Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-08 / 9. szám

1919. október 8. NEMZETI ÚJSÁG vesztettek a kommunizmus alatt. Az értekezlet résztvevőiben mégis az az álláspont kerekedett felül, hogy egyes kapzsi szállodások elmaradt hasznát nem szabad most utólag a közönséggel megfizettetni és sürgősen, újból meg kell állapítani a szobaárakat. Elhatározta az értekezlet, hogy a kerületi elöljáróságok bevonásával bizottság fogja végigjárni a szállodákat és penziókat, mely a helyi viszonyokhoz képest állapítja meg minden egyes esetben a szobák és a mellékszolgáltatások díjait. — A vérhas. A tiszti főorvosi hivatal közlése szerint az elmúlt héten 138-an betegedtek meg a főváros területén vérhasban. A halálozások száma 22 volt. Egyéb fertőző betegségek nagyobb száríj­­mal nem fordultak elő. Külföldi hírek. A német feékeszerződés ratifikálása. Róma, okt. 7. A legutóbbi minisztertanács előterjesztése alap­ján a király rendelettel ratifikálta a versaillesi szer­ződést. London, okt. 7. Miután a parlament és valamennyi gyarmat el­fogadta a német békeszerződést,, még e héten a király elé terjesztik aláírás végett. A japáni ratifi­­kációt október 15-re várják. Az új német elnökjelölt: Hamburg, okt. 7. A pártok nevében felhívás jelent meg, mely a legközelebb megejtendő választásnál biro­dalmi elnöknek Damaschke Adolfot ajánlja, ki a nemzeti szocialista párthoz tartozik és a birtokreform ismert szakembere. Portugália elnöke. Lisszabon,, okt. 7. Almereida a törvényhozó testület előtt átvette a köztársaság elnökségét. Az angol vasutasok kapitulációja. London, okt. 7. A Reuter-iroda a következő hivatalos közlést publikálja a sztrájk befejezéséről : 1. A munkát haladéktalanul újra megkezdik. 2. A tárgyalásokat folytatják azzal, hogy azokat ez év december 31-ike előtt be kell fejezni. 3. A bérek 1920 szeptember 30-ig a mostaniak maradnak és 1920 augusztus 1-e után az akkori viszonyokhoz képest revideál­hatók. 4. Egy vasúti alkalmazottnak sem lehet ke­vesebb fizetése heti 51 shillingnél, mindaddig, amíg a megélhetés költségei nem csökkennek annyira, hogy nem többel nagyobbak, mint 110 százalékkal a háború előtti tételeknél. 5. A munkások a szolgá­latban megmaradt vagy­ a munkába visszatért alkal­mazottakkal összhangban dolgoznak és a sztrájk miatt senki semmi irányban hátrányokat nem szen­ved. 6. A sztrájk következtében visszatartott bé­reket a munka megkezdése után kifizetik. Az orosz szovjszararoszk végnapjai. A fehérek dél felől elvágták Szentpétervárt. Berlin, okt. 8 A B. All. Z. jelenti, hogy a narvai vezérkarb­ól Denikin tábornoktól radiogramm érkezett, amely szerint a hadsereg 50 km. távolságra van Orel állo­mástól a moszkvai uton. Az északnyugati hadsereg elérte a Szentpétervár—bakobi vasútvonalat. Szent­­pétervár dél felől ily módon teljesen el van vágva. Hetén­y élet a sz­ovjetkormány ellen. Berlin, okt. 7. A moszkvai szovjetkormány ellen intézett bombamerényletet gyorsan követte újabb me­rénylet. Az első áldozatok temetésén, amelyen a kormány több tagja vett részt, több bombát dobtak a tömeg közé. Tíz ember nyomban meg­halt, huszonöten pedig súlyosan megsebesül­­tek. Hogy a szovjet kormány tagjai közül van-e valaki az áldozatok között és hogy kicsoda, még nem lehet tudni. Az uj török kormány. .mustaufinápoly, okt. 7. (Szikratávirat.) Az uj minisztériumi­,­ Mi Riza basa a nagy­vezér, Musztafa Resid a külügyi, Damad Ferik , basa a belügyi, Dssemal basa a hadügyi, Tevfik­­­bej a pénzügyi tárcát vette át.­­ HÍREK. Gs­ád­ hazugság, írja az Egyenlőség, «hogy a zsidók csi­nálták­­ a kommunizmust.» És mindjárt be is bizonyítja, hogy igaza van. Ma­gyarország lakosságának — ezt mondja — 95 százaléka keresztény. A százalék ugyan nem egészen pontos, de csak­ menjünk tovább. Ellenben — folytatja az Egyenlőség —­­statisztikai tény, hogy a kommunistáknak is legfölebb csak 5 szá­zaléka volt zsidó, illetőleg született zsidó­nak és mégis az egész kommunizmust a zsidók nyakába akarják varrni! » Hát ez valóban szörnyűség. És még szo­morúbb az Egyenlőség-nek az a megállapí­tása, hogy mindez csak hitvány ürügy a zsidóság üldözésére. De a legszomorúbb az, hogy amiért az egész cikk íródott, egye­nes cáfolata annak a «galád hazugság»-nak, amely kifortyantotta az Egyenlőség­ből ezt a fölháborodást. Mert a «statisztikai tény», amelyre az Egyenlőség támaszkodik, veszedelmes failá­­ciát takar. Voltaképpen ugyanis azt jelenti, hogy a vörös hadseregnek volt zsidó az 5 szá­zaléka, ami egészen más, mint amit az Egyenlőség bizonyítani akar. Elég sajnos, hogy a zsidók — akárcsak a világháború­ban — a proletárdiktatúra idején is ki bír­ták hozni magukat a katonai szolgálatból, noha a szovjet urai több mint 95 százalék­ban zsidók voltak , de ez a vezéreknek se a felelősségét, se a százalékos túlnyomó vol­tát nem­ csökkenti. A vörös hadseregben, igaz, 95 százalék volt a harcoló proletárok közt a keresztény elem, de ezek részint kényszerűségből voltak vörösek, részint pedig félrevezetett emberek voltak, akiket a zsidó vezérek, mint vak eszközöket hasz­náltak föl a saját céljaikra. De ezek a szegény «proletárok» csinálták-e a kommunizmust — ezek a hitük és hazá­juk ellen uszított keresztény magyar mun­kások, akik vakon bíztak «vezéreikben» — avagy pedig a Zvohn Béla, és Pogány József, Vágó Béla és Számuely Tibor, Landler Jenő és Szántó­ Béla, meg a többi sok neves és névtelen huligán, akik mind itthon ültek és terpeszkedtek buta gőggel a hivatalok­ban, termelési biztosságokban, vagy bárhol másutt, ahol a terméketlen kősziklából is aranyforrást fakasztott a hatalom varázs­­vesszeje? ! És váljon ezek a népbiztosok, meg az uszályhordozóik ugyan magyarok és keresztények voltak-e, avagy «zsidónak születtek», ahogy az Egyenlőség kvalifikál. Erre kérünk mi statisztikát és ez lesz az a statisztikai tény, amely eldönti a kérdést, hogy jogosult-e a keresztény magyar tár­sadalom haragja egy heterogén­ fajt­a kisebb­ség ellen, amely kultúrában, gazdasági élet­ben, — sőt a vörös terrorral már a politikai hatalomban is — rá akart ülni az egész magyar nemzet nyakára, amely pedig 95 százalékkal több volt, ugyancsak az Egyen­lőség megállapítása szerint. A fehér terror­ról és a zsidóüldözésről pedig ne beszéljünk, mert az nincs. És ezt nem kisebb ember álla­pította meg, mint Horovitz Náthán amerikai tábornok, aki maga se titkolja, hogy «zsidó­nak született», ellenben sohase csinált kom­munizmust. Amit a magyarországi zsidók nem mondhatnak magukról, ha még oly «undorral fordul is el tőlük» az Egyenlőség. Dr. Comnen seful serviciu­lui de presa si propaganda romana a sosi la Budapesta pentru cateva zile. El a fine la dispozitiue a repre­zentantilor­ presei maghiare, poimaine Joi 1 Octombrie la Hotel Gellért la Biroul de Presa (camera 303) intre orele 8 jum. si 9 jum. di­­mineata. A román sajtó és propaganda főnöke, dr. Comnen ur Budapestre érkezett néhány napra. A magyar sajtó képviselőinek dr. Comnen ur­­ rendelkezésükre áll csütörtökön, f. hó 9-én a Gellért-szállóban (sajtóhivatal, 303. sz. szoba)­­ délelőtt fél 9 és fél 10 között.­­ — (A kommunizmus utófájdalmai.) Az utóbbi időben az irodalom és művészet világának néhány alakja, akik nyakig és tyúkszemükig benne voltak a kommunista világrend dicsőítésében és szolgálatában, szinte perverzus vakmerőséggel állanak ki az előtérbe és a ma is mindenre kapható ü­zletes sajtó harsonázása közben reklámozzák be különleges fehér, hófehér színű érdemeiket. B­r­ó­di Sándor a diktatúra legelején már cikket írt arról, hogy minő régi kommunista ő, az Otthonban nevetve mesélte, hogy a szovjettől is megkeresi a maga havi húszezer koronáját, Bródi, aki Szamuelyt T­i­b­i k­é­t szóval ölelte férfias keblére — az előterek előterében áll. A P­es­ti Hírlap drága Színházi rovatában, hol pedig félszáz korona a sorok ára, majd félhasábon zeng odát Bródi hősiessé­géről, ki a vígszínházi Tanítón­ő-előadáson az ellene tüntetőket félkarral emelte fel. A Pesti Hírlap jobbkeze aligha tudja, hogy mit csinál a többi­ bal. Egyik oldalán rajongva rajong a csúnya kommunisták ellen, a másik oldalán belehazudja a világba, hogy a Paulay ellen tüntető tiszteket meg­verték. Jajong a csúnya kommunisták ellen és védi nyakra-főre a véres haramiának, Tibikének a ba­rátját, Bródit. És miután ragyogó elokvenciájú kommünikében irta meg a szép tavaszon, hogy mint toboroz bely só katonát Fedák Sári, most fehér ártat­lansággal töri a fejét azon, hogy ki rágalmazta meg a nagy Zsuzsát. Tekintettel arra, hogy a Színházi rovat­­sorainak ára bizonyára egyre drágább lesz, a kommu­nizmus művészi likvidatúrája tekintélyes pénzt fog hozni az ü­zletes sajtó konyhájára­­ — (A «Move» Budapesti Nőcsoportja) meghívja az összes tagokat (tiszteket, stb.) és az értesített egyesületeket, hogy okt. hó 8-ikán, (szerdán) dél­után 5 órakor mennél nagyobb számban jelenje­nek meg a régi képviselőházban (Főherceg Sándor­­utca), ahol Szabó Dezső aktuális kérdésekről tart előadást. — («Az entente barátai») mi vagyunk — dön­­­gette a mellét gróf Károlyi Mihály, már jóval az októberi forradalom előtt, sajtóban és parlamentben egyaránt. Sajnos, hogy az entente viszont egy szó­val sem mondta, hogy ő is barátja Károlyinak. Sőt ellenkezőleg, egyáltalában szóba sem állott vele s amikor Diner-Dénes József — a nagykalapos «külügyminiszter» kiküldte Bédy-Schu­immer Ró­zsikat a magyar érdekek képviseletére, a nagy nő­vel csak a divatárusnők, szabók és maitre d’hote­­lek tárgyaltak, de ezek sem diplomáciai dolgokról. Viszont azok, akikről azt harsogta Károlyi, hogy hazaárulók — mert másképpen akarták menteni, ami még menthető volt a forradalom után — sokkal közelebbi érintkezésben álltak az entente vezető köreivel és sokkal inkább dolgoztak az or­szág javán, mint ő és későbbi népbiztos társai­ Mindenki emlékszik arra a durva, személyes haj­­szára, melyet éppen Károlyi indított herceg Win­­dischgraetz Lajos ellen, akit milliós panamákkal és országárulással vádoltatott sajtójában. Hát ennek a «hazaáruló » hercegnek a szereplésére érdekes világot vet a párisi Le Pays 1919. április 2-iki száma, amely a vezércikke egek­yebek közt ezeket írja : — Mindaz, amit Windischgraetz Lajos közölt az Intrasignant tudósítójával, szóról-szóra igaz, ami a háború alatt vállalt szerepét illeti. — Ezt a szerepet jól ismerem, abból állott, hogy utóbbi időben megmentse Ausztriát a német gyámságtól és az entennehoz közelítse. Semmi okunk sincs, hogy kétségbevonjuk igazmondását. Többek kö­zött ezt mondja : «Ily szellemben közeledtem Franciaország képviselőihez, hogy magyar-francia megértést létesítsek. Ezek a megbeszélések több ízben Franciaországban történtek 1913. nyarán és 1914 áprilisában.» «Lehetséges lett volna — folytatja tovább a vezércikkíró — hogy a ket­tős monarchia politikáját az érdekeink szerint irányítsuk és nem tudtunk semmit sem ! Szó­val élnek Párisban olyan emberek, akik sok min­denről tudnak és hallgatnak. Windischgraetz esete az ismeretlen tények láncolatában csak egy őjláncszem, de megvan a maga fontossága.» így cáfol rá a históriai igazság azokra az alkalim ludításokra, amelyekről már Cromwell megmondta hogy an political lie­elges often its service is believer but for an hourn: a politikai hazugság gyakran megteszi szolgálatát, ha csak egy órára elhiszik is így tette meg szolgálatát az a hazugság is, hogy az entente barátja Károlyinak, mert ez a gaz ha­zugság hozta nyakunkra a proletárdiktatúrát. Budapest, okt. 7. 0 Minden trafikban, kávéház­­ban, vendéglőben, vasúti és nyilvános elárusító helyen követeljük a Nemzeti Újságot.

Next