Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-08-02 / 71. szám

Vidéki mozgalmak. Ver­ó­cz e. jul. 26. Ő felségének Innsbruckból Sla­­von és Horvátországhoz intézett levelét s a levélhez mel­lékelt szózatát, nemkülönben Hrabovszkynak rendeleteit e megye egyeteme — ő felsége urunk királyunk iránti hűség és engedelmesség, tisztelet s ragaszkodása hű jeléül öröm­­nyilvánítások közt — kihirdetni elhatározta, minthogy e vármegye teljes tökéletesen meg van győződve urunk kirá­lyunk atyai jó indulatáról, ki minden kormánya által a kor­mányának alávetett nemzetek boldogitását óhajtja eszkö­zöltetni, és ugyan­ezen szózatból értesült, miszerint ő felsé­ge nemzeti létét, mellynek fentartásáért aggódott egyedül e megye is­—királyi szavával biztosítja. Miért is e megye a törvény rendes útjára visszatérni annyival is inkább el van határozva, mennyivel erősb gyö­keret vert minden lakója szivében azon remény, miszerint a király részéről nemzetisége érdekében adott biztosítás üres hang, maradni nem fog, — és valamint a lensé ki i­­degtartó, úgy a magyar felelős ministerium, melly különben eddig is, a megye nemzeti nyelvén kiadott rendeleteinél fogva a megye bizalmát egészben kiérdemlő, s szí­ves hajlamukat mutatják a fenforgó viszályok békés ki­egyenlítésére. Magyarországtól mint nyolczszázados szövetségesétől elszakadni e megyének soha esze ágában sem volt; éltető a remény, miszerint a kapcsolt országok az alkotmány és törvényszabta után fognak haladni ezen ország többi me­gyéivel mint legközelebbi rokon s atyafiaival, és Horvát­országgal is, mint közös törzsű nemzettel törvényes kap­csuk fölbontatni nem fog. Óhajtják, hogy a horvát bán ártatlanságát mennél e­­lébb bebizonyítsa, s ha igen — hivatalába s a király ő fel­sége kegyeibe visszahelyeztessék. — Illy hangulatú leve­let küldött föl legközelebb kormányunknak Verőcze várme­gye , s mindenesetre sok tiszta rokonszenvet b­izonyita irán­tunk. Adná Isten, hogy mindannyi belátva a napfényü tisz­ta jogosságot, belátva testvéri szándékunkat, belátva ön­javát— mi­hamarább igy megtérne, hogy ne kellene if­jú szabadságunkat polgári vértengerbe fürösztenünk. Karl­ovi­cz. A szerbek fő csapatja, m­ely eddig a karloviczi hegyoldalban táborozott — egy emelkedettebb helyet szemelt ki magának Pétervár irányában,­ ha jobb tüzéreik lennének, bizony elhinnék, hogy azon ágyúgolyó­kat akarják visszaröpíteni, trükkel Hrabovszky Karloviczot nem­régiben megtisztelte Állunk elébe. Mosony megye legközelebb honsegélyzésképen 7449 ft. 53 krt, 11 db aranyat, és 13 darab régi ezüst pénzt gyűjtött a haza oltárára. Kolozsvárit mintegy 250re menő nemzetőr van, kik karjaikat s éltöket hazánk védelmére olly módon föla­­jánlák, hogy mint mozdítható őrség azonnal oda, hol veszély van, indulni készek. Felajánlásuk a ministerium előtt áll, s most szivepedve várják az indulás perezét. Fövegeiken, a derék lelkesültek kis lobogót viselnek illy felrattal: „harezra a hazáért“; ugyan illy feliratú zászlót tűzött mellére egy lelkesült nő , ki mint markotányosné , a hazafi csapatot csatára kisérni szándékozik. Ugyancsak Kolozsvártt egy petitio kering több mint 300 aláírással. Kérelmük tárgya, alakítson Kolozsvárra a ministerium egy hétszemélyes és kir. táblát, M. Vásárhely­re pedig egy kerületi táblát. Debreczen. Itt tanyázó önkény­eseink, mire e sorok a közönség­ek­be jutnak , már a csatatér felé in­dulóban lesznek. Helyökbe a kassai zászlóalj jöend váro­sunkba, mellynek kiegészítésére már megkezdetett itt a toborzás. Az „alföldi hírlap“ derék szerkesztői, kik a tömérdek sötétben világoskodni akarnak, sok kellemetlenséggel ve­sződnek a szabad szót tűrni nem tudó s nem akaró tábor­tól. H­a­ alázatos és szolgalélekhez szoktak itt, most hogy a sajtó egy kissé megdistrahal némellyeket, már rángásba jőnek, mint a daemoniacusok Krisztus urunk idejében. De azért előre szabadlelkű szerkesztők. Elmúlt azon kor, melly­­ben azt mondták az imádott auctoritásoknak: „méltóztas­­sék pökni, hadd legyek szerencsés eltaposhatni. Sincerus. Monostoron, az átvonuló székely katonaság léptei elébe, lapokat szórtak szét, mellyekre illy szellemű felí­rások voltak írva: „térjetek vissza! titeket meg­csalnak és Olaszhonba visznek.“. Balási őr­nagy ezt észrevévén, sokat felszedett, de csakugyan a rég­óta mindenfelől bujtogatott székelység kezére sok került. Mennyi ármány nem kisértheti meg még őket Szegedig! D­r. Nagykanizsáról jul 26-dikáról következő tudó­sítást vettünk : Várasd úgyszólva ostromállapotba helyeztetett, sem me­gyei , sem városi hatóság nem ismertetik többé, hanem csak N­e­u­f­e­­­d táborőrnagy s parancsnok rendeletét. Az utczán három személynek együtt lenni nem szabad s annál kevésbbé politikai beszélgetésbe ereszkedni. Jaj annak , ki a magyar ügyet pártolni merészli! — A lakosoktól erőszakosan pénz csikartalik ki; múlt napokban egy gabonakereskedőtől 80 mérő rozsot erősza­kosan elvettek, s pénz helyett utalványt adtak nekie az országos pénztárba, mellyben egy fillér sincs. A varasdi őrség 1500 részint nagyon ifjú, részint na­gyon öreg határőrökből áll, nagyobb részt egyenruha nél­kül , csupán pőrén, ingben s gatyában. Ezen fölül van itt 279 még 8 ágyú Károlyvárosból, tüzérséggel kellőleg ellátva, de fogat nélkül. A jobb érzelmű polgároknak több mint negyedrésze a városból kiköltözött. Az öszszes postai személyzet leköszönt. A horvát népség szívfájdalommal várja a magyarokat, hogy egyszer valahára már megszabadittassék. Egy horvát faluban a lelkész szószékről felhivá hallga­tóit, hogy a bánnak , ki egyedüli szabaditójuk , engedel­meskedjenek, mert csak ő általa lehetnek boldogok, miért is a magyarok ellen vele harczra kelni készen legyenek sat. Midőn a lelkész a prédikácziót bevégzé , a hallgatók mint egy szájból kialták : Zsivió Kossuth, Un­gvár, julius 25. Mai bizottmányi közgyűlésünkben, mellyet minden hét keddi napján szoktunk a teendők hal­maza miatt megtartani, Fekete Lőrincz követté történt el­választása miatt ürességbe jővén a másodalispáni hivatal, a törvény tiszta értelménél fogva, titkos szavazattal másod­alispánná Orosz András derék főjegyzőnk Pribék Mik­lós főszolgabíró ellenében választatott el; helyébe pedig Budaházi Károly von főjegyzővé, központi szolgabiróvá: Szabó Lajos a nép közbizalma által átalánosan fölkarolt lelkes egyén len elválasztva. S végre az aljegyzői hivatalra Eőri Jenő érdemesitetett. Kivánatunk, hogy az igazságot mindenkor és mindenekben személyes tekintet nélkül szol­­gátassák ki. Azegy letétel befejeztével választ­ataink szék­állomásaikat elfoglalván, több ministeriális rendeletek jöt­tek szőnyegre. Ezek után szóvita volt arról, váljon ezentúl is titkosan legyen-e a sedria vagy sem? mire Kovács Károly indítványa következtében a titkos sedria megszün­tetett s eltöröltetett. Végre a hús árszabályozása hozatván szőnyegre, melly­nek itt eddig 12 ki­, vala fontja, már most 9 kr -zálli­­tatott le. Megyénkben csend s rendzavarás nem tö­­nt. Ne­­­zetőreink ügyesen s sikerdúsan gyakorolják maguka a fegy­­verforgatásban, s föllelkesülten minden perezben készek tr­endnek a harczra szállani, ha szükségeimtől fognak. T­­ay Imre: P­e­st j­u­li­us 31. Ki jókor kel, aranyat lel! Holmi i'O­niai zsidók ismeretlen czélokra csak 14 hor­dócska ezüstöt s vagy 2350 carate aranyocskát váltván be, amúgy suttyond­a odébb akartak vele állni, — mind zonáltal éber rendőrségünk idej­e­korán fölébredvén, fülön csípte őket s nagyot könnyít ott terhükön *)..... bi­zony nem megvetendő kis mutató lett volna ez összeg bosnyák testvéreinknek, hogy hazánk arany és ezüst­tel bővelkedik. Ma a pesti önkéntessereg 2dik századából nehány ga­­raboncziás diák , midőn parancsnokuk az eskü letételére szólitá föl őket — neki bebörtösödött, s minden katonai fe­gyelmet feledve, parancsnokukat — mintha valami vadrácz lett volna — baromilag megrohanták, lováról leránczigálták. S Isten tudja még mi történik, ha a józanabbak fegyve­reikből pajzsot nem vonnak parancsnokuk födözésé­­re— s alig telt bele néhány perez, mint a jó idő ismét kibékültek s éljeneket ordítoztak neki. Már ilyet nem mar­­cziusi gyerekek tehetnek. István k. helytartónk magyaréletű udvara köribe­n a lóczi zenészeket rendes zenekarul fogadta föl. Úgy is ele­get húzta már a német, hadd h­o­z­z­a egyszer a ma­gyar is. Azután jobban is illik hozzánk a magunk nótá­jára tánczolni. Daemon, Arad, július 24-kén. A Nagybecskerekre indítandó két századnyi nemzeti őrseregnek alakítása végett a folyó hó 22-kén tartott közgyűlésben elfogadott amaz indítvány, miszerint az egész őrsereg kiállíttatván , és egy e végre kinevezett küldöttség által lelkesen felszólíttatván, a két századnyi szám egyes ajánlkozókból szereztessék ki, csak­ugyan gyümölcsözte a reményű­ eredményt, mert hála az is­teni gondviselésnek és hazafias érzelmű nemzetőreink buz­galmának­­ a kívánt szám kitelt. Ugyanis minden százada­inkból önkéntesen ajánlkozó nemzetőreink száma tészen 250-et. Azonkívül a két ágyúval Vertán Lajos főkamará­sunk mint főtüzelőnek (Ober Feuerwerker) vezérlete alatt 16 nemzetőri tüzéreink indultak el, sőt lovas nemzetőrse­­regünk Andrényi Károly főhadnagynak kormányzása alatt 24-en mentek. Tegnap délutáni 5 óra után Kosztka plébániás hely­­nek lelkes „Isten veletek“ és Hajka helyettes polgármes­terünk a haza, király, és alkotmány megvédését keblek istenére bizó buzgalomteljes búcsúbeszédeik kíséretében megindult tehát 250-re menő két századunk, közepében a két ágyúval és­ lőpor fölszerelést tartalmazó társzekérrel, ol­dalt lelkes lovas nemzetőreink széprendében. Uj Arad mel­lett a már reájok várt szekerekre ültek éji szállásukra Var­jasra menendők. — Leirhatlan a lelkesedés, melly őket kisérte; magasz­tos volt a zene, melly mind őket, mind pedig a tenger népet buzdította. — Kisérte vitézbajnokainkat az isten áldása, és azon for­ró imánk: engedje a mindenható, hogy Becskereken és vidékén a tábor olly kiegészítő része legyenek, miszerint ellenségünknek megtámadásában és rajta veendő győze­lemben tüzéreinkkel ők vegyék a legkitűnőbb részt. Mi tö­kéletesen meg vagyunk győződve, hogy a nagybecskereki­­ek őket ismét olly szívesen fogadandják, mint előbbi csa­patunkat. Végre meg kell említenünk, hogy a szintén elment *) Az­az visszaadták bankóikat. Demján kapitány nagy részt vett az alakításban. — Ezt ka­pitányi minőségében mint századja bizalmának kifolyása f. hó 22-iki közgyűlésben­ reeriminatiók nélkül is megte­hette volna. * Párbeszéd egy Pharizaeus és Publikana között a coelibatus ügyében. (Folyt.) Phar. Minekelőtte véget vetnék importánus pörleke­désednek, ollyatén nehézségekre figyelmeztettek, mellyek a józan politica szempontjából is minden megfontolásra mél­tók, először is: honnan fognátok a jelen pénzszűk időben árvák s özvegyek nyugpénzének biztosítására a szükséges alapot előteremteni? a nélkül pedig a nős és gyermekes kath. pap az üldözések és ragályos betegségek idején aligha meg fog kötelességének felelhetni, az atya megfogja benne támadni és sokszor kétségkívül legyőzi a papot. Avagy épen az volna a czél, hogy a kath. pap kötelességét hanyagolja el ? de ehhez már a kath. népnek is lesz egy kis szólása, mit felelsz erre ? Publ. Ha a kath. püspökök igazi atyáink, és a kano­nokok Krisztusban szeretett testvéreink, akkor javaikat az egyház tulajdonának nyilvánítván, s azokat minden kath. alapítványokkal összesitvén, az alrendű papság jobb ellá­tásának alapját megvetik. Állittassék föl a papi özvegyek és árvák pénztára, mellynek alapja megtevésében a mago­kat bőven fölszedett gazdag egyházi egyéni k dicséretes s örökös hálára, s hamvainak papi özvegyek s árvák általi áldására méltó példával előmehetnének, mint ezt főpapja­inkról föl is tesszük, így az alap megtevése után, azon pénztár növelése, —vagy ha olly lelkes egyháziak nem ta­­láltatnán­ak — m­­g­alapítása végett adó vetíts­ék ki minden egyháziakra akként, hogy minden egyházi egyén jövedel­méből — száztól egy forintot számítva — évenkinnt adózni tartozzék. Krisztu­ban veretett testvérek javára az I pé­n­­teli áldozatot k II, hogy a nem ház s pap is kedves te­hernek is I erje. Eh­hez járuljon m g alt nem ha a pap hátrahagy­­t tömne- ének egy 'tegyed része, azon ölül a szükség mi k t lábalnék 400 p. forint a cau'i" el­lei ; s erősen hiszem, miszerint a papi árvák s özvegyek sorsa igy tökéletesen biztosítathatnék, igy a nős és gyermek s kath pap az üdözések és ragályos b­­egyé­ek idején­­ meg fog kötelességének felelhet , ésigy az atya ha mégis fogja benne támadni a papot, de legyőzni nem fogja, valamit az jele­leg történ­t. A nős és gyermekes kath. pap az ül­dözések idején kiállja a meggyőzhetlennek megtámadását is, vivni fog az üldözővel, vivni fog az egyház ügyéért, mellynek kebelében családjával­­ idegel, vívni fog ereje minden megfesz­tésével sz. hitéért. A ragályos betegségek idején pedig minden gondját arra fo­rditandja, hogy szere­ted nyája azoktól megőriztessék, érzékenyebb szívvel ápo­­landja a családokat, maga is családapa lévén. Készebb egy házas orvos vagy házas pap a mindennapi házimulat­­ságon, mintsem egy nőtlen pap a hajhászva keresett örö­möket elhagyni, kötelességének teljesítése végett Nagyobb pontosság l­e­lki nyugalommal jár el hivatalában egy há­zas orvos, vagy házas pap, mint a nőtelen, kinek hon nem létében, minden vagyona épp nem a leghivebb cselé­dekre bízva, folytonos nyugtat­óságból eredt szórakozásnak okozója. Hogyha pedig ehhez még a népnek is lesz egy kis szólása, úgy bizonyára a nép és haza érdekében fekszik a papi nőtlenség megszüntetését óhajtani, mert az anya­giakkal szorosabb viszonyban állandók, a szellemit is tar­tósban megőrizzük. Avagy közönyös szemmel nézi majdan a haza, hogyha a papok lányainak ezreit tisztességesen el­látják, igy az immoralitásnak hatalmas gátat vetendők, s azt becsületes polgárokkal a haza oltalmáért s becsü­lté­ért magokat feláldozn kész ugyanannyi nemzetőröké­­ gaz­­dagitandók? holott a papság szellemi befolyása a hazára nézve jelenleg épen nem pugnus ad oculum. Mindenesetre nagyobb érdekkel fog viseltetni a haza az egyház­ügy­i iránt, mintsem jelen időben sajnosan tapasztaljuk. Phar. Nagyobbá kérdés: mi válnék majd a kath. pa­pok gyermekeiből, földeket nem bírunk, földmivelőket te­hát belőlük nem alkothatunk, a műveltebb siparműves osz­tályok pedig a nélkül is túl bővölködnek. A magas­ is­kolát végzetteknek egyik nagy része hivatal nélkül van, s az élet első szükségeivel küszködik, és küszködni fog még inkább ezután, midőn annyi ezer, főkép gazdatiszt vesztette kenyerét. Mesteremberek minden városban annyi számmal vannak, hogy igen nagy része alig teng keresete után, s épen a kézműves, a dolgozó osztály az, mellyből napja­inkban a proletariusok származnak. Akarjátok tehát hogy e nyomorultak száma még papi magzatokkal is szaporit­­tassék? mind nem olly körülmények, mellyek a papi nő­szülést különösen ajánlhatnák. Különben ha mindezek hiá­nyoznának is, részemről még sem ítélhetem a nőtlenséget eltörölhetőnek mindaddig, valamig az egyházat hitlenségi, vagyis azon szellem fenyegeti, mellynek súlyát annyi üldö­zések , annyi fölkonczolt papok hirdetik, intve bennünket, hogy valamig e szellem ki nem irtatik, mindaddig egy kath. pap számára a családi élet olajága virulni nem fog, mert nem is virulhat. (Vége köv.) KÜLFÖLD. AUSZTRIA. Bécsben miután az oda érkezett Jellachich­­nál az egész katonatiszti kar julius 28-án tisztelgett, ez nap estvére fáklyászene rendeztetett, mellynek élén ismét a katonatiszti kar jelent meg. A bécsi úgynevezett „Aula“ ez nap ülést tartván elhatározd, hogy a Jellachich féle tisz­telgésben részt nem vesz, s ezt falragaszok által ki is je­­lenté.— Estve 11 óra felé a tiszteik által kiparancsolt gránátosok, s egyebek fáklyákkal jelentek meg a „vad em­ber“ vendégfogadó előtt, hol Jellachich szállva van, és a tisztelgés megtörtént. Jellachich beszédet tartott, mellyben

Next