Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-12 / 106. szám

Mikor a martiusi mozgalmak elkezdődtek, eszembe jutottatok ti is gyakran nekem, úgy hittem, hogy azon rokonérzés, melly a ti és mi nemzeti dalainkon elömlik, lelki rokonérzelmünket jellemzi. Európában csak ti és mi vagyunk vérségi sympathiák nélkül, mind­ketten hajdan nagy nemzetek sors csapá­sok alatt megrongált utódai. Csak ti, és mi vagyunk, kiknek egy dala sincs, mellyet egy busongó fájdalom nem jellemezne, melly könyet ne idézne az érző szemekre. Mi a szolgaság láncza alatt megtörettünk s csak bús dalaink maradtak vigaszunkra, mellyekben kisírhattuk lelki fájdalmainkat. De sorsunk különbözött, a mi szolgaságunk csak három százados , a tiétek évezredes. Mi megtörtünk , ti semmi­vé lettetek Ez év nagyszerű remények fénylő csillagait hozta egünkre , a testvériesség rózsa­koszorújával felö­leltünk titeket az alkotmányos népek sorába. Midőn utaztam hazám völgyein s láttalak titeket ba­rázdáitokban, mellyeket ekkorig izzadva másoknak nevel­tetek , örömköny jött szemeimre boldogságtokért, de fájda­lom , hogy én a boldogságot inkább éreztem, mint sem magatok. Azt gondoltam, hogy e millióból álló nép, mellynek anyaemlőjét nyujtá a hon, mint hű gyermek a miénk, ami hazánk szabadságáé. Azt gondoltam, hogy ha felvirágzásunk elleneitől megtámadtatunk, e nép értelmesbejei fogékonnyá teszik a népet szabadsága érzetére, és velünk együtt tánczolva fog­nak az ellenséggel szembe szállni, őrzendők e kor szele­mét, melly minden esetre azoknak hozott legnagyobb bol­dogságot, kik leginkább nyomva voltának. Fájdalmasan csalódtam­ ti a múlt idők, s az elvben lerontott aristocrátia bűneit a magyaron elkezdétek meg­­boszulni, ti minket a küzdelemben, mellyel ti nyertetek vol­na legtöbbet, magunkra hagytatok , sőt többet tettetek , ti ellenünk zugtatok. Nézzetek körül! saját nemzetetekből emelkedtek férfiak! kik felettetek és felettünk egy iránt zsarnokoskodtak, ha­­joltak-e ők felétek baráti érzelemmel ? nem , sőt szégye­­nelték nemzetiségüket! Látjátok ebből, hogy bűnös nem a nemzet, hanem a rendszer, melly a polgárzatba urakat és szolgákat létesített. — És most midőn e rendszer ellen csatát nyertünk, midőn aristocratiánk szép becsületesség­gel a korszellemének beadta derekát, ti minket ma­gunkra hagytatok, a­helyett, hogy résztvéve megosztva bajainkat lelkesítettetek volna. Mi lesz már a ti sorsotok, ha mi elveszünk, ha mi megtöretünk ? megfogjátok látni, mitől isten mentsen, hogy ti fel nem virágozhattok. Ha a reactio győz, Osztrákhon visszaveszi kezünkből a had-és pénzügyi tárczát és pénzünkből tovább is a külföld vasutai, s museumai gazdagulnak, kereskedelme nő, mig mi veletek együtt a szegénység koldus rongyait viselend­­jük. — Övé lesz a fegyveres erő s ha szabadságunkat majdan zsarnok kezekkel kivánandja megtörni, nekünk nem lesz e­­rőnk küzdeni ellenében. Vagy törjék meg Osztrákhon is, mi lesz a ti sorso­tok? akkor bizonyosan a szlávságé az uralom e föld feletti, mellynek emissariusai már is elszéditettek titeket! És kérdem,azon nép, melly akkor itt egy hatalmas úri család leend, nem veletek fogja-e szolgáltatni önmagát? De a magyar társatlanul áll, mint ti, annak érdekében áll most, a mint önálló lett, a ti szabadságtok, ha méltók akartok reá lenni. Ti a magyarral vállat vetve megtarthatjátok minden erő ellen e hazát, a magyar pedig, mint önálló nemzet ti­teket el nem nyomhat, mert ti, ha kifejlődtök, erőtök a miénkkel párhuzamos lesz, és különben is, minthogy csak összes erőnk feltételezhet egy szabad hazát, titeket a ma­gyarnak megtörni öngyilkosság lenne. Ezt mi magyarok így értjük, így érezünk, kik múlt­tal, jövővel számot vetünk. Mi tőletek a közös ébrülésben eszméletet vártunk, nem magától a tömegtől, melly meg­szokva a szolgaságot, mint varázs álom ujszabadsága iránt bizalmatlan, és az azon nép iránt, melly hatalmasabb volt elnyomói között s legközelebb hozzá. Ők nem tudhatják, hogy a gyűlölt rabbilincsre a rendszer­t polgárzati viszonyok verték, mellyeknek terhét a magyarságnak is egy legnagyobb része velek egyiránt hordozta. Nem tudják, hogy a terhes szolgaságot csak azóta hordozzátok ti is, hogy Zápolya nagyravágyása miatt, a széttépett magyar is szolgaságra jutott. De azt hittük, hogy értelmesbjei méltányolni fogják, annyi századok után e legnemesebb küzdelmét a magyar­nak, s elfeledve a múltak keserűségeit, erős karokkal se­gítenek minket isteni czélunk felé. Voltak kevesek, s nevök a történet tiszteletében ma­radjon fen, kik átérték a kor szellemét, és teltek a­mit tehettek, kedves lesz ezek között előttünk Murgit emléke­zete és az ifjú Prékupé (sajnálom, hogy keresztnevét elfeledtem), ki a balázsfalvi izgatások közt elkeseredve kiálta fel: nekünk a magyarok nélkül nincs jövőnk, ezek az­ eszelősek a szolgaság hínárjába viszik szegény nemze­tünket vissza, de voltak, kiket, nem mondom, rész lelkek , hanem fanatismusok túlragadt, és ők míg nemzetiségük szebb jövőjét álmadák, nem vették észre, hogy a reactioval fogtak kezet. Én részemről hiszem, hogy a magyar mindnyájuk té­vedését megbocsátja, kik még most a vész­i napokban feleszmélve zászlóink alá állanak, mert ez által fogják kimu­tatni, hogy ők nem hittek a nemzeti szabadságuk iránti mére­­teknek; de most midőn a tiszta eredményt látják, a reactio hidrálta gyűlölséggel néznek vissza! És kellene bár lakolniok, ki nemzete sorsa mellett fellépett, annak a haláltól remegnie nem szabad, annak a mint aggodalmai szűnnek s lelkét a körülmények szent czéljai iránt megnyugtatják, megbánva elismert tévedését, fel kell ajánlania magát a büntető igazságnak. A bűnbá­nónak pedig isten megbocsát, s megbocsátnak az emberei! A román izgatók közöl még egy sem lépett fel, nyil­vános lázzadással nem fegyverzették fel a népet, nem le­nyeges­ték az igazgatást. Ők még azon ponton állanak, hogy saját compro­­missiojuk nélkül a népnek élére állhatnak küzdeni az eddig félreismert magyar nemzettel együtt közös szabadságunk érdekében. Vessetek számot magatokkal, és a körültetek emelke­dő körülményekkel. Pillantsatok csak egy komoly perczig Európa viszonyaira, és el fogjátok ismerni, ti kik a nép izgatásában a reactio erejét emelitek, hogy saját nemzetetek sírját ássátok meg ez által. És midőn ezt igy általálnátok érteni, ne szégyenitsen a lelépés gondolata, szebb dolog észlelve küzdeni a sza­badságért , mint őrjöngve rohanni a forradalom azon haj­szálain , mellyek alatt a megsemmisítés pokla tátong. Az oláhság, melly szolgaságának hosszas súlya alatt is megőrizte nemzetiségét, s nyomorult állapotában is egy szelíd költészetet fejte ki, megérdemli a szabadságot és felvirágzást, s ti nemzetek istene ellen vétkeztek, midőn azt állelkesültséggel most csirájában megölitek. El fogunk mi egymás mellett férni , a magyar koro­na alatt virágozni fog együtt a mienkkel szabadságtok. Ti nem fogjátok többé szégyeneim' nemzetiségtöket a hata­lom polczain is, kereskedéstök, irodalmatok a miénkkel együtt fog felvirágozni. Kezet tehát a közhaza és közös szabadság nevében, mert erős országot, mellyről a zsarnokság ostorcsapásai visszapattanjanak, csak egyesült erőnk alapíthat és tarthat fen. Evr. 415 Vidéki mozgalmak. Pozsony September 9. Míg képviselőink küldött­sége a trónnak zsámolyához járul, és dolgaink ismét és ismét Bécs falai közt, de akarom hinni utoljára, jobbra vagy balra döntetnek el, addig mi a bizonytalanság kínjainak mar­talékai a Dunaparton d­ubbozunk. Kisebb, apróbb csopor­tokban vélemények nyilvánulnak. Ott a néhai conservativ párt kolomposai fontos képpel egy rájuk viradandó szebb hajnalhasadtát epedve várják. Szécsén Antal fontos tudósí­tásokat hozott Bécsből, sjárskel,------mi csak hideg ar­czát látjuk, és egynéhány tompa hangját halljuk, ha ad­­hatnók azt, mit barátainak mond, érdekes újságokat közöl­hetnénk. Mellettük nem messze egy más csoport, ifjú ar­­czaikon bánatos felhő, kebleikben hű honol, hiszen a 48 óra elmúlt és a küldöttség még nem tért vissza. A társalgások a sejtelmek tengeréből meritvek, s mindinkább felhevülnek; a kör, mellyet képeznek, mindig szükebb lesz, mintha éreznék, hogy ezentúl szoros­ kötelék kötend öszve, és együtt tar­tásra most inkább , mint valaha szükségünk leend. — A laktanyában szinte mozognak; az ceccieri ezred parancsot kapott, hogy a legelső jelre készen legyen. — Miért? — — A nemzeti őrsereg azon kívánsága pedig, hogy lega­lább egy része a küldöttséget a parton üdvözölhesse, megtagadtatott! Miért ? —-------— Szécsén Antal jár s kel. — — Nemzetem ébren légy! — Én kezet adok magamnak és mondhatom derekasan megszok­tám, hogy a pozsonyi mozgalmaknak hű őrre — leendek és teli torok­kal hirdetendem: „hányat ütőt az óra!“ — Uraim! a po­zsonyi polgár nem reactionarius, de azok, kik már­tius óta a kövezetet tapossák és többet költenek , mind az, a ki becsületes munkája által szerzett kenyerét eszi, csábító befolyással vannak reájok. — De az idő elérkezendik , midőn mindenki saját szemeivel fog látni és saját kezével — sat. Elérkezendik azon idő, mellyben a bécsi oraculum delphinumféla rendeletekre egy fagarast sem adunk, — mellyben többé nem Bécsben , de saját magunkban kere­­sendjük és találandjuk fel a segélyt, habár jönne is a nagyszerű halál! A nemzetőrség jobbjai zúgolódnak, hogy a küldöttségnek nem tiszteleghettek. Szorítsuk vissza bajtársak az elfojtott vágyakat, hogy akkoron, ha majd az óra itt, kétszeres lelkesedéssel, két­szeres hévvel törjön ki. Népgyűlést szükség tartanunk és tartandunk is, ha isten úgy akarja, mint magunk, hogy a bajon, mint jó orvos egymást felvilágosítva segíthessünk. Pedig baj van uraim! jó még ha amputatioval segíthetünk. Hiszem a pozsonyi polgár —a­ki nem reactionarius és jó hazapolgár, habár Szécsén Toni jár s kel is, érteni fog, kell hogy értsen, habár rész kezekben van is. Gróf Esz­­terházy Kázmér bemutatá magát az összes őrseregnek, mint parancsnok, miként hallatszik, ő kényszerülve vette át ezen tisztes állomást. Kár­ hiszen találkozott volna más is, a­ki nem szenvedett volna annyit általa, vagy talán más mint gróf nem vihette volna? Csintalanok!-----­Szécsén Antal jár - kel; Desewffy Emil már kocsiz is; Zichy Lou­s ? Még mindig Inspruckban van; a katona­ság pedig készen vár; — jó éjszakát Ostor i. kelvén, hogy bántalmuk ne legyen. Megmagyaráztatván ezek folytán, uj állásuk, mellybe legutóbbi törvényeink által te­tettek, s kifejtetvén azon előnyök, mellyeket a dolgok for­dultával nyertének; a nép színlelt, vagy valódi örömmel? nem akarom emitten meghatározni, fogadák az uj enged­­vényeket, engedelmességet ígért a nyerendő parancsok­nak, és átkozó főnökeit, kik az uj helyzetük fordultával ő­­szintén soha meg nem ismertetvén, egy részről vallásuk és nemzetiségük elvesztésével rémitgetek , másról pedig szerb kormányról, önállóságról s ezekhez hasonlókról pa­­polának előtte. Ki nem látja már ezekből a bujtogatók panslavisticus czéljait, kiknek gondolata egy dél-szláv bi­rodalom létesítése körül forgott? vajha kinyílnának vala­­hára ama nyomo­ fitt szívtelen és saját czéljaiknak mindent alárendelő camarilla-hősöknek szemei, miszerint átlátnák, hogy bünteljes eljárásuk egyben dynastiánknak sírját ássa meg. — Az említettem helységekből holnapi napra néhány előkelőbb lakosok Kiss Ernő főparancsnok elébe rendel­hettek, hogy ezentuli miképeni maguk tartása iránt a kellő utasítást megnyerjék. Mit mondana már illy bánásmódról ő szentsége a gaz Rajacsics ex-érsek? reménytette-e, hogy pártütő rablók , gyújtogatok, gyilkosokkal így fog bánni a magyar hadvezér? ha látni akarnak az istentelen árulók, úgy megítélhetik, kinek részén áll az igazság. A perlasziak vallomása szerint Drakulics vezér kö­rülbelül 200 fegyveres emberével ma reggel Zentán ke­resztül Pancsova felé sietett, mindenütt felszólítván párt­­híveit, hogy fussanak és meneküljenek; ugyancsak Perla­­szon megérték azt is, hogy két idevaló laktársaink, György­­ffi és Nuber nevűek, néhány hét előtt egy hivatalos ki­küldetés alkalmával elfogatván , minthogy ellenállottak , a perlaszi táborban lenyakaztattak; mondák továbbá azt is, hogy a főszerepet játszó szerviának az éltéért rizvánkodó ifjún könyörülvén, már-már kegyelmezésre hajlandóknak mutatkozának, de két itteni megszökött egyén, kiknek á­­tokteljes nevei:Eugen­ovics és Stephanovics, ma­kacs fellépésük által oda viték a dolgot, hogy a két sze­rencsétlen vérboszorok áldozatává lön. Az első barátunk ide való szülőknek becsületes fia vala , ki mint volt kato­na e vészes napokban töltények készítése körül tanultott, ernyedetlen munkássága által közönségünknek nagy szol­gálatot tett, ez utóbbi hasonlag kiszolgált katona, uszó- és vívó­mesterünk vala, é­s igy vesztesége pó­tolhattam Béke és örök nyugalom lebegjen a hónukért el­estek hamvai felett. Ellenben isten bosszúja érje a világ legszélsőbb végén is azon gaz társakat, kik haláluk oko­zói valának. Mai bizottmányi ülésünkben ama ministeriális rende­let folytán, mellynél fogva a megyéknek a kimozdítandó nemzetőrök helyébe egy önkénytes csapat alakitandása jön meghagyva, miután az önkénytesek összeírásával foglal­­kozó bizottmány jelentéséből az sült vala­ki, hogy az ed­dig jelentkezett önkénytesek száma alig üli meg a 300-at, határoztatott, hogy csak olly számban bocsáttassanak ha­za a megye határán eddig alkalmazni szokott őrök, mily­­lyenben állittatik az illető községek által az önkénytesek, a megye határait védtelen hagyni nem lehetvén. — Szó­ba hozatott V. F. bizottmányi tag által továbbá­­az, hogy mivel találkoztak e megyében olly tisztviselők, kik mit sem gondolván hivatásukkkal, jelen vészterhes időben ré­szint engedelemmel, részint a nélkül a megyéből eltá­vozván és időn túl elmaradván , felhívásra sem tértenek visza a kiszabott záridőre, hivatalaik megürülteknek tekin­tetvén , mások által töltessenek be ; folyt hosszasban a vita e tárgy felett, melly minthogy vége felé zajosbbá vált, a végzés kimondása holnapra halasztatik , azt hozván fel­elnökünk : „jó néha illy tárgy felett egyet aludni.“ — Ma délután érkezett meg hozzánk Temesvárról betegeskedő főispánunk. Becskerek, sept. 4-kén. A fényes győzelem dicső napjának kívánt gyümölcsét elérendő, ma reggel indult csa­patának egy részével lelkes Kis Ernő főparancsnokunk Tomasovacz és Botos végvidéki helységekbe, miközben a lánggeszüi Vetter őrnagy Periasz várost, Fakasd­nt és Or­­lovátot egy másik osztálylyal megjárta- E helységekből a pópák, kalmárok és pénzszedők, mint a lázadásnak főoko­zói mind megszöktek volt, a lakosság seregeink jöttével ,rettegve és alázatosa jött fehér zászlóval elejökbe, éne­kiume, sept. 4. Busan báni fölhatalmazott holnap váratik ide. A bán a magyar ministerium részéről értesít­­tetett, hogy a Dráva-hid fele lerontatni fog, hogy igy mind­két részről az átjárás megakadályoztassék. Erre a felelet az jön, hogy a ministérium e tekintetben cselekedjék úgy, mint neki tetszik. Károlyvárostól Varasdig föl van mindenki szólítva a horvát szabad csapatok és szerezsánok szállítá­sára, s hír szerint vasárnap több oldalról megtámadás tör­­ténendik. Eszék a horvátoktól szinte meg van szállva. A bán összes serege a szerbekkel együtt 160,000-re lé­tezik. Az Alig. Oe. 7. sept. 2-káról Írja: Bunyevácz Fiu­méban serényen iparkodik a csend fentartására, hol a vál­tozások óta valóban semmi legkisebb zavar nem történt. A tiszti és kereskedői karral való tanácskozmányban igyek­szik a javításokra vonatkozó kivonatokat egyátalában ki­tudni, hogy e tekintetben a bánnal egyetértve a szüksé­ges rendszabályok megtétethessenek. A határőrök s sze­rezsánok közt a legszigorúbb fegyelem ural, s legkisebb ok sincs az ellenüki panaszra. Ma menendi Jelacsics Zágrábból Varasára, hogy seregével a Dráván átszálljon. Minden consul itt tiszteletőrséget kapott. Sept. 3-káról pedig ugyan e lap közli : miként sept. 2-án a bántól Fiu­méba egy sürgöny érkezett, mellyben a Fiuméban tar­tózkodó Victor tábornokot, Fiume katonai parancsno­­kává nevezi. Az idevaló lakosság azon meggyőződésre jutott, hogy a horvát kormány alatt érdekük mit sem szen­ved s a békét föntartja, mellyel az alispán és helytartó­ság eszközölni serényen iparkodik. Szinte ezen lap szerint Jelacsics sept. 1-től egy f­a­tul intézett Bunyeváczhoz, mellyben elmondja, hogy va­lódi örömmel véve a Fiume, megszállása és a fiumeiek meghódoltatása feletti jelentést, mivel ez — úgymond — a mi jövőnk elősegítésére nézve fontos esemény ; hogy báni felhatalmazott­ minőségben Busán Hermáid küldi Fiu­

Next