Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-19 / 112. szám
Napirenden volt az úrbéri kárpótlás iránti törvényjavaslat, mellynek némelly pontjai felett hosszadalmas discussiók keletkezetek. így, sokáig vitatkoztak azon kérdés felett: valljon a az úrbéri terhektől magukat megváltott községek váltság dija retrogad menve mellyik évtől számítva adassék viszsza. ... A kérdés szavazásra tűzetvén ki, végzés ion, hogy 1833-ik év január 1-jétől fogva. — Az ülés 2 óra után eloszlott. Hivatalos rovat. Rendee 11. Midőn az 1847/ XXII. tez. csak átalánosságban kimondja, hogy minden honlakost, ki törvényben kimondott képességgel bír, egyenlőn kötelez a nemzetőrseregi szolgálat, már szabad tért nyitott a jövendő törvényhozásnak a nemzetőseregi ügyben részletesebben, s kimerítőleg rendelkezni. Részint mivel a mostani törvényhozó testület honboldogító egyéb munkálataival lenne elfoglalva, részint mivel az életből merített tapasztalás tanúsítja, mennyiben szükség az említett törvénycikket pótolni, az egyenetlen magyarázatokból eredhető zavarok, s ezekből belefektető panaszok elmellőzésére, még a törvényhozás máskép nem rendelkezendik következendőket rendeem: — 1. §. Minden fokozatú nemzetőrseregi szolgálat alól felmentetnek : a) A ministerek, álladalmi és ministeri titkárok, királyi kerületi, váltó- és más törvényszékek elnökei, muzeum és könyvtár igazgatói. b) Lelkészek minden vallásfelekezeti különbség nélkül, szerzetesek, falusi iskolamesterek. Ha azonban a táborba vonulandó valamellyik nemzetőrségi zászlóalj lelkészt kívánna magával vinni, tartozik az illető egyházi elöljáróság a zászlóaljhoz adósság megkeresésére tábori papot kirendelni. c) Az egészben elaggott nyugdíjazott haditisztek. d) Megyei fő- és alispánok, kerületek főkapitányai, városok polgármesterei és főbirái. e) Az úgy nevezett militia vaga-hoz tartozó hivatalnokok, u. m. hadi titkárok, s biztosok, élelmezési tisztek, hadi pénztár és iroda sat. tisztviselői. f) A vizek szabályozásánál, lánczhidnál, vasutaknál, birtok felmérésnél működő mérnökök. g) A mezei gazdászatnál, személyes felügyelés, és felelősség alatt munkáló kisebb tisztviselők, u. m.ispánok, birkanyájügyelő , kulcsárok sat. ha t i. uraiktól engegedelmet nem nyerhetnének, és hivatalok biztosítva nem lenne. h) Postaállomásokon kan hivataloskodó expeditorok vagy ezek nélküli postamesterek. i) Az érez-, és sóbányákban, és olvasztókban dolgozó munkások, mennyiben gazdahatalom alatt állnának. 2. §. A tábori és lakhelyeken kívüli szolgálattól fölmentetnek : a) A ministerium, kormány, és törvényszékek, megyék és városok főbb hivatalnokai a m. osztályfőnökök, titkárok, tanácsosok, főjegyzők, főszolgabirák. b) Az egyetemi s más nagyobb s kisebb tanodák tanárai, könyvtár és múzeum őréi, nevelőintézetei, igazgatói , gyógyszertárak főnökei, gyakorló orvostudorok. c) Mezővárosok s faluk birái és jegyzői. d) A mezei gazdászattal s annak igazgatásával foglalkozó főbb tisztviselők s pénzkezelők. e) A fenálló egyesületek titoknokai, jegyzői és pénztárnokai. f) Postahivatalok igazgatói és postamesterek. g) Sóeladási, vagy tovaszállítási hivatalnokok. h) Vasúti, gőzhajózási tisztviselők, hajó és más nagyobb gyárak igazgató személyzete. * , 3- * A 2-ik ^-ban előszámlált hivatalok személyzete minden nemzetőrseregi helybeli, de csak éji szolgálatra köteleztetnek, ha a sor őket éri. 4 §. A ministeriális, törvényszéki, posta, harminczad, bank, vasút, hajógyártás, gőzhajózás, s más ilyen igazgató hivatalok másod és harmadrangú tisztviselői közöl naponkint csak annyit lehet és kell helybeli őrszolgálatra rendelni, mennyit ugyan azon nap a hivatok nélkülözhetnek, végre a nemzetőrségi parancsnokok jó eleve a hivatalokkal érintkezésbe tegyék magukat. 5. §. Nemzetőrseregi képességgel nem biró, de 1847/I t. sz. értelmében mint önkéntes a besorozási kitüntetésre magokat ajánlott s a hatóság által érdemesnek talált egyéneket szintúgy kötelezik a nemzetőrségi szabályok, és kötelesek legalább három éven át a nemzetőrségnél folytonosan szolgálni. Ugyanazon egyének pedig, kik valamelly büntettek miatt a nemzetőrseregből kirekesztettek, vagy onnan kitölröltettek, ha több évi fedhetetlen viseletöknél fogva jobbulást ígérnek, s a lakosok többségének kívánatéra a nemzetőrségi becsületszék őket a besorozásra érdemeseknek találja, nekik az illető hatóság engedelmet adhat a fegyverfoghatásra.6. §• A lovas nemzetőrsei eghez csak azok sorozhatók , kik képesek maguknak nyereg alá való jó lovat szerezni, azt 443 a nyereg alá állítani, illő takarmánnyal ellátni — A lovassághoz igy besorozott nemzetőr, ha csak vagyonában tetemes csorbulást nem szenvedne, vagy megtörténhető testi hibája által jóra alkalmatlanná lenne, folytonosan a lovasságnál megmaradni tartozik. 7. %. Ha a félig aggott nyugdíjas haditisztek hason, vagy magasabb tiszti fokozatra, amiilyennel a szolgálatból kiléptek, a nemzetőrsereghez megválasztatnának, tartoznak a nemzetőrseregnél szolgálni. 8. §. Az egészen elaggott és hadi szolgálatból haza bocsátott hadastyánok, mivel már ők úgy is mint a béke, mind a hadi szolgálatra alkalmatlanoknak ismertették, a nemzetőrségnél szolgálni többé nem tartoznak, ellenben a féligaggottak, ha még az 50 évet meg nem haladták, és egyébként nemz. őri képességgel bírnak, tartoznak magukat az őrsereghez soroztatni, úgy szinte a kiszolgált capitulánsok is, ha egyébiránt őrseregi képességgel birnak. 9. §. Osztatlan családból, mellynek birtoka nem több egy sessionál, csak egy tartozik fegyvert fogni; a többet biró család pedig birtokaránylag, és a fegyvert foghaló gyermekek számához képest állítja ki a nemzetőröket. De a többi be nem sorozott családtagoknak azonban tetszésüktől függ magokat, mint önkénytesek a nemzetőrseregbe íratni. Pesten, sept. 14. 1848. Gr. Batthyány Lajos. II. Ministerelnöki előterjesztésre ezennel kinevezem 1. a honvédtábori karhoz. Századosokul: Szabó István mérnökkari főhadnagyot, Szirányi Béla 51. sz. e. főhadnagyot, Nemegyei Feleix mérnökkari főhadnagyot. 2. A honvédsereghez. A 3. zászlóaljához számfeletti századosul: Molnár Ferdinánd főhadnagyot. A 4. zászlóaljhoz. Hadnagyokul: Cservinka Károly, Szűcs Károly, Krascsenics Ignácz, Rovigha József őrmestereket. 5. zászlóaljhoz. Főhadnagyul: Aleman László hadnagyot. Hadnagyokul: Stencz Ignácz. Deusch Ede őrmestereket. 6. zászlóaljhoz Főhadnagyul : Magyar Ernészt hadnagyot. 8. zászlóaljhoz. Hadnagyul: báró Wimmersper Ferdinánd tizedest. A 9. zászlóaljhoz. Főhadnagyul: Földváry György hadnagyot. Hadnagyul: Kéler Vilmos őrmestert. A 13. zászlóaljhoz. Hadnagyul: Valkó József lsó zászlóalji őrmestert. 14. zászlóaljhoz. Hadnagyul: Takó János 7ik zászlóalji őrmestert. A honvédi tüzérséghez. Hadnagyokul: Bertalan Károly 9 sz. h. e. őrmestert, Szigeti Pál 12 sz. h. e. őrmestert. 3. A nemzetőrsereghez, a horvágyi parancsnokokul , Krassómegyében őrnagy Pánczél Károly helyett báró Bruckenthal Mihályt. Ungmegyében őrnagy Vönöky József helyett gróf Buttler Sándort. Pestmegyében Nagy Sándor József helyett a pestvárosi é. n. őr. zászlóhoz Karácsonyi Guidót dij nélkül. b) Parancsnoki segédekül: Borsodmegyei önkéntes nemzetőrsereg őrnagya báró Vay Lajos mellé Szepessy Kálmán hadnagyot főhadnagyi ranggal. Aradmegyében őrnagy Gaál László mellé Rózsa Edét hadnagyi ranggal. — Ugocsamegyében őrnagy Újhelyi Sándor mellé Abonyi János honvéd 10. zászlóalji őrmester hadnagyi ranggal. Komárommegyében őrnagy Csuzy János mellé, Gáspár Lajost hadnagyi ranggal. Barsmegyében őrnagy Klobusiczky Sándor mellé Botka Sándor volt kir. testőrt főhadnagyi ranggal. Pestmegyében : őrnagy és parancsnok Karácsonyi Guido mellé Wagner Jenőt hadnagyi ranggal. c) a Pestmegyében alakult önkénytes sereg egyik zászlóaljához czimzetes díjtalan őrnagyul Esquire Guison Richardot. Budapest, sept. 15-én 1848 István nádor kir. helytartó. Gr. Batthyány Lajos. II. Ministerelnöki előterjesztője a pesti önkénytes csatár zászlóaljhoz ezennel kinevezem . Századosul: Hell János főhadnagyot és segédtisztet. Főhadnagyokul: Tassy Marczel volt kir. testőrt, Hild Antal volt hadnagyot, Keiler Róbert volt hadnagyot. Hadnagyokul: Tóth Sándor 19-dik számú magyar gyalog ezredbeli hadfit, Török Flóri 32-ik számú magyar gyalog ezredbeli őrmestert, Oszetszki Antal tábori tisztet, Kostyán Antal volt őrmestert, Várszeghy Ignácz 1 —fő honvéd zászlóalji őrmestert, Németh József 2-ik zászlóalj beli honvédet, Báthy Lajos köz és váltóügyvédet, Jenei Antal volt hadfiőrmestert, Józsa János n. őrs. hadnagyot, számvevőül hadnagyi ranggal Fejérvári Pál kir. táblai hites jegyzőt. Budapest, sept. 16-án 1848. István nádor k. helytartó. Gr. Batthyány Lajos. Rendelet. Mellynélfogva Nádosy Sándor őrnagy honvéd alezredesül folyó évi sept. hó 16-ik napjától számítandó ranggal s illetménnyel általam kineveztetik. Budapest, sept. 16. 1848. István nádor s kir. helytartó. Gr. Batthyány Lajos.Közl. (Az osztrák ministerium emlékiratának folytatása). A magyar ministerium még májushó elején kérte ő felségét rendeletet küldeni Magyarország s az azzal egyesült királyságok négy főparancsnokságához az iránt, hogy az 1848diki Illik törvényezikk 6dik és 8diktát akként értsék, miszerint a Magyarhonban létező katonaság a katonai határőrvidéket is ideértetve , minden parancsot és rendeleteket kizárólag csak a magyar ministerium útján fogadhat el. Május 19-én a magyar hadiminister az erdélyi főhadiparancsnokot felszólította a magyar ministerium rendeleteinek teljesítésére, noha Erdélynek Magyarországgal egyesülése még megállítva nem volt, és az erdélyi kongyűlésnek épen tanácskozási tárgyai közé tartozott. A horvát és szlavóniai királyságok ellen intéztetett, hogy június 5-kére törvényesen egybehívott országgyűlések feloszlassák, maga a bán személyes megjelenésre Innsbruckba hivassák, sőt tábornok Hrabovszky báró által június 3 bán báni méltóságából elmozdittassék. Mihelyt a Bécsben levő hadministerium az ő felsége által megadott alkotmányos alapelvekkel öszhangzó rendezésekhez fogott, és az udvari főhaditanácsnak régi alakjában megszüntetése lehetségessé tön, a magyar ministerium ezen régibb udvari hivatalhelynek felelős ministerummá átváltozását tüstént úgy magyarázta, miszerint e lépés által a hadikezelésnek a monarchia központjábani hatékonysága korlátoltabbá vált, s jelesen a határőrvidékekre minden befolyása megszűnt, noha az illy magyarázat szöges ellentétben állott ő felségének április 10-kei rendeletével, melly a magyar ministeriumnak kötelességévé tette volt a katonai határőrvidéknek régi alapszerkezetét illetlen hagyni. Továbbá a magyar ministerium kieszközölte ő felségénél a junius 10. és 15-én kelt parancsolatait, hogy a magyar seregeknél megürült törzstiszti és tábornoki hivatalok a magyar hadminister ellenjegyzése alatt töltessenek be és a magyar csapatoknak elhelyeztetése benn az országban , szintén e ministertől függjön, mi által a birodalmi összes sereg egysége, valamint az a feletti rendelkezhetés nevezetes csorbát szenvedett s katonai erejéből sokat vesztett. A haderő vezényletébeni szakadozottságnak kedvetlen előjelei, — fájdalom! — már is mutatkoztak abban, hogy a magyar ministerium a szárd és más olasz hatalmakkal a háború alatt, a magyar seregeknek visszahivatásáról és azon feltételekről beszélett, mellyek mellett fogna egyedül megtörténni az ujoncz-állitás és a katonai segédnyujtás. S valóban a magyar ezredek sorai naponként gyérülnek, és már 1850-ben, midőn t. i. az 1840-ben fölesküdt katonák szolgálati ideje kitelend, a magyar ezredek feloszlása, vagy szembetűnő apadása előre látható. A pragmatica sanctió által összekötött népek és állományok egységére s testvériségére még aggasztóbban hatottak a magyar ministeriumnak és a Pesten összegyűlt törvényhozásnak közelebbi tettei. A ministerium 200 ezerből álló sereg kiállítására eszközölt felhatalmaztatást, ez olly erő, melly az országvédelem vagy a belső felkelések s lázadások elleni utalom mértékén sokkal felül rúg. A ministerium illy intézkedése még jóval fenyegetőbb szint vált, ha azon politikával összevetjük, mellyet a ministerium a frankfurti parlament és a bécsi ministerium irányában követendőnek vallott be. Nem kevésbbé fenyegetők, állandó balkövetkezésüek és a monarchia egységét veszélyeztető eredménynyel járók a pesti országgyűlésnek az új magyar sereg alakítása módját illető határozatai. Egy csoport törvényes rendelet, különösen magyar parancsszavakról, a császár czím megemlítése nélküli zászlóesküről, válaszfalat emelnek azon hadnépek közé, mellyek eddig valódi testvériséggel osztoztak a jó és balszerencsében, és minden méltányos ok nélkül, sőt a katonák hangulata daczára, a seregbe meghasonlást vonnak, és a századok dicső tradiciával szakítanak. Illy határozatok és törekvések után, a hadintézmények és haditörvények öszhangzása, valamint szintén a különböző seregosztályok eddig is követett egybeolvasztása nélkül, nem lehet többé szó egy osztrák császári s vele egyesült magyar királyi seregről; s pedig a múlt pozsonyi őrgyűlés törvényeinek határozataiból az nem is foly, hogy a magyar hadügyminiszer a honvédelménél többet vegyen magára, és törvénycikkek semmi pontjában nincs említés arról, hogy megszüntessék hatásköre a bécsi udvari főhaditanácsnak, mellynek helyébe később a bécsi hadügyministerium lépett. Azon lépések, mellyeket a magyar financzkezelés ápril 11-től, t. i. a pozsonyi országtörvény megerősítésétől fogva tett, az osztrák és magyar ministérium közt fenforgó sérelmekre, tévedésekre s összekoccanásokra vezető okoknak hosszú sorát foglalják magukban. Legyen szabad néhányt e tények közül itt közleni. 1) A Magyarország pénztárában találtatott pénzösszeg a bécsi központi kezelés hozzászólása nélkül, s úgy a magánosok iránti kétségtelen kötelezettségeknek, mint a birodalmi pénztár követeléseinek tekintetbe nem vételével elfoglaltatolt, s akként tárgyaltatott, mint a magyar financzkezelés sajátja. A régi kormány semmi aktiv hátralékai, mellyekért a kiadások a közfinanczia által hordoztattak volt, vissza nem fordittattak.