Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-27 / 144. szám

Az oláh mozgalmak Szatmár szélén erősen fej­lődnek; Szabolcsmegye 600 nemzetőrt küld segedelem­re ama vidékre. Nyíregyházi nemzetőrök 170en több­nyire önkénytesekből alakultak s vállalkoztak az oláh­­ság ellen; katonaállitásunk folyik erősen. Ruházatuk mind itt kész­ülend s igy sebesebben, mintha a ministerium gondoskodnék. Megyénk csendes , a­ királyság eszméje iránt kezd hűlni. Egy megyei vadász csapat van itt alaku­lóban — csak az kár, hogy a táblabiróság lassúságá­val bir; már egynéhány hete hogy készül..., s mégis csak készül... Oda fog fordittatni — a­hol legnagyobb a ve­szély. Tagjai többnyire régi ősi nevek; csak uraim ne olly lassan, ne olly halkan... mert különben nem jut nektek a diadalmas magyar fegyver dicsőségéből. A tisztikar többnyire beíratta magát, és a bizott­mány öregekre kívánta bízni a kormányzást — míg a fiatalok harczolnak. A helyettesítés —■ többnyire öreg urakból történt, mert gyalázat most fiatalnak itthon ma­radni.... Öntsétek le asszonyok s lányok lúggal az ifiút, a ki most küszöbeiteken ólálkodik, el vele a táborba.... Nyíregyházán a nemzetőrség — nagy buzgalom­mal rendeztetik, és egy tizenhárom tagból álló bizott­mány működik, mellynek kezeibe a közbátorság vé­­de­le van letéve... " E város nagyobb részint lót, de érzelmeire ma­gyar,... Itt a népfelkelést jó sikerrel lehet rendezni. Tizenhét tagból álló vadász csapat indult el keblünk­ből a múlt héten Pestre; a város pénztárából 20 pkrt ad nekik naponkint, és Szolnokig vitette el;— har­­czoljatok barátink a nyíregyházi név dicsőségéért!­s a magyar fegyver becsületére — oroszlány módjára ! Kolozsvár, octob. 21. Mindennap érkeznek városunkba menekülők a szomszéd megyékből, kik a vérengetésig fölbujtogatott oláhság dühe elől szaladnak, és mindennap újabb meg újabb gyilkolásokról, rablásokról s megtámadásokról hallunk, mellyek az oláhok között lakó egyes magyarokon s egész családokon amúgy ráczosan el­követtetnek. —­ Igen természetes, hogy mindezek legnagyobb ingerültséget és elkeseredést szültek itt minden polgárban , sőt a csak imént honpolgároknak megnyert sorkatonákban is, valamint a hálaadatlan oláh­ság , úgy az átkos camarilla és annak kérszolgái ellen. Bizony mondjuk, a melly uralkodóház illy eszközökkel akar magának tekintélyt szerezni s uralmat biztositni, igen rosszul számit. — Egy országot lángba , vérbe borítani, hogy a trón bíbora , melly elhalványult, újabb pirosságot nyerjen tőle, szerencsétlen, hogy ne mondjuk esztelen politica; mert azon természetes undo­­rodásnál fogva, mellyet a vér és láng ébreszt, utálttá lessz a trón még a nép legalsóbb osztálya előtt is , melly pedig vak pietassal csüggött rajta. Ha ezt akartá­tok , úgy ezért értetek. Illy hangulatba hozák városunkat a megyékből ér­kezett hírek , midőn tegnap reggel 8 órakor megkon­­dult a vészharang, megperdült a lármadob, és hallatszék minden oldalról „fegyverre, jőnek az oláhok !“ És nem tett­ belé 10—15 perez, közel 8.000 ember állott fegyverben csatakészen. Királyi biztos b. Vas Miklós, Baldacci és Dobál ezredesek urak ott álltak, miként i­­gérek, mint vezetők a havczszomjas sereg élén — félelem nem, csak bosszúvágy vala olvasható minden­kinek arczán azon gaz rabló csorda ellen, melly sa­ját érdeke ellen eszközül adá el magát idegenek érde­kében működő idegen zsoldosoknak. Azonban csakhamar kiviláglék, hogy az egész vak lárma volt, a harangozó tévedéséből eredett, ki a feleki oldalon csoportozó embereket gondolt látni. Egy haszna még is volt, megismertetett erőnkkel s még az eddig félénkekbe is bizodalmat öntött. — Mint az illyen zavarban történni szokott, egypár szerencsét­len eset is fordult elő a fegyverreli vigyázatlan bánás miatt. Egy üresnek gondolt pisztolynak egy ifjú élet áldozata lön — és egy gyermek megsebesíttetett, azonban nem veszélyesen. Sok mindent beszélnek ez e­­setről, de mi óvakodunk hírek után illy kényes tárgyba ereszkedni. — Mindenesetre tanulságos lehet, s hisszük lessz mind két eset jövendőre. — — Visa, Méra és Szucsák faluk magyar ajkú népei nemzeti lobogókkal, s illető papjaik vezérlete a­­latt egymásután érkezének be „éljen a magyar“ kiál­tásokkal a megye házához, hol esküt tőnek a magyar alkotmányra, s a megyei nemzetőrségbe magukat beí­ratták. Épen midőn e sorokat, írjuk érkeznek Makó, Tü­ze és Bács faluk is hasonló ez él­t a­­ nem­zeti lobogókkal, sőt Bácsr­­ól a ro­mánok is papok vezérlete alatt. A visaiak előtt a megyeház tág udvarán egyik kolozsvári reform, lel­kész mondott egy rögtönzött igen czélirányos és lel­kes buzdító beszédet. •H a m­éraiakat, kik a reg­geli vészlárma hírére fegyverzetlen segítségünkre siet­tek, előbb városi főbíró Groisz Gusztáv fogadta a városházánál, megköszönve buzgóságukat, s biztosítva a történhető veszély esetére városunk segítségéről, azu­tán a megyei főispán úr idveztette. A nép, a szunnya­dó oroszlán ébred, reszkessetek zsarnokság zsoldosai. .. Délután 4 és 5 óra között ismét megperdült a lármadob, szájról szájra ment a hir: Urbán itt van álruhában az oláh papnál. Egy valaki, ki Urbán­t igen jól és közelről is­meri , az állította és állítja most is, hogy látta Urbánt papi öltönyben az oláh paphoz bemenni. Rögtön utá­na is iramlott, de az ajtót, mire odaért, becsukták belülről. Lármát ütött tehát, s az oda tódult nép be­rontván a papiakba, minden szegletet kifürkészett, s ki a paplakkal egy telken levő templomot is, de Urbánt nem találta; úgy mondják, hogy egy hátulsó ajtón, melly egy más utczára szolgál, kisurrant volna. — A papot kérdőre vették s elvitték a városházához őrizet alá. Mit tartunk az egész dologról, s mit a pappal való bánásmódról, elhallgatjuk , várván még kitisztázódik. M. Vásárh­ely, oct. 14. Reggeli 4 óra. Ne­hány percre , hogy ide érkezünk. Elbágyadt vagyok..., csak töredékesen irhatok. Kezem tán még most is vé­­­­res. Harczban valánk, mint katona először. Ütközetünk Radnótnál történt, alig 3 órával ezelőtt. Aranyosszékbe kirendítetvén , hogy az ottani székelyeket az Agyagfalván tartandó székely nemzeti gyűlésre vezessük, mintegy 8 szekeren indultunk el az említett székből. Kossuth lova­gok hatan valtak: Szentgyörgyi, most kinevezett had­nagy, Jakab, Fűzi, Fikker és Ádám pajtásaim. Csen­desen jöttünk egész Ivutyafalváig. Itt pihenvén, szép holdvilágon ismét tovább folytattuk utunkat. 12 óra le­­het­, mikor Radnóthoz érünk. A falu végén lándsás és kaszás embertömeg jött élénkbe, szekereinket megállít­ván fenhangon kérdezők, miféle emberek vagyunk? Becsü­letesen feleltünk s elmondtuk mibe járunk. Egy bajtár­sam e közben monda nekik, hogy még más katonák is jőnek. *) Nézzék meg mit hoznak. Erre az oláhok felcsattanva, felelének, hogy nem nézik.... azok a csá­szár katonái, mint ők (t. i. az oláhok) mi nem vagyunk azok, hanem az uraké.... meg kell bennünket fogni. Szekerünk elől lévén, lándfákat szegezének lovaink eli­­be, s közeledtek, hogy fogjanak el. Erre szekerünkről leugrottunk, s a hadnagy vezényletére öten rendbe ál­­lánk s pisztolyainkkal keményen kezdénk tüzelni. Az oláhság erre szétfutott. A harangok egyszerre megkon­­dultak. Borzasztó kiabálás és ordítással kelt fel az egész falu. A szekereket mindjárt összeszorítottuk. A velünk jött székelyek is leszállanak, s néhányan közülünk fegy­vert töltve mentünk a falun keresztül. A hídon keresztül menve, egy csoport ember közeledett ismét felénk. Új­ra a tüzeléshez kezdve, valami árokba szorítottuk őket. Itt legnagyobb elszántsággal harczolunk egytől egyig, a székelyek közöl is öten.... a többi tehetlen öreg em­ber lévén, a szekeren maradt. Másodszor is őket visz­­szavervén, a falu másik végére értünk. Itt jobb felől egy besánczolt rét, bal felől pedig egy kerek van. A föltámadt oláhság most egész erővel rohant utánunk a réten. Mi a sánczba húzódtunk s innen többszörös rohanással kergettük vissza folytonos tüzelés közt. Itt azonban nagy baj történt velünk. Egy kocsink bedőlt a sánczba s eltörött. Sokáig kellett kiemelésével kínlód­nunk, mi­alatt az oláhok mindinkább közeledének. Nagy hidegséget tanúsított közülük kivált egy, ki felénk lőve kiáltozdl, hogy lőjjük le. Két lövést tettünk reá......... de még­se esett le. Karddal rohanok magam egy pajtá­sommal elébe s visszafutott. A szekeret kiemelvén, újra egész erővel tüzelőnk mintegy 300 lépésnyi távolban tartva őket. Borzasztó ordításuk hangzott minden felől. Szá­muk többre ment 400-nál. Szekereink ismét megindultak. A kiabálás azonban meg nem szűnt, sőt még a szomszéd Csapó nevű fa­lu harangjai is megkondultak. Csapón azonban minden ellentállás nélkül men­tünk keresztül. Egy a falu túlsó végén álló udvarba hajtatánk , hogy magunkat összeszedve, ha a csapóiak *) Fejérvárról Vásárhelyre valami ládás szekeret ki­sérő zsivkovnokok, is megtámadnának, védelmi állásban le­hessünk. Mint 'A órát vártunk .... de megtámadni sen­ki sem merészkedett .... s ismét elindultunk, s csen­desen folytattuk utunkat Vásárhelyig. Ugrán, Csapó szomszédságában is sok oláh tódult ki, ellent azonban itt nem állottak. A másfél óráig tartott harczban, mint most ér­tesítenek , közülök 4 halott és 20-nál több sebesült. Részünkről még sebesült sincs , pedig több lövés e­­sett reánk, a fűzfák miatt azonban mit sem árt­hatott. Egy pisztoly veszteségünk van, mi véletlenül egy pajtásunk övében elsülvén kiszökött s meg nem kap­hattuk. Kedvező alkalmul szolgált reánk nézve a szép holdvilágos éj. Csak alant volt valami kis köd látható, mi azonban működésünket nem gátla. Fölösleges említenem mindnyájunk kitüntetett bá­torságát. A velünk levő székely küldöttek közöl két nyugalmazott huszár tizedes igen jól viselte magát. A többi 3-4 nemzetőr is használható volt. Ke­vés töltéseik lévén, nem igen lehettek. Részünkről mint­egy 40 lövés történt. És most hallom, a sebesültek közt több szom­széd falubeli van , miből látszik, hogy vártak bennün­ket. Hogy a harangok három faluban szinte egyszerre kondultak meg , ez arra mutat. Ez részletes leirata oct. 13-ka elején váratlanul történt megtámadtatásunk és csatánknak. Ez nehányunknak első alkalom vala síkra szállani azok ellen, kik a schönbrunni udvar gaz bérenczei ál­tal különböző módon felbujtatván , szerencsétlen pol­gárháborút akarnak folytatni az absolutismus érde­kében. Dézs, oct. 18. October 16-ka volt a nap, mely­­lyet Urbán kitűzött a magyarok kiirtására. Éjfél után 1 órakor a kassaiak feltörték Cserényi Sándor lakót Ba­­lázsfalván s fegyvereit elszedték, Cserényi Dániel a lár­mára felébredvén, háza padlásán tette magát védő álla­potba egy puskájával; de hátulról meglopván kezéből kicsikarták, s a biró házánál vasra verték. Onnan Sz. Andrásra indultak s a falubeliekkel egyesülve Balog Jó­zsefet vették űzőbe, kinek reggeli 9 óra tájban sikerült Sajó-Udvarhelyre szökhetni gróf Kemény Simon udvarába. Az emberrablók oda is átmentek, de az erélyes tiszt azzal utasította őket el, hogy ez a falu Belső-Szol­­nokba esvén, nekik semmi keresetük. Azon meg nem nyugodtak, hanem a helybelieket harang félreveréssel összecsoportoztatá­sa házfelégetésseli fenyegetésre kény­telen vala kiadni. Elfogták Kerlézsen gróf Bethlen Lajost is betegen, tulajdon legénye úttal, kit gyermeksége óta nevelt, Sz. Jakabon Kendefy Lajost, kit útközben meg­mentettek jobbágyai. Kereszturban Benő József udvari lisztet betegen húzták ki az ágyából s Idán, iszonyú még írni is, megnyúzták. Újlaki Samut elvitték, Újlaki Lajos fogait eleve­nen szedték ki. Öreg Kósa Józsefet, ifj. Kósa Józsefet, Sárvári papot Dobozi Józsefet, két fájával, Bojerán, Kovács Mihály szakácsot, Szabó György szolgabirót, összezúzva vitték el, Somai Dánielt össze­törve. Raczánt, Lészait összerontották. 17-én Sajóudvarhelyről Bardóczot is vasra verve elhurczolák. A kínzás, mellyel polgártársainkat, vé­reinket kezeink közel kiragadják, leirhatlan borzasztó. Greszmantól, a Rettegen tartózkodó derék főhad­nagytól épen most veszem tudomásul, hogy Urbán őt is el akarja fogatni, mivel minap a kővári perceptort prestálja. Schenzel kapitányhoz katonai erőt jött kérni siker nélkül Dézsre. Őrseregünk egyik mozgó százada megindult Ret­teg felé négy órakor Eperjesi József vezérlete alatt. Urbán Tekén túl­ van. Péntek s szombatra tűzte ki Bethlen és Dézs közötti dúlását. Segítséget hazafiak, csak röviden irhatom ezeket, mert a posta indul. K. H. Debrecen, oct. 19.— Futár érkezvén oct. 16. A­­radról, hogy siessünk segítségükre , — a nemzetőr­ségnek előlegesen kijelölt századai nehány nap alatt teljesen felszereltettek, és ma elindultak Aradra. —• La­punk több ízben kicsinylőleg szólott a helybeli lakosság­nak a felkelés körüli készségéről, most már fendobogó 569

Next