Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-10 / 11. szám

. ~ (A magyar renaissance), ker. szoc. írók-, zene-, ének-, szin- és festőművészek társaságának első jóté­­konycélu hangversenye az egyházművészeti festőis­kola alapja javára, okt. 11-én, szombaton este 6 óra­kor lesz a Kath. Kaszinó termében (IV., Molnár­ utca 11.) — (Tréfa a dohányjegyekkel.) A dohányjegye­ket egyes kerületekben már szétosztották s egyben a dohányzókat a nekik kijelölt trafikkal összepá­rosították. A tréfa itt történt. Például a Krisztina­­körut 01. számú házban van trafik is, meg négy emeletnyi lakó is. A dohányos lakókat beosztották a Győri-ut végén búslakodó trafikba s a velük egy házban lakó trafikba a lipótmezei-utról küldtek be­osztott dohányosokat. Szenzációs kombinációkat csalt ki a párosító kéz, gondolva, hogy ha már jegy, akkor legyen baj is vele, dohány így sincs. Az sem utolsó, hogy egy hirdetményben azt olvas­suk, hogy az utcán ezután nem mindenféle do­hányt lesz szabad árusítani. Tehát valamilyet mégis szabad lesz s igy a tréfa tökéletessé válik, mert jegy nélkül a dohányt már a ház kapujában megvehetem, jegy mellett ellenben csak lakásom­ból egy órányira! Hát nem nagyszerű ez­­ — (Franciaország népesedése.) A történelem ta­núsága szerint a hadviselő nemzetek a háború után rendesen rohamosan szaporodnak. Mint ahogy a visszametszett bokor sokkal dúsabban hajt és­­fej­lődik, éppen úgy növekszik a születések és házas­ságok száma is a háború után, így történt ez Fran­ciaországban is, amelynek népesedése pedig a há­ború előtt lefelé csökkenő arányokat mutatott. Igaz, hogy az 1918-ik év­­statisztikája még nem ad nagyon biztató eredményeket, de ennek két oka van : az egyik az, hogy 1918-ban még tartott a há­ború, a másik pedig az, hogy 1918-ban dühöngött a spanyol járvány, amely több, mint 200.000 fran­ciát döntött sírba. Végeredményben Franciaor­szágban 1918-ban 55.700 emberrel született több, mint 1917-ben, a halálesetek száma pedig 175.000- rel volt több ; ebből az következik, hogy a spanyol­ járvány pusztítása nélkül Franciaország lakosai­nak száma már 1918-ban növekedett­ volna. (Tizenhat merénylet a moszkvai bolseviki vezérek ellen.) Bécsből jelentik lapunknak. A Wiener Mittag jelenti Berlinből revüli távirat alap­ján . Moszkvában egy héten belül tizenhat me­rényletet követtek el vezető bolsevikiek ellen. Megerősítik, hogy Peters lett festőt meggyilkolták. Hire jár Moszkvában, hogy a legtöbb szocialista és szociálforradalmár elhatározta, hogy a vörös ter­rorra ugyancsak terrorral felelnek.­­ (Haase merénylője nem őrült.) Bécsből jelen­tik : A Mittagszeitung jelenti Berlinből. Egy újság­író tegnap beszélgetett a rendőrségen Haase me­rénylőjével, aki ott a hírlapíró állítása szerint tel­jesen szabadon mozoghatott. A hírlapíró kijelen­tette, hogy lehetetlen volt a merénylő Foss össze­függéstelen mondataiból értelmet kiolvasni. Ennek ellenére azt állítja, hogy a merénylő nem teszi elme­beteg benyomását, mert magaviselete azt a látsza­tot kelti, mintha előadásának összefüggéstelen volta szándékos lenne. Haase képviselő már teg­nap vázolta párthívei­ előtt a merénylet lefolyását. E szerint tegnap a birodalmi gyűlésre menet maga mögött lövést hallott s amikor megfordult, látta, hogy a merénylő még négy vagy öt lövést ad le! Mindenekelőtt arra törekedett, hogy feleségét a bi­rodalmi gyűlés palotájának egyik fülkéjében a go­­­lyók elől biztonságba helyezze s mivel észrevette hogy a merénylő az ő fejét veszi célba, lehajolt v­agy, hogy a lövések célt tévesztettek. ’ » (Nyilatkozat.) A mai postával kaptuk a kö­vetkező sorokat : «Dr. Imre Sándor vallás- és közoktatásügyi mi­­niszteriumi államtitkár a Nyolcórai Ujság-ban meg­jelent személye és hivatali működése ellen irányuló támadások miatt a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztertől saját maga ellen igazoló eljárás megejté- sét kérvén, alulírottak a nevezett miniszter meg­bízására folyó évi október hó 7-én megjelentünk a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter elnök­lete alatt zsűrivé alakultunk és részletesen megvizs­gáltuk dr. Imre Sándornak 1918 november 9-től a mai napig tanúsított személyes magatartását és hivatalos működését. E vizsgálat alapján meg­győződtünk arról, hogy dr. Imre Sándor magatartása és működése a jelzett időben mind pedagógiai, mind nmzeti, mind politikai, mind köztisztviselői szem­pontból teljesen kifogástalan volt, minélfogva a leg­csekélyebb okot sem látjuk fennforogni arra, hogy nevezett ellen az általa kért további eljárás folya­matba tétessék. Budapest, 1919 október hó 7-én. Huszár Károly s. k., vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, elnök, Samassa Adolf s. k.,nyug. belügy­miniszter, Raffay Sándor ev. püspök, Fináczy Ernő egyetemi tanár, Justh Ferenc helyettes állam­titkár .1» — (A Magyar Nemzeti Szövetség) Almanach-ba­ it fogja megörökíteni az 1918—19. forradalmi évek hite­les történetét. Felkéri tehát az egész ország magyar kö­zönségét, a városok polgárait, munkásait és a falvak földm­ivelő népét egyaránt, hogy részletes és hiteles formában közöljék, "lehetőleg eredeti okmányok és fényképek melléklésével mindazon eseményeket, ame­lyeknek a helyi vagy országos forradalom és ellenforra­dalom szervezésében és lefolyásában jelentőségük volt. Az adatokat a Szövetség hivatalos helyiségeibe (IV., Gerlóczy­ utca 11., I. em.) kéri.­­ (Járnak a Zeppelinek.) Németország és Svéd­ország között megindult a légi forgalom a kormá­nyozható léghajókon. Ahogy Berlinből jelentik, a «Bodensee« nevű Zeppelin-hajó október 8-ikán reggel öt órakor indult el Berlinből és délben már Stockholmba érkezett. A rákövetkező napon dél­után 2 órakor indult vissza és este tizenegy órakor ép állapotban kötött ki Berlinben. Az odautazás tehát csak hét óráig tartott­, a visszatérés azonban már kilencig, aminek valószínűleg az ellenkező légáramlatok gátló hatása volt az oka. — (Kétféle erkölcs.) Megrótja a Világ a bolse­vista tanárok ellen indított fegyelmi hadjáratot, amely — szerinte­ — „az új nemzedék erkölcsi ne­­velőihez“ nem illő dolog. Kigunyolja a „nagy er­kölcsi­ restituciót“ és oly előszeretettel handaban­­dázik az „erkölcs“ nevében, hogy szó nélkül ezt az „erkölcsi“ fölháborodást nem hallgathatjuk. Előre kell azonban bocsájtanunk, hogy erkölcs és erkölcs között óriási a különbség. Az új-guineai pápua, például, erkölcsös dolognak tartja, hogy a szüleit, ha már nem dolgoznak, lebunkózza és az­tán fölfalja. Némiképpen hasonlatos volt ehhez az a proletár-erkölcs is, amelyre a Világ­tól védelme­zett bolsevista tanárok oktatták a serdülő ifjúsá­got. Például, nagyon sokan emlékszünk még egy olyan „költeményre“, amely úgy kezdődött, hogy . ..Dögölj meg, apám .. . dögölj meg, anyám .. . dögölj meg, első tanítóm...“ stb., amit az egész kis nebulóknak tanítottak a bolsi tanító-bácsik. Az apróbb gimnazistákat meg szépen kioktatták — persze, az emberiség és a tisztultabb „erkölcs“ nevében — hogy ne tiszteljék a szüleiket, hisz nem tartoznak nekik semmivel, mert csak a saját gyö­nyörűségükre nemzették őket... Ne tépd össze ezt az újságot, nyájas olvasó, ne is gyűrd össze ökölbe szoruló kezedben , és ne mondd, hogy­­ erkölcstelenek vagyunk, amiért milyen gyalázatosságokkal pocsékoljuk be a papi­rost. Nekünk soha eszünkbe se jutott volna, hogy fölkavarjuk ezt az ocsmányságot, ha a Világ, meg a Népszava, a Pesti Napló és a hozzájuk hasonló ál­ liberális bolsevista­ lapok nem vicsorgatnának még most is azokra, akik az ilyen becstelen és el­­vetemedett amoralisták megbüntetését követelik, de egyszer végre már mégis csak le kell számolni azokkal a kultur-apostolokkal, akik úgy akarták kiölni az új nemzedékből a „burzsuj-erkölcsöket“, hogy a vallásoktatást teljesen beszüntették és­ az úgynevezett szociológiai előadásokkal pótolták. Aki nem tudja, hogy mik voltak ezek a „szocio­lógiai előadások“, bocsásson meg nekünk, ha most fölvilágosítjuk. A legaljasabb lélekmérgezés volt ez, amit a „természettudományos világnézet“ cé­gére alatt csöpögtettek be az ifjúság szívébe. Nem a fegyházba, hanem szanatóriumba valók ezek a Világtól védelmezett tanbetyárok, mert amit, pél­dául, „a nemi fölvilá­gosítás“ jegyében elkövettek , az már egyenesen a pathológia körébe vág és Krafft-Ebing keze alá való. A fiatal leányokat — és ez nem mese, hanem szörnyű igazság ! — iskolánként vezényelték ki az anatómiai múzeumokba, ahol meztelen férfiakat stb. mutogattak be részletes magyarázatokkal az undortól ájuldozó, szegény gyermekeknek, sőt előfordult az az eset is, hogy elcipelték őket a kli­nikákra, ahol in natura mutatták meg nekik a leg­undokabb betegségeket. Egyik-másik tanár „elv­társ“ pedig egész nyíltan, a tanórán hirdette a serdültebb középiskolai lányoknak, hogy mennyire „élettani szükséglet“ már nekik a szabad szerelem, amelynek következményeitől nincs mit félniük, mert gyermekeiket az állam fogja eltartani — no de meg lehet arról is tenni, hogy következmények ne legyenek . .. Pontot teszünk itten, mert nem akarjuk elveszí­teni előfizetőinket. De ennyit mégis meg kellett ír­nunk, hogy mindenki előtt érthető legyen, miért követeljük a legelszántabb és megalkuvást nem is­merő energiával teljes kiirtását annak a szellem­nek, amely ilyen alávalóságra vetemedett a nevelés ürügye alatt. Mert ez a szellem, ez az erkölcs se nem keresztény, se nem magyar — mi pedig ke­resztények és magyarok leszünk, még hogyha száz Világ­ot kell is rom­badöntenünk ezért ! — (Egyházi hangverseny) lesz vasárnap (12-ikén) délután 4 órakor a II. ker., alsóvizivárosi plébánia­templomban (kapucinusok temploma), Fő­ utca 32, a következő műsorral: Tetteyné énekkara, Rheinberger suitejét előadják Keltscha Nándor (hegedű), Schart (cello) és dr. Dobrzyniecki Árpád (orgona), szólóének Kadnár Mária operaénekesnő.­­ (Két eljegyzés.) Ahogy Pranginsból jelentik,’ gróf Hunyady József, Károly volt király főudvar­mestere, jegyet váltott Bellegarde Gabriella v­olt udvarheggyel. . . Sárvári Landgraf János ny. h. államtitkár leá­nyát, Rózsit, eljegyezte dr. Bogsch Aladár Máv. segédtitkár. (Minden külön értesítés helyett.) — (A­­Keresztény Behozatali Kereskedelmi Tár­saság) (IV., Királyi Pál­ utca 6.) értesíti a tisztelt vevőközönséget, hogy a f. hó 8-ára hirdetett áru­­kiosztás a hajók késedelmes befutása miatt még nem történhetett meg. Az áru megérkezését órá­­ról-órára várjuk, miért is kérjük az érdekeltek szíves türelmét. A szétosztás megkezdésének he­lyét és idejét lapunkban közölni fogjuk.­­ (Kire üt a «Bunkós Ember !») A csípős szél rájárt és hozta-cibálta a lefoszló falragaszcsomót az egyik hirdető­oszlopon. A kisfiú, amint ott apjával a villamosra vártak, észrevette, hogy a falragaszok egyszer csak szélnek repülnek s ott marad lelepleződve a Vörös Ember. — Nini, apa, kibújt alóla a Bunkós Ember ! Hát eddig hol volt ? — Eddig is alatta volt megbújva, fiacskám, csak nem vettük észre. — Apa, kire akar ütni a Bunkós Ember azzal a bunkóval ? — Talán a vasat akarja ütni. — Dehogy, apa, hiszen ha valamire ilyen nagyot ütne, az egészen elromlana! Nem dolgozni emelte ilyen magasra a bunkót, hanem embert akar ütni, agyonütni. Most egy célvizes ember jött és ráragasztott a Vörös Emberre egy új falragaszt. — Nini, nincs már Vörös Ember — mondta a kisfiú. — De van fiacskám, csakhogy most megint el van takarva. Ha nagy szél jönne, megint kibújhatna. .. — (Tolvajok menedékhelye.) Üzleti ház, stréberek, árulók és rendőrkémek tanyája a bécsi kommunisták alserstrassei párttitkársága. És ezeket a mázsás go­rombaságokat — vagy súlyos igazságokat? — nem mi mondjuk, az ellenfelek, hanem egy bizonyos nevezetű Bettelheim, aki bizonyára nagyon jól ismerte a cimbo­ráit, mert hiszen maga is bolsevista volt, sőt Kun Bélá­nak volt az agitátora Bécsben. Mikor a szovjet meg­bukott Magyarországon is Bécsben kezdett meleg lenni a föld a «nemzetközi politikusok» talpa alatt, a derék Bettelheim szépen befeküdt hamis néven a Cottage­­szanatóriumba. De a bécsi detektívek megszimatolták és fülönfogták a jeles «magyart», akinél, mikor meg­motozták, terjedelmes, magyar nyelven irt jelentést találtak a bécsi kommunista mozgalomról. Ezt a jelen­tést titkos futárral akarta leküldeni Kun Bélának, aki akkor még uralkodott Budapesten, de a futár, a határ­zár miatt, nem indulhatott. így rekedt a jelentés Bécs­ben, ami még szerencse, mert csakis így tudhattuk­ meg, milyen jó véleménnyel voltak egymásról — persze egymás háta mögött — a budapesti és bécsi kommu­nisták. — (Halálozások.) Dr. Todorffi Domokos ny.1 táblabiró folyó évi okt. hó 7-én elhunyt. Temetése október hó 10-én d. u. 4 órakor lesz a kerespesi-uti temető halottasházából. F. Kiss Lajos, a Magyar Vendéglős- és Kávésipar szerkesztője, szerdán délután ötvenegy éves korá­ban a Grünwald-szanatóriumban meghalt. "NEMZETI újság 1913. október 10. Minden trafikban, kávéház­ban, vendéglőben, vasúti és nyilvános elárusító helyen követeljük a Nemzeti Újságot. Fártszerveskedés. Kisk­í a n­iU napja. A keresztény nők kérik úgy a keresztényszociális párt, mint a keresztény blokk összes férfiszerveze­teit, hogy kedd délutánokon semmiféle összejövetelt ne rendezzenek. A kommün bukása óta a keresztény­­szociális párt női szervezeteinek munkáját a keddi női nagygyűlések szolgálják s e napra tett egyes gyűlések az egységet és eredményt rontják. A Keresztényszociális Párt Női Szervezete kéri mindazokat a keresztény nőket, kik még nem lép­tek be a pártba, hogy a kerületi női irodákban mi­előbb jelentkezzenek. Gyűléseinkre ezentúl csak tagsági igazolvánnyal lehet belépni s ezért kívá­natos, hogy azt minden keresztény nő mielőbb be­­szerezze. A kerületi női irodák címei ? I. kerületben: Attila-utca 14., Budafoki-út 24.,­Krisz­­tina-körút 89. II. kerületben: Fő-utca 58. III. kerület­ben : Zsigmond-utca 10 és Lajos-utca 1­3. IV. kerület­ben : Egyetem-utca 6. V. kerületben: Hold-utca 10. VI. kerületben: Bajza-utca 32. sz. VII. kerületben: Damjanich-utca 12. VIII. kerületben: Szentkirályi-

Next