Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-01-02 / 618. szám
ellen ugyön lehet mondani azt, hogy czélszerűbb a keserűt mondani akkor, midőn egyszersmind kedvest is mondhatunk, s előbb várhatunk sikert akkor, mint midőn egyedül a keserűt nyilatkozzuk — de sem ez, sem amaz előttem nem ok, én ingos főrendest az országgyűlés alkotmányos kötelességének tartom , az ország állapotát a térség elébe terjeszteni úgy , mint van, mert ha a fölirásnak második részét kihagynék, épen ollyan volna, mintha valaki orvoshoz menne, s annak mondaná, melly étkek esnek neki legjobban, de mié fáj, mi bajai vannak, azt elhallgatná. Továbbá azt mondam excra, hiszen látjuk, hogy a kormány alkotmányos úton haladni akar. — sajnálom, de én azt nem láthatom, mert alkotmányellenileg volt a kormány föllépése, mert alkotmányos kormánynak csak azt tartom, melly a majoritás emanatioja, alkotmányellenileg voltak e kormány rendelkezései , mit a fölirásnak második szakasza bizonyít, mellynek egy részét ő excja maga sem tagadta, Jekép tehát, egy kormánytól, melly kötelességét mint végrehajtó hatalom nem teljesíti, melly önkénye szerint a törvényhozás mellőztével egyoldalúan rendelkezik, egy illy kormánytól mondom alkotmányos haladást nem várhatok. — Ami azon czikknek kihagyását illeti, hol az uj rendszer pendittetik meg, ő exclab. Vay Milliós igen ékesen megmutatta , hogy azon főispáni instructiók már régen és több ízben adattak ki, tehát abban semmi uj rendszert nem lát; de nem emlité ö excja, miszerint a kormány, a megyei administrate a megye kormányzó kezében központositni akarja; nem emlité ö excja a fizetést, melly csakugyan kézzel fogható argumentum, hogy uj rendszer létezik, s ebben látom főkép a sérelmet, melly a megyék autonómiáját, s e táblának önállását veszélyezteti; most midőn a kormánynak pazarlani való pénze nincs, mit maga is bizonyít, a k. előadások utosó pontjában, hol az 528,566 ezüst és azon 24,313 v.írtnak visszafizetését sürgeti; midőn ezen kormány a főispánoknak 5000 forint fizetést törvényen kivül rendel, nem tehetek fel egyebet, mint hogy ollyan egyéneket akar kinevezni, kiknek a fizetésre szükségük van.• Én mellé főrendek azt tartom, hogy ezen táblának essentiáját az 52 főispánnak képeznie kell, s ezeknek leginkább kötelességük, e táblának méltóságát föntartani, s az aristocratia érdekét képviselni ; s már most kérdem: hiszik-e a n. m. főrendek, hogy ezen 52 , 5000 fitos főispán föl fogja tartani e tábla méltóságát? hiszik-e, hogy ezen 52, 5000 ftos főispán fogja képviselni az aristocratia érdekét? Én méltó főrendek azt hiszem , hogy ez által e táblánál is az aristocratiának lészen substituálva a bureaucratia, valamint az, az ausztriai tartományokban már létezik. B. Sennyei azt monda: ne ítéljünk még a kormányról, hanem várjunk még. — ez molt. főrendek nagyon emlékezteti az ausztriai politikára , nur abwarten , de mivel ezen politikát a haladással ellentétben lenni látom, vele egyet nem érthetek; —továbbá azt mondá: ne támadjuk meg a kormányt a priori, hanem a posteriori;— ezt a. főrendek az ellenzék nem is tette, mert ha ezt, az uj rendszerre vonatkozom, nem tette, mert azon új rendszer már létesült, azon 5000 ftos fizetés a kormánytól kifizetve s a főispánoktól, sajnálom, csak egyet kivéve , incassálva vannak , s ha az új rendszer következményeire azon állítást vonatkozom, provokálok a RRK önmeggyőződésére, menjen keresztül a megyék számán stéljen, hol létezik több rend, hol létezik jobb administrate, az ellenzéki megyékben és vagy a conservativ megyékben? hol a kormány inkább az új rendszer által befolyását gyakorolja. Egyébiránt azt hiszem, hogy vannak esetek, midőn a nemzet látja, hogy a kormány rendeletei alkotmányos jogait veszélyeztetik, akkor kötelességünk a priori is aggodalmunkat nyilvánítani azon közmondás szeriit — besser bewahrt als beklagt. — Pártolom tehát a KK. és RR. által javaslott förrást egész kiterjedésében. — Gróf Nádasdy Leopold komáromi főispán és Marczibányi Antal trencséni főispán főpohárnok ő excilja indítványát pártolják. Bezerédy Miklós,makáriai püspök, és hétszemélynek: — Fönséges! stb. Főpohárnok ő excel, indítványának pártolása mellett cs. k. főherczegségednek, s a n. m. főeének kegyes engedelmével, alázatos észrevételeimet a fölirási javasatnak rövidség kedvéért csak némelly pontjaira terjesztendőm, s ezt is azért, — mivel tegnapelőtt az ellenzék több tagjai által ismételve állítatott, hogy nem tudunk nekik válaszolni, — vagy mi több, szólanunk nem szabad. — Az említett fölirási javaslatnak szoros kapcsolatban levő 8-ik s 9-ik pontjai vonák magukra leginkább figyelmemet, értelmük fölött azonban sok ideig nem tudtam magammal tisztába jönni, migyen föl nem tárta, meg nem magyarázta azt nekünk a múlt kedden m. gróf Szakirány Lajos mnga, és pedig egy magas röplii abstract sententiákat foglaló jdes beszédben, mellynek fonalán, ha nem hibázok, az említett czikkek értelmi szelleme ez: vágy, sóvárgás magunk irányában parlamentaris kormány után, — más felől szinte vágy, sóvárgás constitutionalis statusszerkezetet előidézni a szomszéd örökös tartományokban, harmónia s garantia tekintetéből. — Ezen nézeteket azonban én osztani nem tudom, mert hiler szerint, — sajátszerű megyei intézetünk (ha kebelében a rend és szabadság visszatér.) — jóval nagyobb biztosíték , mint a felelős kormány, — melly a néptől vesz, nem pedig annak ad irányt. — A szomszéd örökös tartományokban! reform létesítése pedig a méltányos reciprocitás elve ellen lenne, — mert ki magának, mint a m. gróf, minden idegen befolyástól független kormányt kíván , — az viszont más bár szomszédos status beldolgába befolyást következetesen nem igényelhet; — ide járul a legigazságosabb „non interventionis princípium“ melly ha nem tiszteltebb , tágkapu nyittatván sokféle ürügynek , — éjszak felől és reánk nézve lehetne veszélyes. — Nem is áll az ezek következtében megemlített absolutisticus irány, — legalább ellenkezőt bizonyítanak boldogult Ferencz királyunknak eme ismeretes szavai: „obvalletis vestram constitutionem“ — még is a múlt, s jelen hongyülési kegyelmes királyi előadások, valamint azon törekedése is kormányunknak, minél fogva eredeti typusát vissza akarja adni megyei municipiumunknak, — melly nem a hűbéri rendszernek külföldről behozott maradványa, hanem ős atyáinknak saját találmánya, s intézete, — erre mutat történetíróinknak azon köztudomásra levő öszhangzó tana, hogy „a megyék intézetét maga az Isten sugallotta a magyarnak“ — melly kitérés után visszatérvén az elhagyott ösvényre, — véleményem szerint meghagyandó minden nemzetnek azon szent szabadság, hogy "vagy körülményei vagy meggyőződéséből eredő tetszése szerint democratiában, absolut vagy limitált monarchiában élhessen, minekutána nem minden nemzet érzené magát szabadnak s boldognak a democratiában, s nem mindenki rabszolga azért, —ha királyt üdvözöl urának , — az orvosszerű bajokat illetőleg egyedül az lehet, — ha a kormány hatalmának, s a nemzet jogainak végpontjai törvényessen kijelöltetnek, — a hiba pedig akkor követtetett el, midőn nemzetünk a mohácsi vész után az ausztriai háznak mint egyedüli szabaditójának hatalma alá veté magát a nélkül, hogy a határvonal a fejedelem, s alattvalók jogai, vagy a többi örökös tartományok körüli viszonyok közt kellőleg meghatároztatott volna. — Másik pont, mihez járulni nem tudok, a 11. czikk, s pedig különösen az állítólagos uj administratori hivatalra nézve, — tudom, hogy az ellenzék tagjai azon reájuk nézve hízelgő reményben vannak, mintha czáfolhatanul bizonyítva volna az administratori hivatalnak uj, s törvény elleni volta, — holott minden tisztelettel kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy már idáig is több van m. tolnai főispán ur által megczáfolva, mint az ellenzék által próbálva, — sőt azon hiszemben vagyok, hogy nem is képesek a m. urak sem most, sem ezentúl bebizonyítani a főispáni helyettesek hivatalának uj, s törvénybe ütköző voltát, — meg kellene ugyanis az ellenzéknek mutatnia, hogy több századokig nem voltak hazánkban főispáni helyettesek, — kivévén a pestit és esztergomit, — holott Zsigmond idejétől csak félszázadig sem képesek megmutatni, hogy hol több, hol kevesebb administratorok nem lettek volna — b) meg kellene bizonyitniok, hogy ép a főispáni hivatal az a kivételes hazánkban, melly mindenhol, mindig s minden körülmények között nélkülözhet helyettest, figyelmezve kiváltkép arra, hogy nálunk mindenkor több örökös főispánok léteztek. c) föl kellene az ellenzéknek mutatni azon törvényt melly világosan, s határozottan tiltja a főispáni helyettesek nevezését. d ) meg kellene magyarázniok, hogy mikép történhetett hogy annyi századok alatt annyi administrátorokat, a tiltó törvény daczára is mindenkor elfogadtak a megyék, bizonyára ha a törvény tiltja azt, még a megyék határait sem engedtetnek túllépni, annál inkább évdíjakat is kifizettetni. de, minthogy rendszeresített hivatalnak azt szoktuk nevezni, ami hoszasabb időre van megalapítva, bebizonyítandó lenne, hogy a mostani 32 administrátorok több évekig fognak hivatalaikban meghagyatni, holott mi sem valószínűbb, minthogy ez csak egy ephemer tünemény s talán egy két év múlva, csak egy két főispáni helyettes leend hazánkban. De vannak továbbá még ezen fölül más bebizonyitandók is, mellyeket annak idejében a lényeges tárgyaláskor előadni elmulasztani nem fogok , minthogy tehát e tárgyra nézve még több kérdés oldatlan, ezúttal csak némelly mellékes észrevételekre válaszolok. — Ilyen a fizetések iránt ismételve előbb is nyilvánított gyanú, mire vonatkozólag habár több talpra esett észrevételek tétettek, pro superabundant! azonban én is adok hozzájok egy megjegyzést. — A főm. Rinek majdnem mindegyike nem csak grófi bárói czimeket, hanem milliókat érő javaikat is adománykép a fejedelmektől vevén, az illyféle javadalmaknak dús jövedelmeit évenkint szedik, több ez m. fő édek, mint az administratoroknak néhány évekig tartó csekély fizetésük; — a gyanút tehát a gyanusitgatásoknak e korszakában az illy donationalis birtokosokra is lehetne fordítani, mi hogy ne történhessék, talán legjobb lenne,ha ezek illy jószágaikat a fejdelemnek visszaadnák, mert hol a biztosíték, hogy ha maguk nem is, de utódaik hálaadatosságból a kormánynak nem nyújtandanak e segédkezeket törvénytelen czélokra? — Továbbá: 857 Mint valami sokat nyomó erősség a törvény sértésére nézve fölhozatalt az administratori utasítás, — de szerencsénkre elmondd azt nekünk a marmarosi főispán ur ő excel , miből azonban az én logicám szerint ép ellenkező következik, t. az, hogy nem extrát mozdították el hivatalától hanem ő maga az éleibe adott optio folytában vonult viszsza főispáni székétől, az ő extra, által múltkor említett praesidialist pedig szeretném aranybelükkel több példányokban kinyomatni, hogy láthatná a világ, mikép a magyar kormány csak azt kívánta ő exellel, mit a törvény parancsol, s mit némelly buzgó főispánok addig is önként megtettek. — Nem is áll, mintha jobb volna, ha a főispán a megyében nem lakik , mert jó volna ha a fejdelem hazánkban lakna; kívánatos bizonyára a főispánoknak is hivatalok helyén való mulatásuk, mert csak igy lehet elkerülni, hogy a főispán szükséges ismeretek hiánya miatt mindent mások szemeivel ne kényteleniltessék látni, mindent más érdeklettek utasítása , s ajánlása után ne legyen kénytelen tenni. — Ez után lehetetlen szó nélkül hagyni az ellenzéknek egy igen plausibilis okoskodását, melly illy formán létetett „a hazánkkal egyidős főispáni hivatal, palládiuma, garantiája constitutionknak; de ez fájdalom laláztatott az administratorok kinevezésével, minek tagadhatlan jelensége az ellenük mutatkozó ingerültség“ — Ez sem. RR. anyit tesz, mintha 1844 elött nagy tiszteletben becsben lettek volna a főispánok, holott pedig már ekkor a megyei omnipotentia, s anarchicus irány által, minden jogaik nem csak megtámadtatok , de csorbát is szenvedtek; — legvilágosabb, s hitelesebb adat erre a királyi városok rendezése tárgyában készült választmányi munkálat, ki nem emlékezik, hogy itt is rémkép gyanánt állíttattak föl a főispánok, s mi ellen sem volt erősebb a küzdés , mint királyi városokban létesítendő királyi fölügyelők ellen.*— Ugyan hogy történhetett ez, ha a constitute palládiuma a főispáni hivatal ? — Igen is már 18 . előtt ingerültség, bizalmatlanság és úgy létezett a főispánok ellen, mint ma az administratorok irányában.— Azzal zárom csekély észrevételeimet: rend szüli az egységet, e pedig a jólétet; iparkodjunk tehát egyesült erővel, akarattal mindegyik megszerzésére. Gróf Eszterházy Károly és Péchy Imre,zágrábi főispán főpohárnok ő excilsa indítványát pártolják. Gróf Eszterházy Kázmér kívánja, hogy a t. rv. által szerkezeti válaszfölirat egész terjedelmében menjen föl. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Bácsból, Zombor, dec. 21. E hó 13án megkezdett évnegyedes közgyűlésünk csekély számú hallgatóság jelenlétében első alispánunk elnöklete alatt véve kezdetét. Miután első s második napon némi a megye bátorságát illető ügyek tárgyaltattak, harmad napon a követ utasítások fölolvastatván, eközben másod alispán,indítványozd, hogy figyelembe véve az országgyűlés irányát, Bács megyénk is,— nehogy örökös kisebbségben maradni kénytelenitessék: adandó pótló utasításaiban a többihez simulni törekedjék: ez átalánosan elfogadtatva mint az országgyűlési utasitássokkal foglalkozó választmányhoz tartozó,oda utasitatott.—Egész délig tartott gyűlésünk tárgyai,mind, a magányosság ügyei voltak, mellyeket az egyébkint is tett lapokban közleni, fölöslegesnek véltünk.Bintenyitó törvényszékünk jövő hó 12én veendi kezdetét, közgyűlésünk határnapja pedig jövő martius 20- ra tűzetett ki. Esztergomból Annuit évi dec. hónap 8. megkezdett közgyűlésen, m. főispáni helyettes ur diadalmi örömtől lelkesitetve emíite meg kegyelmes királyunk ama dicső tettét,mi szerint nemzetünkbe szerelmének legdrágább kincsét—magyar nyelvünket—édes sajátjául atyai vonzalommal felölelni,trónjába—vissza ültetni,s mintegy ujonan megkoronázni méltóztatott az által, hogy hű magyar nemzetét a most folyó országgyűlés kezdetén kir. székéből magyar nyelven szólitá meg, —egyszersmind az összes nemzet legőszintébb tisztelete, s legboldogitóbb reménye tárgyának fönséges István föherczegnek nádorrá—közóhajtással történt megválasztatását jóváhagyni, megerősíteni kegyeskedett: a KK. és RR. harsogó éljenzéssel hálálák meg ö fölségének e nemzeti létünket örök időkre biztositó magasztos cselekvényét egyrészről, más részről pedig magas k. akaratának a bűn közközkivánatávali kedves összeolvasztását. — Most a követjelentések olvastattak, mellyek rövid vita után már csak terjedelmességök tekintetéből is a fönálló választmányhoz utasitattak—melly némellyek óhajtására néhány taggal szaporitatott. Azonban H. a válaszföliratra vonatkozólag—abban a törvénynek a végvidékein ki nem hirdetését,a horvát- és administratori ügyet, mint sérelmeket fölterjesztetni indítványozó;keletkezett egypár szó az indítvány mellett, miközben,stb. az indítvány pártolásába hevesebben bocsátkozva a múlt gyűlést és követválasztást illetőleg, abban egy tekintélyes és köztiszteleti egyénnek eljárását nem csak gyanusitá, hanem egyenesen hamisnak is álltá, a nagy sokaság ,,ackota rivalgó sürgőseglésére ez, az elnök és megyei ügyész által reá ki is mondatott. A széksértésben marasztalt szónok egy, ez esetet érdeklő, s nála levő tanulevélben bizakod