Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-03 / 21. szám

Szombat junius 3an 1848. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. f­onto­­n eg­y v­en­ke NEMZETI POLITIKAI HÍRLAP. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Negyvenkettedik év. 21. szám. SZABADSÁG. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Zöldkert utcza 488-dik szám alatt földszint hivatalban. . EGYENLŐSÉG. •­I Előfizetési hirdetés. Azon hazafiaknak, kik a „NEMZETI“ politikai hírlapra a jövő (július-decemberi) félévre előfizetni kívánnak, ezennel jelentjük, miszerint e lap ezentúl [hétfőt kivéve] mindennap egyegy íven fog megjelenni. Előfizetési dij félévre Budapesten házhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékban hatszor küldve 8 fr., kevesebbszer küldve pedig 7 fr. pp. Pesten előfizethetni zöldkert utczában 488-dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban, vidéken minden postahivatalnál. Pest, junius 2-kán. Tegnap esti 7 órakor villámszárnyakon futotta be a fővárost az erdélyi uniónak örvendetes híre. A színházi közönség előtt Szerdahelyi olvasta föl e­­zen hirt egy nyomott értesitvényről, mellyett az Erdélyből érkezett futár hozott magával. A közönség e hirt a legnagyobb örömriadással üdvö­zölte. Legkedvesebb óhajtásunkat láttuk ezáltal teljesedve. A márcziusi napok óta ez volt az első nap, mellyen lel­künkön átrezgett az öröm. Sötét gondjaink, aggodalmaink az erdélyi unió miatt, mint lomhán a földre ereszkedett köd szétoszlottak előlünk. Az ellebbent ködből mint álmaink tündérjelenete szemünk­be tűnik a két haza szent frigye, melly fölött áldólag lebeg a nemzet geniusa. Erdélyt most úgy tekintjük, mint egy kedves menny­asszonyt szépségével és dús hozományával, mellyet a bol­dogság érzetével szorítunk keblünkre. A­mint a fővárost befutó az unió híre, rögtön nagy csoportokban járta be a föllelkesült nép a város utczáit nemzeti zászlóval, és fáklyákkal, szüntelen az uniót élje­nezve. Az öröm a fővárosban átalános. Tegnap a­mennyire a dolog rögtönözhető volt, a város kivilágittatott. Nem képzelitek, minő hatást tett ránk az unió hite. Feketén fészkelt bennünk a nehéz sejtelem,hogy a bureaucrat­a ármányai az országgyűlésen meg fogják buktatni az uniót. A reactio véres bárdját láttuk függni az oltár fölött, mellynél a két haza szent frigye megkötendő vala!.... S íme mindezek teljesükben maradtak-Győzött a tiszta hazaszeretet, mellynek tömjénétől elkábulva lőnek lehetlenné a csiszövények zsoldosai. A képzelet gyászképei eltűntek az egyesülés hírének hallatára az erősbült Magyarhon arany napjának földerül­­tével. Éljen, és legyen dicső az egygyé olvadt Magyaror­szág! S adja isten, hogy Hunyadnak Hőseit gyászló fokán , Törje csontját a magyar vért Lesve szomjazó kaján!! M-j-r. Javaslat a nemzeti gazdászat emelésére. Hogy a földmivelés a magyar nemzet főistápja , azt a törvényhozás is elismerő, szentelvén annak különös mi­niszeri tárczát. És valóban ha valami, akkor bizony ezen életbevágó tárgy, érdemli meg a közügyeimet. Megérdemli pedig ki­váltképen azért, mert a jelenleg nálunk leginkább diva­tozó hibás gazdasági rendszer, nem csak a jelenre néz­ve ki nem elégítő , sőt aránylag jövedelmetlen is, hanem a jövendőt is veszélyezteti, kimerítvén a föld termő erejét, mint a gazdasági tőkét, minden kímélet s visszapótlás nélkül esannyira, hogy ha az igy folytattatnék, köves A­­rábia sorsától lehet tartani.­­ És megérdemli ezen tárgy a közfigyelmet különösen most, midőn a nemzet szerencsés s dicső átalakulása uj korszakot képez a gazdászatra nézve is; mivel egy részről a föld s az azt mivelő erő, minden szabad mozgást s emel­kedést elfojtott, bilincseitől megszabadult, más részről az ingyen munka szerencsétlen támasza elenyészett. Szeren­csétlennek mondom azt gazdászatilag, nem csak azért, mivel mint kényszerí tett kelletlen munka kielégítő nem volt, hanem , főleg azért, mert több kárt okozott mint hasznot annyiból, hogy nem volt productív; minden beavatott gaz­da ugyan­is tudja, miszerint csak azon munkaerő jutal­maz kellőleg, melly a földet nem csak munkálja, hanem javítja is egyszersmind. És habár eleintén nehezen esik is, de utójára csak mégis kénytelen lesz a gazda saját mun­kaerejét szaporítani, mire a történendő úrbéri kártalaní­tás erőt fog nyújtani. Már­pedig azon körülmény is, mi­kép a gazdaság csak drága beruházás s fölszereléssel lesz folytatható, vezetni fogja a gazdát az eddigi fölbitangolás­­tól — mi mellett a meglevő erő az esztendő nagy részé­ben henyén hever okos számtételre; miből az­ eddigi rend­szer nagy hátonyai s hibái azonnal kitünendnek. De annak legjótékonyabb eredménye kétségkívül az is lesz hogy a gazda, dolgozó állatait szaporítván, azok tar­tásáról sőt tenyésztéséről is gondoskodni kénytelen lesz, ez természetesen takarmánytermesztést igényelvén, — a gazda­g önkényt okszerű gazdaságüzésre vezettetendk. Okszerű gazdaságnak neveztetik pedig olly gazdasá­gi rendszer , melly a mellett, hogy a körülmények sze­rinti lehető legnagyobb t­szta hasznot nyújt, egyszersmind a föld terülő erejét, mint a gazdaság tőkéjét, nem csak nem csorbítja, hanem inkább szaporítja. A sajtó alatt levő „Angol gazdaság“ czímű munkában, terjedelmesen s számokon alapuló okokkal fejtegettetnek, a különböző körülmények közt alkalmazan­dó gazdasági rendszerek, miből azonban azon átalános minden körülmények közt fenálló fő elv tűnik ki, misze­rint minden okszerű gazdaság főtitka, főföltétele, s főe­­meltyűje: a vetésforgásba beveendő mesterséges kaszálók s legelők. Ezen elv alkalmazására azonban, hazánkban két fő akadály létezik, egyiket az okszerű gazdaság űzéséhez ki­­vontató gazdasági magok gyérsége, és igy fölötte nagy ára , melly többnyire idegen földre folyik ki — és a mi még annál is roszabb, biztostalansága, miszerint az ok­szerű gazdaság behozatala terjedelmes jószágokba, nem csak nagy költséggel, hanem egyszersmind nagy rizikóval is jár. Másika a jószágok tagosítatlansága, mi aczélszerű rendszer behozatalát, majd nem lehetlenné teszi. Midőn a nemzeti gazdászatnak státus általi emelését okszerű gazdaságra való ösztönzés által, javaslani akarom, nem szándékom , a ma már különben is tudva levő mó­dokat szóba hozni, mint gazdaképző intézetek felállítását, marhatenyésztési s földmivelési jutalmak osztogatását sőt, nem azért, mint ha azok is nem volnának igen jók, ha­nem azért, mert költségesek, s ennél fogva a mostani sejtelmem szerinti státus pénzügyének állása mellett, ta­lán nem alkalmazhatók , vagy legalább nem nagy kiter­jedésben. Javaslatom ellenben ollyan, melly a státusnak nem csak költséget nem okozna, sőt inkább jövedelme tete­mes megszaporítását idézné elő. Az pedig azon egyszerű működésből állana, miszerint a nemzeti javadalmakból — mellyek kétségkívül majorsá­gig fognak kezeltetni — kiszemeltessenek az arra alkal­mas helyek, hol gazdasági magok nagyban termesztessenek, jó fölügyelés alatt czélszerü módon. Azokat illő áron eladván, nem csak a státuspénz­tár jövedelme szaportatnék, s nem csak sok pénznek idegen földre való kifolyása gátoltatnék, hanem egyszer­smind a közönségnek biztos, s az eddigi árnál sokkal olcsóbb gazdasági magok nyujtatnának, sőt az igy támadandó ver­­senynél fogva, azok ára átalában is le fogna nyomatni. Hogy azonban mellette a tagosításra is ösztön ger­jesztessék : azon gazdák, kik javaik tökéletes tagosítását bebizonyíthatják, előleges bejelentés mellett, a magok­nak 10 15 százlék­kal olcsóbb árom­ megkapására, el­sőségi joggal fölruházandók. Azon kívül az egész hazánkban elterjedt nemzeti ja­vakon , mindenütt a körülmények szerinti okszerű gazda­ságon űzvén, azoknak állapotját, a használt segédesz­közöket, beruházásokat s fölszereléseket, valamint jövedel­mük emelkedését évenkint egy gazdasági lapban hiva­talosan s kimerítőleg közölvén: ez olly vonzó példát fej­tene ki, mint semmi más. A részletekről, az e szerint kivárható kezelésről s eljá­rásról itt szólni, a helyszűke nem engedi. Melleslegesen megjegyzésre méltónak vélem, mi nagy kár volna ennélfogva is, a nemzeti javadalmakat elidege­níteni. Erdei Fülöp, két, támadható zavarok elkerülése tekintetéből, csak az illető, f. hó 16án kelt fölhívásban megnevezett toborzási és zászlóalji gyülőhelyekre, nem pedig más zászlóaljak helyeire küldjék; e végre még egyszer közhírré tétetik azon toborzási és illetőleg zászlóalji gyülőhelyek jegyzéke: 1. és 2. zászlóalj Pest, Eger, Jászberény, Kun­sz.-Miklós, B.-Gyarmath, g­yülhelye Budapest. 3. zászlóalj Szeged, Gyula, Arad, Nagy-Várad „ Szeged. 4. „ Pozsony és vidéke „ Pozsony. 5. „ Győr, Komárom „ Győr. 6. ,, Veszprém, Fejérvár „ Veszprém. 7. „ Szombathely, Zala-Egerszeg „ Szombathely 8* „ Pécs, Kaposvár, Szeg­szárd „ Pécs. 9. „ Kassa, Miskolcz „ Kassa. 10. „ Debreczen, Nagy-Ká­roly, N.-Kálló „ Debreczen kelt Pesten, 1848-iki május 30-án. Batthyány L. Baldacci . . . . A kereskedési minister Katona Istvánt, kobasi k. har­minczadi passualistát, nádkuti harminczadossá kinevezte. Átvétel a „Pesti Hírlapból.“ Hivatalos rovat. Hirdetmény. Mind egyes honpolgárok, mind pe­dig hatóságok és községek által, a honvédi nemzetőrség­­toborzás körül mindenütt és mindenben tanúsított hazafius buzgalom illendőképei­ méltányoltatván, utasítva értesittet­­nek, hogy az önkénytesen beállani szándékló nemzetőre­Töredék-közlemény az erdélyi ország­gyűlésből. Bizonyságául annak, hogy erdélyi testvéreink, különösen a vitéz székelyek, mennyi áldozatra készek hónuk­ért, a részben forgó Magyarországért, közöljük Udvarhely­szék követe Pály Jánosnak az erdélyi országyülésen má­jus 30-án lejelentett következő fontos nyilatkozatát. — „Küldőimnek legforróbb óhajtása mai napon teljesült, midőn Erdélynek Magyarországgali egyesülése közakarattal kimon­datott. Most csak annyit fejezek ki — midőn a Magyarhont és nemzetiséget éjszakról, délről és keletről körül­vevő idegen elemek veszéllyel fenyegetik — ha szükség van magyar szívre, magyar korra, akkor 30 ezer szabad küldel­met magammal együtt a haza szent oltárára felajánlom. Ezen 30 ezer szabad férfiak közül, nincs egyetlenegy is, ki a ha­za és magyar nemzetiség oltalmára szivének legjobb, leg—­utósó csep vérét kiontatni kész ne volna, — és ezen rendületlen erőt felajánlom a magyarnak védelmére szint­úgy, mint a magyarral egyesült oláh és szász nemzet védel­mére is, — felajánlom azt az eddigi Magyarországnak szintúgy, mint az eddig volt Erdélynek.“ Tegnap délelőtt 1­­21-re érkezett futár Innsbruckból a ministerelnökhöz, minek következtében a ministeri tanács még délelőtt összeült. Pest, június 2. Az unió megvan. Magyarhon s a bérczkoszo­­rús Erdély végre egyesültek, kötésükből az ifjú boldog­ság fog születni. A bécsi camarilla e dologban nagy ur házi barátot játszott, ki a menyasszonyt el nem vehette bár, az egybekeléstől érdekében volt mennél tá­volabb tartani őket, — de a szegény vőlegény hirtelen egy kis vagyonkára tesz szert... szerelmök forró olthatla­­nul — s mig a házi barátnak ajtó ablak nyitva áll, a két szerelmes egyesül. Prosti camarilla. Tegnap az unió örömére a sajtószabadság s ifjúság (úri) utczában sok ház fényözönben állt___az­ égen csil­lag is volt, s egy világos felhőből gyöngéden permetezett az eső, — a csillagból fényes jövőnket jósolom, mert a világos felhőben isten volt, ki áldást árasztó cseppekben szentelte meg az uniót. Estve a nemzeti színház erkélyére egy óriási zászló tű­zetett ki ,unios fölirással, s a zöldes griff, a fehér hattyú — és a véres ökör bámulva néztek össze. " Az unió megvan. Nem sokára országos küldött­ség jöend Erdélyből, a nászt megtartani, egypár mamács­­k­a Pesten, mint hivatalosan tudjuk, nem bánná ez alka­lommal — ha vő felek helyett sok vő fél­ék is jönné­nek, — bezzeg akkor a nagy unió köpönyege alatt, mennyi aprócska uniók mehetnének végbe.

Next