Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-05 / 3. szám

Mit válaszul és illetőleg utasításul kijelenteni szük­ségesnek véltem. Budapest, ápril 29-én 1848. Belügyminister Szemere Bertalan. Az 1848. XVIII-ik törvényczikkely fölh­atalmazta a ministeriumot, hogy a büntető eljárásról szóló 1844-diki országgyűlési törvényjavaslat elvei szerint a sajtóvétsé­­gek fölött ítélendő esküttszékek alakítását ideiglenesen esz­közölje , — ehhez képest rendeltetik : (Folyt) 16. §. Sajtóvétségekre nézve a bírói illetőségről az 1848: XVIII. törvényczikkely 23. §-a rendelkezik; min­­den egyes esetben tehát azon kérdést, hogy a sajtóvét­­ségről vádlott, m­ellyik törvényhatóság eskü­ltszéke elébe fészen állítandó, a most idézett §. szerint kell megítélni. 17. §. Az előforduló sajtóvétségek vagy ollyasok lesz­nek mellyeknél a közvádló hivatalos kívánatéra történik a vizsgálat és közkeresetalávétel, vagy ollyasok, mellyekre nézve csak a sértett fél panaszára indittathatik meg a köz­­kereset amazok az 1848. XVIII. törvényczikkely 3. 4.5. 6. 7. 8. 9. 10. §§-ban —­emezek a 11 és 12. §§-ban írat­tak körül; mindnyájokra nézve azonban egyiránt áll, hogy az elkövetett sajtóvétség bejelentésének, — eszközöltes­sék ez bár tiszti vádlevél, — vagy magánpanasz képében, — mindig a bünvizsgáló bírónál kell történni, s mindig szabatosan és világosan kell kijelölnie azon vétséget, mellynek megfenyitését szorgalmazza, különben egysze­rűen félretétetik. 18. §. A bűnvizsgáló bíró, mihelyest a vád, vagy panasz elébe terjesztetett, a bevádlolt, vagy bepanasztott nyomtatványokat, vagy metszvényeket, ha szükségesnek tartja, tüstént zár alá veheti, s ezen eljárásról rendes jegyzőkönyvet viszen; — mindenesetre azonban, kihall­gatván mind a vádlottat, mind atomszemélyeket, kiket ez utóbbi, vagy a közvádló, vagy a panaszló mint ollyanokat jelöl ki, kiknek a vádra és védelemre szolgáló bármilly körülményről tudomásuk van, a vizsgálatot minél előbb be­rekeszteni tartozik. 19. §. Eljárását a bünvizsgáló bíró körülményesen írásba foglalni, és jegyzőkönyv alakjában szerkeszteni kö­teles, mellynek elején az eljárás helyét, évét és napját, úgy a vizsgálatra alkalmat szolgáltatott okokat megemlít­vén, a kiviláglott körülményeket hiven elősorolja, tartoz­ván az ekkép szerkesztett s általa aláirt jegyzőkönyvet a bevádlott, v­agy bepanasztott nyomtatványnyal, vagy metsz­­vénynyel s a vizsgálat közben beérkezett többi mellékle­tekkel egyetemben az illető közvádlónak beküldeni, s ez a beküldött irományok megtekintése után, ha véleménye szerint a bünvizsgálat kimentve nincsen, a bünvizsgáló bírót az előforduló hiányok kijelölése mellett, a bünvizsgá­lat folytatására azonnal fölhívja, ki is a hiányok pótlása után az irományokat a közvádlónak újra beküldeni köteles. 20. §. Az ekkép szerkesztett jegyzőkönyv nyomán készült vádirat, ezen jegyzőkönyvvel együtt, a törvény­hatóság rendes elnökéhez küldetik be, ki a perbefogási törvényszéket legfelebb­ harmad napra tartozik egybehívni. 21. §. Egybegyülvén a perbefogási törvényszék, melly nyilvános ülésben tárgyal, de végzést zárt ajtónál hoz, — először a bűnvizsgáló bírónak jegyzőkönyve s ennek mellékletei olvastatnak föl, vagy mulattatnak be, azután a közvádló véleménye. Midőn a perbefogási tör­vényszék, végzéshozatal végett, külön terembe vonul vissza, az elnök azon kérdést teszi föl a törvényszék tag­jainak: „meg vannak-e győződve, hogy a vádlott az elő­terjesztett bizonyítékoknál fogva a vádlevélben kijelölt sajtóvétség miatt igazságosan perbefogathatik ?“ A szava­zás élő szóval történik, de mihelyest csak egy tag kívánja, titkossá alakul át, s a perbefogásnak csak akkor van helye, ha a többség, tehát 13 szavazat közül legalább 7 a feltett kérdésre „igénknél felel. 22. §. Jegyzőkönyv a perbefogási törvényszék ülé­séről nem vitetik, hanem az elnök a végzéshozatal értel­­­­mében az illető közvádlói véleményre vagy ezt írja: ,,a vádlott ellen a perbefogásnak helye van,4. — vagy ezt: „a vádlott ellen a perbefogásnak nincsen helye,a­mi meg­történvén, hozott végzésével a perbefogási törvényszék a nyilvános tanácskozási teremben megjelenik, s itt a vég­zést az elnök fölolvassa. 23. §. A perbefogás alul fölmentő végzés a vádlottal haladék nélkül Írásban közöltetik, s illyenkor a netalán lezárolt nyomtatványokat, vagy metszvényeket a vizsgáló biró köteles 200 ft büntetés terhe alatt azonnal kiadni. 24. §. A perbefogást elrendelő végzés a perbefogott­­nak az eskültszék elébei idézéssel együtt adatik tudtára. 25. §. Perbefogást megrendelő, vagy az alul fölmentő végzés olly vádlott ellen is hazatlathatik, ki vagy makacs­ságból,vagy egyéb oknál fogva távol van. 26. §. A közvádló, perbefogás esetében legfelebb három nap alatt tartozik a 13-ik §. alatti bíróság elnökét esküdtszék tartására fölhívni, s a vádlevelet kezéhez kül­deni. 27. §. A vádlevélnek magában kell foglalnia : a) azon nyomtatványnak, vagy metszvénynek pon­tos megjelölését s azon helyeknek, vagy részeknek fölem- sitését, mellyeken a vád alapul, b) azon vétség megnevezését, melly miatt a vádlott perbefogatott, s a törvény azon szakaszának fölhívását, mellybe a vádbeli vétség ütközik, c) a bevádlott személy nevét, polgári állapotát, laká­sát, tartózkodási helyét, d) azon tanuk és műértök lajstromát, kiknek megje-­­lenését az esküttszéki tárgyalás alkalmával a közvádló­­ szükségesnek tartja. (Folyt.) A rendre ügyelő választmány ülése Pesten a város­házánál ápril 25-én délutáni 4 órakor. *) Rot­tenbiller elnök: Nem mulaszthatom el je­lenteni, ámbár a választmány köréhez nem tartozik, hogy a kolosvári küldöttek az unió tárgyában Pesten vannak. Az Isten éltesse őket. Nyári barátomat fölkérem, adjon a Bugyi bírónak fölvilágosítást, ide jött hozzánk. A Bugyi biró más két társával bejövén, megéljenez­­tetett, s lassú érthetetlen hangon járult valami kérelemmel Nyári Pálhoz, ki őt a vármegyére utasította. Elnök. A mint megjövendöltem, hogy ha valaki ollyan emberek által hagyja magát vezettetni, kik nem arra valók, semmit sem nyer. Föl fog olvastatni a ministeri rendelet, melly a polgárságnak a zsidók ellen benyújtott kérelmére érkezett. Ez által roszszabb helyzetbe jöttek a polgárok, mint voltak azelőtt; megmondottam, ne hirtelen­­kedjünk, mert a hatóságnak van joga magyarázni a tör­vényt. Kacskovics olvassa az ápril 22-én tartott tanács­ülésből kelt ministeri rendeletet,­­melly e lapok 685-ik számában közölve volt.) Továbbá ennek folytában olvastatik a ministerelnök rendelete a polgármesterhez az iránt, hogy a zsidóktól a fegyvereket szedesse le. (K­ö­­­z­ö­l­v­e ugyan­ott.) Elnök: Az első pontnak további értelmezésétől áll­junk el, hagyjuk a redouteteremben holnapután tartandó közgyűlésre, midőn a választmány jelentése a törvény ma­gyarázata iránt be fog adatni. Ezen pont egy osztályt sem elégít ki, mert nincs benne világosan kimondva, lehet e a zsidó nemzetőr, vagy nem. Mi a fegyverek elszedését illeti, azt végrehajtom, s jelentést fogok arról tenni. — Mi a 2-ik pontot illeti, nem kaptam még rendeletet a belügymini­­szertől, de nem is szükséges, mert lehet intézkedni se végből létettek már előleges lépések. Az első volt az , hogy mihelyt a constablerek iránti rendelet életbe lép, s meg­kezdődik az összeírás, ez a zsidókra is kiterjesztessék, vagy pedig, ha külön küldöttséget akarnak az összeírásra, azt is megtehetjük, de ez talán nem volna czélszerű, mert a liszt­­ujítás iránti rendelkezés, úgy szinte az őrsereg fölállítása elég dolgot ad, a constablerek pedig kényelmesen végez­hetik. N­y­á r i P­á 1: Azon vélekedésben vagyok, hogy nagy ellenszenv nyilatkozik a zsidók ellen. Az eljárást nem a constablerekre kívánná bízni, hanem egy küldöttségre, melly megvizsgálja, kik azon zsidók, kik engedelem nél­kül jöttek a városba; — és pedig a küldöttség tagjainak épen azokat kellene választani, kik nem igen vannak azon gyanúban, hogy a zsidóknak barátjai volnának. Ezek el­fognak járni a dologban, s ezt nem kell halasztani, hanem tüstént hozzá fogni, mert furcsa dolog a zsidókérdés, ritka ember van vele tisztában. Egyik azt mondja: szabó vagyok, és azért nincs elég keresetem, mert a zsidó is szabó; a másik azt mondja: kereskedő volnék, de nincs annyi pénzem, mint Englindernek, vagy más zsidónak; a harmadik azt mondja: közel van a tisztválasztás, szeretnék tisztviselő lenni, popularitásom nem igen van, mert nem érdemlettem meg, de jó lenne bizonyos zászlót kitűzni, melly alatt az értetlenség összegyülekeznék , és nagy szám­i volumokat nyerne azon ember, ki különben nem érdemli meg a hivatalt. Azért jó lenne minél előbb tisztá­ba hozni a dolgot, mert ez most nem egyéb, mint sok embernek zavarosban­ halászása. Valóban sajnálnám, ha Pest város polgárságát általában annyira meg kellene gya­­láznom, és fájlalnám, ha Magyarország szívében olly emberek léteznének, kik maguk sem tudnák megmondani, miért üldözik a zsidókat, hanem csak azért, mert a zsidó nem katholikus vagy kálvinista templomban imádkozik. Ez uraim határos a baromsággal. (Közbeszólások: nem az az oka.) Majd megmondom én, mi az oka. Az valóban barom­sággal volna határos, ha annyira mentünk volna Magyar­­országban, hogy azon városban , hol a legtöbb értelmisé­get keresi az ember, az i­lyeneken túl ne tudnák magukat az emberek tenni. Akkor Magyarországnak nem sok jö­vendője van, mert munkás kézre, tiszta szívre, és tiszta főre van szükség, hogy valamelly nemzet naggyá és a többi nemzetek felett szereplővé legyen; vallási bigottéria, potenczírozott ostobaság, szuronyok nemzetet naggyá nem tettek. Angliát sokan igen nagyon dicsérik, azt mondják: ott jó lenni; némellyek azt gondolják, talán azért, mert az angol más anyagból van formálva ? Épen nem, hanem azért, mert nagyon érti, hogy kellessék minél jobban, va­lamit előállítani, és a­mit hangyaszorgalma által előállí­tott, gyorsan az egész világgal közölni. Ez az angolnak mestersége, és nekünk nem volna annyi eszünk, hogy ezt belássuk? Mivel ezt által látjuk, használjuk szabadságunkat arra, hogy nálunk is úgy legyen. — Mi a zsidókat illeti: mintegy négy öt napja volt nálam két fiatal izraelita, igen jól beszéltek magyarul, tanácsot kértek tőlem, hogy mi tévék legyenek? Azt tanácsoltam nekik, a­mit már több ízben mondottam, hogy separatistk­us állásukból mene­­kedni iparkodjanak, mert azt hiszem, hogy azért nem igen szeretik sokan önöket, s nem azért, hogy zsidó vallásunk, mert ez képtelenség volna. Remény­em, köztünk sincs senki o­lyan, ki azért haragudnék reájuk, mert zsidó val­lásnak. Hiszen a zsidó vallás, mint vallás, a legtökélete­sebb , mert a zsidó semmi egyebet nem hisz, mint egy istent, s a többi czifraságokat, mellyek más vallásokba a papok által gondoltattak, a zsidó kihagyja; hanem vannak a zsidó valláshoz az ő papjaik által ragasztott más czifra­­ságok, azért, mert a zsidó vallás ezelőtt politicai institutio volt. Ezen ragasztékokat a status meg nem szenvedheti, s különösen ezek a vallás lényegéhez nem is tartoznak, s ha nem is okoznak a zsidók iránt antipathiát, de sympathiát sem szereznek irántuk. Ha tehát zsidó volnék, és látnám, hogy Magyarország minden embert egyenlővé akarván tenni, polgári jogra számíthatok, mit indítványoznék? Re­formot. A­mi a vallás lényegével és a státus elveivel nem ellenkezik, azt megtartanám , a többi aprólékos dolgokat mind kihagynám a zsidó vallásból. Több embert kérdez­tem, miért van gyűlölettel a zsidók ellen, és egyik sem tudott mást mondani, csak azt, hogy azok zsidók. Az i­lyen emberek nem tudják mit csinálnak. (Többen a hallgatóság közül, tudják biz art!) Ki mondotta, hogy tudja? Jót ál­lok érte, nem tudja, és ha tudja, menjen el innen, mert most erről fogok beszélni. Nevetséges azt mondani, hogy a zsidó csaló, hát a magyar és német ember nem tud csal­ni ? (Fölkiáltások : megtanulták a zsidóktól) megtanulták ? Különben nem tudnak csalni? tudnék ollyan embereket ujjal is kimutatni, kiket nem a zsidó tanított csalásra. Ha tekintjük Pesten a házbirtokosokat és a leggazdagabb zsi­dókat, úgy szinte a proletariusokat mindkét részről véve, m­ellyiknek kezében van a nagyobb érték ? azt találjuk, hogy ugyan­annyi számú zsidót ugyan­annyi számú ke­reszténnyel összevetve az érték csaknem egyformán van köztük elosztva. Ha kérdjük, hogy szerezték ezek, a­mivel bírnak? Azt is mondhatjuk: csalás által, mert bizonyos mértékben minden ügyesség csalás a lomha előtt, ez, igaz, nem csal senkit, csak magát csalja. A Szorgalmas ember utána jár s három emeletes házat csináltat magának. Jó­zsef császárról mondják, mikor a pápa látogatni jött ötöt, életbe ment egy kocsival, — maga hajtotta a lovakat, — a pápával találkozván ez mellé ült, — tömérdek ember nézte őket, a pápa mint ollyan Pius forma ember azt kér­dezte, miből él ezen tömérdek ember? A császár azt fe­lelte reá, ezek bizony egymást csalják, és mi ketten bizo­nyos tekintetben mindnyájukat csaljuk. Ha nem tudjuk megmondani, hogy szerezte valaki a házát, azért hadat szenni neki micsoda képtelenség i­s azért indítani hadat a zsidó ellen, mert több pénze van, nevetséges dolog. Még a zsidók separatistikus irányukat és formaságaikat le nem vetkezik, egy státusba sem veszik be őket polgároknak, s mi sem vesszük be őket, nincsenek is most bevéve. Minek hát ellenük erőszakoskodni, hasonló dolog ez ahoz, midőn egy nyúl ellen hét sváb szaladt. Tehát ollyan emberek ellen, kiknek jogaik nincsenek, háborút indítani, megbe­­csetlenítése a reformnak. Ha valakinek ezt tisztelni kell, bizonyosan a városi polgárságnak, s különösen Pest váro­sának kell tisztelni, mert ez nincs hivatva arra, hogy Ma­gyarországban az első szerepet vigye. S hiszik-e, hogy fogja vinni az első szerepet? Nem hiszem, hogy illy­for­mán a zászlót vihesse a haza előtt, mert az intelligent nem a házakban nyilatkozik, hanem a főben. Ne gondolják önök, hogy Pest azért, mivel Pest, imponálni fog Magyar­­országnak, mert csak az intelligent vívhatja ki a trium­­pfist. Öszpontosítani kell neki magában az egész erőt, mert a­mint nyilatkozik a középpont, úgy fog nyilatkozni az ország, ha a középpont arra érdemes. Vagy talán elég­nek vélik az urak, hogy mártius 15-től csatlakozott hoz­zánk az ország a családnak, ha azt hiszik a zsidó kerge­tők , hogy mellettük nyilatkozott; igen­is, nyilatkozott az intelligent, és a fiatalság mellett, melly nem önérdeke végett, Iranem­ a szent ügy mellett kelt föl, és mint vesza szüzet a szent tüzet, úgy ápolta a nemzetiség ügyét. Nem kell most bizonyos bőrbe öltözködni. Sokan föl akarják húzni az oroszlány bőrt, de előbb oroszlánynak kell lenni. — Nem szabad senkinek a világon, legkevésbé magyar embernek, az előítéleteknek hódolni. Ezt fogom mondani mindig, s keljen föl ellenem egész Pest városa, szemébe nézek a rosz akaratnak s ostobaságnak, mert Magyar­­ország becsülete forog kérdésben. Nem lehet elhallgatni az ollyan jeleneteket, hogy akár van törvény akár nincs, rögtönözzünk egy cravált. Ezzel megmondják önök, hogy nem értik a törvényt. Ezek az emberek ezelőtt despotis­­mus alatt voltak, hajlongottak egy királyi tanácsos előtt, elég volt nekik, ha a referendárius valamit megígért, ha kinyert nekik egy czéhprivilégiumot. Uraim! a törvény az, melly parancsol, kicsinynek, nagynak, és nivellál mindent. Az emberek nem értik a szabadságot, azt hiszik: az a sza­badság, mit erőszakkal lehet kivívni. Ezek nem bírtak bá­torsággal; midőn a hatalomszó zsarnokoskodott, hajlon­gottak elötte mint a nádszál, complimentiroztak, midőn mások ha nem vérükkel is, de annak felajánlásával vívták ki a szabadságot. Az impertinenskedést nem tűrjük; nem fogjuk tűrni, hogy Pest városában néhány rendzavaró al­jas ember cravallokal támadja meg egyik vagy másik törvényt.­­ Nagy gyengeségnek tartom, hogy a minis­­térium bizonyos parancsolatot visszavett, hibának tar­tom ezt, mert ha már törvény van, legyen meg a tör­vény, és vesszen el a világ. Ki ezt nem érti, nem érti mi a szabadság, nem érti hogy engedelmeskedni kell a törvénynek, mellyel úgyis, ha nem tetszik, meg lehet vál­toztatni fél év múlva. Uraim, ki ezt nem érti, tanulja meg, úgy látszik sokan nem értik, és ideje hogy itt conversál­­junk egymással, s nézzünk szemébe egymásnak, mondjuk *) Lapunknak még most ritkább megjelenése s a tárgyhalm­az miatt ezen közleményeket hamarább nem adhattuk. Hisz­­szűk azonban, hogy azok , ha bár későbben jelennek is meg, olvasóinkra nézve, mint a Pest városi mozgalmak történetének hű tükrei, érdektelenek nem lesznek. Szerk. 10

Next