hirdetők a herczeg jövetelét. Harsány éljenek zengtek mindenünnen. A parton egy választmány fogadé ő fönségét s ennek szónoka Rottenbiller következőleg üdvözlé őt: „Üdvözlégy fönséges ur, Magyarország nádora, kir. helytartó, elfelejthetetlen dicső atyának nagy fia! üdvözlégy mint a XIX. század s a haza szivének szülötte ki a kor igényeit s a nép kívánságait fölfogva , azok valósításában olly buzgón törekedtél. Midőn körünkből távozál, még a szolgaság bilincsei nyomtak, most ime, mint szabad nép állunk előtted. Ne várd, hogy hálánkat szavakban nyilvánítsuk, ettől hangosan dobog szivünk s Örömittas arczaink és könyeink mutatják azt. Isten áldja meg minden léptedet, hogy azt, a mi a hazai nép boldogitására olly szép sikerrel megkezdetett, dicsően bevégezhessed. A magyarok istene áldja meg a hazát mindig illy nádorral, (éljen) Főherczeg István Magyarország nádora éljen!“ és számos ezernyi torok zengé utána az éljent. István: „Uraim! Köszönöm Buda-Pestnek irántam nyilvánított szives tiszteletét, legyenek meggyőződve, miképen valamint eddig volt, úgy ezentúl is főtörekvésem leend a hazának erőm szerinti boldogitása, s biztosan reménylthetjük, hogy a mit olly dicsőn megkezdettünk, a rend, csend, egyetértés — és az ur isten segitni fog azt tökéletesen véghezvinni.“— A mély csendben elmondott hangos szavakra ismét harsány éljenzések következtek, mig a szeretett herczeget egész lakáig kisérték. Este a város fényt ngerben úszott. Pest, ápril 19-kén. Reggel 8 órakor népgyűlés a múzeum terén. Nagy Ferencz az ezetékre menő néptömegnek indítványozá , hogy tekintve a mart. 15ke óta tetemesen megcsökkent keresetet, minden osztályú polgártársainkra nézve, szólitassanak föl a háztulajdonosok, hogy a közelgő évnegyedi házbé követeléséről önkénytesen mondjanak le. — Indítványa közakarattal elfogadtatott. Ezután a mindig szaporodó néptömeg a szabadság terére vonult, s a városházánál, hol épen közgyűlés tartatni készült, Nagy Ferencz által előadatván kívánságát, oda utasitatott, hogy kérelmét petitio formában terjessze holnap elő. Az indítványozó a teremben volt társaival ebben megegyezvén, lement a néphez, s azt vele tudata. A nép követelése következtében ezen petitio mennyire lehető sikeresitése végett a ministeriumnak fog kézbesittetni. A nép rögtöni intézkedést követelt. 10 órakor egy karddal fegyverzett zsidó ifjú s egy gránátos nemzetőr között a városháza előtt összeütközés történt. Eredménye a zsidó ifjúra nézve, ki kardjával a polgár kezét megsebző, szomorú volt. Hatalmasan agyba főbe veretett. A nép perez alatt százakra szaporodott a szabadság terén.— Rottenbiller csendre s türelemre inté a jelenlevőket. — Pazár ügyvéd pedig a nép akaratát következő három pontban nyilvánitá: 1- er. A zsidók fegyvereztessenek le. 2- or. Mind azon zsidók, kik 1838-tól Pesten letelepedtek , miután a városi tanács irányában a bizalom teljesen megszűnt, a városból utasittassanak ki. 3-or. Klein, az „Ungar“ czimü napilap szerkesztője, ki polgárság folyvásti becstelenitésével a zsidóság mellett folytonosan izgat, becsukassék, s a városból szinte kiutasíttassék. Ezen három pont harsány éljenzés között a nép által elfogadtatott, s pelitiokép a ministeriumnak szinte föl fog terjesztetni. — 11 óra után a nép csendesen szétoszlott. A mai közgyűlésben —• Holovos tanácsnok hivataláról s még a törvény értelmébeni nyugdíjra képezhető igényeiről is lemondott. Továbbá az országgyűlési követek jelentése olvastatott. És miért nem előbb ha szabad kérdeznünk ? Szerk.