Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-17 / 111. szám
A hadügyministeriumtól. A hadügyi tárczához tartozó hadbiztossági osztályt személyzettel " ellátni kellvén, abba a hadügyminister által fogalmazóknak Eötvös József és Grdvay József 5 fogalmazói segédeké Hoebert Béla és Bagi Béla, — Írnokká Huszár Elek neveztettek ki. Kelt Budapesten sept. 11. 1818. Melczer Andor: A honvéd tüzérség szaporítása rögtön igényeltetik, hogy a már ellenség elébe indult ütegeket teljes erővel segíteni lehessen, nem különben a lőszerek készítésére is egyének kivántatnak. Felszóliltatnak tehát minden lelkes hazafiak, hogy a szent ügy pártolására mennél többen magukat a hondvéd tüzérséghez beiktattassák. Nádosy Sándor őrnagy, honvédségi ideiglenes főparancsnok. K. Az osztrák ministerium emlékirata. „A magyar birodalomnak sorsa századok óta legbensőbb összeköttetésben volt az osztrák uralkodó ház által birt tartományokévalja kötelék, melly különböző koronákat egy fejdelmi házhoz csatolt s még inkább a Dunánál lakó népek belélete ezeket olly szorosan egymáshoz lánczolta, miként nehezen eldönthető, hogy a testvérisült népek között mellyiket illeti az állományi és társulati kifejlődés különböző mezején a vezérlet előnye, vagy a vetelkedő utánzás dicsérete. A hadügy, a bányászat, a Dunahálózat, a műiparnak a Dunapartokon fekvő városokba a telepedése, továbbá a mértékek, súlyok és kereskedelmi szokások kölcsönösen váltak egymáshoz mindinkább hasonlítóvá, s míg az osztráknémet gyáripar a magyar birodalombani fogyasztáshoz alkalmazta magát, addig a magyar hús földjét akként mivelte, hogy vágómarhái, gyapja, dohánya s más nyers terményei által az osztrákok szükségét minél több nyereséggel elégíthesse ki. Eugen győzelmei után déli Magyaroszág megszabadítása és állományi rendezése mellett, a habsburgi ház utósó férfi sarjadékának legfontosabb vállalata volt, a természet és a népek geniusa által kimondott összeköttetést mentői szilárdabb státusjogi alapokra fektetni. A magyar diéta, az erdélyi karoknak és rendeknek 1722-ben márczius 30-kán kelt és az 1740-ki országgyűlésen törvénybe igtatott csatlakozási okirata, úgy szintén az osztrák-német birtokoknak tartományi gyűlései, különösen az osztrák régi törzsországok, t. i. Csehország és Tyrol, a pragmatica sanctió által a következési jog feletti háború veszélyeit nemcsak megelőzték, de az országok összeköttetését is olly szilárdul megállapították, hogy több mint egy század lefolyása alatt, csak egy monarchiáról, egy uralkodó családról és egy uralkodóról lehetett szó, és csupán históriai sötét emlékezetek maradványai valának még fenn, egy szerencsétlen előkorból, midőn Konstantinápolyban vagy Versailles-ban rövid időközök alatt magyar malecontentusok ügynökei jelentek volt meg. Hogy ezen egyesülés alatt Magyarhon szembetünőleg felvirágzott, és nemzetisége, mint szintén megyei s politikai szabadsága megvédeték, azon fokozatos átalakulás tanúsítja, melly ezen ország kormányzásában az utósó három decennium alatt létrejött. Ha régibb politicai szabadsága akkora érvénnyel nem birt, mint a jelenkor vágyai és nézetei igénylik, illő tekintetbe kell venni a sok háborút és pusztítást, mellyet az ozmánok igája alól csak későre kimenekült részei szenvedtek volt. A pragmatica sanctió főbb megállapodásai, a monarchia különböző állományainak egybeköttetéseiről, az egyes diétái határozatok és törvények azon pontjaiban fellelhetők , mellyeket egy mellékletben állítottunk össze. A pragmatica sanctió értelme mindig olly világosnak, olly kikerekitettnek tekintetett, hogy iránta soha semmi kétségben nem forgott. A legfőbb kormányzás egysége, az összes financz ügyvitele, a sereg kezelése és vezetése volt a monarchia osztatlanságáról szóló alaptörvény szükséges folyadéka. Magyarország külföld irányában nem volt soha Ausztriától különvált, nem tartaték soha különoszthatónak és soha külön nem is képviseltetők. Az osztrák név alatt az európai nagy hatalmak körében érvénnyel nem csupán a nagyherczegségek, de egyszersmind az azzal egyesült Magyarország birt, mint kitetszik az 1723-ki 111, az 1790-ki 10, 11, 17, az 1792-ki 8 és 9. articulusokból, mellyek törvényes adatokkal bizonyítják be azt, mi különben is a nemzetek évkönyveiben felírva van. Minden külháboru együtt folytattaték. Ha Magyarországot természeti csapás érte, legott segély nyujtaték a legfelsőbb állományi hivatal és a többi tartományok által, mint ezt a pesti vizáradat tanúsítja. Ha az országban lázadás ütött ki, a többi tartományok mindjárt seregeket küldöttek s a rend hamar helyreállott. Magyarország a kereszténység közellenségétől német és szláv vérrel szabadittaték ki, s csak a monarchia nyugoti részeinek feláldozása menthette meg a keletre fekvő Magyarországot Napóleontól, a hatalmas hóditótól. A magyar hősileg s nagy egyetértésben harczolt Austria német és szláv népeivel együtt, s a história a közgyőzedelmekben nem különbözteti meg azon osztalékot, amely a magyar, német és szláv nyelvet beszélő bajnokok hűségét s vitézségét külön illeti. Szintúgy nem vonta ki soha magát Magyarország azon terhekből, amellyeknek a hadi események következésében és a monarchia közszükségeinek fedezése miatt támadniuk kellett, ámbár azon hozzájárulás, mellyet Magyarország pénzben s vagyonban nyújtott a közkiadások hordozására. Örökké csekélyebb volt, mint a mennyi ezen, a természet által gazdagon megáldott országot népszáma és segédforrásai arányában joggal illette volna. Ezen felfogása a pragmatica sanctionak és a monarchiát alkotó állományok benső egybeköttetésének feltalálható még a nagy ingerültséggel folyt utósó országgyűlés tanácskozmányaiban is, mellyekre azon párt gyakorolt túlsúlyt, melly később az állomány rudját megragadta s mostanig kezén tartja. A martius első hónapjaiban megvitatott felírás az országgyűlés teendői felől, melly a főrendek által mártius 14-kén elfogadtatott, a békés után elérendő reformok iránti tervekben különösen kifejezi azon kivánatot is, hogy ő felsége nemcsak Magyarországnak számoljon a költségekről s nemcsak Magyarországnak adjon felelős ministériumot, hanem a monarchia többi tartományainak is alkotmányos institutiókat nyújtván, biztosítsa az erős egybeolvadást és testvéri egyetértést azokkal. Fájdalom, a magyar karok és rendek bizottmánya, mihelyt ezen felirattal Bécsbe érkezett, a szoros testvériség szellemétől elhajlott , mert a felelős és független ministérium iránti kivonatát, a kereskedelem, a közmunkák a had és financzügy tárczáira is kiterjesztette, anélkül, hogy a monarchia többi tartományaival a viszonyt tekintetbe venné, noha e tartományoknak is a bizottmány felérkezése előtti nap , t. i. aug. 15-én constitutio adatott. A magyar országos bizottmány alkudozásai először csak gróf Battyhány Lajosnak felszóllitását eszközölték ki egy ministerium alkotására, s e minister minden törvényhatóságokhoz márczius 17-én intézett közirata által hivatalos munkásságát elkezdette ugyan, de maga a ministerium definitive nem előbb, mint ápril 7-kén alakult meg, midőn az egyes ministereknek legfelsőbb megerősítése bekövetkezett. Sokkal korábban, t. i. a márczius 17-ei legfelsőbb határozatnál fogva rendelteték Bécsben egy felelős minister tanácsnak felállítása, és a márczius 20-ai határozat által már az egyes osztályokra, minek a bel- és külügy, had és fináncz, felelős ministerek valának kinevezve tetve. De e Bécsben létező ministerium csak akkor gyakokorolhatott volna meghatározott befolyást azon viszonyra, mellybe állítani törekedtek a magyar korona tanácsosai ezt a nem-magyar tartományok irányában, ha a külön magyar ministérium alkotásakor mindazon tekintetek kellőleg méltányoltattak volna, mellyek a monarchia részeinek egységét biztosithaták. Egy legfelsőbb kéziratban, melly ápril 17-én a főherczeg nádorhoz intézteték, annak mind mellőzhetlensége, mind pedig státusjogi kötelezettsége kimondatott, hogy a magyar pénzügy különválasztása nem történhetik meg méltányos tekintet nélkül a közös státusadósságok feloszlására. De még ugyanazon nap, a szerint, mint az uralkodó párt által teljes erőfeszítéssel már előkészítették, egy külön magyar had- és finánczministérium létesült, s következőleg csupán csak e szabálynak visszavonásával, vagy pépedig az említett két tárcza hatáskörének keskenyitésével lehetett volna módot találni a pragmatica sanctio meg neisUÉ|^sére. ^^^^Lén történt elfogadási akarok és rendek java^BBI^É^ly az udvar költségei fedezésére, a közös diplomatián^Rémelly közös hadi testületek kiadásaira bizonyos öszletek határozott, későbbi kiegyenlítés mellett a közfinanczia számára. s nyújtott még némi reményt, hogy az említett kiegyenlítés útján a magyar pénzügykezelés a bécsi központi pénzügy közt megszüntethetnek azon differencziák, mellyek a monarchiához tartozó magyar és nemmagyar tartományok viszonyait szétbontással fenyegetik. A főherczeg nádorhoz ápril 10-én küldött kéziratban ki jön jelentve, hogy a határőrvidéknek követeik általi részvéte az országos képviseletben e vidék belső katonai szerkezetét, melly a monarchia és Magyarhon bátorlétére egyformán szükséges, a régi viszonyok változatlanul maradjanak mindaddig, mig a törvényhozás ő felsége hozzájárulásával máskint nem intézkedendik. Valamint az elősorolt legfelsőbb határozatok az osztrák-német tartományoknak némi kezességet nyujtanak érdekeik s a közös státuskötelékeknek tekintetbevételéről, szintúgy az utósó pozsonyi országgyűlésen hozott törvények előszavában volt erre nézve még valami védpont azon kifejezésekben, mellyek a pragmatica sanctió által Magyarországnak a többi osztrák tartományokkal t oldhatatlan összeköttetéséről tesznek említést. De kevéssel utóbb a Iudik törvényczikk 2-ikkának határozata, minél fogva ő felségének az országbeli távolléte esetében a főherczeg nádor gyakorolja a végrehajtó hatalmat, már nem kevés ellenmondásban áll azon törvénybe igatott nyilatkozattal, hogy a korona egysége és a monarchia kötelékei sértetlenül igentartatnak, mert a királyi hatalom egy részének a nádorra ruházása vezethet a magyar és nem- magyar ministériumnak egymással ellenkező lépéseire, s a monarchia egységét okvetlenül bántja és veszélyezteti. A említett országgyűlésnek kevés számú törvénypontjai világosságra nem derítik azt, hogy a magyar kormánynak hadi és fináncz tárczája magába foglalja-e egész hatáskörét a közkezelés ezen ágainak, vagy pedig csak az olly tárgyakra terjed ki, mellyek egészen és kizárólag Magyarországot illetik, mig a monarchia többi tartományaival közös érdekekre nézve, az ügyvezérrel egy Bécsben létező központi hatalom által intéztetnék. Jelesen a határőrvidéknek magyar honvédelem ministeriuma alá helyeztetése sehol a törvényben ki nem mondatik. Azonban, később a magyar kormány a hozott törvények igényein túl és a megelőzött királyi parancsok világos értelmének ellenére munkál a monarchia központi hatalmától a minél nagyobb elkülönítésre, s egy pillanat e kormánynak az április 11 -ki törvények hozatala után tett lépéseire már eléggé feltárja ama veszélyeket, mellyek a monarchiát annál fogva fenyegetik, mert a központi érdekek megoltalmazására létező orgánumok hatásköre keskenyre szokhatott. A had- és finánczkezelés egész sorát mutatja fel a tényeknek, mellyek a magyar ministerium különszakadásáról s előbb félrevonzó, később pedig ellenséges irányáról tanúsítanak; mellyek, továbbá, a helyett, hogy István főherczeg uj helyzetéből és a határozatlan jogkörű had- és finánczministerium létezéséből folyó bajok kútforrását bezárnák , olly szabályokat idéztek elő, mik a múlékony pártvéleményeknek hizelgenek ugyan, de a magyarországi népek maradandó érdekeivel nem egyeztethetők, s még kevésbbé felelnek meg a pragmatica sanctió által biztosított magas czéloknak. (Folyt, követ.) 488 Nemzetgyűlés. Rövid közlés a képviselőház sept. 16-án reggel tartott üléséről. A mai ülésben következő nevezetes határzatok keletkeztek. Kossuth indítványára a nádort odautasítja a ház, hogy ha netalán sikerülne vezérkedése ideje alatt a horvát ügyet kiegyenlíteni, azt a nemzet becsületével megfévő feltételek alatt annál inkább eszközölje, minthogy a nemzetgyűlés már kimondá azon elvet, miképen a horvát nemzet minden méltányos kivonatait kész teljesítni. 2or) Az országnak katonára lévén szüksége, a képviselőház minden 127 lélektől két katonát ajánlott. Az indítványt Nyári tette. E határzal kapcsolatban azon határzattal, minélfogva a nádor mint az ország főkapitánya a fővezérség elvállalására megkeresett, s azt elválalta, a néppel nyomtatványok által tudattatni fog. Ezen nyomtatványokban — mellyek egy részben az ország védelme iránti felhívást foglalnak magukban, Szentkirályi indítványára a következő pontok lesznek kiemelendők. 1or) Hogy mi a dynastiához hűségesen akarunk ragaszkodni. 2or) Hogy Ausztria irányában készek vagyunk olly érdekkiegyenlitésre, melly Magyarországnak nem árt, Ausztriának pedig használ. 3or Hogy a horvát ügybeni alkudozások csak akkor kezdethetnek meg, ha Jellasits az országból kivonult Mindezen határzatok a mai esti ülésben fognak hitelesiteni. Napirendre került Kossuth Lajosnak az Úrbéri kárpótlások iránt benyújtott javaslata. Lényeges észrevétele részben nem merült fel. — Ezzel az ülés eloszlott. Rövid közlés a képviselőház sept. 15-án estve tartott üléséről. Mély fájdalomba borulva írjuk e sorokat. Szomorú kénytelenség rúgja ránk a kötelességet olvasóinkat a legczudarabb árulás s szegény sokat szenvedett hazánk növekedő veszélyéről értesitni. Az aggodalmat, melly e miatt sok ezrek közti a mi hazafi keblünket is szaggatja, lehetlen kifejeznünk. Azért bocsássanak meg olvasóink, ha e soraink rendetlenek és összefüggetlenek. Ám a tények. Éjfél előtt 11 órakor Batthyány miniszerelnök megjelenik az ülésben s sajnálattal jelenti, hogy az ő felségétől mára várt eldöntő válasz még ma sem érkezett meg, s kéri a házat, hogy még 24 óráig várakozzék. Jelenti továbbá, hogy a keszthelyi táborból olly értesítés jött, minek következésében mondhatni, hogy ottani seregeink úgyszólván vezérlet nélkül vannak. E tudósítást Csányi László kir. biztos irja, s körülbelül igy hangzik : „Helyzetünk minősége — írja a biztos— ollyan, mihez nincs hasoinható. Gr. Teleki Ádám a sereg főparancsnoka, midőn a Drávától visszavonultunk, arról biztositott, hogy Keszthelynél megkezdendjük a csatát. És mi történt? E jeles ember kinyilatkoztatá az egész tisztikar nevében, hogy ő Jelacsics ellen harczolni nem fog, mint kivel őt egy eskü köti! (Ingerült felkiáltások: árulás, árulás.) Ezen hűtlenséget Jelasicsnak tudtára adván Teleki, attól azon választ kapá, hogy a neutralitást csak azon feltétel mellett fogadja el, ha Szájer szélesre vonul a katonasággal. Ezt Teleki teljesitni ugyan nem akarta, hanem kijelenté, hogy Keszthelynél úijából félre áll. És azért kijelenté, hogy a seregnek Keszhely mellett fekvő falvakba leendő elszállásolása és élelmezéséről gondoskodva legyen, mert különben ő (Teleki) kési egész seregével átmenni Jelasicshoz! Nem képzelhető a keserű érzel — mond a biztos, melly illy gonoszság hallására engem megragadott. Telekit mindenképen igyekeztem szándékáról lebeszélni, de nem sikerült, miután konokul ragaszkodik feltételéhez, így nem volna egyéb hátra, mint katonai lázadást idézni elő, ezt pedig több okoknál fogva tenni nem akarom stb. Teleki a miniszerelnököt sem ismeri el, és azért valószínű, hogy az egész katonaság a két ágyuteleppel együtt részünkről veszve leend.“