Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-01-02 / 618. szám

ellen ugyön lehet mondani azt, hogy czélszerűbb a keserűt mondani akkor, midőn egyszersmind kedvest is mondhatunk, s előbb várhatunk sikert akkor, mint midőn egyedül a keserűt nyilatkozzuk — de sem ez, sem amaz előttem nem ok, én ingos főrendest az or­szággyűlés alkotmányos kötelességének tartom , az ország állapotát a térség elébe terjeszteni úgy , mint van, mert ha a fölirásnak második részét kihagynék, épen ollyan volna, mintha valaki orvoshoz menne, s annak mondaná, melly étkek esnek neki legjobban, de mié fáj, mi bajai vannak, azt elhallgatná. Továbbá azt monda­m excra, hiszen látjuk, hogy a kormány alkotmányos úton haladni akar. — sajná­lom, de én azt nem láthatom, mert alkotmányelle­­nileg volt a kormány föllépése, mert alkotmányos kormánynak csak azt tartom, melly a majoritás emana­­tioja, alkotmány­ellenileg voltak e kormány ren­delkezései , mit a fölirásnak második szakasza bi­zonyít, mellynek egy részét ő excja maga sem ta­­­gadta, J­ekép tehát, egy kormánytól, melly kö­telességét mint végrehajtó hatalom nem teljesíti, melly önkénye szerint a törvényhozás mellőztével egyoldalúan rendelkezik, egy illy kormánytól mon­dom alkotmányos haladást nem várhatok. — A­mi azon czikknek kihagyását illeti, hol az uj rendszer pendittetik meg, ő excla­b. Vay Milliós igen ékesen megmutatta , hogy azon főispáni instructiók már régen és több ízben adattak ki, tehát abban semmi uj rendszert nem lát; de nem emlité ö excja, mi­szerint a kormány, a megyei administrate a megye kormányzó kezében központositni akarja; nem em­­lité ö excja a fizetést, melly csakugyan kézzel fog­ható argumentum, hogy uj rendszer létezik, s ebben látom főkép a sérelmet, melly a megyék autonó­miáját, s e táblának önállását veszélyezteti; most midőn a kormánynak pazarlani való pénze nincs, mit maga is bizonyít, a k. előadások utosó pontjá­ban, hol az 528,566 ezüst és azon 24,313 v.­írtnak visszafizetését sürgeti; midőn ezen kormány a főispánoknak 5000 forint fizetést törvényen kivü­l rendel, nem tehetek fel egyebet, mint hogy ollyan egyéneket akar kinevezni, kiknek a fizetésre szük­ségük van.­­• Én mellé főrendek azt tartom, hogy ezen táblának essentiáját az 52 főispánnak képeznie kell, s ezeknek leginkább kötelességük, e táblának méltóságát föntartani, s az aristocratia érdekét kép­viselni ; s már most kérdem: hiszik-e a n. m. főrendek, hogy ezen 52 , 5000 fitos főispán föl fogja tartani e tábla méltóságát? hiszik-e, hogy ezen 52, 5000 ftos főispán fogja képviselni az aristocratia érdekét? Én méltó főrendek azt hiszem , hogy ez által e táblánál is az aristocratiának lészen substituálva a bureaucratia, valamint az, az ausztriai tartományok­ban már létezik. B. Sennyei azt monda: ne ítéljünk még a kor­mányról, hanem várjunk még. — ez molt. főrendek nagyon emlékezteti az ausztriai politikára , nur ab­­warten , de mivel ezen politikát a haladással ellen­tétben lenni látom, vele egyet nem érthetek; —to­vábbá azt mondá: ne támadjuk meg a kormányt a priori, hanem a posteriori;— ezt a. főrendek az el­lenzék nem is tette, mert ha ezt, az uj rendszerre vonatkozom, nem tette, mert azon új rendszer már létesült, azon 5000 ftos fizetés a kormánytól kifi­zetve s a főispánoktól, sajnálom, csak egyet ki­véve , incassálva vannak , s ha az új rendszer kö­vetkezményeire azon állítást vonatkozom, provokálok a RRK önmeggyőződésére, menjen keresztül a megyék számán s­­téljen, hol létezik több rend, hol létezik jobb administrate, az ellenzéki megyék­ben és vagy a conservativ megyékben? hol a kor­mány inkább az új rendszer által befolyását gyako­rolja.­­ Egyébiránt azt hiszem, hogy vannak esetek, midőn a nemzet látja, hogy a kormány rendeletei al­kotmányos jogait veszélyeztetik, akkor kötelességünk a priori is aggodalmunkat nyilvánítani azon közmon­dás szeriit — besser bewahrt als beklagt. — Pártolom tehát a KK. és RR. által javaslott för­rást egész kiterjedésében. — Gróf Nádasdy Leopold komáromi főispán és Mar­­czibányi Antal trencséni főispán főpohárnok ő excilja in­dítványát pártolják. Bezerédy Miklós,makáriai püspök, és hétszemélynek: — Fönséges! stb. Főpohárnok ő excel, indítványának pár­tolása mellett cs. k. főherczegségednek, s a n. m. fő­eének kegyes engedelmével, alázatos észrevételeimet a fölirási ja­vasatnak rövidség kedvéért csak némelly pontjaira terjesz­­tendőm, s ezt is azért, — mivel tegnapelőtt az ellenzék több tagjai által ismételve állítatott, hogy nem tudunk ne­kik válaszolni, — vagy mi több, szólanunk nem szabad. — Az említett fölirási javaslatnak szoros kapcsolatban levő 8-ik s 9-ik pontjai vonák magukra leginkább figyelmemet, értelmük fölött azonban sok ideig nem tudtam magamm­al tisz­tába jönni, migyen föl nem­ tárta, meg nem magyarázta azt nekünk a múlt kedden m. gróf Szak­irány Lajos m­nga, és pedig egy magas röpli­i abstract sententiákat foglaló jdes beszédben, mellynek fonalán, ha nem hibázok, az említett czikkek értelmi szelleme ez: vágy, sóvárgás magunk irá­nyában parlamentaris kormány után, — más felől szinte vágy, sóvárgás constitutionalis statusszerkezetet előidézni a szomszéd örökös tartományokban, harmónia s garantia te­kintetéből. — Ezen nézeteket azonban én osztani nem tudom, mert h­iler­ szerint, — sajátszerű­ megyei intézetünk (ha kebe­lében a rend és szabadság visszatér.) — jóval nagyobb biztosíték , mint a felelős kormány, — melly a néptől vesz, nem pedig annak ad irányt. — A szomszéd örökös tarto­mányokban! reform létesítése pedig a méltányos reciproci­tás elve ellen lenne, — mert ki magának, mint a m. gróf, minden idegen befolyástól független kormányt kíván , — az viszont más bár szomszédos status beldolgába befolyást kö­vetkezetesen nem igényelhet; — ide járul a legigazságo­sabb „non interventionis princípium“ melly ha nem tisztel­tebb , tágkapu nyittatván sokféle ürügynek , — éjszak felől és reánk nézve lehetne veszélyes. — Nem is áll az ezek következtében megemlített absolutisticus irány, — legalább ellenkezőt bizonyítanak boldogult Ferencz királyunknak eme ismeretes szavai: „obvalletis vestram constitu­tion­em“ — még is a múlt, s jelen hongyülési kegyel­mes királyi előadások, valamint azon törekedése is kormá­nyunknak, minél fogva eredeti typusát vissza akarja adni me­gyei municipiumunknak, — melly nem a hűbéri rendszer­nek külföldről behozott maradványa, hanem ős atyáinknak saját találmánya, s intézete, — erre mutat történetíróink­nak azon köztudomásra levő öszhangzó tana, hogy „a me­gyék intézetét maga az Isten sugallotta a magyarnak“ — melly kitérés után visszatérvén az elhagyott ösvényre, — véleményem szerint meghagyandó minden nemzetnek azon szent szabadság, hogy "vagy körülményei vagy meggyőző­déséből eredő tetszése szerint democratiában, absolut vagy li­mitált monarchiában élhessen, minekutána nem minden nem­zet érzené magát szabadnak s boldognak a democratiában, s nem mindenki rabszolga azért, —ha királyt üdvözöl urá­nak , — az orvosszer­ű bajokat illetőleg egyedül az lehet, — ha a kormány hatalmának, s a nemzet jogainak vég­pontjai törvényessen kijelöltetnek, — a hiba pedig akkor követtetett el, midőn nemzetünk a mohácsi vész után az ausztriai háznak mint egyedüli szabaditójának hatalma alá veté magát a nélkül, hogy a határvonal a fejedelem, s alattvalók jogai, vagy a többi örökös tartományok körüli viszonyok közt kellőleg meghatároztatott volna. — Másik pont, mihez járulni nem tudok, a 11. czikk, s pedig különösen az állítólagos uj administratori hivatalra nézve, — tudom, hogy az ellenzék tagjai azon reájuk nézve hízelgő reményben vannak, mintha czáfolhatanul bizonyítva volna az administratori hivatalnak uj, s törvény elleni vol­ta, — holott minden tisztelettel kénytelen vagyok nyilvání­tani, hogy már idáig is több van m. tolnai főispán ur által megczáfolva, mint az ellenzék által próbálva, — sőt azon hiszemben vagyok, hogy nem is képesek a m. urak sem most, sem ezentúl bebizonyítani a főispáni helyettesek hiva­talának uj, s törvénybe ütköző voltát, — meg k­ellene ugyanis az ellenzéknek mutatni­­a,­ hogy több századokig nem voltak hazánkban főis­­páni helyettesek, — kivévén a pestit és esztergomit, — holott Zsigmond idejétől csak félszázadig sem képesek meg­mutatni, hogy hol több, hol kevesebb administratorok nem lettek volna — b) meg kellene bizonyitniok, hogy ép a főispáni hi­vatal az a kivételes hazánkban, melly mindenhol, mindig s minden körülmények között nélkülözhet helyettest, figyel­­mezve kiváltkép arra, hogy nálunk mindenkor több örökös főispánok léteztek.­­ c) föl kellene az ellenzéknek mutatni azon törvényt melly világosan, s határozottan tiltja a főispáni helyette­sek nevezését. d­ ) meg kellene magyarázniok, hogy mikép történhetett hogy annyi századok alatt annyi administrátorokat, a tiltó törvény daczára is mindenkor elfogadtak a megyék, bi­zonyára ha a törvény tiltja azt, még a megyék határait sem engedtetnek túllépni, annál inkább évdíjakat is kifizettetni. d­e,­­ minthogy rendszeresített hivatalnak azt szoktuk ne­vezni, a­mi hoszasabb időre van megalapítva, bebizonyí­tandó lenne, hogy a mostani 32 administrátorok több éve­kig fognak hivatalaikban meghagyatni, holott mi sem va­lószínűbb, minthogy ez csak egy ephemer tünemény s talán egy két év múlva, csak egy két főispáni helyettes leend ha­zánkban.­­ De vannak továbbá még ezen fölül más bebizonyitan­­dók is, mellyeket annak idejében a lényeges tárgyaláskor előadni elmulasztani nem fogok , minthogy tehát e tárgyra nézve még több kérdés oldatlan, ezúttal csak némelly mel­lékes észrevételekre válaszolok. — Ilyen a fizetések iránt ismételve előbb is nyilvánított gyanú, mire vonatkozólag habár több talpra esett észrevételek tétettek, pro supera­bundant! azonban én is adok hozzájok egy megjegyzést. — A főm. Rinek majd­nem mindegyike nem csak grófi bárói czimeket, hanem milliókat érő javaikat is adomány­kép a fejedelmektől vevén, az illyféle javadalmaknak dús jöve­delmeit évenkint szedik, több ez m. fő é­dek, mint az ad­­ministratoroknak néhány évekig tartó csekély fizetésük; — a gyanút tehát a gyanusitgatásoknak e korszakában az illy donationalis birtokosokra is lehetne fordítani, mi hogy ne történhessék, talán legjobb lenne,ha ezek illy jószágaikat a fejde­lemnek visszaadnák, mert hol a biztosíték, hogy ha maguk nem is, de utódaik hálaadatosságból a kormánynak nem nyújtan­­danak e segéd­kezeket törvénytelen czélokra? — Továbbá: 857 Mint valami sokat nyomó erősség a törvény sértésére nézve fölhozatalt az administratori utasítás, — de szeren­csénkre elmondd azt nekünk a marmarosi főispán ur ő ex­­cel , miből azonban az én logicám szerint ép ellenkező kö­vetkezik, t.­­ az, hogy nem extrát mozdították el hivatalától hanem ő maga az éleibe adott optio folytában vonult visz­­sza főispáni székétől, az ő extra, által múltkor említett prae­­sidialist pedig szeretném aranybelükkel több példányokban kinyomatni, hogy láthatná a világ, mikép a magyar kor­mány csak azt kívánta ő exellel, mit a törvény parancsol, s mit némelly buzgó főispánok addig is önként megtettek. — Nem is áll, mintha jobb volna, ha a főispán a megyében nem lakik , mert jó volna ha a fejdelem hazánkban lakna; kívánatos bizonyára a főispánoknak is hivatalok helyén való mulatásuk, mert csak igy lehet elkerülni, hogy a főis­pán szükséges ismeretek hiánya miatt mindent mások sze­meivel ne kényteleniltessék látni, mindent más érdeklettek utasítása , s ajánlása után ne legyen kénytelen tenni. — Ez után lehetetlen szó nélkül hagyni az ellenzéknek egy igen plausibilis okoskodását, melly illy formán létetett „a hazánkkal egyidős főispáni hivatal, palládiuma, garantiája constitutionknak; de ez fájdalom­ l­aláztatott az administra­torok kinevezésével, minek tagadhatlan jelensége az ellenük mutatkozó ingerültség“ — Ez sem. RR. anyit tesz, mintha 1844 elött nagy tiszteletben becsben lettek volna a főispá­nok, holott pedig már ekkor a megyei omnipotentia, s anarchicus irány által, minden jogaik nem csak megtá­madtatok , de csorbát is szenvedtek; — legvilágosabb, s hitelesebb adat erre a királyi városok rendezése tárgyában készült választmányi munkálat, ki nem emlékezik, hogy itt is rémkép gyanánt állíttattak föl a főispánok, s mi ellen sem­ volt erősebb a küzdés , mint királyi városokban létesíten­dő királyi fölügyelők ellen.*— Ugyan hogy történhetett ez, ha a constitute palládiuma a főispáni hivatal ? — Igen is már 18 . előtt ingerültség, bizalmatlanság és úgy létezett a főispánok ellen, mint ma az administratorok irányában.— Azzal zárom csekély észrevételeimet: rend szüli az egy­séget, e pedig a jólétet; iparkodjunk tehát egyesült erővel, akarattal mindegyik megszerzésére. Gróf Eszterházy Károly és Péchy Imre,zágrábi főispán főpohárnok ő excilsa indítványát pártolják. Gróf Eszterházy Kázmér kívánja, hogy a t. rv. által szerkezeti válaszfölirat egész terjedelmében menjen föl. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Bácsból, Z­omb­or, dec. 21. E hó 13án meg­kezdett évnegyedes közgyűlésünk csekély számú hall­gatóság jelenlétében első alispánunk­ elnöklete alatt vé­ve kezdetét. Miután első s második napon némi a me­gye bátorságát illető ügyek tárgy­altattak, harmad na­pon a követ utasítások fölolvastatván, eközben má­sod alispán,indítványozd, hogy figyelembe véve az or­szággyűlés irányát, Bács megyénk is,— nehogy ö­­rökös kisebbségben maradni kénytelenitessék: adan­dó pótló utasításaiban a többihez simulni törekedjék: ez átalánosan elfogadtatva mint az országgyűlési uta­­sitássokkal foglalkozó választmányhoz tartozó,oda u­­tasitatott.—Egész délig tartott gyűlésünk tárgyai,mind, a magányosság ügyei voltak, mellyeket az egyébkint is tett lapokban közleni, fölöslegesnek véltünk.Bi­n­­tenyitó törvényszékünk jövő hó 12én veendi kezde­tét, közgyűlésünk határ­napja pedig jövő martius 20- ra tűzetett ki. Esztergomból Annuit évi dec. hónap 8. megkezdett közgyűlésen, m. főispáni helyettes ur diadalmi öröm­től lelkesitetve emíite meg kegyelmes királyunk ama dicső tettét,mi szerint nemzetünkbe szerelmének leg­drágább kincsét—magyar nyelvünket—édes sajátjául atyai vonzalommal felölelni,trónjába—vissza ültetni,s mintegy ujonan megkoronázni méltóztatott az által, hogy hű magyar nemzetét a most folyó országgyűlés kezdetén kir. székéből magyar nyelven szólitá meg, —egyszersmind az összes nemzet legőszintébb tisz­telete, s legboldogitóbb reménye tárgyának fönséges István föherczegnek nádorrá—közóhajtással tör­tént megválasztatását jóváhagyni, megerősíteni ke­gyeskedett: a KK. és RR. harsogó éljenzéssel hálá­­lák meg ö fölségének e nemzeti létünket örök idők­re biztositó magasztos cselekvényét egyrészről, más részről pedig magas k. akaratának a bűn közközkivá­­natávali kedves összeolvasztását. — Most a követ­jelentések olvastattak, mellyek rövid vita után már csak terjedelmességök tekintetéből is a fönálló választ­mányhoz utasitattak—melly némellyek óhajtására né­hány taggal szaporitatott. Azonban H. a válaszfölirat­­ra vonatkozólag—abban a törvénynek a végvidéke­in ki nem hirdetését,a horvát- és administratori ügyet, mint sérelmeket fölterjesztetni indítványozó;keletke­­zett egypár szó az indítvány mellett, mi­közben­­,s­tb. az indítvány pártolásába hevesebben bocsátkozva a múlt gyűlést és követválasztást illetőleg, abban egy tekintélyes és köztiszteleti egyénnek eljárá­sát nem csak gyanusitá, hanem egyenesen hamisnak is álltá, a nagy sokaság ,,ack­ota rivalgó sürgőseg­lésére ez, az elnök és megyei ügyész által reá ki is mondatott. A széksértésben marasztalt szónok egy, ez esetet érdeklő, s nála levő tanulevélben bizakod­

Next