Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-18 / 18. szám
keket ne tévessze meg az amerikói lárma, amivel a liberális, politikusok és a régi nemzetrontó lapok válaszolnak a magyar falvakból felmorajló hangokra. Az örök ellenség tovább akarja az ellentéteket szítani, a megértést, a kiengesztelődést akadályozni. Az utolsó méregkeverést végzi az a nemzetgyilkos politika, mely mindig az ellentétek kiélesedésével, az aszályharcok tüzével dolgozott. A vörös zsiványuralom itt maradt politikusai a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy Budapest ne tudjon beleilleszkedni a nemzeti politika új világrendjébe. Az egyik újsághasábon a falvak ellenséges magatartása miatt panaszkodnak, a másikon pedig valósággal inzultálják a magyar népet. Mi a lázadó keserűség perceiben is csak a kötelesség szavára hallgatunk. Mikor a nemzet belső ellenségei a régi hangon beszélnek és imák, hitünk és meggyőződésünk minden erejével dolgozunk azon, hogy visszaszerezzük a magyar nép bizalmát, politikai és gazdasági támogatását a keresztény Budapest számára. A Keresztény Szociális Gazdasági Párt erős agitációt szervezett ere a célra. A magyar falvaktól élelmiszereket, gazdasági segítséget kér, a szeretet erejével gyógyítja a gyűlölet okozta sebeket. A magyar fővárost nem szabad ellenséges érzésekkel körülzárni, hanem azt a magyar falu támogatásával, erejével vissza kell szerezni a keresztény Magyarországnak ... A. J. L _______________ _ A magyar faj megmentése. Budapest, okt. 17. Prohászka emlékezetes jelszavát, a hungarizmust eleveníti fel emlékezetünkben a magyar fajiság megmentésének mindennap felvetődőgondolata. Mentől súlyosabb az a csapás, melya magyar fajt érte, annál sürgetőbb kötelesség ezt a mentő munkát minden oldalról megvilágítani. A hungarizmus, melyet egy kiváló tudósunk filomagyarizmusnak szeret nevezni,— fajmentés. Egyik lábával a sírban álló magyarságunk új életerőre juttatásának beláthatatlan területű problémáját öleli fel ez s kezdve az államalkotás nagy alapelveitől a mindennapi kenyérig, az élet minden vonatkozásában kell éreznünk e probléma jelenvalóságát. Hogyan látja e problémát egy tanár, egy mérnök, egy tisztviselő, egy katona, egy lelkész, ez a kérdés az, ami a hungarizmus területének megvilágításánál minket elsősorban érdekel. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a magyarság faji problémája a műhelyben, a műteremben, a boltokban, a klinikákon, a hivatalokban dől el s a gyakorlati életben állja ki a próbáját minden elmélet. Ebből a szempontból érdekes dr. Ritoók Zsigrondnak a Magyar Orvosok Nemzet- Egyesülete megalakulásakor tett ama megállapítása, hogy minden nemzetnek önmagával szemben való kötelessége, hogy a reánézve fajilag káros elemeket eliminálja s hogy ez a liberalizmus rendszerében lehetetlen volt, sőt egyenes oka volt a zsidóság faji felülrétegződésének. A magyar faji gondolat és a felülkerekedett liberalizmus összeütközéséből vezeti le a kiváló tudós a magyar faj térveszteségét s a zsidó fajtól átvett alkalmazkodási képességnek azt a túltengését, amihez aztán csak a keletről állandóan beszivárgó új települőknek kellett jönniök, hogy ez idegen faji rárétegződés foglalja el a földeket, melyeket sohasem művelt, lakja a házakat, melyekhez egyetlen követ sem hordott, szerezzen hazát, melyért egyetlen vércseppet sem áldozott. Mit várhatnánk a liberalizmus rendszerétől? Remélhető-e, hogy a fajmagyarság vezetése alatt maradjon ez az ország, ha például orvosai kétharmadában, egyetemi intézeteink orvosi segédszemélyzete 80 százalékában, budapesti kórházainké 90 —95 százalékában zsidó? «Hova meneküljön — kérdi — a magyar intellektus, ha az ügyvédi és mérnöki karban, a pénzintézetekben ugyanezeket az arányokat látjuk? Annyira képtelen volna a kultúrára a fajmagyarság, hogy egy-egy klinika vezetője 30—40 alkalmazási helyre egyetlen magyar ifjút sem volna képes találni, aki helyét ott méltón töltené be? S ez intézetek vezetőinek sohasem jutott eszébe, hogy mi lesz a magyarság jövője, ha azokra a helyekre, melyek a jövő vezérembereit hivatottak nevelni, valódi magyar ifjaknak bejutni nem lehet?« Ilyen részletképekből, melyekre eddig rávilágítani sem volt szabad a «szabadelvűség» miatt a magyarság szomorú térveszteségének, faj leszorítottságának elijesztő képe mered felénk - S e megvilágításban érthető aztán, hogy mikor a háborúig eljutottunk, akkor már a katonáskodás halálmérlegétől úgy mentette meg a zsidó orvos a zsidó újoncot, hogy helyette egy-egy magyart tett a halál mérlegébe s Magyarországon úgy volt elhelyezhető egy-egy falunyi «sorsüldözött» galíciai, ha ugyanakkor tiz-tíz falunyi tiszta magyar földmivest eresztettünk ki a magunk falából Amerikába. Megadatott-e nemzetünknek — kérdi Ritoók — hogy e szörnyű időkben zsenije legyen, aki a pusztulás útjáról visszavezesse, ez a jövő titka nem biztos, mert legkevésbbé sem valóság,, hogy a nagy idők nagy embereket szülnek. De az orvosok, akik a magyar társadalom nagy erőfeszítését benn a családi életben láthatják s kiknek széles hatáskört kell a faji probléma megoldásában a maguk számára követelniük. nem veszíthetik el reményüket, hogy születik még új Zrínyi, Kossuth és Deák, a faji probléma területén megtámadott, de életképes nemzetünk nagysága és szabad fejlődése számára. 2 ibolt a vihar s aranyosak lettek a kavargó hószemek, melyek a fénysugárba jutottak. Eszelős örömmel, zakatoló szívvel lopódzottoda a házhoz. Minden olyan, mint amikor elhagyta ... Óvatosan, lábujjhegyen lépett az ablakhoz a puha süppedő hóban s benézett a szobába. Hangtalanul nevetett. Éppen az asztalnál ültek. Töpörtyűs kását ettek jóizűon, boldogan. Ha ő most belépne ! De nem, csak egyenek. Vacsora után nagyobb lesz az örömük ... Milyen derék asszony a Marjucska, még mindig... s a Prutyka milyen sudár leánnyá növekedett! Mikor itt hagyta őket, tizenkét éves volt, alig nőtt ki a fűből s most már mekkora! Milyen segítség lehet már az anyjának ! S Otyiska hogy eszik ! Milyen gyorsan, jóízűen , milyen eleven gyerek ! Hát a legkisebbik, a Jankó? Ahá, ni, az ott játszik Sztropkóval, az öreg kutyával . .. Nini, hát a Sztropkó... vacsoráját lesi ő is, azért nemugatott.. . Milyen meleg kép , s milyen boldog iFarnyicsek Joskó, hogy láthatja, gyvörködhetik belnne ! Nem tudott megválni tőle. Kétszer is rátette a kezét az ajtóra, de visszahúzta. Az ablakot akarta megzörgetni, azt se tette ... Leült egy farakásoa, mely a ház előtt volt s onnan gyönyörködött az övéiben. Mekkora öröm lesz, ha közéjük lép ! Hogy kiszínezte ezt már ott Pittsburgban is, az acélpokolban, s aztán a hajón is, meg azalatt is, mig ide utazott. Milyen jó, hogy nem irta meg pontosan, amikor jön. Úgy irta: március elejére ... De messziről jött ám, nagy utat tett meg, nem is tudhatta pontosan, mikorra érkezik . . . Anná nagyobb lesz az öröm ... Azért dolgozott ő annyit olyan keservesen ... A barátai haragudtak rá, mert sohasem ment velük barokba inni. Nem, ő félrerakott minden dollárt . .. Majd odahaza ... Lehunyta a szemét. Milyen kéjes érzés arra gondolni, hogy otthona van, meleg tanyája, ahol meghúzódhatik a rettenetes hóvihar elől. Ó, de jó dolog, így behunyt szemmel álmodozni. Milyen szép dolgokra lehet gondolni... Kinyitotta a szemét, de vakította a fénysugár és ismét lecsukta. A tomboló fergetegben összehúzódzkodva ült a behavazott farakáson s arra gondolt, hogy benyit az ajtón s nyakába borul mindenki, aki benn van ... Milyen boldogan fekszik majd le az ágyába, jó meleg szobában .. . mert megfázott nagyon és sokat gyalogolt... elfáradt ... Bemegy .. . lefekszik ... hogy fognak örülni... milyen jó lesz ... Már nehéz lett a feje s csendesen motyogta : — Mindenki örül majd. Nem is sejtették hogy . .. megérkezem ... Mosolygott. Szelíden, boldogan. A vihar pedig féktelenül tombolt, egész hólavinákat zúdított alá az égből; az erdő fái nyögtek, zörögtek, repedeztek a hidegtől. Kegyetlen éjszaka volt... Reggelre aztán megkapták a szegény Farnyicsek Joskót a farakás tetején ... Kék volt a teste, de rózsaszín mosolygás ült az arcára, NEMZETI IMS AU 1910. október 18. , mm,mim .................. ■■ ■ ... — J II liberális blokk bukása. TMk© - a Prása-Budapest—Kaposvár, na*lan. — fizessüó sajtó. A politikai helyzet. Budapest, okt. 17. A liberális blokk sikertelenségét ma konstatálja a liberális sajtó is. Zavarok vannak. Mikor mi elsőne konstatáltuk a taktikai ellentéteket és elvi különbözőségeket s egyedül az egész sajtóban konstatáltuk a blokk látható nehézségeit, a sajtó mégis teleharangozta az országot a liberális blokk szédítően kecsegtető kilátásaival. a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Pártban buzgó zsidó furor «erélyesebb és határozottabb terveket» akar. Nincs azonban ellentét az Országos Nemzeti Párt és a nagyatádi Szabó vezetése alatt álló párt között. Közbevetve itt azt az értesülésünket, hogy az Andrássy-féle pártalakításról szóló hírek egyszerű kitalálások, a liberális blokk előéletérenatkozólag a következő terhelő bizonyítékokat vettük: A mai rezsim ellen egy messze elágazó összeesküvés szálait sikerült felfedezni, s az «Új Nemzedék» szerint elágazásai Budapestig és Kaposvárig nyúlnak s magába foglalja a magyar politikának ismert levitézlett alakjait, akik képtelenek lemondani a szereplésről s nem akarják tudomásul venni,hogy Magyarországon többé senkinek sem kellenek. * A budapesti lapoknak természetesen hiába magyarázzuk, hogy keresztény nemzeti politika és antiszemitizmus nem egy és ugyanazon dolog : az üzletes sajtó csak tovább folytatja a zsidóság mentését s ezen a címen tovább folytatja az uszítást ókereszténypolitika ellen, tehát a magyar nemzeti gondolat ellen is, mint ahogy folytatta ezeket az üzelmeket a két zsidó forradalom céltudatos előkészítése idején. Ma szörnyű bujtogatás miatt üvölt az egyik előcsahos s ugyanabban a cikkben, melyben a zsidóságot akarja — ki tudja hányadszor menteni, ki tudja micsoda rémlátások ellen — túra kezdi azt tu uszítást, ami sikeres volt Búza LA 1 ■ ..~ » •-«—- • -.VT-