Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-10 / 11. szám

­ 1919. október 10. ___________________________NEMZETI ÚJSÁG_________ A kormány munkát ad a munkanélkülieknek. Uj vilamos vasútvonalak építése. — Elsősorban a budapesti és környékbeli munká­­ sokról gondoskodnak. Budapest, okt. 9. I A Magyar Távirati Iroda jelenti : Az építőipar­­­ban és a gyáriparban elsősorban Budapesten je­lentkező nagy munkanélküliségen a kormány szüks tségmunkáknak, vagyis olyan munkáknak megindí­tásával iparkodik enyhíteni, amelyeknek végzését nem befolyásolják a nyersanyaghiány és szénhiány. A kormány abban a meggyőződésben van, hogy az érdekelt munkásság méltányolni tudja a helyzetnek nehézségeit, amelyekért — nevezetesen az ipari termelés megbénulásáért — ez a kormány felelőssé bizonyára nem tehető s méltányolni fogja azt az áldozatkészséget, amelyet ilyen szükségmunkák beállítása az állam mai pénzügyi helyzetében az állam részéről jelent. A szükségmunkák irányítását a kormány a kereskedelemügyi miniszter kezébe tette le, aki e munkákkal a keresetnélküli ipari munkásokról, ezek közt is elsősorban a keresetüktől elesett budapesti és környékbeli ipari munkásokról kíván gondos­kodni.­­ A kereskedelemügyi miniszter a kormány által rendelkezésére bocsátott összegekből 30 milliót értesülésünk szerint a főváros környékén létesí­tendő új vasútvonalak földmunkáira, 7 milliót pedig ugyancsak a főváros közvetlen közelében lévő államvasúti vonalak fentartási munkáinak sürgős végrehajtására fordít. Megkezdődik haladéktalanul a Szentendre—vi­segrádi, a gödöllő—aszódi, a nagytététény—érdi villamosvasútvonalak építése és rendelkezés történt a farkasréti Vonal második vágányának megépítésére is. Ezeket a vonalakat állami felügyelet mellett és egyelőre államköltségen a Budapesti Egyesített Városi Vasutak igazgató­sága fogja végeztetni. Az államvasutak viszont a nógrádmegyei selyp—bujáki, a Szolnok—­füzes­abonyi és gyöngyös—szurdokpüspöki, helyiérdekű vasutak építésének megkezdésére nyertek utasítást­ Az említett vasútépítési munkálatok megindítá­sával egyidejűleg azonban utasította a kereskede­lemügyi miniszter az összes államépítési hivatalo­kat is a sürgősen foganatba vehető útépítési és ja­vítási munkálatoknak haladéktalan megindítására. Az eddigi előkészületek alapján mindenesetre re­mélhető, hogy mélyen sújtott munkásságunk tisz­tességes szociális feltételekhez kötött munkájával át fogja segíteni magát a legközelebbi nehéz hóna­pokon. Németország a munka útján. •A szocialista kancellár. — Szakítottak a kom­­munisták és radikálisok. — Merénylet Haase ellen, ttte­ Budapest, okt. 9. ■ Az a beszéd, melyet dr. Bauer birodalmi kan­cellár a német nemzetgyűlésen mondott s amely­ben a kormány programmját is kifejtette, egy­formán jó hatást kelthet Németország barátai­ban és ellenségeinél. Az előbbieket megnyug­tathatja, hogy a kancellár megállapítása sze­rint a német nép lelki hangulata a konszolidálás és a munka felé fordult. Ha itt-ott sztrájk tör ki, a munkásság általában dolgozni akar, hogy békében és rendben menjen végbe a birodalom­­­jjáépítése. A németek ellenségeit viszont ki­elégítheti a kancellár ünnepélyes biztosítása, ahogy Németország eleget fog tenni a békeszer­ződésnek és katonai erejét még burkolt formá­ban sem szándékozik gyarapítani. — Magunk részéről csak egyet kifogásolunk dr. Bauer ki­jelentéseiben, azt nevezetesen, hogy erősebben ítélte el a német nemzeti pártokat, mint a spar­­takusokat. A sovinizmus szerinte «■kutmérge- Hát akkor micsoda a bolsevizmus, melyre a spartakusok törekednek? ! A kancellár ultra-szocialismusa ellenére a radikális szocialista párt megtagadta a további együttműködést a kommunista érzésű frakció­val. A szakszervezetek kérdésében, melyet az utóbbiak erősen megtámadtak, oly éles volt az ellentét, hogy a két párt elvált egymástól. A független szocialisták vezére, Haase ellen elkövetett revolver-merényletnek nincsen, mint az első percben hitték, politikai háttere. A me­rénylő — Voss József bérmunkás — üldözési mániában látszik szenvedni. Haasera azért lőtt, mert vonakodott Vossnak egy bírósági ügyét a parlament elé vinni. Haase sebesülése, bár a merénylő ötször sütötte reá fegyverét, nem veszedelmes. Budapest, október 9. Mekkora lesz Ausztria h­adereje ? Bécsből jelentik . Az osztrák hadügyminisztérium a napokban vég­legesen meghatározta az új osztrák haderő tago­zatát. A Morgen értesülése szerint az új haderő egyebek között hat vegyes brigádból fog állni, amely­nek mindegyikébe két gyalogezred tartozik, össze­sen tehát tizenkét gyalogezred. Ezenkívül hat bri­­­­gádnyi tüzérséget és hat műszaki formációt szer­veznek. Az entente az egyes brigádok maximális létszámát 4448 emberben állapította meg. Minden ezer ember a következő fegyverkészlettel és lő­szerrel látható el: 1150 lőfegyver, 15 gépfegyver, két könnyű lövészárok, 3 mozsár és három ágyú. Az ezredek mindegyike három zászlóaljból fog állani. Egy régi találkozás D’Ammazióval és egyéb régi dolgok. Budapest, okt. 9. Nemes Annunzió Gábor nem igen tett egyebet, mint valóra váltotta néhai való Dezső bár­ónak magyaros pattogását. Mikor ugyanis, az akkor még ifjú lendületű Mayländer Michaele fiumei podesta — kinek családja nem Milánó, de Nagy­várad felől vágott neki a tengernek — fejébe vette, hogy nekiinditja a fiumei kérdés lavináját és Bánffy miniszterelnök elé vezette a furcsa, belső irredenta híveit, Dezső báró hátraszegte fejét: — Felállítok a fiumei piacon négy ágyút és nincs többé fiumei kérdés. Ezt mondják meg az urak a küldőiknek. A «keserű tenger» költője megfogadta ezt a recipét, sőt több ágyút állított fel, mint négyet, az is igaz, hogy Michaele podesta a kérdés végére el sem képzelt volna akkora európai kérdőjelet, mint amekkora most szörnyed ott. De hát egyelőre törje csak a fejét a kérdésen az ötös tanács, mert Fiume «hovatartozandóságának» vitáját nem a fiumei Voce-ban és a sussaki Novi Lid­ben vívja a két onorevole : Hiccardo Prof. Zanella és Franjo Lupiro és a magyar szó, mely éveken át a sivó pusz­tába jajgatott bele, nyomtalanul tűnt el, mint a «késeiy tenger» tegnapi hulláma. D’Annunzio nem először jár Fiuméban. Már járt ott a mi nemzeti küzdelmünk idején, a koalíciós világ legelején, amikor a tenger másik oldalán azt hitték, hogy­­ (mint a Corriere írta) Kossuth népe Garibaldi népe felé nyújtja kezét. Trent­inóban mozgott minden, vakmerő tün­tetések követték egymást, Ausztria meg Carducci verseket koboztatott, Mestre vidékén — állítólag —­ önkéntesek gyülekeztek, a pólai és velencei hajó­raj rejtelmes éjjeli gyakorlatairól beszélt min­denki a parti világban, mélységmérő hajókat lát­tak a chioggiai halászok, titkos rádióállomás műkö­dött a hegyek között, trieszti rendőrügynök nyo­mozta a postagalambok fészkét, a Giovine Fiume kereste halálra a pétervári ügynököket, a szláv keselyű, a «Szokol» gyors lecsapással karmolt bele az irredentába, az ifjú irredenta San Vito éjjelén kikolompolta a kormányzót Fiuméból s egy nyári reggelen megjelent Fiuméban a keserű tenger utasa : D’Annunzio. Az öreg Bettauin mester régiségboltjában talál­koztunk, abban a kis utcában, melyet akkor még Andrássyról elnevezetten ismertünk, de ma már évek óta nevet cserélt. A nagykövet külsejü és finomságú öreg francia, Bettauin, az egész világot ismerte. Ferenc F­erdinándot elkísérte világkörüli­­ útján mint az exotikumok szakértője s boltjában később gyakran megfordult a trónörökös, Károly István kék matrózzubbonyában, Zita hercegnő, de vásárolt ott nem kisebb ember is mint Pierpont- Morgan, mikor a litoralon járt s megvette amenny­­ódon misemondó ruhát talált. ■ * Regényalak volt ez az öreg francia, százkilós asszonya, kit soha el nem vett, maga sóhajtott sok­­szor fel fiumei dialektusában: — Valamennyi szentnek a vérére, az én öregem lelkét sok minden nyomhatja abból az időből,a­mikor a brilliánsait szerezte. Csak tudnám, hogy hol tartja őket... ... - k. Egy délelőtt a homályos boltban — melynek hátterében valami sziette dalmata koporsó fedelét, olajos salátát kavargatott egész nap madam« Bettauin­­— egy köpcös, inkább alacsony, mint magas, kecskeszakállas, angol turistaruhába öltö­zött férfit találtam. Brocátkájú, faragott karszék­ben ült, akkor is tűnt fel nekem, hogy nem lehet másként kifejezni : pathetikusan ült, finom ápolt kezén nagy pecsétgyűrű .. . Dalmata agyagvázá­kat nézegetett... Bettauin fülembe súgta, hogy ki az ő nevezetes vendége most, akinek neve nem mint íróé, de mint az irredenta költőjéé akkor szárnyalt fel. Az ilyen öreg cserepek és szuette koporsók bolt­jában a vevők szobáé legyednek, így hozott ben­nünket is szóba D’Annunzióval egy opálos mente­gomb, illetve az opál babonája. — Micsoda nyelvet beszélnek itt Fiuméban? — fakadt ki D’Annunzio. — Valósággal kerékbe tö­rik az olasz idiómát. A fülem nem bírja el... Hivatalosan nem lévén köteles tudni, hogy­­ D’Annunzio, csöndesen megjegyeztem, hogy ha a horvátok Fiume földjének kilencven százalékái megszerezték, egy két szót is adhatnak kölcsön az olaszságnak. Politikust már úgy is adtak...­­D’Annunzio kelletlenül hallotta ezt: \­­ — Eh, mit a föld ? Itt már a levegő olasz . ..'] — A levegő lelke — mondtam. — Ez igaz ! Látja ez igaz ! Ez szép mondás. Itt már a levegőnek a lelke is olasz. Ez már a latin ég. Én azt hiszem, hogyha bekötött szemmel, sü­keten hordoznának a világ körül, akkor is meg­­érezném, ha latin ég alá jutok, ha a latin föld szíve dobban alattam ... .­­ Madame Bettauin is letette pillanatra az olajos salátát, valami olyan mélységes, szent fanatizmus csapott le lángolva D’Annunzio szavaiból­.. Akkoriban volt ez, mikor a világ két ellen­kező tája felől, óriás messzeségből már nyúlt a magy­ar tenger felé két óriási kar és amikor Buda­pesten nem beszélt senki a «keserű tengerről», hanem azon mulattak hazánk nagyjai, hogy : — Én vagyok a Kossuth Ferenc komornyikja, (s. f.) Főváros. — A főváros faellátása. A főváros faellátása ügyében a Faértékesítő Hivatal ármegállapitó bizottsága csütörtökön délután ülést tartott. Az ülésen képviselve voltak a földművelésügyi és kereskedelemügyi minisztériumok, a fő­város és a fakereskedők és termelők érdekelt­­ségei. Az értekezlet, mely a késő esti órákig tartott, arra a megállapodásra jutott, hogy a közszü­kséglet céljaira felhozatalra kerülő fa árait, továbbra is maximálni kell és a mai maximális ár felemelésére vonatkozóan kon­krét előterjesztést tett a földmivelésügyi mi­niszternek. 1 . Betiltják a kávéházi tejeskávét. A köz-­ élelmezési minisztérium intézkedésére a fő­város tanácsa legközelebb rendeletet fog ki­bocsátani, mely e hó 13-tól kezdve megtiltja tejnek, tejjel és tejtermékekkel készült ételek­nek és italoknak a nyilvános étkezőhelyisé­­gekben való kiszolgáltatását. A rendelet kivé­telt csupán a kávémérésekkel tesz, ahol to-­­vábbra is lehet majd tejeskávét kapni, de te­­­jet itt sem szabad kiszolgáltatni a közönség­nek. A kávémérések tulajdonosai a tej beho­zatalára az engedélyeket a Központi Tejhiva­ I­talban kapják meg. --v-f -- ' * * v, * 3

Next