Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-08-04 / 73. szám

arról, valami csak ezen intézeteknek szellemi és anyagi fölállását, életmozgalmait s az azokra segétőleg vagy gátlólag ható körülményeket illeti; ez pedig akkor történ­hetvén meg legczélszerűbben, ha kiküldendő biztosaim minden képezdét, s az a mellett megtekintendő elemi- és népiskolát, saját életműködésében, tehát a rendes szor­galom idején gyakoroltatni szokott napontai foglalkozások közt tesznek vizsgálódásuk tárgyává, ezekhez képest ren­delem, miszerint hazánk minden képezdéjében, nem kü­lönben elemi s nép­iskol­ájában,i.e. September 1-je napján a tanítás megkezdessék, hogy, a nevezett intézetek körül igy szerezhető tapasztalatok nyomán, a szükségelt re­formnézetek még f. é. november hóban életbe léptethesse­nek. —* Budapesten, julius 25-kén 1848. B. Eötvös József. A selmeczi sótárnok Spányi Antal, és az ottani má­zsás Huszka János nyugalomba helyeztettek. (Közlöny) Nemzetgyűlés. Rövid közlés a képviselő­ház aug. 3-iki üléséről. A mai ülésben ismét egy szívemelő jelenetnek valánk tanúi. Gorove István indítványára, Teleki László fölhívására, Nyárinak módosítási hozzáadásával következő határozat ke­letkezett a képviselők egyhangú hozzájárulásával. A magyar nemzet a német szövetségi egység iránt a legmelegebb rokonszenvet táplálja keblében, s azt általános lelkesedéssel pártolja, s a nemzet képviselői kijelentik, mi­­ként azon esetre, ha ellenkező irány miatt Ausztria Német­országgal háborúba fog keveredni, ezen háborúban Ausz­tria Magyarország részéről semmi segítség­re s­e számolj­on.­­ Napi­rendre került a cultusminister nevelési­­ javasla­ta. Erre nézve Iványi D. azt indítványozta , hogy e tör­vényjavaslat mellőzhetvén, a nevelési ügyre nézve a jövő nemzetgyűlés tegyen rendelkezést, minthogy a körülmé­nyek ollyanok, mellyeknél fogva némelly fő elveket a ne­velési ügyben el kellene fogadni, mellyeknek elfogadását a nemzet később megbánhatná. A cultusminister - több alapos oknál fogva ellenzé az elhalasztást. — Több szónok a minister véleményét pár­­tolólag nyilatkozott. Többen ismét az elhalasztás mellett szóltak. Végzés e tárgyban nem hozatott, hanem a viták még holnap is folytattatni fognak. Ü­­lé­s a képviselő házban. Aug. 1-jén (Vége.) Kossuth. Perczel beszédére a kir. biztosi illetőleg feleletül: Azt mondá Perczel a kir. biztosra nézve 1-ör) hogy a kinevezéssel nincs megelégedve, 2-or) hogy ro­­szul működik. Az elsőre nézve megjegyzi, hogy Perczelnek szabad­ságában áll, mint egyes egyénnek, valamelly kineve­zést roszálni, de a ministérium valamelly kinevezésért csak akkor felelős, ha rész volt az eljárás. Részéről szóló mit sem óhajtana inkább, minthogy az ő tárczájánál minden kinevezés a politicai sympathi­­ákkal is öszhangzásban legyen. De ez még nem elég, műértőt kell az embernek kinevezni. Sok tekintetek vol­tak, mellyek Vay Miklósnak erdélyi biztossá történt kine­vezését szükségessé tevék. E tekinteteket szóló itt el nem mondhatja, hanem megjegyzi, hogy egy egyént kivéve, ez volt a legjobb vá­lasztás a ministerium részéről. Ezen egy egyén pedig a biztosságot el nem fogadta. — A dézma iránti vádra pedig a biztos igazo­lására szóló ezeket mondja. Jul. 28-án érkezett sürgö­nyében Vay Miklós rágalomnak declarálja azon vádat, mellyet Saguna püspök a főlig nádorhoz benyújtott folya­modványában kijelölt, miszerint a biztos a dézmát fegy­verrel is ígérkezett behajtani. Ez ismét csak az Erdély ügyeibeni járatlanságból származik. Mert Erdélyben két féle dézma van. Egyik a mi a kamarának adatik, másik mi a papokat és magá­­nosakat illeti. Az első a kir. biztos által mindenütt eltö­röltetett. A másik ellenben, minthogy az erdélyi törvények sanctionálva nincsenek — és nem is fognak, hanem e­­zeket a közös törvényhozás intézze — fölfüggesztetett. Ezeket szóló a kir. biztos igazolására kijelenteni szükségesnek tartotta. Mikó Mihály székely követ indítványozza, hogy a kérdéses törvénytelen rendeletre nézve előbb a vizsgálat megrendeltessék, azután adassanak be a székelyek­ sérel­mei, s ezek rögtön tárgyaltassanak. — Fölolvastatott a központi választmány véleménye a hadügyminister ujonczszállítási törvényjavaslatának módo­sítása iránt. Ezek végeztével a ház Batthyány miniszerelnök kívo­­natára 1/21-kor titkos comitévá alakult át. Az újságírók a titkos comitéban benhagyattak azon föltétel mellett, hogy becsületük érdekében hallgatni fognak az ott történ­tekről. Ne kívánja tehát az olvasó, hogy a ház ezen libera­­litásával visszaéljünk!! A titkos com­ilé 1/2 3 óráig tartott délután. Délután 4 órakor nyilvános ülés tartatott ismét. — K­e­m­é­n­y Dénes indítványozá, hogy a hadügyminiszeri törvényjavaslat tárgyalása halasztassék el, néhány napig, m­íg t. i. az egész hadsereg felállítására nézve követendő alapelvek m­egállapih­atnak, s míg a pénzügyminiszer e­­lőterjesztése a kívánt pénzösszeg kiállítása felől a ház előtt m­egtörténendik, s igy a nemzet pénzereje tudva lesz. 286 Madarász József: A tárgyalást halasztani nem akarja, s megjegyzi, hogy ezen okoknak az elhalasztás mellett akkor lett volna nyomatéka, midőn az határoztaték, hogy a törvényjavaslat napirendre kerüljön (felkiáltások minden oldalról: szavazzunk !) Elnök: Felteszi a kérdést: Azok kik a Kemény Dé­nes által előadott okoknál fogva az elhalasztást kívánják, álljanak fel. Az egész képviselői testület — néhányat ki­véve — föláll. Elnök jelenti, hogy a ministérium által benyújtott vész­törvényjavaslat ki van nyomva; felhívja tehát az osz­tályokat­, hogy azt holnap tárgyalás alá vegyék. A zsi­dók emancipátiója iránti törvényjavaslat tárgyalása szinte több osztályok által ma befejeztetett. Azon osztályok, mellyek munkájokat be nem végzik ,­­ holnap fognak össze­ülni.­­­A cultusminister nevelési törvényjavaslata szinte hol­nap fog az osztályokban tárgyaltatnk , holnap bevégez­tetvén, holnapután napi­rendre kerülni. — Ezzel az ülés eloszlott. Ülés a képviselőházban. Julius 22-én. (Madarász László beszédének s egyszersmind az ülésnek is vége.) A kérdés az: váljon a háború czélszerű-e? — Az mondatott a ministerium részéről, hogy Ausztria irányá­ban negative föllépni nem lehet, mert különben Fiumét is könnyen koc­káztatnák. Csodálom, hogy ha valaki Ausz­triában most annyi erőt tud képzelni, miszerint képes le­gyen még csak Triestet is megtartani. De mi volna jobb politikája Magyarországnak? az, hogy Magyarország azon fonalt tartsa meg, mellyet a trónbeszédben olvasunk a be nem avatkozás elvét illetőleg: azért, mert Fiumét nem bánt­ja jelenleg senki, de tartani lehet attól, hogy azon pillanat­ban , midőn Magyarország beavatkozik Olaszország ügyébe , nem dobja-e Olaszország neki a kesztyűt. S nem kell Olaszországot könnyelműleg nézni. 22 millió olasz magá­ban csekély szám, — de a magyarokhoz képest sok. Fi­gyelmeztetem önöket Kossuth hírlapjára — mert szeretek az ellenkező véleményüektől meríteni indokokat — hol azt olvassuk Genuáról, hogy a franczia részről kinyilatkozta­tott: mikint az olasz ügy iránt rokonszenvvel viseltetik, és azért nem ragad fegyvert annak gyámolítására , mert a dicsőséget — miszerint szabadságát kivívni képes leend, — nem akarja tőle elrabolni. Nem bizakodom soha egyes nemzetben, de kérem , hogyha egy erős nemzetben nem lehet bizakodni, mikép bizakodjunk o­ly valamiben, a­hol még nemzet sem létezik. Nézzük az olasz kérdésre nézve mit tesz Németország? — A Reichsverweser főherczeg János és a német szövet­ség határozta-e már, hogy Ausztriát segítendi, nem in­kább az van-e kimondva, miszerint ha Ausztria felhagy­na lombard-velenczei követelésével, a kérdés a német nem­zet összegét illeti, s áll e János főherczegnek hatalma az ausztriai birodalommal szemközt? Továbbá ezen beavatkozás kényes dolog. Azt hisszük, hogy a világot politikánkkal megcsaljuk, midőn t. i. azt mondjuk: nem kívánunk semmit, vagy becsületes békét. Mi ez ? Státusadósság fizetése ? Miként vállalja el Olaszor­szág az osztrák kormánynak státusadósságait. A pénzügy­miniszer Kossuth La­jos úr mondá, hogy 50-60 milliónyi státusadósságot fog fizetni Olaszország, de kérdem: 50-60 millióval mikép áll szemközt a státusadósság? S kérdem, mi joggal követelheti egy nemzet a másiktól, hogy vállal­jon statusadósságot? Úgy hiszem, épen azon joggal köve­telheti Olaszország, hogy Magyarország is vállaljon státus­­adósságot? Megmondom miért. Midőn azt mondjuk , hogy Olaszország tartozik üzetni a státusadósság egy részét, ne felejtsük el Ausztriának politikáját, mellyből most sincs kibontakozva, miszerint eddigi politikája volt: egyik or­szágot a másiknak erejével hódítva tartani. Kérdem: nem ezen elvet látjuk-e most is fenforogni, miszerint Magyar­­ország kényszerítse Olaszországot, hogy azután s annak idejében az olaszok járuljanak segítséggel a magyarok el­len. Metternich politikája volt, mellyel a franczia nemze­tet is képes volt megcsalni, kettős tractatust kötni, melly­­nek egyike titkos volt. Kérdem: ki áll nekünk jót, váljon nem fogja-e Ausztria most is követni ezen politikát irá­nyunkban ? Azt senki nem hozza kétségbe, miszerint a 200.000 katonát s 42 milliónyi hitelt azért szavazta meg e ház, mert arra az országnak szüksége van, s akkor, midőn ez történt, nem volt szó egyébről,,mint honunk védel­méről, csak ezen magasztos szempont lebegett körül­ünk; de kérdem: annyira kibontakoztunk már a veszélyből, hogy mielőtt beldolgainkat elintéznék, már Olaszország ellen háborút decretáljunk azon erővel, mellyel egyedül honunk veszélyes állapotának elhárítása végett felajánlottunk? S kérdem: nem olvassuk-e a trónbeszédben is, hogy bel­­viszonyainkra nézve rendelkezzünk. Sokan azt hiszik, hogy csekélyek azon kérdések, mellyek még elintézendők , a mi ilyenek az úrbéri kérdések, a szőlődézma, comma­­sationalis kérdés stb. Azt hiszik némellyek, hogy ezek olly csekély kérdések , mellyekre ezen háznak semmi figyel­met sem kellettk fordítania? Önök választottai a hazának, e háznak hatalma fölött meghajlok, midőn látom, hogy a nemzet többsége képviseli e házat; de kérdem, ezen itt levő többség képes-e magában megmenteni a hazát? azt hiszem nem. — önöknek tehát támaszkodtok kell a 16 milliónyi népre, melly egyedül képes a hazát megmente­ni (Felkiáltás: ezt nem is tagadja senki!) Uraim! nem mondom, hogy önök ezt tagadják, nem is teszem fel önökről, de kijelentem, hogy a trónbeszéd­­re adandó válaszfelirat nem kimerítő; felteszem, hogy tisz­tába akarunk jőni magunkkal a­mit kívánjunk , adja Isten hogy csekély szavam találkozhassék a valóvá,­tételnek me­­zején. Azonban nézzük, mit akarunk az olasz beavatko­­zás­ol­al felállítani. Hiszik-e önök, hogy csak 10 ezer embert fogunk küldeni az olaszok ellen ? Most vagy 12 ezer ember vérzik Olaszországban, ha csak 10 ezer fog ismét kimenni , váljon jót állhatnak-e önök arról, hogy a­ki azon hadsereget vezérelje ? és biztosítanak önök arról, hogy azon seregek nem lesznek küldve a szabadság el­nyomására? Meg tudják-e önök ígérni, hogy a kiröpített golyó hol áll meg . Én nem tudom megegyeztetni ezen hadi érzetet a békességes hűség érzetével, mellyel önök Ausztria iránt viseltetnek. Hátha Ausztria elszakadna az ausz­tri fejedetemtől, vagy ha Csehország elszakadna Ausz­triától , kérdem önöket, decretalnának önök hadat pl­pne­k (Bizonyosan !) És igy ha önök bizonyosan hadat decre­­talnának, eszközölhetnek magoknak e házban többséget de midőn e­ hazának mist a népszabadság ellen vezérlik, hogy a hazában is többséget nyerjenek, azon kétséges­­kedem. (Zaj.) A zsarnokságnak, uraim ! kétféle neme van. Egyik zsarnokság az, mellyet mindig a többség gyako­rol, és gyakorolhat, (felkiáltások: mindig) tehát előhozom uraim önöknek ezen felkiáltásaikra , hogy igen­is decrep­tálnak önök az egész világ ellen háborút. (Nevetnek.) Fel­hozom önök ellenében azon esetet, mikor 12-ik Lajos alatt 50 ezer franczia vérzett el Olaszországban. Kérdem: hova vezette az a népeket, — hol a sic­volo többség uralkodott? — Épen azért, mivel mi csak figyelmeztetni, — és nem végezni akarunk,­­ nem tudom miként le­het olly türelmetlen bár­mi erő a kevesebbség ellenében (zaj) m­kor a kevesebbségnek nincs hatalma végezni, akkor a nagy többség tartozik a kevesebbségnek aggodalmát méltányolni (halljuk). Engedjék meg önök, hogy én O­­laszországra nézve az egész politica eljárást nem osztván, maga e ház előtti eljárásra is figyelmemet kiterjesszem. Is­métlem, mit mondtam, miként e kérdés úgy tűnt fel e­­lőször Magyarországban, mint egy egyszerű adresse vita­tárgya, s most úgy áll előttünk, mint miniszeriális kérdés. Én tisztelem akármellyik indokol, melly fölhozatik, de úgy látom, midőn illy kérdésre egyszerre kitüzelik a ministe­rialis bizalomnak megszavazása, akkor azon kérdés nem hordja magában azon erkölcsi erőt, mellyre építeni kell e háznak végzéseit. Midőn azt látom, hogy e ház azon a téren áll, mellyen maga a ministerium többszöri fölvi­­lágosításával sőt nyilatkozatával is kimondja a julius­bén kelt ministeriális jegyzőkönyvnek értelmét, a ház oda vit­te a dolgot, hogy ma ezen politicát egész mértékben nem osztja. Én e politicai igazgatást úgy látom, hogy a mi­nisterium előadja, mi volt protokolumában, és midőn ki­mondották, hogy az nem tetszik, kívánták, hogy fölvilá­­gosítást adjon a ministérium a maga politikájáról, már ezen körülmény magában hordja azon elvet, hogy az első jegyzőkönyv nem bírt azon tulajdonsággal, melly képes lett volna végezni e ház előtt. (Zaj.) Engedjék meg ö­­nök, hogy az olasz kérdésre egy nevezetes aggodalma­mat kifejezzem. Miként kívánunk mi az olaszok ellen se­regeket küldeni? Épen úgy cselekszünk, mint azon hatal­mas ember, ki egy lovat megakart nyergeini; mi is azt mondjuk: csak szabadságokat akarjuk biztosítani, s aztán meghódítjuk őket, valamint azon ember, ki a lovat kezdte megnyergelni, azt mondta: engedd magadat, csak egy perczig hadd üljek rád, te elég erős vagy, levethetsz ma­gadról és későbben a ló nem bírt az emberrel. Mi e kérdésre nem voltunk elkészülve. Ismétlem, hogy a kép­viselőknek legalább két­harmada azon meggyőződéssel jött ide, hogy az olasz beavatkozás nem jön kérdés alá, hanem úgy jöttünk ide, hogy nem az olaszok ellen kül­dünk hadsereget, hanem saját hazánk megmentéséről ta­nácskozunk. (Igazság). Most midőn látom, hogy a sza­bad olasz nemzet elnyomására készülünk föllépni, figyel­meztetem önöket, nagy felelősséget vállalnak magukra (jól van,Zaj) Engedjék meg önök, hogy miután a keve­sebbség is az egészben foglaltatik, hadd legyen szabad a dologhoz szólani. Megvallom, szükségesnek tartom a garantiát, mellyel e háznak politicáját meg kell menteni; remény­em a ministérium politicája megmentheti a hazát de egy föltételt kötök hozzá, azon föltételt, hogy a ma­gyar király Magyarországba jöjjön; ha ezen föltételt önök politicája kiviszi, megismerem, hogy ezen ingadozó poli­tica biztos hasison fog állani. Ne feledjük uraim mit Kos­suth úr mondott, hogy a jövőről senki jót nem állhat s ne higyjük, hogy már azért, mert Darius Histaspis epi­­staphiumán ez áll­ ,akartam a mit lehettem, meg lehetne menteni a hazát. Én hivatkozom e háznak egy igen prés tagjára a jobb oldalon, kitől azt hallom, hogy a politica is megmentheti a hazát t. i. a rendüthetlen elh­atározott politica, és ekkor egy lépéssel talán tovább volnánk, de ezen politica az okos combinationak politicája. Én nem tagadom, hogy vannak politicai titkok, mellyeket önök sem tudnak, mert a ministérium, nem nyilváníthatja tit­kait, és épen mert titkok vannak, mellyeket e háznak többsége sem tud, hanem csak a kormány, m­m tagadom meg, hogy a ministérium megmentheti a házat, csak hogy, ismétlem: a király Magyarországba jöjjön lakni. Én, azt mondom, mit belügyminiszer úrtól tanultam, mit ő a kormányzókhoz intézett t. t. én a sikertől mérem az e­­redményt, akár­mit beszél ön, honyságát csak a sikertől veszem Ha nézzük az eddig jelöl­t politikát, annak sikere eddig, ha van­ is, de nem sok. Mi lesz a jövő sikere ezen politikának, azt megmondani nem lehet, a­­zért e politica is vaktában nem helyeselhető. Utójára kijelentem önök előtt, miként az, hogy Olaszor­szágból a katonaság Magyarországba vissza nem paran­csoltától­, olly hiba, mellyel a jövendő nem tud másként megítélni, mint úgy, hogy a bécsi bureaucratianak még most is kell húzni némi madzagait. Ne hitessék el önök magukkal, hogy a reaetionak nem minden fonalat hasz!

Next