Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-28 / 17. szám

vics, Vukovics igazságügy-, helyettese : Vukotinovics, és Jelacsics hadügyminiszer. Cseh határszélekről állítólag biztos kútfő után írják, hogy a zöptani (Morvában, az ollmüczi kerületben) Klein­­féle vasgyárban 300,000 fegyver van munka alatt a cseh nemzetőrség számára, és pedig Labeda prágai puskaműves ü­gyelete alatt. A vidék minden lakatosai pus­­kacsinálásra használtatnak, hogy ezen nagy szám minél­­előbb kiállítathassák. A császár és családja máj­ 19-én 10­ órakor ér­keztek Innsbruckba az egész városi lakosság örömkiálto­zásai között. A fejedelem és kísérete a Mühlauban a város­ból mintegy 2 órányi távolságra levő lánczhídhoz érvén, a lovak a két kocsiból kifogattak, és a nép által vonattak be a városba. A menet számos fáklyák fényénél ment végbe. A várba érvén, a császár és császárné, 6 fáklyás előre menvén, megjelentek a külerkélyen, és a nép ezrei részé­ről roppant éljenzésekkel találkoztak mindamellett is, hogy a fejedelmi család jövetele annak bekövetkezte előtt egy pár perccel tudalék meg, és az eső erősen hullott. Gräczból írják, hogy a szlávok és németek közötti meghasonlás az itteni egyetemnél is kiütött. Minek követ­keztében egy slovenokból (a horvátok kizárásával) és né­metekből álló választmány alakittaték, melly a két párt kö­zötti kibékülést eszközölje. Az ausztriai örökös tartományok egymásután küldik be a bécsi eseményekre vonatkozólag ellentmondásukat s azok rosszalását, kérvén egyszersmind a császárt, hogy valamint lakát és kormányát, úgy a legközelebb megnyi­tandó parlamentet Bécsből valamelly más városba például Linzbe vagy Innsbruckba tenné át. Prágából írják, hogy a cseh országgyűlés Thun Leo gróf kormányszék­ elnök által junius 7-re tűzetett ki, mellynek — mint a rendelet mondja — minden Cseh­­országot érdeklő ügyek­r­ől tan­ács­kozni, és határozatokat hozni joga leend. Ugyan ezen Thun Leo kormányelnöknek azon kije­lentése, hogy ő a császár távolléte alatt a ministerium ren­deleteit figyelem nélkül hagyandja, indokul szolgálta cseh választmánynak, hogy Csehország részéről ideiglenes kor­mány kinevezését sürgessen; melly kívánatra azonban Thun azt válaszold, hogy ő nem a jelen, hanem valamelly más netalán a császár beleegyezése nélkül alakulandó mi­­nisteriumot értette. FRANCZIAORSZÁG. A nemzeti gyűlés megrohanása utáni napon máj. 16. az ülés igen csiklandós volt és semmi kevésbé, mint épületes. Igen természetes, hogy az előtti napon megkísértett merény következtében a kedélyek még ez nap is igen ingerültek voltak. Minthogy a törvényszé­kek az elkövetett merény fölötti vizsgálattal megbízva van­nak , minden előleges vizsgálódásnak megszűnni kellett. Azonban mind e mellett is az ülés a merénnyel és abban résztvevőkkel foglalkozott. A nemzeti gyűlés elnökének rész néven vézetik, hogy a lármadobot megüttetni nem en­­gedi. Causidiere eddig rendőrségi főnöknek igazolni kellett magát. Gyanú van, hogy ő is részt vett volna né­mileg — legalább annak előre tudása által — a merény­­ben. A bizalmatlanság, mellyet ezek nyomán a nemzeti gyűlés Causidiere irányában mutatott, ezt arra bírált, hogy nemcsak rendőrfőnöki, hanem követségi minőségéről is le­mondott. A máj. 17-ei ülés az új franczia alkotmány kidolgo­zásával megbízandó választmány 18 tagjának választásához fogott, 9­/2 órakor a választás azon eredménye hirdettet­ték ki, hogy egyedül Carmenin, Marrast, Lamennais, Vi­vien , Tocqueville és Dufaure nyertek általános szavazat­­többséget, és így a többi 12 tag megválasztása más­napra halasztatott. Szinte ezen ülésben az elnök tudtulaná, hogy a mun­karendezéssel megbízott választmány már megalakult. Ezen választmány áll a bizottmányok által kinevezett 36, és a nemzeti gyűlés által ezekhez választott még más 24 tag­ból. A választmány már megkezdő munkálkodását, elnökké Corbon párisi munkás neveztetett. Cavaignac tábornok hadügyministerré neveztetett. Francziaországban az ipartőkék csökkenése az utósó 3 hó alatt 20 millióra tétezik. A munka általi érdem­elhetés hiánya rémítően nő, még tetőpontját el nem érte , mivel a nagy mennyiségű nyers­anyagokkal ellátott gyárak még mindig nyitva maradnak mindaddig, míg azok földolgozva nem lesznek. De ezután csupán Párisban máj. 15-ig 85,000 ember ha nem is foglalkozik, legalább tápláltatik a nagy nemzeti műhelyekben, kik összesen naponkint 130,000 frankot kapnak, a­helyett, hogy munkadús időben 400,000 frankot önmaguk érdemelnének. S így a közgyarapodás vesztesége naponként csaknem fél millióra rúg. Vál­jon lehetséges-e, hogy ez m­ég sokáig így folytathassák ? OLASZORSZÁG. Triestből máj. 22-éről írják, hogy 20-án ütközet volt 8 zászlóalj olasz és 13 zászlóalj aus­­triai között a Piave mellett. Az olasz csapatok visszavonu­lást színleltek, ágyukat s egyéb hadi szereket hagyva ma­guk után hátra, azonban az utánuk siető ausztriaiakat csak hamar két oldalról körül fogván, azokat csak nem egészen tönkre tevék. A megmaradónak Udine és Codroipo felé vo­­nák vissza magukat. Máj. 17-én Treviso még meg nem adá magát, noha arra Nugent által három ízben fölszólíttaték. — Palma még szinte az olaszok kezében van, még 60 ökör van birtokuk­ban, és így 30 napig hússal ellátva vannak. Massa és Carrara herczegségek nem Szardíniához, ha­nem Toscanához kívánnak csatlakozni. A szardíniai parlamentben a k­ü­l­ü­g­y­m­i­n­i­s­z­e­r azt nyilatkozta id, hogy a franczia sereg addig nem kíván jönni segítségre, míg arra föl nem hivatik, mivel pedig mi — úgymond — fölhívni ne­m­ fogjuk, tehát az eljönni nem f­o­g. NÉMETORSZÁG. A frankfurti német parlament máj, 19-ki­k-ik ülésében elnökké (396 szavazók között 305­ szavazattal) Gagern Henrik, Soiron Sándor nyert 85 sza­vazatot, Dahlman nem nyerhetett többet 1 szavazatnál. —■ Alelnök lett Soiron Sándor 341 szavazattal. Itt Dahlmann nyert 10 szavazatot. TÖRÖKORSZÁG. A „Lodovico“ gőzös, melly máj. 11-kén hagyá el Konstantinápolyt, azon tudósítást hozá, hogy itt a török hadihajósereg a tengerszállásra készen áll, rendeltetési helye azonban nem tudatik. Áll pedig 4 sorhajóból, 5 fregatból, 4 gőzösből s több apróbb hajók­ból; ezeken kivül még az egyptomi alkirály hajóserege is váratik, melly amazzal egyesülni fogna. Jelentés az 1848-dik máj. 21-én tartatott rendkívüli közgyűlés határozatairól. A kisdedovó intézeteket M. O. térj. egyesület f. évi május 21 -én tartatott rendkívüli közgyűlésének határozatai következők: 1. Dr. Arányi Lajos, b. Sina Simon,és b. Sina Jánosné alapítókat, Szögyényi Lász­­lóné, B­o­n­y­h­a­i Benjamin és P­i­r­i­s­i Béla rendes, részvé­nyesekül jelentetvén be, ez örvendetes tudomásul vétetett. 2. A nevelésügyi miniszerhez nyújtandó folyamodás az egyesületnek országos pénzerő általi fölsegélése iránt egész terjedelmében helybenhagyatott és elfogadtatott. 3. S­­­u­l­­ler Ferencz úr az egyesületnek öt éven át fáradhatlan buzgalmú titkára e hivataláról lemondván, a legőszintébb köszönetét fejezi ki a lelépett lelkes tisztviselő irányában a közgyűlés. 4. Indítvány tétetvén a képző intézeti szabályok némellyikének czélszerűbb módosítása tárgyában, az illető javaslat elkészítésével int. igazgató bízatott meg. 5. A le­lépett S­­­u­tt­e­r Ferencz ur helyébe ideiglenes titkárul — addig t. i. mig e tárgyban a rendes nyári közgyűlés vég­kép intézkednék — egyértelmüleg Pilisi Béla választa­tott el. Pesten, május 24-én 1848. Nei Ferencz mint helyettes jegyző. Haszonbérlet. A Jász-Kun kerületeknek eddigi közgazdálkodásuk alá tartozó — Kecskemét várossal határos pákai pusztából kiszakított, és 2791 holdból álló birtokrész, több gazda­sági épületekkel együtt, v­agy nemkülönben szab. kir. Szeged várossal határos „Mérges“ puszta, melly kiterje­désében 3871 holdat teszen, szinte ott is létező több épületekkel együtt, külön-külön e folyó évi Sz. Mihály naptól kezdve 7 egymásután következő évre folyó évi július 17-én a pákai majornál tartandó közárverés útján haszonbérbe fognak adatni. A haszonbéri feltételek minden Jász-Kun kebelbeli község házánál, úgy Pákán és Mérge­sen a gazdászati tisztségnél megtudhatók. M­­énes-eladás. A Jász-Kun kerületeknek pákai pusztán létező ménes — melly öszvesen 180 darabból áll, s ezek közt számos anyakanczák, méne s jól betanított kocsi - lovak, és több alkalmatos csikók találtatnak — folyó évi julius 18-án a pákai majornál tartandó nyilvános árverés utján részint párosan, részint pedig darabonkint el fognak adatni. — Kelt Jász-Berényben, május 6-án 1848. Barcsik Márton kerületi aljegyző. H J V Á 8 A R. Pestmegyében fekvő Monor helysége mezővárosok sorába emeltetvén, abban évenkint négy országos és mar­havásár, — és pedig az első márczius 12-ké­n, második junius 1-jén, harmadik augustus 18-kán, negyedik novem­ber 8-dikán, — ezenfelül minden szerdán hetivásár is fog­­tartatni; — mivel pedig a most június 1-jén tartandó or­szágos-, és marhavásár áldozó csütörtökre esnek, ezennel hírül adatik, hogy az, jun. 2-ára tétetett át. (2 — 3) 66 üldözzék mindenki tehetsége szerint hazájáért! Lovon ülni s azt rendesen vezetni, sőt harczra ügye­sé tenni bátorságon kivül még tudományt is igényel: ez minden szakértőtől elismerve van. Hogy tehát tudni vágyó lovag kevés költséggel meg­szerezhesse az általam készített rendszeres vezérfonalat, — a cs. kir. lovashadseregnél is köztetszéssel elfogadott, — 2. részből álló s 20 kömetszvénnyel ellátott „L­ó t­u­d­o­­mány“ czimei munkámat, 4 ft. 20 krról ezennel 1 ft. 40 kra leszállítom, megjegyezvén, hogy minden példány­nak dij- ötödrészét a honvédelmi őrsereg szükségei fedezésére befizetendőm. A vidékiek Eggenberger és fia könyvárus uraknál (a barátok terén) a munkát megvehetik. Pesten május 12-én 1848. M­á­­1 -­u­s N. J. egykori huszárkapitány. (1) Fölszólitás Stettner Máté a volt m. udv. kancellária egykori igazgatójához, és Já­szai Pál annak egykori segédtársa — s je­lenleg a magyar minister­elnök titokno­­kához. 1843-ban történt, midőn a volt m. udv. kancelláriá­nál egyik tanácsos közbenjárására, — s mint egy — ke­zeim közt levő eredeti bizonyítvány mutatja, az akkori fő­­korlátnok beleegyezése mellett a kezelői osztályból a fo­galmazóiba tétettem át, azonban Stettner Máté úr által há­rom hét múlva az iktatói hivatalba önkényesen visszaren­deltettem,­­ sőt később ez ügyben tett többszöri lépéseim is mind­annyiszor sikeretlenek maradtak, s igy jön, hogy kam. ügyvédi segédképen 3 évig viselt szolgálatom után a magyar kancelláriánál eleinte ingyen, később aránylag igen csekély fizetés mellett az „ad cancellos“ nevezett osz­tályban 16 egész évet tölteni kényteleníttetem. Igaz, a fö­­lebbi történetnek már majd hat éve, elég hosszú idő, hogy sorsommal kibékültek; de miután azon önkényes vissza­rendelés némellyek által balra magyaráztatott, és miután az egyenkint Budapestre hivatott — (Jászait kivéve, a többinek körlevél mellett mindjárt eleinte, további rendele­tig helyben maradás parancsoltatván) később pedig Bécs­­ben alkalmazott s a magyar ministérium elött ismeretlen kancelláriái egyének sorából az egykor hatalmas és nagy részben még mindig ügyesen működő Stettner-Jászai­­féle pártfogás igenis kitűnik, a­mi által pedig az én jö­vendő állásom koc­káztatnék: ö­nligát, és illetőleg se­gédtársát Jászai Pált, kinek ellenemi újabb törekvéseiről a leghitelesebb kútfőből vagyok értesítve, — ezennel föl­szólítom, hogy miután az említett 1843-ban tartatott tanács­ülésben jelen voltak tanúsága szerint mind szorgalmam, mind fogalmazási képességem elismertetett, — jelentsék ki nyilvánosan, különösen pedig Stettner Máté mint akkori előadó : mi kifogása volt legyen (nem az ülésben világos nappal, a hol és a midőn hallgatott) erkölcsöm és jellemem ellen ? — Szegény legény ez előtt a legtisztább öntudat mellett is, önkény,hatalmas befolyás, és szerzett pénz­erő ellen sehogy sem védhette magát, mert az ismert rendszer mellett — mint ezt Stettner legjobban tudhatja — a vádlott ugyan­azon személyben egyszersmind k­e­­mény bíró is volt, ma már védheti, még­pedig különböző jellemek kölcsönös megismertetése által. Ezt teendem tehát én is , a­midőn egyszersmind kijelentem , hogy ha a kérdéses két úr nyilatkozatával a nyilvánosságnak előtte szokatlan terére kilépni vonakodnék, a­mit egyéb­iránt becsület kérdése forogván fon, tiszta jellemről föl sem tehetni, vagy a választ ne talán méltósága alattinak tartaná, mi csak dölyfösnek tulajdona — akkor nem késendem őket tulajdon­nevökkel megnevezni; ha pedig válaszolnak és hi­te­l­es adataikból jellemem és viseletem­ ellen meg­­czáfolhatlan gyanú támadna, akkor nem csak hogy semmi­nemű közhivatalra számot nem tartok, de még a i. e. 111. i. ez. 25. §. által biztosított jelenleges fizetésemről is ön­ként és mindenkorra lemondok , a nélkül, hogy török mint ellenfelektől hasonló áldozatot követelnék. Kelt Budapesten május 25-kén 1848. Vitéz Ignácz: Görbéd (Biharmegye). Április 19-én tartatott ö fölsége születése napja olly móddal, hogy az nap 100 házi szegény étellel, és sóval elláttatott, április 24-én pe­dig a hálaadó isteni tisztelet. — Ez alkalommal figyelmez­tettek a szegények, hogy valamint ö fölsége, úgy nádor, és az egész ministerium hoszas és szerencsés életükért buzgón könyörögjenek. — Az illynemü adakozások a görbedi plébános Kelemen Ferencz által még debreczeni káplán korában gyakoroltattak, a midőn a szegény tanu­lóknak könyvet, ruházatot adott stb. — holtakat tisztessé­gesen eltemettetett. 2­­or A debreczeni reform, collegiumnak 12 költöl életet küldött 1836-ban. 3- er Ugyan csak Debreczenben 1833 évben 300 fr. alapítványt tett a minden vagyon nélkül elhunyt szegé­nyeknek készitendő koporsókra és ez mind valláskülönbség nélkül. 4- er 1834-dik évben a tűz által kárt szenvedett sze­gény kunharczagiak számára küldött 33 véka életet, és 100 ft. k. — valamint a nagy szalontaiaknak is 24 véka tiszta búzát, — hogy azt minden vallás tekintet nélkül osz­­szák ki a szű­kölködök között. 5- ör Derecskén mint plébános szinte 8 év lefolyta alatt minden valláskülönbség nélkül, sót, búzát, pénzbeli segedelmet is nyújtott a szegény szükölködőknek. G- or Érmindszenten tulajdon költségén egy keresz­tet állitatott a templom előtt az Isten dicsőségére. 7- er 1833-dik évben Jász-Berényben 250 frt. ala­pítványt tett olly móddal, hogy annak évi kamatjából hat ifjú, kik magukat erényesen viselik, részesültessenek. 8- az 1836-dik évben a szolnoki tanuló ifjúság szá­mára 200 frt. hasonló föltétel mellett, mint Jász-Berényben. 9- et 1847ben a szalontai szegények számára 100 ft. alapitatott, hogy nádor, s kir. helytartó István születése évenkint előforduló napján annak kamatját vevő 12 sze­gény ő fönsége boldog hosszú életéért könyörögjön és a rendes kamat évenkint valláskülönbség nélkül osztassék ki. 10- et ugyan csak 1847 ben derecskéi szegények szá­mára is 100 ft. adott s alapított olly móddal, s azon czélra, mint a szalontaiakra. Május 12-én 1848. 0. J. Kiadja JKult­tát* István özvegye. — Nyoma­tik jLukátsnál» Felelős szerkesztő: Illucz Oláh­ János.

Next