Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-05-05 / 3. szám
Mit válaszul és illetőleg utasításul kijelenteni szükségesnek véltem. Budapest, ápril 29-én 1848. Belügyminister Szemere Bertalan. Az 1848. XVIII-ik törvényczikkely fölhatalmazta a ministeriumot, hogy a büntető eljárásról szóló 1844-diki országgyűlési törvényjavaslat elvei szerint a sajtóvétségek fölött ítélendő esküttszékek alakítását ideiglenesen eszközölje , — ehhez képest rendeltetik : (Folyt) 16. §. Sajtóvétségekre nézve a bírói illetőségről az 1848: XVIII. törvényczikkely 23. §-a rendelkezik; minden egyes esetben tehát azon kérdést, hogy a sajtóvétségről vádlott, mellyik törvényhatóság eskültszéke elébe fészen állítandó, a most idézett §. szerint kell megítélni. 17. §. Az előforduló sajtóvétségek vagy ollyasok lesznek mellyeknél a közvádló hivatalos kívánatéra történik a vizsgálat és közkeresetalávétel, vagy ollyasok, mellyekre nézve csak a sértett fél panaszára indittathatik meg a közkereset amazok az 1848. XVIII. törvényczikkely 3. 4.5. 6. 7. 8. 9. 10. §§-ban —emezek a 11 és 12. §§-ban írattak körül; mindnyájokra nézve azonban egyiránt áll, hogy az elkövetett sajtóvétség bejelentésének, — eszközöltessék ez bár tiszti vádlevél, — vagy magánpanasz képében, — mindig a bünvizsgáló bírónál kell történni, s mindig szabatosan és világosan kell kijelölnie azon vétséget, mellynek megfenyitését szorgalmazza, különben egyszerűen félretétetik. 18. §. A bűnvizsgáló bíró, mihelyest a vád, vagy panasz elébe terjesztetett, a bevádlolt, vagy bepanasztott nyomtatványokat, vagy metszvényeket, ha szükségesnek tartja, tüstént zár alá veheti, s ezen eljárásról rendes jegyzőkönyvet viszen; — mindenesetre azonban, kihallgatván mind a vádlottat, mind atomszemélyeket, kiket ez utóbbi, vagy a közvádló, vagy a panaszló mint ollyanokat jelöl ki, kiknek a vádra és védelemre szolgáló bármilly körülményről tudomásuk van, a vizsgálatot minél előbb berekeszteni tartozik. 19. §. Eljárását a bünvizsgáló bíró körülményesen írásba foglalni, és jegyzőkönyv alakjában szerkeszteni köteles, mellynek elején az eljárás helyét, évét és napját, úgy a vizsgálatra alkalmat szolgáltatott okokat megemlítvén, a kiviláglott körülményeket hiven elősorolja, tartozván az ekkép szerkesztett s általa aláirt jegyzőkönyvet a bevádlott, vagy bepanasztott nyomtatványnyal, vagy metszvénynyel s a vizsgálat közben beérkezett többi mellékletekkel egyetemben az illető közvádlónak beküldeni, s ez a beküldött irományok megtekintése után, ha véleménye szerint a bünvizsgálat kimentve nincsen, a bünvizsgáló bírót az előforduló hiányok kijelölése mellett, a bünvizsgálat folytatására azonnal fölhívja, ki is a hiányok pótlása után az irományokat a közvádlónak újra beküldeni köteles. 20. §. Az ekkép szerkesztett jegyzőkönyv nyomán készült vádirat, ezen jegyzőkönyvvel együtt, a törvényhatóság rendes elnökéhez küldetik be, ki a perbefogási törvényszéket legfelebb harmad napra tartozik egybehívni. 21. §. Egybegyülvén a perbefogási törvényszék, melly nyilvános ülésben tárgyal, de végzést zárt ajtónál hoz, — először a bűnvizsgáló bírónak jegyzőkönyve s ennek mellékletei olvastatnak föl, vagy mulattatnak be, azután a közvádló véleménye. Midőn a perbefogási törvényszék, végzéshozatal végett, külön terembe vonul vissza, az elnök azon kérdést teszi föl a törvényszék tagjainak: „meg vannak-e győződve, hogy a vádlott az előterjesztett bizonyítékoknál fogva a vádlevélben kijelölt sajtóvétség miatt igazságosan perbefogathatik ?“ A szavazás élő szóval történik, de mihelyest csak egy tag kívánja, titkossá alakul át, s a perbefogásnak csak akkor van helye, ha a többség, tehát 13 szavazat közül legalább 7 a feltett kérdésre „igénknél felel. 22. §. Jegyzőkönyv a perbefogási törvényszék üléséről nem vitetik, hanem az elnök a végzéshozatal értelmében az illető közvádlói véleményre vagy ezt írja: ,,a vádlott ellen a perbefogásnak helye van,4. — vagy ezt: „a vádlott ellen a perbefogásnak nincsen helye,ami megtörténvén, hozott végzésével a perbefogási törvényszék a nyilvános tanácskozási teremben megjelenik, s itt a végzést az elnök fölolvassa. 23. §. A perbefogás alul fölmentő végzés a vádlottal haladék nélkül Írásban közöltetik, s illyenkor a netalán lezárolt nyomtatványokat, vagy metszvényeket a vizsgáló biró köteles 200 ft büntetés terhe alatt azonnal kiadni. 24. §. A perbefogást elrendelő végzés a perbefogottnak az eskültszék elébei idézéssel együtt adatik tudtára. 25. §. Perbefogást megrendelő, vagy az alul fölmentő végzés olly vádlott ellen is hazatlathatik, ki vagy makacsságból,vagy egyéb oknál fogva távol van. 26. §. A közvádló, perbefogás esetében legfelebb három nap alatt tartozik a 13-ik §. alatti bíróság elnökét esküdtszék tartására fölhívni, s a vádlevelet kezéhez küldeni. 27. §. A vádlevélnek magában kell foglalnia : a) azon nyomtatványnak, vagy metszvénynek pontos megjelölését s azon helyeknek, vagy részeknek fölem- sitését, mellyeken a vád alapul, b) azon vétség megnevezését, melly miatt a vádlott perbefogatott, s a törvény azon szakaszának fölhívását, mellybe a vádbeli vétség ütközik, c) a bevádlott személy nevét, polgári állapotát, lakását, tartózkodási helyét, d) azon tanuk és műértök lajstromát, kiknek megje-lenését az esküttszéki tárgyalás alkalmával a közvádló szükségesnek tartja. (Folyt.) A rendre ügyelő választmány ülése Pesten a városházánál ápril 25-én délutáni 4 órakor. *) Rottenbiller elnök: Nem mulaszthatom el jelenteni, ámbár a választmány köréhez nem tartozik, hogy a kolosvári küldöttek az unió tárgyában Pesten vannak. Az Isten éltesse őket. Nyári barátomat fölkérem, adjon a Bugyi bírónak fölvilágosítást, ide jött hozzánk. A Bugyi biró más két társával bejövén, megéljeneztetett, s lassú érthetetlen hangon járult valami kérelemmel Nyári Pálhoz, ki őt a vármegyére utasította. Elnök. A mint megjövendöltem, hogy ha valaki ollyan emberek által hagyja magát vezettetni, kik nem arra valók, semmit sem nyer. Föl fog olvastatni a ministeri rendelet, melly a polgárságnak a zsidók ellen benyújtott kérelmére érkezett. Ez által roszszabb helyzetbe jöttek a polgárok, mint voltak azelőtt; megmondottam, ne hirtelenkedjünk, mert a hatóságnak van joga magyarázni a törvényt. Kacskovics olvassa az ápril 22-én tartott tanácsülésből kelt ministeri rendeletet,melly e lapok 685-ik számában közölve volt.) Továbbá ennek folytában olvastatik a ministerelnök rendelete a polgármesterhez az iránt, hogy a zsidóktól a fegyvereket szedesse le. (Közölve ugyanott.) Elnök: Az első pontnak további értelmezésétől álljunk el, hagyjuk a redouteteremben holnapután tartandó közgyűlésre, midőn a választmány jelentése a törvény magyarázata iránt be fog adatni. Ezen pont egy osztályt sem elégít ki, mert nincs benne világosan kimondva, lehet e a zsidó nemzetőr, vagy nem. Mi a fegyverek elszedését illeti, azt végrehajtom, s jelentést fogok arról tenni. — Mi a 2-ik pontot illeti, nem kaptam még rendeletet a belügyminiszertől, de nem is szükséges, mert lehet intézkedni se végből létettek már előleges lépések. Az első volt az , hogy mihelyt a constablerek iránti rendelet életbe lép, s megkezdődik az összeírás, ez a zsidókra is kiterjesztessék, vagy pedig, ha külön küldöttséget akarnak az összeírásra, azt is megtehetjük, de ez talán nem volna czélszerű, mert a lisztujítás iránti rendelkezés, úgy szinte az őrsereg fölállítása elég dolgot ad, a constablerek pedig kényelmesen végezhetik. Nyá r i Pá 1: Azon vélekedésben vagyok, hogy nagy ellenszenv nyilatkozik a zsidók ellen. Az eljárást nem a constablerekre kívánná bízni, hanem egy küldöttségre, melly megvizsgálja, kik azon zsidók, kik engedelem nélkül jöttek a városba; — és pedig a küldöttség tagjainak épen azokat kellene választani, kik nem igen vannak azon gyanúban, hogy a zsidóknak barátjai volnának. Ezek elfognak járni a dologban, s ezt nem kell halasztani, hanem tüstént hozzá fogni, mert furcsa dolog a zsidókérdés, ritka ember van vele tisztában. Egyik azt mondja: szabó vagyok, és azért nincs elég keresetem, mert a zsidó is szabó; a másik azt mondja: kereskedő volnék, de nincs annyi pénzem, mint Englindernek, vagy más zsidónak; a harmadik azt mondja: közel van a tisztválasztás, szeretnék tisztviselő lenni, popularitásom nem igen van, mert nem érdemlettem meg, de jó lenne bizonyos zászlót kitűzni, melly alatt az értetlenség összegyülekeznék , és nagy számi volumokat nyerne azon ember, ki különben nem érdemli meg a hivatalt. Azért jó lenne minél előbb tisztába hozni a dolgot, mert ez most nem egyéb, mint sok embernek zavarosban halászása. Valóban sajnálnám, ha Pest város polgárságát általában annyira meg kellene gyaláznom, és fájlalnám, ha Magyarország szívében olly emberek léteznének, kik maguk sem tudnák megmondani, miért üldözik a zsidókat, hanem csak azért, mert a zsidó nem katholikus vagy kálvinista templomban imádkozik. Ez uraim határos a baromsággal. (Közbeszólások: nem az az oka.) Majd megmondom én, mi az oka. Az valóban baromsággal volna határos, ha annyira mentünk volna Magyarországban, hogy azon városban , hol a legtöbb értelmiséget keresi az ember, az ilyeneken túl ne tudnák magukat az emberek tenni. Akkor Magyarországnak nem sok jövendője van, mert munkás kézre, tiszta szívre, és tiszta főre van szükség, hogy valamelly nemzet naggyá és a többi nemzetek felett szereplővé legyen; vallási bigottéria, potenczírozott ostobaság, szuronyok nemzetet naggyá nem tettek. Angliát sokan igen nagyon dicsérik, azt mondják: ott jó lenni; némellyek azt gondolják, talán azért, mert az angol más anyagból van formálva ? Épen nem, hanem azért, mert nagyon érti, hogy kellessék minél jobban, valamit előállítani, és amit hangyaszorgalma által előállított, gyorsan az egész világgal közölni. Ez az angolnak mestersége, és nekünk nem volna annyi eszünk, hogy ezt belássuk? Mivel ezt által látjuk, használjuk szabadságunkat arra, hogy nálunk is úgy legyen. — Mi a zsidókat illeti: mintegy négy öt napja volt nálam két fiatal izraelita, igen jól beszéltek magyarul, tanácsot kértek tőlem, hogy mi tévék legyenek? Azt tanácsoltam nekik, amit már több ízben mondottam, hogy separatistkus állásukból menekedni iparkodjanak, mert azt hiszem, hogy azért nem igen szeretik sokan önöket, s nem azért, hogy zsidó vallásunk, mert ez képtelenség volna. Reményem, köztünk sincs senki olyan, ki azért haragudnék reájuk, mert zsidó vallásnak. Hiszen a zsidó vallás, mint vallás, a legtökéletesebb , mert a zsidó semmi egyebet nem hisz, mint egy istent, s a többi czifraságokat, mellyek más vallásokba a papok által gondoltattak, a zsidó kihagyja; hanem vannak a zsidó valláshoz az ő papjaik által ragasztott más czifraságok, azért, mert a zsidó vallás ezelőtt politicai institutio volt. Ezen ragasztékokat a status meg nem szenvedheti, s különösen ezek a vallás lényegéhez nem is tartoznak, s ha nem is okoznak a zsidók iránt antipathiát, de sympathiát sem szereznek irántuk. Ha tehát zsidó volnék, és látnám, hogy Magyarország minden embert egyenlővé akarván tenni, polgári jogra számíthatok, mit indítványoznék? Reformot. Ami a vallás lényegével és a státus elveivel nem ellenkezik, azt megtartanám , a többi aprólékos dolgokat mind kihagynám a zsidó vallásból. Több embert kérdeztem, miért van gyűlölettel a zsidók ellen, és egyik sem tudott mást mondani, csak azt, hogy azok zsidók. Az ilyen emberek nem tudják mit csinálnak. (Többen a hallgatóság közül, tudják biz art!) Ki mondotta, hogy tudja? Jót állok érte, nem tudja, és ha tudja, menjen el innen, mert most erről fogok beszélni. Nevetséges azt mondani, hogy a zsidó csaló, hát a magyar és német ember nem tud csalni ? (Fölkiáltások : megtanulták a zsidóktól) megtanulták ? Különben nem tudnak csalni? tudnék ollyan embereket ujjal is kimutatni, kiket nem a zsidó tanított csalásra. Ha tekintjük Pesten a házbirtokosokat és a leggazdagabb zsidókat, úgy szinte a proletariusokat mindkét részről véve, mellyiknek kezében van a nagyobb érték ? azt találjuk, hogy ugyanannyi számú zsidót ugyanannyi számú kereszténnyel összevetve az érték csaknem egyformán van köztük elosztva. Ha kérdjük, hogy szerezték ezek, amivel bírnak? Azt is mondhatjuk: csalás által, mert bizonyos mértékben minden ügyesség csalás a lomha előtt, ez, igaz, nem csal senkit, csak magát csalja. A Szorgalmas ember utána jár s három emeletes házat csináltat magának. József császárról mondják, mikor a pápa látogatni jött ötöt, életbe ment egy kocsival, — maga hajtotta a lovakat, — a pápával találkozván ez mellé ült, — tömérdek ember nézte őket, a pápa mint ollyan Pius forma ember azt kérdezte, miből él ezen tömérdek ember? A császár azt felelte reá, ezek bizony egymást csalják, és mi ketten bizonyos tekintetben mindnyájukat csaljuk. Ha nem tudjuk megmondani, hogy szerezte valaki a házát, azért hadat szenni neki micsoda képtelenség is azért indítani hadat a zsidó ellen, mert több pénze van, nevetséges dolog. Még a zsidók separatistikus irányukat és formaságaikat le nem vetkezik, egy státusba sem veszik be őket polgároknak, s mi sem vesszük be őket, nincsenek is most bevéve. Minek hát ellenük erőszakoskodni, hasonló dolog ez ahoz, midőn egy nyúl ellen hét sváb szaladt. Tehát ollyan emberek ellen, kiknek jogaik nincsenek, háborút indítani, megbecsetlenítése a reformnak. Ha valakinek ezt tisztelni kell, bizonyosan a városi polgárságnak, s különösen Pest városának kell tisztelni, mert ez nincs hivatva arra, hogy Magyarországban az első szerepet vigye. S hiszik-e, hogy fogja vinni az első szerepet? Nem hiszem, hogy illyformán a zászlót vihesse a haza előtt, mert az intelligent nem a házakban nyilatkozik, hanem a főben. Ne gondolják önök, hogy Pest azért, mivel Pest, imponálni fog Magyarországnak, mert csak az intelligent vívhatja ki a triumpfist. Öszpontosítani kell neki magában az egész erőt, mert amint nyilatkozik a középpont, úgy fog nyilatkozni az ország, ha a középpont arra érdemes. Vagy talán elégnek vélik az urak, hogy mártius 15-től csatlakozott hozzánk az ország a családnak, ha azt hiszik a zsidó kergetők , hogy mellettük nyilatkozott; igenis, nyilatkozott az intelligent, és a fiatalság mellett, melly nem önérdeke végett, Iranem a szent ügy mellett kelt föl, és mint vesza szüzet a szent tüzet, úgy ápolta a nemzetiség ügyét. Nem kell most bizonyos bőrbe öltözködni. Sokan föl akarják húzni az oroszlány bőrt, de előbb oroszlánynak kell lenni. — Nem szabad senkinek a világon, legkevésbé magyar embernek, az előítéleteknek hódolni. Ezt fogom mondani mindig, s keljen föl ellenem egész Pest városa, szemébe nézek a rosz akaratnak s ostobaságnak, mert Magyarország becsülete forog kérdésben. Nem lehet elhallgatni az ollyan jeleneteket, hogy akár van törvény akár nincs, rögtönözzünk egy cravált. Ezzel megmondják önök, hogy nem értik a törvényt. Ezek az emberek ezelőtt despotismus alatt voltak, hajlongottak egy királyi tanácsos előtt, elég volt nekik, ha a referendárius valamit megígért, ha kinyert nekik egy czéhprivilégiumot. Uraim! a törvény az, melly parancsol, kicsinynek, nagynak, és nivellál mindent. Az emberek nem értik a szabadságot, azt hiszik: az a szabadság, mit erőszakkal lehet kivívni. Ezek nem bírtak bátorsággal; midőn a hatalomszó zsarnokoskodott, hajlongottak elötte mint a nádszál, complimentiroztak, midőn mások ha nem vérükkel is, de annak felajánlásával vívták ki a szabadságot. Az impertinenskedést nem tűrjük; nem fogjuk tűrni, hogy Pest városában néhány rendzavaró aljas ember cravallokal támadja meg egyik vagy másik törvényt. Nagy gyengeségnek tartom, hogy a ministérium bizonyos parancsolatot visszavett, hibának tartom ezt, mert ha már törvény van, legyen meg a törvény, és vesszen el a világ. Ki ezt nem érti, nem érti mi a szabadság, nem érti hogy engedelmeskedni kell a törvénynek, mellyel úgyis, ha nem tetszik, meg lehet változtatni fél év múlva. Uraim, ki ezt nem érti, tanulja meg, úgy látszik sokan nem értik, és ideje hogy itt conversáljunk egymással, s nézzünk szemébe egymásnak, mondjuk *) Lapunknak még most ritkább megjelenése s a tárgyhalmaz miatt ezen közleményeket hamarább nem adhattuk. Hiszszűk azonban, hogy azok , ha bár későbben jelennek is meg, olvasóinkra nézve, mint a Pest városi mozgalmak történetének hű tükrei, érdektelenek nem lesznek. Szerk. 10