Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-12-16 / 187. szám
Határozata a felsőháznak az úrbéri kármentesítési törvényjavaslatra nézve. Átalában véve mellőzhetetlen szükségét látja a felsőház, hogy minél előbb létesítendő törvény határozza el a kármentesítés részleteit. De nem titkolhatja el az iránti aggodalmát, hogy a kármentesítés a meghatározott becslés útján csak igen hoszas idő alatt lenne eszközölhető, midőn más részről a törvény az úrbéri javadalmak birtokosait többféle adókkal terheli, anélkül, hogy azoknak elviselésére módot nyújtana ; anélkül, hogy még azoknak is, akik tőkepénzzel bírnak, a felmondást megengedné, és igy a kezeiknél megmaradt majorsági földjeik felszerelésére szükséges pénz megszerzésétől egészen el lévén zárva, a vagyonaiknak megmaradt részét sem képesek megtartani, hacsak a törvényhozás minél előbb igazságos és sokszorosan kiérdemlett követeléseik teljesítésére módot nem nyújt. Azon módot pedig, melly a megszüntetett úrbéri javadalmak megbecsülését tanukra s azoknak vallomásaikra akarja fektetni, a felsőház sem minden környülállásokban igazságosnak , sem az ország különböző részeiben létező javak értékére nézve aránylagosnak, sem rövid idő alatt végrehajthatónak nem ítéli; mert nem lehetvén a becsülés elveit szorosan meghatározni , ez leginkább a becsülök önkényétől függ; de aránylagos sem lehet, mert akkor az egész országra nézve ugyanazon tagokból álló becsülő választmánynak kellene munkálkodni , s az illy eljárás a mellett, hogy felette tetemes költséggel járna, hosszadalmassága miatt az igazság kiszolgáltatásának is igen érezhető hátramaradásával lehetne csak eszközölhető; de végre főtekintetet érdemel az , hogy felette hosszú időre húzódik , mert a becsült befejezése után azokat mindvégig felsőbb és szoros vizsgálat alá venni, és a becsúszott hibák iránt az illető hatóságokat megkérdezni, ezeknek világosító feleleteiket bevárni kelletvén, minekutána mindezek végbe mentek, a végső megállapodás olly hosszú időbe kerülend, hogy addig a kármentesitendő családok közöl sokan végpusztulásra is jutandhatnak. Ugyanezért okulva a felsőház az 1715-dik és 1825-dik évi országgyűléseken meghatározott porták kiigazítására szolgáló és a földek becsűjén alapult összeírások példáin, mellyeket az utóbb következett országgyűlések, mint haszonvehetetleneket félretettek, és készebbek voltak a porták kiigazítását hol választmányra, hol a nádor okszerű ítélete és becsűje alá eresztetni. Ezeknek és a már némelly helyeken megpróbált hasonló hibás becsültnek nyomán a felsőház teljes bizodalommal felszólítja a képviselőházat, méltatván ezen aggodalmakat, szíveskedjék más igazságosabb, az önkény ellen inkább biztosító rövidebb idő alatt becsülési kulcsot magába foglaló módról gondoskodni. Ami továbbá magát a törvényjavaslati szerkezetet illeti , a 8. §-ra nézve a felsőház azon módosítást véleményezi, hogy a második sornak e szavával: „kötelesek,“ a szakasz berekesztessék, s a többi része kihagyassék !) Azért, mert a sorokban foglalt intézkedés, csalhatatlanul gyengítené a státuskötelezvények hitelét, mivel az azokkal csupán aránylagos fizetésnek eszméjében már benrejlik a bizalmatlanság alapja, holott pedig, valamint a közállomány összes hitelének minden illyen financiátis operatiók tekintetében lehető fentartását, úgy az adósok, mint a hitelezők érdeke kívánja, hogy ezen a kármentesítés fedezésére, és az adósságok letisztázására kiadandó státuskötelezvények irányában a közbizalom megóvassék, s azok teljes hitelre emeltessenek. 2) Mert ha a hitelezők csak arány szerint tartoznának elfogadni a státuskötelezvényeket, azon kívül, hogy az arány kidolgozása sok nehézségekkel járna és bonyolódott hosszas perekre adna alkalmat, az adósokat nemcsak elvesztett úrbéri javadalmaik mennyiségének, hanem ezentúl minden adósságaiknak felfedezésére is per útján kényszerítené, s következőleg a hitelezőkre szintén, mint az adósokra nézve is , igen kellemetlen és nyomasztó intézkedés, sőt mindkettőjükre általán fogva sok esetben igazságtalan is lenne.... Ha a 8-dik §. felőbb idézett része a felsőház észrevétele nyomán a törvényjavaslatból kimaradand, ennek következtében a 12-dik egész szakasz is, mint amazzal kapcsolatban levő és corollariuma, kihagyandó lenne. Nem különben azon esetben, ha a képviseleti ház, a felsőház által ezekben előterjesztett aggodalmak nyomán, a czél gyorsabb elérhetése végett, más becsülési kulcsot magába foglaló módról gondoskodandik — a 18 §., jelesen az abban előforduló ,,becslés alkalmával“ szavak, ahhoz idomítandók lennének. Többiben a felsőháznak nincsen észrevétele. Bánfi Pál helyettes jegyző. Ezennel közöljük a képviselőháznak az adó kivetése tárgyában kelt határzatát, a szerint, mint az végkép megállapitatott. Országos határozat. Az 1848. novemberi és decemberi, és 1849. évi első hat havi adó tárgyában. I. Fejezet. A legközelebbi adó kivetéséről és behajtásáról. Addig is, mig a jövő évi adó — a költségvetés és adóterv előterjesztése után — végkép megalapittatnék, a nemzet képviselői az 1848 . 8. t. sz. életbeléptetése végett elhatározók : 1. §. A folyó 1848. év november és december, úgy az 1849. év első hat havaira fizetendő országos adó ezen országos határozat szerint fog kivettetni és beszedetni. 2. §. Ezen adó kivetését és beszedését az országos határozatban foglalt szabályok szerint az ország törvényhatóságai eszközlendik. 3. §. A pénzügyminiszer a törvényhatóságokat a kivetés és beszedés részleteit illető rendszabályokkal és utasításokkal látandja el, mellyeket a törvényhatóságok bizottmányai, úgy minden egyes tisztviselői személyes felelősség és kártalanítás terhe alatt pontosan végrehajtani kötelesek. 4. §. A törvényhatóságok ezen országos határozat vétele után azonnal járásonkint, illetőleg kerületenkint kivetéssel foglalkozandó rónokokat neveznek, kik haladék nélkül munkálkodásaikat megkezdendik. 5. §. Az adó befizetése havonkint történik. Az adó beszedését községenkint a községi adóbeszedők, kik a község értékkel biró egyénei közöl választandók, teljesítendők. 6. §. A puszták adóbeszedési tekintetben, a rónok határozata szerint, a szomszéd helységek valamelyikéhez csatoltatnak, s azok birtokosai s lakói az e czélból tett községi kiadáshoz aránylag járulni kötelesek. 7. §. A községektől, beszedéssel s felettes ellenőrködéssel az illető törvényhatóságnak már e czélra előbb is alkalmazott tisztviselői foglalkozandnak. A beszedett öszvegeket a hatósági főpénztárnokok a ministérium által kijelölt helyre szolgáltatandják. 8. §. Az adó kivetésével és behajtásával foglalkozandó egyének díjazása iránt, a körülmények szerint a hatóságok véleményezése nyomán, a pénzügyminiszer határozandó 9. §. A katonai élelmezést ezután az álladalom álladalmi költségen teljesítendő 10. §. A katonai szállásolás és fuvarozás addig, míg az iránt okszerűbb rendszer életbeléptethetik , az eddig fizetett járulékok és rendszer szerint, mindenki egyenlő terhe leend. 11. §. Az adó kivetését és behajtását illető panaszok felett első bíróságként az illető hatóság, a végzés felebbezése esetében a pénzügyministérium határozand. 12. §. A hatóságok házi adójukat ezen, az adó mindkét nemeire egyenlően megalapított kulcs szerint vetendik ki s hajtandják be. 13. §. A házi adó fejében eddig fizettetett öszszegek s azoknak egyes tételei csak a pénzügyministeriumtól vett megerősítés után emeltethetnek fel. 14. §. A házi adót a meghatározott kivetési kulcs szerint a kincstári javak is fizetendők. 15. §: A pénzügyminister szükséghez képest a hatóságokba küldene kincstári tisztviselőket, kik különösen az adókivetés alkalmával őrködni fognak az országos határozat és ministeri utasítás pontos végrehajtása felett. 16. §. Az, ki az adó tárgyában eltitkolása által az álladalom jövedelmét csonkitá, a tény világosságra jövetele esetére, az ez által okozott különbséget kétszeresen szetendi. (Folyt. köv.) ; lehet, e hadi tanfolyam fiatal alkalmas egyebeknek tisztségre való kiképeztetésére van szánva, e czél elérésére sok, de nagyobb részint hiányos előkészületek létettek. A hadfolyama, mint tudjuk, mártiusban végződik, ez havi időt az elmélet és gyakorlat közt kellett volna arányosan felosztani, mi épen ellenkezően történt, amíg a soknemű elméleti tudományokkal csak úgy elhalmoztatik a fiatal hallgatóság, addig a gyakorlat hetenkint 5 órára szoríttatik, s e ferde eljárás azon balfogás eredménye, miszerint egyes férfiakra sokszor egészen heterogén teendők halmoztatnak, kik ezeket egyedül elintézni képtelenek, s sokkal büszkébbek, hogy sem szakértő férfiak tanácscsal s tettek támogatását elfogadni, vagy kikérni akarnák. Véleményünk szerint Szász Károly úr e részben csak a közelismerés s közvéleménynek hódolt, ha e tanfolyam rendezését Péczelt tanár arra bízta volna, ki mint volt katonai nevelőtanár, a mondott szerepnek lehető legjobban megfelelendett vala. A tanárok nagyobb része mivelt s országszerte ismert hazafiak, e tekintetben üdvözöljük Sz. K. urat. De nem úgy áll a dolog, ha a tanulmányok megválasztását tekintjük. — A mi felfogásunk szerint azoknak, kik tavaszra a hadseregbe kilépni óhajtanak, már bizonyos elméleti előismeretekkel kell bírniük, például: a mértan-, természet-, vegyész-s géptan elemeit ismerniük kellene, s igy fölöslegessé válnának a nevezett tudományok tanszékei, s míg egy részről a státust felesleges költségtől megóvnák, más részről e tanszékek helyett más szükségesebb tudományokat, mint a felsőbb mathezis és háromszögtant, valamint a gyakorlatiak közöl a rajzolást, vívást és lovaglást közköltségen lehetne az elméletiekben már kellőleg jártas ifjaknak taníttatni. Szükségesnek látnám továbbá a hadnemek különbsége szerint kijelöltetni azon tudományokat, melylyeket az utász, lovas, gyalog és tüzérkarnál alkalmaztatni kívánó ifjaknak hallgatni kell. A tankönyveket a státus költségén vélném kinyomattatni s az ifjak közt olcsó áron, vagy — ha lehet — ingyen is kiosztatni. Végül lehetlen ki nem emelnem az — egy buzgósága által közszeretetet és becsülést aratott tanár Hartman kapitány ur által megpendített s en miniature ki is vitt légió eszméjét valósítani az által, hogy a besorozott ifjak mindegyike tartozzék ezen légió tagjává lenni s a reávetett terheket minden rang s állapot különbség nélkül hordozni. Bár csekély legyen is személyem, melly ez eszmét a közönség elébe hozta, mindazonáltal támaszkodva a tanfolyami hallgatóság többségének hason gondolkozására s az igazságra , mellyen a fentebbi sorok alapszanak, reményiem, mikép a kormány s különösen a hadügyministerium (mellyhez tulajdonkép tartozik ez ügyben intézkedni) figyelembe veendi az említett módosításokat s ajánlásokat, s igy aztán bátran számolhatunk tavaszig 2—300 kiképzett s minden tekintetben kötelességeiknek megfelelő becsületes magyar tisztre. Török Miklós: 739 Pest, dec. 15. Jelen kormányunk azon szerencsés ötletét, hogy egy rövid hadi cursust rendezett az egyetemben minden becsületes polgár méltánylotta, mert meg kell vallanunk, a tisztek dolgában naponkint csodásan szaporodó seregünk nem a legszerencsésebb helyzetben van, amint tehát okosan gyanítanunk Vidéki mozgalmak. Debreczen, dec. 12. Ma érkeztek körünkbe az erdélyi táborba menő derék Coburg-huszárok. A honszerelem s hősi bátorság ezen példányképeinek megjelenése a legőszintébb örömet s lelkesedést idézte elő kebleinkben. Viharos éljenzések közt haladtak, eléjök ment nemzetőrségi tisztikarunk kíséretében, tengernyi néptömeggel telt utczáinkon, s az volt szerencsés, a ki mentül többet kaphatott az annyi veszélyeken diadalmasan áttört hősök közöl magához szállásra. Illy nyilatkozványokban részesíti a népérzelem embereit, amíg titeket áruló gazok előbb utóbb érdemlett bitóra juttat. Az olmützi conclaveban felettünk történt scandalosus tractatusok iszonyú malheurbe hoztak nálunk mindenkit. Mintha bizony most is olly sötét időkben élnénk, mint mikor annál a Romában gyártott isteni jognál fogva testálgatni lehetett a koronákat, s hagyományozgatni a népeket jobbra balra, mint tetszett. Ám tegyék ezt ott, hol ha forrásáig, eredetéig nyomozzuk a kormányt, egy durva hódító, egy rabló, vagy egy Robin Hood lép elő a meszsze távolból, de mi velünk, kik nem vagyunk meghódított