Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-22 / 140. szám
mi manifestumról semmit sem tud, elhalgattatá a főhadnagyot s azonnal kiadatott a rendelés, hogy a nemzetőrségből 12 legény délben avárba vezettessék.— 12 órakor 12 puskás nemzetőr Farkas Károly hadnagy (itteni sómázsamester s kiszolgált huszártiszt) vezénylete alatt a várba felment; útjában a vár alatt egybegyülve volt tisztikarból kilépett egy profesz és egy őrmester s felszólita a hadnagyot: „In wessen Namen kommen Sie?“ — ,Ja Namen des Königs und des Landes* felele Farkas. „So ist gut, sonst sind Sie Kriegsgefangene“ — viszont, amaz s ezzel az őrség felkisértetett. • Ma délután 5 órakor a városban szállásoló század fegyverben kiállíttatván, felolvastatott előtte egy kis néptömeg jelenlétében Nagy főhadnagy által németül az odob. 3-ki manifestum, s ugyanaz azután lengyelül Gugenniusz hadnagy által megmagyaráztatott: „Lamberg grófot__monda Gugenniusz — a hunezfuti magyart Pesten megölték.“ — E szavakra megránta Nagy a magyarázó ur kabátját. „Nem mind hunezfut, úgymond, csak egy bizonyos fractio, mert a magyarok egyébként barátunk, testvéreink. Kérdés: honnan kapta a katonaság ezen manifestumot? Nagy azt mondá, hogy ő nem tudja. Én azonban tudom, hogy mióta az itteni postahivatal a katonaság hivatalos leveleit el nem fogadja, ordinánszok járnak Gallicziából ki s be, s illyenek által jött be a manifestum Galliczián keresztül. Naponkint jőnek Gallicziából át magyar szökevény katonák Lembergből az ottani Máriássi- ezredből. — Ezek beszélik, hogy már nekik többször megigértetett, mikép a veszélyben levő haza védelmére haza fognak jönni, de mindezen ígéretek füstbe mentek. — Ők tehát látván megcsalatásukat, maguk, kettesével, hármasával illannak haza. Legközelebb egy nagyobb csapat indult útnak; ezeket a határnál őrködő gränzerek, kikhez ez iránt parancs érkezett, a parasztok segítségével feltartóztatták; a szökevények keresztül akarták magukat vágni s a viaskodásban nehány paraszt megöletette ken kívül, kiket fogva Lembergbe visszakisértek, a többi csakugyan átvergődött. Ezek közöl kettő ma érkezett Munkácsra s beszélik, hogy ezredüknél Lembergben gyakori szökések meggátlása végett a statárium kihirdettetett, s hogy két káplár és 3 közlegény, kik szökésen kapattak, felakasztattak. Ma reggel nehányan értekezvén, egy egyént elküldöttünk Vereczkére, hogy a Gallicziából netalán átjönni akaró katonaságot szemmel tartsa s bennünket rögtön értesítsen. Megyénk költségén kiállított 222 önkénytes nemzetőreink , kiknek már rég a Görgei ezredébe kellett volna menniük, még itthon vannak, mert felszerelésük csak a napokban leendész. Fegyvert azonban mégsem kaptak. (Közl.) Vidos nemzetőrvezér jelentése a honvédelmi bizottmánynak. Szombathely odt. 16án éjfélkor. Theodorovics generál táborát Karger alezredes, gr. Zicsi Manó és Ottó , és Kovács Zsigmond őrnagy urak, mintegy 1800 emberrel f. hó 12-én d. e. 1l. órakor sopronymegyei Horpács és Salamonka helységek közt megtámadván, nagy veszteséggel hátravonulni kényszeritették ; később azonban az ellenség a támadók csekély számát észrevevén, 4 három fontos ágyúval s erős fegyvertűzzel visszafelelt, és ámbár a sűrü ágyudörgés által Hegyfaluból rögtön megindított seregemhez tartozó Miklós— huszár 2 század] Berzsenyi Lénárd és Gosztonyi lelkes százados urak vezérlete alatt oldalvást bevágott s több mint 50 illírt felkonczolt, mégis a legalább 12.000 embert számláló rabló csorda elől délutén 4 óra tájban kénytelen vala visszavonulni, leginkább azért, mivel gr. Zicsi Ottó serege s Kovács Zsigmond lovasai a szokatlan ágyúzást, miután egy lovas lova agyonlövetelt, ki nem tartották, és a felkélt nép is elszéledett. — Épen e perezben érkeztem meg 1 vasi és 2 sopronyi zászlóaljjal, és bár a kanizsáiak ut miatt fáradtak voltak, közel a Csepregh fölötti majorhoz őket csatarendbe állítottam s úgy vártam az ellenséget. Esti 6 -12 órakor megtudtam, hogy a segédcsapatok a horpácsi erdő alatt szállottak táborba ; én is tehát seregemet a nevezett majorhoz közel, valamint Csepregh mváros alá s a hegyek mellé ollykép szállítottam táborba, hogy az ellenség sem a Sopronyból vezető országúton, sem Csepregből Kőszeg-nek , vagy Tömörd felé Szombathelynek vezető mellékuton el ne illanhasson. Azonban, mint az ellenségtől elfogott, de tőle szerencsésen megszökött nemzetőröktől értesültem, az ellenség mihelyt seregemet meglátta, Pereszne felé nem annyira visszavonulni, mint szaladni kezdett, s csak utócsapatot hagyott hátra, melly később szekeren ment utána, úgy hogy reggel már csak hűlt helyet találtam az ellenségnek; és mivel Kőszegnél ellenállásra nem talált, Lékán és Pörgölinen keresztül alig képzelhető erőfeszitéssel az osztrák földre menekült, én pedig Kőszegen táborba szálltam s az ellenség mozdulatainak figyelemmel kisérésére lovas és gyalog csapatokat küldöttem a határszélre, hol a fölkelt bátor németajkú lakosság , Wimmer lelkész ur bátor és lelkes vezérlete alatt, csapatainknak hasznos szolgálatokat tett. Különös dicséreteit érdemelnek lelkes lovas és gyalog sorkatonáink, hazanyi érzésű fő- és altisztjeikkel együtt, valamint a jeles tüzérség, Adorján László tisztjével együtt; ezen félágyutelep 1 embert és 4 lovat vesztett. Többi veszteségünk áll 4 agyonlőtt, 4 sebesült derék huszárból. Az ellenség 200 halottat és igen sok sebesültet számlál. Foglyokul estek 1 kapitány és 1 hadnagy, kiket Vécsei nevezetű Miklóshuszár fogott el szekerestől s lovastól, altiszt a határőrökből, s 34 közember, többnyire nyomorult föld népe. Ezen csata óta majd mindennap fogatnak el a hegyek közt elszéledt illírek. A barbár ellenség Zsira helységét felgyújtotta, Salamonfát kirabolta, erőszakos nőfertőztetést követett el, miért a népet alig lehet visszatartani, hogy a fegyvertelen foglyokon véres boszut ne álljon. — Gr. Batthyány Lajos és Festetics Tassiló , mint segéd kartisztek mellettem hatályosan működnek; az első lova elbukása és keze sérülése következtében jelenleg ágyban fekszik. — A bánát-komlósi táborból, oct. 16. Kikinda ma reggeli 2 órától fogva folyvást ég. E hó 14-én esteli 7 óra tájban rohant Kikinda alá mintegy 2.000 főből álló rabló szervián és granicsár csoport ágyukkal, a város egy része azonnal ételt is italt vive ment elébe, s a velük egyesült szerbek a városba törvén, a magyar s német lakosságot rabolni s gyilkolni kezdették. Az elesett s meggyilkoltak közöl ma mintegy 25öt temettem el. Az elesettek között a derék postamester Mokrini is találtatott, oct. 17-ken segítségre siettek a környékbeli németek mintegy 3.000-en, de fájdalom szomorú kimenetellel, mert a szinte segélyül érkezett 5 század Máriássi gyalogság és 1 osztály Hannover-huszár 5 ágyúval a segélyre siető németséget szerbeknek lenni gyanítván, szerencsétlen elhamarkodásból lövöldözni kezdték s igy azok visszavonulni kénytelenittettek. A szerb csoport 17-én szombaton éjjel megszökött és hozzá több kikindai rácz csatlakozva, távoztak. — A tűz keletkezését nem tudni, de általános a hiedelem , miszerint a megtámadott s kizsákmányolt, és a debelbácsi s több események által elkeseredett magyar és németség a kikindai ráczok ellen fordulva szinte rabolni kezdettek, s ez alkalommal ütött ki a tűz. Piketi hannoveri huszárkapitány századával és a Máriássi-csapat is Nagy-Becskerekre visszavonult, magukkal vivén a kikindai bírót és esküdtet. Én most indulok mintegy 1000 főből álló németséggel Zsombolára, mert hire jött, hogy a megszökött rabló szerbek e helyen vannak, s ott szeretnénk őket megkeriteni s semmivé tenni. A sikert majd megírom. Kornis József áldozó pap s aradi nemzetőr. K. H. Nagy-Várad, cet. 7-én Írják : az itt lefegyverkezett síreszféle könnyű lovas olaszok azon feltétel alatt, hogy együtt maradhassanak , s ha majd a magyar haza ellenségei legyőzetnek, bocsátassanak haza, hogy honuk szabadságáért is küzdhessenek az olaszok ellenei ellen, a huszárokhoz léptek át. Népgyűlési határozat következtében a helybeli tábornagy s több sorezredbeli tiszt a magyar alkotmányra holnap fognak feleskeltetni. Nagyvárad, oct. 12. Folyó hó 8kán riadó vert fel sokunkat. Özönlénk a városházhoz, mindenki, ki csak fegyvert foghatott, igyekezett megelőzni a veszélyt, melly különféleképen adaték elő. A való ez: Krasznamegye utonczokat szállított városunkba mint hadfogadó helyre; ezen ujonezok közt többen vannak, kiket a hazánk ügye iránti vonzalom a sorkatonák közöl az érdekelt ujonezokhozi átmeneteire vezérelt, ezeket akarták régi társaik, mint szökevényeket az útból visszaűzni, kiktől menekülendők , segélyért városunk nemzetőreihez folyamodtak. Nemzetőreink nehány várbeli ujoncz csatlakozásával elejökbe sietett, megmenteni őket az árulók kezei közöl, s az ujonczok békével jöttek be városunkba. — A vár bejárásai igazittatnak s az ezt környező vizsáncz tisztogattatik. Az ujonczok száma naponként szaporodik; öröm látni a vidékről jövő magyar ifjak derült kedvét, midőn behozatnak, annyira megszokottnak látszik előttök a dolog; szóval minden oda mutat, hogy a történhető veszély elkerülésére minden eszköz igénybe vétetik. A múlt napokban a honvédelmi választmány egyik tagja, a derék Komlósi Antal Pesten volt, felküldetése czélja: a megye személy- és vagyonbátorságitására szükséges munitiók kieszközlése, minek következése jan, hogy tegnap délután ágyuk, ahol elegendő mennyiségben 6 fontos golyók és fegyverek szállíttattak városunkba. A tüzérség felállítása most már a hatóságnak első teendői közé tartozik. — Nagy-Bánya, oct. 13. Olly sok jó hirt hozott a mai posta az igaz ügy közös diadaláról, hogy vidéki bajaink veszélyét kissé feledni látszatunk. — Pedig a vész , melly minket méltó rebegésben tart, mélyen gyökerezik s ha gyors intézkedések nem léteznek, e város az ármánynak áldozatul esik. Kormánybiztos Miháli Gábor folyvást körünkben van. Munkálkodása eredményéről keveset szólhatunk. Avatottabbak több erélyt óhajtnának neki. S a béke, a kiegyenlítés utján akarna haladni, de ha a szomszéd megyékből több erőt s lehető gyorsasággal pontositna öszsze, hamarabb jutna kívánt eredményhez. — Tegnapig még remény lett, hogy Kővárban tollal is lefegyverezheti az ármányosan felbujtogatott értetlen tömeget; — a tegnapi napon Kővárban tartott népgyűlés eredményéből azonban ellenkező tudomásra kellett hogy eljusson. — Tegnap Kővárban népgyülés volt , mellyben Buda Sándor országgyűlési képviselő is részt vett s a népet felvilágosítani iparkodott, de hasztalan. — Elvégezték itt, hogy nekik gr. Teleki Sándor soha, de soha nem kell főispánnak, de még csak Teleki nevűt sem szenvednek meg soha közöttük lakosnak. A tisztviselők azonban térjenek vissza, de velük együtt menjenek Naszódra esküdni a kétfejű sasra. A városhoz legközelebb eső helységek még eddig nem lázadtak fel. Aranyos, Megyes, Görbéd, Berencze és Józsefháza nevű helységek, két állomásnyira tőlünk és Szathmár megye közepe felé, már fellázadtak , de rögtön a megyei és szathmárvárosi nemzetőrségek rájukvitele által ostromállapotba helyeztettek. Az eljáró szolgabiró rögtön itélőszék kiküldésére kérte fel a most itt őrködő erélyesen tevékeny alispánt, mivel sok, mintegy 60—70 foglya volt már tegnapelőtt estve, s közöttük alkalmasint több juthat bitóra. Az aranyos-megyesi g. e. lelkész Kerekes Demeter nem csekély befolyással birt a lázadás előtörésére. Mintegy 40 helység részes az összeesküvésben. Fegyverre azért vitéz bátor fiai a Magyarhazának ! — Nagy-Bánya segélyért kiált hozzátok, most midőn még kevés segedelemmel is legyőzhető az ármány ördöge. Siessetek, mig késő nem lesz menteni a magyarság egyik igen fontos jelentőségű birtokát. Alf. H. Szepesből oct. 14-én. Uj hírek következtében valamennyi város n. őrei a gallicziai határok felé siettek a netaláni beütéstől megyénket megóvandók, azonban a hir nem valósulván, oct. 16-án visszaérkeztek helységeikbe, a határon őrvonalt hagyván. Megérkezésük után este alig kezdének pihenni, midőn valamennyien dobszó által felriasztanak s Gánócz helységére még ez éjjel siettek, hol egy sajátságos eset a békét felzavarta, melly ebből áll. Azon helységi fürdőbérlő udvarában délelőtti 11 órakor egy levél találtatott a bérlőnek czimezve, tartalma körülbelől ez volt: „Kujon! Most vagy soha! emlékezel-e két év előtti összejövetelünkre, most érkezett az időpont! Ha pénzedet a határra (a hely ki volt jelölve) ki nem viszed, s mi azt ott nem találjuk, lesz nálad bertalani éj! (Aláírás helyett volt néhány kereszt látható). A levél a legközelebbi szkióhoz vitetett, s ennek következtében rendeltetett oda éjjel a nemzetőrség. Megjegyzésre méltó, hogy a két év előtti összejövetel megemlítették. Történt t. i. két évvel ezelőtt, hogy néhány ág. vallású tanuló s iskolamester a nevezett bérlővel, ki maga is ág, vallású, politikai vitába bocsátkozott, az előbbiek azt állítván, hogy nem sokáig fog uralkodni a magyar nyelv.