Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-19 / 137. szám
Kevés napok alatt ismét annyira szaporodott tüzérségünk s olly sebesen haladtak a tanulásban, hogy ma már ismét 3 battéria állíttathatott ki fix und fertig teljes fölszereléssel, mellyek is az ujpiaczon fölállitatván, Kossuth lelkesítő szavai mellett — Bécsnek inditattak, ő fensége — a nép segedelmére. Kossuth holnap reggeli 8 órakor seregeinkhez megy , s ha azok Bécsben lennének, oda, ő újra kézbe ragadta azon szent lobogót, mellyet a márcziusi napokban a népek javára fölfejtett vala. A szabadság hajnala tiszta fényben kezdett derengeni, midőn Kossuth először rátevé kezeit a nagy munkára,de a szuronnyal uralkodók az istenadta szelíd hajnalt vérszinbe bobták. Márcziusban meghajlott Kossuth a residentia előtt, mert népboldogító törvények nyertek onnan szentesítés által erőt és életet, — de most a tiszta lelkű férfiú büszke öntudattal nézendi le a bűnbarlangot, s ha kell dörgend felette ítéletet! Kossuthot Önkényt válalkozó lovas testőrök és több század pesti nemzetőr kisérendik ; — ő nem kért föl ugyan senkit, de a hőszeretet, a rettegés , körébe seregelteté a híveket, — noha védletre neki kevés szüksége van; — ejtsd ki gyáva orgyilkos kezedből a fegyvert, mellyel e nép imádta élet meg gyilkolására szántál, Kossuthot többé megölni nem lehet! *** A Bécsben tartózkodó magyarok a kövekező fölhivást intézték a bécsiekhez. „A magyar hadsereg, az austriai nép s képviselői kinyilatkoztatott óhajtásához képest elősietnek, hogy egyesülve a derék bécsi néppel a közös ellenségen győzelmet vehessenek. Tegnap lépett át ugyanazon hadsereg a Lajthán, melly Jelacsicsnak számos csordáját a fenyegetett fővárostól vad futásban a Lajthán keresztülkergeté. Föl tehát bécsiek alakuljatok mozgó csapatokká, hogyha a támadás órája közéig, zárt sorokban a város falain kívül is közösen a magyar hadsereggel az ellenséget megtámadhassátok. Hívjátok föl vezéreiteket, hogy a megkezdendő csata első felére készen álljanak titeket Bécs falain kívül az ellenség elébe vezetni. S a szabadság ellenein bizonyos leend győzelmetek. Bécs act. 14. 1848.“ *** Pétervárad várparancsnoka a háromszinü zászlót] négy helyen tűzette ki a várfalaira, és legénységével együtt — melly már előbb is határozottan a nemzet mellett nyilatkozott — szolgálatát a honvédelmi bizottmánynak fölajánlotta. A bécsi országgyűlésnek fékén estve a legérdekesebb ülése volt, mert Austria népének sorsa felett határozottan nyilatkozott,— a koczka el van dobva,— a véres játék megkezdetik, talán már e pillanatban. — Jelacsicshoz egy ultimatum intéztetett (jó hogy már egyszer ultimatum, noha ez is felesleges.) Ha hazájába vissza nem tér, egyszere támadtatik meg a magyar hadsereg és az osztrák népfelkelés által. Győzve vagy megvezetve. — Jelacsicsnak Bécs kapui zárva maradnak. A bécsi országgyűlés jogának és igazságának öntudatában, a mellyért küzd, szilárdan, méltón és határozottan lép föl. És ezen erélye a népet győzelemre vezérlendi. Az egész ország fegyverben áll. A legtávolabb vidékekről Steyer, Troppau és Neutit sehenből tudósítások jőnek, miszerint az ottani nemzetőrségek egészen a bécsi országgyűlés rendelkezése alá adják magukat, és csak a fölhívást várják, melly perezben keljenek föl. Az ultimátum így hangzik: Excellentiád! (Mi alkalmas, czímet találtunk volna neki.) A mai napon hozzánk jött irata következtében (Jelacsics írt a bécsi országgyűlésnek , azt nyilatkoztatván, miszerint ő egy szent kötelességet teljesít e jelen expeditiójával Bécs falai alatt, ő nem akarja a szabad institutiókat legkevesebbé is megtámadni, — ismerünk ludas — ő a népjólétéért, boldogságáért küzd— a szemtelen! — mit épen jelen viszonya a Magyarországban uralkodó párthoz a legvilágosbban bizonyít !) az alkotmányzó országgyűlés a következendőket nyilvánítja bizottmánya által. — Ő felségéhez egy küldöttség ment hogy őt a békeföltételek meghallgattására bírja. Ezen lépés szerencsés sikere reményében mindent elkövetett az országgyűlés, hogy a harczvágyó , bécsi népet és a közelébe vonuló népfölkelést támadó ellenségeskedésektől visszatartóztassa. Ő felsége Lobkovicz herczeg által azon kijelentést juttatá hozzánk, miszerint a két parancsnok Bécset meg nem támadandja. Azonban a nemzetőrségnek excellentiád által parancsolt lefegyverzése a körülfekvő helységekben , a nyomasztó requisitiók, a szabad út zárlása és az élelmiszerek Bécs városába hozatalának akadályozása ezen ígéretekkel olly visszatetsző ellenkezésben állanak, hogy az országgyűlés ezen tényekre támaszkodva óvását kénytelen határozottan megtenni. Az országgyűlés a magyarokat az országba nem hívta és annál kevésbbé tilthatja őket ki. A magyar országgyűlés hadseregeinek azon parancsot adta ki, miszerint Excellentiádat kövessék bárhova menne is, és csak akkor álljanak meg, ha ön le lesz fegyverezve. Az országgyűlés nem ismer más eszközt a béke helyreállítására, mintha a lefegyverzett nemzetőröknek fegyvereik visszaadatnak, és ön hazájába visszatér. Ha ez nem teljesítetik, úgy az országgyűlés ezzel a béke utján mindent megtett, mi hatalmában állott, s akkor békemisiája be van végezve, és megkezdetik ennek a magyarokkal elkerülhetlen csatája.“ Ezen „utolsó szó Jelacsicshoz“ és az ellenségképen Bécs falai alatt álló hadsereghez egyhangúlag elfogadtatott. —ki— bluzetgyölcs. Ülés a képviselőházban October 14-én d. e. 11. órakor. Széll József és Reissig Alajos kormánybiztosok az országos bizottmánynak jelentjük, hogy kiküldetésünkhöz képest, miután megértettük volna a pártütő horvátok tábora egy részének szomszéd Soprony megyében levő tartózkodását, megyénkben a nemzetőrök kiállítását és a tömeges népfelkelést jó sikerrel eszközöltük , és miután megértettük volna, hogy ezen Teodorovits tábornok vezérlete alatt létező, mintegy 8 ezer emberből álló , és hat ágyúval ellátott sopronymegyei Csepreg vidékét szálotta volna meg, nemzetőreinknek azon részét, melly Vidos József parancsnokságából itthon hátrahagyatott, úgy a felkelő népet Szombathely és Kőszeg közt olly formán huzattuk össze, hogy seregeink Moga tábornok csapatai által megtámadott ellenségnek minden felől útját elállhassák. Midőn ekkor?A seregünket felállítottuk, jött hozzánk Kőszeg városától azOn hivatalos tudósítás, hogy ő erejében nem bízván , magát az ellenségnek feladta, s neki minden élelmezést megajánlott, sőt általunk az ő fedezésére kiállított népet is lehangolva elbocsátotta, kik közöl némellyek táborunkban szállingózva megjelentek; mi azonban a városnak ezen eljárását helytelenítvén, népünket felkértük, hogy illy gyáva és hazagságtalan lépéstől óvakodnék, melly is felkérésünkre azonnal hajolván , kijelentette, hogy ő semmiféle becstelen egyezkedésbe ereszkedni nem kíván. Míg ezek így történtek, már hallani lehetett attalellenben egy pár órai távolságban az ágyuk sűrű mozgásait, s látni a felgyujtogatott falvaknak irtózatos füstjeit, s csakhamar egynéhány órák múltával kémünk meghozta azon örvendetes tudósítást, hogy Moga tábornok erejének egy része az ellenséget, mellyet tegnapelőtt némelly sopronymegyei nemzetőrök és 120 főből álló Ernő- ezredbeli sorkatonák siker nélkül támadtak meg, mai napon 11 óra tájban megrohanta s egy részét megsemmisítette, a másikat megszalasztotta, egy részét pedig elfogta. Ezeknek megértésére táborunknak lelkesedése és harczolni való vágya annyira növekedett, hogy a népet már többé a táborban megtartani lehetlenné vált, el kellett tehát őket gr. Zicsi Isermannak vezérlete alatt az ellenség felkeresésére bocsátani, a minthogy valósággal az ellenség felkeresésére már ki is indult. Ezen kívül van megyénkben még egy tábor, mellyel Vidos József vezérel, ezen táborban Batthyány Lajos gróf nagy erélyességgel működik, nagy elszántsággal lelkesité a sereget, ki azonban mai napon szerencsétlenül járt, mert midőn nemzetőreinket Hegyfaluból az ellenség ellen vezette és földabroszát zsebéből kihúzta, lova megijedt s vele együtt elesvén, keze kitörött. Mai napon egy e végre megbízott tisztviselőtől azon örvendetes tudósítást vettük, hogy Grätzben és Stájerhonban olly értelmű felszólítások olvashatók, miszerint mindenki Magyarország melletti fegyverfogásra buzdíttatik, s ennek következtében már valósággal 700 főből álló csapat alakítatott is. Vettünk egy másik jelentést is, hogy Nugent tábornok ugyan Stájerhonban császári seregeket kapna ellenünk, ezen hit azonban nem látszik alaposnak. Kelt Szombathelyen, oct. 11. 1848. Széll József és Reisig Alajos kormánybiztosok. Tisztelt országos honvédelmi bizottmány! — Az ozorai fényes győzelemről, — melly, hogy a hadviselés évkönyveiben is feljelöltessék, méltó, folyó hóckán telt elvleges tudósításom folytában szerencsém van most a tisztelt bizottmány elébe terjeszteni Csapó Vilmos nemzetőrségi őrnagy úr egyszersmind a tolnai népfelkelés fővezére idei/. zárt hivatalos jelentését. Egyszerűen , híven elő van ebben adva és fokonkint a győzelem fejleménye. Nem hozzám íllik és a szerénység tiltja , hogy én fejtegessem azt, melly rész, melly mérték illésé a győzelem dicsőségéből a tolnamegyei népfelkelést különösen ? — a tisztelt bizottmány ítélete fogja azt sajátszerübben és biztosabban meghatározni. Ellenben tiszti körömhöz tartozik , és kötelességemnek ismerem egyes személyek érdemét a tisztelt bizottmány előtt méltányolva és ajánlólag felemlíteni, kik a népfelkelés hasznos alkalmazásában magokat kitüntették. Ezen sorában mindenek előtt kiemelnem kell csapó Vilmos őrnagy és vezérparancsnok úgy okszerű, mint eredmény koszoruzta eljárását, — ki a felkelt népnek hadtanilag czélszerü és úgy annál is — melly abból valóban kifejthető lett volna, az ellenség irányában nagyobb hatást mutató felállításával, minden kellő helyi intézkedésekkel , és az ellenséggel folytatott alkudozás alatt szilárd, elhatározott megtartásával 49 óráig azt veszteglésben bírta tartóztati, és azzal a diadalt biztositni, mellynek ekképp tagadhatlanul egyik főtényezője, a tisztelt bizottmány jutalmazó méltánylását, és kedvező figyelmét teljes mértékben kiérdemlette. Méltánylattal kell tovább neveznem nemcsak a parancsnoki jelentés nyomán, hanem különben ismeritsta, tudomásom szerint Perczel István osztályvezér urnak erélyes közremunkálását, mégis az egész tiszti kar érdemén kívül különsen Orfi és Heribán urak hazafias buzgalmukat, és e szerint minden illy honvédelmi alkalommal tett igen hasznos szolgálatukat. Végre Csákány nyugalmazott huszár kapitány, kinek régi hadi érdemei ezúttal megújultak. — Hazanyi tisztelettel. — Kelt Szegszárdon od. li-kén 1848. Sztankovánszki Imré m. k. tolnamegyei főispán és kormánybiztos. Hivatalos rovat. A Prágában fekvő nádorhuszárainkból egy félszázad—áthatva a honszeretet forró érzetétől—több helyen keni nagy számú ellenálláson vitézül áttörve, veszteséggel ugyan, de még is a hőn szeretett övéikhez hónuk megmentésére — magyar hazánkba szerencsésen elérkeztek. — Vegyék azért az egész félszázad lelkes vitézei a honvédelmi bizottmánynak a haza nevébeni elismerését s szives köszönetét. Minek következtében addig is, mig minden vitézeit kellőleg magjutalmazhatná e haza, a honvédelmi bizottmány az említett félszázadban következő előléptetést tett: Sréter Lajos százados őrnagygyá, s a Pozson megyében alakuló Frangepán-csapat vezérévé ; Dessewffi Dénes alszázadossá s az átljött század parancsnokává; Szentpéteri Sámuel és Lázár Sándor őrmesterek pedig hadnagyokká neveztettek ki. Budapest oct. 16-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos elnök. Gróf Batthyány Lajos levele. Volt ministerelnök Batthyány Lajos Hegyfaluból (Vasmegyében), hol eltört karja betegágynak szegező , Pestre, egyik mind tiszta jelleme, mind hazagsága miatt régóta tiszteletben álló képviselőhöz a következő bizodalmas levelet intézte, mellyet örömmel közlünk, mert kétes dolgokat világosit és gyanúkat hárít el, mellyek a honnak e vészes napjaiban, midőn embert ingerlékennyé tesz a haza miatti aggodalom, olly gyakoriak, de egyszersmind olly természetesek is. A levél szavai itt következnek: Tisztelt barátom! Hat nehéz hónapon át küzdöttem a kormány gondjaival, s midőn a körülmények kényszerűségénél fogva visszalépek, teendő mindent, mit a hon tőlem mint ha közpolgárától igényelhet.