Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-19 / 112. szám

Napi­renden volt az úrbéri kárpótlás iránti törvény­­javaslat, mellynek némelly pontjai felett hosszadalmas dis­­cussiók keletkezetek. így, sokáig vitatkoztak azon kérdés felett: valljon a az úrbéri terhektől magukat megváltott községek váltság dija retrogad menve mellyik évtől számítva adassék visz­­sza. ... A kérdés szavazásra tűzetvén ki, végzés ion, hogy 1833-ik év január 1-jétől fogva. — Az ülés 2 óra után eloszlott. Hivatalos rovat. Rende­­­e 11. Midőn az 1847/­ XXII. t­ez. csak átalánosságban ki­mondja, hogy minden honlakost, ki törvényben kimondott képességgel bír, egyenlőn kötelez a nemzetőrseregi szol­gálat, már szabad tért nyitott a jövendő törvényhozásnak a nemzetőseregi ügyben részletesebben, s kimerítőleg ren­delkezni. Részint mivel a mostani törvényhozó testület hon­­boldogító egyéb munkálataival lenne elfoglalva, részint mi­vel az életből merített tapasztalás tanúsítja, mennyiben szük­ség az említett törvényc­ikket pótolni, az egyenetlen ma­gyarázatokból eredhető zavarok, s ezekből belefektető­ panaszok elmellőzésére, még a törvényhozás máskép nem rendelkezendik következendőket rendeem: — 1. §. Minden fokozatú nemzetőrseregi szolgálat alól felmen­tetnek : a) A ministerek, álladalmi és ministeri titkárok, ki­rályi kerületi, váltó- és más törvényszékek elnökei, muzeum és könyvtár igazgatói. b) Lelkészek minden vallásfelekezeti különbség nélkül, szerzetesek, falusi iskolamesterek. Ha azonban a táborba vo­nulandó valamellyik nemzetőrségi zászlóalj lelkészt kí­vánna magával vinni, tartozik az illető egyházi elöljáró­ság a zászlóaljhoz adósság megkeresésére tábori papot ki­rendelni. c) Az egészben elaggott nyugdíjazott haditisztek. d) Megyei fő- és alispánok, kerületek főkapitányai, városok polgármesterei és főbirái. e) Az úgy nevezett militia vaga-hoz tartozó hivatal­nokok, u. m. hadi titkárok, s biztosok, élelmezési tisztek, hadi pénztár és iroda sat. tisztviselői. f) A vizek szabályozásánál, lánczhidnál, vasutaknál, birtok felmérésnél működő mérnökök. g) A mezei gazdászatnál, személyes felügyelés, és felelősség alatt munkáló kisebb tisztviselők, u. m.i­spánok, birkanyájügyelő , kulcsárok sat. ha t i. uraiktól enge­­gedelmet nem nyerhetnének, és hivatalok biztosítva nem lenne. h) Postaállomásokon kan hivataloskodó expeditorok vagy ezek nélküli postamesterek. i) Az érez-, és sóbányákban, és olvasztókban dolgo­zó munkások, mennyiben gazdahatalom alatt állnának. 2. §. A tábori és lakhelyeken kívüli szolgálattól fölmen­tetnek : a) A ministerium, kormány, és törvényszékek, me­gyék és városok főbb hivatalnokai a m. osztályfőnökök, titkárok, tanácsosok, főjegyzők, főszolgabirák. b) Az egyetemi s más nagyobb s kisebb tanodák ta­nárai, könyvtár és múzeum őréi, nevelőintézetei, igazga­tói , gyógyszertárak főnökei, gyakorló orvostudorok. c) Mezővárosok s faluk birái és jegyzői. d) A mezei gazdászattal s annak igazgatásával fog­lalkozó főbb tisztviselők s pénzkezelők. e) A fenálló egyesületek titoknokai, jegyzői és pénz­­tárnokai. f) Postahivatalok igazgatói és postamesterek. g) Sóeladási, vagy tovaszállítási hivatalnokok. h) Vasúti, gőzhajózási tisztviselők, hajó és más na­gyobb gyárak igazgató személyzete. * , 3- * A 2-ik ^-ban előszámlált hivatalok személyzete min­den nemzetőrseregi helybeli, de csak éji szolgálatra kö­­teleztetnek, ha a sor őket éri. 4 §. A ministeriális, törvényszéki, posta, harminczad, bank, vasút, hajógyártás, gőzhajózás, s más i­lyen igazgató hi­vatalok másod és harmadrangú tisztviselői közöl naponkint csak annyit lehet és kell helybeli őrszolgálatra rendelni, mennyit ugyan azon nap a hivatok nélkülözhetnek, végre a nemzetőrségi parancsnokok jó eleve a hivatalokkal érint­kezésbe tegyék magukat. 5. §. Nemzetőrseregi képességgel nem biró, de 1847/I t. sz. értelmében mint önkéntes a besorozási kitüntetésre magokat ajánlott s a hatóság által érdemesnek talált egyé­neket szintúgy kötelezik a nemzetőrségi szabályok, és kö­telesek legalább három éven át a nemzetőrségnél foly­tonosan szolgálni. Ugyanazon egyének pedig, kik valamelly büntettek miatt a nemzetőrseregből kirekesztettek, vagy onnan kitöl­röltettek, ha több évi fedhetetlen viseletöknél fogva job­­bulást ígérnek, s a lakosok többségének kívánatéra a nemzetőrségi becsületszék őket a besorozásra érdemesek­nek találja, nekik az illető hatóság engedelmet adhat a fegyverfoghatásra.6. §• A lovas nemzetőrsei eghez csak azok sorozhatók , kik képesek maguknak nyereg alá való jó lovat szerezni, azt 443 a nyereg alá állítani, illő takarmánnyal ellátni­ — A lo­vassághoz igy besorozott nemzetőr, ha csak vagyonában tetemes csorbulást nem szenvedne, vagy megtörténhető testi hibája által jóra alkalmatlanná lenne, folytonosan a lovasságnál megmaradni tartozik. 7. %. Ha a félig aggott nyugdíjas haditisztek hason, vagy magasabb tiszti fokozatra, a­miilyennel a szolgálatból ki­léptek, a nemzetőrsereghez megválasztatnának, tartoznak a nemzetőrseregnél szolgálni. 8. §. Az egészen elaggott és hadi szolgálatból haza bocsá­tott hadastyánok, mivel már ők úgy is mint a béke, mind a hadi szolgálatra alkalmatlanoknak ismertették, a nemzetőrségnél szolgálni többé nem tartoznak, ellenben a féligaggottak, ha még az 50 évet meg nem haladták, és egyébként nemz. őri­ képességgel bírnak, tartoznak ma­gukat az őrsereghez soroztatni, úgy szinte a kiszolgált capitulánsok is, ha egyébiránt őrseregi képességgel birnak. 9. §. Osztatlan családból, mellynek birtoka nem több egy sessionál, csak egy tartozik fegyvert fogni; a többet biró család pedig birtokaránylag, és a fegyvert foghaló gyer­mekek számához képest állítja ki a nemzetőröket. De a többi be nem sorozott családtagoknak azonban tetszé­süktől függ magokat, mint önkénytesek a nemzetőrseregbe íratni. Pesten, sept. 14. 1848. Gr. Batthyány Lajos. II. Ministerelnöki előterjesztésre ezennel kinevezem 1. a honvédtábori karhoz. Századosokul: Sza­bó István mérnökkari főhadnagyot, Szirányi Béla 51. sz. e. főhadnagyot, Nemegyei Feleix mérnökkari főhadnagyot. 2. A honvédsereghez. A 3. zászlóaljához szám­feletti századosul: Molnár Ferdinánd főhadnagyot. A 4. zászlóaljhoz. Hadnagyokul: Cservinka Károly, Szűcs Károly, Krascsenics Ignácz, Rovigha József őrmes­tereket. 5. zászlóaljhoz. Főhadnagyul: Aleman László hadna­gyot. Hadnagyokul: Stencz Ignácz. Deusch Ede őrmeste­reket. 6. zászlóaljhoz Főhadnagyul : Magyar Ernészt had­nagyot. 8. zászlóaljhoz. Hadnagyul: báró Wimmersper Ferdi­nánd tizedest. A 9. zászlóaljhoz. Főhadnagyul: Földváry György hadnagyot. Hadnagyul: Kéler Vilmos őrmestert. A 13. zászlóaljhoz. Hadnagyul: Valkó József lsó zász­­lóalji őrmestert. 14. zászlóaljhoz. Hadnagyul: Takó János 7ik zászló­­alji őrmestert. A honvédi tüzérséghez. Hadnagyokul: Ber­talan Károly 9 sz. h. e. őrmestert, Szigeti Pál 12 sz. h. e. őrmestert. 3. A n­e­m­z­e­t­ő­r­s­e­r­e­g­h­e­z, a h­orvá­gy­i parancs­nokokul , Krassómegyében őrnagy Pánczé­l Károly he­lyett báró Bruckenthal Mihályt. Ungmegyében őrnagy Vönöky József helyett gróf Butt­ler Sándort. Pestmegyében Nagy Sándor József helyett a pest­városi é. n. őr. zászlóhoz Karácsonyi Guidót dij nélkül. b) Parancsnoki segédekül: Borsodmegyei önkéntes nem­zetőrsereg őrnagya báró Vay Lajos mellé Szepessy Kál­mán hadnagyot főhadnagyi ranggal. Aradmegyében őr­nagy Gaál László mellé Rózsa Edét hadnagyi ranggal. — Ugocsamegyében őrnagy Újhelyi Sándor mellé Abonyi János honvéd 10. zászlóalji őrmester hadnagyi ranggal. Komárommegyében őrnagy Csuzy János mellé, Gáspár Lajost hadnagyi ranggal. Barsmegyében őrnagy Klobu­­siczky Sándor mellé Botka Sándor volt kir. testőrt fő­hadnagyi ranggal. Pestmegyében : őrnagy és parancsnok Karácsonyi Guido mellé Wagner Jenőt hadnagyi ranggal. c) a Pestmegyében alakult önkénytes sereg egyik zász­lóaljához czimzetes díjtalan őrnagyul Esquire Guison Ri­ch­ardot. Budapest, sept. 15-én 1848 István nádor kir. helytartó. Gr. B­atth­yán­y L­aj­o­s. II. Ministerelnöki előterjesztője a pesti önkénytes csatár zászlóaljhoz ezennel kinevezem . Századosul: Hell János főhadnagyot és segédtisztet. Főhadnagyokul: Tassy Marczel volt kir. testőrt, Hild Antal volt hadnagyot, Keiler Róbert volt hadnagyot. Hadnagyokul: Tóth Sándor 19-dik számú magyar gyalog ezredbeli hadfit, Török Flóri 32-ik számú magyar gyalog ezredbeli őrmestert, Oszetszki Antal tábori tisztet, Kostyán Antal volt őrmestert, Várszeghy Ignácz 1 —fő hon­véd zászlóalji őrmestert, Németh József 2-ik zászlóalj­ beli honvédet, Báthy Lajos köz és váltóügyvédet, Jenei Antal volt hadfiőrmestert, Józsa János n. őrs. hadnagyot, számvevőül hadnagyi ranggal Fejérvári Pál kir. táblai hites jegyzőt. Budapest, sept. 16-án 1848. István nádor k. helytartó. Gr. Batthyány Laj­os. Rendelet. Mellynélfogva Nádosy Sándor őrnagy honvéd alezredesül folyó évi sept. hó 16-ik napjától számítandó rangg­al s illetménnyel általam kineveztetik. Budapest, sept. 16. 1848. István nádor s kir. helytartó. Gr. Batthyány Lajos.­Közl. (Az osztrák ministerium emlékiratának folytatása). A magyar ministerium még májushó elején kérte ő felségét rendeletet küldeni Magyarország s az azzal egye­sült királyságok négy főparancsnokságához az iránt, hogy az 1848diki Illik törvényezikk 6dik és 8dik­tát akként értsék, miszerint a Magyarhonban létező katonaság a ka­tonai határőrvidéket is ideértetve , minden parancsot és rendeleteket kizárólag csak a magyar ministerium útján fogadhat el. Május 19-én a magyar hadiminister az erdélyi főhadiparancsnokot felszólította a magyar ministerium ren­deleteinek teljesítésére, noha Erdélynek Magyarországgal egyesülése még megállítva nem volt, és az erdélyi kon­­gyűlésnek épen tanácskozási tárgyai közé tartozott. A horvát és szlavóniai királyságok ellen intéztetett, hogy június 5-kére törvényesen egybehívott országgyűlések fel­oszlassák, maga a bán személyes megjelenésre Innsbruck­ba hivassák, sőt tábornok Hrabovszky báró által június 3 bán báni méltóságából elmozdittassék. Mihelyt a Bécsben levő hadministerium az ő felsége által megadott alkotmányos alapelvekkel öszhangzó ren­dezésekhez fogott, és az udvari főhaditanácsnak régi alak­jában­ megszüntetése lehetségessé tön, a magyar minis­­terium­ ezen régibb udvari hivatalhelynek felelős ministe­­rummá átváltozását tüstént úgy magyarázta, miszerint e lépés által a hadikezelésnek a monarchia központjábani hatékonysága korlátoltabbá vált, s jelesen a határőrvidé­kekre minden befolyása megszűnt, noha az illy magyará­zat szöges ellentétben állott ő felségének április 10-kei rendeletével, melly a magyar ministeriumnak kötelességé­vé tette volt a katonai határőrvidéknek régi alapszerke­­zetét illetlen hagyni. Továbbá a magyar ministerium kieszközölte ő felsé­génél a junius 10. és 15-én kelt parancsolatait, hogy a magyar seregeknél megürült törzstiszti és tábornoki hiva­talok a magyar hadminister ellenjegyzése alatt töltessenek be és a magyar csapatoknak elhelyeztetése benn az or­szágban , szintén e ministertől függjön, mi által a biro­dalmi összes sereg egysége, valamint az a feletti ren­­delkezhetés nevezetes csorbát szenvedett s katonai erejé­ből sokat vesztett. A haderő vezényletébeni szakadozottságnak kedvetlen előjelei, — fájdalom! — már is mutatkoztak abban, hogy a magyar ministerium a szárd és más olasz hatalmakkal a háború alatt, a magyar seregeknek visszahivatásáról és azon feltételekről beszélett, mellyek mellett fogna egyedül megtörténni az ujoncz-állitás és a katonai segédnyujtás. S valóban a magyar ezredek sorai naponként gyérülnek, és már 1850-ben, midőn t. i. az 1840-ben fölesküdt kato­nák szolgálati ideje kitelend, a magyar ezredek feloszlása, vagy szembetűnő apadása előre látható. A pragmatica sanctió által összekötött népek és állományok egységére s testvériségére még aggasztóbban hatottak a magyar mi­nisteriumnak és a Pesten összegyűlt törvényhozásnak kö­zelebbi tettei. A ministerium 200 ezerből álló sereg kiál­lítására eszközölt felhatalmaztatást, ez olly erő, melly az országvédelem vagy a belső felkelések s lázadások elleni utalom mértékén sokkal felül rúg. A ministerium illy in­tézkedése még jóval fenyegetőbb szint vált, ha azon po­litikával összevetjük, mellyet a ministerium a frankfurti parlament és a bécsi ministerium irányában követendőnek vallott be. Nem kevésbbé fenyegetők, állandó balkövetke­­zésüek és a monarchia egységét veszélyeztető eredmény­nyel járók a pesti országgyűlésnek az új magyar sereg alakítása módját illető határozatai. Egy csoport törvényes rendelet, különösen magyar parancsszavakról, a császár czím megemlítése nélküli zászló­esküről, válaszfalat emel­nek azon hadnépek közé, mellyek eddig valódi testvéri­séggel osztoztak a jó és balszerencsében, és minden mél­tányos ok nélkül, sőt a katonák hangulata daczára, a seregbe meghasonlást vonnak, és a századok dicső tradiciával szakítanak. Illy határozatok és törekvések után, a hadintézmények és haditörvények öszhangzása, valamint szintén a különböző sereg­osztályok eddig is követett egybeolvasztása nélkül, nem lehet többé szó egy osztrák császári s vele egyesült ma­gyar királyi seregről; s pedig a múlt pozsonyi őr­gyűlés tör­vényeinek határozataiból az nem is foly, hogy a magyar hadügyminiszer a honvédelménél többet vegyen magára, és törvényc­ikkek semmi pontjában nincs említés arról, hogy megszüntessék hatásköre a bécsi udvari főhaditanács­nak, mellynek helyébe később a bécsi hadügyministerium lépett. Azon lépések, mellyeket a magyar financzkezelés ápril 11-től, t. i. a pozsonyi országtörvény megerősítésétől fogva tett, az osztrák és magyar ministérium közt fenforgó sérel­mekre, tévedésekre s összekocc­anásokra vezető okoknak hosszú sorát foglalják magukban. Legyen szabad néhányt e tények közül itt közleni. 1) A Magyarország pénztárában találtatott pénzösszeg a bécsi központi kezelés hozzászólása nélkül, s úgy a magá­nosok iránti kétségtelen kötelezettségeknek, mint a birodalmi pénztár követeléseinek tekintetbe nem vételével elfoglalta­­tolt, s akként tárgyaltatott, mint a magyar financzkezelés sajátja. A régi kormány semmi aktiv hátralékai, mellyekért a kiadások a közfinanczia által hordoztattak volt, vissza nem fordittattak.

Next