Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-27 / 144. szám
Az oláh mozgalmak Szatmár szélén erősen fejlődnek; Szabolcsmegye 600 nemzetőrt küld segedelemre ama vidékre. Nyíregyházi nemzetőrök 170en többnyire önkénytesekből alakultak s vállalkoztak az oláhság ellen; katonaállitásunk folyik erősen. Ruházatuk mind itt készülend s igy sebesebben, mintha a ministerium gondoskodnék. Megyénk csendes , a királyság eszméje iránt kezd hűlni. Egy megyei vadász csapat van itt alakulóban — csak az kár, hogy a táblabiróság lassúságával bir; már egynéhány hete hogy készül..., s mégis csak készül... Oda fog fordittatni — ahol legnagyobb a veszély. Tagjai többnyire régi ősi nevek; csak uraim ne olly lassan, ne olly halkan... mert különben nem jut nektek a diadalmas magyar fegyver dicsőségéből. A tisztikar többnyire beíratta magát, és a bizottmány öregekre kívánta bízni a kormányzást — míg a fiatalok harczolnak. A helyettesítés —■ többnyire öreg urakból történt, mert gyalázat most fiatalnak itthon maradni.... Öntsétek le asszonyok s lányok lúggal az ifiút, a ki most küszöbeiteken ólálkodik, el vele a táborba.... Nyíregyházán a nemzetőrség — nagy buzgalommal rendeztetik, és egy tizenhárom tagból álló bizottmány működik, mellynek kezeibe a közbátorság védele van letéve... " E város nagyobb részint lót, de érzelmeire magyar,... Itt a népfelkelést jó sikerrel lehet rendezni. Tizenhét tagból álló vadász csapat indult el keblünkből a múlt héten Pestre; a város pénztárából 20 pkrt ad nekik naponkint, és Szolnokig vitette el;— harczoljatok barátink a nyíregyházi név dicsőségéért!s a magyar fegyver becsületére — oroszlány módjára ! Kolozsvár, octob. 21. Mindennap érkeznek városunkba menekülők a szomszéd megyékből, kik a vérengetésig fölbujtogatott oláhság dühe elől szaladnak, és mindennap újabb meg újabb gyilkolásokról, rablásokról s megtámadásokról hallunk, mellyek az oláhok között lakó egyes magyarokon s egész családokon amúgy ráczosan elkövettetnek. — Igen természetes, hogy mindezek legnagyobb ingerültséget és elkeseredést szültek itt minden polgárban , sőt a csak imént honpolgároknak megnyert sorkatonákban is, valamint a hálaadatlan oláhság , úgy az átkos camarilla és annak kérszolgái ellen. Bizony mondjuk, a melly uralkodóház illy eszközökkel akar magának tekintélyt szerezni s uralmat biztositni, igen rosszul számit. — Egy országot lángba , vérbe borítani, hogy a trón bíbora , melly elhalványult, újabb pirosságot nyerjen tőle, szerencsétlen, hogy ne mondjuk esztelen politica; mert azon természetes undorodásnál fogva, mellyet a vér és láng ébreszt, utálttá lessz a trón még a nép legalsóbb osztálya előtt is , melly pedig vak pietassal csüggött rajta. Ha ezt akartátok , úgy ezért értetek. Illy hangulatba hozák városunkat a megyékből érkezett hírek , midőn tegnap reggel 8 órakor megkondult a vészharang, megperdült a lármadob, és hallatszék minden oldalról „fegyverre, jőnek az oláhok !“ És nem tett belé 10—15 perez, közel 8.000 ember állott fegyverben csatakészen. Királyi biztos b. Vas Miklós, Baldacci és Dobál ezredesek urak ott álltak, miként igérek, mint vezetők a havczszomjas sereg élén — félelem nem, csak bosszúvágy vala olvasható mindenkinek arczán azon gaz rabló csorda ellen, melly saját érdeke ellen eszközül adá el magát idegenek érdekében működő idegen zsoldosoknak. Azonban csakhamar kiviláglék, hogy az egész vak lárma volt, a harangozó tévedéséből eredett, ki a feleki oldalon csoportozó embereket gondolt látni. Egy haszna még is volt, megismertetett erőnkkel s még az eddig félénkekbe is bizodalmat öntött. — Mint az illyen zavarban történni szokott, egypár szerencsétlen eset is fordult elő a fegyverreli vigyázatlan bánás miatt. Egy üresnek gondolt pisztolynak egy ifjú élet áldozata lön — és egy gyermek megsebesíttetett, azonban nem veszélyesen. Sok mindent beszélnek ez esetről, de mi óvakodunk hírek után illy kényes tárgyba ereszkedni. — Mindenesetre tanulságos lehet, s hisszük lessz mind két eset jövendőre. — — Visa, Méra és Szucsák faluk magyar ajkú népei nemzeti lobogókkal, s illető papjaik vezérlete alatt egymásután érkezének be „éljen a magyar“ kiáltásokkal a megye házához, hol esküt tőnek a magyar alkotmányra, s a megyei nemzetőrségbe magukat beíratták. Épen midőn e sorokat, írjuk érkeznek Makó, Tüze és Bács faluk is hasonló ez élt a nemzeti lobogókkal, sőt Bácsról a románok is papok vezérlete alatt. A visaiak előtt a megyeház tág udvarán egyik kolozsvári reform, lelkész mondott egy rögtönzött igen czélirányos és lelkes buzdító beszédet. •H a méraiakat, kik a reggeli vészlárma hírére fegyverzetlen segítségünkre siettek, előbb városi főbíró Groisz Gusztáv fogadta a városházánál, megköszönve buzgóságukat, s biztosítva a történhető veszély esetére városunk segítségéről, azután a megyei főispán úr idveztette. A nép, a szunnyadó oroszlán ébred, reszkessetek zsarnokság zsoldosai. .. Délután 4 és 5 óra között ismét megperdült a lármadob, szájról szájra ment a hir: Urbán itt van álruhában az oláh papnál. Egy valaki, ki Urbánt igen jól és közelről ismeri , az állította és állítja most is, hogy látta Urbánt papi öltönyben az oláh paphoz bemenni. Rögtön utána is iramlott, de az ajtót, mire odaért, becsukták belülről. Lármát ütött tehát, s az oda tódult nép berontván a papiakba, minden szegletet kifürkészett, s ki a paplakkal egy telken levő templomot is, de Urbánt nem találta; úgy mondják, hogy egy hátulsó ajtón, melly egy más utczára szolgál, kisurrant volna. — A papot kérdőre vették s elvitték a városházához őrizet alá. Mit tartunk az egész dologról, s mit a pappal való bánásmódról, elhallgatjuk , várván még kitisztázódik. M. Vásárhely, oct. 14. Reggeli 4 óra. Nehány percre , hogy ide érkezünk. Elbágyadt vagyok..., csak töredékesen irhatok. Kezem tán még most is véres. Harczban valánk, mint katona először. Ütközetünk Radnótnál történt, alig 3 órával ezelőtt. Aranyosszékbe kirendítetvén , hogy az ottani székelyeket az Agyagfalván tartandó székely nemzeti gyűlésre vezessük, mintegy 8 szekeren indultunk el az említett székből. Kossuth lovagok hatan valtak: Szentgyörgyi, most kinevezett hadnagy, Jakab, Fűzi, Fikker és Ádám pajtásaim. Csendesen jöttünk egész Ivutyafalváig. Itt pihenvén, szép holdvilágon ismét tovább folytattuk utunkat. 12 óra lehet, mikor Radnóthoz érünk. A falu végén lándsás és kaszás embertömeg jött élénkbe, szekereinket megállítván fenhangon kérdezők, miféle emberek vagyunk? Becsületesen feleltünk s elmondtuk mibe járunk. Egy bajtársam e közben monda nekik, hogy még más katonák is jőnek. *) Nézzék meg mit hoznak. Erre az oláhok felcsattanva, felelének, hogy nem nézik.... azok a császár katonái, mint ők (t. i. az oláhok) mi nem vagyunk azok, hanem az uraké.... meg kell bennünket fogni. Szekerünk elől lévén, lándfákat szegezének lovaink elibe, s közeledtek, hogy fogjanak el. Erre szekerünkről leugrottunk, s a hadnagy vezényletére öten rendbe állánk s pisztolyainkkal keményen kezdénk tüzelni. Az oláhság erre szétfutott. A harangok egyszerre megkondultak. Borzasztó kiabálás és ordítással kelt fel az egész falu. A szekereket mindjárt összeszorítottuk. A velünk jött székelyek is leszállanak, s néhányan közülünk fegyvert töltve mentünk a falun keresztül. A hídon keresztül menve, egy csoport ember közeledett ismét felénk. Újra a tüzeléshez kezdve, valami árokba szorítottuk őket. Itt legnagyobb elszántsággal harczolunk egytől egyig, a székelyek közöl is öten.... a többi tehetlen öreg ember lévén, a szekeren maradt. Másodszor is őket viszszavervén, a falu másik végére értünk. Itt jobb felől egy besánczolt rét, bal felől pedig egy kerek van. A föltámadt oláhság most egész erővel rohant utánunk a réten. Mi a sánczba húzódtunk s innen többszörös rohanással kergettük vissza folytonos tüzelés közt. Itt azonban nagy baj történt velünk. Egy kocsink bedőlt a sánczba s eltörött. Sokáig kellett kiemelésével kínlódnunk, mialatt az oláhok mindinkább közeledének. Nagy hidegséget tanúsított közülük kivált egy, ki felénk lőve kiáltozdl, hogy lőjjük le. Két lövést tettünk reá......... de mégse esett le. Karddal rohanok magam egy pajtásommal elébe s visszafutott. A szekeret kiemelvén, újra egész erővel tüzelőnk mintegy 300 lépésnyi távolban tartva őket. Borzasztó ordításuk hangzott minden felől. Számuk többre ment 400-nál. Szekereink ismét megindultak. A kiabálás azonban meg nem szűnt, sőt még a szomszéd Csapó nevű falu harangjai is megkondultak. Csapón azonban minden ellentállás nélkül mentünk keresztül. Egy a falu túlsó végén álló udvarba hajtatánk , hogy magunkat összeszedve, ha a csapóiak *) Fejérvárról Vásárhelyre valami ládás szekeret kisérő zsivkovnokok, is megtámadnának, védelmi állásban lehessünk. Mint 'A órát vártunk .... de megtámadni senki sem merészkedett .... s ismét elindultunk, s csendesen folytattuk utunkat Vásárhelyig. Ugrán, Csapó szomszédságában is sok oláh tódult ki, ellent azonban itt nem állottak. A másfél óráig tartott harczban, mint most értesítenek , közülök 4 halott és 20-nál több sebesült. Részünkről még sebesült sincs , pedig több lövés esett reánk, a fűzfák miatt azonban mit sem árthatott. Egy pisztoly veszteségünk van, mi véletlenül egy pajtásunk övében elsülvén kiszökött s meg nem kaphattuk. Kedvező alkalmul szolgált reánk nézve a szép holdvilágos éj. Csak alant volt valami kis köd látható, mi azonban működésünket nem gátla. Fölösleges említenem mindnyájunk kitüntetett bátorságát. A velünk levő székely küldöttek közöl két nyugalmazott huszár tizedes igen jól viselte magát. A többi 3-4 nemzetőr is használható volt. Kevés töltéseik lévén, nem igen lehettek. Részünkről mintegy 40 lövés történt. És most hallom, a sebesültek közt több szomszéd falubeli van , miből látszik, hogy vártak bennünket. Hogy a harangok három faluban szinte egyszerre kondultak meg , ez arra mutat. Ez részletes leirata oct. 13-ka elején váratlanul történt megtámadtatásunk és csatánknak. Ez nehányunknak első alkalom vala síkra szállani azok ellen, kik a schönbrunni udvar gaz bérenczei által különböző módon felbujtatván , szerencsétlen polgárháborút akarnak folytatni az absolutismus érdekében. Dézs, oct. 18. October 16-ka volt a nap, melylyet Urbán kitűzött a magyarok kiirtására. Éjfél után 1 órakor a kassaiak feltörték Cserényi Sándor lakót Balázsfalván s fegyvereit elszedték, Cserényi Dániel a lármára felébredvén, háza padlásán tette magát védő állapotba egy puskájával; de hátulról meglopván kezéből kicsikarták, s a biró házánál vasra verték. Onnan Sz. Andrásra indultak s a falubeliekkel egyesülve Balog Józsefet vették űzőbe, kinek reggeli 9 óra tájban sikerült Sajó-Udvarhelyre szökhetni gróf Kemény Simon udvarába. Az emberrablók oda is átmentek, de az erélyes tiszt azzal utasította őket el, hogy ez a falu Belső-Szolnokba esvén, nekik semmi keresetük. Azon meg nem nyugodtak, hanem a helybelieket harang félreveréssel összecsoportoztatása házfelégetésseli fenyegetésre kénytelen vala kiadni. Elfogták Kerlézsen gróf Bethlen Lajost is betegen, tulajdon legénye úttal, kit gyermeksége óta nevelt, Sz. Jakabon Kendefy Lajost, kit útközben megmentettek jobbágyai. Kereszturban Benő József udvari lisztet betegen húzták ki az ágyából s Idán, iszonyú még írni is, megnyúzták. Újlaki Samut elvitték, Újlaki Lajos fogait elevenen szedték ki. Öreg Kósa Józsefet, ifj. Kósa Józsefet, Sárvári papot Dobozi Józsefet, két fájával, Bojerán, Kovács Mihály szakácsot, Szabó György szolgabirót, összezúzva vitték el, Somai Dánielt összetörve. Raczánt, Lészait összerontották. 17-én Sajóudvarhelyről Bardóczot is vasra verve elhurczolák. A kínzás, mellyel polgártársainkat, véreinket kezeink közel kiragadják, leirhatlan borzasztó. Greszmantól, a Rettegen tartózkodó derék főhadnagytól épen most veszem tudomásul, hogy Urbán őt is el akarja fogatni, mivel minap a kővári perceptort prestálja. Schenzel kapitányhoz katonai erőt jött kérni siker nélkül Dézsre. Őrseregünk egyik mozgó százada megindult Retteg felé négy órakor Eperjesi József vezérlete alatt. Urbán Tekén túl van. Péntek s szombatra tűzte ki Bethlen és Dézs közötti dúlását. Segítséget hazafiak, csak röviden irhatom ezeket, mert a posta indul. K. H. Debrecen, oct. 19.— Futár érkezvén oct. 16. Aradról, hogy siessünk segítségükre , — a nemzetőrségnek előlegesen kijelölt századai nehány nap alatt teljesen felszereltettek, és ma elindultak Aradra. —• Lapunk több ízben kicsinylőleg szólott a helybeli lakosságnak a felkelés körüli készségéről, most már fendobogó 569