Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-19 / 137. szám

Kevés napok alatt ismét annyira szaporodott tüzérségünk s olly sebesen haladtak a tanulásban, hogy ma már ismét 3 battéria állíttathatott ki fix und fertig teljes fölszereléssel, mellyek is az ujpiaczon fölállitatván, Kossuth lelkesítő szavai mellett — Bécsnek inditattak, ő fensége — a nép segedelmére. Kossuth holnap reggeli 8 órakor seregeinkhez megy , s ha azok Bécsben lennének, oda, ő újra kézbe ragadta azon szent lobogót, mellyet a márcziusi napokban a népek javára fölfejtett vala. A szabadság hajnala tiszta fényben kezdett derengeni, mi­dőn Kossuth először rátevé kezeit a nagy munkára,de a s­zu­­ronnyal uralkodók az istenadta szelíd hajnalt vér­­szinbe bob­ták. Márcziusban meghajlott Kossuth a residentia előtt, mert népboldogító törvények nyertek onnan szentesítés által erőt és életet, — de most a tiszta lelkű férfiú büszke öntudattal nézendi le a bűnbarlangot, s ha kell dörgend felette ítéletet! Kossuthot Önkényt válalkozó lovas t­e­st­ő­r­ök és tö­bb század pesti nemzetőr kisérendik ; — ő nem kért föl ugyan senkit, de a hő­szeretet, a rettegés , körébe seregelteté a híveket, — noha védletre neki kevés s­zü­ks­ége van; — ejtsd ki gyáva or­gyilkos kezedből a fegyvert, mellyel e nép imádta élet meg g­yi­l­k­o­l­ás­ára szán­tál, Kossuthot többé megölni nem lehet! *** A Bécsben tartózkodó magyarok a kövekező fölhivást intézték a bécsiekhez. „A magyar hadsereg, az austriai nép s képvise­lői kinyilatkoztatott óhajtásához képest elősietnek, hogy egyesülve a derék bécsi néppel a közös ellenségen győzelmet vehessenek. Tegnap lépett át ugyanazon hadsereg a Lajthán, melly Jelacsicsnak számos csordáját a fenyegetett fővá­rostól vad futásban a Lajthán keresztülkergeté. Föl tehát bécsiek­ alakuljatok mozgó csapatokká, hogyha a támadás órája közéig, zárt sorokban a vá­ros falain kívül is közösen a magyar hadsereggel az ellenséget megtámadhassátok. Hívjátok föl vezéreiteket, hogy a megkezdendő­ csata első felére készen álljanak titeket Bécs falain kívül az ellenség elébe vezetni. S a szabadság ellenein bizonyos leend győzelmetek. Bécs act. 14. 1848.“ *** Pétervárad várparancsnoka a háromszinü zászlót] négy helyen tűzette ki a várfalaira, és le­génységével együtt — melly már előbb is határozottan a nemzet mellett nyilatkozott — szolgálatát a honvé­delmi bizottmánynak fölajánlotta. A bécsi országgyűlésnek fékén estve a leg­érdekesebb ülése volt, mert Austria népének sorsa fe­lett határozottan nyilatkozott,— a koczka el van dob­va,— a véres játék megkezdetik, talán már e pillanat­ban. — Jelacsicshoz egy ultimatum intéztetett (jó hogy már egyszer ultimatum, noha ez is felesleges.) Ha ha­zájába vissza nem tér, egyszere támadtatik meg a ma­gyar hadsereg és az osztrák népfelkelés által. Győzve vagy megvezetve. — Jelacsicsnak Bécs kapui zárva maradnak. A bécsi országgyűlés jogának és igazságá­nak öntudatában, a mellyért küzd, szilárdan, méltón és határozottan lép föl. És ezen erélye a népet győzelemre vezérlendi. Az egész ország fegyverben áll. A legtávolabb vidékek­ről Steyer, Trop­p­au és N­e­ut­it se­h­e­­­nből tu­dósítások jőnek, miszerint az ottani nemzetőrségek e­­gészen a bécsi országgyűlés rendelkezése alá adják ma­gukat, és csak a fölhívást várják, melly perezben kel­jenek föl. Az ultimátum így hangzik: Excellentiád! (Mi alkalmas, czímet találtunk volna neki.) A mai na­pon hozzánk jött irata következtében (Jelacsics írt a bécsi országgyűlésnek , azt nyilatkoztatván, miszerint ő egy szent kötelességet teljesít e jelen expeditiójával Bécs falai alatt, ő nem akarja a szabad institutiókat legke­vesebbé is megtámadni, — ismerünk ludas — ő a nép­­jólétéért, boldogságáért küzd— a szemtelen! — mit épen jelen viszonya a Magyarországban uralkodó párthoz a legvilágosbban bizonyít !) az alkotmányzó or­szággyűlés a következendőket nyilvánítja bizottmánya által. — Ő felségéhez egy küldöttség ment hogy őt a békeföltételek meghallgattására bírja. Ezen lépés szerencsés sikere reményében min­dent el­követett az országgyűlés, hogy a harczvágyó , bécsi népet és a közelébe vonuló népfölkelést támadó ellenségeskedésektől visszatartóztassa. Ő felsége Lobko­­vicz herczeg által azon kijelentést juttatá hozzánk, mi­szerint a két parancsnok Bécset meg nem támadandja. Azonban a nemzetőrségnek excellentiád által paran­csolt lefegyverzése a körülfekvő helységekben , a nyo­masztó requisitiók, a szabad út zárlása és az élelmi­szerek Bécs városába hozatalának akadályozása ezen ígéretekkel olly visszatetsző ellenkezésben állanak, hogy az országgyűlés ezen tényekre támaszkodva óvását kénytelen határozottan megtenni. Az országgyűlés a magyarokat az országba nem hívta és annál kevésbbé tilthatja őket ki. A magyar országgyűlés hadseregeinek azon parancsot adta ki,­­ miszerint Excellentiádat kövessék bárhova menne is, és csak akkor álljanak meg, ha ön le lesz fegyverezve. Az országgyűlés nem ismer más esz­közt a béke helyreállítására, mintha a lefegyverzett nemzetőröknek fegyvere­ik visszaadatnak, és ön hazájába visszatér. Ha ez nem teljesítetik, úgy az országgyűlés ez­zel a béke utján mindent megtett, mi hatalmában ál­lott, s akkor békemisiája be van végezve, és megkez­detik ennek a magyarokkal­ elkerülhetlen csatája.“ Ezen „utolsó szó Jelacsicshoz“ és az el­lenségképen Bécs falai alatt álló hadsereghez egy­hangúlag elfogadtatott. —ki— b­luzetgyölcs. Ülés a képviselőházban October 14-én d. e. 11. órakor. Széll József és Reissig Alajos kormánybiztosok az országos bizottmánynak jelentjük, hogy kiküldetésünkhöz képest, miután meg­értettük volna a pártütő horvátok tá­bora egy részének szomszéd Soprony megyében levő tar­tózkodását, megyénkben a nemzetőrök kiállítását és a tömeges népfelkelést jó sikerrel eszközöltük , és mi­után megértettük volna, hogy ezen Teodorovits tábor­nok vezérlete alatt létező, mintegy 8 ezer emberből ál­ló , és hat ágyúval ellátott sopronymegyei Csepreg vidé­két szálotta volna meg, nemzetőreinknek azon részét, melly Vidos József parancsnokságából itthon hátrahagya­­tott, úgy a felkelő népet Szombathely és Kőszeg közt olly formán huzattuk össze, hogy seregeink Moga tá­bornok csapatai által megtámadott ellenségnek minden felől útját elállhassák. Midőn ekkor?A seregünket felállítottuk, jött hoz­zánk Kőszeg városától azOn hivatalos tudósítás, hogy ő erejében nem bízván , magát az ellenségnek feladta, s neki minden élelmezést megajánlott, sőt általunk az ő fedezésére kiállított népet is lehangolva elbocsátotta, kik közöl némellyek táborunkban szállingózva megjelentek; mi azonban a városnak ezen eljárását helytelenítvén, né­pünket felkértük, hogy illy gyáva és hazagságtalan lé­péstől óvakodnék, melly is felkérésünkre azonnal hajol­ván , kijelentette, hogy ő semmiféle becstelen egyezke­désbe ereszkedni nem kíván. Míg ezek így történtek, már hallani lehetett at­­talellenben egy pár órai távolságban az ágyuk sűrű mozgásait, s látni a felgyujtogatott falvaknak irtózatos füstjeit, s csakhamar egynéhány órák múltával ké­münk meghozta azon örvendetes tudósítást, hogy Moga tábornok erejének egy része az ellenséget, mellyet tegnapelőtt némelly sopronymegyei nemzetőrök és 120 főből álló Ernő- ezredbeli sorkatonák siker nélkül tá­madtak meg, mai napon 11 óra tájban megrohanta s egy részét megsemmisítette, a másikat megszalasztot­ta, egy részét pedig elfogta. Ezeknek megértésére tá­borunknak lelkesedése és harczolni való vágya annyira növekedett, hogy a népet már többé a táborban meg­tartani lehetlenné vált, el kellett tehát őket gr. Zicsi Isermannak vezérlete alatt az ellenség felkeresésére bo­csátani, a minthogy valósággal az ellenség felkeresésére már ki is indult. Ezen kívül van megyénkben még egy tábor, mel­lyel Vidos József vezérel, ezen táborban Batthyány Lajos gróf nagy erélyességgel működik, nagy elszántsággal lelkesité a sereget, ki azonban mai napon szerencsétle­nül járt, mert midőn nemzetőreinket Hegyfaluból az el­lenség ellen vezette és földabroszát zsebéből kihúzta, lova megijedt s vele együtt elesvén, keze kitörött. Mai napon egy e végre megbízott tisztviselőtől azon örvendetes tudósítást vettük, hogy Grätzben és Stájerhonban olly értelmű felszólítások olvashatók, mi­szerint mindenki Magyarország melletti fegyverfogásra buzdíttatik, s ennek következtében már valósággal 700 főből álló csapat alakítatott is. Vettünk egy másik jelentést is, hogy Nugent tábornok ugyan Stájerhonban császári seregeket kapna ellenünk, ezen hit azonban nem látszik alaposnak. Kelt Szombathelyen, oct. 11. 1848. Széll József és Reisig Alajos kormánybiztosok. Tisztelt országos honvédelmi bizottmány! — Az ozorai fényes győzelemről, —­ melly, hogy a hadvi­selés évkönyveiben is feljelöltessék, méltó, folyó hó­c­kán telt elvleges tudósításom folytában szerencsém van most a tisztelt bizottmány elébe terjeszteni Csapó Vilmos nemzetőrségi őrnagy úr egyszersmind a tolnai népfelkelés fővezére ide­i/. zárt hivatalos jelentését. Egyszerűen , híven elő van ebben adva és fokon­­kint a győzelem fejleménye. Nem hozzám íllik és a szerénység tiltja , hogy én fejtegessem azt, melly rész, melly mérték illésé a győ­zelem dicsőségéből a tolnamegyei népfelkelést különö­sen ? — a tisztelt bizottmány ítélete fogja azt saját­­szerübben és biztosabban meghatározni. Ellenben tiszti körömhöz tartozik , és­ kötelessé­gemnek ismerem egyes személyek érdemét a tisztelt bizottmány előtt méltányolva és ajánlólag felemlíteni, kik a népfelkelés hasznos alkalmazásában magokat ki­tüntették. Ezen sorában mindenek előtt kiemelnem kell csa­pó Vilmos őrnagy és vezérparancsnok úgy okszerű, mint eredmény koszoruzta eljárását, — ki a felkelt népnek hadtanilag czélszerü és úgy annál is — melly abból va­lóban kifejthető lett volna, az ellenség irányában nagyobb hatást mutató felállításával, minden kellő helyi intézke­désekkel , és az ellenséggel folytatott alkudozás alatt szilárd, elhatározott megtartásával 49 óráig azt vesz­­teglésben bírta tartóztati, és azzal a diadalt biztositni, mellynek ekkép­p tagadhatlanul egyik főtényezője, a tisz­telt bizottmány jutalmazó méltánylását, és kedvező figyel­mét teljes mértékben kiérdemlette. Méltánylattal kell tovább neveznem nemcsak a pa­rancsnoki jelentés nyomán, hanem különben is­meritsta, tudomásom szerint Perczel István osztályvezér urnak erélyes közremunkálását, még­is az egész tiszti kar érdemén kívül különsen Orfi és Heribán urak hazafias buzgalmukat, és e szerint minden illy honvédelmi al­kalommal tett igen hasznos szolgálatukat. Végre Csákány nyugalmazott huszár kapitány, ki­nek régi hadi érdemei ezúttal megújultak. — Hazanyi tisztelettel. — Kelt Szegszárdon od­. li-kén 1848. Sztankovánszki Imré m. k. tolnamegyei főispán és kormánybiztos. Hivatalos rovat. A Prágában fekvő nádorhuszárainkból egy félszá­zad—áthatva a honszeretet forró érzetétől—több helyen keni nagy számú ellenálláson vitézül áttörve, veszteség­­gel ugyan, de még is a hőn szeretett övéikhez hónuk megmentésére — magyar hazánkba szerencsésen elér­keztek. — Vegyék azért az egész félszázad lelkes vitézei a honvédelmi bizottmánynak a haza nevébeni elismerését s szives köszönetét. Minek következtében addig is, mig minden vitézeit kellőleg magjutalmazhatná e haza, a honvédelmi bizottmány az említett félszázadban követke­ző előléptetést tett: Sréter Lajos százados őrnagygyá, s a Pozson megyében alakuló Frangepán-csapat vezéré­vé ; Dessewffi Dénes alszázadossá s az átljött század parancsnokává; Szentpéteri Sámuel és Lázár Sándor őrmesterek pedig hadnagyokká neveztettek ki. Budapest oct. 16-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos elnök. Gróf Batthyány Lajos levele. Volt ministerelnök Batthyány Lajos Hegyfaluból (Vasmegyében), hol eltört karja betegágynak szegező , Pestre, egyik mind tiszta jelleme, mind hazagsága miatt régóta tiszteletben álló képviselőhöz a következő bizodalmas levelet intézte, mellyet örömmel közlünk, mert kétes dolgokat világosit és gyanúkat hárít el, mellyek a honnak e vészes nap­jaiban, midőn embert ingerlékennyé tesz a haza miatti aggodalom, olly gyakoriak, de egyszersmind olly ter­mészetesek is. A levél szavai itt következnek: Tisztelt barátom! Hat nehéz hónapon át küzdöt­tem a kormány gondjaival, s midőn a körülmények kényszerűségénél fogva visszalépek, teendő mindent, mit a hon tőlem mint ha közpolgárától igényelhet.

Next