Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-18 / 136. szám

Az Aulában fogva tartott exministerelnök Récsei vallomása. 1) October 3-án hivattam a statuskanzeilerban tartott minister tanácsba, hol, Kraust kivéve, valamennyi minister jelen volt; miután két nappl előbb a lemondott Eszterházi helyét elfoglalni vonakodtam, minthogy Batthyány nem akará ellenjegyezni, ugyszinte az ajánlott hadügyi tárczát is. A miniszertanácsban megjelenvén, tudtomra adatolt, miszerint ő felsége Magyarország miniszerelnökévé nevezett ki, mire ő felsége fel is van jogosítva, mig b. Vas egy uj ministerium alakításával megbizatik, hogy az ügyek menete meg ne akadjon. Én azonnal kinyilatkoztattam, hogy semmi esetre sem engedendem magamat továbbra ez ügyre használtatni (zu diesem Ge se h aefte verwen den!) Mihelyt azonban a manifestum kellemetlenségét megértem, azonnal elmozdításomért folyamodtam. (Ugyan ugye ! hát a famosus manifestum kellemetlenségét (!) csak később érte meg báró úr ? Fiát akkor hol voltak báró úr szemei , midőn a kellemetlen manifestumot aláírta ?) Kinyilatkoztatom, hogy a manifestum aláírásával hazámbeli száműzetésemet irom alá. (Tehát tudta báró úr, hogy honárulást követ el , és keze mégsem száradt el, midőn elköveté ?) Ámde a hosszas katonai szolgálatban az ember megszokja az engedelmességet. (Saját hazája, saját vére ellen is? Lám az olasz és német közlegényeknek világosabb fogalma volt a katonai engedelem határairól.) A manifestum ellenjegyzése után rögtön benyújtani elbocsáttatási folyamodásomat, mit ő felsége azon feltétel alatt kegyelmes volt megadni, miszerint az ügyeket Vas megérkeztéig tovább vigyem. Erre s midőn a manifestum ellen tett kedvetlen nyilatkozatokat meghallom, nem csak elbocsátatásomért folyamodtam, de ő felségét egyszersmind a manifestum visszavételére kértem. Egyébiránt kijelentem , hogy egy udvari párttal sem értek egyet (tehát több udvari párt is van ?) Károly Ferencz főherczeggel, sem Sophia főherczegnével semmi összeköttetésben nem voltam, és ez alkalommal nem is láttam őket. A Staatstathtal érintkezésben nem vagyok. Azon folyamodást, mellyben ő felségét a manifestum visszavételére kértem, másolatban a pesti parlamentnek megküldém. Jelacsicsnak közeljétől csak történetesen tudtam meg s csupán önhajlamomból látogatom őt meg , (szép excusatio !) , minthogy őt már 1827. óta jól ismerem (s mégis hajlamot érzett iránta!) csak 10 perczig voltam nála. (Elég az olly jó régi ismerősöknek.) 2) October Okán löitől fogva 12 óráig a Zvriegsgebaeudeban egybeült ministeri tanácsnál voltam. Latour Jelacsicsnak két levelét adá nekem az olvasás végett. Az elsőben a velenczei ütközetről és az arra követkzett visszavonulásáról a magyaroknak Martonvásárig, ír, s hogy ő (Jellacsics) segélynyerhetés végett Bécs felé vonult. Másik levelében Jelacsics kivált minél több lovasságot s a bécsi gárdának a gloggniczi vasutoni küldetését sürgeti, jelentvén hogy a horvátoknak egy részét, melly csak házi montourral van ellátva (szép a horvát házi montour!) visszaküldötte. 12 órakor Menzdorf által verém elbocsáttatásomat írásban, de egyszersmind azon szóbeli meghagyást, hogy azonnal Kremsbe siessek az udvarhoz, ő felsége parancsait Vai megérkeztéig ellenjegyezendő. October 9-kén 3 órakor utólérem az udvart, melly már két órányira volt Kremsen túl. Ő felsége 6,000 főnyi katonaság kíséretében utazott. 344-re a királyi asztalnál ebédeltem , hol Hornbostel minister is jelen volt. Ő felsége nagyon örvendezett megérkezésemen. Ebéd után Károly főherczeg abbeli kívánságát nyilvánította, hogy Bach (a mosolygó Mephistopheles) megtartsa ministeriumát, mire én kétkedésemet jelentem ki , minthogy Bach elvesztette popularitását. 7 órakor újra audientiám volt Károly Ferencznél; a főherczeg maradásra kényszerített, de kijelentvén, hogy e felől a hivatalnokokat kellene értesítenem, a főherczeg elbocsátott, meghagyván, hogy Olmützbe okvetetlen megjelenjek. 10-ikén reggel oda hagyom az udvart, és 4 órakor Bécsbe értem, honnan minden felsőbb meghagyás nélkül s csak saját ösztönömből 4rakor Auersperg táborába mentem. Itt hosszasan elbeszéli a vallatott, hol volt, hol nem volt. Végre Jelacsics szállására ért. Minekutána — úgy folytatja —■ Jelacsicsot üdvözöltem, egy falatot és egy pohár bort verek magamhoz, de sem politikáról, sem háborúról egy szót nem szóltam. Erre Jelacsics is poharat emelt auf die Gesundheit meines Freundes bécsei! és ittunk. 541 Rövid negyed órányi mulatásora után Zeisberg bérkocsimba kisért és 1 órakor Bécsben voltam. A többi tudva van, se becsületemre és üdvösségemre ismétlem, hogy sem írásbeli, sem szóbeli parancs következtében cselekvém , midőn Auersperget s Jelacsicsot meglátogatom, sőt az udvar nem is tudd, legalább este 10 óráig nem tudd Jelacsics hollétét, mert addig Lobkovvitz herczegnél voltam. Bécs october 11. Bécsei saját keze. K. H. Nyílt szó. Pátka, October jén. Ámbár a September 29-ei csatának eredményét a legkisebb részletekig több ízben és híven közlőtték a lapok, mégis hinni bátorkodunk, hogy a tisztelt szerkesztőség annál örömestebb nyitandja meg hasábjait tudósításunknak , minél sajátszerűbb dolgokat közlendünk, és minél sajnálatosb lenne, ha egy helységnek az ellenség irányában tanúsított hősies viselete napfényre nem kerülne. Győztes seregeink az ellenséges táborra Pátka alatt rohantak. A csatatéren , mellytől alig valánk egy negyedórányira, minden legkisebb fordulatot kivettünk. Láttuk a Miklóshuszárokat, számra alig százat, midőn Szegedi kapitány vezénylete alatt egy roppant horvátcsoportot három ízben megállítottak.Láttuk az ágyúgolyók hatásait, midőn az ellenséges táborban hangyaseregként szórták szét az embereket. A horvátok megfutamodtak. Tűzés podgyászszekereik vereslő szerezsánok sokaságától körülövezve falunkba menekültek. Az utczákra tódult nép, szinte feledé, hogy maroknyi erővel bőszült tömeg ellen harczolni nem ildomos, megrohanja a menekülteket; a szerezsánokat utczahosszat üldözi; a társzekereket elfogja; belőlük több ezer töltést, Kempen tábornok jószágát, egyenruháit, irományát, fegyvereit, nagybecsű földabroszit elhordja. A falu alatt szétszórt horvát sereg magát összeszedve, rögtön szekerei mentésére sietett. De vagy hatvan szerezsán már halva feküdt a vermekben , az elsikkasztott jószágnak pedig nyomára nem jöhettek. — Most rongyos csordák hemzsegtek az utczákon, népünk harczias fellépését megboszulandók. És mivel kutatásuknak semmi eredménye nem volt, először is egy határőri kapitány, két szerezsán tiszt kíséretében Ambrus Sándor plébánosunk háza előtt jelent meg. A tiszt előadó, hogy miután a faluban nagyszerű rablás és gyilkolás követtetett el, a tettesek pedig valamennyien elillantak, ne vegye a lelkész rész néven, ha őt a helység nevében fogságba hurczolják. A lelkész fogva volt. A tisztek becsületszót becsületszóra halmoztak, hogy személye minden bántalomtól mentve lesz. Ezalatt a kóbor csoport még 28 becsületes polgárt fogott meg s a lelkészszel együtt, állati durvaság közt hurczolta a táborba. Itt legelőször is a kisérő lisztek gazságát csodáltuk, kik bennünket a becsületszó szentsége alatt kisértek a táborba , most Kempen tábornoknak azon hazugsággal adtak át, mintha mi üldöztük volna embereit, és raboltuk volna szekereit. A lelkész , az alávalóságnak illyetén jelenete közt férfias komolysággal kezet emel, s a tomboló tisztekhez szót akar intézni. Meg nem hallgattatott. Kempen egyike a durvaság legkitűnőbb példányának, gazembernek nevezé, s a szerezsának csordájába czipelleté őrizetül. Az eső szakadt, és mi az éjét vékony öltözetben az isten szabad ege alatt húztuk ki. Reggel csoportosan tódult a sokaság bámulásunkra. A tisztek úgy, mint a horvát csőcselék goromba kifejezésekkel illettek. Később a dühös veressapkások — már jobbadán lerészegedve — felvont fegyvereikkel s hosszú késeikkel hadonáztak előttünk, bőszült orditás közt sürgetvén megöletésünket. A plébános magyarhoz illő bátorsággal figyelmezteté a törzstiszteket, mikép a horvát táborban a becsületszóról s lovagiasságról csak fogalom sem létezik. Mind hiába ! Sorsunk nem künnyebült. Sok szorongattatásunk után a főhadi biztos is megtekintett benünket. A bán nevében jött és tudtul odá, hogy mi fogva maradunk, Pátka pedig —szét jelentő például — kiraboltatik s lángba borulatik. Az Isteni gondviselésnek munkái megfoghatlanok ! — Mi, mint egyéb szerencsétlen foglyai Jelacsicsnak még most is rabságban sintődnénk; helységünk pedig a lángok martalékává válandott volna. De a rettenthetlen bátorság , melly lelkes plébánosunkat e legkriticusabb pillanatban sem hagyta el, erkölcsi hatást gyakorlott a durva lisztek kedélyére. „Ismerjük, — így szólt a hadibiztoshoz — egy illegális ellenségnek kezei közt ismerjük sorsunkat. Kegyelemért nem kuncsorgunk , a halált nem rettegjük , és ha titokban marad is a világ előtt a horvát becsületszónak be nem váltása, mi az öntudatot sírba visszük, s az uraknak morális jelleme be van szennyezve. Igénytelen személyem a bán irányában parányi, de elég erélyességet érzek magamban, biztos ur előtt leplezetlenül kimondani, mikép gyujtatni, raboltatni és azon pillanatban, midőn 24 órai fegyverszünet adatott, sem a bán lojalitásával, sem a sérthetlen haditörvények természetével meg nem egyezhető.“ Abiztos mérsékletre inté a lelkészt s eltávozott. Félóra múlva tudtunkra adja, hogy sebes posta küldetett a [»átkába közeledő rablók után, melly a gyújtogatást a bán nevében szigorun megtiltotta! Még azon este Kempen osztályából a főhadi szállásra kísértettünk Pákozd alá. Másnap a megszökött bán Kisfaludig czipeltetett bennünket. Itt egy törzstiszt által jelentett, hogy a pátkai foglyok szabadon bocsáttatnak. Haza tértünk, de a vigasz helyett uj sebek nehezültek szivünkre. A rablócsoport iszonyú nyomort hagyott maga után. Tűzhelyeink szétszórvák. Ajtaink s ablakaink összezuzvák. Mezitlen nép jajgat az utczákon. A barbár kegyetlenséget leírni lehetetlen. A czudar csorda feldúlta a házakat, mindennemű ruháinkat elrabolta, az ágyneműeket felhasogatta, a tollat szélnek eresztette. Az élelemszereket elszórta , barmokat lődözött, a férfiakat megkötözve, asszonyokat fertőztetett. Jószágot, ruhákat s egyéb házi szereket, mellyeket magával nem vihetett, utza közepén halomra rakva meggyujtott s porrá égetett. Pátka a vitézi elszántságnak lett szomorú áldozata! És valamint büszkén fogja mutogatni az utókornak a vermeket és gödröket, mellyeket példátlan bátorsága horvátokkal megtöltött, úgy vigasztaló bizodalommal reméli, hogy a nemzet képviselői az érdemeket méltányló figyelemnél fogva, tekintetbe veszik az iszonyú veszteséget, melly Pátkát hosszuhosszu időre viszatasszitotta. A pátkai elöljárók többnyire mint szemtanuk és foglyok. Vidéki mozgalmak. Soprony, october 14. A pákozdi győzelemmel szétriasztott Jellasicsféle rablócsordának egy része mintegy 13,000 f. hőskén jött a pomogyi töltésen át Eszterházán keresztül megyénkbe s az nap Sz.Miklóson s környéken táborozott Más nap odülőkén Lövőnél útját állánk egy század Ernest-sorgyalogság, mintegy 300 sopronyvárosi nemetőr maradványa az onnét kiindult, de rútul visszafutamlott nemzetőrségi zászlóaljnak—és valami 4,000 kaszás felkelt nép, — de habár vakmerő csatár támadást tevénk is , mivel a nép első puskalövésre rend nélkül megfutamlott, a gaz csordát megállítani nem biránk ; — sikerült azonban mégis őt feltartóztatni annyira, hogy másnap (oct. 11.) már a rendes katonaság utolérte s mégis támadta. A lövői csatár támadásnál közülünk néhány sebesült , de nem veszélyesen, pedig hat 3 fontos ágyúból két kartács és négy golyó is repült utánunk. — Az odob. 11. támadás kemény volt — és sok horvát hullott, ágyúink és a Sándor Miklós huszárok egyegy százada hatalmasan működtek. Jelenleg, mint mondauik, már a határszélen vagy tán Stájerban is vannak, s az is hallatszik, hogy ellentállásra találván, ismét vissza felénk vonulnak ; ám tessék, most már folyvást érkezik a sorkatonaság, mostvonult hozzánk a 7dik honvéd zászlóalj, egy ágyúsüteggel; estére még többen érkeznek. •A Jellasics táborából Bécsújhelybe hasonlóul ma érkezett 2.000; vidékünk csatahely lesz; épen most kiabálják az utczán: jó az ellenség; lehetlen soraimat folytatni; az eredményről, ha életbe maradok, majd többet. Zádor Lajos: Répczetájáról, Sopron megyéből, oct. 12. A t. ez. horvát-csorda remekműveinek egyikét mutatom be a hazának, hogy a számolás nagy napján az igazság mérlegéből ki ne felejtse. Mi mindig azt gondoltuk, hogy Jelacsics el ép. eddig Budán szüretel (?) — pedig mint mondják: drága bor terem ám azon a budai hegyen ! ... kivált ha az ember ingyen ihatná —■ mint Jelacsics (!)... oh be fölséges kis ital!!! Hát a kilátás a budai várból!!! Az ám még pompás!. . ízlése hiszen nincs részked-