Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-28 / 41. szám

159 két a magyar hadügyministerem helybenhagyása alá ter­jesztvén, csak jóváhagyó jegyzésével ellátva küldhetik át az illető ezrednek, a magyar hadügyministerem ezen tulaj­donosi jog igazságos gyakorlata fölött őrködni, és ha a kinevezés ellen méltó kifogás forogna főn , a tulajdonost más egyén kinevezésére, s illetőleg fölterjesztésére utasi- tandja, a nádorhuszárok ezerede tulajdonosára ezen meg­szorítás ki nem terjedvén. 2- szor. A stabális tisztségekre kinevezendő egyének neveit az ezredek tulajdonosai magyar hadügyministerem- nek terjesztendik föl, ki ezen fölterjesztés vagy helybenha­gyó vagy más egyént fölajánló saját véleménye kísére­tében a legmagasabb személyem körüli ministerem által Nekem befogja mutatni, legfelsőbb elhatározásom pedig ugyanazon ministerem ellenjegyzése mellett magyar had- ügyministeremnek, rendeletem foganatosítása és az ausz­triai hadügyministerem kellő értesítése végett ki fog a- datni. 3- szor. Az őrnagyvezéreknek kinevezendő magyar ez­redesek nevei és a magyar hadiigyministerium alá ren­delt tőhadi kormányzókra kinevezések, magyar hadiigymi­nisterium által, ki magát a fönforgó körülményekhez ké­pest az ausztriai hadügym nisterrel értekezésbe teendi, leg­kegyelmesebb elhatározásom alá személyem körüli minis­terem utján terjesztendők. 4szer. A határőri ezredeknél eddig az udvari hadita­nács által betöltött katonai hivatalokra] kinevezések, az il­lető ezredesek meghallgatása mellett, magyar hadügyminis- teremet illetik, a horvátországi bán tulajdonosi jogainak gyakorlata iránt az eddigi szokás megmaradván; a slabá- lis tisztek magyar hadügyministerem felterjesztésére, melly a személyem körüli ministerem utján bemutatandó, általam neveztetnek ki. E legfelsőbb rendeletemet magyar hadügyministerem végrehajtandja, és napiparancs által a magyar hadseregnek, az ezredek tulajdonosinak pedig szokott hivatalos utón tud­tára adandja. Kelt Insbruck városában, junius 15kén 1848. Ferdinand s. k. Hg. Eszterházy Pál s. k. R en d ele t. Jelen rendeletemmel a nemzetőrség! zászlóaljaknál ő fensége a nádor és királyi helytartó jóváhagyása remé­nyében őrnagy és parancsnokul kinevezem: Bácsmegyében Zombor alatt összehúzódó nemzetőr­séghez : Demcsa János, Dedinszky Antal és Karassiay Jó­zsef nyugdíjas századosokat. Csongrádmegyében Szegednél összehúzódó nemzetőr­séghez : Somogyi József és Kun Bálint nyugdíjas száza­dosokat Pesten, junius 26án 1848. Gróf Batthyány Lajos. A magasztos lelkesülés, melly igazságos ügyünk iránt az egész országban, főleg pedig az alvidéki megyékben nyilatkozik, minden hőn érző magyart örömmel és foga­nat iránti! bizodalommal tölt el. Magam, és mindenki há­lával veszi azt, hogy az állandó nemzetőrség előjáróik ve­zérlete alatt a zombor és szegedi táborba nagy számmal gyülekezik. Azonban nehogy reményünk az által csorbát szenvedjen, hogy a nép hizodalommal biró, de hadműtan- ban nem avatott előjárók, csapataiknak sorsát koczkára tegyék, kötelességemnek tartom, a megye és városi ható­ságokat felszóllitani, hogy azon nemzetőrségi osztályok, mellyek szeretett előjáróik vezérlete alatt táborba indultak, oda érkezvén, hogy ha innen kinevezett őrnagyaik állomá­sukat még el nem foglalták volna, ideiglenes vezérlésül ka­tonai hadtiszteket a táborparancsnoknál magoknak kér­jenek. — Pest, junius 26án 1848. Gr. Batthyány L aj o s. (Közlöny.) Követválasztások. Pestmegye ráczkevi kerületében: Nyáry Pál közlel­kesedéssel; a vácziban: Hajnik Pál egyhangúlag; a sz- endreiben: Eckstein Rudolf fősz.biró; a gödöllöiben: Beniczky Ödön; N.Kőrösön: Tanárki Béla. Temesmegye kis-becskereki kerületében: V u k o v i c s Szabbás kir. biztos s alispán egyhangúlag, az orczifalvi kerületben: Gór öve István szinte közakarattal; a csákó- vári kerületben: Várkonyi Ádám, a rékásí kerületben: Fisser István; az uj-aradiban: Rőtth Sándor hasonlag egyhangúan, végre a rilbergi kerületben: K i s Miklós szó­többséggel. . Csanádmegye bacsonyi kerületében Glatz Antal, a nagylakiban: D e d i n s z k i József; Makóváros részéről pe­dig: B ánhid i Albert. Bácsmegye almási kerületében, mint már említettük , Kossuth Lajos pénzügyminist er; Bajaváros részéről: Mé­száros Lázár hadügyminister; a rigyiczai kerületben: Zá- kó István; az ó-moraviczaiban Manic s Péter; Zentaváros részéről: Tomcsányi Endre. Tornamegye széni kerületében: Gedeon János, a görgeiben pedig Soltész János. Győrmegye sokorói kerületében: Káló ez i Lajos, a pusztai kerület részéről: Bai Antal, Csilízközben pedig: Balogh Kornél. Komárommegye udvardi kerületében Hal assy Edu­ard közlelkesedéssel. Pozsonymegye szentgyörgyi kerületében: Boldizsár István tiszti ügyész szótöbbséggel. Somogymegye lengyeltői kerületében: gr. F e s t e t i t s Miklós egyhangúlag. Szentesvárosrészéről: Horváth Ferencz városi jegy­ző szótöbbséggel. Buda várbeli választói Házmá n Ferenczet, a vízivá­rosiak pedig Perezel Móriczot választák meg. Verseczváros részéről S z e m e r e Bertalan belűgy- minister közakarattal. Sárosmegye szebeni kerületében: Pillér Gedeon má­sodalispán, eperjesi kerületben: Kapy Ede főbíró; hét— hársi kerületben: Dobay Hugó; bánfai kerületben: Fáb- ry István bártfai polgármester; kurimai kerületben: Szir- may Pál; zborói kerületben Jakovics József. Pestvárosban 29-én leend a választás. Jelöltjeink ed- digelé következők: a belvárosban Kossuth Lajos, teréz- városban Trefort Ágoston, lipólvárosban Irányi Dá­niel, ferenezvárosban Tóth Gáspár, Józsefvárosban Ken­de 1 é n y i akarna lenni, megmeg H o lo v i c s Boldizsár és Ledniczüy Mihály ügyvéd. Pestmegye pilisi járásának jegyzői nyugdíjintézetük tőkéjét, melly 600 pftot túlhalad, a haza közszükségeire kamat nélkül kölcsönkép fölajánlák. Azon olvasóinknak, kik talán nem tudnák, ezennel ér­tésükre adjuk, hogy S túr, ki a múlt országgyűlésen követ volt, most pedig szláv izgatásairól tette magát országosan ismeretessé, ez előtt Pozsonyban a magyar nyelv tanára volt; s ezen minőségben olly dicséretesen tüntette ki magát, hogy tanítványai a tanév végeztével nem csak hogy magyarul beszélni, de még csak olvasni sem tudtak. — A bukóit kormány illy gyönyörűen gazdál­kodott magyar nyelvünk körül, s csoda e aztán, ha az nem csak hogy nem terjedt, de sőt inkább még az irántai rokon- szenv is kioltatott a fogékony keblekből. S ez nem volt új­ság az elölt; hiszen ha végig néztünk akadémiáinkon, majd nem mindenütt incarnatus tótokat találtunk a magy.nyelv tan­székén, kik többnyire nem is csőd utján, hanem m gas pártfogói kegy következtében lettek bitorlói azon tanszék­nek, mellyen a leglelkesebb magyarral kelle vala találkoz­nia az idegen ajkú ifjúnak. — Illy creaturák közül még most is létezik egy pár!! Megjelent: „Az erődítés tudománya.“ Irta Sztrokay Elek főhadnagy. A szerző arczképével és 8 kép­let-táblával. Mészáros Lázár hadügyminister urnák ajánlva. — A korán elhunyt derék szerző jelen tárgyavatottan iro't munkáját annál is inkább ügyeimébe ajánljuk mindenkinek, miután olly korszakban élünk, mellyben főleg a hadtan alapos ismeretétől igénye.hetünk magunknak előnyt, úgy támadó mint más védelmi helyzetben. Vidéki mozgalmak. Újvidék. Junius 21. Miután az első attaque Karlovicznál megtörtént, a le­hullott bombák fölöd bizonyára már Tű is növekedett, ha csak valami lelkns iliririka kötőre nem szedte őket. Most a két tábor csak egymásra sűrűn kilövöl iözött, szemvillámokkal harczol, itt is amott is valami; elöltünk, kik ide szorítva, a halállal állunk szemközt, ismeretlen és meg- fejthetlen pohtica vonhatá össze a gyeplőszárakat, mintha mind a két tábornak egyegy Fabius Cunctatora lenne. Az ellencsapatokban a péterváradi cunctatorság a reménynek legélénkebb szikráit kelti föl, úgy annyira, hogy azok is, kik eddig az első tüzpróbák alatt jobb érzelem­ből vagy gyávaságból elmaradoztak, ismét fölszedik etdo- bott fegyvereiket s a lázadók rendei közé állanak, s há- nyivetiségök újra latolatlan szitkokban s hetyke kihívásokban nyilatkozik. Magyar katonáinkat kis lábuk ujja hegyéig eszi a mé­reg, mert szive, szeme egyiránt nyitva van, — szive t le hazaszerelemmel, szeme pedig igen furcsa dolgokat lát, miket kebelébe nyúlva saját érzelmeivel nem tud összeegyeztetni. Nem lehetne — talán ha századokon át fáradoznék s ta- nulmányzaná egy festő, tarkább quodlibetet összerakni,mint ha a ministerium ,,a haza veszélyben van“ proclamatióit, a megyék erős fölgyürközését, a szerb s ikrektől üldözött egyes családok keserves álllapotját és végtére azon kedé­lyes látományt — rajzolná ugyan egy ráma alá , — hogy Pétervár és Karlovicz hogy néznek egymással farkas- szemet, mindkettője a feszítéstől már vérbeborult, de azért meredten áll mind a kettő; igy már már kétes kéz i előttem lenni, mellyik hunyja be elébb! A bizottmány Karloviczon folytonosan működik, a ta­gok mindannyian fiatalemberek, erély és tűz egyiknél sem hányzik; hogy többet füstölnek, mint a mennyi tű­zök van, az tagadhatatlan; most hadseregük rendezésével foglalkoznak, léhnung nem igen van az igaz, de nem csak kenyérrel él az ember, — elég ha két adjutánst neveznek ki egy kőzlegényre. Ä horvát cassába kö­nyökig belemarkoll a bizottmány, emissariusainak igen sok pénzt kiosztogatott, pedig ezek már nagyrészint a ma­gyar törvényhatóságok házi pénztárából ko s z t o 1 n ak. Nugent még folyvást Karloviczon tartózkodik, ottan a bizottmányban elnököl, estve a péterváradi tisztekkel szi­varozik, beszélget a szebb jövőről, melly alatt illetőleg ámultát érti; az olaszkatonákat jónak látja egy kissé fölborsolui a m gyarok ellen, s fölvilágosítani őket, hogy az az alkotmányrai esküvés megtörve sem hozza az ég villámát fejükre; hogy-hogy ? talán már ezt islekenye- rezle? — Mindezt Nugent egész kényelemmel tes/.i, s jókat mosolyoghat ollykor ollykor, ha délnyugatra és éjszak­keletre néz két nép küzdelmein, itt is ott is annyi szív feszül s ölet még a nadrág hevedere sem szorítja. Pét érv árad most ollyan mint egy római őrszoha, a hol katonák koczkáznak — de nem moneta a rátét, hanem a haza ói ele. Katonáink közt csak a közlegénységben s altisztekben van hazafiui érzelem, a lisztek nagyobbara schwarzgel- bek, ezen — ha hazánkban a rend ésbéko, s ennek biztos aegiso alatt az elvetett magvak fólvirágzása szivünkön fek­szik — javítanunk kell. Nemzetgyűlés, fölhívom reá figyelmedet! A karloviczi bizottmány egy fölszólitást intézett Olasz­honba s az ott levő haláról őket hazajövetelre hívja fel.— Itt van ez a gyönyörű lázongó csapat, melly működéseit a császári hűséggel palástolja, most Ausztriától elvonja a segélyt, vezére nyílt felségsértési követ el, s mindezen tet­tek jönnek e legkisebb számításba is? nem folytathatják e büntetlenül rakonczátlankodásaikat! Jéllasics nem száll-e saját udvarából a királyi udvarba és vissza, „szabadon, mint a madár“ ? Ők visszahívják a határőröket, mert országuk veszély­ben van, mondják, ezt tenni kötelességük, — ez az Ígért hűségnél is előbb jár — a haza minden előtt! Bezzeg veszélyben van a mi hazánk, mertünk-e még csak egy katonánknak is frakkja szárnyához nyúlni? Hja de bezzeg aztán ugye magyarjaim, a „Belobungs- decret“ csak mégis a miénk—nem lesz.— A zimonyi megbetegedett parancsnok Ungerhoffer helyébe ideiglenesen Mayerhoffer eddig Belgrádban consul neveztetett ki. Ezen ember a rebellis gr. Nugenttel barát­ságos viszonyokba lépett s ez utóbbinak kérelmére a mélyen járó „Duna“ gőzös helyett a „Tisza“ gőzöst lefoglaltatta, hogy Sziszekről a lázadókat a Száván Zimonyba hordja. Egyszersmind a Mitroviczon állomásozó „Don Miguel“ gya­logságot Zimonyba parancsolta. A dologból kiokosodni nem lehet. — Fej ér templomból junius 23-ról Írják : Borzasztó, mit kell önnel s az egész hazával tu­datom. Már rég szárnyalt hire, hogy Sztanimirovics főnöklete a- latti ilir rablócsoport, melly a szomszéd helységben ta­nyáz, városunkat megtámadni s kizsákmányolni szándé­kozik. Nemzetőrségünk az első hir hallatára megrendült, de c>ak hamar győzött a lelkesülés, s valamennyien utósó csepp vérükig megvédeni határozák a várost. S a kósza hir tegnap iszonyúan valósult. Tegnap reggel mintegy 10 egyénből álló küldöttség érkezett városunkba a rab'ótanyáról, alkudozás végett. A parancsnok felszólittatott, hogy az ágyukat, s fegy­vereket adja nekik által, különben megrohanják a várost. S a parancsnok, a helyeit, hogy a gaz czimborákat elfogatta s szemtelen vakmerőségüket illően megjutalmazta volna; daczára annak, hogy 1200 lelkes nemzetőr állt csa­takészen , kellőleg felfegyverezve, s daczára annak, hogy a fegyvertelen rablócsorda alig volt 700 főnyi, ő meghall­gatva a rablókat, szives készséggel engedett követelésük­nek, s az egész világ gyalázatára, a nélkül, hogy a rab­lókkal megülközött volna, három ágyút, mintegy 250 iegy- vert s 30 mázsa lőport szekereken táborukba viteté. Ez nem ármány hazafiak! ez árulás, s vérbosszút i- gényel!. v.i. Neve a nyomorultnak: Dreihann, alezredes. Verseczről ugyancsak jun. 23-dikáról Írják: Épen most halljuk, hogy Fejértemplom feladta ma­gát. Boldog isten! és milly gyalázatos árulás által! A rablók vérszemet kaptak, s holnap minket akar­nak megtámadni. Csak ide ide bitang csorda, mi megmérkőzünk vele­tek, s hisszük, hírmondó is alig marad közületek. Visszaküzdjük mind azt, mit a fejértemplomiaktól az ármány gonoszsága kicsikart], s ráadásul még vérfürdőt is készítünk. Ügyünk szentségének győzni kell. Temesvárból junius 24-kéről Írják: Fejértemplom elfoglalásának hire, mellyet egy futár hozott városunkba, iszonyúan leverte a lakosok kedélyét. Verseczet ma akarják megrohanni a lázadó ilirek, s ha azt elfoglalják, egyenesen Temesvár alá jövendnek. Rögtön intézkedések történtek. A Rukavina ezredből 2 század gyalogság tegnap este kocsikon szállitlaiott Verseczre, hova már — mint halljuk — 2 század huszárság is összevonatott. Az ői seregből is sokan készültek a rablók ellen. Vál­jon elmenl-e valaki, nem tudjuk. L et en y e, jun. 16. A zalamegyei polgárságnak nagy­szerű követválasztási ünnepe mind a kilencz kerületben teg­nap volt. Legtöbb kerületben, hol lelkesen okos vezérek igazga- lák szabad választásra a szabad népet, az ünnep úgy ment véghez, mint igazán mondhatni, hogy a nép hosszas kínai, s úgy szólva több százados holta után dicső föltámadását ünnepié. De Zalamegyének két kerületében , fájdalom ! a nép ezen föltámadási ünnepe, a néhai rendszer, korteskekés, s lélekvásárlás ördög'elkü emberei által előidézett vér sőt ha­lállal fertőztetelt meg. A szegény, jó, de ifjú szabadságának élvezésén ügyet­len népnek barátaiul tolakodtak Kanizsán Rumi Károly, Lead­ván mint mondják maga a követnek megválasztott? Gyika főbíró, s egy pár vad szíva embere, s itt is, ott is vér folyt, sőt amott egy két ártatlan polgár halálig elvérzett. Sajnosh azonban a Lndvai verekedés, a kanizsai véreng­zésnél , mert Kanizsán magyar, magyar ellenében dü­höngött, de Lendván a béke, rend, és szelídségről isme­retes muraközi népen garázdálkodott a gyikapárli ma­gyarság. A muraközi horvát nép választásra jött Lendvára, hogy magyar testvéreivel az ifjú, szép szabadság terén ölelkezzék,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék