Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-08-04 / 73. szám
arról, valami csak ezen intézeteknek szellemi és anyagi fölállását, életmozgalmait s az azokra segétőleg vagy gátlólag ható körülményeket illeti; ez pedig akkor történhetvén meg legczélszerűbben, ha kiküldendő biztosaim minden képezdét, s az a mellett megtekintendő elemi- és népiskolát, saját életműködésében, tehát a rendes szorgalom idején gyakoroltatni szokott napontai foglalkozások közt tesznek vizsgálódásuk tárgyává, ezekhez képest rendelem, miszerint hazánk minden képezdéjében, nem különben elemi s népiskolájában,i.e. September 1-je napján a tanítás megkezdessék, hogy, a nevezett intézetek körül igy szerezhető tapasztalatok nyomán, a szükségelt reformnézetek még f. é. november hóban életbe léptethessenek. —* Budapesten, julius 25-kén 1848. B. Eötvös József. A selmeczi sótárnok Spányi Antal, és az ottani mázsás Huszka János nyugalomba helyeztettek. (Közlöny) Nemzetgyűlés. Rövid közlés a képviselőház aug. 3-iki üléséről. A mai ülésben ismét egy szívemelő jelenetnek valánk tanúi. Gorove István indítványára, Teleki László fölhívására, Nyárinak módosítási hozzáadásával következő határozat keletkezett a képviselők egyhangú hozzájárulásával. A magyar nemzet a német szövetségi egység iránt a legmelegebb rokonszenvet táplálja keblében, s azt általános lelkesedéssel pártolja, s a nemzet képviselői kijelentik, miként azon esetre, ha ellenkező irány miatt Ausztria Németországgal háborúba fog keveredni, ezen háborúban Ausztria Magyarország részéről semmi segítségre se számoljon. Napirendre került a cultusminister nevelési javaslata. Erre nézve Iványi D. azt indítványozta , hogy e törvényjavaslat mellőzhetvén, a nevelési ügyre nézve a jövő nemzetgyűlés tegyen rendelkezést, minthogy a körülmények ollyanok, mellyeknél fogva némelly fő elveket a nevelési ügyben el kellene fogadni, mellyeknek elfogadását a nemzet később megbánhatná. A cultusminister - több alapos oknál fogva ellenzé az elhalasztást. — Több szónok a minister véleményét pártolólag nyilatkozott. Többen ismét az elhalasztás mellett szóltak. Végzés e tárgyban nem hozatott, hanem a viták még holnap is folytattatni fognak. Ülés a képviselő házban. Aug. 1-jén (Vége.) Kossuth. Perczel beszédére a kir. biztosi illetőleg feleletül: Azt mondá Perczel a kir. biztosra nézve 1-ör) hogy a kinevezéssel nincs megelégedve, 2-or) hogy roszul működik. Az elsőre nézve megjegyzi, hogy Perczelnek szabadságában áll, mint egyes egyénnek, valamelly kinevezést roszálni, de a ministérium valamelly kinevezésért csak akkor felelős, ha rész volt az eljárás. Részéről szóló mit sem óhajtana inkább, minthogy az ő tárczájánál minden kinevezés a politicai sympathiákkal is öszhangzásban legyen. De ez még nem elég, műértőt kell az embernek kinevezni. Sok tekintetek voltak, mellyek Vay Miklósnak erdélyi biztossá történt kinevezését szükségessé tevék. E tekinteteket szóló itt el nem mondhatja, hanem megjegyzi, hogy egy egyént kivéve, ez volt a legjobb választás a ministerium részéről. Ezen egy egyén pedig a biztosságot el nem fogadta. — A dézma iránti vádra pedig a biztos igazolására szóló ezeket mondja. Jul. 28-án érkezett sürgönyében Vay Miklós rágalomnak declarálja azon vádat, mellyet Saguna püspök a főlig nádorhoz benyújtott folyamodványában kijelölt, miszerint a biztos a dézmát fegyverrel is ígérkezett behajtani. Ez ismét csak az Erdély ügyeibeni járatlanságból származik. Mert Erdélyben két féle dézma van. Egyik a mi a kamarának adatik, másik mi a papokat és magánosakat illeti. Az első a kir. biztos által mindenütt eltöröltetett. A másik ellenben, minthogy az erdélyi törvények sanctionálva nincsenek — és nem is fognak, hanem ezeket a közös törvényhozás intézze — fölfüggesztetett. Ezeket szóló a kir. biztos igazolására kijelenteni szükségesnek tartotta. Mikó Mihály székely követ indítványozza, hogy a kérdéses törvénytelen rendeletre nézve előbb a vizsgálat megrendeltessék, azután adassanak be a székelyek sérelmei, s ezek rögtön tárgyaltassanak. — Fölolvastatott a központi választmány véleménye a hadügyminister ujonczszállítási törvényjavaslatának módosítása iránt. Ezek végeztével a ház Batthyány miniszerelnök kívonatára 1/21-kor titkos comitévá alakult át. Az újságírók a titkos comitéban benhagyattak azon föltétel mellett, hogy becsületük érdekében hallgatni fognak az ott történtekről. Ne kívánja tehát az olvasó, hogy a ház ezen liberalitásával visszaéljünk!! A titkos comilé 1/2 3 óráig tartott délután. Délután 4 órakor nyilvános ülés tartatott ismét. — Kemény Dénes indítványozá, hogy a hadügyminiszeri törvényjavaslat tárgyalása halasztassék el, néhány napig, míg t. i. az egész hadsereg felállítására nézve követendő alapelvek megállapihatnak, s míg a pénzügyminiszer előterjesztése a kívánt pénzösszeg kiállítása felől a ház előtt megtörténendik, s igy a nemzet pénzereje tudva lesz. 286 Madarász József: A tárgyalást halasztani nem akarja, s megjegyzi, hogy ezen okoknak az elhalasztás mellett akkor lett volna nyomatéka, midőn az határoztaték, hogy a törvényjavaslat napirendre kerüljön (felkiáltások minden oldalról: szavazzunk !) Elnök: Felteszi a kérdést: Azok kik a Kemény Dénes által előadott okoknál fogva az elhalasztást kívánják, álljanak fel. Az egész képviselői testület — néhányat kivéve — föláll. Elnök jelenti, hogy a ministérium által benyújtott vésztörvényjavaslat ki van nyomva; felhívja tehát az osztályokat, hogy azt holnap tárgyalás alá vegyék. A zsidók emancipátiója iránti törvényjavaslat tárgyalása szinte több osztályok által ma befejeztetett. Azon osztályok, mellyek munkájokat be nem végzik , holnap fognak összeülni.A cultusminister nevelési törvényjavaslata szinte holnap fog az osztályokban tárgyaltatnk , holnap bevégeztetvén, holnapután napirendre kerülni. — Ezzel az ülés eloszlott. Ülés a képviselőházban. Julius 22-én. (Madarász László beszédének s egyszersmind az ülésnek is vége.) A kérdés az: váljon a háború czélszerű-e? — Az mondatott a ministerium részéről, hogy Ausztria irányában negative föllépni nem lehet, mert különben Fiumét is könnyen kockáztatnák. Csodálom, hogy ha valaki Ausztriában most annyi erőt tud képzelni, miszerint képes legyen még csak Triestet is megtartani. De mi volna jobb politikája Magyarországnak? az, hogy Magyarország azon fonalt tartsa meg, mellyet a trónbeszédben olvasunk a be nem avatkozás elvét illetőleg: azért, mert Fiumét nem bántja jelenleg senki, de tartani lehet attól, hogy azon pillanatban , midőn Magyarország beavatkozik Olaszország ügyébe , nem dobja-e Olaszország neki a kesztyűt. S nem kell Olaszországot könnyelműleg nézni. 22 millió olasz magában csekély szám, — de a magyarokhoz képest sok. Figyelmeztetem önöket Kossuth hírlapjára — mert szeretek az ellenkező véleményüektől meríteni indokokat — hol azt olvassuk Genuáról, hogy a franczia részről kinyilatkoztatott: mikint az olasz ügy iránt rokonszenvvel viseltetik, és azért nem ragad fegyvert annak gyámolítására , mert a dicsőséget — miszerint szabadságát kivívni képes leend, — nem akarja tőle elrabolni. Nem bizakodom soha egyes nemzetben, de kérem , hogyha egy erős nemzetben nem lehet bizakodni, mikép bizakodjunk oly valamiben, ahol még nemzet sem létezik. Nézzük az olasz kérdésre nézve mit tesz Németország? — A Reichsverweser főherczeg János és a német szövetség határozta-e már, hogy Ausztriát segítendi, nem inkább az van-e kimondva, miszerint ha Ausztria felhagyna lombard-velenczei követelésével, a kérdés a német nemzet összegét illeti, s áll e János főherczegnek hatalma az ausztriai birodalommal szemközt? Továbbá ezen beavatkozás kényes dolog. Azt hisszük, hogy a világot politikánkkal megcsaljuk, midőn t. i. azt mondjuk: nem kívánunk semmit, vagy becsületes békét. Mi ez ? Státusadósság fizetése ? Miként vállalja el Olaszország az osztrák kormánynak státusadósságait. A pénzügyminiszer Kossuth Lajos úr mondá, hogy 50-60 milliónyi státusadósságot fog fizetni Olaszország, de kérdem: 50-60 millióval mikép áll szemközt a státusadósság? S kérdem, mi joggal követelheti egy nemzet a másiktól, hogy vállaljon statusadósságot? Úgy hiszem, épen azon joggal követelheti Olaszország, hogy Magyarország is vállaljon státusadósságot? Megmondom miért. Midőn azt mondjuk , hogy Olaszország tartozik üzetni a státusadósság egy részét, ne felejtsük el Ausztriának politikáját, mellyből most sincs kibontakozva, miszerint eddigi politikája volt: egyik országot a másiknak erejével hódítva tartani. Kérdem: nem ezen elvet látjuk-e most is fenforogni, miszerint Magyarország kényszerítse Olaszországot, hogy azután s annak idejében az olaszok járuljanak segítséggel a magyarok ellen. Metternich politikája volt, mellyel a franczia nemzetet is képes volt megcsalni, kettős tractatust kötni, mellynek egyike titkos volt. Kérdem: ki áll nekünk jót, váljon nem fogja-e Ausztria most is követni ezen politikát irányunkban ? Azt senki nem hozza kétségbe, miszerint a 200.000 katonát s 42 milliónyi hitelt azért szavazta meg e ház, mert arra az országnak szüksége van, s akkor, midőn ez történt, nem volt szó egyébről,,mint honunk védelméről, csak ezen magasztos szempont lebegett körülünk; de kérdem: annyira kibontakoztunk már a veszélyből, hogy mielőtt beldolgainkat elintéznék, már Olaszország ellen háborút decretáljunk azon erővel, mellyel egyedül honunk veszélyes állapotának elhárítása végett felajánlottunk? S kérdem: nem olvassuk-e a trónbeszédben is, hogy belviszonyainkra nézve rendelkezzünk. Sokan azt hiszik, hogy csekélyek azon kérdések, mellyek még elintézendők , a mi ilyenek az úrbéri kérdések, a szőlődézma, commasationalis kérdés stb. Azt hiszik némellyek, hogy ezek olly csekély kérdések , mellyekre ezen háznak semmi figyelmet sem kellettk fordítania? Önök választottai a hazának, e háznak hatalma fölött meghajlok, midőn látom, hogy a nemzet többsége képviseli e házat; de kérdem, ezen itt levő többség képes-e magában megmenteni a hazát? azt hiszem nem. — önöknek tehát támaszkodtok kell a 16 milliónyi népre, melly egyedül képes a hazát megmenteni (Felkiáltás: ezt nem is tagadja senki!) Uraim! nem mondom, hogy önök ezt tagadják, nem is teszem fel önökről, de kijelentem, hogy a trónbeszédre adandó válaszfelirat nem kimerítő; felteszem, hogy tisztába akarunk jőni magunkkal amit kívánjunk , adja Isten hogy csekély szavam találkozhassék a valóvá,tételnek mezején. Azonban nézzük, mit akarunk az olasz beavatkozásolal felállítani. Hiszik-e önök, hogy csak 10 ezer embert fogunk küldeni az olaszok ellen ? Most vagy 12 ezer ember vérzik Olaszországban, ha csak 10 ezer fog ismét kimenni , váljon jót állhatnak-e önök arról, hogy aki azon hadsereget vezérelje ? és biztosítanak önök arról, hogy azon seregek nem lesznek küldve a szabadság elnyomására? Meg tudják-e önök ígérni, hogy a kiröpített golyó hol áll meg . Én nem tudom megegyeztetni ezen hadi érzetet a békességes hűség érzetével, mellyel önök Ausztria iránt viseltetnek. Hátha Ausztria elszakadna az ausztri fejedetemtől, vagy ha Csehország elszakadna Ausztriától , kérdem önöket, decretalnának önök hadat plpnek (Bizonyosan !) És igy ha önök bizonyosan hadat decretalnának, eszközölhetnek magoknak e házban többséget de midőn e hazának mist a népszabadság ellen vezérlik, hogy a hazában is többséget nyerjenek, azon kétségeskedem. (Zaj.) A zsarnokságnak, uraim ! kétféle neme van. Egyik zsarnokság az, mellyet mindig a többség gyakorol, és gyakorolhat, (felkiáltások: mindig) tehát előhozom uraim önöknek ezen felkiáltásaikra , hogy igenis decreptálnak önök az egész világ ellen háborút. (Nevetnek.) Felhozom önök ellenében azon esetet, mikor 12-ik Lajos alatt 50 ezer franczia vérzett el Olaszországban. Kérdem: hova vezette az a népeket, — hol a sicvolo többség uralkodott? — Épen azért, mivel mi csak figyelmeztetni, — és nem végezni akarunk, nem tudom miként lehet olly türelmetlen bármi erő a kevesebbség ellenében (zaj) mkor a kevesebbségnek nincs hatalma végezni, akkor a nagy többség tartozik a kevesebbségnek aggodalmát méltányolni (halljuk). Engedjék meg önök, hogy én Olaszországra nézve az egész politica eljárást nem osztván, maga e ház előtti eljárásra is figyelmemet kiterjesszem. Ismétlem, mit mondtam, miként e kérdés úgy tűnt fel először Magyarországban, mint egy egyszerű adresse vitatárgya, s most úgy áll előttünk, mint miniszeriális kérdés. Én tisztelem akármellyik indokol, melly fölhozatik, de úgy látom, midőn illy kérdésre egyszerre kitüzelik a ministerialis bizalomnak megszavazása, akkor azon kérdés nem hordja magában azon erkölcsi erőt, mellyre építeni kell e háznak végzéseit. Midőn azt látom, hogy e ház azon a téren áll, mellyen maga a ministerium többszöri fölvilágosításával sőt nyilatkozatával is kimondja a juliusbén kelt ministeriális jegyzőkönyvnek értelmét, a ház oda vitte a dolgot, hogy ma ezen politicát egész mértékben nem osztja. Én e politicai igazgatást úgy látom, hogy a ministerium előadja, mi volt protokolumában, és midőn kimondották, hogy az nem tetszik, kívánták, hogy fölvilágosítást adjon a ministérium a maga politikájáról, már ezen körülmény magában hordja azon elvet, hogy az első jegyzőkönyv nem bírt azon tulajdonsággal, melly képes lett volna végezni e ház előtt. (Zaj.) Engedjék meg önök, hogy az olasz kérdésre egy nevezetes aggodalmamat kifejezzem. Miként kívánunk mi az olaszok ellen seregeket küldeni? Épen úgy cselekszünk, mint azon hatalmas ember, ki egy lovat megakart nyergeini; mi is azt mondjuk: csak szabadságokat akarjuk biztosítani, s aztán meghódítjuk őket, valamint azon ember, ki a lovat kezdte megnyergelni, azt mondta: engedd magadat, csak egy perczig hadd üljek rád, te elég erős vagy, levethetsz magadról és későbben a ló nem bírt az emberrel. Mi e kérdésre nem voltunk elkészülve. Ismétlem, hogy a képviselőknek legalább kétharmada azon meggyőződéssel jött ide, hogy az olasz beavatkozás nem jön kérdés alá, hanem úgy jöttünk ide, hogy nem az olaszok ellen küldünk hadsereget, hanem saját hazánk megmentéséről tanácskozunk. (Igazság). Most midőn látom, hogy a szabad olasz nemzet elnyomására készülünk föllépni, figyelmeztetem önöket, nagy felelősséget vállalnak magukra (jól van,Zaj) Engedjék meg önök, hogy miután a kevesebbség is az egészben foglaltatik, hadd legyen szabad a dologhoz szólani. Megvallom, szükségesnek tartom a garantiát, mellyel e háznak politicáját meg kell menteni; reményem a ministérium politicája megmentheti a hazát de egy föltételt kötök hozzá, azon föltételt, hogy a magyar király Magyarországba jöjjön; ha ezen föltételt önök politicája kiviszi, megismerem, hogy ezen ingadozó politica biztos hasison fog állani. Ne feledjük uraim mit Kossuth úr mondott, hogy a jövőről senki jót nem állhat s ne higyjük, hogy már azért, mert Darius Histaspis epistaphiumán ez áll ,akartam a mit lehettem, meg lehetne menteni a hazát. Én hivatkozom e háznak egy igen prés tagjára a jobb oldalon, kitől azt hallom, hogy a politica is megmentheti a hazát t. i. a rendüthetlen elhatározott politica, és ekkor egy lépéssel talán tovább volnánk, de ezen politica az okos combinationak politicája. Én nem tagadom, hogy vannak politicai titkok, mellyeket önök sem tudnak, mert a ministérium, nem nyilváníthatja titkait, és épen mert titkok vannak, mellyeket e háznak többsége sem tud, hanem csak a kormány, mm tagadom meg, hogy a ministérium megmentheti a házat, csak hogy, ismétlem: a király Magyarországba jöjjön lakni. Én, azt mondom, mit belügyminiszer úrtól tanultam, mit ő a kormányzókhoz intézett t. t. én a sikertől mérem az eredményt, akármit beszél ön, honyságát csak a sikertől veszem Ha nézzük az eddig jelölt politikát, annak sikere eddig, ha van is, de nem sok. Mi lesz a jövő sikere ezen politikának, azt megmondani nem lehet, azért e politica is vaktában nem helyeselhető. Utójára kijelentem önök előtt, miként az, hogy Olaszországból a katonaság Magyarországba vissza nem parancsoltától, olly hiba, mellyel a jövendő nem tud másként megítélni, mint úgy, hogy a bécsi bureaucratianak még most is kell húzni némi madzagait. Ne hitessék el önök magukkal, hogy a reaetionak nem minden fonalat hasz!