Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-23 / 22. szám

sem. Ne kutassuk ezt az «Egység okmányai» ellenére sem. Ez felesleges lenne, mert a szociáldemokráciának a felelősségét egyedül a múltja is megállapítja. Mondottuk, hogy a szociáldemokráciának is elméleti alapja a marxizmus. Most hozzátehetjük, hogy a forradalmi marxizmus. Már Engels is azt mondta a szociáldemokrata pártról, hogy az a legforradalmibb párt. Liebknecht is azt hirdette, hogy a szociáldemokrácia lényegileg forradalmár és semmi köze az úgynevezett államszocializmushoz, a félelem diktálta fékrendszabályok e rendszeréhez. És a most megjuhászkodott Kautsky is azelőtt mindig a forradalmat dicsőítette, szemben a szociális reformmal és a proletárok diktatúrájáért kardoskodott. A nagyrabecsült osztrák Adler is úgy tanítja, hogy a proletárok legfőbb érdeke a forradalom. A mieink idézése fölösleges is már ahhoz, hogy világosan láthassuk, hogy a szociáldemokrácia azt tanította, hogy a fennálló társadalmi rendet el nem ismeri, abban nincs mit keresnie, azt minden forradalmi igyekezetével meg fogja dönteni. A szociáldemokrácia tehát bolsevizmust tanított. Ez történeti tény. Az a kérdés, mit akar ezután tanítani? Mert ha ugyanazt akarja, akkor alaptalan az optimizmusa." Az nem lehet, hogy annyi szenvedésen, megpróbáltatáson és szégyenen keresztülhajszolt _ munkásságunk újra ilyőre célokért álljon offenzív frontot. A szociáldemokráciának rá kell térnie végre is a reformista szocializmusra, vagyis a szociálpolitikára. A munkásság nem fog veszíteni ezzel. Marx tanította, hogy a proletároknak láncaikon kívül nincs mit elveszteniük, de megnyerhetik az egész világot. Ez szép mondás. Tipikusan marxi dübörgésű. De abban igaza van, hogy a munkásosztály az az osztály, mely sohasem veszíthet, mindig csak nyerhet. Törvény ez, mely az általános társadalmi fejlődés irányvonalába esik. Dr. Síkos Károly, Budapest, október 22. A szegedi «kisgazda»-gyűlés. A lapok most a vasárnap lefolyt szegedi és kisgazda-gyűléssel foglalkoznak. A gyűlésen nagy- brádi Szabó István volt kifejtendő pártjának ■ elveit, amíg azonban arra került volna a sor, a szociáldemokratákból és egyéb rokon hallga- lóságból rekrutálódott gyűlés botrányos jele-netekkel tett bizonyságot nagyatádiék «kérész- tényi» meggyőződéséről. . .- Mozdulni se merj ! És hangosan hozzátette: — A’zsandárok ! De becsülte segítségét. Már évek óta kellett volna ember ebbe a gazdaságba, amely túlságos nagy volt egy asszonynak. Eddig Margete nem talált magánakvalót. Lapos melle, vékony ajkai, apró szemei elűzték az udvarlókat. Nagy orra volt s kis bajusza, tenyeres-talpas, csontos teste nem csábított ölelésre. A vagyona egyremásra gyarapodott, de sem szorgalmas munkája, sem ravaszsága nem hozta meg a várva-várt kérőt. Lassankint elidősödött, elhervadt, elkeseredett és a legények mind más lányt vettek feleségük.Bérest sem akart fogadni. Nagy fizetést kértek, kenyeret, bort, húst. Margéte inkább meg volt nélkülük. Golet... óh az... dolgozott. Mosni mosott. Kapálni kapált, fűrészelni fűrészelt, ha kellett. Este megette levesét s lefeküdt a kemence mellé a padkára. Az első rtapsugár már fenn találta, frissen, ügyes kézzel, erős karral. Bizonyos, hogy akkor este Isten küldte. ■ És a «zsandár» szó varázserejével odaszoktatta, dolgoztatta, parancsolt neki. És fokrólfokra, hétről-hétre lassan kint odáig jutott a dolog, hogy Margéte egy szép napon elvitte Gálét a polgármesterhez és onnét a paphoz. , így jutott Margéte férjhez és igy történt, hogy embere, Gálét,végül mégis zsandárkézre került és életfogytiglan rab is maradt. NEMZETI ÚJSÁG Végre a nehezen elült lárma után megnyitották a gyűlést és nagyatádi Szabó István hozzájutott ahhoz, hogy beszédében a keresztény politikai pártok ellen intézhessen kirohanást a kereszténység nevében, a szociáldemokrata hallgatóság teljes megelégedésére. Egyéb feljegyzésre érdemes erről a különben teljesen jelentéktelen összejövetelről nincs. Szeged szinmagyar keresztény közönsége ugyanis távoltartotta magát ettől a «kisgazda» cím alatt elkövetett gyűléstől. A megrekedt „ultimátum“. — A politika hívei. — Budapest, okt. 22. Az Országos Nemzeti Párt érdekeit szolgáló délutáni lap ultimátumnak jelenti ki azt az utolsó lépést, amelyet a kibontakozás elősegítésére tettek. A fenyegetőleg utolsónak jelzett lépést tudvalevőleg megelőzte Polónyi Dezső felszólítása, melyet Friedrichhez intézett, hogy a kormány közölje a programmját. Tragikusan hangzik ez a zord fenyegetés, amelymintha azt akarná mondani, hogy az Országos Nemzeti Pártnak van küldetése arra, hogy újjáépítsen mindeneket, nála nélkül semmi sem történhetvén. Nos, a helyzet nem éppen idén tiszta. Márpedig nem vállalkozott és igy az ultimátum megrekedt, rendeltetése helyére el sem jutott! Történt ezeken kívül még több közvetítés is s ezek során az, amelyben az egyszerű híradó szerepét gróf Zichy János vállalta elvei fentartásával és személyének exponálása nélkül. A Zichy által közvetített s a liberális pártok részéről támasztott követeléseket a kormány nem fogadta el, ami talán nem csodálandó, mikor tulajdonképpen aggreesszív támadás volt a kormány ellen. Lapunk munkatársának volt alkalma ma «az ajánlat» ügyében megtudni a valóságot. E szerint tény az, hogy gróf Zichy János vállalkozott a közvetítő szerepre a kormány és az Országos Nemzeti Párt között, de csak annyiban, hogy átadta a liberálisok kívánságait. Ennyi a tény. Ezt erősíti meg ma Naller István egy nyilatkozata is, melyben kategorikusan kijelenti, hogy az Országos Nemzeti Párttal tárgyalások egyáltalán nem folytak s hogy a Keresztényszocialista Párttal szemben még barátságos eszmecseréről se volt szó. A helyzethez tartozik még, hogy utaljunk a bécsi Neue Tag egy közleményére, mely szerint Garami Ernő állítólag kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt távol fogja magát tartani a választásoktól. A párt nem akarja elárulni, hogy az ország polgárainak mily elenyészően csekély töredékét tudnák, mint szavazókat felmutatni* Garami nyilatkozata, Bécs, okt. 22. (A M. T. I. magánjelentése.) A Neuer Tag írja: Mint jól értesült ententekörökből halljuk, Garami az entente, több megbízottja előtt kijelentette, hogy a magyar szociáldemokraták a magyar nemzetgyűlési választásokon nem fognak részt venni. A választástól való tartózkodás okát Garami nem mondotta meg, azonban úgy látszik, a szociáldemokraták attól félnek, hogy a választási küzdelemben való részvételük számbeli gyengeségüket hozná napfényre. Kik felelősek a Bábomért ! Miért hiúsult meg Wilson békeakciója ! — Távirati jelenések. — A német nemzetgyűlés tudvalévően elhatározta, hogy egy bizottság által megvizsgáltatja, kiket terhel felelősség a háborúért. A bizottság elsősorban a Wilson-féle békeakció meghiúsulásának körülményeit tette vizsgálat tárgyává. Errvonatkozólag az alábbiakat táviratozzák: Berlin, okt. 22. Az előadói jelentés szerint gróf Burdr. István 1916 október 16-án a plessi főhadiszálláson meállapodott Bethmann-Holdweg kancellárral, hogy miután nem lehet számítani a háborúnak katonai eldöntésére, rátérnek a béketárgyalások útjára. Decemberben gróf Bemsdorf washingtoni nagykövet utasítást kapott, hasson oda, hogy Wilson vegye kézbe a békeakciót. Az elnök azt óhajtotta, hogy német részről konkrét békefeltételek terjesztessenek elő. Zimmerrman külügyi államtitkár azonban december 26-án azt felelte, hogy erre nem hajlandó. Bernstorff energikusan sürgette, hogy legalább bizalmasan tudassák vele, illetőleg Washingtonnal a békefeltételeket. Ez nem történt meg. 1917 január 26-án Bernsdoriff azt sürgönyözte, hogy Wilson győző és legyőzött nélkül szeretné a háború mielőbbi befejezését és kész a köztvetítésre. E sürgöny dacára január 31-én deklarálták a korlátlan tengeralattjáró háborút és megtörtént a szakítás Németország és Amerika között. Az előadói jelentés után a bizottság kihallgatta gróf Bernstorf-ot, aki előadta, hogy Wilson első békeközvetítéseire az entente egyáltalán nem reagált, ennek ellenére Wilson 1915 elején és 1916 januárjában elküldte House ezredest Párisba, Londonba és Berlinbe, hogy a békeközvetítést előkészítse. House úgy tapasztalta második útjánál, hogy Londonban van bizonyos békés hajlandóság, Parisban azonban ellenzik a békét. 1916 aug. végén a nagykövet tudatta Washingtonban, hogy a német kormány, hajlandó tárgyalásokra, House azonban azt felelte, hogy Wilson most nem közvetíthet, mert Romániának háborúba lépése folytán az entente biztosra veszi a győzelmet és így elutasítaná Wilson közbelépését. — Nagyon fontosnak tartom, mondta tovább gróf Bernstorff, azt a memorandumot, amelyet maga a császár irt és Gerarddal Amerikába küldött amidőn a nagykövet hazautazott szabadságra. A memorandumban közli a császár, hogy a német kormány szükségesnek tartja Wilson elnök tervezett akciójának megsürgetését, nehogy az év végére maradjon. Gerard azonban ekkor már elutazott, ezért nekem táviratoztak Washingtonba. Az ezt követő tárgyalások során minduntalan hangsúlyozták, hogy Wilson elnök megválasztása előtt szó sem lehet a békéről. Később megtudtam, hogy Wilson még 1916 november közepén elkészítette, azt a békejegyzéket, amelyet december 18 án küldött szét, csakisogy az Íróasztalában tartotta, mert akkor Amerikában ismét felülkerekedett a németellenes áramlat Begium szenvedései miatt. A kihallgatás végén Linzheimer képviselő a következőket mondotta : 1019. október 23.