Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-10 / 11. szám

­ ——x — (Előfizetést,apróhirdetést) fölvesz a Nem­zeti Újság részére a Szent­ István­ Társulat könyv­­kereskedése (Kecskeméti­ utca 2.) és a Táltos könyvkereskedés (Ferenciek­ tere 9.). E helyeken jelentkező előfizetőink lapunk legközelebbi szá­mát már megkapják. Apróhirdetések, amelye­ket a gyűjtőpontokon délután három óráig fel­adnak, másnap megjelennek a Nemzeti Újság­ban. — (Pestvármegye közigazgatási bizottsága) gróf Ráday Gedeon főispán, kormánybiztos elnökletével ülést tartott. Gróf Ráday Gedeon az ülést megnyitván, Pestvármegye támogatását kéri működéséhez. Gróf Keglevich Gábor a vármegye közönsége nevében üd­vözli a főispánt, visszaemlékszik a rémuralom bor­zalmaira, amikor a kommunisták a nép szívéből min­­den nemzeti érzést kiöltek, tönkretették az erkölcsi és anyagi javakat, s most, amikor a romok eltakarí­tásával az alkotás munkájához kezdtünk, a vármegye nem kaphatott volna alkalmasabb vezért, mint gróf Ráday Gedeont, akinek eddigi érdemei is elévülhe­tetlenek. Nehéz a munkája, de a vármegye közönsége bízik abban, hogy amint nagybátyja megtisztította a Duna-Tisza közét a haramiavilágtól, úgy gróf Ráday Gedeon is megszabadítja Pest vármegyét a bolsevista haramiáktól és méltó utódja lesz nagybátyjának. Dr. Agarasztó Tivadar alispán a vármegye közönsége nevében, dr. Sárospataki József főügyész a közigaz­gatási bizottságban képviselt állami tisztviselők nevé­ben üdvözli a kormánybiztost. Gróf Ráday Gedeon megköszönvén az üdvözlést, arra kéri a közigazgatási bizottságot, hogy támogassák őt a rend helyreállítá­sának és az újraépítésnek nehéz munkájában.­­ (Egy newyorki cég veszi meg az osztrák mű­kincseket.) Bécsből jelentik . A Deutsche Allgemeine Zeitung hágai távirata szerint a Buren Brothers neyworki műkereskedő-cég tárgyalt az osztrák kormánnyal az eladható összes műkincsek meg­vételéről. A cég tíz-tizenöt millió dollár előleget akar fizetni s azonfelül a vételárat meghaladó érté­kesítés esetén százalékos nyereségrészesedést. Az ügylet megkötése majdnem biztos.­­ (Letartóztatták az AMOSZ titkárát.) Az Alkal­mazott Mérnökök Országos Szövetségének titkára, Keller Bence mérnök a proletárdiktatúra kitörése­kor magához ragadta a hatalmat az AMOSZ-ban s mint a szövetség diktátora rengeteg visszaélést követett el. Első dolga volt, hogy a tőzsde épületé­ből a bútorok n­agy részét elvitette és ezekkel az AMOSZ helyiségeit rendezgette be. Május 2-án a postatakarékpénztárnál felvett 50.000 koronát, amely az AMOS£-t illette, az összeget a maga cél­ '/9/9. október 16. A hírek. A dunántúli asszonyok üzennie Budapestre! ★ Amióta az egyesült Pest és Buda Magyar­­ország fővárosa lett, a magyar nemzet szivé­nek gondoltuk a dunaparti gyönyörű metro­polist. Minden uj eszme, minden uj kezdés és minden hatalom Budapestről áradt szét és mi, vidéki magyarok, vak bizalommal és rendü­letlen hittel követtük mindig, amit az ország szive mondott. ■ A rettenetes nyomorúság, melybe a magyar nemzet legnagyobb árulójának segítségével a betolakodott idegen fajzat döntötte szép ma­gyar hazánkat, megtanított bennünket arra, hogy csalás és ámítás volt minden szavatok. Most mi szólunk hozzátok, Budapest lakói, mi, Dunántúl magyar asszonyai. Forradalma­kat, diktatúrát csináltatok, minket sohasem kérdeztetek. Tíz hónap óta belénk fojtottátok a szót, mert ha szivünk szerint beszéltünk, nyakunkra jött Fényes László tengerészeivel, Szamuelly terroristáival. Tömérdek gyászt és siralmat küldött le Budapest a mi kis fa­luinkra ezekkel a hóhérokkal. És ti sohase szántatok minket és süketek voltatok, mikor kínjában felzokogott a falu. Láthattátok, hogy a ti vezéreitek szózata ne­künk idegen és idegen is marad. Ezért zártuk el éléskamráinkat előletek, bár sajnáltuk éhező gyermekét még a ti vörös katonáitok­nak is. Értsétek meg jól, munkás atyánkfiai, hogy akiket ti vezéreiteknek tartottatok, az mind ellensége a magyar földnek, a magyar falu­nak, a magyar templomnak. És ha ti továbbra is a mi ellenségeink háta mögé álltok, t­ő-­l­ün­k élelmet ne várjatok. Mi meg­leszünk Budapest nélkül is, úgysem várha­tunk gyáraitoktól semmit, azokat ti már el­­szervezkedtétek, a mi áldott földünket pedig nem engedjük, hogy el-elvtársazzátok. És ti is jegyezzétek meg, tisztviselők, hogy ha a mi ellenségeinket szolgáljátok, adót nem fizetünk. Nem félünk már Budapest fenyegetéseitől, mert a fegyvert a mi férfinépünk tartja edzett, dolgos kezében. Mi, Pannónia asszonyai, keresztény és ma­gyar­­ hazában akarunk élni és ha Budapest újra ellenünk dolgozik, mi elfelejtjük, hogy ez az új Babilon nekünk fővárosunk volt és el­felejtjük, hogy abban a városban százezrek mi tőlünk várják a betevő falatot. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének dunántúli központja.­­ (Somogyi «elvtárs» mosakodik.) Somogyi Béla, felfüggesztett polgáriskolai tanár, jelen­leg a Népszava szerkesztője, «Munkában a kul­­turhuligánok» című cikkünkre reflektálva ta­gadja, hogy ő a kommunizmus alatt vezető­szerepet játszott volna és hogy egyáltalában részt vett volna a munkástanácsok nemzetbontó munkájában. Annak jellemzésére, hogy mi mondunk-e igazat, vagy Somogyi elvtárs, nyi­latkozatának csak azzal a részével foglalkozunk, melyben kijelenti, hogy őt tudta és megkérde­zése nélkül választották a munkástanács tag­jává,­­ amely munkástanács ülésén valószí­nűleg szintén tudta és akarata nélkül több íz­ben részt vett, sőt fel is szólalt. Somogyi elv­társnak a kommunizmus alatt viselt dolgait most részleteiben nem firtatjuk, annál kevésbbé, mert ellene, mint polgáriskolai tanár ellen ez idő szerint fegyelmi eljárás van folyamatban és ez a vizsgálat amúgy is nyilvánosságra fogja hozni Somogyinak a proletárdiktatúra alatt tanúsított, nem is olyan önzetlen és nem is annyira ellenzéki szellemű viselkedését. Budapest, okt. 9. NEMZETI ÚJSÁG A sajtó reneszánsza. Becsületesebbé tenni a sajtót m­óh, ez a téma nag­on mélyre markolhatott most a magyarság lelkiismeretébe, ha most Szász Zoltán is szót emel mellette. Bár aggódom, hogy a kedves mesterrel érdekközösségbe nem juthatunk valamiyyen a keresztény magyar sajtó ellenfelénél pénztelenebb leszen, a magyar lelkiismeretben hátha mégis közelebb futhatnánk egymáshoz. A sajtónknak, nemde kedves mester, az volt a leggyalá­zatosabb vétke, hogy hűtlen volt hozzánk, pénzért szeret­kezett mással. Céda volt és azért volt meddő is. Tessék csak visszaemlékezni rá, hogy a diktatúra hogyan tett különbséget a lapok között: például az A­lkot­­mán­y­t, az Ú­j N­e­mz­e­d­ék­e­t, a Budapesti H­ír­la­p­o­t halálra ítélte, míg némely lapokat alkalma­soknak talált arra, hogy a két és régóta megdolgozott olvasó­közönségüket átvegye a bolsevizmus táborába. Alkalmasok is voltak. Hiszen öntudatlanul vagy ön­tudatosan régóta porbanyitották, trágyázták már ők az olvasóközönségük talaját a defétizmusra, a fegyverleté­telre, a (dicsőséges) októberi forradalomra, majd «a lelkek állandó forradalmasítására», m­ely folyton előre halad .. És el is érkeztek a proletárdiktatúráig. De messziről jöttek, nemcsak október végén, hanem évtizedekkel ezelőtt indultak el az idevezető úton. És hi­szen, kedves mester, Ön is találozott útközben ezzel a társasággal. Akik eszményképe az általános ,européerű ember volt, miközben közös körülöttünk Európában min­denütt a nemzeti egyéniségét kereste minden nép, a magyar zsidó­ kivéve. Akik még a magyar nyelv kérdésében is azt vallották, hogy minden beléje felvett idegen szó teljes polgárjogot kap­jon,akárcsak a galíciai bevándorlóinkékkik •■barbár bestialitású­nak undorodták a fajiság vérbeli tisztántartását, mert ama pesti mellékutcákban s a nem­zetközi mulatóhelyeken járták ki a szerelem tulenagas iskoláit. Akik vérben, nyelvben, művészetben, irodalom­ban mindig úgy érezték, hogy nemzetközivé olvadoznak, míg valóságban elzsidósodtak. Mikor aztán végül a magyarországi zsidóság az orosz­­országi zsidóságnak a bolsevizmus kéjelgésére odadobta magát, Ön is megcsalatottnak kiáltotta magát, s ez a judákos férjek sorsa, akik könyvet írnak a szerelemről s nem vetnek magukra is, hogy maguk is kerítői voltak a törvénytelen bűnnek. Kedves Mester, ha a sajtót Ön hitvesi szeretettel szereti, még megbocsáthatja bukását, segítse ezentúl hűbbnek, háziasabbnak, becsületesebbnek lennie, de addig is vállalnia kell önnek is a törvénytelen szerelem gyümölcsének apa­ságát.­jaira használta fel és nem számolt el vele. Az­ AMOSZ tagjait megillető dohánymennyiséget csere céljaira használta fel és ezen egy Dózsa István nevű társával hizódisznót vett közösen. Azonkívül az AMOSZ két tisztviselőjét, Hollandért és Türköt­ arra akarta rábírni, hogy az RMDSZ könyvelési adatait hamisítsák­ meg, "akik azonban nem men­tek bele a hamisításba, hanem minden könyvelési tétel mellé, amely nem felelt meg a valóságnak, vörös tintával odaírtak egy f betűt, ami annyit jelent, hogy fiktív, vagyis képzelt tétel. J Keller ezt észrevette és hogy ne tudjanak eligazodni a köny­velésben, még több ilyen f betűt firkált a tételek mellé. Az RMOSZ tagjai feljelentették Kellert­ a rendőrségen, azonkívül a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet is tett ellene feljelentést, mert en­nek helyiségében volt az RMDSZ és nagy értékű könyvtárából sok könyv eltűnt. A rendőrség ré­széről Hittig detektivfelügyelő vezeti az ügyben a nyomozást.­­ (Károlyi és a bolsevizmus.) Még a tavasz fo­­­lyamán történt, hogy egy francia újságíró fel­kereste Bernben Andrássy Gyulát és azt kérdezte a magyar államférfitól, hogy igaz-e az, amiről az ő lapja értesült, hogy Károlyi Mihály már a pro­letárdiktatúra előtt összeköttetésben állott Le­­ninékkel. Andrássy ezt a választ adta : — Erről nem beszéltem Károlyival. A francia újságíró hihetetlennek látszó értesü­lését megerősíti és bizonyossá teszi Nánási György, megszökött kommunista vezér röpirata, mely a cseh kormány imprimáturájával jelent meg a demarkációs vonalon túl. A röpirat történelmi hű­séggel megállapítja, hogy már 1918. januárjában pénzelt Károlyi egy kis elszánt nihilista csoportot, a galileiek szélsőbal szárnyát, mely Klein, a ké­sőbbi Korvin Ottó vezetése alatt állott. Ez a cso­port el akarta pusztítani Tisza Istvánt, Luka­­sichot és több államférfit, aki defetista céljaiknak útjában állott. A csoport egyik tagja, Lékai-Leit­­ner, merényletet is követett el Tisza István ellen. A magyar bolsevizmus részére vöröskeresztes missziók hozták a pénzt és, hogy magyar rész­­ről is meglegyen az állandó összeköttetés Leninék­­kel. Károlyi Mihály szintén szervezett egy vörös­ke­resztes missziót, melynek élére feleségét, az Andrássy leányt, állította. Ebbe a misszióba jóformán csupa kommunista került s a vége az lett, hogy a Vörös­kereszt-misszió utján Lenin és Károlyi Mihály közt állandóan egy kurír közlekedett. Midőn a Nép­szava megtámadás miatt a munkások óriási több­sége Kun Béla bandája ellen fordult, kártevő Károlyi vette pártfogásába azokat. Eltagadha­­tatlan tény tehát Károlyinak az összeköttetése az országot évtizedekre tönkretevő bolsevizmussal­i­s. (Szabadlábra helyezett politikai megbízott.) •A proletárdiktatúra bukása után a rendőrség le­tartóztatta Sugár Gézát, aki a vörös őrség or­szágos parancsnokságának elnöki osztályát ve­zette, majd azt a politikai megbízatást kapta, hogy a Ferenciek­ terén lévő összes keresztény egyesületek, a keresztényszocialista szakszervezet központjának vagyonát helyezze zár alá. Sugár Géza igazolta, hogy megbizatását csak a terror hatása alatt vállalta és működése során gondot fordított arra, hogy a keresztény egyesületek és intézmények vagyonát sértetlenül megóvja. Ennek bebizonyítása után Botár Béla rendőrtanácsos sza­badlábra helyezte azzal a megszorítással, hogy hetenként előre meghatározott időben köteles a­­ rendőrség előtt jelentkezni. -s — (Fényes László, a record-felejtő.) Fényes Lászlónak kellemetlensége támadt az Operaházban egy úrral, akinek nem tetszett, hogy az októberi forradalom egy „hőse“ már nyugodtan szerepel a napfényben, sőt villanyfényben. Fényes László haragosan tollat ragad s beleírja az Estbe, hogy ő reá annyira haragudtak a kommunisták, hogy Verpeléten elfogták és ki is végezték volna, ha egy zászlóalj parancsnok meg nem szökteti. Hát Verpe­­léten tényleg elfogták Fényest, elfogta pedig Jach­­wert Ede szovjet biztos és autón Pestre szállíttatta. Az autón Fényes bizalmasan megkérte a sof­őrt, hogy a Royal-szálló portását sürgősen küldje el Weltner Jakabhoz és mondja el, hogy mi történt, így is történt és Jachwert bűnét Weltner tette jóvá. Csak nem nézte Fényes Weltnert zászlóalj­parancsnoknak? iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ! készülődjünk a választásokra! Csak keresztényt válasszatok!­ ­‘5

Next