Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-04-20 / 681. szám
Délutáni 4 órakor. Az utczákon rohamra dobolnak. A nemzetőrség fegyveresen tolong föl s alá. A városházánál nyilvános ülés. A nép fenyegető állásban. A nemzetőrök a gyűlésterembe nyomulnak. A nép tiltakozik ez ellen. Hottenbiller a nemzetőröket kiparancsolja a teremből. A már összegyűlt nemzetőrök a szabadság terére sietnek. Különféle nyugtalanító hírek szállongnak. A zsidók az utczákon megtámadtalak. A nemzetőrök közbevetik magukat, s a megtámadottak megszabaditatnak. A nemzetőrök a szabadság terén a szállongó hírek következtében fegyvert töltenek. Nép ezrei tolongnak az utczákon s várják a dolog kimenetelét. A boltok hagy részint becsukatnak. Nyári Bál a városházánál megérkezik, s a közbizalom harsány éjjenekben nyilatkozik iránta. Később a ministerelnök ur is megjelenik, s szintúgy fogadtatik. A gyűlés tart. A kedélyek egészen lecsilapulni indulnak. Vésztől nincs mit tartani. (Holnap bővebben ) Pest, ápril 13án. Rend s bizt.ügyi választmányi gyűlés. Rottenbiller elnök, előterjeszti a ministeriális rendeletet, mellyben a Beserédiféle esetre vonatkozólag meghagyatik egy vegyes küldöttségnek kineveztetése, melly az érintett ügyben vizsgálatot megtévén, ítéletet hozand. Nyári Pál úr a tényt újra szőnyegre hozván, elmondja, miszerint ha Bezerédi tettében, ki az olasz proclamatiókat a laktanyában szétterjeszté, sérelem volt (de nem volt, mert csak rokonszenvre hívja föl őket ezen proclamatio) nem az vala az orvoslásnak rendes útja, hogy ezen ifjúra a fölügyelő katonatiszt által kard mezetlenitessék, — sőt ha állna még az is, mi a katonai főnökök által vádképen előhozatik, hogy Bezerédi lett volna az első megtámadó — mindenesetre törvénytelen eljárás és az Önkény útja volt az illető tiszttel őtet vialamit ott letartóztatni; szóló a formában, miután már a katonai hatalom egy erősebbnek van alárendelve, sérelmet lát, — s ennek törvényes büntetését kívánja. — A vizsgáló küldöttségbe néhány választmányi tag s egyetemi ifjú neveztetvén, ez még egypár katonai egyén hozzájárulásával működését azonnal megkezdendő Ezután Nyári Pál úr egy indítvánnyal lépett elő, — elmondá, miszerint: mi arra nézve még igen közel állunk mart.sákéhez, sem hogy e napok históriájának megírására hivatva lennénk, — a historicusnak messzebb s emelkedettebb nézpontra van szüksége, hogy az általános fölfejlő szellemet, s az események egymásrai hatását s kölcsönös lánczolatát szemügyre vehesse; — de nekünk kötelességünk jelenben fölnyitni a segédforrásokat, mellyeknek hitelessége vezérfonalul szolgáljon a történetírás mezején — s erre nézve mindeneseme fontosaknak tartja a forradalom napjaiban vitt jegyzőkönyveknek pontos összeszerkesztését, — mire nézve egy alválasztmányt óhajt kineveztetni. (Közhelyesléssel elfogadtatott). — Elnök ezen alválasztmányba Irányi, Irinyi, Bulyovszki, Emődi, Sütkei, Degre és Molnár v. tagokat küldi ki, mint a kik a jegyzőkönyv vitelével ez ideig foglalkozának. J Az Inditványokből a választmány ezúttal kifogyván, Vasvári egy lényre figyelmezteti a jelenlevőket, melly Pomázon történtnek állittatik. Ott ugyanis az illető kath. lelkész daczára annak, hogy a más hitfelekezetüek templom tornyain a reformjelvények, nemzeti lobogóink föltüzettek , s mint ég áldása lengettek alá a fölszabadított népre, ő a kath. egyház tornyáról saját kezeivel tépte le a lobogót, vitorláját szaggatá össze a templom hajójának, melly nélkül az idő sebes rohama hullámán veszély nélkül pályát nem futhat, — szét— rombold a jelt, mellyen,istenkéztől odajegyzett betűkkel áll Írva: in lr.c signo vinces; sőt tovább ment aj sötét ember, és az iskolás gyermekektől eltiltván a nemzeti színek viselését, az iskolamester által más szinü foltokkal ajándékoztatá meg őket, — (Illyéseket hallottunk még Tápió-Szecsőről, Győrből és Kecskemétről) — miért is szóló az ilyen népnevelőknek elmozdítását kívánja, — s egyszersmind indítványba hozza, hogy a nép proclamatiók által világositassék föl, — és ezen proclamatióknak még azon jótékony hatása is leend, hogy a népgyüléseknek irány fog adatni, mert e nélkül könnyen megeshetnék, hogy ezen népgyülések még nem is a mi érdekünkben történnének. Halász Boldizsár az indítványt, hogy a nép proclamatiók és röpiratok által világositassék föl, s ezekben az orgyesen hozott törvények népszerű nyelven megmagyaráztassanak — pártolja, — annál is inkább, minthogy saját tapasztalása után hitelességgel állíthatja, miszerint a népnél sok helyeken olly sötét kétségeskedés , s olly kevés bizalom van a kapatosok irányában, hogy már a proclamatiókat meghallgatni sem akarják, mert megerősítésül rajta a király pecsétje nincs. A szóló még azt is óhajtaná az előbbi indítványhoz hozzáragasztatni, hogy a nép még a felöl is világositatnék föl, kitől nyerte mindazon engedményeket, mellyek következtében sorsának javítása nem óhaj, nem síró vagy többé, — hadd ismerje meg azon jóllevő kezet, melly a súlyos igát válláról leemelte,— mert a kétségeskedés és bizalmatlanság, olly kártékony magvak, mellyekből az egybeolvadás és egyetértés ikerpálmája növekedni erőteljesen nem fog. Vasvári oda nyilatkozik, miszerint a népet e részben haladéktalanul föl kell világosítanunk, ez a leghatásosabb lépés lesz nevelésére nézve. (Féligis zárt szemeknek a világosság kápráztató, vakító,amíg a nyílt szem a legmesszebb láthatárt egy pillantással járja be. A népre eddig két hatalmas kaszt bontott nehéz szemfedelet, emeljük ki alóla, nehogy kísérletes rémmé fajuljon át holt dermedéséből. Mutassuk meg neki a jóllevő kezet — nem háláért, mert ezt beváltotta már hosszú szenvedésekkkel — hanem csak azért, hogy lássa, miként azon kéz, melly eddig szolgaságra intett, megfordult, és áldani kész ) Szóló nem szereti, hogy törvényeink: „Ő cs. apostoli királyi fölsége “ — kezdeménnyel adatnak ki , mert a népre az első benyomás leghatásosabb , s hasztalan akarnék azt vele megértetni, hogy a törvényhozók ezeket erőszakos küzdelemmel csikarták ki. Ollyformának látja ezt szóló, mint hajdan a dodonei jóslat volt Göröghonban, hol a szobor mögül egy odarejtőzködött pap mondá a nagy igéket, s a nép a szobrot bálványozta, azon hiedelemben lévén, hogy ezen kődarab kormányoz, — s a nép jóban, roszban megnyugodott, mert a szobor szent vala s a nép feleletre semmiért nem vonható. Nyári Pál ellene van, hogy a kulforrás tudassák—inkább látatlan kéz működjék úgymond, minthogy a hálálkodásból lekötelezettség s ebből finomabb de újabb rabság következzék fölszabadítod népre; ez nemességünknek megszégyenítése lenne. Ő, mint már sokszor elmondá, semmiféle hivatalos kézből jövő proclamatióknak nem barátja... történjék ez egyesek által a sajtó utján. És itt ismét megpendült a néphirlap eszméje,— melly hosszú discussiókon keresztül húzódva azon rövid határzatot szülé , miként egy comité fog kineveztni, melly egy illy hírlapra tervet dolgozzon ki, s a szerkesztőséget saját belátása után válassza meg. Tóth Gáspár két szót mondott csak, és másnap Landererrel 3400 példányra gyűjtött előfizetőt. Sok szó és két szó és gyakran milly aránytalan az eredmény! E gyűlésben még a lengyelekhez intézendő proclamatió olvastatott föl (ünnepélyesen deponáltatott) melly Bérczel és Vasvári közt egy furcsa duettre szolgáltatott alkalmat, — melly másnap zajos quintetté lett a megye v. gyűlésén — és lön variálva a szokott therna: táblabiróság és martins tizenöt! Bulyovszki Gyula: Pest, april 18-án. A hazai írókhoz! Kiindulva azon tapasztalásból, miképen a kor eszméinek előkészítésére az irodalom mindig nagy befolyással volt, hasznosnak sőt szükségesnek vélnék, ha a hazai írók egy meghatározandó helyen minél hamarébb öszszegyűlnének, a végre, hogy tanácskozmány útján meghatározzák azon irányt, melyet ezentúl a hazai irodalom követni fog. Az irók hivatvák arra, hogy azon eszméket, mellyeket a milliókban a korszellem ébreszt, kifejtsék, s egy czél felé központosítsák. Ezt az irók Francziaországban is tevék, s mennyire szükséges ez főkép nálunk, kiki közülünk el fogja ismerni. Azon esetre, ha talán e javaslatunkat, ellenző vélemény támadna, ezt akármikor bebizonyíthatjuk. Mi egyébiránt föltesszük íróink hazafiságáról, hogy nem késendenek ezen javalatunkat mihamarább fölkarolni, és életbe léptetni. *) M—j— r. Sajtó alul kikerült Veszprémben s minden pesti könyvárusnál, valamint szerkesztőségünkben kapható „Gyászbeszéd, mellyet Rómában O’Connell Dániel (mint a szabadság bajnoka) fölött p. Ventura Joachim St. Andrea della Valle-ban tartott“, a szerző előszava s jegyzeteivel magyarra fordítva. (Ára egy huszas). Mind jeles beltartama, mind példátlan olcsósága teszik ajánlatossá all ívnyi munkát a kath. egyház most élő első szónokától, s a szabadság szelleme, melly azt átleheli, szinte korunkhoz,illő lévén, a mű kétszeresen kedves lehet az ovasó előtt. Továbbá megjelent a Vállas által szerkesztett „nemzeti Encyclopaedia,“ — főleg nekünk magyaroknak igen hasznos munka; nemkülönben megjelent: ,Pesti forradalom (mart. 15—19.) az eredeti választmányi jegyzések segédforrása mellett irta Brányi Ákos“, — tulajdonképen,,jegyzőkönyve“ az első öt forradalmi napnak, melly a történteket lehető leghitelesben állítja elő, s több ezer példányban nyomatván, országszerte terjesztetik. Vidékről megrendelések tehetők szerkesztőségünknél is. A fővárosban keringő hir nyomán, mi azonban még semmi hiteles színnel sem bír, következő egyének lennének a ministerium által megyei főispánokat kijelölve : Árva :Madocsányi Pál; Liptó: Szentiványi Ödön; Turócz b: Révay Simon; Szepes: gr. Gsáky László; Trencsén: Marczibányi Antal; Zólyom: Radvánszky; Hont: Kubinyi Ferencz; — Nógrád: gr. Teleky László; Pest: Szentkirályi Móricz; Gömör: Szentiványi Károly ; Torna: gr. Andrássy Manó; Abaúj: gr. Andrássy Gyula; Borsod: Biok Zsigmond; Heves: az érsek; Zemplén: Lónyai Gábor; Szabolcs: Patay József; Sáros: Ujházy László; Ung: Bernát Zsigmond; Bereg:Schö Tibor; Ugocsa:b. Perényi Zsigmond; Marmaros: gr. Vay Ábrahám; Szalmán gr. Károlyi György; Bihar: Beöthy Ödön; Arad: Bohus János; Békés: b. Wenkheim Béla ; Csanád: Návay Tamás; Csongrád: Kárász Benjamin ; Temes: Császár Sándor Toroontál Karácsonyi László; Svrassó: Gyürky Pál; Bács: Latinovics Lajos; Somogy: Kun Vincze; Tolna: Sztankovánszky; Baranya: gr. Batthyány Kázmér; Fejér: gr. Sziráki J.; Veszprém: gr. Zichy Bódog vagy Hunkár; Zala gr. Batthyány Imre vagy Inkey; Vas Vidos József; Soprony: herczeg Eszterházy Pál; Mosony : ifjabb Majláth György; Győr: gr. Eszterházy Károly; Komárom: gr. Nádasdy Leopold; Nyírra: gr.Károlyi Lajos; Bars: Justh József; Pozsony : gr. Pálffy József; Esztergom: érsek .... Jász-Kun főispán; Bónis Samu, 1233 A társasági elemek, s revolutiok. A társaság emberekből áll; az erabeiek különbözők nyelvben, hitben, éretségben, időkorban, hajlamaikban, s a hajlamokkal szorosan egybekötött kívánságaikban. E különböző elemek hatásainak öszhangzásban tartása a társasági végczélok nem mondom teljes elérése, de csak megközelítése végett is mindenkor legnehezebb feladat volt a pogány, mint az új keresztény világban. *) A közügy érdekében kérjük a többi lapok tisztelt szerkesztőségeit e fölszólításnak becses lapjaikba fölvételére. A történettudomány azt tanúsítja, hogy valahányszor anarchia merült föl bármelly országban , azt mindig nagy viszszaélések előzték meg, mellyek a társasági elemek rendezetlenségében nyertek táplálatot; melly rendezetlenségnek, ha korán békés utánát nem vettetk, az lavinaként hidesen növekedvén, a status épületét rombolja szét, mellynek fedezete alatt a társasági elemek közti lusák szép után le nem csendesíttettek. A magyarországi frrradalom vérontás nélkül történt meg, reá illeszthető Corneille velős mondata: „Les énangemens d’états que veus ’ ordre celeste ne coutent poient de sang, n’ ont rient qui soit lameste.“ Valóban örvendenünk kell a nagy javításoknak, lényeges változtatásoknak, mellyek törvény utján létre jöttek, melylyeknek sikerdús eredménye el nem maradhat, ha a nemzet az igy kivívott polgári szabadságot még is becsülni tudja. Az ég tán azért kedvezett e az egérny magyar hazának, hogy megelégelte eddigi súlyos szenvedéseinket, mellyekkel a magyar történetek majd minden lapjai rakvák. Azonban el ne bízzuk magunkat, a teendőknek még csak küszöbén állunk, az uj törvények életbe léptetése, s az általa társasági elemeknek öszhangzásba hozása isidtől fogva"a főkérdés,melynek szerencsés megoldásától függ ez ország békés átálakilása. Mindenek előtt hát bizodalommal kell lenni az új kormányrendszerhez, s azon férfiak iránt akik annak kezelésére hivatva vágynak, felednünk kell a reminiscentiákat, a személyességig űzött perpatvarkodásokat; mert most a haza földicsőitése forog kérdésben , s annak a jó polgár áldozik pénzzel munkával s jó akarattal, mindenek fölött pedig ésszel és engedelmességgel, állhatatosan eltaszitván magától minden szeszélyes indulatoskodást, melly az ügynek csak árthat, midőn a békételenség fogékony magvait szórja el. Kívánnám most, hogy a magyar erélyes s összetartó legyen a társasági elemek csendes utoni kifejlesztésében az öszvehangzásra, hogy a nyelvi hitkülönbségekből fölmerülhető akadályok a kiegyeztetésre és írájokban már ellőjtassanak, nehogy nagy tért nyerve, dagadó árvízként dúlhassanak ; kívánnám, hogy a tapasztaltak s nagyobb műveltségű, phalanxa érez falat húzna a kormány férfiak támogatásában; mert valljuk meg igazán, a magyarnak legtöbbet ártott mindenkor az egyenetlenség, s össze nem tartás, és félhető,hogy jelenben, midőn magunkra hagyattatva min magunknak kell elrendezni belső ügyeinket, a féktelenség nagyobb tényt nyerhet, mint különben a mostoha időkben nyerheted, mikor elnyomatásunkat érezve, csak hallgatnunk kellett, mikor nem hogy féktelenkedni, de fölszólalni is vajmi kevesen merészkedtek. A fiatalság, tehát az időközi társaság egyik eleme még tapasztalással nem bír, azt csak a szent tűz s természettől beleoltott jogegyenlőségi érzet hevíti; a fiatalság nagy kincse a hazának , de ezen kincs csak akkor kamatozó, ha a fiatalság a jó ösvényen megmaradva, polgári — szükségszülte kötelességeit teljesítve — mihelyt az idő engedi— visszafordul a tudományos foglalkozáshoz, vagyis a tanuláshoz, melly nélkül az állati rabságtól meg nem menekül. Különben is a tanuló ifjúság számszerint csak egy kis töredéke azon nagyobb számú fiatalságnak mellynek a szerencse-istenasszony eddig nem mosolygott, hogy tanulás által kiképezhesse magát, ennek tehát jó példával kell előmenni, hogy majd ha az is az uj átalakulás utján módot nyer a maga képesítésére — a jelen tanuló ifjuság nemes nyomdokait követhesse! Vajha e szózatnak ereje is lenne! a katonáskodásnak meg van a maga jó oldala — de fél katona, fél tanuló! ez végre is semmi jóra nem vezethet; a katonáskodási hajlam könnyen erőt vehet a lélek más egyéb szellemi tehetségein; — a franczia nemzeti őrsereg 1792 ben, tehát még fölállítása kezdetén, a katonai szolgálat s életmód természeténél fogva az erkölcsi szelídség, illendőség s finomság érzeteit magától eldobá, s azok helyett az őrtanyák durvaságát sajátitá el. — Illyesminek köztünk nem kellene történni, s ha történik — az már elvesztegetett erő és rész jel arra, hogy ha elvetemültek , orgyilkolást s véres lázadást is hirdetnének — fogékonyságra találhatnak. — Már pedig uraim! a véres lázadás ollyan, mint a halál , mellytől a gyáva retteg, mellyel a frivolitas (hitványság) merészel játszani. Olly borzasztó jelentésekben és olly komoly foglalatokkal mutatja föl a história az illy nagyobbszerű forradalmakat, hogy csak a kétségbeesettek kívánhatnák a vérrel való fertőztetést, melly azoktól ritkán szokott elmaradni. Valamelly országnak merő fölforgatása véres revolutio utján csak föllázadt indulatoknak munkája lehet; vallás, jó erkölcs, közjogérzet, tudományok s a tapasztalás az illy véres fölforgatásoknak útjában állnak , s valamint a természet a legerősb hidegrázásban szánakozólag eltakarja az emberi lelket deliriummal, hogy az eszméléssel az életerőt belsejében föl ne fogyassza; akép a népeknek is hason paroxismusban előbb kába dühödésbe kell esni, hogy a betegség tetőpontjáig hasson. Innen van már az, hogy az illy crisisnél eleinte a gyengék könnyen engednek a nagyobb talentumoknak, s kezdetben minden sokat igérőleg mutatkozik, minthogy a rendkívüli életérzés és föllelkesedés által a jobbak fölebb hágnak, azért az első parthier azoknak egyesülete, kik kivétel nélkül jól és jót gondolnak. De ha a forradalmi út itt meg nem állapodik , ha eltöri a tengelyt, melly az egyesület minden elemeit összetartja, akkor kiki a maga nehézségi sulyerejét követi, mikor aztán az, a mi lelkes, melly rendben és mértékben forog, sokká föl sem állhat, s a patheticus erők alább szólvan, szükségeskép a baromi erők merülnek föl, s kormányoznak a physical erős hatalom minden kényeivel. Illy véres rángatózásokban egyik factio a másikat űzi el, s minden újabb factio azzal tünteti ki magát, hogy az előbbinél nagyobb közkihágásokat (excentricitas) tesz, mig végre azon factio nyer, melly túlzásig fölcsigázza a dolgokat s a mérsékeltebb rádiókat maga elől elűzi. A girondisták, jakobinusok, cordelierek, a gensok, s képrontók története a franczia s belga honban ez állítást megigazolják a múlt századból. Mi magyarok most még jó uton vagyunk, minis-