Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-22 / 140. szám

mi manifestumról semmit sem tud, elhalgattatá a főhad­nagyot s azonnal kiadatott a rendelés, hogy a nemzet­őrségből 12 legény délben avárba vezettessék.­­— 12 órakor 12 puskás nemzetőr Farkas Károly hadnagy (it­teni sómázsamester s kiszolgált huszártiszt) vezénylete alatt a várba felment; útjában a vár alatt egybegyülve volt tisztikarból kilépett egy profesz és egy őrmester s felszólita a hadnagyot: „In wessen Namen kommen Sie?“ — ,Ja Namen des Königs und des Landes* felele Far­kas. „So ist gut, sonst sind Sie Kriegsgefangene“ — viszont, amaz s ezzel az őrség felkisértetett. • Ma délután 5 órakor a városban szállásoló szá­zad fegyverben kiállíttatván, felolvastatott előtte egy kis néptömeg jelenlétében Nagy főhadnagy által németül az od­ob. 3-ki manifestum, s ugyanaz azután lengyelül Gugenniusz hadnagy által megmagyaráztatott: „Lamberg grófot__monda Gugenniusz — a hunezfuti magyart Pesten megölték.“ — E szavakra megránta Nagy a magyarázó ur kabátját. „Nem mind hunezfut, úgymond, csak egy bizonyos fractio, mert a magyarok egyéb­­ként barátunk, testvéreink. Kérdés: honnan kapta a katonaság ezen manifes­­tumot? Nagy azt mondá, hogy ő nem tudja. Én azon­ban tudom, hogy mióta az itteni postahivatal a kato­naság hivatalos leveleit el nem fogadja, ordinánszok járnak Gallicziából ki s be, s illyenek által jött be a manifestum Galliczián keresztül. Naponkint jőnek Gallicziából át magyar szökevény katonák Lembergből az ottani Máriássi- ezredből. — Ezek beszélik, hogy már nekik többször megigértetett, mikép a veszélyben levő haza védelmére haza fognak jönni, de mindezen ígéretek füstbe mentek. — Ők te­hát látván megcsalatásukat, maguk, kettesével, hár­masával illannak haza. Legközelebb egy nagyobb csa­pat indult útnak; ezeket a határnál őrködő gränzerek, kikhez ez iránt parancs érkezett, a parasztok segít­ségével feltartóztatták; a szökevények keresztül akarták magukat vágni s a viaskodásban nehány paraszt meg­öletett­e k­­en kívül, kiket fogva Lembergbe vissza­­kisértek, a többi csakugyan átvergődött. Ezek közöl kettő ma érkezett Munkácsra s be­szélik, hogy ezredüknél Le­mbergben gyakori szöké­sek meggátlása végett a statárium kihirdettetett, s hogy két káplár és 3 közlegény, kik szökésen kapattak, fel­akasztattak. Ma reggel nehányan értekezvén, egy egyént el­­küldöttünk Vereczkére, hogy a Gallicziából netalán átjönni akaró katonaságot szemmel tartsa s bennünket rögtön értesítsen. Megyénk költségén kiállított 222 önkénytes nem­zetőreink , kiknek már rég a Görgei ezredébe kellett volna menniük, még itthon vannak, mert felszerelésük csak a napokban leend­­ész. Fegyvert azonban még­sem kaptak. (Közl.)­ Vidos nemzetőrvezér jelentése a honvédelmi bi­zottmánynak. Szombathely odt. 16án éjfélkor. Theodorovics ge­nerál táborát Karger alezredes, gr. Zicsi Manó és Ot­tó , és Kovács Zsigmond őrnagy urak, mintegy 1800 emberrel f. hó 12-én d. e. 1­l. órakor sopronyme­­gyei Horpács és Salamonka helységek közt megtámadván, nagy veszteséggel hátravonulni kényszeritették ; később azonban az ellenség a támadók csekély számát észreve­­vén, 4 három fontos ágyúval s erős fegyvertűzzel visszafelelt, és ámbár a sűrü ágyudörgés által Hegy­faluból rögtön megindított seregemhez tartozó Miklós— huszár 2 század] Berzsenyi Lénárd és Gosztonyi lelkes százados urak vezérlete alatt oldalvást bevágott s több mint 50 illírt­ felkonczolt, mégis a legalább 12.000 embert számláló rabló csorda elől délutén 4 óra táj­ban kénytelen vala visszavonulni, leginkább azért, mi­vel gr. Zicsi Ottó serege s Kovács Zsigmond lovasai a szokatlan ágyúzást, miután egy lovas lova agyonlö­­vetelt, ki nem tartották, és a felk­élt nép is elszé­­ledett. — Épen e perezben érkeztem meg 1 vasi és 2 sopronyi zászlóaljjal, és bár a kanizsáiak­ ut miatt fá­radtak voltak, közel a Csepregh fölötti majorhoz őket csatarendbe állítottam s úgy vártam az ellen­séget. Esti 6 -12 órakor megtudtam, hogy a segéd­csapatok a horpácsi erdő alatt szállottak táborba ; én is tehát seregemet a nevezett majorhoz közel, vala­mint Csepregh mváros alá s a hegyek mellé ollykép szállítottam táborba, hogy az ellenség sem a Sop­­ronyból vezető országúton, sem Csepregből Kőszeg-­­­nek , vagy Tömörd felé Szombathelynek vezető mellék­­uton el ne illanhasson. Azonban, mint az ellenségtől elfogott, de tőle szerencsésen megszökött nemzetőröktől értesültem, az ellenség mihelyt seregemet meglátta, Pereszne felé nem annyira visszavonulni, mint szaladni kezdett, s csak utócsapatot hagyott hátra, melly később szekeren ment utána, úgy hogy reggel már csak hűlt helyet találtam az ellenségnek; és mivel Kőszegnél ellenállásra nem talált, Lékán és Pörgölinen keresztül alig képzelhető e­­rőfeszitéssel az osztrák földre menekült, én pedig Kő­szegen táborba szálltam s az ellenség mozdulatainak fi­gyelemmel kisérésére lovas és gyalog csapatokat kül­döttem a határszélre, hol a fölkelt bátor németajkú lakosság , Wimmer lelkész ur bátor és lelkes vezér­lete alatt, csapatainknak hasznos szolgálatokat tett. Különös dicséreteit érdemelnek lelkes lovas és gyalog sorkatonáink, hazanyi érzésű fő- és altisztjeik­kel együtt, valamint a jeles tüzérség, Adorján Lász­ló tisztjével együtt; ezen félágyutelep 1 embert és 4 lovat vesztett. Többi veszteségünk áll 4 agyonlőtt, 4 sebesült derék huszárból. Az ellenség 200 halottat és igen sok sebesültet számlál. Foglyokul estek 1 kapitány és 1 hadnagy, kiket Vécsei nevezetű Miklóshuszár fo­gott el szekerestől s lovastól,­­ altiszt a határőrökből, s 34 közember, többnyire nyomorult föld népe. Ezen csata óta majd mindennap fogatnak el a hegyek közt elszéledt illírek. A barbár ellenség Zsira helységét felgyújtotta, Salamonfát kirabolta, erőszakos nőfertőztetést követett el, miért a népet alig lehet visszatartani, hogy a fegy­vertelen foglyokon véres boszut ne álljon. — Gr. Batthyány Lajos és Festetics Tassiló , mint segéd kartisztek mellettem hatályosan működnek; az első lova elbukása és keze sérülése következtében jelen­leg ágyban fekszik. — A b­á­n­á­t-kom­l­ó­s­i táborból, oct. 16. Kikinda ma reggeli 2 órától fogva folyvást ég. E hó 14-én esteli 7 óra tájban rohant Kikinda alá mintegy 2.000 főből álló rabló szervián és granicsár csoport ágyukkal, a város egy része azonnal ételt is italt vive ment elébe, s a velük egyesült szerbek a városba tör­vén, a magyar s német lakosságot rabolni s gyilkolni kezdették. Az elesett s meggyilkoltak közöl ma mintegy 25öt temettem el. Az elesettek között a derék postamester Mokrini is találtatott, oct. 17-ken segítségre siettek a környékbeli németek mintegy 3.000-en, de fájdalom szomorú kimenetellel, mert a szinte segélyül érkezett 5 század Máriássi gyalogság és 1 osztály Hannover-hu­­szár 5 ágyúval a segélyre siető németséget szerbeknek lenni gyanítván, szerencsétlen elhamarkodásból lövöl­dözni kezdték s igy azok visszavonulni kénytelenittet­­tek.­­ A szerb csoport 17-én szombaton éjjel meg­szökött és hozzá több kikindai rácz csatlakozva, tá­voztak. — A tűz keletkezését nem tudni, de általános a hie­delem , miszerint a megtámadott s kizsákmányolt, és a debelb­ácsi s több események által elkeseredett magyar és németség a kikindai ráczok ellen fordulva szinte ra­bolni kezdettek, s ez alkalommal ütött ki a tűz. Piketi hannoveri huszár­kapitány századával és a Máriássi-csapat is Nagy-Becskerekre visszavonult, ma­gukkal vivén a kikindai bírót és­­ esküdtet. Én most indulok mintegy 1000 főből álló német­séggel Zsombolára, mert hire jött, hogy a megszökött rabló szerbek e helyen vannak, s ott szeretnénk őket megkeriteni s semmivé tenni. A sikert majd megírom. Kornis József áldozó pap s aradi nemzetőr. K. H.­­ Nagy-Várad, cet. 7-én Írják : az itt lefegy­verkezett síreszféle könnyű lovas olaszok azon feltétel alatt, hogy együtt maradhassanak , s ha majd a ma­gyar haza ellenségei legyőzetnek, bocsátassanak haza, hogy honuk szabadságáért is küzdhessenek az olaszok ellenei ellen, a huszárokhoz léptek át. Népgyűlési határozat következtében a helybeli tá­bornagy s több sorezredbeli tiszt a magyar alkot­mányra holnap fognak feleskeltetni. Nagyvárad, oct. 12. Folyó hó 8­kán riadó vert fel sokunkat. Özönlénk a városházhoz, mindenki, ki csak fegyvert foghatott, igyekezett megelőzni a ve­szélyt, melly különféleképen adaték elő. A való ez: Krasznamegye utonczokat szállított városunkba mint hadfogadó helyre; ezen ujonezok közt többen vannak, kiket a hazánk ügye iránti vonzalom a sorkatonák közöl az érdekelt ujonezokhozi átmeneteire vezérelt, ezeket akarták régi társaik, mint szökevénye­ket az útból visszaűzni, kiktől menekülendők , segély­ért városunk nemzetőreihez folyamodtak. Nemzetőreink nehány várbeli ujoncz csatlakozá­sával elejökbe sietett, megmenteni őket az árulók ke­zei közöl, s az ujonczok békével jöttek be városunkba. — A vár bejárásai igazittatnak s az ezt környező vizsáncz tisztogattatik. Az ujonczok száma naponként szaporodik; öröm látni a vidékről jövő magyar ifjak derült kedvét, midőn behozatnak, annyira megszokott­nak látszik előttök a dolog; szóval minden oda mutat, hogy a történhető veszély elkerülésére minden eszköz igénybe vétetik.­­ A múlt napokban a honvédelmi választmány egyik tagja, a derék Komlósi Antal Pesten volt, felküldetése czélja: a megye személy- és vagyon­bátorságitására szükséges munitiók kieszközlése, minek következése jan, hogy tegnap délután ágyuk, ahol e­­legendő mennyiségben 6 fontos golyók és fegyverek szállíttattak városunkba. A tüzérség felállítása most már a hatóságnak első teendői közé tartozik. — Nagy-Bánya, oct. 13. Olly sok jó hirt ho­zott a mai posta az igaz ügy közös diadaláról, hogy vidéki bajaink veszélyét kissé feledni lát­szatunk. — Pedig a vész , melly minket méltó rebegésben tart, mélyen gyökerezik s ha gyors intézkedések nem lé­teznek, e város az ármánynak áldozatul esik. Kormánybiztos Miháli Gábor folyvást körünkben van. Munkálkodása eredményéről keveset szólhatunk. Avatot­­tabbak több erélyt óhajtnának neki. S a béke, a ki­egyenlítés utján akarna haladni, de ha a szomszéd me­gyékből több erőt s lehető gyorsasággal pontositna ösz­­sze, hamarabb jutna kívánt eredményhez. — Tegna­pig még remény lett, hogy Kővárban tollal is lefegyve­­rezheti az ármányosan felbujtogatott értetlen tömeget; — a tegnapi napon Kővárban tartott népgyűlés e­­redményéből azonban ellenkező tudomásra kellett hogy eljusson. — Tegnap Kővárban népgyülés volt , melly­­ben Buda Sándor országgyűlési képviselő is részt vett s a népet felvilágosítani iparkodott, de hasztalan. — Elvégezték itt, hogy nekik gr. Teleki Sándor soha, de soha nem kell főispánnak, de még csak Teleki nevűt sem szenvednek meg soha közöttük lakosnak. A tisztvi­selők azonban térjenek vissza, de velük együtt menje­nek Naszódra esküdni a kétfejű sasra. A városhoz leg­közelebb eső helységek még eddig nem lázadtak fel. A­­ranyos, Megyes, Görbéd, Berencze és Józsefháza nevű helységek, két állomásnyira tőlünk és Szathmár megye közepe felé, már fellázadtak , de rögtön a megyei és szathmárvárosi nemzetőrségek rájukvitele által ostrom­­állapotba helyeztettek. Az eljáró szolgabiró rögtön ité­­lőszék kiküldésére kérte fel a most itt őrködő erélye­sen tevékeny alispánt, mivel sok, mintegy 60—70 fog­lya volt már tegnapelőtt estve, s közöttük alkalmasint több juthat bitóra. Az aranyos-megyesi g. e. lelkész Kerekes Demeter nem csekély befolyással birt a láza­dás előtörésére. Mintegy 40 helység részes az össze­esküvésben. Fegyverre azért vitéz bátor fiai a Magyarha­zának ! — Nagy-Bánya segélyért kiált hozzátok, most midőn még kevés segedelemmel is legyőzhető az ármány ördöge. Siessetek, mig késő nem lesz menteni a magyarság egyik igen fontos jelentőségű birtokát. Alf. H. Szepesből oct. 14-én. Uj hírek következtében valamennyi város n. őrei a gallicziai határok felé siet­tek a netaláni beütéstől megyénket megóvandók, azon­ban a hir nem valósulván, oct. 16-án visszaérkeztek helységeikbe, a határon őrvonalt hagyván. Megérkezé­sük után este alig kezdének pihenni, midőn valamen­nyien dobszó által felriasztanak s Gánócz helységére még ez éjjel siettek, hol egy sajátságos eset a békét fel­zavarta, melly ebből áll. Azon helységi fürdőbérlő ud­varában délelőtti 11 órakor egy levél találtatott a bér­lőnek czimezve, tartalma körül­belől ez volt: „Kujon! Most vagy soha! emlékezel-e két év­ előtti összejöve­telünkre, most érkezett az időpont! Ha pénzedet a határra (a hely ki volt jelölve) ki nem viszed, s mi azt ott nem találjuk, lesz nálad bertalani éj! (Aláírás helyett volt néhány kereszt látható). A levél a legközelebbi szki­óhoz vitetett, s ennek következtében rendeltetett oda éjjel a nemzetőrség. Megjegyzésre méltó, hogy a két év előtti összejövetel megemlítették. Történt t. i. két évvel ezelőtt, hogy néhány ág. vallású tanuló s iskolamester a nevezett bérlővel, ki maga is ág, val­lású, politikai vitába bocsátkozott, az előbbiek azt ál­lítván, hogy nem sokáig fog uralkodni a magyar nyelv.

Next