Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-20 / 138. szám
nek egy zászlót viselhetni ezen fölirással: Ozora 1848. Továbbá amint megvannak említve az érdemeket szerzett urak, a nemzet hálája iránt a honvédelmi bizottmány intézkedni fog s a ház e részben megbízza a válaszarányt, hogy a nemzet hálájának, mellyel a képviselőház is érez, tettleges valósítására tegye meg a kellő lépéseket. Már most átmenve a többiekre, engedje meg a ház, hogy részint azon irományok nyomán, mellyek nem ezen tárgyra vonatkozva egymás után felolvastattak, részint pedig különben is az előttünk ismeretes adatoknál fogva egy pár szóval röviden a ház tudomására juttassam azt, hogy miképen állunk ma. Az kétségtelen már most, és igen sok adatok alapján tisztán áll, hogy October első napjára egy combinált megtámadás, egy katonai összeesküvés volt ellenünk rendezve, mondhatom mint egy oldalról. És az istennek igazságos keze s a bécsi népnek bátor és elszánt magaviselete nagy vonást húzott ugyan keresztül ezen terven; de mivel istennek ítélete szerint a megtámadás mindenütt ugyanazon perczben a mint combinálva volt, a távol vidékeken végre nem hajtathatott, annak rángatózásai és végrehajtási kísérletei látszanak most is mindenütt. Az aradi várparancsnok bombardíroztatja Arad városát, de Arad városa el van határozva hazafi kötelességének megfelelni, a honvédelmi bizottmány pedig intézkedett, hogy e részben támogatás nélkül ne maradjon. A temesi várparancsnok , ki egyébiránt lemondott, lemondása után szinte az odob. 3ki manifestumra támaszkodva, — elégnek vélvén azt a bécsi újságból olvasni, Temesvár városát ostromállapotba helyeztette, Gallicziából ellenséges mozdulatok estek tudtunkra.Olmütz táján mintegy 17 zászlóaljból álló sereg vonul össze, honnan az út Bécs felé van nyitva, de nyitva van más részt Magyarországba is. Bécs előtt pedig Jelacsis egyesült a bécsi commandirozónak 13,000 főből álló seregével. Majerhoffer átkelt a Dunán, Nugent mozdulatot tesz Kanizsa táján. Nyitra vidékén Húrban lázong, más részről az erdélyi oláhság is agitáltatik. És mindez nem mondom ugyan , hogy azon perczben , de úgy látszik egy combinált irányban intézett mozgalom, minden oldalról, melly ki volt számítva Magyarország megsemmisítésére, körülbelül mintegy 9 oldalról. Én hiszek az igaz ügyben, és teljes bizalommal vagyok a nemzet erejében, hogy mindezeknek ellenében Magyarországról talán épen most lehet elmondani, nem hogy volt, hanem hogy lesz, és nem sok idő múlva lehet elmondani, hogy van , hanem mint azon bizottmánynak elnöke, melly e nehéz perczekben a honvédelmi ügynek igazgatásával van megbízva, mégis kénytelen vagyok a házat felkérni arra, hogy ha lehetetlen dolgokat rögtön egyszerre nem teszünk, méltóztassanak a körülményeket tekintetbe venni, mert például, ha tudósításokat veszünk, hogy mi történik Nyitrában, Temesvárt és Aradon és mindenütt, és azt kívánják, hogy csak katonát és csak fegyvert adjunk mindenüvé ; az a kérdés: honnan vesszük a fegyvert, habár volna is katona? Én azon véleményben vagyok, hogy Magyarország elvesztésére sikeresebb lépést nem lehetne tenni, mint az erőt dissipálni, mert úgy mindenütt megverhetnének bennünket. Annyi szerencsétlenség fog reánk hárulni, hogy egy, vagy más vidék szenvedni fog kis ideig, mert erőnket megcsonkítani nem lehet, s azért egy pár nap alatt, nem mondom minden, de a kiállítható erő lehető legnagyobb részét a lajthai táborhoz felküldendőnek gondoltuk s szép segítséget küldöttünk oda már is. Más részről a h. v. z.-aljak felállítása olly lelkesedéssel folyik az egész hazában, hogy e részben a fenakadás nem ott van, hogy seregeink nem volnának, hanem hogy azok, mik a seregnek kiállításához szükségesek, hirtelen elő nem teremthetők, mert vannak dolgok, mellyeket a lelkesedés nem képes előteremteni, u. m. fegyvert és ruhát 100.000 emberre. Egyébiránt úgy vagyunk elhatározva, hogy a honvédzászlóaljak felállításában a 100-ig meg sem állunk. (Helyes.) Hanem midőn ezek igy állanak, midőn tehát az ország véderejének növelésére azon tömérdek ellenség ellenében, melly nem is mondom honnan mutathatja magát, — mert vannak más részei is az ellenségeskedésnek, mindent elkövetünk, hogy a védelmi erő teljes kifejlődést nyerjen, meg kell fontolnunk azon lépéseket, mellyek jelenleg e percben kell hogy történjenek, jobbra vagy balra, de amellyeknek sikeres vagy sikertelen eredménye befolyással lehet a nemzet jövőjére. Magam indíványozom a képviselőházban, hogy lajthai táborunknak adassék parancs, miszerint az ellenséget üldözze; de azt gondolom, nem lehet ember, ki józanul akar gondolkozni, ki ezt máskép érthesse, mint úgy, hogy ezen határozattal seregeink előtt elhárította azon morális akadályt, melly ezen szóban fekszik: „külföldre lépni.“ De valamint a honvédelmi bizottmánynak esze ágában sem volt, úgy a képviselőháznak sem, stratégiai katonai szempontból mozdulatokat irányozni a Lajthánál, Pestről, mert, egyikünk sem akar a hajdani bécsi Hofkriegsrath hibájába esni, melly a bécsi pamlagokról commandirozta a Belgrád tájáni ütközetei, mellyeket azért el is kellett veszitni. Tehát az egész kérdés az, hogy katonai szempontból teendő mozdulatoknak strategikus bírálata a ház elé a priori nem tartozhatván , azokat mik Austriában történtek, nyujtanak-e a képviselőháznak valamelly okot arra, hogy lajthai seregünknek teendőire nézve politikai szempontból valamit a ház határozzon vagy nem? Mi kinyilatkoztattuk és megszentük az austriai országgyűlésnek, miszerint hálátlanságnak tartanók nem segíteni őket azon ellenség ellen, ki előttünk megfutamodva, Bécs falai alá húzódik, de invasiót nem teszünk, s amelly perczben azt mondják, hogy reánk szükség nincsen, seregeinket visszavonjuk s reméljük azt, hogy austriai nemzet képviselői szinte oly barátságos rokonérzettel fognak nyilatkozni , mint azt mi tettük. Én a legnagyobb hálával köszönettel és méltánylattal vagyok a bécsi nép hangulata iránt, hanem megvallom sajnálom , hogy diplomatikai formában a mi nyilatkozatunkra sem a bécsi országgyűléstől, sem a bécsi közönségnek választmányától, mellyre az országgyűlés a város védelmét reábizta , legkisebb határozott nyilatkozat még eddig nem következett, mert ezen habozásnak végeredményét a körülmények oda is határozhatják, hogy azt fogják mondanni: invasio. És kérdem, valljon, ha a mi előnyomulásunk invasiónak tartatnék a bécsi népnek kétségtelenül hatalmas erőre fejlődhető, de vezért is kívánó lelkesedése ennek ellent állana-e úgy, hogy későbbi fejleményein a dolognak a magyar nemzet a világ előtt igazolva állana , ha az Austriábani előnyomulás folytatná ? Az austriai országgyűlés csak anynyi sem nyilatkoztatott ki eddig, hogy Jelacsics ellensége, s arról sem szeretett szólani, miképen fogadhatja Magyarország nyilatkozatát, hanem a választ a bécsi Gemeinde Ausschussra bízta — az Auszehuss ismét azt mondja , hogy nem érzi, magát felhatalmazva ezen kérdésben valamit mondani, hanem kívánja az országgyűlés választmányának nyilakozatát, ez pedig ismét azt mondja, várjanak egy kissé, mert most tanácskozik bizonyos dolgok felett Auersperg irányában, így állanak a dolgok, kötelesnek éreztem magamat ezen körülményeket előterjeszteni. Megvallom nyíltan, de ezzel sem criticát,sem rosszulást seregeink vezérére mondani nem akarok , csak azt akarom kifejezni, hogy vannak ezen mozgalmas időknek bizonyos perezei, midőn csak azok menthetik meg a hazát, kik a körülményekhez képest a pereznek igényei szerint fejükkel is készek játszani. —Hogy sikert eszközöljek, ha én lettem volna a vezér, el nem mulasztottam volna a lehető leggyorsabban sarkában lenni az ellenségnek. Ha roszul üt ki a dolog, fejem lett volna érte a díj, de ha jól üt ki, meg van óva a haza az ellenségtől. Ilyen időben gyakran fordulnak elő percek kisebb és nagyobb körű személyek hivatásánál. Én azt gondolom, hogy az ilyen lépéseknek helyeslését vagy rosszulását a siker határozza el, és ha sikert eszközöl valaki, a nemzet megmentői közé fog számítalni, ha pedig nem, fejével játszik. Szerettem volna, ha történetesen katonává neveltetvén a tábornak vezére voltam volna, mert lett volna bátorságom ezen játékot megkísérteni. De ezt nem mint criticát mondom , mert más ember gondolkozásába magát behelyezni nehéz. — A tábornok azt mondotta, hogy ő politikai életet nem élt, tehát előbb megkérdi, szabad-e ezt megtenni. — Miután 3 napi idővesztéssel ment a dolog, e 3 nap a diplomatikai nyilatkozat, nem pedig a gyors tett terére vezeti a kérdést, s ezen téren semmi biztatót nem kaptunk. Tehát kérdem a dolgoknak illy helyeztetésében, akarja-e a ház azt mondani, csak előre akármi történjék, akármennyi ellenség jöjjön is ellenünk, vagy pedig akarja azt mondani , hogy áthatva a hálaérzetétől a bécsi nép lelkesedése és azon sympathia iránt, mellyel kinyilatkoztatta, hogy kész minket segíteni a közös ellenség ellen, akarja-e kérdem azt kinyilatkoztatni, hogy ne legyen a Latha akadály seregeink előtt, amint megmutattuk azzal, hogy seregeink a Lajthát átlépték, de nekünk baráti kezet nem nyújt senki, még csak azt sem mondják, hogy a mi ellenségünk nekik is ellenségük. Nem tudom tehát, hogy a népjogot tekintve nem akar-e a képviselőház a képen nyilatkozni, hogyha nem kell nekik segítség, védjük saját hazánkat.Ezt ügyelmeztetésül mondottam a képviselőháznak, s gyors határozatban ajánlom ezt kinyilatkoztatni. Sok mindenféle körülményeknél fogva, mellyeket itten előhozni nem lehet, már tegnap éjjel a bizottmány maga részéről hadseregünk parancsnokságához illy értelemben irni szükségesnek tartotta, melly csak oda szól, hogy a parancsnokság adjon ki nyilatkozatot napi parancsban, hogy miután többszöri felhívásom sem a bécsi országgyűlés meg nem hívta seregeinket, sem az ügyes vezető Ausschuss, ezek hozassanak ismét vissza a hazába. De ne méltóztassék a képviselőház azért, hogy ezt a bizottmány tette, úgy venni mint miniszeriális kérdést ; nincsenek most ilyen kérdések, hanem a haza megmentésének kérdése forog fen. Ha a ház bölcsesége látja a dolgot, nem fogjuk magunkat a kötelesség teljesítése alól elvonni, hanem a dolog igen fontos, s e részben a ház határozatát kikérem. (Jó van). Seregünk vitéz és bátor, kétségtelenül a győzelemben bizonyos kilátással mérkőzhetik az előtte álló sereggel, hanem egyátalában seregeink erejének nem derogál, ha azt mondom, hogy seregünk úgy amint van, minden lehető ellenség ellen győzni fog. Ritka esemény a történetben állapotunk, a hadseregre nézve is a ház tudja, hogy mikor Jelacsics átlépett a Dráván bizonyos comoediáknak következtében, mellyek eljátszattak, úgy szólván semmi seregünk nem volt, kardvágás nélkül jött ő előre s útja közben teremtettük az erőt. Ezen hadsereg nagy kincse a hazának, mellyet óvni kell; Bécs iránt nagy hálával tartozunk ugyan, de neki is közre kell dolgozni, de a sikert hadi tekintetben a nép lelkesedése még nem biztosítja. Tehát azt gondolta a választmány, hogy megtettük Bécsnek a mivel tartozunk, azt mondottuk, megyünk előre, s nekünk annyi napok óta annyit sem nyilatkoztatott ki, hogy előnyomulásunkat nem veszi invasiónak, mert azon irat, melly a democrata clubb részéről felolvastatott, nem vehető egyébnek, mint magános érzelem tolmácsolásának, de nem combinált diplomatikai lépésnek, amellynek következtében biztosan léphetnénk fel. Ha történetesen hadseregünk élén állottam volna, nem gondoltam, volna a nyilatkozatra, nem jutott volna eszébe egynek vagy másnak, mert ha kard csörög, ágyak morognak, a népjogról nem igen szoktak gondolkozni; de midőn idő van a nyilatkozatra, s azt mondja az országgyűlés, hogy nem nyilatkozik, hanem souverain hatalmát a Gemeinde-Ausschussra ruházza, ez ismét vissza az országgyűlésre, ez már bajos helyzet, hát ha azt fogják mondani , hogy invasio. Ha ezen szempontból indulunk ki , hogy megajánlottuk a segítséget, de nem vették el , tehát hazánk oltalmára szorítkozunk. Ha közben jó mindazáltal ollyan nyilatkozat, melly bennünket segítségre felhív, az alatt meg fogjuk nézni, hogy mit tehetünk , s az ország védelmére szaporítani fogjuk erőnket, amint ellenségeink szaporodnak, és ha látni fogjuk , hogy azon karban vagyunk, miszerint megmérkőzhetünk ellenségeinkkel, segítséget is fogunk adni a bécsi népnek a szabadság ügyében, de a jelen perczben ezt tenni nem lehet. (Helyes!) Kund Vincze. Visszatérve, mit Kossuth Lajos előadása elején indítványozott, hogy a tolnai nemzetőrség részére elismerés szavaztassék, én azt hiszem, annak igen jó hatása lesz, mert harczhoz nem szokott nemzetőreinket csak lelkesitni fogja. Azonban azt hiszem, igen jó volna, ha megemlítenék a somogyi nemzetőrséget is, melly az ozorai expeditióban szinte részt vett. Ha ez nem történik, csak lehangolnék azokat, kik hasonlókép részt vettek a győzelemben. Asztalos Pál: Azokra, miket Kossuth Lajos előadott, leginkább csak némely felvilágosításul arra nézve, hogy talán kellő gyorsaság az ellenség üldözésében nem történt volna, elő fogom terjeszteni a háznak a történteket. Igen rövid leszek. Martonvásáron tudtuk meg Jelacsicsnak azon nem becsületes tetttét, hogy a fegverszünetet megszegve , Győr felé mozdult. Martonvásárról aznap fordírozva eljöttünk Bicskéig, másnap Győrig, Győrben pihenést kellett adni seregegeinknek , azért, mert tudtuk, hogy Jelacsics megállóit Mosonynál, és ott akarja az eldöntő csatát kivívni, magához vévén az austral sereget. Midőn megtudtuk Latour történetét, másnap elmentünk Győrből Barátföldére, onnét átmentünk Miklósfalvára. Ekkor már előcsapataink annyira előnyomultak Ivánka vezérlete alatt, 549