Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-10 / 11. szám

é­ vel szemben, ha tetemre hívjuk e bús és vidám emlékeket, ha megmondjuk, hogy mélabús reménnyel figyeljük szerencsés és hatalmas testvérünk lépéseit, ha sze­retettel köszöntjük testvérünket a múlt gyászában és dicsőségében és­­a jövőnek — reméljük igazságot, szolgáltató járásá­ban. Nem kérjük őket többre, csak any­­nyira, amit tőlünk is joggal elvárhattak volna, ha a kocka nem ellenünk fordul.­­ Ők ma ott ülnek a világ areopagitáinak asztalánál. Ha egy kicsit, futólag felkavartuk a közös emlékek urnáját s ha szabad egy pillanatra utalnunk a jövő nagy szolidáris problé­máira, tettük azért, hogy annál könnyebb szívvel lehessenek ők szószólóink a világ törvényszéke előtt, ahova nemsokára mint vádlottak idéztetünk meg. (p. s.) Politikai fanicskeh­í­­­v­­ások.­­ — Saját­ tudósítónktól.­­* Budapest, okt. 9. A politikában még egyre tartanak a tanács­kozások, de ezek közel sem jelentik azt, mintha a kormány helyzete miatt volna szükség a ta­nácskozásokra. Ezt csak a liberális lapok szeret­nék így feltüntetni. A szabadkőműves Világ, melynek a feje legjobban fáj a keresztény poli­tikai irányzattól, már egyenesen Franchet D’­Esperay francia tábornokot vonultatja fel, mint olyan férfiút, ki politikai alakulásokat készít elő vagy sürget. Sőt, a politikai kritikán felül, egyenesen a politikai személyek megválo­­gatását is az ajkára adja. A politikai tanácskozásokat ami illeti, azo­kat egyrészt maga a miniszterelnök vezeti, amennyiben in­formálódik a liberális párt vezé­reinek álláspontjáról. De Vázsonyival, Heinrich Ferenccel, Varjassyval folytatott beszélge­tések se jelentik azt, mintha a kormány jelen­legi politikájában bármiféle eltolódás állna be. A tanácskozásokat mintegy folytatni fogják az egyes pártok vezérei, mert annak senki se akar ma se útjába állni, hogy az összes nemzeti erők megtalálják azt a harmóniát a politikában, melyre a nemzetnek szüksége van a béketár­gyalások idején. Gróf Bethlen István tanács­kozásait is ez a cél vezeti, mely hogy valami konkrét formában fog-e végződni, arról ma korai beszélni. A liberális fúziók szellője szintén fújdogál még, majd melegebb, majd hűvösebb áramokat hozva a politikai légkörbe. A liberálisok most már Serényi Béla megkopott gályáját is fel­vonultatják, de vájjon kik ülnek rajta? Huszár Károly miniszter programmel. — A Néptanítók Lapja a keresztény kultúráról. — A tanácskormány letűnése óta szünetelt a Nép­tanítók Lapja. Most újra megindította Huszár Károly miniszter és a lap szerkesztésével Körösi Henriket, a volt szerkesztőt bízta meg. A lap első számának vezető helyén Huszár Károly vallás- és­­ közoktatásügy­i miniszter «Szózat»-ot intézett a magyar tanítókhoz, amelynek alapgondolata az, hogy vissza kell térnünk a keresztény kultúrához és össze kell egyeztetnünk a modern kor szo­ciális követelményeivel. A miniszter programmal a következőket tűzte ki : «A nemzeti erények kultusza legyen a pro­­grammunk az egész vonalon. Láttuk az el­múlt hónapokban, hogy hova jut egy társa­dalom, amely Isten, erkölcs, tekintély és fe­gyelem nélkül akarja­ boldogítani az emberi­ségét. Vissza kell térnünk a keresztény kultúrá­hoz és azt össze kell egyeztetnünk a modern kor szociális követelményeinél. A munkát, a köte­­lességteljesítést, a közszolgálatot, a családi erényeket, a hazaszeretetet, a takarékosságot, a becsületet és a vallásosságot kell dicsőíte­nünk a nemzetbomlás és társadalmi felfor­dulás e sötét napjaiban. Vigyük előre népün­ket a haladás útján, emeljük fel az alsóbb nép­­­osztályokat, gondoskodjunk polgári egyen­­jogúsításukról és szociális bajaik sürgős or­voslásáról, de tegyük mindezt evolúció és ne revolució útján. A magyar néptanítók legye­nek ebben a szellemben igazi vezérei a nép­nek, mert ők vannak hivatva elsősorban arra, hogy értelmiségükkel irányt, szabjanak a köznép hangulatának és akaratának­. A második cikkét Imre Sándor államtitkár írta, amelyben azt, fejtegeti, hogy a magyarság sorsá­nak rendszeres irányítása céljából Széchenyi Ist­vánhoz kellene visszatérnünk. Ehhez a két cikk­hez kapcsolódik" A miniszternek a nemzetnevelés szempontjából az elemi népiskolában való érvényesí­téséről szóló körrendelete, illetve pótló utasítása az eddigi népiskolai tantervhez és­ utasításhoz. A lap többi része a modern pedagógia törekvéseiről és vívmányairól szól. Képviselőjelölés a Vízivárosban. A II. kerületi (Víziváros­­ IV. választókerület) keresztényszociális párt folyó hó 8-án a budai Vigadóban tartott nagygyűlésén dr. Samossy­ Adolf v. minisztert nagy lelkesedéssel nemzet­gyűlési képviselőjének jelölte. A kormány részé­ről a jelöltet Huszár és Ssaller miniszterek ajánlot­ták a választók figyelmébe. Hism­o­bír József törteepíaoról. A Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak ki­jelentésére, hogy egy tegnapi esti lapnak az a híre, amely szerint tegnap egyes liberális párti politikusok felkeresték volna József főherceget abból a célból, hogy vegye rá Friedrich István miniszterelnököt kon­centrációs kabinet alakítására, nem felel meg a való­ságnak, szemben Budapestre esett a választás, mert központi fekvésénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy az állandó Duna-bizottság szék­helye legye­en. Troubridge ezredes családja m­­ár útban is van Londonból­ Budapestre. Osztrák államtitkárok lemondása. Bécsből je­lentik : A politikai pártok Schumpeter államtitkár­­lemondását befejezett dolognak tekintik. A par­­­­lamentben dr. Reisch igazgatónak, a tervbe vett utódnak pénzügyi politikai javaslatait élénken tárgyalták. A Neue Freie Presse értesülése sze­rint Reisch felfogásával szemben a keresztény­szocialisták azt kívánják, hogy a vagyondézsmá­­nál a hadikölcsön nem 75 százalékkal, hanem a jegyzési árfolyamon számíttassák, hogy a kis jegyzéseket a veszteségektől megóvják. Az egész kabinet csak a békeszerződés ratifikálása után fog lemondani. A Neue Freie Presse értesülése szerint a lemondó államtitkárok között emlegetik Eider­seht, továbbá dr. Löwenfeld-Russ-t, dr. Schumpeter-t és Zerdik államtitkárt. Valószínű, hogy hogy Renner kancellár se tartja meg a külügyi hi­vatal vezetését. A nagynémet egyesülés mai ülé­sén foglalkozott a politikai helyzettel. A keresz­­tényszocialista pártot október 15-ére hívták össze, vétlensége felejthetlen művészi élményeink voltak. Hajdú Ilona kissé molett Anna szerepé­hez, fölényes hang- és játékbeli tudása azonban enyhíti ezt a kis szereposztási tévedést. Maxot Pilinszky Zsigmondra bízták. Daliás termete fesztelen biztonsággal mozgott a színpadon, mint­­ ahogy­ megnyugtatóan halottak zeneileg artisztikusan kidolgozott énekszámai is. Kár, hogy szövegkiejtését alig lehet megérteni. Ven­­czell Béla remekül formálta meg Gáspár karak-­­terisztikus figuráját. Plasztikusan tagolt mes­teri alakítása egyik legnagyobb erőssége az elő­adásnak. Az epizódszereplők közül Toronyi Gyula ügyesen táncoló­ parasztja, a széphangú Bodor Karola magánszámá,. Adler Lajosnak kitűnően maszkírozott Számiel-re és Lakatos Sándornak, a kórusban fölfedezett fiatal basszis­tának sok figyelmet érdemlő remetéje szolgál­tak rá az elismerésre. Két jelentéktelen sze­­­replő volt ,még az együttesben : Farkas Sán­dor érzésnélküli Ottokár hercege és Nejl Bernet száraz, fantáziátlan Kunója. Még egy meglepetéssel szolgált a mai reprd : • Or­may Ferenc fordítása helyett, amely a múlt század, harmincas éveiben készült, ifj. Ábrányi Emil,és Ferenczi Frigyes, az operaház volt ren­dezője irodalmi színvonalú és jól énekelhető, új szövegfordítást készítettek. A betanítás nehéz munkáját Ábrányi igaz­gató végezte,­ neki köszönhető, hogy a reper­toár újra élénkebb lett ezzel a népszerű operá­val. A közönség mohó élvezettel szívta magába a Weber-muzsika romantikus szépségeit és ahol csak alkalma nyílott, spontán tapsokkal adó­zott a közreműködőknek. 1919. október 10. IJF­MZETI UJSÁG Budapest, október 9. Horowitz ezredes nyilatkozatának hatása. A Magyar Távirati Iroda jelenti,­­ hogy Horowitz amerikai ezredesnek a fővárosi lapokban megje­lent nyilatkozata az állítólagos dunántúli fehér terrorról az egész Dunántúl lakossága körében a megelégedésnek és a lelkesült örömnek általános megnyilvánulását idézte elő. Az a tény, hogy az ezredes személyesen győződött meg a fővárosban terjesztett rémhírek valótlanságáról, nagy meg­nyugvást keltett a lakosság között. Horowitz ez­redesnek ezért a szíves készségéért az ország népe és a nemzeti hadsereg hálás köszönetét fejezi ki. A Bonn-bizottság székhelye — Budapest. Mint a Nemzeti Újság illetékes helyen értesül, Troybridge angol ezredes Budapestet válasz­­­­totta a dunai hajózás központjául. A Duna­­bizottság szék­­helyéül Bécs, Pozsony és Bel­­grád is felajánlkozott. Ezekkel a városokkal Lengyelország követe a külügyminiszternél. Drei Szczembek átadta megbi­ilevelét. Budapest, okt. 9. A Magyarország és Lengyelország között fenn­álló évszázados barátságnak megfelelően úgy a magyar, mint a lengyel kormány még a­ béke vég­leges létrejötte előtt súlyt vetett arra, hogy a két állam diplomáciai képviselet útján biztosítsa a közvetlen érintkezést. E cél érdekében Lengyel­­országnak de facto követe, gróf Szczembek János, ma délelőtt nyújtotta át ünnepélyes rom­ák között megbízólevelét gróf Somssich József külügyminisz­ternek. Gróf Szczembeket és a lengyel követség tag­jait Máriássy Zoltán, a miniszter kabinetjének tit­kára, kisérte el lakásukról a külügyminisztérium helyiségeibe, ahol gróf Somssich külügyminiszter tizenkét órakor fogadta a lengyel követet,, aki megbízólevelét a következő beszéd kíséretében nyújtotta át: — Lengyelország külügyminisztere megbízott, hogy átnyújtsam Nagym­­éltóságodnak e levelet, melyben Excellenciád mindama hagyományos barátság érzelmeinek kifejezését meg fogja ta­lálni, amelyek Lengyelország és Magyarország közt levő viszonyt mindig áthatották. Kormányom által kiküldetvén, hogy megvessem alapját jövő összeköttetéseinknek, remélem és óhajtom, hogy a nemzeteink közti viszony mindig olyan lesz, mint a múltban volt, vagyis a legélénkebb szim­pátia jegyében fog állani. Ha ezekről a százados kötelékekről beszélek, nem felejthetem el azokat a tényeket, hogy a várnai és mohácsi síkokon, nemkülönben a negyvennyolcas dicső harcokban a mi hőseink vére is folyt és hogy Magyarország­nak köszönhetjük legnagyobb királyaink egyi­két, a nagynevű Báthory Istvánt. Bizton remé­lem és szilárd a meggyőződésem, hogy a lovagias és nemes Magyarország és a végre ismét megala­kult Lengyelország folytatni fogják, mint egy­kor, a béke, rend és civilizáció művét. Nem ké­telkedem benne, hogy Magyarország, bölcs ve­zetői által támogatva, hamarosan eléri ezt a célt. Szerény magam boldog lennék, ha ehhez hozzájárulhatnék. Ebben a reményben kezdem meg munkámat Budapesten. Gróf Somssich külügyminiszter a következő be­széddel válaszolt : — Nagy elégtétellel vettem tudomásul Excel­lenciád útján a nemes lengyel nemzet Magyar­­ország iránt érzett szimpátiájának tanujéseit. Meg vagyok győződve, hogy sikerülni fog ben­sőbbé tenni azokat a százados kötelékeket, amelyek Magyarországot a történelem legrégibb idejétől­­ kezdve Lengyelországhoz fűzik és megvetnünk a két nemzet között a mély, őszinte és tartós ba­rátság­ alapjait. Nagy az örömöm, hogy a­ lengyel kormány választása Excellenciád személyére esett, mert előre is garanciáját látom ebben egy szerencsés együttműködés lehetőségének, amely meg fogja könnyíteni a reánk váró dicső feladat teljesítését. Enged­je meg, követ úr, hogy a ma­gyar kormány nevében üdvözölhessem Magyar­­ország fővárosában. Gróf Szczembek ezután a követség tagjaival Máriássy titkár kíséretében visszatért a Ritz­­siállóban levő lakására.

Next