Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-28 / 17. szám

Vasárnapon május 28 án 1848. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasár­nap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr., négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr. ezüst pénzben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a kesztöségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint vatalban. Negyvenkettedik év. 17. szám. NEMZETI SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. POLITIKAI HÍRLAP. szer­­a hi- 1 Pest, május 37-én. Mindamellett is, hogy a magyar hitelintézet tervé­nek kidolgozásával foglalatoskodott bizottmány munkáját bevégző, mielőtt a ministérium ez ügyben véghatározatot hozna, szükségesnek láttuk a következő jeles czikket, m­elly már nehány nap óta kezeink közt van,közrebocsátani: Il­i­t­e­­­t á­r. Az az: a kinek kellene az nem kap ; a ki kapna, annak nem kell. A N. U. 687-ik számában, körülményesen s terjedel­mesen értekeztem e tárgyról, és miután ott ezen szándék­­lolt intézet egész szerkesztős, csakugyan úgy festettem, a­mint az a P. H. 52-ik számában Irányi Dániel által hivata­losan előadatik, és mivel az ott kifejtett okaim ezen inté­zet kormány általi létesítésének czélszerűtlenségére , nem csak meg nem gyengültek , hanem inkább megerősültek : nem is szólalnék föl; de mivel I. D. az idézett jelentésben mondja, miszerint: — „A magyar olvasó­k­ö­z­ö­n­­ségnek nagyobb része, bankdolgokhoz nem igen é­r­ti:: nem fog ártani I. D. hivatalos jelen­tését megvilágítni: váljon csakugyan czélszerűt­e ezen in­tézet kormány általi létesítése, mint ő állítja, vagy nem czélszerű e mint én állítom s állítottam a N. A. 687-ik számában, melly számot, a sok ismétlések kikerülése miatt, kézhez venni kéretik a tisztelt olvasó. Az idézett hivatalos jelentésben állítatik, hogy a föld­­birtokos jelenleg elegendő biztosság mellett sem kap, az alkuszi dij betudásával, 10—24-en alul kölcsönt; a hi­­teltári levelek ellenben alpárin felül fognak kelni. Mellőzvén a hiteltári levelek hitele iránt a N. U. 687-ik szban fölhozott nehézségeket, csak azt kérdem: melly körülmény mivelendi azon roppant csudát, mikint azon capitalista, ki eddig elegendő biztosság mellett sem adott 10 — 24 °/Cen alul pénzt, a 6°/Ces hitlevelek után ez annyira kapni fog, hogy még alpárin felül is meg fogja venni? Talán az, hogy a kormány garantíroz a behajtásért. Hisz a kormány, mint az, semmiféle adósságot maga be nem hajthat, hanem csak a független bíróságok által; azokról pedig föl kell tenni, hogy igazságot, akárkinek egy iránt szolgálnak ki. Ez egyébiránt azon átalános ta­pasztalással sem egyezik meg, mikép a legkelletlenebb adós s kezes és a kormány, mellyel megperelni nem igen lehet, s mellynek papirosaira minden political fluctuatio befolyással bir, miszerint azoknak cursust szerez. Minél­fogva az óvatos kormány, minden kormányi hitelt igénylő működéstől, a lehetőségig távol marad. Vagy talán a biztos ingatlan alap teendi ama hitle­veleket olly kapóssá. És az idézett hivatalos jelentés va­­­lóban úgy látszik, ebbe helyhezi a legnagyobb súlyt, elany­­nyira, hogy ámbár — elég fonákul — a bank­jegyekkel arányba hozza, mellyeknek biztossága nem perpatvar által exegválandó s nagy üggyel bajjal s idővesztéssel eladandó ingatlan birtokon, hanem a mindenkori beváltási képessé­gen alapul. De ha az elegendő biztos ingatlan alap teendi ama 6°/0es hitleveleket olly kapóssá, meg nem foghatom , miért nem adna jelenleg, s ezentúl is, ugyanazon capitalista ha­sonló biztosság mellett, minden szövevényes s költséges hitlevelek közbejötte nélkül is, 10 —24­/Cen alul pénzt kölcsön? a mi sokkal egyszerűbb volna, ha csak a hitle­velekben valami bi­báj nem rejlik. Az 1848. 14. t. sz. első­­ségi kiváltság sem lehet azon csoda tényezője, mert per­mentes, összeírt, fölmért, megbecsült, s telekkönyvbe be­iktatott jószágra első helyen betáblázott hitelező, illy ki­váltságos kedvezményre nem szorul. Vagy talán az alkuszi díj az, a­mi a pénzt jelenleg olly drágává teszi ? a kormány ezen intézet képében al­kuszi szolgálatot tenne ? De hisz azon könnyebben lehetne segíteni olly módon, hogy a kormány hivatalos lapját ingyen nyitná meg min­den pénz kiadási és pénzkeresési hirdetménynek. Míg tehát ezen, úgy látszik mendizabali financzmys­­terium rejtvény marad, nézzük ez intézet kitűzött czéljait. Az első czél az, hogy a földmivelő olcsó kölcsönt kap­hasson. Fog e ezen czélnak megfelelni ? Lássuk. Az inté­zet csak per alatt nem álló, összeírt, fölmért, megbecsült, s a hatóság telekkönyvében beírt jószágra, értékének 1/3 részéig ad kölcsönt, első betáblázás mellett. 1. D. ugyanis a permentességet fölösleges cautelának véli, mert — úgymond — az 1848. 14. t. sz. szerint a hiteltár követelései minden más előbb be nem táblázott követelések fölött elsőséggel bírnak, és igy az ősiségi kö­vetelések fölött is; és mivel nem kétli, hogy a jövő tör­­vényhozás a sicuti possidetis elvét törvénnyé fogja emelni. Igen merész két állítás. De azokat megengedve is, én I.D - lel és ellenkezőleg azt hiszem , hogy a permentesség sem elég, mert azt, hogy a sicuti possidetis elve, még a zálog­­­foglalási jószágokra is, minden határidő nélkül, kiterjesz­tessék, igen nehéz hinni, mert ezzel a rablás szentesítve, a jó­hiszemű zálogbaadó kijátszva , s a jövendőre valósá­gos zálogosítási tilalom volna, hanem hihető az, hogy ha­táridő fog szabatni, mi­alatt a létező zálogok rövid szóbeli per utján kiváltandók, s a foglalási perek szinte rövid szó­beli per utján elítélendők lesznek, s talán legjobban vá­lasztott bíróság által. A jövendőre nézve pedig, csak a be­­táblázott zálog lesz kiváltható, szinte rövid szóbeli per útján választott bíróság által, és ha ez így lesz, vagy le­het, mi hitelbeli biztosíték fekszik jelenleg a permentes­­ségben ? nem tudván, a kiszabandó határidő alatt, nem ke­rekedik e föl az adós ellen zálog-vagy foglalási per? Hogy pedig erre is az 1848: 17. elsőségi kiváltság alkalmaztassák, én legalább, sem a törvény szellemével, sem betűivel, sem az igazsággal megegyeztetni nem tu­dom; és valamint én, úgy lehet a független bíróság sem , s akkor mi hitele lehet a hiteltári leveleknek ? Ha továbbá azon néhány boldogok számát tekintjük, kiknek jószágaik permentesek, összeírva, fölmérve , meg­becsülve, s az illető hatóság telekkönyvében — melly még nem is létezik, s talán egy hamar nem is lesz­­ beírva, ők maguk pedig minden adósság nélkül vannak , mert azt csak lehet gondolni, miszerint minden hitelező, e dolgot látván, sietni fog követelését betábláztatni; ha mondom azon boldogok számát tekintjük, kik a hiteltár adósaivá le­hetnek , nekem úgy látszik, az 1 percentnyi díjból, a hit­levelek papirosának ára is alig­ha fog kikerülni, annyival kevésbé, minthogy az eféle phoenixeknek azon úgyneve­­zett olcsó kölcsön alig­ha fog kelleni, és pedig azért nem, mert minden inkább mint olcsó. Számoljunk: 1 hold föld­nek eladási becsára egyre másra legfeljebb 20 ftra tehető, a­ki tehát 200 ftnyi kölcsönt akar, annak 30 holdat kell összeiratni, fölméretni, megbecsültetni, s a telekkönyvbe beíratni. Hogy ezen operatív 30 holddal legalább 12 ftba fog kerülni, az világos: fizet 1 száztóli dijt­a már 14 ft, fizet előre félévi hatos kamat fejében 6 ft, öszvesen 20 ft, és így 200 ft helyett csak 80-at kap, a kamatot azonban úgy fi­zetvén, mint ha 100-at kapott volna; ez már 71/2 percent. 14 ft örökre elvesz, tesz 5­120 p. c, összesen tehát 71­­/120 p. c. Az illy dologban pedig tudjuk, hogy ha egyéb nem, az utánajárás is csak okoz legalább 9­,20 p. c. költséget, és így kerékszámmal 8 p.centre bátran tehető. Az, hogy az apródánkénti lerovás által a kamat szű­­nik, a dolgon nem segít,, mert a­mit elfizet, az már neki nem hoz hasznot. Már most kikapja a drágalátos hitlevelet; az, I. D. bámulatos naivsága szerint, alpárin felül fog kelni. Adja isten , de­, én merek fogadni, hogy alpárin igen igen alul fog kelni, és pedig nem csak a N. U. 687-ik számában föl­hozott hitelbeli scrupulusoknál fogva, hanem azért is, mert sűrűn el fog adatni, s el kell adatnia. Avagy csak azért fog a kölcsönöző minden 200 ftos hitlevél után készpénzben 20 ftot fizetni, hogy napestig a szép hitlevelek bámulásá­ban gyönyörködjék? Már pedig a mi sűrűn eladatik s a minek eladatni kell; legyen az bár az isten adta minden napi kenyér vagy arany s gyémánt, biz annak ára lenyo­­matik; és hát föltévén, hogy a hitlevelet eladván, mégis 95 p.c. kap érette, tesz összesen 8%p.c. holott ama néhány minden adósságtól ment választott, különben 6-ra akár a takarék, az alapítványi péztárakból, akár magánosaktól kapnak mindenkor kölcsönt, sőt ha szilárd jellemű s jó nevű, még 6 száztalin alul is kap; mert hisz látjuk, her­­czeg Eszterházi kap akár mennyit 5 száztólira, és annyira, hogy mint hallom, már 5-öt adni vonakodik, s 4-re akarja leszállitatni; mi mellett még a hivatalokbal járás kellemet­lenségei s költségei is elm­ellőztetnek. Hol van tehát kérdem, ama hiresztelt olcsóság ? És minek is venné még amaz adóságtól ment ritka madár azon leveleket, mert hisz hitelezőit ki nem fizetheti vele, mert nincsenek hitelezői; jószágát pedig azokon közvetlenül, még csak egy ostornyellel sem szerelheti föl ? És képes lesz e az illy operatio a kamatlábat leszállitatni, s az uzso­ráskodásnak elejét venni? felelet: nem! nem! s ismét nem! Pedig higgyék el, hogy valameddig jobb, és a hamis bukásokat s a fizetni nem akarókat, szigorúan s gyorsan sújtó törvények által a hitel meg nem szilárditatik, s jó financz működések által a pénz meg nem szaporitatik, hogy­­ álalánosan olcsón kapható legyen, addig az uzsoráskodás a zsidók kiirtásával sem szűnik meg,"m­ert ama zsidó erő dicső honpolgárok, csak az alkalmat lesik, hogy a zsidók helyett hősieskedhessenek emez irigy szemmel nézett té­ren ; és igy az első czélnak azon szándékolt intézet tel­jességgel meg nem felel; a helyett azonban egy nyavalyá­val gazdagítja e hont, mellytől eddig ment volt, a börze játékosok dicső osztályával. De van ezen intézetnek még egy czélja, t. i. pénzt te­remteni s a forgalmat igy élénkitni. Hogy kitűnjék, váljon megfelelőmb­é ezen czélnak: kissé mélyebben s terjedelmesebben kell a tárgyba bocsát­kozni; mert nem csak mint I. D. mondja : a magyar olva­só közönségnek, hanem úgy látszik az író s tanácskozó közönségnek nagyobb része sem igen ért a pénzügyhöz. A pénz mint illyen, nem egyéb csereeszköznél, melly minden létező javak értékét képviseli, s egy másérti ki­cserélését lehetővé teszi. A javak kétfélék : ingatlan és ingó, ez utósó az idő szerint szinte kétféle: nem forgó s forgó, mi a körülmé­nyek szerint, minden czikkre nézve változhatik. Ebből következik, hogy a forgásban levő pénznek pénzértéke — mi az éretpénz belérez értékétől meg­­kü­lönböztetendő, melly maga is pénz által képviseltetik — nem lehet nagyobb az összes vagyon értékénél, legyen a pénz bár több vagy kevesebb, mert ha a forgó pénz arány­lag sok, a javak megdrágulnak, ha aránylag kevés, a javak megolcsóbbulnak. A pénz czélja lévén minden javak cserélését minél könnyebbé tenni; azaz, az ingatlan, valamint az ingó de nem forgó javakat forgóvá tenni; világos, hogy mindig hasznosabb, ha a pénz inkább aránylag több mint kevesebb, mert akkor sokkal élénkebb a kereskedés s a forgalom, és sokkal könnyebben forgóvá válnak az ingatlan valamint az ingó de nem forgó javak. Mik a forgó pénz, egy egy állodalombani megszaporít­­hatásának fő feltételei ? felelet: 1) a lakosok józansága, ipara é­s szorgalma. 2-or korlátlan szabad kereskedés ; 3-or jó s szigorú törvények szülte általános szilárd hitel. Mert a hol az ipar nagy, sok nagy értékű ingó javak állíttatnak ki, mik a szabad kereskedés által nem csak az országon belül forgattatnak, hanem ki is vitetnek, s az azokért bejövő pénz, nem csak ezen hon javait,, de még azonénak nagy részét is képviseli, mellyből a pénz jött; s ha a hitel szilárd, a pénz mind külföldről befolyik, mind pedig szilárd bank­­operativ által a forgásban levő pénz háromszoroztathatik. De ha ipar­i hitel hiányzik, a pénz sem külföldről be nem folyik, sem itthon meg nem szaporítható, mert bármennyi pénz heverjen is a bankban, azt ingyen senkinek sem ad­hatja, hanem csak vagy javakért, vagy javakra, ha van hitel, sőt a meglevő pénz is , illy körülmények közt eltűnik a forgásból, mert a gyenge hitel s lankadt ipar miatt, nincs mit képviselnie, mi által értéke vesz, és akkor olly tartományok felé indul, hol ipar s hitel értéket szerez neki. A hol tehát az ipar s kereskedés élénkül, a hitel szi­lárdul, s a forgó pénz kevés, akkor áll be az időpont, mi­dőn a pénz finanzoperatio által megszaporitandó, hogy az ingatlan s az ingó de nem forgó javak forgóvá váljanak, azaz , hogy a föld vagy házbirtokosa földjének s házá­nak , a gyáros s kézműves sőt a kereskedő is, a kezénél levő ingó, de az idő szerint ép nem forgó javainak értékét, a­nélkül, hogy azoknak veszteséggeli eladására kénysze­rüljön— hasznos beruházásokra fordíthassa. Így minden­kinek több jövedelme lévén, többet is élvez, ez nagyob­­bítja a belfogyasztást, s terjeszti az átalános megelégedést s jólétet. Hogy azonban e czél, t. i. az ingatlan s az ingó de nem forgó javak forgóvá tétele, eléressék: szükséges, hogy az eszköz tökéletesen forgó legyen, mert különben nem csak hogy a dolgon segítve nem lesz, mivel a nem forgó javak általa forgóvá nem lesznek, hanem a baj in­kább súlyosbíttatik, megszaporodván a nem forgó javak száma, míg az azt képviselő forgó eszköz kevés marad, minek természetes következése: a forgalom élénksége he­lyett annak fölakadása s nehez­ítése. S ide itt fekszik a lényeges különbség a hiteltári s jegybanki működés közt. A hiteltár e szerint kitűzött második czéljának, a forgalom élénkítésének és úgy nem fog megfelelni, mint az elsőnek, mert a hiteltári levél sem belértékkel, sem képviselő tehetséggel nem bírván, mivel maga sem forgó ; az ingatlan s az ingó de nem forgó javakat forgóvá tenni teljességgel nem képes; sőt inkáb nehez­íti a bajt s nö­veszti , mivel a nem forgó javakat szaporítja, míg a kép­

Next